Az élet úgy szép, ha zajlik...

Ma hívta az ügyintéző a fateromat a felülvizsgálathoz kitöltött papírokban foglaltak miatt, ugyanis állítólag nem jár az ápolási - vagyis az új nevén GYOD - teljes összege, csak a különbözet, mivel özvegyi nyugdíjat kap az öregem. Mondja neki apám, hogy eddig is kapta, ezért eddig is beleírta a nyomtatványokba és eddig nem is volt ezzel gond, de hallottam, hogy a csaj ingerültté vált és kiosztotta a fatert, hogy ne vitatkozzon vele, mert látja, hogy sehol nincs feltüntetve, szóval eddig nem jelentette a fater, hogy kapja a nyugdíjat. Mi van?! Mindig beleírta a papírokba, nem is fogadták volna el a nyomtatványt, ha hiányosan tölti ki, márpedig van benne olyan rész, ahol rákérdeznek, hogy részesül-e egyéb ellátásban, szóval muszáj beírnia és meg is tette mindig, eddig nem is kötöttek bele a nyugdíjába. Mikor GYOD-ra változott az ellátás neve és újra kellett igényelni (ez is egy vicc), akkor is ki kellett tölteni ugyanezeket a papírokat, értelemszerűen akkor is beírta apám az özvegyit és érdekes módon nem volt gond, megkaptuk az emelt GYOD teljes összegét. Most hirtelen miért lett probléma, hogy kapja a nyugdíjat? Fater szerint 40 ezret fognak levonni, ami önmagában is érvágás lenne, de most qrva jókor csinálják, pont amikor az az elmebeteg minden árat jól felemelt, meg amikor lassan meg kéne venni őszre a tüzelőt, a házfelújításra is kéne pénz. Az áremelkedések miatt ígyis nehéz lett volna félretenni, de azzal, hogy ennyit levonnak a pénzből, méginkább nem fog tudni eltenni apám. Rogyjon rá vagy tíz mázsa fos erre az elcseszett rendszerre! 🤬🤬🤬🤮 A bővebb gondolataimat megtartom magamnak, mert megint kezd felmenni a fekália az agyamba. Kifelejtettem a fentiekből, hogy ha jól értettük, nem fognak behívni a vizsgálatra, legalábbis azt mondta a nő, hogy nincs teendőnk, csak várni kell a határozatra. Ezek szerint felébredtek és elolvasták a végleges állapotról szóló részt, mert abban az esetben elvileg nem szükséges a vizsgálat. A fogyatékossági esetében hosszú évek óta így is járnak el, már csak a papírjaimból dolgoznak, ezért sem értettük, hogy a GYOD-hoz - ami értelemszerűen ugyanazon állapotok miatt jár - miért kellett 2 évente odarángatniuk? Nem tudom mi szerint válogatnak, mert pl. egy amputált ember állapota is végleges, mégis vannak, akiket behívnak, meg eddig engem is hívtak. Na mindegy, úgy tűnik nekem idén nem kell menni, elég nekik a paksaméta, aztán újabb 2 év múlva majd kiderül behívnak-e, mert azt is el tudom képzelni a fentiek alapján. Az utazást mondjuk így sem úszom meg, 4.-én ugye megyünk fel a Gabihoz, hogy 5.-én reggel be tudjak érni a kórházba a terápia kezdetére. Állítólag van 3 hónapos is, de az Tündérhegyen. Annyi időre nem hagynám apámra a macskákat + kutyámat, meg az is lehet, hogy elég lesz ez az egyhónapos, feltéve ha nem fognak megint védeni a blokkjaim, bár most megint visszaestem, szóval lehetséges, hogy hozzáférnek majd a felszín alatti 'rétegeimhez'. Jó lenne már pozitív tartalmú szöveget is firkálnom ide, szóval történhetne valami jó is. Majdcsak fog, mert amikor minden összejön, olyankor szokott valami jó történni, mintha a sors kompenzálni akarna.

