Haladnak a dolgok

Tegnap megkaptuk a birtokbavételi papírt és bejegyeztek a földhivatalnál. Mehet a közműveknél is az átíratás, de ha nem fogadják el a papírt, be kell menni az ügyvédhez, kérni egy tulajdoni lapot. Ma mondtam, hogy menjünk be a net- és tv-szolgáltatóhoz, be is mentünk, ott nem volt gond a papírral, megvan a szerződés. A jövő héten bekötik a netet/tv-t, és április 12.-től kezdenek majd szolgáltatni, az pont az öregem névnapja, úgyhogy el sem lehet felejteni.

Nemsoká' költözünk át elvileg, bár már annyiszor mondta az öregem és nem lett belőle semmi. Várom, mert elegem van a méltatlan körülményekből, hogy 1,5 hónapja össze vagyunk zárva egyszobába, nem alszom a horkolásától, de leginkább hogy cseszik mosakodni, a felsője is büdös és az 1 méteres körzetében érzem. Hiába mondom, hogy cserélje le, azzal jön, hogy most lett kimosva, nem lehet büdös. Bakker, ha nem mosdik - és dezodort sem használ -, akkor hiába mossa ki, mert amint felveszi, büdös lesz! Persze én lettem leoltva és mikor mondtam, hogy szagolja csak meg, ha nem hiszi, akkor egyből terelt. A lábát illetően is ugyanilyen a reakció, ha szólok, hogy mossa meg. Azzal takarózik, hogy "te könnyen pofázol, akinek a fázós lába nem izzad". Súlyos... Mondom neki izzad az, pontosan a szar keringéstől, csak az enyém nem válik biológiai szagfegyverré, mert én nem vagyok lusta naponta megmosni és cipőt sem hordok a házban, mint ő. Folyton a kifogások, meg a terelés, a francért nem lehet belátni soha, amikor igazam van? Miért kell mocskosan élnie? Ha ilyen kellemetlen, hogy szólok, akkor miért nem tesz ellene? Ordítani tudnék ilyenkor a dühtől, hogy folyton elnyom, meg én vagyok a szar, amiért szólni merek és leszarja, hogy zavar az igénytelensége, meg hogy nem tudok lekoccolni ebből a pokolból. Az vigasztal némileg, hogy megint külön szobám lesz és ott nem kell elviselnem az ájert, meg a mocskát. Mostanra mindent kigyilkolt belőlem azzal, hogy semmibe vesz. Nem tekintem az apámnak és már nem köt hozzá semmilyen érzelem. Egyreinkább nehezen viselem a társaságát, idegesít a stílusa és ő maga is. Egyszer úgyis kitörök! A károk nem fognak megsemmisülni, de legalább nem okoz majd újabbakat. Sosem fogom tudni feldolgozni, amit kapok tőle, meg amit nem. Ez van.

Híztam 2 kg-t, 62 vagyok. Mostanság farkasétvágyam van, remélem kitart. Most kéne tolni a Nutridrinket, de rosszul vagyok tőle és nehezen veszem rá magam, hogy igyam. Mindegy, muszáj.

