Csak a szokásos állapotkövető dokumentációs rizsa

Mostanság nem igazán volt okom panaszra, persze volt/van némi ezmegaz', de kicsire nem adok, azonban most este meglátogatott az a merevgörcsös roham és mindjárt 2 kanyart is lenyomott. Mivel aludtam miattuk, így most nem tudok, hiába lesz lassan éjjel 1 óra, szóval firkálok. Általában megérzem, ha jön, de most nem voltak meg azok a jellegzetességek, csak nagyon elálmosodtam (az is mindig megvan előtte, de most csakis az volt, ezért nem vágtam le, hogy mi készülődik) és le kellett feküdnöm, mert kb. ájulás szintjén lettem hirtelen álmos. El is aludtam másodpercek alatt, aztán valami robajra ébredtem másfél óra múlva, de akkor már éreztem azt a jellegzetes ízt a számban, ami roham előtt van, meg továbbra is kómás voltam. Nagyon nyugtalan, izgatott is lettem (ez is mindig társul a roham kezdetéhez) és akaratlanul izegtem-mozogtam akkor már félig bambán, aztán forróság öntötte el a szívtájékomat, meg a gyomrom környékét és ki kellett takaróznom, de akkor meg fáztam, szóval takaró vissza. Egyszercsak megérkezett a roham, a szokásos finomságokkal. Éreztem, ahogy a keringésem nem tudja mit akar, meg a szívem is pörgött, félreütögetett, a bal karom is szorított és jöttek az adrenalinfröccsök is a szívtájékomba. Külvilág nagyjából nuku, csak az a furcsa kábulat volt, meg az irtó szar közérzet a pörgő és szabálytalanul kalimpáló szívvel és persze a kontrollálhatatlan rázkódás, aztán egyszercsak se kép, se hang. Nem tudom mennyit aludtam, de felébredve még mindig nem voltam jól és a fejem sem tudott kitisztulni, eléggé bamba voltam és gyenge, jött is hamar a második kör. Azután is aludtam valamennyit és abból ébredve sem voltam jól, de a fejem legalább ki tudott tisztulni. Amint működtek a kezeim, meg újra teljesen észnél voltam, elkezdtem netezni, meg tenni-venni, ezzel is arra sarkallva a szervezetemet, hogy szedje össze magát. Hiszem, hogy a gondolatok sokat számítanak és amíg fejben nem adom fel, meg fejben küzdök, addig a szervezetem is küzdeni fog és ez szó szerint életbevágó, mert ha egy pillanatra is elhagyom magam, meglehet, hogy cseszhetem, mert a szervezetem sem fog küzdeni. Nehéz felülírni a rosszullét érzését, meg esetenként az ijedségét (sőt, néha a halálfélelemét is), de muszáj! Ha ezeknek is teret engednék, akkor szintén feladhatná a szervezetem, azt pedig nem engedhetem meg! Eddig még mindig segített ez az erős akarás, meg a hit és Isten adja, hogy ezután is így legyen! Lassacskán jobban lettem, mostanra már csak enyhén kellemetlen a közérzetem. Megint változik az idő holnap, vagyis már ma, valószínűleg az tett be a szervezetemnek.

Ez, meg az

Valamelyest többet tudok aludni kb. 2 hete, így már nem vagyok idegbeteg. Továbbra sem vagyok kipihent, de annyi minimum alvásmennyiség (kb. 4-5 óra) összejön, hogy tudjam azonosítani melyik bolygón vagyok és hogy ne a fertőtlenítős flakonból akarjak az üdítős helyett inni, meg ne úgy kezdjek öltözni reggel, hogy le sem vettem az alvós szerkót, stb.-stb. és ne akarjam a feszültségtől az egész világot megkajálni reggelire. 

Ha már az alvásnál tartok; írnom kell az álmaimat és megpróbálni elemezni, ezt a házit kaptam ma a dokitól. Mondanám, hogy jobban örültem volna egy 50 fokos házinak, de utálom a páleszt. Szó volt a múltkori dilihoppról is, nem lettem megdicsérve a falba és ágytámlába öklözés miatt, viszont azt értékelte, hogy előtte próbáltam visszafogni a robbanást, meg hogy amikor a fater ordítozott, nem ordítottam vissza és megerősítette, hogy fejlődésről árulkodik az is, hogy sikerült elejét venni a BPD-s 'roham' eldurvulásának. Mivel az írás bevált, mint terápia, javasolta azt is, hogy írjak a fateromhoz is egy naplót. Ugye nem lehet vele beszélni, mert üvöltve támad, hárít, meg sem hallgat, stb., viszont a doki szerint segíthet, ha legalább leírom, amiket épp' mondanék neki, vagy amiket előbbiek miatt már rég' magamban kell tartanom vele kapcsolatban. Nem lesz könnyű és nem is most fogok nekiállni, de ha ez kell ahhoz, hogy jobban legyek, állok elébe.

Tegnap volt apám megvenni az ablakokat - többek közt -, szóval azok is megvannak már. Elvileg 100%, hogy a nyáron visszaköltözhetek a rezidenciámba, de csak akkor fogom elhinni, amikor megvalósul. Ideje lesz, mert unom, hogy szinte nincs magánszférám, meg a fater igénytelenségét is baromira unom. Olyan büdös a lába, hogy cipőn keresztül is érezni, meg nála is rohadt büdös van és nem lehet megmaradni. Jó lenne dumálni is, bár sosincs rám ideje. Nincs ideje ilyen dolgokra, mert leköti a tévézés, meg a szomszédolás és a telefonon játszás. Persze nemcsak ezek, de dühítő, hogy amikor nincs elintéznivaló dolga, olyankor sem töltünk közös időt soha, mert mindennel és mindenkivel szívesebben foglalkozik, mint a fiával.

Múltkor megint elkapott az írhatnék. Kb. 17-18 éves lehettem, amikor 3 könyvet is írtam párhuzamosan, aztán jött egy kattanás, hogy mind szar és töröltem őket, pedig az egyik már meghaladta a 200 oldalt is. 😁 Azóta nem kezdtem könyvbe, de mostanság vissza-visszatér a gondolat a fejembe. Most épp' nem izgat, mert napok óta zsong a fejem és úgysem tudnék összehozni 2 értelmes mondatot sem, meg most kb. élni sincs kedvem a terápiás ülés után (ott egyben voltam és el is távolítottam magamtól az elhangzottakat, de kezd ez a védekezőmechanizmus kikapcsolni), de ha valamikor neki is állok esetleg az irománynak, kiadatni akkor sem fogom, mert nem ütöm meg azt a szintet, ami ahhoz kell, de arra jó, hogy lekössön, meg segítsen jobban látni dolgokat.

Továbbra sem tudok a Tesómról. Nyilván jó oka van a csendnek, de ettől csak méginkább aggaszt a dolog. Baromira hiányzik és idegesít, hogy nem tudom, mi lehet Vele. Ha tudna, biztos, hogy jelentkezne. A lehetséges okokról nem írok, mert nincs jogom hozzá. Egyelőre egyben tart az a remény, hogy jelentkezni fog, ha tud és hogy nem esett baja, hanem más okból nem tud jelentkezni, de egyáltalán nem vagyok nyugodt.

Újra nekiálltam verset írni. A rajzolás most nem megy, megint remeg a jobb kezem mostanság, de ha abbahagyja a szarakodást, akkor majd rajzolok is. A remisszió még mindig tart. 👍 Az ízületi gyuszi lángolt csak fel, egy ideje már boldogít, de majd elmúlik.

