2019. március 30., szombat

Ma egész' jó napom volt

Tegnap reggel óta ébren vagyok. :-P Illetve majdnem, mert 3 órát azért sikerült aludni, de többet nem, hiába voltam hullafáradt. Miután átestem a holtponton, egész' használható lettem.
Segítettem a kertrendezésben is, meg kiültem az Alexhez. Hihetetlen a kis szaros. :-D Olyan sprinteket levágott örömében, hogy azt hittem belémszáll, de épp'hogy bevette mellettem a kanyarokat. Úgy dobognak futáskor a lábai, mintha egy gyorsvonat zúgna el. A hátamra is ráugrott, ahogy ültem a fűben és majdnem fellökött. Jól megnőtt és erős, masszív alkata van. Már felemelt lábbal slagol, szóval lassan felnő. Lassan. :-D Még mindig vannak kölyökkutyás viselkedésformái.
Természetesen agyon kellett simogatni, ami nem esett nehezemre. :-)) Többször is leült mellém és együtt bámultunk a semmibe. Időnként jól képen nyalt a 20 méteres nyelvével. :-D
Jó volt lazulni a jó időben, rámfért már egy kikapcs, végre most tényleg nem agyaltam semmi gondon, csak az ingerekre figyeltem, amik a természetből és a kutyámtól jöttek.
Elmentünk aztán a boltba is. Bakker, tegnap meg kishíján öntapadós matricák lettünk egy seggfej szélvédőjén, szintén boltba menet. Éppen átkeltünk az úton, amikor egy piros "szuperverda" száguldott felénk, szerencsére a fateromnak jó volt a reflexe, így lökött rajtam egy nagyot a füves útszél felé, hogy ne kapjon telibe az a baromarcú. Ez még hagyján, de ott volt pár méterre egy rendőrjárgány, amiben kedélyesen cseverészhettek, vagy gőzöm sincs mit csinálhattak a rendőrök, de hogy a fülük botját nem mozdították a "jelenetre", az hótziher'. A muki tépett vagy 120-al, hangja is volt rendesen, szóval kizárt, hogy nem vették észre. Ez a baj! Ezért tojnak bele egyesek a szabályokba, törvényekbe. Sokszor a lepkefingot érő "ejnye-bejnye" is kicsapja a biztosítékomat, de hogy most már annyit sem kapnak a szarháziak...
Élünk, ez a fő.
A boltból hazaérkezve csengettek, jött a fa. Jól kicentiztük az időt. A Gabival vállalkoztunk a behordásra (mert a házunk előtti füves placcra borította le a pali), 10 mázsát mire behordtunk taligával, kimelegedtünk. Széthasadni készülő fejjel igazi élvezet volt, de talán csak a melegfront a ludas. Azóta sem enyhült, de majd nemsokára úgyis kivonom magam a forgalomból mára. Remélem fogok tudni aludni.
Más téren oké vagyok, leszámítva, hogy most már végképp fogalmam sincs, hogy pontosan hol gyökerezik az izzadás-probléma, ezért nem tudom melyik területhez forduljak vele; bőrgyógyászat, neurológia, pszichológus, vagy a túlműködő pajzsmirigyre kellene már ránézetni?
A gond eddig főként a kezemmel és lábammal volt, de egy ideje néha máshol is erős verejtékezést tapasztalok, ami független a hőmérséklettől, a hangulatomtól, szóval gőzöm sincs mi okozza, de egyre zavaróbb. Sokszor éjszaka arra kelek, hogy testszerte tiszta víz vagyok, ez pedig újkeletű gond. A kezem-lábam is rákapcsolt, nagy örömömre. Ez nyáron lesz a legjobb.

2019. március 25., hétfő

Otthon, "édes" otthon...

Ma tették ki a szűrömet a kórházból. A közérzetem változó, de ez nyilván az egymást érő frontoktól van, viszont egyelőre megint nem rohamozom pár napja és úgy néz ki a TIA sem hagyott nyomot, mindenem úgy működik, ahogy előtte.
Ma a fejem sem fájt és nem is szédültem.