Az Ildi egyik macskája - a bengáli - vemhes és adni fog nekem egy kölyköt. Kicsit gyors a tempó, a Margitot egyhete altatták el, még egy ideig nem akartam másikat. Mindegy, elfogadom a kiskölyköt, mert amúgy is szerettem volna már kismacskát, meg az Ildi amúgy is meg akar tőlük szabadulni, ki tudja hová adná, úgyhogy legalább egyet szeretnék megmenteni. Melegen ajánlotta apámnak, hogy mindet odaadja szívesen, én nem is bánnám, legalább tuti nem bántanák őket, meg tuti nem kerülnének rossz helyre és amúgy is macskab#zi vagyok. Abszolút nem állatbarátok, csak tartják őket, de nem is értenek hozzájuk. Van egy immunhiányos macskája, aki már haldoklik, meg egy szembeteg kutyája, aki vak és a fél szeme vérben áll, kidülled, de egyikükkel sem törődik, csak szenvednek. Bepipultam, beolvastam neki, amivel annyit elértem legalább, hogy a macskát elaltattatja, hogy ne szenvedjen mégtovább. Jó reggelt... A kutyával nem tudom elmegy-e dokihoz, de ha nem, én ki fogom fizetni a műtétet. Azzal jött, hogy nem akarja megműttetni, mert "hogy' fog kinézni bevarrt szemekkel?" Bakker! Mi lenne, ha nem magára gondolna? Nem az a fontos, hogy neki tetszik-e, hanem hogy ne fájjon tovább a kutyának! Mondom neki, hogy rohadtul fájhat a szeme olyan szemnyomás mellett! Azt mondja nem fáj neki. Az agyam felforrt, kérdeztem tőle, hogy ezt honnan veszi, talán mondta a kutya? Azt mondja nem visít. Mondom tudod te, hogy az állatok mennyi fájdalmat viselnek némán? Attól, hogy nem nyüszít, igenis fájhat neki, nézz már rá! A testbeszéde is arról árulkodik. A gyereknevelést, meg az állattartást is jogsihoz kötném. Egyszer ellett az egyik macskája (tenyésztő) és az egyik kicsit elkapta a kutya. Az Ildi szerint "nem baj, nem sajnáltam, mert az úgyis ronda volt." Köpni-nyelni nem tudtam! Ikább nem szóltam, mert igen csúnya szavak és mondatok jöttek volna a számból. Undorító az egész famíliám. Szégyenlem, hogy ilyen a "családom" és egyedül is érzem magam, mert kinéznek, meg nem érzem magam közéjük valónak, mivel nem vagyok gonosz, meg számító és egyebek.

A vasculitis telerakott lila-kék-zöld foltokkal és helyenként centikben mérhető csíkokkal, ahogy hosszában futott alá a vér. Fájnak az erek a combomban és a vádlimban, főleg álláskor, meg járáskor. Fel kéne jutnom kontrollokra már, de nem bírok, mert itt nem alacsonypadlósak a buszok és hely sincs kialakítva a tolószéknek, végig üléssor van. Orbán gondolt a fűthető stadionokra, meg minden szarra, de olyan fontos és hétköznapi dologra, mint az akadálymentesítésre mindenhol már nem volt kapacitása. Nem fér fel a buszra a járgány, de a csomagtartóba sem teszik be, mert "foglalja a helyet". Aki Bácsalmáson él mozgáskorlátozottként, az ne is hagyja el a várost, hacsak nincs kocsija, vagy kocsival rendelkező ismerőse, mert a buszokra nem lehet felszállni tolószékkel? Vicc. Vonat is van, de az is a régi típus, magas + ha vonatozunk, akkor 2× kell átszállni Pestig. Busszal van egy kora reggeli, meg egy délutáni közvetlen járat. Az Ildiéknek már nincs meg a kocsi(m), szóval fel van adva a lecke, hogy hogy' jutok fel Pestre.

Volt már jobb napom

Ma délután altatták el a Margót. Megkapta előtte a jól megérdemelt halas konzervet, be is falta. Nem sikerült magam tartani, pedig egész délutánig higgadt voltam és úgy tűnt, menni fog. Pont akkor borult ki a bili, amikor a leginkább fegyelem kellett volna, szép volt Arnold! Hová lett a fegyelmezett oldalam? Vele akartam lenni, hogy nyugodt legyen, ehelyett amint megjött a doki, kimentem, mert éreztem, hogy zuhanni fogok. Azóta is random kap el a rinya és haragszom magamra, hogy ilyen gyenge voltam. Elköszöntem még előtte, de nem így terveztem. Kell pár nap most is, hogy viselhetőbb legyen, de annak örülök, hogy nem szenved mégtöbbet. Hiányozni fog a kis kettyós. :-D Már jó helyen van és ez a legfontosabb!

Ma voltunk a háznál az "apámmal", meg a Janival, mert a hétvégén, vagy a jövő héten megcsinálja a mosógép, meg a tusoló kiállását és meg akarta nézni, hogy mit kell megvenni. Nemsokára lehet kezdeni a kád kiszedését, a tusoló kialakítását. Üvegtégla lesz a fala és nem zuhanytálca, hanem járólap lesz az alja, abba lesz a lefolyó építve.