Dilihopp

Hetek óta alig alszom, így mostanra igencsak feszült vagyok és faterom még meg is fejelte délután, holott szóltam, hogy ne idegesítsen, mert ígyis nagyon feszült vagyok. Mintha nem is neki beszéltem volna, bosszantott tovább és még akkor is visszafogtam magam, megkértem, hogy hagyjon békén, mert el fog szakadni a cérna. Nem hagyott békén, amire persze a fék kioldott és begőzöltem. Leordítottam, hogy miért nem lehet békénhagyni, ha megkértem, meg nem kell mindenbe beleártania magát, mert nem 3 éves vagyok, hanem 33 leszek (kontrollmánia befigyel, mindent ő akar megmondani, megcsinálni, kb. fingani sem hagyna önállóan, ha ő szabályozhatná), erre hergelt tovább és olyan mondatokat mondott ki, meg úgy viselkedett, amiktől mindig egyből bekattanok, mert megalázóak, nem is jogosak, meg túl sokszor hallottam őket/túl sokszor viselkedett úgy. Ilyenkor mintha megnyomna egy gombot, ami aktiválja a keserűséggel vegyült gyilkos dühöt. Olyan iszonyatos erősségű düh és keserűség öntött el, hogy képtelen voltam kezelni, akkor már nem is voltam teljesen észnél, mert álomszerűnek hatott a lét és meg sem éreztem, hogy belevertem a kezemet a falba, a szokásos 'lidokainos zsibbadás' volt mindenemben, meg mintha saját magamba záródva éltem volna végig, amik történtek. Persze a falba öklözésre jött az a dühítő és megalázó szövege, hogy "ne játszd itt a nagyembert!" Ezzel csak rontott a helyzeten, mert ezerszer elmagyaráztam, hogy ilyenkor nem tudom kezelni azt a durva mértékű dühöt/keserűséget, ami zajlik bennem és szinte reflexszerűen csinálok olyasmit, ami fizikai fájdalmat okoz, mivel az segít elviselni, levezetni a jóval erősebb lelkit. Nem a nagyembert játszom, okoska. 😡 Ezzel a szöveggel is azt éreztette, mintha valami kis szaros kölyök lennék, aki játssza a janit, meg érvénytelenítette a dühömet, holott jogos volt, mert hiába szóltam többször is, hogy ne hergeljen, folytatta és akkor még neki állt feljebb, amiért eldurrant az agyam. 👏🤬 Mégtovább hergelt, ami miatt dühömben levertem (a már amúgy is mozgó) támlát az ágyamról, amire ordított, hogy rakjam vissza. Ekkor már a dühroham kezdett kiakadásba fordulni és nem tudtam megszólalni, mert gombóc volt a torkomban. Kiküzdöttem egy mondatot, hogy nem kéne ezt kihozni belőlem. Szóltam, hogy hagyjon békén, de nem tartotta tiszteletben és mégtovább húzta az agyamat, akkor ne csodálkozzon, hogy robbanok! Nyilván le kéne szarni, mert élvezi, hogy hergel, de olyankor nem ez jut eszembe, csak az iszonyatos mértékű düh önt el azonnal és bekattint. Lelépett a szomszédhoz és akkor váltott át a dühroham kiakadásba, közben egyre csak a megalázó mondatai üvöltöttek a fülembe újra és újra. Ekkor vettem csak észre, hogy vérzik a kezem, de a zsibbadás még mindig fennállt. Sikerült megállítani az őrületet még az eldurvulás előtt, de jódarabig hallottam folyamatosan ismétlődve a megalázó szövegeit és ez mindig újraindította az egészet, bár mindannyiszor sikerült kontrollálni a dolgokat, amit haladásnak könyvelhetek el, mert ilyen most történt először. Ennyit arról a szövegéről is, hogy nem próbálom kontrollálni magamat. Mondtam neki később, hogy ha nem tenném, hamarabb robbantam volna és nemcsak a fallal, meg az ágytámlával találkozott volna a kezem. Itt van egy csomó holmi, lett volna bőven 'áldozat', de nem lett, mert már van annyi önkontrollom, hogy ne törjek-zúzzak bármit és bármennyit (régebben amit értem, az repült/tört el, stb., ma már jobb a helyzet.) Pár órával később, már higgadtan leültem vele dumálni, bár kétlem, hogy felfogta a dolgokat, mivel a reakciói is azt üzenték, hogy nem is ért csomó mindent. Én végig higgadt voltam, ő majdnem végig emelt hangon magyarázott, de arra csak annyit mondtam, hogy ne ordítson, mert én sem teszem. Persze ordított tovább, de nem érdekelt, higgadt maradtam. Ez is haladás, a terápia hatása. Megkíséreltem a fejébe verni, hogy mivel kattint be és azokat a mondatokat/megjegyzéseket kerülje el, meg hogy mit miért csinálok, miért reagálok dolgokra úgy, ahogy', de rá mernék tenni egy igen nagy összeget, hogy fél perc múlva sem tudta már, miket magyaráztam, csak így legközelebb sem lesz képben. Vicces volt az a szövege, hogy nekem is tenni kell a javulásért. Azt csinálom bakker, ő az, aki még mindig a cseh 2-t nézi és ezzel nehezíti mindkettőnk dolgát, meg ha megkérem, hogy hagyjon békén, mert zizeg az agyam, akkor nem kéne alázni, hergelni, stb. Hogyan várja el a javulást, ha közben ő az, aki kiprovokálja a gázos reakciókat? Mondta, hogy ne tomboljak. Mondtam neki, hogy nekem sem öröm, amikor olyan állapotba kerülök. Van már fejlődés és azon vagyok, hogy egyre jobb legyen a helyzet.

Előrelépések és egyebek

Úgy néz ki, hogy végre lesz valami a kéróból, így 5 év után. 👏 Faterom pénteken elment a Tomival megvenni a kéményt, meg mindent, ami szükséges hozzá. Mivel nagyon jó áron sikerült vásárolnia (Szerbiában, mert itt rohadt drága lett volna a holmi), így amit a kéményre kalkulált, annak a maradékából meg tudja venni az ablakokat is, mert azok is olcsóbbak ott. Jövőhónapban azokat is megveszi (most akarta, de nem fértek volna fel az utánfutóra). Kell egy másik budi is, mert ami van, annak szar a konstrukciója és állandóan eldugul. Bekerül az eredeti szobámba a kémény, cserélve lesznek az ablakok, le lesz parkettázva a talaj, újak lesznek a vezetékek a falban, lesz egy festés és végre visszaköltözhetek a rezidenciámba. Jó lesz már némi függetlenség, mert kényelmetlen így, hogy kb. egymás szájában vagyunk, mivel csak egy üvegezett ajtó választ el bennünket. Abból a szempontból hasznos csak, hogy amikor a kórság fetrengős időszakában segítség kell, vagy rosszul vagyok, át tudok szólni. Végre fogok tudni pihenni is, amikor arra van szüksége a szervezetemnek, mert nem fognak odahallatszani az apám által keltett zajok, meg tévéznem sem úgy kell, hogy vagy elszívok én is egy doboz cigit (a doki szerint passzívan sem szabad), vagy kb. beállok a lábszag mértékétől. 😁 Hiába szólok, hogy mosson már lábat, mert behányok, csak megsértődik, vagy jön a tipikus hárítás, elintézi azzal, hogy "mintha a tiéd még sosem lett volna büdös". Mondom persze, megesik, csak az a különbség, hogy én teszek ellene és nem halnak ki a 3 méteres körzetemben, de téged nem izgat, hogy a másik nem bír megmaradni a közeledben! Ilyenkor az a következő szöveg, hogy "be lehet fáradni a szobádba, ott nincs lábszag!" Ja, csak tv sincs. Ennyit róla. 🙄 Lesz majd tv, meg ugye egy új ágy is kerül be és a szekrénysorom is csereérett, de természetesen nem egyfüst alatt lesznek ezek lerendezve. Az előszoba mennyezete is rendbe lesz rakva, ha minden igaz. Ennyit a házról.

