Szilveszter

Nem leszek népszerű, de vállalom a gondolataimat. Nyilván akinek nem inge, nem fogja magára venni a soraimat. Ilyenkor elvileg ünnepelni, lazulni kellene, de mindig ezer a vérnyomásom! Minden rohadt évben hemzseg a fészbúk' az olyan felhívásoktól, hogy ne petárdázzon a jónép, mert halálra rémülnek az állatok (van, amelyikük szó szerint halálra!), mégis minden rohadt évben megy a durrogás/robbanás és nemcsak 31.-én, hanem már napokkal előtte elkezdik egyesek! 🤬 Szereti hangoztatni az ember, hogy a miénk a legintelligensebb faj, ehhez képest egy réteg még mindig nem fogja fel, hogy mit okoz a zajongásával, még úgy sem, hogy mindig el van mondva! Az embernél önzőbb faj nem létezik. Egyeseknek csak a saját szórakozásuk számít, magasról leszarnak másokat, legyenek azok emberek, vagy állatok. Tegnap a balf@sz szomszéd este 10 után kezdett robbantgatni (mert az már nem durrogás volt), amire eldurrant az agyunk és kimentünk. Fel lett világosítva, hogy még csak 30.-a van, mellesleg este 10 óra elmúlt, úgyhogy be kéne fejezni a zajongást, mert vannak, akik pihennének! Még a csókának állt feljebb! 🙄 Amíg eddig terjed egyesek intelligenciája, meg felfogása, addig nem is lesz jobb a helyzet és ez eléggé siralmas. Bent van a házban az összes állatunk, mégis idegesek, félnek! Milyen halálfélelmük lehet akkor a kint tartott, meg a kóbor állatoknak? 🤬🤬🤬 Gyilkos düh van bennem ilyenkor, gyűlölöm az évnek ezt a szakaszát! Holnaptól majd megint hemzsegni fog a fész' az ilyen "segítség, eltűnt a kutyám/macskám" kaliberű siránkozásoktól, amitől méginkább felmegy a fos az agyamba, mert az is minden évben a jónép szájába van rágva (bár józan paraszti ésszel is tudni kéne, pont úgy, mint azt, hogy nem kéne petárdázni...), hogy ne engedjék ki az állataikat, egyesek mégsem vigyáznak rájuk, minden évben megy a sírás Szilveszter után, hogy eltűnt az állatuk. 🤬 Az ilyen meg is érdemli! Kizárólag az állatokat sajnálom ilyenkor, de nagyon! Elkeserítő, hogy mennyi szerencsétlen veszik el, meg rémül halálra! Egyik évben olvastam, hogy talán Olaszországban (?) csendes tűzijátékot szerveztek, pontosan az állatok miatt, meg a PTSD-s embereknek sem igazán használ a robbantgatás. Mindenhol ezt a csendes formát kéne bevezetni! Téma lezárva, mert forr az agyvizem. Azoknak pacsi, akik vigyáznak az állataikra és akik nem durrogtatnak!

Ha már nekiálltam firkálni, néhány gondolat erről az évről:
Az agyam olyan, mint a szita és hiába is íratnék fel memóriajavítót, mert azt is elfelejteném bevenni. 😁 Amennyire rémlik, nem volt vészes ez az év, történt egy két jelentősebb dolog is, de vissza kellett mennem a jegyzetekben, hogy puskázzak és mindent fel tudjak idézni, mert csak pár dolog rémlett fejből.
- Lett fűtésem, mégha sokára is és csak azért, mert kitartó voltam. Már akkor sem fázom nagyon, amikor épp' nincs befűtve, mert átmelegedtek a falak.
- Megkaptuk a pénzt, amit 4 éve kellett volna és tavasszal kezdődhetnek a munkák.
- A kórságom nyugton volt egész évben. Csak annyi romlás van a Raynaud miatt, hogy újabban lebénul a bal kezem, amikor lefagy, meg a jobb nagylábujjamon továbbterjedt az érzéketlenség, de ezek legyenek a legnagyobb problémáim, szóval panaszra nincs okom!
- A pszichológussal elértünk nemrég egy mérföldkövet, mert elérte az egyik gócpontot. Megizzadt, míg sikerült bejutnia a falaim mögé, de remélem kifizetődik, mert cefet tud lenni a vájkálás abban a területben.
- 5 évesen elment Pityu, az óriáskakasunk, de legalább leélhette az életét.
- Faterom kutyája, a 10 éves Füge is menni készül sajnos a kora miatt. Azért reméljük, hogy még van egy kis ideje!
- Faterom belátta a border'-t. Vissza is él vele, de van, amikor próbálja tolerálni a megnyilvánulásaimat. Voltak idén is BPD-s 'rohamok', de nem volt vészes a számuk. Dühroham viszont elég sok volt.
- A Tesómmal keveset tudtunk beszélni, de mindig jó volt a légkör! Egy ideje nem tud jelentkezni, aminek nyilván jó oka van és aggaszt is, hogy mi lehet Vele. 🤔 Nagyon hiányzik! Remélem, hogy nincs baja és fogunk tudni beszélni valamikor!
- Faterom idén is jópárszor felhúzott, lefárasztott, időnként kiakasztott egy-egy triggerrel, de néha normális volt, pl. mostanság is az (el ne kiabáljam).
- Idén 3× is nekifutottam az egyhónapos, intenzív pszichoterápiának. Nem igazán fogott rajtam most sem, de legalább megpróbáltam.
- Lezárult az évekig húzódó 'harc' a netszolgáltatóval
Kb. ennyi a lényeg az évből.

Karácsony

Tegnap a fater migrénezett, ezért délután 1 körül kelt csak fel, addig viszont én sem tudtam rendesen haladni a teendőkkel, mert zajosak lettek volna egyes tevékenységek. Amit lehetett, azt csináltam addig, többek közt megfőztem a második fogást, faterom meg a halászlevet vállalta, így azt ő főzte meg később. Szokott mód' Éhezők Viadala volt a boltokban már ünnepek előtt is, de mi nem raboltuk le a készletet, főleg hogy senkit nem tudunk fogadni, kettőnknek meg nem kellett svédasztal. Mivel elcsúszott a teendőivel, idegbajos volt, kapkodott össze-vissza, bár nem tudom minek, mondtam neki, hogy nem kéri számon senki, ha valami elmarad. A szomszédba is átmászkált, még jó, hogy nekünk is Karácsony lett volna, vagy mi. Én nem tudok bejglit sütni, így azt ő csinálta, de annak is már este állt neki, fáradtan. Ajándékoztunk, aztán lefeküdt. A Gabi épp'hogy megkapta időben a csomagot, amiben az ajándékokat küldtük, de állítólag ő is örült nekik. Ma sem nagyon találkoztam apámmal, nagyrészt a szomszédban volt. Deja vu... Mindig ez van. Holnap átviszi az ajándékokat az Ildiéknek. Én nem vettem semmit senkinek, mert nincs köztünk kapcsolat, meg ők sem szoktak minket megajándékozni, bájologni meg nem fogok. Faterom csinál, amit akar, én már nem magyarázom neki, hogy ne alázkodjon meg. Örült a powerbanknak, de kíváncsi vagyok, hogy fogja-e használni? Én tőle egy telefonhoz való Bluetooth-os hangszórót kaptam, elég jól lehet vele döngetni. 👍 A Gabitól kaptam egy távirányítós helikoptert. Telitalálat lett mindkettejük ajándéka. Volt korábban egy ugyanilyen helikopterem, de az unokaöcsémnek úgy sikerült lezuhannia vele, hogy tönkre is ment. Örülök, hogy lett egy másik! Nagyon király, csak megzavarodott az elektronikája a szobában található egyéb elektromos eszközöktől és elkezdett önálló életet élni. 😁 Egyszer, amikor leszálltam vele, magától felszállt, meg repülés közben párszor kishíján fejbecseszett minket, le kellett húzni a búránkat, ahányszor önkényesen irányt váltott és becélozta a fejünket. 😂 Jót röhögtünk. Azon is, hogy a macskák le akarták vadászni - már aki nem menekült el ijedtében. 😆 Lapos az ünnep, de legalább meleg van végre és a légkör is egész' elviselhető, meg a közérzetem is. A ketyegőm sokat bulizik, meg eléggé fáj itt-ott, de legalább rosszul nem vagyok és nekem az már elég, ha működőképes vagyok. Nagyon hiányzik a Tesóm! 😞