Megúsztam egy utat a balesetire.
Ha belépünk a kapun, egy lépésnyi beton van csak, aztán már a pinceajtóra lépünk. Nem volna ez gáz, ha nem egy ősrégi, szarrá száradt faajtó volna, az egyik szárnyán elrozsdásodott zsanérokkal. Fenntartásokkal szoktam ránehezedni. Beázott a pince, jó ~30-40 cm víz állt bent, mert az egyik szellőző az utcafelőli oldalon van és a sok eső, meg olvadt hó ott befolyik. Majd megszüntetjük és máshová kerül, ahonnan nem tud beázni a pince. Kiszivattyúzta pár napja az öregem a vizet, aztán nyitva hagyta a pinceajtót, hogy szellőzzön-száradjon. Rosszul járt volna egy éjszakai betörő, mert a kapun belépve a 2. lépéskor olyat zúgott volna a lyukba, hogy ihaj. Ügyködtek a Janival, aztán megkért "apám", hogy csukjam már vissza a pinceajtót. Visszacsuktam. Mikor indultunk vissza ide, ráléptem az ajtóra, az meg szépen beesett a pincébe és vele együtt majdnem én is. Az volt a mákom, hogy a Jani is velünk volt, mert az öregem éppen a kaput nyitotta és nem ott állt, ahol én, nem ért volna el - ez egy ~2 m hosszú, téglalap alakú lejárat, az ajtó is értelemszerűen hosszú rajta, egyik vége a kapunál van 2 lépésre, a másik nyilván odébb és én ott álltam, a Jani mellettem. Jó volt a reflexe, meg volt lélekjelenléte és utánam kapott, így megúsztam a nagy zakózást és esetleges törést csupán lehorzsolt lábszárral és megrándult karral. Próbálták visszatenni az ajtót, de az utolsó valamirevaló zsanér mondta fel a szolgálatot, attól esett be.

Kaptunk egy konyhaszekrényt, meg én egy kanapét. Már csak szekrénysor fog kelleni nekem, ha úgy lesz pénz.

Ma hoztak fát is.

Elvileg a jövő hét elején megkapjuk a birtokbavételi papírt is, azzal már intézkedhetünk. A tv-t és netet is úgy tudjuk beköttetni, azt mondta az öregem. Jó lesz már, ha át tudunk költözni, mert itt egyszobában vagyunk 1,5 hónapja és nehezen viselem az öregem igénytelenségét, meg nagyon horkol és sosem tudok rendesen aludni. A magánszféra is nagyon hiányzik. Lehet, hogy kamionnal fogunk költözni, a Jani ismerőse talán segít. A fülem kettéállt, mikor meghallottam, ugyanis az egyik vágyálmom és a bakancslistám egyik pontja a kamionon utazás. Tetszenek. Eddig kilátásban sem volt, hogy valaha is kipróbálhatok egy olyan monstrumot. Ez sem biztos, de esélyes.

Az öregem és a Gabi megint jófejek voltak. Beszélgettek telefonon, de kihallatszott a Gabi hangja és így értettem mit beszélgetnek. Szóbakerült a ház, meg hogy én vagyok a tulajdonos, a Gabi pedig a haszonélvező ("apám" így biztosította be, hogy a halála esetén a "család" ne tudja megkaparintani a házat) és kihallatszott az is, amikor a Gabi azt mondta, hogy ő nem "2 évre" tervez majd, mi lesz ha én hamar meghalok? Aztán hogy mi lesz, ha nem velem, hanem vele történik valami? Erre apám azt mondja "veled ne történjen semmi, az rosszabb volna." (Kösz', fater!)

Előtte-utána...
A bal oldali képeken még egészséges volt.