Apám

kitöltötte az ápolásival kapcsolatos papírokat és tegnapelőtt visszaküldte a Kormányhivatalnak. Most várunk, hogy megmondják mikor kell menni a felülvizsgálatra. Tegnap rosszul lettem, úgy, ahogy az 'ostrom' szokott kezdődni és ma sem vagyok teljesen jól, de még bízom abban, hogy nem a kórság indult be, mert fel kell jutnom a vizsgálatra és csak úgy tudok, ha bírom az utazást. Ki kéne húznia a szervezetemnek, amíg felutazom, meg haza, bár aztán a terápiára is fel kell mennem. Ha a terápia alatt kell mennem a vizsgálatra, az annyiból jobb lesz, hogy nem kell ~ 5 órát utaznom, csak kb. 1-et, mert ott leszek helyben, Pesten. Persze ha használhatatlanra robbanok le, akkor le kell mondanom, de remélhetőleg nem jutok arra a szintre és abban is bízom, hogy ha a terápia alatt hívnak a vizsgálatra, attól még nem kell megszakítanom a terápiát azért, mert 1-2 órára le kell lépnem. Sikerült egyébként erőt vennem magamon, így pár napja jobban bírom a létet, nem környékez az összeomlás, meg a szuicid gondolatok. Nem tudom meddig tart ez így ki, de most nem is érdekel, a fő, hogy egyelőre sikerül még kicsikarni magamból egy kis erőt. Ebben nyilván szerepe van a fogadott Tesómnak is, mert naponta elmondja, hogy szeret. Nekem ez már elég, hogy erőt adjon. Anyu holnap lenne 60 éves. 49 volt, amikor meghalt. Erőt ad az a hit, hogy talán találkozunk majd odaát.

Felülvizsgálat és egyebek

Kijött az értesítés a 2 évenként esedékes felülvizsgálatról, ami az ápolási díjra való jogosultságot erősíti meg. Időpont még nincs, csak papírok, amiket ki kell töltenie a fateromnak és beadni, aztán majd kijelölik, hogy mikor kell menni. Remélem nem szeptemberben lesz, mert október 5.-ig tart a terápia, bár gondolom ilyen esetben 'lóghatok', főleg hogy csak egy napról lenne szó. Érdekes, mert a fogyatékossági esetében már csak a papírjaimból dolgoznak, mivel végleges az állapotom, az ápolásihoz viszont - ami értelemszerűen ugyanazon állapot miatt jár - kérik 2 évente a szemlét és a képességeimet felmérő kérdések megválaszolását. Egyelőre még tart a remisszió és nem volna baj, ha ez így is maradna, amíg le nem tudjuk az utazgatást. A terápiát is jó volna végigvinni.

Fater már hozzámszól, de valószínűleg csak azért, mert ki kellett dühöngenie magát, ugyanis 'öri-hari' alakult ki az Ildivel. Én nem voltam ott, így csak mesélte, hogy az Ildi beszólt neki, hogy büdös és igénytelen, meg kétujjal fogja meg a dolgait és erre bepipult, mert "milyen köcsög az Ildi, hiszen tudja, hogy szar körülmények közt élünk." Mondtam neki, hogy ezt hagyjuk, mert én is ugyanitt élek, mégsem bűzlök, mert jó viszonyban vagyok a lavórral és cimborám a dezodor is, mosok is magamra, meg anno a panellakásban adottak voltak a normális életkörülmények, mégsem foglalkozott a higiéniával sem önmagát, sem a környezetét illetően, szóval ne fogja a szar körülményekre az igénytelenségét. Tény, hogy tud az Ildi is nagyon genya lenni és mond, meg tesz bicskanyitogató dolgokat, de ebben az esetben neki volt igaza. Fater azt mondta az Ildinek egyszer, hogy "nem fog ünneplőben átmenni, hanem abban, ami rajta van és ha abban dolgozott a kertben, akkor abban megy." Akkor ne csodálkozzon, hogy beszól. Eleve büdös és koszos, mert nem fürdik és hetekig ugyanabban a göncben van, ráadásul dezodort sem használ. Ha ehhez hozzávesszük, hogy izzadós és tevékenykedik is, amitől méginkább izzad, akkor persze, hogy olyan bukéja van, mint egy hajléktalannak. Én szégyenlem magam helyette is, amikor emberek közé megy. Nem tudom miért kell megsértődni az igazságon, de úgy vérig sértődött, hogy azóta nem beszél az Ildivel. Ha már a szar körülményeknél tartok; állítólag a szomszéd beszélt a fiával (aki maszek kőműves), hogy embertelenek itt a körülmények és állítólag a Tomi időt fog szakítani arra, hogy renováljon a házunkon, meg új villanyvezeték lesz egyelőre csak a leendő fürdőig (mert az is lesz elvileg), hogy lehessen mosógépet és bojlert használni. Az előzményeket tekintve nem meglepő, hogy nem tudom elhinni, hogy ezúttal tettek is fogják követni az ígéreteket. Azokkal már tele a padlás, lehet, hogy azért szakadt le a mennyezet az előszobában. 😄 Holnap - illetve éjfél elmúlt, szóval ma - délutántól nagy vihart ígérnek, gondolom jól be fogunk ázni, ami nem fog használni a mennyezetnek. Elvileg azt is rendberakja majd a Tomi. Hiszem, ha látom...