A hangszóró:

A járgány:

Vegyes

Úgy volt, hogy ma fater és az Ildi mennek együtt Bajára, mert kellett még pár dolog, ami felénk nem kapható. Mondtam, hogy ha beférek a kocsiba, mennék én is, hogy hányingeren kívül más ingerek is érjenek. Az idült vásárlásundoritiszem miatt nem a boltozás hozott lázba, hanem unom már a házban rohadást, meg ha ki is jutok saját lábon, az maximum kb. 50 méteres körzetet jelent, csak épp' azon belül nincs semmi érdekes. Nem mintha azon kívül volna, mert ez egy szar hely, de Baján azért van ez-az, meg ami itt van, odáig nem jutok el lábon, fater meg nem visz el. Télen ugyan nem igazán mozdulhatok ki a Raynaud mértéke miatt, de mivel kocsival mentünk volna, nem lett volna gáz a hideg, az meg nem okozott volna gondot, amíg kiszállok és besétálok a boltokba, meg a Meki'be. Már csak az kellett volna, hogy el is vigyenek és hogy használható legyek, mert továbbra sem oké valami, szombat este jött 2 görcsroham is, amiből a második erősebb volt és minden izmom égett, meg igencsak fosul voltam, mert a keringésem és a szívritmusom is megint érdekes volt. Aludtam utána 2 órát, de közérzetileg nem voltam jobban ébredéskor sem. Próbáltam aludni, de fater nem igazán volt tekintettel arra, hogy pihennék, meg a kutyák is állandóan felugattak. A macskabanda szolidaritásból pihent velem. 😁 Remélem valóban átköltözhetek a szobámba a nyáron, mert ott mentesülök a zajoktól és tudok pihenni, amikor kell. Szombat óta nem rohamoztam, de továbbra sem vagyok jól, mondjuk nem meglepő az egymást érő frontokat tekintve. Azért így sem lazsálok, szinte minden nap este 8-9 körül rakom magam takarékra, mert mindig találok valami elfoglaltságot, szerelnivalót, stb.-t és este van, mire leállok. Nyilván nem folyamatosan nyomom, mert a ketyegőm nem támogatja, de pihenőkkel akkor is aktivizálom magam. Ma jobb közérzetem volt, el tudtam volna menni fateromékkal, már ha befértem volna, de odáig el sem jutottam, hogy megkérdezzem, mert benyögte, hogy ő mégsem megy, csak az Ildi, mert neki dolga van és majd az Ildi megveszi, amiket mondott neki, meg hoz kaját a Mekiből'. Ennyit a kimozdulásról. Nyilván mehettem volna vele a fater nélkül is, ha ideális család volnánk, de nem kezelnek minket családtagként, nem is igazán beszélgetnek velem, faterommal is csak érdekből, szóval nem is szívesen vitt volna el, de ha el is vitt volna, nem igazán tudtam volna beszélgetni vele, akkor meg minek mentem volna? Kussban ülhettem volna végig. Faterommal azért tudok néha dumálni, ha épp' olyanja van.

Ma a számlánkra került a házfelújításra adományozott összeg, szóval tavasszal elvileg megkezdődnek a munkálatok. Hiszem, ha látom...

Lett tüzelőnk is, mert ugyan még mindig szerelőnél van annak a kocsija, akitől rendelni szoktuk a fát, de fater talált mást, aki tudott hozni.

Sajnos mára virradóra itthagyott minket Pityu, az 5 éves óriás kakasunk. Mivel maximum 5-6 évig élnek, így végelgyengült szegény. Jól járt, hogy nem a fazékban kötött ki már fiatalon, hanem kedvencként leélhette nálunk az életét. Tegnap már látszott, hogy menni készül, mert gubbasztott, nem evett, nem ivott, nem kukorékolt napok óta és az addig élénkvörös taraja sápadttá vált, meg a tolla kifakult. Mindig megkergetett. 😆 Nemcsak engem, mindenkit támadni akart, egyedül apámmal szemben volt kisebb a mellénye. 😁 Kinyírta szerencsétlen Rozit is, a párját.

Itt még kicsi volt a későbbi méretéhez képest, de ő volt Pityu:

Holnap még jelenésem lesz a pszichomókusnál, aztán legközelebb nyilván már csak az ünnepek után fogad. Voltak kemény beszélgetések az utóbbi időben, mivel a blokkok oldódása miatt jobban hozzámfért belül, de a legutóbbi 2-3 alkalom nem volt olyan erős. Amikor az oldódás után mondtam neki, hogy minden felfordult és elviselhetetlen, azt mondta, hogy ez jó jel, mert elindultak felismerések, meg képes vagyok érezni, nem bénít le a hasítás (az az egyik védekezőmechanizmus) és hogy ezek segítségével elkezdődhet a javulás, lassacskán. A föld alá süllyedtem, amiért szokatlan mód' nem tudtam uralkodni magamon, mert az egyik legfájóbb területet feszegettük és méggázabb, hogy ez nem egyszeri eset volt, meg 1-2× 'rohamba' is kezdett átfordulni a dolog (csak a doki kihozott belőle, mielőtt még eldurvult volna a helyzet), de azt mondta, hogy ez is jó jel, mert oldódott a blokk, meg hogy a könnyek gyógyítanak és ne féljek tőlük férfiként sem, mert a megszaporodásuk is része szokott lenni a gyógyulási folyamatnak. Hurrá... Egyelőre nyugi van egy ideje. Több, mint 10 év terápia után jutottam csak el idáig, jó hamar. 👏😂 Mindegy, jobb későn, mint soha. Talán mégsem vagyok reménytelen eset, pedig azt mondták, hogy akin az egyhónapos, intenzív terápia sem fog, az halott ügy, én meg ugye 2×, vagy 3× futottam neki és alig jutottak velem valamire. Valami mégis változik, mindegy mikor és hol, de elindult egy pozitív változás és ez a fő.

Úgy tűnik, a szívássorozat átváltott megint egy jobb szériába, mert mostanság történtek pozitív dolgok felénk, amiknek már nagyon idejük volt. Remélhetőleg egy darabig kitart ez a széria.