Megint vannak kikapcsolódási tervek a nyárra, de érthető okokból már csak akkor hiszem el a megvalósulásukat, ha majd úgy is történik.

Fizikailag továbbra is jól vagyok, leszámítva az ízületi fájdalmakat, az aktív Raynaudot, meg a fronthatásokat, de ez utóbbiak nem vészesek, szóval nincs okom panaszra. Amúgy sem panaszkodnék.

Mentálisan szokás szerint instabil a helyzet. A múltkor letámadott egy BPD-s 'roham', de mákom volt, mert apám nem volt itthon. Ez nem olyasmi, amit az ember kontrollálni tud. Nem tudok irányítani és mintha annak az összetört és/vagy dühöngő figurának a takarásában állnék bénultan. Megint megszólalt a 'hang', ami megkérdezte, hogy mi a gond, amire mindig fokozódik az őrület és ömlenek a számból az addig ki nem mondott dolgok, mégha nincs is ugye hallgatóságom, de automatikusan kezdek hangosan beszélni, már amennyire képes vagyok rá abban az állapotban. A 'hang' néha nyugtatni próbál, de ellenkező hatást ér el, mert az is fokozza az őrületet. Azt gondoltam az első ilyennél, hogy elment a maradék eszem is, de azon a négyhetes terápián megtudtam, hogy épp' ellenkezőleg történt: végre kapcsolatba lépett az ún. egészséges felnőtt személyiségrészem az ún. sérült gyermekkel és a bennem végbemenő dolgok felőli érdeklődés, meg a nyugtatás előbbiből fakad. Komoly, mert ezek a 'rohamok' több, mint 10 éve jönnek, de ez a törődő 'hang' csak nemrég kezdett szólni hozzám, szóval jó sokáig nem tudott kapcsolódni a két részem. Állítólag jó jel, hogy már 'beszélgetnek', mert az egészséges részem el tudja kezdeni elcsitítani a sérültet, amikor az felszínre tör. Egyik résznek a felszínre kerülése, szavai, cselekedetei sem tudatosak és végig álomszerűnek hat a lét, amíg a téboly fennáll. Nemcsak a faterommal kapcsolatos (v)iszony a gond, más trigger is segített abban, hogy elkapjon a pokol. Egy ponton megint jött az az 'ólomból van mindenem' érzet és hiába erős a késztetés, hogy a falba, vagy magamba üssek, mert már annyira elviselhetetlen a kín, nem mozdul meg a kezem, meg semmim, mert minden erőm szabadságra megy, valami lebénít, meg a kiakadás mértéke is elveszi az energiámat. Azóta nem ismétlődött meg, de a fokozott ingerlékenység továbbra is fennáll és ebből adódóan a dühkitörések is. Persze igyekszem uralkodni magamon, ma pl. kemény fél napig sikerült visszafogni magamat. 😁 Az sem segít a helyzeten, hogy nagyon aggódom a Tesómért és baromira hiányzik is! Remélem hamarosan hallok róla! Vannak felpörgések is, totál átesem a másik végletbe olyankor, mert röhögök, dumálok, aktív vagyok, jönnek a világmegváltó tervek, stb. Ma voltam a szokásos heti terápiás ülésen. A fent lefestett állapotok miatt nem igazán esett jól a dolgok feszegetése, de sikerült magam tartani (igyekeztem nem belemenni a gázos dolgokba, hogy ne támadjon le ott az őrület), itthon pedig már a faterom miatt tartottam magam. Mondta már párszor a doki, hogy ne tegyem, mert már nem kell neki megfelelnem, jogom van az érzelmeim megéléséhez, de valami leblokkol, képtelen vagyok láttatni vele (is) azt az oldalamat. Szerinte az ún. szégyen séma, meg a túlkontrolláltság séma az oka, ráadásul mivel kapcsolódnak, duplán kemény meló lesz felülírni, de nem adom fel. A lényeg, hogy egyben maradtam, de eléggé háborgok belül. Megint jött az a gondolat, hogy hagyom a frászba az egész terápiát, de már megtanultam, hogy ezt az ún. elkerülő mód okozza és nem okés kihátrálni egy helyzetből, csak mert az a komfortzónámon kívül helyezkedik el. Mekkora öngól, szép volt, Arni! 👏🙄 Az előbb magyaráztam, hogy inkább nem mentem bele a dolgok sűrűjébe a dokinál, csak hogy ne kerüljek megalázó helyzetbe egy 'rohammal', holott ezzel is kihátráltam, most kapcsolok. Na, ezé' (is) jó ez a firkálás; észreveszek dolgokat, amiket lehet, hogy amúgy fel sem ismernék.

Hazafelé jövet egy részeg fószer ön- és közveszélyes közlekedési stílusát nézhettük végig. Eleve a forgalommal szemben haladva kacsázott a bringával, nem győztek az autósok dudálni, meg kikerülni, aztán nagynehezen átment a jó oldalra, de azt se' tudta merre van az előre. Utána sikerült elindulnia, de viszonylag hamar megállította a villanyoszlop, aminek a megölelése után az árokban landolt, betakarózva a bringájával. Fateromból hangosan kitört a röhögés, amire a fazon felénk fordult, de láthatóan azt sem tudta melyik bolygón van, mert nagyon bamba volt. Állapotából adódóan nem ment gyorsan, így nem ütközött nagyot, fel is tápászkodott, de hogy a továbbiakban hogyan haladt, arról már nincs tudomásunk, mert hazaértünk. Annyit tudok, hogy amikor kb. 1-1,5 óra múlva átugrott apám a szomszédhoz, majd jött is haza, mondta, hogy a csóka nagyjából 5 háznyira van és méregeti az úttest szélét, szóval jó 'sokat' haladt kb. másfél óra alatt. 😁 Nem tudom sajnálni az alkeszokat.

