Még élek

Nem volt miről írnom, aztán ugyan lett volna, de akkor meg erőm nem volt ahhoz, hogy írjak a dolgokról.

Alakul a zombi külső és működés, ugyanis a bundás csapat ismét Duracellel működik 2-3 hete, így legjobb esetben is 4 órákat alszom és ha egyben sikerül annyi, az már jónak számít. Negatív rekordot döntöttek a napokban, 2 részletben aludtam kemény 2 és ¾ órát, így igencsak idegbeteg voltam hajnalra.
A kennelépítésbe a jelenlegi fázisban nem tudok besegíteni, mert a szívem miatt nem emelhetek (nem is tudok) 2-3 kg-nál nehezebb dolgot, viszont most majdnem 7 kilókat kellene emelgetni, szóval fater a Gézát kérte meg. Nem haladt a kennel és kérdeztem, hogy miért, mire elkezdte, hogy a melegházat építik, meg hogy a Géza mindig mást, meg a teraszt akarja csinálni a kennel helyett. Lezsibbadt az agyam. 🙄 Mondom neki egyrészt nem a melegházat kéne csinálni, amikor az a nyüves kennel jóideje arra vár, hogy elkészüljön, meg amikor tudod, hogy nem tudok pihenni a bandától, másrészt te vagy itthon, így te szabod meg, hogy a portádon mit csináltok és ha azt mondod, hogy most nem a teraszt kell babrálni, hanem a kennellel kell haladni, akkor annyi! Hogy' lehet valaki ennyire tehetetlen? Mondtam neki, hogy nem fog érdekelni a tilalom, meg a terhelhetetlenségem, én fogom vele csinálni a cuccot, ha nem halad a Gézával, mert nem oké, hogy hetek óta nem tudok pihenni a banda miatt és még ki tudja meddig nem tudnék, ha nem lesz kész mielőbb a rezidencia. Neki nem sürgős nyilván, mert ha ő alszik, akkor bomba is robbanhat, aztán hogy a másiknak milyen szükségletei vannak, az nála mellékes dolog szokott lenni. Abszurdum, ahogy szerencsétlenkednek, mert az egyik nem azt akarja csinálni, amiben megegyeztek, a másik meg nem képes megmondani neki, hogy márpedig azzal kell haladni. Tragikomédia. Amúgy nem fogok emelgetni, mert nem bírja a ketyegőm, csak már elszállt az agyam.

Buktam az augusztusi, kecskeméti repülőnapot, ugyanis nem rendezik meg idén sem. Azért remélem, hogy valami program összejön már végre és hogy a remisszió továbbra is kitart, mert akkor tudok csak utazgatni.

Nagyon rossz passzban voltam nemrég. Már nincs gáz azon a téren, de az állapotkövető rizsa nem árt, hogy később tudjak mihez viszonyítani:
Úgy megreccsentettek dolgok hó' elején, hogy szégyenszemre majd' naponta látogatott meg a BPD-s 'roham' egy héten keresztül, mert az ugye nem olyasmi, amit az ember képes uralni és olyan elviselhetetlenné vált a súly, hogy nagyon sötét gondolataim támadtak azzal kapcsolatban, hogy mit tegyek magammal (ez a rész pár nap után kitisztult akkor, de mostanság megint itt vannak azok a gondolatok, csak más az ok, ami előhívja őket, viszont még van annyi józan agysejtem, hogy felfogjam: ki kell tartani, meg gyáva sem leszek és amúgy sem lehetek önző.) Mint kiderült, feldolgozatlan dolgok állnak a hó' eleji őrület hátterében, olyasmik, amiknek a létéről magam sem tudtam, mert le voltak hasítva (ez egy védekezőmechanizmus), meg olyasmik, amikről azt hittem, hogy feldolgoztam őket, de egy adott hatás aktiválta őket és ezért egy hétig gyilkoltak a dolgok. Ugyan lecsitultam több, mint egy hete, mert az előbb említett területet feltépő és ingerlő hatás megszűnt, de lesz mit helyrerakni a négyhetes terápián, mert nem maradhat így az a terület. A legutolsó BPD-s 'roham' 2,5 órán át tartott és megint volt benne katatón, meg disszociatív állapot is és késztetést éreztem arra is, hogy sérülést okozzak magamnak. Nem tettem meg olyan formán, amilyenben a késztetést éreztem, mert akkor tisztább volt a fejem és a Tesómnak tett ígérethez még a tébolyban is hű tudok maradni, de 'kellett' a fizikai fájdalom, hogy felülírja az elviselhetetlen és kezelhetetlen lelkit, szóval a kezem közeli kapcsolatba került a fallal és saját magammal. Egy hét volt az, ami ilyen durva volt, de volt 1-2 nyugodtabb nap, sőt, esetenként átestem a másik végletbe és pörögtem, de zömmel ez a pokoljárás boldogított. A jó hír ebben az egészben, hogy az ún. 'büntető hang' mellett megint 'megszólalt' az ún. 'egészséges felnőtt' is, szóval ha nem is nagy lépésekben, de javulok. Ha valaki akkor lát, ziher, hogy hozta volna a kényszerzubbonyt, amint E/2-ben, teljesen racionálisan és hangosan magyaráztam magamnak úgy, hogy közben egyidőben egy őrült is voltam, aki elvesztett minden kontrollt az érzelmei felett és aki katatón állapotban ülve billegett előre-hátra, magát bántva fizikailag és robotszerűen ismételgetett dolgokat. Nem tudom hogy' a viharba tudok egyszerre a két állapotban működni. Szánalmas vagyok, de nem fogok hazudni, mert ez is én vagyok. Máskor az erős szégyenérzet megakadályozza, hogy ilyesmiket megosszak, de most nem érdekel mit gondolnak rólam mások, mert épp' a "minden mindegy" program fut, meg úgy vagyok vele, hogy ebből is hozzam ki a jót, mégpedig azt, hogy talán segíthetek másoknak azzal, hogy aki érintettként téved ide, az esetleg megerősítést nyer, hogy nemcsak őt boldogítják ezek a dolgok, akinek pedig a környezetében van érintett, az így megértheti, hogy mi történik vele. A lényeg, hogy mostanság már nyugi van és nem ártana, ha kitartana ez az élhető állapot. Ugyan el-elborítják az agyamat a sötét gondolatok, de nem fogadok szót nekik!