Történések

Isten ismét munkálkodott! Nemegyszer tapasztaltuk, hogy olyan helyzetek oldódtak meg spontán, amiknek a megoldódása már esélytelennek tűnt. Ma - vagyis mivel jócskán elmúlt éjfél, így már tegnap - ismét egy ilyen eset történt. Ugye 2019-ben adományt gyűjtöttek a számunkra (amit akkor sem akartam elfogadni és most sem, mert nem mások dolga megoldani a gondjainkat), hogy a házat fel tudjuk újíttatni, csak ugye az adományt lenyúlta a Máltai Szeretetszolgálat góréja (mint később kiderült, többektől sikkasztott, még a szolgálattól is és mivel mi is tagok voltunk, duplán volt undorító, hogy tőlünk is lopott). A csóka góréja viszont bepipult és utasította, hogy vegye le a számlájáról a pénzt és utalja a miénkre, mert minket illet, meg szégyent hoz a szolgálatra is. Kamuzott, hogy nekünk nincs számlánk és csak jót akart. Ugyan a zsetont levette a számlájáról (kiderült aztán, hogy lenyúlt belőle), mert kénytelen volt levenni, de továbbra sem a miénkre utalta, hanem a polgármester által nyitottra, szóval ő is részt vett a csalásban. Egy körmönfont módon megfogalmazott támogatásról szóló 'szerződéssel' (önkormányzati támogatásról amúgy szó sem volt, mivel civilek általi adomány és ahhoz sincs köze a polgármesternek, mivel a Szolgálat kezdeményezte a gyűjtést!) próbált hozzáférni a pénzhez, csak a fater levágta, hogy mi van és nem írta alá. Ügyvédhez került az ügy, meg a papír, de az korrupt volt és őket védte, így megállt az egész ügy. Egy darabig még próbálkozott a polgármester, de fater megmondta, hogy nem írja alá a papírt, aztán egyszercsak csend lett. A pénz azóta, azaz 4 éve ott vesztegelt azon a számlán. Röviden, tömören ezek az előzmények. Tegnap arra ébredtem, hogy fater ezer decibellel telefonál, mert alapból is hangosan beszél, de ha dühös, akkor méghangosabb és levágtam a mondataiból, hogy a polgármesterrel balhézik, meg a kivezetett kályhacső is szóbakerült, mondta neki, hogy tavaszig nem fogjuk leszedni, mert fűteni kell. Na, gondoltam fasza lesz, ha le kell szednünk és megint nem lesz fűtésem. Utólag mondta apám, hogy a polgármester nem szólt érte, csak annyit mondott, hogy a Katasztrófavédelemnek nem fog tetszeni. Fater állítólag mondta neki, hogy azért volt erre szükség, mert 4 éve ültek a pénzen, amit nekünk adományoztak az emberek és emiatt nem tudtuk megcsináltatni a kéményt (már megint a másra hárítás... ha nincs az adomány és nincsenek, akik magukévá teszik, akkor kire fogná, hogy évek alatt sem lett használható kéményünk?) A lényeg, hogy állítólag azért hívta fel apámat a polgármester, hogy vegyük fel a pénzt! Nem tudom mikről volt szó, mert ugye még aludtam a beszélgetés háromnegyede alatt. Állítólag mondta neki apám, hogy nem írja alá azt a papírt továbbra sem, mire azt mondta a polgármester, hogy ír egy olyat, ami megfelel apámnak. Érdekes ez a pálfordulás, meg az is, hogy 4 év csend után egyszercsak felkereste, hogy átadja az összeget, aminek amúgy nála semmi keresnivalója nem volt. Fater elment hozzá és állítólag megszületett egy olyan papír, ami nem tartalmaz hazugságokat, meg amin értelemszerűen ott van, hogy vállalja apám, hogy az összeget kizárólag a felújításra költi és hogy 8 napon belül megkapjuk a pénzt. Állítólag már tegnap átutalta a polgármester, szóval jövőhéten a számlánkon lesz. Úgy tűnt, hogy ebből az egészből nem lesz már semmi, mégis lett, bár én sosem fogadok el semmit, senkitől, mert nem mások dolga kihúzni bennünket a fekáliából, szóval kellemetlen. Fater már gyűjtögetett külön a házra is, szóval hozzá fogja tenni azt az összeget is, így a nyáron visszaköltözhetek elvileg az eredeti szobámba, mert lesz ott használható kémény, ki lesznek cserélve az ablakok és le lesz betonozva, meg parkettázva, a penész is el lesz tüntetve, továbbá az előszoba leszakadt mennyezete is javítva lesz és fateromnál is lesz ablakcsere. Rengeteg meló van még, de mindenre nyilván nem futja majd a keretből, szóval egyelőre ezek a tervek. Én persze már soha, semmit nem hiszek el, amíg nem látom/tapasztalom, mert nálunk mindig, minden csak terv, meg ígéret marad, de azért remélem, hogy ezúttal tényleg lépünk előre a felújításban!

Elvileg fa is lesz nemsokára. Máskor még a fűtési szezon előtt megrendelte apám, most valamiért nem és persze magyaráz, hogy lassan már nem tudja honnan szerezzen. 🙄 Eddig szégyenszemre a szomszéd adogatta, meg nekünk is van az egyik használaton kívüli ólban némi tüzelőnek való, valamint beáldozta a vadiúj tetőléceket 👏, de persze mostanra necces a dolog és engem kúrt le tegnap, hogy spóroljak, mert alig van, meg sok munka neki, mire összevágja. Nem is sok munka, tapasztaltam, mert én is mindig csinálom, ameddig a ketyegőm engedi (elektromos kézifűrésszel nem olyan megterhelő, neki meg a szíve is jó, szóval nem tudom mi sok neki). Behozott egy festékesvödörnyit, szóval saccperkábé' 20-25 darabot, aztán bejött 1-2 óra múlva és hüledezett, hogy "b@sz'ki, mi a fenét csinálsz?! eltüzelted majdnem az összeset?! ez estig kitartott volna!" Nézek rá értetlenül, hogy gyakorlatilag leb@sz, amiért rendesen fűtök, meg hogy hogyan gondolta, hogy estig elég lett volna az a mennyiség, hiszen vékony és száraz lécek, ergo rohadt gyorsan elégnek, mondtam is neki, meg azt is, hogy fázom, erre elkezdte, hogy nincs hideg (azt is elmagyaráztam ötvenszer, hogy ami neki már kellemes, vagy kifejezetten meleg hőmérséklet, az nekem még nem elég a szar vérkeringés miatt, de elvileg ezt is tudnia kéne), meg elkezdi, hogy 1 brikett + 2 léc felállásban kellett volna pakolnom. Méginkább lezsibbadt az agyam, mondtam is neki, hogy 1 brikett + 2 vékony léc aztán rohadtul hatékonyan fűtene... Elkezdi "ez van, spórolni kell!" Elküldtem a pokolba. Mondtam neki, hogy ja, azért, mert nem gondoskodtál elég tüzelőről (sem) még időben! Mondom tök fasza, hogy van már kályhám, de cseszhetem, ha nincs mit beletegyek, vagy legalábbis nem elég... Fú, rohadtul fel tudja cseszni az agyamat! 🤬 Most az van, hogy reggel, meg este gyújtok be 1-2 órára, így lehet spórolni, de mégsem fagyok be, mert ugyan lehűl a szoba, de már nem a fűtés előtti 8-10 °C-ra. Van egy elhalt meggyfánk és azt akarta kivágatni, de mondtam neki, hogy vizes fával nem fogunk sokra menni, viszont úgy volt, hogy csak januárban fog tudni fát rendelni, de úgy alakult, hogy mégis jut rá anyagilag, úgyhogy akart tegnap rendelni, csak állítólag szervízben van a fuvarozó autója, így várni kell, de már be van írva a rendelésünk, szóval remélhetőleg nemsokára hozza, addig már talán elég lesz az a tüzelő, ami van itthon. Nem irigylem, mert állítólag jól felgyűltek neki a rendelések, melózhat majd, mint a güzü, mire mindenkinek kifuvarozza a fát.

Szokásos állapotkövető rizsa:
Délután ólmos fáradtság kapott el, ki is dőltem kb. 2 órára és ébredéskor éreztem, hogy valami nem kerek, mert izzadtam, fájt a fejem és alig volt erőm. Szívügyileg sem voltam jól és kajálni sem tudtam, mert olyan hányingerem volt. Fater megint a cseh 2-t nézte, mert csesztetett, hogy egyek, mielőtt kihűl, holott elvileg már tudnia kéne, hogy ha azt mondom, hogy most nem tudok, azt nem poénból mondom. 🙄 Hiába fűtöttem rendesen (ekkor volt a lecseszése), fáztam, aztán visszafeküdtem pihenni és a hálózsákban egy idő után már nem fáztam, de a szar közérzet jóideig maradt, a keringésem is játszott, mert megint éreztem a hideg-meleg váltakozását itt-ott. Később már tudtam kajálni és minden téren jobban lettem, szóval valószínűleg csak a hidegfrontot éreztem, nem a kórság ügyködik. A neuropátiás fájdalom is megint megtalált, de mentségére szóljon, hogy most nem volt annyira durva, meg egy idő után elmúlt és bizsergések maradtak csak a bal arcfelemen, meg az orrom hegyén. Ez nem izgat és a fájdalom is csak akkor, ha már nagyon durva. A kezem viszont továbbra is gáz, szakad rajta a bőr, ahogy mozgatom az ujjaimat és nem lehet őket ökölbe húzni, mert olyan merev a bőr, meg a sebek miatt sem, mert fájnak. Használok krémet a Doki tanácsára, de csak egy ideig segít. Majd helyrejön valamikor. A lényeg, hogy nagy gond továbbra sincs és amióta tudok fűteni, egyszer sem bénult le a bal kezem. 👍

Ezen a héten megjött apám, meg a Gabi ajándéka is, szóval ez is rendben van. Nálunk a négylábúak is kapnak mindig, a macskák tőlem idén új labdákat fognak, mert a régieket valahogy úgy eltüntették, hogy nem találok egyet sem. 😁 A kutyák rágókát kapnak, mert szeretnek rágcsálni. Faterom is szokott nekik venni, de nem tudom tőle idén mit fognak kapni.