Szilveszter

Nem leszek népszerű, de vállalom a gondolataimat. Nyilván akinek nem inge, nem fogja magára venni a soraimat. Ilyenkor elvileg ünnepelni, lazulni kellene, de mindig ezer a vérnyomásom! Minden rohadt évben hemzseg a fészbúk' az olyan felhívásoktól, hogy ne petárdázzon a jónép, mert halálra rémülnek az állatok (van, amelyikük szó szerint halálra!), mégis minden rohadt évben megy a durrogás/robbanás és nemcsak 31.-én, hanem már napokkal előtte elkezdik egyesek! 🤬 Szereti hangoztatni az ember, hogy a miénk a legintelligensebb faj, ehhez képest egy réteg még mindig nem fogja fel, hogy mit okoz a zajongásával, még úgy sem, hogy mindig el van mondva! Az embernél önzőbb faj nem létezik. Egyeseknek csak a saját szórakozásuk számít, magasról leszarnak másokat, legyenek azok emberek, vagy állatok. Tegnap a balf@sz szomszéd este 10 után kezdett robbantgatni (mert az már nem durrogás volt), amire eldurrant az agyunk és kimentünk. Fel lett világosítva, hogy még csak 30.-a van, mellesleg este 10 óra elmúlt, úgyhogy be kéne fejezni a zajongást, mert vannak, akik pihennének! Még a csókának állt feljebb! 🙄 Amíg eddig terjed egyesek intelligenciája, meg felfogása, addig nem is lesz jobb a helyzet és ez eléggé siralmas. Bent van a házban az összes állatunk, mégis idegesek, félnek! Milyen halálfélelmük lehet akkor a kint tartott, meg a kóbor állatoknak? 🤬🤬🤬 Gyilkos düh van bennem ilyenkor, gyűlölöm az évnek ezt a szakaszát! Holnaptól majd megint hemzsegni fog a fész' az ilyen "segítség, eltűnt a kutyám/macskám" kaliberű siránkozásoktól, amitől méginkább felmegy a fos az agyamba, mert az is minden évben a jónép szájába van rágva (bár józan paraszti ésszel is tudni kéne, pont úgy, mint azt, hogy nem kéne petárdázni...), hogy ne engedjék ki az állataikat, egyesek mégsem vigyáznak rájuk, minden évben megy a sírás Szilveszter után, hogy eltűnt az állatuk. 🤬 Az ilyen meg is érdemli! Kizárólag az állatokat sajnálom ilyenkor, de nagyon! Elkeserítő, hogy mennyi szerencsétlen veszik el, meg rémül halálra! Egyik évben olvastam, hogy talán Olaszországban (?) csendes tűzijátékot szerveztek, pontosan az állatok miatt, meg a PTSD-s embereknek sem igazán használ a robbantgatás. Mindenhol ezt a csendes formát kéne bevezetni! Téma lezárva, mert forr az agyvizem. Azoknak pacsi, akik vigyáznak az állataikra és akik nem durrogtatnak!

Ha már nekiálltam firkálni, néhány gondolat erről az évről:
Az agyam olyan, mint a szita és hiába is íratnék fel memóriajavítót, mert azt is elfelejteném bevenni. 😁 Amennyire rémlik, nem volt vészes ez az év, történt egy két jelentősebb dolog is, de vissza kellett mennem a jegyzetekben, hogy puskázzak és mindent fel tudjak idézni, mert csak pár dolog rémlett fejből.
- Lett fűtésem, mégha sokára is és csak azért, mert kitartó voltam. Már akkor sem fázom nagyon, amikor épp' nincs befűtve, mert átmelegedtek a falak.
- Megkaptuk a pénzt, amit 4 éve kellett volna és tavasszal kezdődhetnek a munkák.
- A kórságom nyugton volt egész évben. Csak annyi romlás van a Raynaud miatt, hogy újabban lebénul a bal kezem, amikor lefagy, meg a jobb nagylábujjamon továbbterjedt az érzéketlenség, de ezek legyenek a legnagyobb problémáim, szóval panaszra nincs okom!
- A pszichológussal elértünk nemrég egy mérföldkövet, mert elérte az egyik gócpontot. Megizzadt, míg sikerült bejutnia a falaim mögé, de remélem kifizetődik, mert cefet tud lenni a vájkálás abban a területben.
- 5 évesen elment Pityu, az óriáskakasunk, de legalább leélhette az életét.
- Faterom kutyája, a 10 éves Füge is menni készül sajnos a kora miatt. Azért reméljük, hogy még van egy kis ideje!
- Faterom belátta a border'-t. Vissza is él vele, de van, amikor próbálja tolerálni a megnyilvánulásaimat. Voltak idén is BPD-s 'rohamok', de nem volt vészes a számuk. Dühroham viszont elég sok volt.
- A Tesómmal keveset tudtunk beszélni, de mindig jó volt a légkör! Egy ideje nem tud jelentkezni, aminek nyilván jó oka van és aggaszt is, hogy mi lehet Vele. 🤔 Nagyon hiányzik! Remélem, hogy nincs baja és fogunk tudni beszélni valamikor!
- Faterom idén is jópárszor felhúzott, lefárasztott, időnként kiakasztott egy-egy triggerrel, de néha normális volt, pl. mostanság is az (el ne kiabáljam).
- Idén 3× is nekifutottam az egyhónapos, intenzív pszichoterápiának. Nem igazán fogott rajtam most sem, de legalább megpróbáltam.
- Lezárult az évekig húzódó 'harc' a netszolgáltatóval
Kb. ennyi a lényeg az évből.

Karácsony

Tegnap a fater migrénezett, ezért délután 1 körül kelt csak fel, addig viszont én sem tudtam rendesen haladni a teendőkkel, mert zajosak lettek volna egyes tevékenységek. Amit lehetett, azt csináltam addig, többek közt megfőztem a második fogást, faterom meg a halászlevet vállalta, így azt ő főzte meg később. Szokott mód' Éhezők Viadala volt a boltokban már ünnepek előtt is, de mi nem raboltuk le a készletet, főleg hogy senkit nem tudunk fogadni, kettőnknek meg nem kellett svédasztal. Mivel elcsúszott a teendőivel, idegbajos volt, kapkodott össze-vissza, bár nem tudom minek, mondtam neki, hogy nem kéri számon senki, ha valami elmarad. A szomszédba is átmászkált, még jó, hogy nekünk is Karácsony lett volna, vagy mi. Én nem tudok bejglit sütni, így azt ő csinálta, de annak is már este állt neki, fáradtan. Ajándékoztunk, aztán lefeküdt. A Gabi épp'hogy megkapta időben a csomagot, amiben az ajándékokat küldtük, de állítólag ő is örült nekik. Ma sem nagyon találkoztam apámmal, nagyrészt a szomszédban volt. Deja vu... Mindig ez van. Holnap átviszi az ajándékokat az Ildiéknek. Én nem vettem semmit senkinek, mert nincs köztünk kapcsolat, meg ők sem szoktak minket megajándékozni, bájologni meg nem fogok. Faterom csinál, amit akar, én már nem magyarázom neki, hogy ne alázkodjon meg. Örült a powerbanknak, de kíváncsi vagyok, hogy fogja-e használni? Én tőle egy telefonhoz való Bluetooth-os hangszórót kaptam, elég jól lehet vele döngetni. 👍 A Gabitól kaptam egy távirányítós helikoptert. Telitalálat lett mindkettejük ajándéka. Volt korábban egy ugyanilyen helikopterem, de az unokaöcsémnek úgy sikerült lezuhannia vele, hogy tönkre is ment. Örülök, hogy lett egy másik! Nagyon király, csak megzavarodott az elektronikája a szobában található egyéb elektromos eszközöktől és elkezdett önálló életet élni. 😁 Egyszer, amikor leszálltam vele, magától felszállt, meg repülés közben párszor kishíján fejbecseszett minket, le kellett húzni a búránkat, ahányszor önkényesen irányt váltott és becélozta a fejünket. 😂 Jót röhögtünk. Azon is, hogy a macskák le akarták vadászni - már aki nem menekült el ijedtében. 😆 Lapos az ünnep, de legalább meleg van végre és a légkör is egész' elviselhető, meg a közérzetem is. A ketyegőm sokat bulizik, meg eléggé fáj itt-ott, de legalább rosszul nem vagyok és nekem az már elég, ha működőképes vagyok. Nagyon hiányzik a Tesóm! 😞

