A Krisztivel kapcsolatban arra jutottam, hogy nem keresem fel, így lesz a legjobb. Nem akarom az életét felbolygatni. Most szépen megeszem, amit főztem, így jár, aki tököl. "Ha szereted, elengeded!" Így fogok tenni.
Döntöttem a pszichodokit illetően is. Abba akartam hagyni az üléseket, de mégsem jó ötlet, 'segített' rájönni apám is tegnap. A barátok is meghallgatnának, de más egy szakember, kell olyan vélemény is, ami szakavatott embertől érkezik. Apám tegnapi húzása sokat 'segített', hogy úgy döntsek, maradok a pszichodoki kezében. Nem hittem az agykontrollban, de belekapaszkodtam, mint utolsó lehetőségbe és gondoltam kipróbálom, max. nem történik semmi, de ha mégis, azzal csak nyerhetek. Vicces, amivel próbálkoztam, de tesztelni akartam a dolgot. Mindig csak a bal szememmel tudtam kacsintani, így azt tűztem ki próbának, hogy megpróbálom 'megtanítani' a másik szememet is rá. Ha működő dolog, akkor ha megszűnne egy tünet, vagy csillapodna a fájdalom, jó volna. Szkeptikus voltam, de rávitt a sors. Februárban döntöttem el ezt, azóta próbálgattam 'üzenni' az agyamnak, a szememnek és már tudok kacsintani a jobb szememmel is. Én ezt annak veszem, hogy tényleg lehet irányítani ezt-azt, ha igazán koncentrál és akarja az ember. Apámnak elmondtam, hogy működik és ha meg nem is gyógyulok, talán lassítani tudom a romlást. Azt mondja mekkora idióta vagyok, ez egy baromság és semmit nem jelent. Mondtam neki, hogy nem értette meg a lényeget; ne azt nézze, hogy jelentéktelen, hogy tudok kacsintani, mert tényleg az, hanem hogy 'meg tudtam tanítani' a testemnek valamit és lehet, hogy hasznát veszem a javulásban. Hajtotta, hogy hülye vagyok, semmit sem számít ez a dolog és nem fogok meggyógyulni, fogjam fel, a halált nem kerülhetem el. Köpni-nyelni nem tudtam. Folyton abban a tudatban fürdik, hogy csak romlik a helyzet, szerintem attól tart, hogyha meggyógyulnék és nem járna utánam ápolási díj, stb., akkor elesne azoktól a pénzektől, így viszont kényelmesen elvan, de azt még mindig fel-felhozza, hogy menjek dolgozni. Örömmel mondtam neki a sikert és hogy talán megtaláltam a javulás kulcsát, ő meg bunkó módon lefikázta az egészet. Így biztasd a fiadat, bakker. Mi az, hogy úgyis meghalok?! Legalább tett volna úgy, mint aki bízik és aki hisz bennem. Kell a mókus támogatása.