A Tesóm azóta sem tudott jelentkezni, ami aggaszt, meg persze nagyon hiányzik is.
Na, elteszem magam, amíg hagy aludni a macskabanda. Pár napja újra buliznak hajnalban. 😠

Sűrű volt az elmúlt 2 nap

Ugye megbeszélte a fater, hogy hétfőn, vagy kedden jön a Tomi, kifúrni a falat. Kérdeztem vasárnap, hogy tudja-e már, hogy másnap jön-e, vagy csak kedden és reggel jön-e, vagy mikor? Ő nem tudja... Mondom ez aztán a világos kommunikáció, miért nem kérdezed meg tőle? Azt mondja tökmindegy. Mondom nem az, mert vannak még előtte elvégezendő teendők és nem kapkodva kéne csinálni, szóval jó lenne tudni, hogy melyik nap jön, meg ha pl. másnap reggel, akkor még aznap elő lehetne készülni, hogy olajozottan menjen minden. El is kezdtem, gondolva arra, hogy esetleg másnap reggel jön és ne akkor kelljen kapkodni, de nem végeztem mindennel. Bekerült a kályha is a helyére vasárnap este. Másnap, azaz tegnapelőtt reggel arra ébredtem, hogy a fater ütögeti a fejemet, hogy keljek fel, mert mindjárt jön a Tomi, úgyhogy vigyem át a macskákat az ő szobájába, ne rémüljenek meg a fúrástól és ezt, meg azt csináljak meg gyorsan, mert neki még el kell rohannia. Morcos voltam, hogy akkor kellett kapkodnom, csak mert nem volt képes egyeztetni a Tomival. Elvégeztem villámtempóban, amiket még kellett, aztán vártam, majd jött a fater és mondta, hogy visszahozhatom magamhoz a bandát, mert máshogy lesz megoldva a dolog, nem lesz zaj. Kiderült, hogy nincs olyan marófeje a Tominak, amilyen kell. Lezsibbadtam. 🙄 Egyeztetés nuku arról is, hogy mikor jön és arról is, hogy milyen marófeje van. 👏 Hogy' lehet így megszervezni-megtervezni egy munkafolyamatot? A fater végig úgy beszélt, mint aki mindent tutira tud és minden klappolni fog, erre kiderült, hogy csak az ő fejében voltak sínen a dolgok. Olyan megoldás lett végül alkalmazva, ami nem járt rombolással és egyszerűbb is volt, mint a 60 cm vastag fal szétbarmolása. Slusszpoén, hogy az adott módszerrel már rég' meg lehetett volna oldani a fűtést, csak ugye akkor is garasoskodott, szóval feleslegesen fagytunk meg idáig. 👏 Fogni kell a pénzt nyilván, de ő sokszor arra sem akar áldozni, amire muszáj. Mivel több cső kellett ehhez a módszerhez, így nem akarta ezt választani, pedig volt róla szó korábban, de most végül mégis ezen a módon lett megoldva, mert ugye a falat nem tudta kifúrni a Tomi. Szerencse, hogy volt/van anyagi tartalék, mert kellettek még csövek, meg Ytong tégla, csak dühítő, hogy megint elment egy csomó pénz. Meg lehetett volna venni apránként is ezeket, még időben és akkor el is készültünk volna a fűtési szezonra, meg nem egyszerre ment volna ki sok pénz, de ugye ahogy fater fogalmazott, "nem tervezte ezeket a kiadásokat", magyarul eszében sem volt megoldani a fűtést. Lényeg, hogy megbeszéltük hétfőn reggel, hogy megveszi a plusz csöveket, meg az Ytongot, aztán majd mi Legózunk. Rendes volt a Tomi, mert adott ragasztót, így legalább azt nem kellett venni. Elment apám hétfőn délelőtt a cuccokért, de egy csomó ideig nem ért haza, aztán délután érkezett meg, b@szdmegezve, csurom vizesen és csurom vizes Ytongokkal. Kiderült, hogy egyrészt nem akarták kihozni a cuccokat (mindig kihozzák, de most az a Laci nevű csóka volt ott, akivel 'jóban' vagyunk, mert mindig zajong, autót bőget előttünk, stb. és fater egyszer rendőrt hívott rá, azóta orrol az öregre), szóval a pali sz0patta apámat azzal, hogy nem akarta kihozni az árut, de mivel kellettek, így kénytelen volt a bringán hazatolni őket, esőben, ráadásul már alapból is szarrá volt ázva az Ytong, úgy adták el. 👏 Szárazon viszonylag könnyen vágható, de vizesen állandóan beletapadt a fűrészlap. Az öreg már lekáromkodta a csillagokat az égről, bár mondtam neki, hogy kiszárítás után kéne kivágni a cső helyét, de ugye baromira konok, szóval vergődött tovább. 🙄 Frusztráltságában elkezdett alázni, de igyekeztem nem felvenni. Végül nagynehezen megszületett a cső helye, aztán felkerültek az Ytongok a sparheltre, hőálló fóliára, hogy száradjanak. Ment az ima, hogy reggelre kiszáradjanak és lehetőleg ne essen az eső másnap, hogy lehessen melózni. Pár óra múlva már látszott, hogy ki fognak száradni, mire kellenek, szóval végre valami pozitívumot is tapasztaltunk. Fater szokás szerint ide-oda rohangált hétfőn, én sem unatkoztam itthon, meg sem álltunk egész nap, úgyhogy estére lemerültek az akkuk, még én is reggelig aludtam, holott nem szokott sikerülni. Tegnap reggel elkezdtem az Ytongokat méretre vágni, addig fater elment a boltba. Bekerültek az Ytongok a helyükre, de akkor még nem volt ragasztó, azt csak este hozta a Tomi, szóval óvatosan kellett a csövekkel bánni. Fater kint állt a létrán, én meg bent a párkányon és fogtam a csövet, míg ő rögzített kint mindent, aztán idebent lettek összerakva a csövek. Ekkor már jócskán délután volt és még nem kajáltunk, annyira lefoglalt bennünket a sok tennivaló, meg fater ide-oda futkosott megint és ugyancsak nem lazsáltam én sem. Amíg fater elvolt valahol, reggeliztem olyan délután fél 3 körül 😁, aztán folyt. köv. Este hozta a Tomi a ragasztót, fixálva lettek az Ytongok és minden készenállt a fűtéshez. Fater megszólal: "akkor mára nincs több dolgom, ugye?" Mondom az ágyat távolabb kell húzni a kályhától. Azt mondja "azt majd akkor, ha be lesz gyújtva." B@szki... 🙄 5 éve vártam, hogy legyen nálam fűtés, az elmúlt hetekben is ezen ment a balhé, meg arról volt szó, hogy hétfőn, vagy kedden lesz, erre kedden, azaz tegnap este közli, hogy majd ma begyújthatok, mert nem hozott fát, aztán látva a nézésemet megkérdezi, hogy "vagy most szeretnél begyújtani?" Nem új heverő, hanem nyugágy fog nekem kelleni. 🙄 Kerített fát, így végül be tudtam gyújtani. Szürreális volt egy kis ideig, hogy van fűtés a szobámban. 😁 Jól működik a tákolmány és a kályha is jól fűt, persze idő kell, hogy átmelegedjenek a falak és a talaj, mert ki tudja hány éve nem volt fűtve a szoba, mivel állítólag az előző lakó is csak a konyhában fűtött. Eddig a hálózsákban is fáztam, de most éjjel már nem fáztam benne, pedig éjfél körül elfogyott a fa, így nem volt tovább fűtés. A macskák is jobban érzik magukat, többet aludtak a kellemesebb hőmérsékletben. Kevés megtakarítás maradt, de legalább maradt és a fűtés-ügy is rendeződött. 👍