Kicsit több, mint 2 hét múlva kezdődik a terápia. Az előző előtt szorongtam, ezúttal viszont kevésbé teszem, mert már tudom mi vár rám. Nem tudom mire jutunk ebben a körben, de rám fog férni a beszélgetés, mert egy ideje tart a depresszív periódus. Ettől függetlenül még van erőm összetartani magamat, pontosan ezért sem megyek el a pszichodokihoz, mert ha belemegyünk a dolgokba, akkor szétesik a nehezen összetartott egész és nem akarok a terápia megkezdése előtt kifingani, meg mindig késleltetem, ameddig csak tudom. Vannak olyan napok, amikor már-már elviselhetetlen a lét, de egyelőre sikerül kitartani. Az egyik ilyen napon önkéntelenül kijött a számon, hogy gond van, de mivel érvénytelenítette a fater, mert nem is reagált, így az is arra sarkall, hogy rejtsem el továbbra is. Ez annyiból jó is szokott lenni, hogy tartást ad egy darabig. A fogadott Tesóm viszont mellettem áll és ez szó szerint életmentő! Miatta nem kattantam még akkorát, hogy megint megtegyem, amit 12 évvel ezelőtt. Sok erőt ad, hogy szeret és az is, amikor mondja, hogy legyek erős, mert ez is arra ösztönöz, hogy tartsam össze magamat és meg is teszem, mindig kihasználom az utolsó utáni szuflámat is. A Tesóm azt mondja mindig, hogy nagyon erős vagyok, de ez csak félig igaz. Olyan formán az vagyok, hogy el tudom rejteni, ha gond van, meg hogy sok dolgot elbírok, viszont el tudok érni egy pontot, ahol darabokra hullok, meg attól még, hogy beszélek, nevetek, aktív vagyok, poénkodom, belül nagyon sötét gondolataim tudnak lenni és folyamatosan üvöltök. Számomra is érthetetlen, hogy hogyan működik bennem a két állapot egyszerre. Esetenként úgy nevetek és dumálgatok, meg ha kell, akkor tartok vállat a Tesómnak, hogy előző éjjel a poklot jártam, szóval valójában nem vagyok annyira erős, mert ha az lennék, sosem szakadnék össze. Nagy szégyen, de ez is én vagyok. Egyelőre azonban egyben vagyok és azon dolgozom, hogy ez minél tovább így is maradjon.