Történések

Ma volt az öregem az ügyvédünknél, megvan az adás-vételi szerződés. Az egyik tulajdonos külföldön volt, így a feleségével és a tesójával (aki a másik tulajdonos volt) intézte az ügyvéd a dolgokat, viszont a férj aláírása hiányzott, arra vártunk, addig nem tudott elkészülni a szerződés. Ügyvédi letétbe fizettük addig a pénzt, úgy megkaptuk a kulcsokat, elkezdtük a munkákat, de nem tudtunk semmit intézni a házzal kapcsolatban, amíg nem volt szerződés. Így már intézhetünk ezt-azt, pl. a tv-t és netet beköttethetjük, meg majd ha a tulajdoni lap meglesz, akkor a vizet, gázt is rendbe kell tenni, mert persze szokott módon szívunk és használat közben derültek ki a gondok. Még mindig nem tudunk zökkenőmentesen intézkedni, mert a tulajdoni lap még nincs meg. Haladnak azért a dolgok és ez a fő. A házzal nagyon sok meló lesz, több a probléma, mint gondoltuk. Még itt dekkolunk a Jani házában.
Még nem jött pénz, pedig már szeretnénk a Margót megkímélni a gyötrelmektől. Tegnapelőtt áthoztuk magunkhoz. Megmondtam "apámnak", hogy nem hagyom magányosan és egy hideg házban meghalni (mert ha nem vagyunk ott, nem megy a fűtés, pedig azt mondta nincs hideg, nincs a nagy lóf@$zt... le is csesztem, hogy ott fagyasztotta szerencsétlent, mikor már amúgy sincs zsírja-húsa, ami melegítse), mondtam hogy ha nem hozzuk át, én költözöm át, nem akarhatja, hogy magányosan menjen el. Azt mondta jár neki, hogy velünk legyen. Na, azé'! Így most nyugodtabb mindenki, a macska is, folyton rajtam pihen. Egész' jól felvérteztem magam, sikerül magam tartani. Ma mondjuk majdnem kiakadtam, mert borzalmas, hogy már felugrani sem tud sehová, meg csak halkan nyekereg, mert nyávogni már gondolom fárasztó és szerintem fél kg-nál már nem több. Nem tudom mi tartja még életben ilyen súllyal és fizikummal, csoda, hogy van ereje még járni. Már kopik ki a szőre sok helyen és evéskor csikorognak a fogai. Ma ahogy nyekergett és nézett rám könyörgően, nem győztem lenyomni a torkomban keletkezett nyomást. Muszáj, ki kell bírni, meg szüksége van a nyugimra. Ha holnap esetleg jön a pénz, hívjuk is az orvost, hogy könnyítse meg neki az elmenetelt.

A "család" zűrös, zajlik az élet. Ami most idevág: a Zoli (unokaöcsém) alakított, az öregem berágott és nem engedi hozzánk költözni. Az Ildi is pipa rá, mondjuk ezt ő cseszte el, mert nem neveli őket. Az unokahúgom is már elköltözött a zűrös palijával, terhes, ráadásul mint kiderült beteg a gyerek, de ő bagózik. (Gratula!) Az Ildi azt mondja ő nem vesz neki cigit. Ja, azt tényleg nem, csak dohányt... (Mégnagyobb gratula!) Nevelés, felelősségérzet és odafigyelés nuku. Így már érthető, hogy a Zoli is elkanászodott és az öregem szigorú (kell is hozzá), ami a kölyöknek nem tetszik, flegma, tojik arra, amit mondanak neki, "apámmal" szemben is ilyen és erre begőzölt a fater. Igaza van. Azt mondta ha szemtelen, sunyi, meg lusta, akkor nem engedi oda hozzánk. Az Ildinek ott van a másik fia, aki sokáig az apjával élt, de már az Ildiékkel él egy ideje, na most ő, meg a Zoli sülve-főve együtt vannak, de olyankor mindkettő elszáll magától és szemtelenek. A Zoli 17, az Arni (Ildi lenyúlta a nevemet :-D) 15. Arni is költözni akart, mert hogy "a Zoli is költözhet", de az Ildi nem engedte, mert mondta, hogy nem kell nálunk baromkodniuk és idegesíteni az öregemet. Most mindketten orrolnak az öregemre is, meg az Ildire is. Mondtam, hogy zajlik itt az élet. :-D

