Kukucs

Jól kisült az idegrendszerem legutóbb, mert hallucináltam megint, de szerda óta nyugi van. Sem hallucináció, sem kiborulás, sem "meg akarok szűnni" gondolat. Nem tudom meddig lesz így, de remélem sokáig.

Fogytam, de így jár, aki nem kajál. Most megint zabagép vagyok, remélem visszajön legalább az az 1 kg. Tegnap még éjjel fél 3-kor benyomtam 2 nagy szelet szalámis kenyeret, vacsorára is egy konzerv őszibarackot, meg előtte 4 palacsintát, délután 2 szenyót. Valamelyik nap is volt palacsinta, akkor 11 db landolt a gyomromban és vacsorára is ettem még valamit aznap.

A kórság felébredt, de egy ideig békénhagyott. Megjöttek a laboreredmények is; magas a bilirubin szintem, a vesefunkció sem oké, meg trafó lesz megint. Gyenge vagyok, meg hullafehér, vagyis sárga a bilirubin miatt. A közérzetem még nem vészes, de már többet alszom, meg érzem a vesémet és az ízületeimet, nehéz a kádból ki-beszállni, meg fürdéskor elérni ezt-azt.

Lehet, hogy fogok kapni literes Nutridrinket. Az egyik ismerősünknek a lánya nővér és ő fog hozni, meg lehet, hogy majd ő beköti itthon az infúziót, amikor kell. 2 óra alatt le szokott csepegni a kórházban, de akkor nem kéne bemennem miatta.

Le lett vágva ma a hajam, ideje volt, mert úgy néztem ki, mint egy felbosszantott wc-kefe. A képem most sem megnyerőbb, de legalább nem egy bozót van a fejem tetején. :-D

Megint nagyon

béna vagyok mostanában, mindent leejtek, megbotlom, leverek valamit, stb. Borotválkoztam, aztán félúton lemerült az elem a cuccból. :-D Nem az én napjaim voltak ezek, de legalább egy kis nevetés származott a pech-szériámból.

24.-én megyünk az 'apám' régi barátjához. Osztálytársak voltak és megtalálták egymást nemrég, aztán mostanra meg lett beszélve a találkozó. Nekem nincs kedvem menni, mert horgászni fognak, nekem az unalmas.

El kell mennem a fogorvoshoz, mostmár tényleg. Őszintén mondva fosok a fogászattól, ezért is halogattam, de volt most pár nap, mikor csillagokat láttam. A könnyem folyt, minden bajom volt, még sosem éreztem ilyet, akkor ott helyben is engedtem volna bármit a fogorvosnak, csak csináljon már valamit. :-D Most persze megint nem akarom, mert nem fáj, de nem szabad megvárni, amíg újra őrjítő lesz. Nem tudom mit csinál vele, mert letört belőle egy darab, lehet hogy azt már csak kihúzni tudja. Apám azzal idegesít, hogy ha beletöri, akkor ki fogja vésni és neki csinálták már, mondta hogy majd' betojt, úgy fájt. Elmegyek majd, mert így nem maradhat a fogam.

A kedvem változó. Valamelyik nap a tévében 2 olyan műsorba is belefutottam, amiben magamfajták voltak és megint jött a "de jó volna, ha..." Rájöttem miért nem voltam boldog soha és miért nem fogadtam el magam soha. Úgy érzem magam, mint egy ketrecbe zárt állat. Megvan miért nem találtam magam 23 éven át, vagyis csak 19, mert kb. 5 éves korom óta érzem, hogy mi a pálya. Nyilván nem vagyok előrébb, de annyival igen, hogy végre van ok! Zavaró volt az a bizonytalanság, hogy nem találom magam, meg utálom magam, de nem tudtam, hogy miért. Mostanra megvilágosodtam az okával kapcsolatban. Már ez is jó érzés, hogy rájöttem. Annyi minden rohangál a fejemben mostanában, az egyik pillanatban lelkes vagyok, már el is hiszem a hülye fejemmel, hogy egyszer megoldódik és végre ebből a börtönből kitörhetek, a következőben meg leszállok a földre és rájövök, hogy talán nincs kiút, de nem fogom feladni. Mindennek oka van, gondolom direkt vagyok ebben a helyzetben, lehet hogy az a feladatom, hogy kitörjek. El kell érnem, hogy minden a helyére kerüljön, akkor végre jól leszek. Teljesen nem, hiszen vannak dolgok, amik nem múlnak el, de ha már ez a dolog megoldódna, nagyon nagy részem szabadulna fel. Nem fogom feladni, ezt nem. Néha jól jön a makacsság.

Meglett a laptophűtő

tök jó, de a gép ugyanúgy zúg, sőt már jobban is. Hasznos azért ez a cucc, mert nem melegszik fel a laptop. Jó lesz, ha cserélik a ventilátort.