Megvan a konkrét időpont (persze a tapasztalatok miatt nem hiszek el semmit, csak ha majd elkezdődik a renoválás), elvileg júniusban, vagy júliusban fog elkészülni a szobám, már beírta a Tomi a naptárába a melót. Baromira kíváncsi vagyok, hogy valóban történni fog-e valami az ügyben? Elvileg teljesen fel lesz újítva a szoba; új ablakok, új parketta (szigetelés is, mert a szobám alatt van a pince és penészesedik, ami miatt egyelőre a szobám is, de ugye még nem ott lakom, szóval nem tud ártani), fel lesz húzva a kémény, festés lesz és új ágy, meg új szekrénysor kerül be, mert a jelenlegiek már igencsak csereérettek. Kiválasztottam az ágyat és a szekrénysort is, fekete mindkettő és a következő zsozsó érkezésekor meg lesznek rendelve, elkerülve azt, hogy mire a szoba elkészül, addigra mégjobban megdráguljanak, meg már amúgy is nagyon szar ez az ágy, szétcseszi az amúgy is fájdalomra hajlamos hátamat-derekamat, úgyhogy jól is járok, ha mielőbb cserélve lesz.

Fejlődés és egyebek

(Köszöntök minden kedves errejáró Hölgyet a mai nap alkalmából! 💐)