A Raynaud szintet lépett. Legutóbb ugye a szívkoszorúeremre mászott rá, aztán stagnált a helyzet kb. 2 évig, de most megint romlás van, mert újabban sötétebben színeződnek a kezeim és lebénul a bal kezem, amikor lefagy. A jobb is nehezen mozog és alig érzékel olyankor, de a bal teljesen használhatatlan és teljesen érzéketlen, amíg 'ki nem olvad'. Ilyen eddig nem volt. Úgy vagyok vele, hogy szívás ugyan, de ez legalább nem veszélyes, mert nem valamelyik szervemet érinti. Azért jelezni fogom a Dokinak. Nehezen használom a kezeimet, mert fájnak a sebek, meg az ujjaim korlátozottan mozognak. Ez nem panasz, csupán a dokumentációs rizsa része. Egyéb gond továbbra sincs. 👍

Kicsi, de annak ellenére jól fűt:

Végre pozitív dolgokról is írhatok 👍

Tegnapelőtt mondta a Tomi, hogy hétfőn, vagy kedden jön és kimaratja a falat a kályhacső kivezetéséhez. Tegnap elment az öregem megvenni a kályhacsöveket és a kályhát is megvette. Húzós a végösszeg, de tudott egy keveset spórolni, mert a Tüzépen nagyjából féláron kapta a csöveket, szemben azzal, mintha az Aktívban vette volna meg azokat is. Mondta a fater, hogy kisebb ez a kályha, mint amit kinézett, mert azt időközben elvitték, meg ez nem öntöttvas, hanem zománcozott, de mondtam neki, hogy nem számít, ezek már részletkérdések, mert ezt a kicsi szobát be fogja fűteni a kiskályha is. Sok a kiadás mostanság, de néhány dolog és kiadás kedvezően alakult, így azokból visszamaradtak összegek, plusz lesznek még pénzeink, így nem nullázódunk le annak ellenére sem, hogy sok pénz megy el. Pont jól jön ez így az ünnepek táján, meg amúgy is, mert kell megtakarítás. Ideje volt már, hogy a sok szívás után történjenek végre jó dolgok is! Ez nyilván pozitívan hat rám is, így a viselkedésem és a hangulatom sem volt már tegnap, meg ma annyira gázos, mint eddig. 'Természetesen' a fater nem ment el megnézni az ágyat és már nem is akarja, azt mondta ne bonyolítsuk a dolgokat (mi abban a bonyolult, hogy odamegy, lecsekkolja, aztán ha használható, akkor ide lesz hozva?), inkább veszünk egy újat. Mondtam, hogy ne vegyünk most, mert akkor alig marad tartalékunk, vegyünk januárban, mert akkor simán belefér a keretbe, addig már elvagyok ezzel a leharcolt és bazinagy franciával is, ha eddig kihúztam vele. A kályha elhelyezése miatt is most kellett volna cserélni, de mivel a tervezettnél kisebb a kályha, így el fog férni, ha odébbhúzza és elforgatja apám az ágyat. Szégyenszemre nem tudok segíteni a ketyegőm miatt. Ilyenkor dühítenek a korlátok. 🤬 Elég szűkös lesz így a hely, de januárig már kibírom, a lényeg, hogy fűtés legyen! Egyelőre a teraszon, becsomagolva várja a masina, hogy bekerüljön. Mivel már csak holnap tud apám az ággyal bohóckodni, így holnap kerül be a kályha a helyére. Mostmár minden megvan, csakis az van hátra, hogy a Tomi kifúrja a falat. A hétfőt, vagy a keddet biztosra mondta, mert azután utazik külföldre. Jövőhéten megérkeznek az ajándékok is. Fater kap egy powerbankot, mert állandóan azzal van a gond, hogy itthonhagyja töltőn a mobilját és nem tudják elérni sem mások, sem én. A vezeték nélküli töltővel már nem kell majd itthonhagynia a mobilt. A Gabinak nehéz ajándékozni, mert megvan mindene, viszont állítólag akar venni egy új digitális mérleget, így akkor tőlem megkapja azt. Postai úton fog történni az oda-vissza ajándékozás, mert 'természetesen' most sem jutunk fel Pestre, pedig a Dokinak is rég' le kellett volna már csekkolnia. Oké, még mindig remisszióban vannak a kórságok (a Raynaudot kivéve), de attól függetlenül kontrollra meg kellene jelennem havonta. Tegnap megint megtalált 2× is a könnycsorgatós szintre fokozódó neuropátiás finomság, pedig már egy ideje békénhagyott, de más kirívóbb panasz nincs, a kisebbekre meg nem adok. Könnyebb elviselni a hideget is abban a tudatban, hogy már csak hétfőig, vagy keddig kell. Nem volt egyszerű menet elérni, hogy idén legyen fűtésem, de sikerült, az a lényeg. A Karácsony már melegben fog telni, elegendő és finom étel is lesz, remélhetőleg nyugalom is, mert általában olyankor a fater is békésebb, azáltal én is, más pedig nekem nem kell. Oké, egy repülőnek, meg egy palotai lakásnak örülnék, de maradjunk a realitás talaján. 😁