'Apámnak' lesz vasárnap egy kis melója. Nem akaródzott neki elfogadni, de mondtam, hogy ritka alkalom, meg 7.000 ft lesz, nehogy már kihagyja, amikor ígyis nehezen boldogulunk!

Végre beszerelték a tűzhelyünket, több mint két év után tudunk főzni... No comment.

Az étvágyam király! Zabagép vagyok már kb. 1-1,5 hete. Tekintve, hogy csak napi 1-2× szoktam tudni enni, jónak számít a napi 5-6× étkezésem és így is csak 1 kg jött fel. Nem tudom mitől, de leküzdhetetlen éhséget érzek folyton és amint ettem, nem telik el negyedóra és újra ennem kell. Legyen látszata legalább.

Voltak itt a tesómék és élőben is láttam a Dorkát, mert még csak képeken láttam, mióta megszületett.

Én megint vendégeskedtem egyet a kórházban, ma jöttem haza. Azt hittem nyugtom lesz, mert egy ideje a kórság alvó üzemmódban van és tényleg nem azzal volt baj, hanem a hőséggel. Már az előző héten sem volt rendben valami, mert iszonyúan szédültem, meg a fejemen ki tudtam tapintani az ereket és mindennap az égben volt a vérnyomásom. Hétfő délután is ledőltem egy vizesrongy társaságában, ami némileg segített a fejfájásomon, meg hűtött, mert valamiért nem bírok izzadni. Másnap délelőtt szintén szédelegtem, meg a szívem bolond volt, hála a kitartó 40°C-nak. Kimentem a retyóra és majdnem sikerült beleesnem a szédüléstől. Bementem a szobába, aztán se kép, se hang. A kórházban nem találtak szervi okot az ájulásra, így arra jutottak, hogy a melegtől volt. Szerintem is, mert semmi oxigén nincs és már régóta tart ez a rekkenő hőség, a szervezet nem bírja a végtelenségig. Kaptam az orromba olyan 'izét', azon jött az oxigén és mintha újjászülettem volna. Szerdán újabb front lehetett, mert olyan ízületi fájdalom jött rám, hogy ordítani tudtam volna, pedig jól tűröm a fájdalmat. Nem tudom mit kaptam rá, de 5 órát aludtam. Hajnali fél 3-kor keltett a szükség, aztán kérdeztem a folyosón az ápolót, hogy reggel van? :-D Azt mondja hajnali fél 3. Fel sem fogtam, hogy sötét van kint, bár én azt hittem, hogy hajnali 5 körül lehet. Még mindig fájnak az ízületeim, de már nem olyan durván. Van itthon krém rá, remélhetőleg elég lesz az is, meg van fájdalomcsillapító.

A hangulatom mostanában stabil, lekopogom.

Végre jó dolgok is történnek

Egyszer fent, egyszer lent, ugyebár.

Az első jó dolog, hogy eljutott a gép a szerelőhöz és végre elhitte már, hogy zúg, mert mostmár ő is hallotta. Mostanra hangosabb. Cseréli majd a ventilátort az illetékes (mondtam én, hogy az a baja, nem hitt nekem az öreg), csak még nyaral a srác és várni kell. Jövő hónapban ez le lesz tudva, addig kímélem, ahogy eddig, meg vettünk laptophűtőt, holnap hozza el az 'apám'. Az leveszi a terhet a ventilátorról és nem akar majd felpörögni annyira és akkor a hangja sem lesz olyan durva.

A következő jó dolog, hogy végre megküldték az ápolásit. Voltak, akiktől elvették, mi meg ugye híresen jól szívunk be mindent, szóval amire rá lehet fázni, arra mi rendszerint rá is fázunk, így azt gondoltam biztos gikszer lesz ezzel is, de annyi csak, hogy ugyanannyit kaptunk, mint eddig, pedig állítólag az emelt összeg járna, de mondtam 'apámnak', hogy örüljünk, hogy ezt is kapjuk, mert mástól az egészet elvették. Újabb két évig nyugtunk lesz. (Minden második évben macera van, bekérnek mindenféle papírt és újra elbírálják a járandóságot.)

Jó dolog az is, hogy jövőre elhúzunk innen, legalábbis nagyon remélem! Elvileg tuti, de én már semmiben nem bízom, amíg el nem érkezik az ideje. Apám túl könnyen beleéli magát dolgokba azok után is, hogy mennyit koppantunk már.

A hangulatom viselhető. Talán pont azért, mert egy kicsit most elégedett lehetek.
Még mindig pörgés van, most pl. csak 3 és fél órát aludtam éjjel. Hajnali ötkor kipattantak a szemeim, pedig fél 2-kor aludtam el. Nem lesz ez így jó. Igaz, délután aludtam kb. 1 órát még, de így is kevésre jön ki. A gyógyszer ezek szerint nem altat be mégsem, vagy lehet, hogy mégis és azért sikerült az a 3 és fél óra is. Gőzöm sincs.

Jó, hogy nem valami fossal teli bejegyzést sikerült írnom már megint.