Nem tudunk elmenni

a 3 napos szegedi mókára, mert az arra félrerakott pénz másra kell. Fater azt mondja majd megyünk szeptemberben, amikor jön a következő havi pénz. Mondom neki szeptemberben terápiám lesz! "Ja, elfelejtettem." (Milyen meglepő.) Azt mondja mondjam le és menjek máskor. Ja, aztán ha valami miatt megint nem jutunk el Szegedre, akkor feleslegesen mondtam le és ki tudja mikor férek be legközelebb, mert állítólag ígyis túljelentkezés van. Mondom neki, hogy engedjük el idén a dolgot, majd megyünk jövőre. Azt mondja ő mindenképp' menni akar, mert már rákészült (mintha én nem készültem volna rá), meg jövő nyáron a Gabival megyünk a Balatonra és nem fér bele anyagilag, hogy máshová is menjünk, így idén kell megejteni ezt a 3 naposat. Néztem egy nagyot, hogy megint nem szólt egy mukkot sem arról, hogy közös nyaralást terveznek. Vége az öri-harinak, de rá mernék tenni egy nagy összeget arra, hogy ott (is) ölni fogják egymást. Mindegy, valószínűleg nem is lesz belőle semmi, ahogy másból sem szokott lenni, amit bezeng. A következő regény nem (sem) panaszáradat lesz, csupán az igazságok, amiket ki kell mondanom legalább írásban. Jól összevesztünk, mert elverte baromságra a fogyatékosságim nagyrészét, aztán onnan már elindult a lavina. 40 rongy volt a fogyatékosságim, abból 30-at elköltött sorsjegyekre! 🤬 Majdnem agyvérzést kaptam, égett az egész arcom, gondolom vörös volt a fejem a méregtől. Azt mondja higgadjak le, mert mindig így csinálja és vissza szokott jönni majdnem a teljes ráfordított összeg. Akkor se csinálja ezt, mert lutri és ha majd nagyot bukik, leshetünk. Most pl. 15 rongyot elbukott a pénzemből. 🤬 Ma megint vett egy stóc jegyet, ezt most a saját pénzén és "csak" 20 rongyért, ezúttal nyert ugyan 26-ot, de ugye így is csak 6 ezret, mert a 20-at gyakorlatilag visszanyerte. Állandóan sír a szája, hogy milyen drága lett minden (amiben igaza van), de azért ilyeneket csinál! 👏 Elkezdte, hogy muszáj mindig vennie, mert esélyt kell adni annak, hogy nyerjünk és jobbra forduljanak a dolgok. B@sz'ki, sorsjegyektől várja a megváltást??? Tényleg nem normális. Azt mondja nincs más út, meg hogy a múltkor valaki 1 milliót nyert az egyik közeli lottózóban. Ja, mert mákja volt, de mi nem azok vagyunk, akiknek szerencséjük szokott lenni, meg milyen baromság már arra várni, hogy HÁTHA mi is nyerünk és akkor HÁTHA kimászunk ebből a fostengerből! Kaparászhatja a sorsjegyeket évekig is, addig majd szépen lerohad körülöttünk a kéró. Azt mondja ha van jobb ötletem, hallgatja. Mondom el kellett volna fogadni a segítségeket, amiket az évek alatt felajánlottak, de még most is lehetne tenni valamit, csak neki semmilyen megoldás nem felel meg. Mondtam neki, hogy ha ki tudnám fizetni már rég' bementem volna egy otthonba, erre elkezdte, hogy ott rosszabb lenne, mert elvennék a pénzemet, meg elnyomnának, leszarnának, kihasználnák azt is, hogy nem értek dolgokat. Aha, mert ő véletlenül sem ugyanezeket teszi. 🤣👏🙄 Mondtam neki, hogy akkor sem tudok tovább így élni. Erre jött a másik szokásos lemez ordítva, hogy "azt hiszed nekem kurv@ jó így élni? te könnyen pofázol, nem neked kell megoldani a szarokat, úgyhogy fogd be!" Aha, szóval nekem nincs jogom szóvátenni, ha valami rossz, mert ő az, akire minden hárul. Érdekes logika. Milyen megoldásokról süketel? Semmit sem tud megoldani, akkor nem itt tartanánk, meg nem sorsjegyektől várná a változást! Mondtam neki, hogy nekem is jogom van kényelmetlenül érezni magamat és azt szóvátenni, ahogy ahhoz is jogom volna, hogy elmenjek, ha semmi sem változik, márpedig jó sok éve nem változik semmi, maximum rossz irányba. Elkezdte, hogy nem tud csodát tenni, meg hogy nem volt alap és normális családi háttér mögötte, ahonnan elinduljon. Sokan kezdték nulláról és mégis elértek legalább egy alapszintet. Oké, neki (és