A hangszóró:

A járgány:

Vegyes

Úgy volt, hogy ma fater és az Ildi mennek együtt Bajára, mert kellett még pár dolog, ami felénk nem kapható. Mondtam, hogy ha beférek a kocsiba, mennék én is, hogy hányingeren kívül más ingerek is érjenek. Az idült vásárlásundoritiszem miatt nem a boltozás hozott lázba, hanem unom már a házban rohadást, meg ha ki is jutok saját lábon, az maximum kb. 50 méteres körzetet jelent, csak épp' azon belül nincs semmi érdekes. Nem mintha azon kívül volna, mert ez egy szar hely, de Baján azért van ez-az, meg ami itt van, odáig nem jutok el lábon, fater meg nem visz el. Télen ugyan nem igazán mozdulhatok ki a Raynaud mértéke miatt, de mivel kocsival mentünk volna, nem lett volna gáz a hideg, az meg nem okozott volna gondot, amíg kiszállok és besétálok a boltokba, meg a Meki'be. Már csak az kellett volna, hogy el is vigyenek és hogy használható legyek, mert továbbra sem oké valami, szombat este jött 2 görcsroham is, amiből a második erősebb volt és minden izmom égett, meg igencsak fosul voltam, mert a keringésem és a szívritmusom is megint érdekes volt. Aludtam utána 2 órát, de közérzetileg nem voltam jobban ébredéskor sem. Próbáltam aludni, de fater nem igazán volt tekintettel arra, hogy pihennék, meg a kutyák is állandóan felugattak. A macskabanda szolidaritásból pihent velem. 😁 Remélem valóban átköltözhetek a szobámba a nyáron, mert ott mentesülök a zajoktól és tudok pihenni, amikor kell. Szombat óta nem rohamoztam, de továbbra sem vagyok jól, mondjuk nem meglepő az egymást érő frontokat tekintve. Azért így sem lazsálok, szinte minden nap este 8-9 körül rakom magam takarékra, mert mindig találok valami elfoglaltságot, szerelnivalót, stb.-t és este van, mire leállok. Nyilván nem folyamatosan nyomom, mert a ketyegőm nem támogatja, de pihenőkkel akkor is aktivizálom magam. Ma jobb közérzetem volt, el tudtam volna menni fateromékkal, már ha befértem volna, de odáig el sem jutottam, hogy megkérdezzem, mert benyögte, hogy ő mégsem megy, csak az Ildi, mert neki dolga van és majd az Ildi megveszi, amiket mondott neki, meg hoz kaját a Mekiből'. Ennyit a kimozdulásról. Nyilván mehettem volna vele a fater nélkül is, ha ideális család volnánk, de nem kezelnek minket családtagként, nem is igazán beszélgetnek velem, faterommal is csak érdekből, szóval nem is szívesen vitt volna el, de ha el is vitt volna, nem igazán tudtam volna beszélgetni vele, akkor meg minek mentem volna? Kussban ülhettem volna végig. Faterommal azért tudok néha dumálni, ha épp' olyanja van.

Ma a számlánkra került a házfelújításra adományozott összeg, szóval tavasszal elvileg megkezdődnek a munkálatok. Hiszem, ha látom...

Lett tüzelőnk is, mert ugyan még mindig szerelőnél van annak a kocsija, akitől rendelni szoktuk a fát, de fater talált mást, aki tudott hozni.

Sajnos mára virradóra itthagyott minket Pityu, az 5 éves óriás kakasunk. Mivel maximum 5-6 évig élnek, így végelgyengült szegény. Jól járt, hogy nem a fazékban kötött ki már fiatalon, hanem kedvencként leélhette nálunk az életét. Tegnap már látszott, hogy menni készül, mert gubbasztott, nem evett, nem ivott, nem kukorékolt napok óta és az addig élénkvörös taraja sápadttá vált, meg a tolla kifakult. Mindig megkergetett. 😆 Nemcsak engem, mindenkit támadni akart, egyedül apámmal szemben volt kisebb a mellénye. 😁 Kinyírta szerencsétlen Rozit is, a párját.

Itt még kicsi volt a későbbi méretéhez képest, de ő volt Pityu:

Holnap még jelenésem lesz a pszichomókusnál, aztán legközelebb nyilván már csak az ünnepek után fogad. Voltak kemény beszélgetések az utóbbi időben, mivel a blokkok oldódása miatt jobban hozzámfért belül, de a legutóbbi 2-3 alkalom nem volt olyan erős. Amikor az oldódás után mondtam neki, hogy minden felfordult és elviselhetetlen, azt mondta, hogy ez jó jel, mert elindultak felismerések, meg képes vagyok érezni, nem bénít le a hasítás (az az egyik védekezőmechanizmus) és hogy ezek segítségével elkezdődhet a javulás, lassacskán. A föld alá süllyedtem, amiért szokatlan mód' nem tudtam uralkodni magamon, mert az egyik legfájóbb területet feszegettük és méggázabb, hogy ez nem egyszeri eset volt, meg 1-2× 'rohamba' is kezdett átfordulni a dolog (csak a doki kihozott belőle, mielőtt még eldurvult volna a helyzet), de azt mondta, hogy ez is jó jel, mert oldódott a blokk, meg hogy a könnyek gyógyítanak és ne féljek tőlük férfiként sem, mert a megszaporodásuk is része szokott lenni a gyógyulási folyamatnak. Hurrá... Egyelőre nyugi van egy ideje. Több, mint 10 év terápia után jutottam csak el idáig, jó hamar. 👏😂 Mindegy, jobb későn, mint soha. Talán mégsem vagyok reménytelen eset, pedig azt mondták, hogy akin az egyhónapos, intenzív terápia sem fog, az halott ügy, én meg ugye 2×, vagy 3× futottam neki és alig jutottak velem valamire. Valami mégis változik, mindegy mikor és hol, de elindult egy pozitív változás és ez a fő.

Úgy tűnik, a szívássorozat átváltott megint egy jobb szériába, mert mostanság történtek pozitív dolgok felénk, amiknek már nagyon idejük volt. Remélhetőleg egy darabig kitart ez a széria.