Margitka

A Margót el kell altatni. :-(( A hasmenés megmaradt és egy átmeneti javulást leszámítva folyamatosan épül le - a doki szerint a kora miatt. Az étvágya ingadozik, hullik a szőre, csont és bőr - az egykor ~ 3 kg-s macska most nincs 1 kg sem, csak a csontváza van, semmi zsír-hús nincs rajta, borzalmas. Görnyedten jár, sokat gubbaszt, nem is nagyon dorombol már, pedig nekem mindig szokott, megy a hasa, hiába a diéta, meg a szén, már semmi nem fogja meg és fogy rohamosan. Mondtam az öregemnek, hogy eljött az ideje, hogy véget vessünk a szenvedésének, mert nem ezt érdemli. Nagyon nehéz, de most sem rólam szól a dolog. 2 hónapja eszi szerencsétlen a rizst + húst, persze már undorral, szóval mielőtt az altatásra sor kerül adok Neki halas macskakonzervet, mert azt nagyon csípi, meg had egyen végre egy jót. Mire rosszul lehetne tőle, addigra már örökre alszik majd. A kutyámmal 13 évet tölthettem, a Margó is ugyan ~ 11-12 éves, de csak 8 éve lettem én a gazdája, ettől függetlenül is nehéz, nagyon kötődünk egymáshoz. Vele is ottleszek, tartozom neki is ezzel, meg a lelkiismeretem is nyugodtabb így. Ezúttal is igyekszem higgadt maradni, hogy nyugodt legyen, amíg tudatánál van. Érezhet valamit, mert már engedi, hogy ölbe vegyem és csomó ideig hagyja, hogy a karomban tartsam ("apámnak" is engedi), pedig Őt egyébként nem lehet ölbe venni, mert akkor begőzöl. A hasmenés miatt vissza lett költöztetve a házunkba - hogy szabadon lehessen és alomra tudjon sietni - de mindig átvitetem magam hozzá és viszem neki a kaját, ő meg mindig nagyon örül nekem. Azt mondta "apám", hogy neki elő sem jön az utóbbi időben, elém egyből jön nyávogva. Az a zsivány Alex ad némi erőt, mert leköti a figyelmemet, megnevettet a hülyeségeivel, kötődik hozzám, ezek adnak egy kis vigaszt. Ahogy szoktam igyekszem lenyelni a kínt, akkor talán menni fog. Azt hittem megéri a 15-16 éves kort, de örülök, hogy ennyit is megélt.

Lassan, de biztosan haladunk

Elkezdődtek a munkálatok, a legnagyobb szoba már majdnem készen van, ami a glettelést illeti. Alulra kell majd malter, mert a fal ott rossz, meg a mennyezettel is van meló. Fel lesz majd szedve a hajópadló is, mert nem t'om mi történt vele, de több helyen mély árkok vannak benne, meg amúgy is laminált parketta lesz lerakva. Ablakcsere lesz majd még ott (is), meg festés és akkor az a szoba kész' lesz.

Van egy csomó fa a kamrában, a Jani vitte a láncfűrészt és összevágott sokat, szóval fogunk tudni fűteni. Azt hittem ezen a hétfőn költözünk be, de a jövő hétre vonatkozik, mondjuk nem biztos az sem, mert kocsit kell szerezni. Azzal a balfék Péterrel hót'ziher, hogy mégegyszer egy métert sem megyünk.

Istennek hála jobban van a macskám. Imádkoztam és a Tesóm is, ami megérte, mint mindig. Pár napja is biztató volt az állapota, ami meglepett, de tegnapelőtt tök élénk volt, magyarázott, 3× is evett és ami a legjobb hír, hogy teljesen elmúlt a hasmenése, azóta is jól van. Nagyon bízom most abban, hogy megcáfolja a doki tapasztalatait és felépül! Mondta "apám", hogy mindig keresett engem, minden zugba és szobába beszaladt, aztán nyávogott neki. A hideg miatt át lett hozva a napokban és itt legalább jobban is gyógyul, mert az állatkórházban mondták, mikor a Szutyok bent volt, hogy a gazda közelsége gyorsítja a felépülést. Úgy legyen!

Kicsit furcsán érzem magam 2-3 napja, olyan mintha influenzás lennék, remélem nem a csandrázós-hasmarsos finomságba másztam bele, ugyanis az unokaöcsém szinte naponta jár ide át, de nem szólt, hogy beteg, csak a napokban mondta, hogy már kifelé megy belőle. Fasza, mert nem volt rajtam maszk. Nálam eddig hasgörcs és hányinger van 2 napja, talán megúszom.
A térdeim, forgóim totál kivannak, előbbire megy a fásli + krém minden nap. Ha reggel bejáratódnak, akkor már kicsit jobb, de pár méternél tovább így sincs menet és lábraállni sem mindig tudok. A krém jó, mert a felkenés után nemsokkal jelentősen csökken a kín, fel tudok állni és járni egy kicsit többet, a hatást kb. 3/4-1 órásra saccolom. Ez valami német kence, Algesal a neve. Semmi nem hatott, még a sportkrém sem, csak ez.