anyámnak) nem sikerült, de akkor miért kellett megszületni a semmire 2 köl'öknek? Erre jött megint az ordítás, hogy anyám akart megtartani. Hagyjuk a süket dumát, mert nem lett volna kit megtartani, ha védekeznek! A másik az, hogy ha már felelőtlenek voltak és nem tették az első alkalommal, akkor a húgom esetében miért nem tették? Vagy ő később a másik nővel az öcsém esetében? Ő is a semmire született. Ne hárítsa kizárólag az Anyura a felelősséget, mert mind sárosak abban, hogy a semmire érkezett 3 ember. Erre persze jött a szokásos terelés és alázás. Mikor mondtam, hogy valahogyan, valahová lekoccolok, megint jött az ordítás, hogy "neki is szar, de menjek csak el, hagyjam a szarban, hagyjam megdögleni, egy önző és hálátlan kis köcsög vagyok, többet ne is keressem, ha így kib@szom vele." Elmondott mindennek, de olyan ocsmány stílusban, hogy egyszerre akartam okádni és üvölteni a megaláztatástól. Szerinte hálálkodnom kell, amiért felnevelt (mi van?! sokáig nem is élt velünk), meg amiért nem hagyták, hogy a gyámügy elvigyen minket és hogy megvesz dolgokat. Egyrészt ha valaki gyereket vállal (vagy nem tesz azért, hogy ne legyen), az az ő döntése és a gyerek nem adós azért, mert a szülő ellátja azt a feladatát, miszerint gondoskodik egy olyan 'lényről', aki még nem képes magáról. (Erre jött a szokásos szöveg, hogy nem ő akart gyerekeket.) Nem azt mondom, hogy nem kell meghálálni, amit a szülő tesz, azt mondom, hogy ha ott a gyerek, akkor alap (kéne legyen), hogy az ember felneveli, de ő kb. piedesztálra emeltetné magát és elvárja, hogy Istenként kezeljék a gyerekei (is), mert ő az apánk. Azért az poén, hogy nem akart az lenni, de ha dirigálni kell, vagy fényezni magát, akkor szereti hangoztatni. Szerinte csak nekünk kell tisztelni, ezért az ocsmány stílust és elnyomást is némán kellett és kéne még most is tűrni. Most már ugye csak tőlem várná ezeket, mert a húgom amint tudott kiszállt ebből a családból, az öcsém meg ugye meghalt, de anno a húgommal sem volt sokkal kezesebb, meg amikor az öcsém itt lakott nálunk, akkor felette is uralkodott, már amennyire tudott, mert amennyire tudtam, mindig megvédtem. Bírom ezt a felnevelés dumát. Mellettünk sem volt majd' 10 évig (8-ig), aztán meg a Gábor mellett nem volt, amikor hozzánk visszajött, de a Gábor mesélte, hogy abban sem volt sok köszönet, amikor vele volt, mert vele is úgy bánt, mint velünk. Ami a gyámügyet illeti úgy könnyű volt megtartani bennünket, hogy először az Anyu kamuzott a gyermekvédelmis csajnak és nekünk is be volt adva a szöveg, hogy miket kell mondanunk, meg miket nem mondhatunk el, most meg apám kamuzik. Ő maga vallotta be, hogy magányos lenne egyedül és hogy ha én lelépnék, vagy meghalnék, akkor semmi pénze nem maradna, csak ha elmenne vagyonőrnek, akkor lenne egy kevés, aztán később meg a kevés nyugdíja. Amikor mondtam, hogy nem az én feladatom a társaságát, meg a megélhetését biztosítani, akkor megint elmondott mindennek, mert "ő felnevelt (😂), én meg ilyen hálátlan és önző g€ci vagyok, hogy hagynám megdögleni?!" Lehetne vitatkozni azon, hogy ki az önző. Megkérdeztem tőle, hogy ezt a logikát követve szerinte azok a gyerekek is g€cik, akik előbb-utóbb kirepülnek otthonról? Erre jött az a szokásos alázása, hogy ne másokról beszéljek, akik képesek az önálló életre, én a seggemet sem tudom egyedül kitörölni. Mondtam neki, hogy ha már az önállóságnál tartunk; más szülők sem a gyerek hátán élnek, főleg azok a szülők, akik elvileg képesek az önállóságra! Erre persze jött ordítva a szokásos 'fenyegetés', hogy mindjárt jól szájbacsapkod és indult a keze, persze már rég' nem szokott megütni, de arra tökéletes, hogy megalázzon. Elkezdte, hogy mit akarok, amikor semmire sem vagyok képes? A szokásos lemez ez is. Amikor visszatért az életünkbe (12 éves voltam) is már ezt hajtogatta, meg hogy