Történések

Isten ismét munkálkodott! Nemegyszer tapasztaltuk, hogy olyan helyzetek oldódtak meg spontán, amiknek a megoldódása már esélytelennek tűnt. Ma - vagyis mivel jócskán elmúlt éjfél, így már tegnap - ismét egy ilyen eset történt. Ugye 2019-ben adományt gyűjtöttek a számunkra (amit akkor sem akartam elfogadni és most sem, mert nem mások dolga megoldani a gondjainkat), hogy a házat fel tudjuk újíttatni, csak ugye az adományt lenyúlta a Máltai Szeretetszolgálat góréja (mint később kiderült, többektől sikkasztott, még a szolgálattól is és mivel mi is tagok voltunk, duplán volt undorító, hogy tőlünk is lopott). A csóka góréja viszont bepipult és utasította, hogy vegye le a számlájáról a pénzt és utalja a miénkre, mert minket illet, meg szégyent hoz a szolgálatra is. Kamuzott, hogy nekünk nincs számlánk és csak jót akart. Ugyan a zsetont levette a számlájáról (kiderült aztán, hogy lenyúlt belőle), mert kénytelen volt levenni, de továbbra sem a miénkre utalta, hanem a polgármester által nyitottra, szóval ő is részt vett a csalásban. Egy körmönfont módon megfogalmazott támogatásról szóló 'szerződéssel' (önkormányzati támogatásról amúgy szó sem volt, mivel civilek általi adomány és ahhoz sincs köze a polgármesternek, mivel a Szolgálat kezdeményezte a gyűjtést!) próbált hozzáférni a pénzhez, csak a fater levágta, hogy mi van és nem írta alá. Ügyvédhez került az ügy, meg a papír, de az korrupt volt és őket védte, így megállt az egész ügy. Egy darabig még próbálkozott a polgármester, de fater megmondta, hogy nem írja alá a papírt, aztán egyszercsak csend lett. A pénz azóta, azaz 4 éve ott vesztegelt azon a számlán. Röviden, tömören ezek az előzmények. Tegnap arra ébredtem, hogy fater ezer decibellel telefonál, mert alapból is hangosan beszél, de ha dühös, akkor méghangosabb és levágtam a mondataiból, hogy a polgármesterrel balhézik, meg a kivezetett kályhacső is szóbakerült, mondta neki, hogy tavaszig nem fogjuk leszedni, mert fűteni kell. Na, gondoltam fasza lesz, ha le kell szednünk és megint nem lesz fűtésem. Utólag mondta apám, hogy a polgármester nem szólt érte, csak annyit mondott, hogy a Katasztrófavédelemnek nem fog tetszeni. Fater állítólag mondta neki, hogy azért volt erre szükség, mert 4 éve ültek a pénzen, amit nekünk adományoztak az emberek és emiatt nem tudtuk megcsináltatni a kéményt (már megint a másra hárítás... ha nincs az adomány és nincsenek, akik magukévá teszik, akkor kire fogná, hogy évek alatt sem lett használható kéményünk?) A lényeg, hogy állítólag azért hívta fel apámat a polgármester, hogy vegyük fel a pénzt! Nem tudom mikről volt szó, mert ugye még aludtam a beszélgetés háromnegyede alatt. Állítólag mondta neki apám, hogy nem írja alá azt a papírt továbbra sem, mire azt mondta a polgármester, hogy ír egy olyat, ami megfelel apámnak. Érdekes ez a pálfordulás, meg az is, hogy 4 év csend után egyszercsak felkereste, hogy átadja az összeget, aminek amúgy nála semmi keresnivalója nem volt. Fater elment hozzá és állítólag megszületett egy olyan papír, ami nem tartalmaz hazugságokat, meg amin értelemszerűen ott van, hogy vállalja apám, hogy az összeget kizárólag a felújításra költi és hogy 8 napon belül megkapjuk a pénzt. Állítólag már tegnap átutalta a polgármester, szóval jövőhéten a számlánkon lesz. Úgy tűnt, hogy ebből az egészből nem lesz már semmi, mégis lett, bár én sosem fogadok el semmit, senkitől, mert nem mások dolga kihúzni bennünket a fekáliából, szóval kellemetlen. Fater már gyűjtögetett külön a házra is, szóval hozzá fogja tenni azt az összeget is, így a nyáron visszaköltözhetek elvileg az eredeti szobámba, mert lesz ott használható kémény, ki lesznek cserélve az ablakok és le lesz betonozva, meg parkettázva, a penész is el lesz tüntetve, továbbá az előszoba leszakadt mennyezete is javítva lesz és fateromnál is lesz ablakcsere. Rengeteg meló van még, de mindenre nyilván nem futja majd a keretből, szóval egyelőre ezek a tervek. Én persze már soha, semmit nem hiszek el, amíg nem látom/tapasztalom, mert nálunk mindig, minden csak terv, meg ígéret marad, de azért remélem, hogy ezúttal tényleg lépünk előre a felújításban!

Elvileg fa is lesz nemsokára. Máskor még a fűtési szezon előtt megrendelte apám, most valamiért nem és persze magyaráz, hogy lassan már nem tudja honnan szerezzen. 🙄 Eddig szégyenszemre a szomszéd adogatta, meg nekünk is van az egyik használaton kívüli ólban némi tüzelőnek való, valamint beáldozta a vadiúj tetőléceket 👏, de persze mostanra necces a dolog és engem kúrt le tegnap, hogy spóroljak, mert alig van, meg sok munka neki, mire összevágja. Nem is sok munka, tapasztaltam, mert én is mindig csinálom, ameddig a ketyegőm engedi (elektromos kézifűrésszel nem olyan megterhelő, neki meg a szíve is jó, szóval nem tudom mi sok neki). Behozott egy festékesvödörnyit, szóval saccperkábé' 20-25 darabot, aztán bejött 1-2 óra múlva és hüledezett, hogy "b@sz'ki, mi a fenét csinálsz?! eltüzelted majdnem az összeset?! ez estig kitartott volna!" Nézek rá értetlenül, hogy gyakorlatilag leb@sz, amiért rendesen fűtök, meg hogy hogyan gondolta, hogy estig elég lett volna az a mennyiség, hiszen vékony és száraz lécek, ergo rohadt gyorsan elégnek, mondtam is neki, meg azt is, hogy fázom, erre elkezdte, hogy nincs hideg (azt is elmagyaráztam ötvenszer, hogy ami neki már kellemes, vagy kifejezetten meleg hőmérséklet, az nekem még nem elég a szar vérkeringés miatt, de elvileg ezt is tudnia kéne), meg elkezdi, hogy 1 brikett + 2 léc felállásban kellett volna pakolnom. Méginkább lezsibbadt az agyam, mondtam is neki, hogy 1 brikett + 2 vékony léc aztán rohadtul hatékonyan fűtene... Elkezdi "ez van, spórolni kell!" Elküldtem a pokolba. Mondtam neki, hogy ja, azért, mert nem gondoskodtál elég tüzelőről (sem) még időben! Mondom tök fasza, hogy van már kályhám, de cseszhetem, ha nincs mit beletegyek, vagy legalábbis nem elég... Fú, rohadtul fel tudja cseszni az agyamat! 🤬 Most az van, hogy reggel, meg este gyújtok be 1-2 órára, így lehet spórolni, de mégsem fagyok be, mert ugyan lehűl a szoba, de már nem a fűtés előtti 8-10 °C-ra. Van egy elhalt meggyfánk és azt akarta kivágatni, de mondtam neki, hogy vizes fával nem fogunk sokra menni, viszont úgy volt, hogy csak januárban fog tudni fát rendelni, de úgy alakult, hogy mégis jut rá anyagilag, úgyhogy akart tegnap rendelni, csak állítólag szervízben van a fuvarozó autója, így várni kell, de már be van írva a rendelésünk, szóval remélhetőleg nemsokára hozza, addig már talán elég lesz az a tüzelő, ami van itthon. Nem irigylem, mert állítólag jól felgyűltek neki a rendelések, melózhat majd, mint a güzü, mire mindenkinek kifuvarozza a fát.