Szerdán voltam a szokásos, heti terápiás ülésen és a doki szerint újabb fejlődés történt nálam, mégpedig abban, hogy mostanság két alkalommal is képessé váltam a határaim védelmére. Ugye a magamfajta arról (is) híres, hogy nem képes határokat tartani (úgy a sajátjait, mint másokét), bár ez személyfüggő lehet, mert én pl. nem szoktam nyomulni, érzékelem másokét, azonban a sajátjaim állítólag szinte teljesen hiányoznak. Mostanság viszont 2 esetben is meg tudtam húzni őket a saját érdekemben, szóval úgy néz ki elkezdett ez a terület fejlődni, gyógyulni és a doki szerint ez nemcsak ezt igazolja, hanem azt is, hogy a totálisan 0 önbecsülésem is kezd elmozdulni a fejlődés felé, mégha egyelőre nem is vagyok a tudatában, mert 2× is kiálltam magamért, megvédtem azt a figurát, akit amúgy ki nem állhatok és értéktelennek tartok, ezért eddig sok esetben hagytam (szintén nem tudatosan), hogy tegyen vele bárki, amit akar. Másokat ezzel szemben világéletemben képes voltam megvédeni és a mai napig is ugrom, ha kell. Nyilván magamért is kiálltam, de jóval kevesebbszer, mint ahogy az állítólag szükséges lett volna. A közelmúltban megtalált egy BPD-s pokoljárás olyasvalaki miatt, akivel megszakítottam a kapcsolatot és akihez amúgy egyáltalán nem is kötődtem, mert szinte nem is ismertem, szóval érthetetlen volt a számomra a kiakadás, majd az elmúlt két napban is jött egy-egy őrület másvalaki miatt, de szintén olyasvalaki volt, aki aktivált pár sémát és ún. trigger pontot és akivel szintén megszakadt a kapcsolatom, nem is békésen és akihez ugyancsak nem kötődtem (azok után meg főleg hidegen hagy, amilyen aljasan viselkedett). Okádnom kell az egésztől és magától a személytől is. Szerdán az ülésen szóbakerültek a 'rohamok' és a doki rávilágított, hogy miben gyökereznek ezesetben, ugyanis nem értettem, hogy miért borított ki az, hogy olyasvalakivel szakítottam meg a kapcsolatot, akihez nem kötődtem és az, hogy a másik személlyel is meg fog szakadni a kapcsolatom (mert akkor még ugye nem történt meg), holott őhozzá sem kötődöm (a tegnapi aljasságával meg főleg örökérvényűen elvágta magát nálam). A doki szerint maga a veszteségélmény az ok, szerinte az az egyik ún. trigger (ez a pszichológiában automatikus érzelmi reakciót kiváltó ingert jelent), mindegy ki kerül ki az életemből (nyilván ha még kötődöm is az illetőhöz, akkor duplán fáj a dolog), ugyanis állítólag ez a gombnyomásszerűen aktiválódó kiborulás egy régi sérülésből fakad, mégpedig az első olyan veszteségélményemből, ami megreccsentett, ez pedig a faterom 4 éves koromban történő kilépése az életemből. A doki szerint ez úgy beégett a pszichémbe és a tudatalattimba is, hogy amint ér egy újabb veszteségélmény (függetlenül attól, hogy esetleg nem is kötődöm valakihez, vagy hogy én szakítom meg a kapcsolatot, ha pedig kötődtem is, akkor nyilván mégrosszabb), aktiválja az ún. sérült gyermek módot és olyankor valójában a régi élmény fáj újra, mert olyan, mintha újrajátszódna. Mint mondtam, ha kötődtem is az elvesztett személyhez (mint amikor a Tesómmal szakadt meg a kommunikációnk), olyankor nyilván duplán üt meg a dolog, mert maga a személy is hiányzik, de ha nem kötődtem valakihez, akkor állítólag csak szimplán az a régen beégett élmény fáj újra. A rosseb gondolta, hogy olyan régre nyúlik vissza a dolog, eszembe nem jutott volna összekapcsolni, de így már világos, logikusan is hangzik. A tegnapelőtti és tegnapi őrületnél az illető több olyan 'gombot' is benyomott, ami aktiválja a tébolyt, amit megfejelt azzal, hogy amikor jeleztem, hogy legyen elég, akkor sem állt le, nem érdekelte, sőt még kb. le is b@szott, amiért jeleztem, hogy átlépett egy határt, mert számára csakis maga volt a lényeg - mint mindig. Nem, nem a faterom volt, noha ő szokott ilyen genya lenni. Ez a személy még nála is aljasabb volt, de azonnal kizártam az életemből, úgyhogy több kárt ő már nem okoz. Javasolt a doki egy újabb kör négyhetest, így immár negyedszerre futnék neki. Szerinte érdemes, mert egyrészt képes vagyok fejlődni, másrészt csak az segíthet, ha segít egyáltalán, de az esélyt meg kell adni. Meglehet, hogy ezúttal megtörik a jég, ugyanis mint mondtam, fejlődtem pár dologban az utóbbi időben. 

A Tesómról lassan fél éve nem tudok, nagyon aggaszt a helyzet és baromira hiányzik! Remélem a legjobbakat és azt, hogy egyszercsak fog tudni jelentkezni.

A ketyegőm olyan, amilyen, de azért nem lazsálok és amit, meg ameddig bírok, csinálom. Most, hogy volt pár enyhébb nap, rendberaktuk faterommal a teraszt. Én nem emelhetek nehezet, nem is bírok, így az olyasmiket a Gézával intézte, de egyebekbe besegítettem és elég sokat haladtunk. A következő 'projekt' a macskakennel lesz (öcsém, az is mióta készül... 🙄), de egyelőre újra fel kell tölteni a talajt az egyik végénél, mert megsüllyedt. Elvileg áprilisban már birtokába veheti a csapat. Most a szar időben nem tudunk haladni, de amint újra száraz és tavaszias idő lesz, folytatjuk.