Még élek

Hihetetlen módon lesz normális fűtés a szobámban, így a télbe belecsúszva, 5 év után és egy ezredik nagy balhét követően, bravo! 🤬 Ez nekem elég is lesz, mint Karácsonyi ajándék. Csöves mód' lesz megoldva a dolog, de valaminek lennie kell, mert embertelenül hideg van a szobámban. Mostmár majd átmelegszenek a falak is, meg a talaj is. A beton van csupaszon, mivel a dohosság és penész miatt nem lehet szőnyeget lerakni (volt, de berohadt), így viszont a talaj is nyomja a hideget. Most, hogy lesz fűtés, nem lesz dohosság és penész sem. Kérdeztem a fatert, hogy miért nem lehetett ezt eddig megcsinálni, főleg hogy beszéltünk is róla többször, miért kellett megvárni a telet, mire azzal jött, hogy "azért, mert azt hittem meglesz a kémény". 🙄 Aha, csak épp' látnia kellett volna a nyár végefelé, hogy nem lesz meg, mégsem kalkulálta bele a kiadásokba, meg a teendőkbe a fűtés megoldását, hiába mondtam. Most csak azért lesz mégis megoldva ilyen rögtönzött módon, mert huszonötezredszer is balhéztam, nem kicsit és naponta zaklattam is az öreget az üggyel. Persze az elmúlt években is ezt tettem, de mint a mellékelt ábra mutatja, nem bagózott rá. Addig nem mozdul meg, amíg nem noszogatják (vagyis inkább b@szogatják, mert már az kell ahhoz, hogy cselekedjen), vagy amíg nem ordítok, bár mint látszik, az sem mindig hat, mert az évek alatt nemegyszer hozta ki belőlem. Minden lepereg róla. November elején végképp' elszakadt a cérna, mivel már fájt a szarabb vesém és a kezem is kisebesedett a Raynaud miatt, meg az irhával bélelt zokniban és hálózsákban fekve is sokszor jeges a lábam, fejemben is vannak érgörcsök, stb. és november közepén is elszakadt a cérna, megmondtam, hogy nem fogok rámenni az időhúzására! Persze ő is állandóan magyaráz, hogy fázik, meg rondán köhög is már, de ezek szerint annyira nem zavarják ezek, hogy tegyen valamit, mert ha nem balhézom, nem mozdul meg. Amikor ezt szóvátettem, elkezdte, hogy mi nagyon mások vagyunk (az ziher...), mert ő elviseli a hideget, mivel tudja, hogy már csak idén kell kibírni, én viszont nem bírom elviselni. Mondom bakker, jóhogy nem viselem el, egyrészt mert minden normális ember változtatni akarna minél hamarabb, mivel a többség nem mazochista (erre jött, hogy "akkor szerinted én nem vagyok normális, mi?!", mire megmondtam neki, hogy nem az), másrészt nem fogok megdögleni a hidegtől! Elkezdi "mert én meg akarok, mi?!" Mondom neki egyrészt magadnak köszönd, hogy így áll a helyzet, mert mindent halogatsz, másrészt te nem halsz bele a hideg hatásaiba, de nagyon jól tudod - elvileg -, hogy rám viszont akár életveszélyes is lehet! Máskor csesztetett, ha mondjuk nem 2, csak 1 pulóver volt rajtam, mert a kontrollmánia ugye befigyel, meg olyankor tudott jönni azzal, hogy árt a hideg (holott nyilván olyankor nem fáztam épp', ha elég volt 1 réteg felső), de az eddigi helyzet valahogy nem izgatta annyira, magát nem cseszegette, hogy árt nekem a hideg, inkább nekem magyarázott, hogy vegyek fel kabátot, kesztyűt, meg cipőt. Nyilván magamtól is így tettem, de nem ilyesmiket kellene házon belül felhúzni, hanem fűteni kellene már rég', csak mindenre két reakciója van; "jó, hát ez van", vagy "oldd meg, ha tudod, ha meg nem, akkor fogd be a pofádat!" Ugye ő a konyhai sparhelt melegével langyosítja (mert melegnek azt sem lehet nevezni a szar ablakok miatt) a szobáját, de azt is csak ~ 2 hete üzemeltük be, mivel ráért nála az is, aztán az időjárás hátráltatta a dolgot, mert az esők agyagossá változtatták a talajt, úgy viszont járkálni sem lehetett rajta, meg a létrát sem lehetett használni a csúszós, süppedős talajon, márpedig a kivezetett csövet fel kellett rögzíteni a tetőhöz, de amíg nem lehetett előbbiek miatt, addig nyilván fűteni sem lehetett a konyhát sem. Ugye a szobákban eddig sem volt fűtés, de a konyhában minden télen van és onnan megy apámhoz némi meleg, csak épp' idén még a konyha sem lett befűtve 21.-ig! Amikor emiatt is balhéztam, elkezdett nekem ordítani, hogy "más dolgaim voltak!" Egyrészt nem 7/24-ben volt elfoglalt, másrészt a fontossági sorrend felállítása enyhénszólva nem az erőssége! Amikor megmondtam, hogy állandóan a szomszédban van, mert ugye ott főzött szégyenszemre, mivel a sparhelt még mindig nem üzemelt (21.-én azért lett beüzemelve, mert lenyomtam előtte 2 nappal a nagy balhét a jégverem miatt és megmondtam, hogy lelépek a híd alá, de ugye akkor nem lesz elég pénze és ez valahogy mindig megmozdulásra készteti 🤮), meg amiért szégyenszemre a szomszédtól függ dolgokban, így persze igyekszik neki is megfelelni és ezért sokszor a mi dolgaink nem haladnak, akkor ismét egy olyan kártyát húzott elő, amivel rámháríthatta a felelősséget, mert elkezdte, hogy "aha, meg a hülye macskáidnak a kenneljével foglalkoztam!" Aha, nyilván ezt is heti 7 napban és 24 órában, ezért nem jutott arra ideje, hogy elmenjen új csövekért a sparhelthez és összeillesszük őket, meg felmásszon a létrára száraz időben, stabil talajon. Mutatja az is a macskakennellel való állandó elfoglaltságát, hogy nyár óta még csak a kennel alapja készült el, pedig én is csináltam, amikor tudtam és a Géza is besegített neki, amikor én nem tudtam, de sokszor nem haladtunk, mert más dolgokkal foglalkozott, szóval megmondtam neki, hogy nem kellenek a kifogások, meg a felelősség állandó másra hárítása, mert valójában megint csak annyi történt, hogy minden más fontosabb volt, meg a hülye villámcsapásos parája miatt sem akarta kivezetni a kályhacsöveket, amíg zivatarokat jósoltak, pedig már rég fűthettünk volna a konyhában! Amikor felhívom a figyelmét a hibás döntéseire/megnyilvánulásaira, akkor egyből ordítva támad, lehetőleg olyasmivel, amit rám tud olvasni. Tipikus nárcisztikus. Mondtam ezredszer még a fűtési szezon előtt, hogy kell nekem is egy kályha, de az is ráért, mint minden, ami szerinte várhat, aztán amikor november elején balhéztam, hogy mindenképp' kell, mert nem fogok idén is megfagyni, akkor magyarázott, hogy most kapkodhat, meg nem tervezte ezt a kiadást és pofátlan, meg felelőtlen módon váratott volna mégtovább, ha nem vagyok határozott, meg nem ordítom le újfent és nem csesztetem naponta. 🤬 Azt mondja tavasszal megcsinálja a Tomi a kéményt (aha, majd elhiszem, miután évek óta ez a lemez forog), de mondtam, hogy nem érdekel, már tél van megint és rohadt hideg! Azt mondja most akkor kapkodhat. Nem kellene kapkodnia, ha számolt volna azzal a feladattal és kiadással, hogy legyen fűtésem, de erre az volt a szöveg, hogy "a f@sz gondolta, hogy nem lesz megcsinálva a kémény idén sem." Mondom hagyjuk ezt a dumát, mert amikor közelgett a fűtési szezon, már látszott, hogy most sem lesz kémény és akkor kellett volna megoldani a fűtést, amikor még fűtés nélkül sem fáztunk, mondtam is többször, hogy ne várd meg a hideget, menj el egy kályháért és vezessük ki a csövet úgy, ahogy a konyhánál van! Erre az volt a reakciója, hogy "azért kaptad a hősugárzót, hogy ne fázz, arról nem én tehetek, hogy szart sem ér, meg hogy egy hónap után bekrepált." Ja, arról nem, de arról igen, hogy 5 év alatt sem lett megoldva a fűtés. Imádom, hogy ő soha, semmiről nem tehet, a jelenlegi helyzetről sem. Mondogattam neki azt is, hogy csináltassa meg azt az antik kályhát (igen, az is ott áll ám tavaly óta lyukasan, holott mondta, hogy elviszi behegesztetni, meg rakat bele bélést, de 1 év alatt nyilván arra sem jutott ideje Pató Pálnak), nem javíttatta meg, hiába mondtam azt is többször. Ha olyan mobilis lennék, mint rég', meg én kezelhetném a pénzt, már rég' meg lennének oldva dolgok, ez is rég' el lett volna intézve. 😠 Vette nekem a hősugárzót, ami a nyárvégi hűvössel elbírt, de mint kiderült, ezzel a kifejezett hideggel nem bír el, magát melegíti csak, mert csupán kb. 1 méteres körzetben melegíti fel a levegőt, azt is csak maga előtt, szóval a szoba többi része hideg marad és a kis meleg is csak addig tart, amíg üzemel a cucc, ráadásul ugye 1 hónap után bekrepált, szóval van, hogy nem is lehet használni. 👏 Mondtam az öregnek, hogy ez így nem jó, kell egy rohadt kályha, hogy meleg legyen nálam, mert a tököm tele van azzal, hogy befagy a szerszámom! Erre mindig mi volt a reakció? "Én is fázom!" Szegény, majd megsiratom, ha lesz rá időm. Hiába raktam az ablakhoz vastag pokrócokat, meg fóliát, műanyag lemezt, minden szart, hiába töltöttem ki a hézagokat is purhabbal, akkor is erősen húz be a hideg, mert cserélni kéne az ablakot, mindenhol hézagos, meg rohadtul vékony üveg van benne, egy őskövület. Ma beugrott mégegy lehetséges megoldás, csak ahhoz is ő kell, mert el kell mennie OSB lapért. Remélhetőleg az ötletem megoldja majd a huzatkérdést. 5 év alatt az ablakcserére sem jutott idő (pénz lett volna) és persze más volt a fontosabb. Nála is szarok az ablakok, de ő meg sem próbálja leszigetelni őket, viszont így hiába megy be hozzá a konyhából a meleg, ráadásul tőle kellene hozzám is átjönnie, de nem tud, mert már nála lehűl. 👏 Hiába magyarázom ezt is. Megkíséreltem én magam leszigetelni nála is, de kevés és nem megfelelő eszköz híján nem jártam sikerrel. Mondtam, hogy hozzon szigetelőanyagot, de közölte, hogy majd megoldja. Állandóan az a kicseszett "majd". 🤬 Mondtam neki, hogy ha meg akar fagyni, tegye, de mivel így hozzám sem jut be semmi meleg és én nem akarok fagyoskodni, tegye rendbe az ablakát, vagy tegye lehetővé, hogy legalább én rendberakjam! Persze azóta sem hozott szigetelőanyagot. Mindegy, remélhetőleg tényleg már csak pár napot kell elviselni így, aztán lesz fűtésem. Van az a mondás, hogy "ha becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik", ami nálunk alátámasztást nyer, ugyanis olyan szarok azok is, hogy ha becsukunk egyet, nyílik egy másik a légáramlattól, meg huzatosak azok is, bár amennyire lehetett, kitöltögettük a hézagokat, de le kell majd cserélni az ajtókat is. A zárcsere nem volt elég, mert dagadnak az ajtók és nem csukódnak, meg el is vannak vetemedve. A lényeg, hogy elszállt az agyam és megmondtam az öregnek, hogy történjen mostmár valami fűtés ügyben, mert rohadtul nem játék sem a vesegyulladás, sem a Raynaud, sem az ő durva köhögése, amire jött a szokásos "nem tudok mindent egyszerre megoldani" szöveg, de mondtam neki, hogy nem is egyszerre kellene, ha nem halogatna mindig, mindent és akkor nem halmozódnának a tennivalók, mellesleg - ahogy ő szokta mondogatni cinikus hangsúllyal - létezik fontossági sorrend! Minden normális embernél az alapszükségletek kielégítése lenne az első, meg a gyerekük jólléte - függetlenül annak a korától, mert itt most nyilván nem egy gyerekkorú gyerekről van szó, hanem az elvről, hogy jó esetben egy szülőnek a gyereke az első még olyan esetekben is, amikor az akár 50 éves, mert a szülő-gyerek köteléket a kor nem befolyásolja, ahogy az sem, ha a gyerek nincs a szülőre utalva. Ha igen, akkor meg pláne nem kéne leszarni. Csikicsukizott is megint, hogy lesz kályha, aztán mégsem lesz, aztán megint lesz, majd az, hogy spórol és mégsem lesz, hanem berángatjuk hozzám a sparheltet. Mondom persze, egyrészt emelni sem bírok, másrészt majd amikor főzöl, de nekem mondjuk pihenni kell épp', akkor majd nem tudok, mert itt zörögsz nálam, gondolkodjál már! 🙄 Vakarta a fejét, hogy mi legyen, mert nagyon nem akart költeni erre a 'projektre', aztán elkezdte, hogy bírjam ki még ezt a telet, de megmondtam, hogy NEM! Kibírtam 5-öt, holott egyet sem lett volna szabad, meg ha van pénz arra, hogy megoldjuk a fűtést akár ezen a csöves módon átmenetileg, akkor megoldjuk, nem az egészségemen, vagy akár az életemen fogunk spórolni! A közérzetemet nem is mondom, mert ha előbbieket leszarná továbbra is, akkor az főleg nem igazán zavarhatja, hogy hogyan érzem magam a hidegben. Leszarom, ha magát sanyargatná tovább, mondván ő elviseli, én nem fogom, ha nem muszáj! Ő mindent elvisel, hogy ne kelljen tennie a jobbért. Undorítóan igénytelen, én viszont nem vagyok az! Megmondtam 19.-én, hogy vagy lesz fűtésem, vagy elhúzok akárhová és leszarom, ha emiatt minden összeomlik körülöttünk (erről bővebben nem írhatok). Megint előhúzta erre az "önző és hálátlan kis ge*i vagy, hagynál itt megrohadni egyedül!" kártyát, ami már nem is üt meg, szemben azzal a hidegséggel, megvetéssel, közönnyel átitatott "akkor menj, ahová akarsz, mit érdekel engem!" szöveggel. Ez mindig betriggerel, mert megerősíti, hogy csak a fennmaradását szolgálom és valójában nem kötődik hozzám, nem érdekli, mi lenne velem, márpedig én nyilván szeretném, ha legalább 1 szülőm volna, ráadásul a pszichológussal is éppen ezen a területen dolgozunk egy ideje, ami nyilván szintén nem egy jó élmény. Alig tudtam uralkodni magamon, hogy ne kapjon el a BPD-s roham, mert bizonyos triggerekre azonnal kiváltódik és ez épp' egy olyan pont volt, ami nagyon tud fájni, de nem fogok megalázkodni előtte. Nemsokáig sikerült kontroll alatt tartani az őrületet, így bejöttem a szobámba, aztán mákom volt, mert a fater elment itthonról, így ezúttal sem látta-hallotta. Órákig váltogatta egymást az őrület és a katatónia, meg jöttek a szokásos disszociatív állapotok. Nagyon sötét gondolataim voltak és hadakozott bennem a józan ész, a Tesómnak tett ígéret és az iránta érzett szeretet, szemben az elborult aggyal, ami azt mondta, hogy ártsak magamnak, meg szálljak ki, mert úgysincs jövőm ilyen-olyan okok miatt. Nagyon próbálok a jó úton maradni. A lényeg, hogy fogcsikorgatva beletörődött apám 19.-én, hogy kályhát kell vennie, de meg kellett várni a pénzt, ami tegnapelőtt jött, meg a Tomi is a napokban ér rá - ha minden igaz... - hogy kimarassa a falat. Az egy fokkal elviselhetőbbé teszi a dolgokat, hogy kb. 2 hete legalább a konyhába ki lehet menni melegedni. Nem tudom mi a tökömért kell mindenért balhézni apámmal (meg benyelni közben a vérlázító, esetenként fájó szövegeit 🤬), hogy megmozduljon. Bezzeg ha én nem ugrom neki azonnal (márpedig nem, ha dolgom van, meg amúgy sem vagyok szolga, valamint nem is érdemli ki a viselkedésével), akkor kikel magából. Szánalmas volt tegnap este is, hogy átkiabált nekem, hogy kér süteményt, mondom gyere érte, ha kell, meg amúgy is dolgom van, de megmozdulni derogált neki és kb. 1 perc múlva elkezdett velem balhézni, hogy már mióta (!) vár és miért nem vittem át neki, a dolgomat azután is csinálhatom. Ez is tipikus nárcisztikus vonás, baromira egoista. 🤮 Ordítozott, oltogatott, de csak röhögni tudtam azon, hogy miközben megvető hangsúllyal kaptam megvető megjegyzéseket, észre sem vette, hogy ő maga a szánalomra méltó. Megmondtam neki, hogy én 5 éve várok fűtésre és egyebekre, meg sokszor sokmindenre várok, amihez mondjuk csak általa tudok hozzájutni, vagy hogy segítsen valamiben, szóval ne balhézzon nekem egyetlen rohadt perc várakozás után egy kicseszett süteményért, miközben mobilis és ide tud jönni érte, mert rohadtul szánalmas (és vérlázító), meg röhögőgörcsöt fogok kapni. Nemcsak velem szemben játssza el a nagyságos urat, miközben ő másokat várathat, persze akikből hasznot húz, azok az első helyen vannak mindig - velem szemben is. Mivel az ágyam már rég' a kukába való amúgy is, meg méreténél fogva máshová nem is férne el, azonban a kályhacsőkivezetés lehetőségének adott helye miatt a kályha is csak adott pontra kerülhet, de pont útban lenne az ágy, ezért e két okból kifolyólag mindenképp' cserélni kell, így ez is megtörténik. Mivel sokba fog kerülni a kályha + csövek, meg sok más kiadás is van, a Karácsony is közeleg, így nem akart már a fater az ágyra is költeni, ezért megkérdezte az Ildit, hogy van-e kölcsön egy heverője januárig, amíg tudunk nekem ágyat venni és mondta az Ildi, hogy van, nem is kell visszaadni. Holnap átmegy apám megnézni, aztán ha használható, akkor lezsírozza a fuvart. Ha az ágy meglesz, jöhet a kályha és be lehet állítani a helyére, így látjuk azt is, hogy meddig fognak érni a csövek, hol kell kimaratni a falat. Remélhetőleg a napokban megoldódik a fűtésem! 🙏