2019. március 18., hétfő

Tegnap

semmi baj nem volt egész nap, egy kis fejfájás-szédülést leszámítva. Állítólag ma erős melegfronti hatás van megint, nem is voltam jól reggel, meg délelőtt, de nem volt komolyabb baj. Azóta jól vagyok.
Az öregemék bejöttek délután, hoztak jó kis bográcsban készült paprikás krumplit, meg friss kenyeret. Be is toltam mindet, fasza volt! Kaptam csokit is. Attól tuti meggyógyulok. ;-D
Ahhoz képest, hogy függő vagyok, elég jól kontrollálom egy ideje a fogyasztását.
Nem sok minden történt ma velem, infúziót kapok továbbra is, rámnézett megint a neurológus, ilyesmik. Mértek is, 62 kg vagyok. Nem örülök a legutóbbi 63,5 után, de jobb, mint a 60, az 57-nél meg pláne.

2019. március 17., vasárnap

Tegnap este

baromira szarul voltam. Nappal írtam, hogy jól vagyok, tényleg semmi bajom nem volt a fejzúgáson és enyhe fejfájáson kívül, meg a lábaim voltak gyengék. Na, aztán este 7-kor beindultak a dolgok. Először úgy tűnt csillapodik a fejfájás, majd újra maxra kapcsolt a szédüléssel együtt. Megpróbáltam elaludni, de nem hagyott. Elkezdett "szikrázni" a szemem, majd nemsokkal később jöttek a jól ismert jelei a rohamnak, úgyhogy tudtam mi következik. 3 jött (amiből 2 enyhe volt), hosszabb-rövidebb szünetekkel. Párszor rámnéztek, de egy örökkévalóságnak tűnt. Ezekkel semmit nem tudnak kezdeni, nekem legalábbis ezt mondta anno a doki, mert állítólag a keringési zavar okozza őket, ami az agyamra is hat és mivel az alap kórságra ma még nuku gyógymód, "próbáljam átvészelni a rohamokat". Próbálom.
Hallani hallottam mindent magam körül, de se mozogni, se beszélni nem tudok ilyenkor, úgyhogy nem tudtam szólni, hogy zsibbad a bal arcom. Mire tudtam beszélni, az is elmúlt már. Semmi egyéb szokatlan nem volt, csak az és csak 1-2 percig éreztem. A 3. kör után se kép, se hang, elaludtam, mint akit lecsaptak. Ilyenkor nem is álmodom, pedig minden éjjel szoktam többet is. Gondolom mélyen alszom ilyenkor.
Mára megint mintha semmi nem történt volna. Működik mindenem, a közérzetem is egész' jó, enni is tudok. Nagyon furcsa, hogy ilyen élesváltásokat csinál a szervezetem, meg ilyen szeszélyesen.
"Apám" a szokott módon tojik rám, de nem érdekel. A Tesóm hisz bennem, imádkozik is értem, szeret, a féltesóm is beszélget velem, érdeklődik a hogy'létem felől, ezek pedig erőt adnak. A hitem meg persze töretlen, ami szintén nagy löketet ad!
Nem arra az egyre fogok koncentrálni, akinek a viselkedése és hozzámállása lehúzna, hanem azokra, akik motiválnak. Csak ennek van értelme.
Nem tudom, hogy az értágító hat, vagy a ~22°C, netán a kettő együtt, de ma nincs jéggéfagyva a lábam. Hideg, de nem az a jeges, nem zsibbad, nem fáj. *kezével lájkol*