Szokásos állapotkövető rizsa:
Délután ólmos fáradtság kapott el, ki is dőltem kb. 2 órára és ébredéskor éreztem, hogy valami nem kerek, mert izzadtam, fájt a fejem és alig volt erőm. Szívügyileg sem voltam jól és kajálni sem tudtam, mert olyan hányingerem volt. Fater megint a cseh 2-t nézte, mert csesztetett, hogy egyek, mielőtt kihűl, holott elvileg már tudnia kéne, hogy ha azt mondom, hogy most nem tudok, azt nem poénból mondom. 🙄 Hiába fűtöttem rendesen (ekkor volt a lecseszése), fáztam, aztán visszafeküdtem pihenni és a hálózsákban egy idő után már nem fáztam, de a szar közérzet jóideig maradt, a keringésem is játszott, mert megint éreztem a hideg-meleg váltakozását itt-ott. Később már tudtam kajálni és minden téren jobban lettem, szóval valószínűleg csak a hidegfrontot éreztem, nem a kórság ügyködik. A neuropátiás fájdalom is megint megtalált, de mentségére szóljon, hogy most nem volt annyira durva, meg egy idő után elmúlt és bizsergések maradtak csak a bal arcfelemen, meg az orrom hegyén. Ez nem izgat és a fájdalom is csak akkor, ha már nagyon durva. A kezem viszont továbbra is gáz, szakad rajta a bőr, ahogy mozgatom az ujjaimat és nem lehet őket ökölbe húzni, mert olyan merev a bőr, meg a sebek miatt sem, mert fájnak. Használok krémet a Doki tanácsára, de csak egy ideig segít. Majd helyrejön valamikor. A lényeg, hogy nagy gond továbbra sincs és amióta tudok fűteni, egyszer sem bénult le a bal kezem. 👍

Ezen a héten megjött apám, meg a Gabi ajándéka is, szóval ez is rendben van. Nálunk a négylábúak is kapnak mindig, a macskák tőlem idén új labdákat fognak, mert a régieket valahogy úgy eltüntették, hogy nem találok egyet sem. 😁 A kutyák rágókát kapnak, mert szeretnek rágcsálni. Faterom is szokott nekik venni, de nem tudom tőle idén mit fognak kapni.

A Tesóm azóta sem tudott jelentkezni, ami aggaszt, meg persze nagyon hiányzik is.
Na, elteszem magam, amíg hagy aludni a macskabanda. Pár napja újra buliznak hajnalban. 😠

Sűrű volt az elmúlt 2 nap

Ugye megbeszélte a fater, hogy hétfőn, vagy kedden jön a Tomi, kifúrni a falat. Kérdeztem vasárnap, hogy tudja-e már, hogy másnap jön-e, vagy csak kedden és reggel jön-e, vagy mikor? Ő nem tudja... Mondom ez aztán a világos kommunikáció, miért nem kérdezed meg tőle? Azt mondja tökmindegy. Mondom nem az, mert vannak még előtte elvégezendő teendők és nem kapkodva kéne csinálni, szóval jó lenne tudni, hogy melyik nap jön, meg ha pl. másnap reggel, akkor még aznap elő lehetne készülni, hogy olajozottan menjen minden. El is kezdtem, gondolva arra, hogy esetleg másnap reggel jön és ne akkor kelljen kapkodni, de nem végeztem mindennel. Bekerült a kályha is a helyére vasárnap este. Másnap, azaz tegnapelőtt reggel arra ébredtem, hogy a fater ütögeti a fejemet, hogy keljek fel, mert mindjárt jön a Tomi, úgyhogy vigyem át a macskákat az ő szobájába, ne rémüljenek meg a fúrástól és ezt, meg azt csináljak meg gyorsan, mert neki még el kell rohannia. Morcos voltam, hogy akkor kellett kapkodnom, csak mert nem volt képes egyeztetni a Tomival. Elvégeztem villámtempóban, amiket még kellett, aztán vártam, majd jött a fater és mondta, hogy visszahozhatom magamhoz a bandát, mert máshogy lesz megoldva a dolog, nem lesz zaj. Kiderült, hogy nincs olyan marófeje a Tominak, amilyen kell. Lezsibbadtam. 🙄 Egyeztetés nuku arról is, hogy mikor jön és arról is, hogy milyen marófeje van. 👏 Hogy' lehet így megszervezni-megtervezni egy munkafolyamatot? A fater végig úgy beszélt, mint aki mindent tutira tud és minden klappolni fog, erre kiderült, hogy csak az ő fejében voltak sínen a dolgok. Olyan megoldás lett végül alkalmazva, ami nem járt rombolással és egyszerűbb is volt, mint a 60 cm vastag fal szétbarmolása. Slusszpoén, hogy az adott módszerrel már rég' meg lehetett volna oldani a fűtést, csak ugye akkor is garasoskodott, szóval feleslegesen fagytunk meg idáig. 👏 Fogni kell a pénzt nyilván, de ő sokszor arra sem akar áldozni, amire muszáj. Mivel több cső kellett ehhez a módszerhez, így nem akarta ezt választani, pedig volt róla szó korábban, de most végül mégis ezen a módon lett megoldva, mert ugye a falat nem tudta kifúrni a Tomi. Szerencse, hogy volt/van anyagi tartalék, mert kellettek még csövek, meg Ytong tégla, csak dühítő, hogy megint elment egy csomó pénz. Meg lehetett volna venni apránként is ezeket, még időben és akkor el is készültünk volna a fűtési szezonra, meg nem egyszerre ment volna ki sok pénz, de ugye ahogy fater fogalmazott, "nem tervezte ezeket a kiadásokat", magyarul eszében sem volt megoldani a fűtést. Lényeg, hogy megbeszéltük hétfőn reggel, hogy megveszi a plusz csöveket, meg az Ytongot, aztán majd mi Legózunk. Rendes volt a Tomi, mert adott ragasztót, így legalább azt nem kellett venni. Elment apám hétfőn délelőtt a cuccokért, de egy csomó ideig nem ért haza, aztán délután érkezett meg, b@szdmegezve, csurom vizesen és csurom vizes Ytongokkal. Kiderült, hogy egyrészt nem akarták kihozni a cuccokat (mindig kihozzák, de most az a Laci nevű csóka volt ott, akivel 'jóban' vagyunk, mert mindig zajong, autót bőget előttünk, stb. és fater egyszer rendőrt hívott rá, azóta orrol az öregre), szóval a pali sz0patta apámat azzal, hogy nem akarta kihozni az árut, de mivel kellettek, így kénytelen volt a bringán hazatolni őket, esőben, ráadásul már alapból is szarrá volt ázva az Ytong, úgy adták el. 👏 Szárazon viszonylag könnyen vágható, de vizesen állandóan beletapadt a fűrészlap. Az öreg már lekáromkodta a csillagokat az égről, bár mondtam neki, hogy kiszárítás után kéne kivágni a cső helyét, de ugye baromira konok, szóval vergődött tovább. 🙄 Frusztráltságában elkezdett alázni, de igyekeztem nem felvenni. Végül nagynehezen megszületett a cső helye, aztán felkerültek az Ytongok a sparheltre, hőálló fóliára, hogy száradjanak. Ment az ima, hogy reggelre kiszáradjanak és lehetőleg ne essen az eső másnap, hogy lehessen melózni. Pár óra múlva már látszott, hogy ki fognak száradni, mire kellenek, szóval végre valami pozitívumot is tapasztaltunk. Fater szokás szerint ide-oda rohangált hétfőn, én sem unatkoztam itthon, meg sem álltunk egész nap, úgyhogy estére lemerültek az akkuk, még én is reggelig aludtam, holott nem szokott sikerülni. Tegnap reggel elkezdtem az Ytongokat méretre vágni, addig fater elment a boltba. Bekerültek az Ytongok a helyükre, de akkor még nem volt ragasztó, azt csak este hozta a Tomi, szóval óvatosan kellett a csövekkel bánni. Fater kint állt a létrán, én meg bent a párkányon és fogtam a csövet, míg ő rögzített kint mindent, aztán idebent lettek összerakva a csövek. Ekkor már jócskán délután volt és még nem kajáltunk, annyira lefoglalt bennünket a sok tennivaló, meg fater ide-oda futkosott megint és ugyancsak nem lazsáltam én sem. Amíg fater elvolt valahol, reggeliztem olyan délután fél 3 körül 😁, aztán folyt. köv. Este hozta a Tomi a ragasztót, fixálva lettek az Ytongok és minden készenállt a fűtéshez. Fater megszólal: "akkor mára nincs több dolgom, ugye?" Mondom az ágyat távolabb kell húzni a kályhától. Azt mondja "azt majd akkor, ha be lesz gyújtva." B@szki... 🙄 5 éve vártam, hogy legyen nálam fűtés, az elmúlt hetekben is ezen ment a balhé, meg arról volt szó, hogy hétfőn, vagy kedden lesz, erre kedden, azaz tegnap este közli, hogy majd ma begyújthatok, mert nem hozott fát, aztán látva a nézésemet megkérdezi, hogy "vagy most szeretnél begyújtani?" Nem új heverő, hanem nyugágy fog nekem kelleni. 🙄 Kerített fát, így végül be tudtam gyújtani. Szürreális volt egy kis ideig, hogy van fűtés a szobámban. 😁 Jól működik a tákolmány és a kályha is jól fűt, persze idő kell, hogy átmelegedjenek a falak és a talaj, mert ki tudja hány éve nem volt fűtve a szoba, mivel állítólag az előző lakó is csak a konyhában fűtött. Eddig a hálózsákban is fáztam, de most éjjel már nem fáztam benne, pedig éjfél körül elfogyott a fa, így nem volt tovább fűtés. A macskák is jobban érzik magukat, többet aludtak a kellemesebb hőmérsékletben. Kevés megtakarítás maradt, de legalább maradt és a fűtés-ügy is rendeződött. 👍