Ami a fizikai dolgokat illeti, egy kis állapotkövető dokumentáció későbbre, viszonyításként: odatett az utóbbi időben a hideg is (bár azzal ugye mostmár nem lesz gond), meg a markáns frontok. Kb. 2 hete nagyon szarul voltam, majd' minden finomság megtalált egyik nap; erős ízületi fájdalom, mégerősebb neuropátiás fájdalom (megint befigyelt a katatón állapotban magam elé meredős csillagszámolás), aztán az emésztésemet buzerálta a front, nem bírtam enni, hányingerem volt, meg az a jellegzetes has- és gyomorfájdalom, fos közérzet, majd bejelentkeztek a szívpanaszok, ahogy megjött az eső és szél, koraeste pedig felkerült a hab a tortára 3 kanyar görcsrohammal, de a helyzet mentségére szóljon, hogy a 3. már enyhe volt és állítólag nem is tartott sokáig. Estére múlt el minden, kivéve a fejfájást és az erős szédülést. Másnap jobban voltam, csak aztán ugye összebalhéztunk az öreggel, amitől felment a vérnyomásom és nyertem egy migrént, majd azt fokozták az ismétlődő BPD-s őrületek. Este még mindig szét akart szakadni a búrám, pedig akkorra már nyugodt voltam, de még mindig kettősfront lévén az is közrejátszhatott. Jött megint egy görcsroham is akkor este, de nem volt durva. Aludtam tőle ~ 3 órát, utána már jól voltam. Azóta nem jött és rosszullétek sincsenek. Kellemetlen közérzetek igen, de nem érik el a kifejezett rosszullét szintjét. A Raynaud nyilván aktív és okoz ezt-azt, meg sok a ritmuszavar, de más gond nincs. 👍 Az étvágyam még mindig jó, állandóan éhes vagyok és sokat is eszem, de nem fog rajtam. Már régóta tart a remisszió és Isten adja, hogy minél tovább így legyen!