egy senki vagyok, az is maradok, pedig akkor még nem is lehetett tudni, hogy mivé válok, vagy mire leszek képes, mert ugyan sosem voltam átlagos, de lehetett volna, hogy önellátásra képes felnőtt leszek, mégis már akkor lefikázott. Az csak később derült ki, hogy valóban selejtes vagyok, de nagyon szereti az orrom alá dörgölni, hogy ő megmondta. Ez mind nem panasz, csak a valóság. A terápián volt az a feladat, amikor fel kellett írni azokat a szülői kijelentéseket, amik leginkább nyomot hagytak. Van jópár, de idevág az egyik. Kiskamasz koromban a képembevágta, hogy "belefáradtam mindenbe, te meg csak szórakozol a Gergőékkel, ne zavarjon, hogy miattad fogok megdögleni!" Egy 12-13 éves gyerek esetében miért is gond az, ha jól szórakozik a barátaival (főleg olyan évek után, amik mögöttünk voltak)? Mit várt, hogy majd megoldom a gondjait, vagy mit kellett volna csinálnom tanuláson és a cimbikkel való játékon kívül? A húgom is kapott hasonló mondatokat. Később is kimutatta és burkoltan kimondta, hogy irigy az örömeinkre. A baráti kapcsolatainkat megmérgezte, mert elmarta a barátokat, a párkapcsolatunkat is próbálta (azt az Anyu is). Jól elkanyarodtam, szóval a gyámügyes szöveg után jött az, hogy megvesz dolgokat. Egyrészt az én pénzemből van sokminden, csak ő kezelheti, meg ő tud elmenni vásárolni, másrészt ha valamit a saját pénzén vesz meg, azt vagy vegye szívesen, vagy inkább ne vegyen semmit! Szokása, hogy hoz valamit és közli, hogy milyen drága volt. (Persze a cigi nem az.) Akkor ne vegye meg, vagy pedig ne dörgölje az orrom alá! Elmondtam ezt is ezerszer, de folytatja. Azt hiszi attól jó szülő, hogy megvesz dolgokat? Hol vannak az olyan (mellesleg ingyenes) dolgok, mint a közös minőségi idő, törődés, figyelem, tisztelet a részéről is, stb.? Leginkább ezekre lett volna és lenne szükségem. Mikor ezt elmondtam, akkor is hálátlan voltam, mert "mit akarok még azon kívül, hogy vesz dolgokat, van ruha, van kaja." Nem erőlködtem tovább, hogy megértessem vele a lényeget, mert ha magától nem tudja, de még akkor sem érti, amikor pillanatokkal előtte magyaráztam el, akkor kár a szóért. Visszatérve a lekoccolásra; elmondott mindennek és gúnyos stílusban közölte, hogy ki sem tudom fizetni az otthont, de a segítsége nélkül amúgysem tudok lépni, mert nem értem a hivatalos dolgokat, de a szorongás miatt még beszélni sem tudok senkivel. Undorító! 🤮 Mikor mondtam, hogy valahogy akkor is elérem, hogy elkerüljek innen, 'fenyegetőzött', hogy ha így kicseszem vele, akkor sosem fogom többet látni és leveszi rólam a kezét, meg nem leszek a gyereke. Miért, eddig az voltam? 😄 Csak szánni tudom, amiért ilyen gőgös. Mindenki csak addig jó, amíg a fütyülése szerint táncol. Megsértődött, mint egy csaj és mondta, hogy mehetek, ahová akarok, csináljak magammal is, amit akarok és azóta csenddel büntet, meg a levegőben erősen érzékelhető haraggal. A húgomat is megutálta, amikor lelépett, azóta sem érdekli és csak szidni tudja, ha szóbakerül. Nem szól hozzám, maximum megalázó szövegeket tol oda megalázó és dühítő stílusban és nem reagál semmire, amit mondok. Ilyenkor mégszemetebb, de majd lehiggad. Nem mutatom ki, hogy mi zajlik belül és pláne nem mondom, hogy milyen sötét gondolataim vannak. Nagyon ingadozik a hangulatom, tegnap voltak szuicid gondolatok, aztán dühkitörés, majd felpörgés, aztán megint üresség, meg szuicid gondolatok. A felpörgés lehet, hogy a szokásos kompenzáció. Ezért is hiszi azt a környezetem, hogy minden oké, meg nem is akarom, hogy tudják és lássák, ami bennem van. Fizikailag legalább egész' jól vagyok még mindig. 👍 Az időváltozások hoznak enyhébb és kicsit erősebb rosszulléteket, fejfájást, néha görcsrohamot, de alapvetően jól vagyok. Április vége óta remisszióban van a kórság. 👍 A szívem is jól viselkedik, legalábbis nem csinál hajmeresztő dolgokat.