A Raynaud szintet lépett. Legutóbb ugye a szívkoszorúeremre mászott rá, aztán stagnált a helyzet kb. 2 évig, de most megint romlás van, mert újabban sötétebben színeződnek a kezeim és lebénul a bal kezem, amikor lefagy. A jobb is nehezen mozog és alig érzékel olyankor, de a bal teljesen használhatatlan és teljesen érzéketlen, amíg 'ki nem olvad'. Ilyen eddig nem volt. Úgy vagyok vele, hogy szívás ugyan, de ez legalább nem veszélyes, mert nem valamelyik szervemet érinti. Azért jelezni fogom a Dokinak. Nehezen használom a kezeimet, mert fájnak a sebek, meg az ujjaim korlátozottan mozognak. Ez nem panasz, csupán a dokumentációs rizsa része. Egyéb gond továbbra sincs. 👍

Kicsi, de annak ellenére jól fűt:

Végre pozitív dolgokról is írhatok 👍

Tegnapelőtt mondta a Tomi, hogy hétfőn, vagy kedden jön és kimaratja a falat a kályhacső kivezetéséhez. Tegnap elment az öregem megvenni a kályhacsöveket és a kályhát is megvette. Húzós a végösszeg, de tudott egy keveset spórolni, mert a Tüzépen nagyjából féláron kapta a csöveket, szemben azzal, mintha az Aktívban vette volna meg azokat is. Mondta a fater, hogy kisebb ez a kályha, mint amit kinézett, mert azt időközben elvitték, meg ez nem öntöttvas, hanem zománcozott, de mondtam neki, hogy nem számít, ezek már részletkérdések, mert ezt a kicsi szobát be fogja fűteni a kiskályha is. Sok a kiadás mostanság, de néhány dolog és kiadás kedvezően alakult, így azokból visszamaradtak összegek, plusz lesznek még pénzeink, így nem nullázódunk le annak ellenére sem, hogy sok pénz megy el. Pont jól jön ez így az ünnepek táján, meg amúgy is, mert kell megtakarítás. Ideje volt már, hogy a sok szívás után történjenek végre jó dolgok is! Ez nyilván pozitívan hat rám is, így a viselkedésem és a hangulatom sem volt már tegnap, meg ma annyira gázos, mint eddig. 'Természetesen' a fater nem ment el megnézni az ágyat és már nem is akarja, azt mondta ne bonyolítsuk a dolgokat (mi abban a bonyolult, hogy odamegy, lecsekkolja, aztán ha használható, akkor ide lesz hozva?), inkább veszünk egy újat. Mondtam, hogy ne vegyünk most, mert akkor alig marad tartalékunk, vegyünk januárban, mert akkor simán belefér a keretbe, addig már elvagyok ezzel a leharcolt és bazinagy franciával is, ha eddig kihúztam vele. A kályha elhelyezése miatt is most kellett volna cserélni, de mivel a tervezettnél kisebb a kályha, így el fog férni, ha odébbhúzza és elforgatja apám az ágyat. Szégyenszemre nem tudok segíteni a ketyegőm miatt. Ilyenkor dühítenek a korlátok. 🤬 Elég szűkös lesz így a hely, de januárig már kibírom, a lényeg, hogy fűtés legyen! Egyelőre a teraszon, becsomagolva várja a masina, hogy bekerüljön. Mivel már csak holnap tud apám az ággyal bohóckodni, így holnap kerül be a kályha a helyére. Mostmár minden megvan, csakis az van hátra, hogy a Tomi kifúrja a falat. A hétfőt, vagy a keddet biztosra mondta, mert azután utazik külföldre. Jövőhéten megérkeznek az ajándékok is. Fater kap egy powerbankot, mert állandóan azzal van a gond, hogy itthonhagyja töltőn a mobilját és nem tudják elérni sem mások, sem én. A vezeték nélküli töltővel már nem kell majd itthonhagynia a mobilt. A Gabinak nehéz ajándékozni, mert megvan mindene, viszont állítólag akar venni egy új digitális mérleget, így akkor tőlem megkapja azt. Postai úton fog történni az oda-vissza ajándékozás, mert 'természetesen' most sem jutunk fel Pestre, pedig a Dokinak is rég' le kellett volna már csekkolnia. Oké, még mindig remisszióban vannak a kórságok (a Raynaudot kivéve), de attól függetlenül kontrollra meg kellene jelennem havonta. Tegnap megint megtalált 2× is a könnycsorgatós szintre fokozódó neuropátiás finomság, pedig már egy ideje békénhagyott, de más kirívóbb panasz nincs, a kisebbekre meg nem adok. Könnyebb elviselni a hideget is abban a tudatban, hogy már csak hétfőig, vagy keddig kell. Nem volt egyszerű menet elérni, hogy idén legyen fűtésem, de sikerült, az a lényeg. A Karácsony már melegben fog telni, elegendő és finom étel is lesz, remélhetőleg nyugalom is, mert általában olyankor a fater is békésebb, azáltal én is, más pedig nekem nem kell. Oké, egy repülőnek, meg egy palotai lakásnak örülnék, de maradjunk a realitás talaján. 😁