2019. március 16., szombat

Kórházban

vagyok, mert volt egy kis buli a fejemben.
Jó ideje nem jártam bent, mert nem adódott olyan probléma, ami miatt kezelésre szorultam volna, szóval úgy gondolom nincs okom panaszra. (Ha volna sem panaszkodnék.)
Az utóbbi időben több este is rohamoztam, majd néhány napja elmúltak ugyan, de a szédülés-fejfájás-fejzúgás megmaradt és a hőemelkedés is megint itt van, ahogy a véraláfutások is, úgyhogy vasculitis barátom szorgalmasan ügyködik. Talán az köpött bele a keringésem levesébe.
Egyik este bizsergett többször a felsőajkam feletti rész, ami nem tudom, hogy előjel volt-e, de másnap reggel úgy keltem, hogy a fejem majd' szétrobbant, erős szédüléssel megspékelve, majd teljesen lezsibbadt a szám. Megpróbáltam beszélni, de csak hümmögni sikerült. Déja vu befigyelt persze. Mivel kikiabálni nem tudtam a konyhába, ahol a faterék voltak, fel akartam kelni, hogy majd kimegyek és jelzem valahogy a gondot, de a jobb kezem-lábam sem akart együttműködni, nehezek voltak és kicsit bizseregtek. Tudtam, hogy gáz van. Nemsokára enyhültek a dolgok, de a fejfájás-szédülés nem múlt el, viszont akkorra már tudtam beszélni, meg jobban mozogni, úgyhogy szóltam, hogy mi volt és azonnal juttassanak kórházba.
Nem tudom mikor mehetek haza, megfigyelnek.
A szív uh eredménye szerint nem a szívemből indult ki a keringési zavar, ami jó hír! Mostanság a szívem alig jelzi a létezését.
Bekukkantottak a fejembe is, ahol megcsodálhatták a légüres teret. :-D Komolyra ferdítve a szót; nem látták a rögöt, időközben feloldódhatott. Napok óta fájnak-fagynak megint a lábaim, előző este is volt egy kb. félórás, erős lábfájásom; a vádlim szét akart durranni, közben meg a lábfejem zsibbadt-lefagyott, ezt elmondtam és szerintük a lábamban keletkezett érgörcs okozhatott rögöt, ami aztán az agyamba vándorolva balhét csinált. Ez azért is gáz, mert sokszor van ilyen érgörcs és nem csak a lábszáramban. Szedek véralvadásgátlót, bár az sem véd 100%-ig, inkább csak mérsékli valamelyest a veszélyt.
Rög nem volt már az agyamban, de láttak 2-3 mm-es régebbi sérüléseket. Régen, mikor MRI-vel néztek, azt mondták: nem látunk semmit a fejében. Ezután mindig mondtam, hogy orvosilag igazoltan agyatlan vagyok. :-))) Ezek szerint mégsem.
Na, de komolyan: örülök, hogy a szívem oké és az agyamban sincs rög. Az viszont meredek, hogy most vagyok a leginkább veszélyben, mert állítólag a TIA utáni első napokban szokott bekövetkezni a "nagy stroke". Gondolom emiatt is tartják rajtam a szemüket. Ígyis örülhetek, mert még nem volt agyvérzésem, "csak" ez az elzáródásos történet, de ebből viszont volt pár és ezeknek a nyomait látták meg a felvételeken, meg egy sem jó jel, nemhogy ismétlődve. Ennek ellenére nyugodt vagyok, mert értelmetlen volna félelemben élni, meg a kattogástól nem lenne jobb. Sőt. Bízom Istenben, hogy ezután is megóv a nagyobb buliktól. A neurológus is megvizsgált, jól működöm már, de a rosszullétet követő pár órában még az egyensúlyom csapnivaló volt (a szokásos 'keljfeljancsit' is leköröztem), folyton elvitt a fejem az egyik irányba és dőltem el, meg tök furcsa volt, hogy ébren voltam, mégis mintha félálomba kerültem volna időnként, mindenféle zagyvaságot láttam-hallottam pillanatokra.
Talán megúsztam komolyabb károk nélkül.
Ami visszamaradt az eddigiekből az a rövidtávú memória bekrepálása, a koncentrálóképesség gyengülése, az egyensúlyzavar, meg a szavakat/mondatokat néha halandzsának hallom és vissza kell kérdeznem. Egyelőre ezeket fogták rá az agyamban eddig lezajló folyamatokra, remélem ez a legfrissebb nem okozott semmit. Komolyat tuti nem, arról már tudnék.
Most figyelnek, kapok értágítót és pihenek. Jól vagyok amúgy, csak a fejemből kivehetnék már a repülő sugárhajtóművét. :-D Kb. úgy zúg, pedig most éppen jó a vérnyomásom.