Ami a mentális részt illeti, az már más tészta. Azért nem írtam posztot már egy ideje, mert ehhez sem volt erőm, kedvem. Nyilván nem hatnak rám pozitívan a körülmények sem, meg a fater hozzámállása, de mint mondtam, egy ideje olyan területen dolgozunk a pszichodokival, ami az egyik 'gócpont'. Ugye 2×, vagy 3× jártam meg az egyhónapos, intenzív pszichoterápiát, mégsem jutottak velem kb. semmire, mert olyan erős blokkok vannak bennem, de úgy tűnik, hogy tényleg csak idő kellett az oldódáshoz. Mondták a kórházban, hogy türelem, de nem hittem, hogy valóban változik majd valami. Nem tudom mi történt, de mostanság oldódott a blokk, ami védte az egyik necces területet, ami azért poén, mert ez a doki nem olyan intenzíven mászik belém, mint ahogy a kórházi terápián történt, ott mégsem haladtam. Szerinte azért, mert egyrészt leblokkolt a szokatlan közeg, az idegenek és hogy sokszor csoportban kellett alkotnom/beszélnem, ami ugye nálam a szoc. fóbia miatt hibádzik, másrészt mivel kényes területek voltak célbavéve, a pszichém fogta magát és nyomott egy satuféket. Mondtam, hogy másoknál is necces területeken matattak, mégsem zártak be teljesen, mire a doki mondta, hogy nem vagyunk egyformák. Eddig a doki előtt is szorongtam, de valami változott, mert sikerült kimondani olyasmiket is, amiket eddig nem és ez nyilván segítség volt az ő számára is, mert jobban látja, hogy mi újság van. Egyfelől áldás, másfelől átok ez az oldódás; áldás az előbbiek miatt, viszont átok, mert érzékelni kezdtem olyasmiket is, amiktől eddig védett a hasítás és ez a felocsúdás igencsak fájdalmas folyamat. Láttam az intenzív terápiákon, ahogyan teljesen széthullottak a többiek, amint telibe lett náluk kapva a 'gócpont'. Egyszer nálam is elérte az egyéni terapeuta azt a pontot, szét is csapott vele, de aztán jött egy erős blokk és onnantól kezdve nem fogott rajtam semmi. A doki szerint az lehet az oka a mostani oldódásnak, hogy nagyon túltelítődtem mostanra és a pszichém elkezdte kiokádni a fost. Persze ő nem így fogalmazott. 😁 Kifordultam magamból az utóbbi időben; már majdnem naponta kap el dühroham, állandóan disszociálok, több BPD-s roham is megtalált mostanság, nagyon kileng a kedélyállapotom, sötét gondolataim vannak (önbántalmazásra, meg kiszállásra való késztetés), stb. Sokszor mintha kívülről nézném bénultan a tombolást. Amikor visszakattan az agyam és felfogom, hogy hogy' viselkedtem, akkor meg okádnom kell saját magamtól, hogy mivé lettem. Gyakran olyan érzés kap el, hogy meg fogok őrülni. Mindezek ellenére az egyik karakterem még mindig kitart, meg normálisan viselkedik, képes másoknak adni, stb. Teljes káosz van bennem. Vannak jobb napok, amikor a régi vagyok, de ez egy héten jó, ha 2 nap. Elég gázos arány. Tiszta fejjel mindig elkap az öngyűlölet, mindig megfogadom, hogy erős leszek, valamint hogy nem dühöngök, aztán jön egy trigger és átveszi az uralmat a sérült részem, legalábbis ezt mondta a doki, hogy az ural le ilyenkor. Hadakozik az, meg az ép oldalam. Nem engedem, hogy teljesen bekettyózzak, ezért is járok a dokihoz. Nem keresek mentségeket, mert nem az a megoldás, hanem az, hogy teszek azért, hogy jobban legyek és hogy elviselhető legyek. Nekem kell alkalmazkodni a világhoz és a környezetemhez, nem azoknak kell hozzám. Mondta a doki, hogy normális reakció a zaklatottság, mivel az egyik 'sebben' matatunk, csak ugye ott van a gond, hogy a reakcióim nagyon szélsőségesek, nem tudom jól kezelni a feszültséget és egyéb érzelmeket. Ilyenkor jön felszínre az ún. sérült gyermek személyiségrész és az dühöng, az sír, az szenved. A normális oldalam az ún. egészséges felnőtt személyiségrész, annak van önkontrollja, a reakciói is másak. A nagy lényeg, hogy bár jóideje járok terápiára, csak most értem el azt a mérföldkövet, hogy az egyik, eddig ezerrel és tudat alatt védett gázos terület hozzáférhetővé vált, ami egyfelől pozitív, mert utat nyitott a javuláshoz, másfelől kifordított önmagamból annak a területnek a fájdalma (amit a benne történő matatás csak fokoz). A doki szerint ki fog fizetődni. Úgy legyen! Ki kell takarítani ezt a 'sebet', hogy el tudjon kezdeni behegedni, a takarítás viszont nyilván fájni szokott, nem lehet megúszni, de utána jobb lesz, legalábbis remélem.

Le kellett vágni az egyik kacsánkat, mert valami megtámadta és ugyan életben maradt, de szenvedett szerencsétlen, amit nem lehetett hagyni. Feldolgozás közben nyilván nem lefelé figyelt apám, így nem látta, hogy az egyik macska odaosont a vödörhöz, amiben szegény pára alkatrészei voltak. Bejött hozzám a macska a zsákmánnyal és mivel így már az övé volt a bél, nem hagyhattam ki a poént, hogy szó szerint elhúzta a belét a helyszínről. 😂

Nagyon hiányzik a Tesóm! 2 hónapja beszéltünk utoljára. Aggaszt, hogy mi lehet Vele. 🤔 (Tesóm, nagyon szeretlek és remélem valamikor tudunk majd beszélni! Tarts ki! 🙏)

Ezek szerint nem voltam annyira rossz. 😁