Zajlik az élet

Apámmal mostanában nem gyilkoltuk egymást, csak az igénytelenségével tud kikergetni a világból. Neki lehet dőlni a lábszagának és nem érdekli.
Továbbra sem adja oda a pszichodoki árát, pedig a saját pénzem.
Mennem kell az érsebészetre is majd. Apám azt képzeli, hogy mindenhová elrángat, de mondta neki a doki, hogy nem egészen így van és kerekesszék kell, viszont közölte, hogy nem toligál (persze sunyi módon csak nekem mondta, nem merte a doki előtt.) Csak akkor kell a szék, ha 100 méternél messzebbre kell menni, gyalogolok máskülönben és jó volna megnövelni a távot, remélem hogy az érsebésznek lesz ötlete, hogy hogyan bírjam tovább az iramot.

Megyek a kardiológiára is - csak ellenőrzésre.

Megyek a gasztroenterológiára is, mert a gyomorfájásom állandó lett, meg egyebek miatt.

A Gergő barátnője megkeresett, hogy üljünk be valahová dumálni, mert már régen találkoztunk, vagyis viszonylag régen. Nem akartam menni az emberek miatt, így végül az lett, hogy feljöttünk hozzánk csevegni. Dumálgattunk mindenféléről, aztán a Gergőről kezdett el beszélni. 10 hónapja lesz, hogy megtörtént, szóval még hosszú út áll előtte a feldolgozásban. Nekem sem tett rosszat ez a beszélgetés, mert minden itt van bennem azóta is. Kicsit sírt, én azért nyilván tartottam magam. Meséltetett, hogy mit hogyan éltem meg a Szabinával kapcsolatban, mire számítson, meg ilyesmi. Aznap egyfolytában a fejemben járt a Szabina, éjjel is. Hiányzik a Gergő is, a beszélgetés óta folyton jönnek az emlékek, de majd túl leszek rajta, segítek valahogy a Gabinak is. Megnyugtattam amennyire lehet ilyenkor, hogy idővel más lesz, csak most még hiányozni fog sokáig neki. Sokmindenről dumáltunk és előkerült a pia. Mondtam neki, hogy nekem nem lehet a gyógyszerek miatt, meg mondtam neki, hogy ez nem fog semmit megoldani, csak elfedi a kínt, inkább beszélgessünk, persze nem akart, mert fáj, de mondom ha iszol akkor is fog, csak majd akkor, amikor kijózanodsz! Másról is beszélgettünk aztán megint, meg röhögtünk, nem is az volt a terv, hogy Ők lesznek a téma, csak felhozta. Talán 2 okból; egyrészt mert a legjobb barátja voltam a Gergőnek, másrészt én már átmentem azon, amin most neki kell.

5 órákat alszom, aztán végigpörgöm a napot, meg az éjjelt, nem bírok mit kezdeni az energiámmal. A kedvem hol kirobbanóan jó, tegnap pl. ok nélkül röhögtem, de már könnyezve, hol pedig rossz kedvem van és jönnek a kényszergondolatok, amiket elfojtok, de aztán már csak visszhangoznak a fejemben, az őrületbe kergetve. Ilyenkor igyekszem lefoglalni az agyamat tévézéssel, vagy zenével, de azon kapom magamat, hogy nem is ott járok. A fő, hogy a kezemben van még félig-meddig a gyeplő.

Úgy néz ki, hogy a jövő nyáron elhúzzuk innen a kondenzcsíkot. A repülőmániás mindenemet. :-D Hasta la vista bunkó szomszéd, zajos és füstös utca, heti 5 napban fúrás-faragás a házban, fejünk felett dübörgés, stb. 'Apámmal' összeugrottam, hogy tarthatatlan ez az egész és szólni kell nekik megint. Azt mondja "te szállsz szembe vele?" Mondom ha kell akkor igen, mivel azért nem változnak dolgok a világban, mert beletörődnek sokan, hogy a másik egy bunkó. Azért tehetnek meg egyesek bármit, mert mindenki hagyja. Amíg senki nem mozdul meg, addig változás sem lesz. "Ő nem szól." Mondom jól van, akkor tűrjél csak ha akarsz, meg állj be a csordába. Hihetetlen. Ezért szarik mindenkire a Mekk Elek, mert megteheti, mivel senki nem törte még le a szarvát, mondjuk aki képtelen betartani a szabályokat, meg nem tud úgy élni, hogy másokat ne zavarjon, azon már nem javít semmi, de akkor sem kergetheti az őrületbe a lakókat. Mindenki hümmög és panaszkodik, én magam is hallom, de meg nem mozdulnának. Ha én fogok, akkor meg az lesz a baja apámnak, hogy a nyakára hoztam a szart, mert a Krisz egy őrült; felbosszantotta a szomszéd és letépte a postaládájának az ajtaját, meg rendszeresen veri az anyját, de én nem szarok be tőle. Semmivel sem különb másoknál, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá is. Alig várom, hogy elhúzzunk innen.