Nem mentem

el az összejövetelre ma. Átgondoltam tegnap este, hogy minek menjek? Semmi keresnivalóm nincs egy olyan közegben, ahol levegőnek vagyok nézve, meg ahol egymással is csak felszínesen és kötelezően bájolognak. Tegnap a naiv oldalam még örült, hogy összejövünk és jó hangulat lesz, aztán csilingelt a realitás ébresztőcsengője és rájöttem, hogy megint olyasmiben reménykedtem, ami nincs. Amúgy sincs bulizós hangulatom és semmi kedvem nem volt fokozni a jó kedvemet azzal, hogy odamenve megint érzékeljem a hamis dolgokat, meg hogy nem is azt látják, aki vagyok, mert az nem számít. Nem engem akarnak látni, hanem továbbra is azt a hamis figurát, akit eljátszatnak velem, hogy megfeleljek nekik. Magamért egyikük sem szeret. Ez most nyilván nem rólam szól, hanem az ünnepeltről és az összejövetelről, ezeket csak mellékesen jegyeztem meg. Tuti nem én hiányoztam a legjobban onnan + az ünnepelttel semmilyen kapcsolatom nincs, tehát nem okoztam neki rossz érzést azzal, hogy nem mentem el. Nem volt kötelező menni, mert azt mondta az Ildi, hogy ha van kedvünk, menjünk, viszont az hazugság, ha csak illedelmességből megyek. Ezt nem csípem mástól sem és én sem teszem. Ami nem megy szívből, azt nem kell eljátszani, mert visszataszítóak a hamis dolgok.

Ez nem jött össze

Negyedik napja használom a kencét és mára totál kiszáradt, meg vörös, ég a tenyerem-talpam. A golyós dezodoroktól/stiftektől/sprayktől is viszketek, de azért olyanokat nyilván használok. Ezek szerint ebben az antisudoricában is van valami, amit a bőröm nem díjaz. A tájékoztató szerint abba kell hagyni, ha irritálja a bőrt, úgyhogy akkor ez felejtős.

Ha minden jól megy, a jövő héten feljutok dokihoz. Egyelőre csak a háziorvoshoz, mert időpontot kell kérni a szakdokihoz, de már ez is valami. Látnia kell az érsebésznek, mert mostanság sűrűn fáj a bal combtövemben is az ér és ki van dudorodva a belső combomon, az megy le az alsó lábszáramba a térdem alatti részig, onnantól lejjebb már nincs kidagadva. A combom hátulján is van egy kitapintható. Sokszor feszít az egész lábszáram, mostanság mindkettő, olyankor fekve sem enyhül. Hideg/vagy melegség önti el, idegen érzés van bennük, mintha félig nem is az én lábaim volnának. Sokszor remegnek, gyengék. A bal combtövemből időnként valami erős nyilalás száguld át a combomon, le a térdemig. Megint sokat fagy és lilul a kezem-lábam a hűvös időjárás miatt, ez sem jó. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond majd minderre az érsebész.
Megint elalszom napközben, fulladok - terhelésre jobban, délutánként/koraesténként megint rosszul vagyok és gyengék az izmaim.

Holnap megyünk át az Ildiékhez, születésnapi összejövetel lesz és meghívtak minket. Remélem jó lesz a hangulat.

Sokminden + ronyó

Le lett betonozva a wc & mosóhelyiség alja, ezzel együtt visszakerült a retyó a helyére. A következő a tusoló lebetonozása lesz, de mivel a vizes cseszett jönni, így másikat kell keríteni, addig viszont nem tudunk haladni.

Tegnap este megszületett Kitti, az unokahúgom lánya.

A kutyám ki lett költöztetve az óljába, amivel több-kevesebb sikerrel ismerkedik. Inkább kevesebbel, mert sokat nyüszít, pedig futóláncon van, de ő az egész udvart be akarja járni, meg be akar jönni a házba. Elég jól elvan 1-2 órákat, aztán nyomja a koncertet egy darabig és hiába megyek oda megsimogatni, amikor eljövök mégjobban nyüszít. Ha nem megyek oda, akkor hamarabb megnyugszik.

Ma lett kencém, amit ajánlott a doki. Nem csoda, hogy elfelejtettem a múltkor a nevét: solutio antisudorica. :-D Nyelvtörőnek se' rossz. Fürdés után (a kezelendő területet jól megtörölve) kell felvinni egy kevés szert. Állítólag kicsit csíp, de az nem érdekel, csak hasson. Most, hogy lehűlt az idő pár napja, kell a zokni, sőt a kesztyű is néha, mert 19-20 fokban már lilul kezem-lábam, meg zsibbad-szorít és jön a szokásos fázásból adódó nedvesség is, ami ördögi kört hoz létre az átnyirkosodott kesztyű-zokni miatt, szóval remélem segít ez a szer. Igaz, elvileg most már újra meleg lesz, de akkor is fennáll a gond, amivel kezdeni kell valamit. Ma este bekenem magam és várom a csodát. :-D

Továbbra is boldogítanak a villódzások a szememben, hol csak egy ponton 'villan fel', hol az egész kép, mintha villámlana egyet és sokszor pillanatokra mozogni/hullámzani látok mozdulatlan tárgyakat, vagy nem tudom kivenni mi van előttem, csak ha 'rázoomolok', meg gyakran homályos a kép, hiába pislogok párat, vagy dörgölöm meg a szememet. Sokszor a könnyem is szabályosan folyik, 'apám' már megkérdezte 1-2×, hogy miért bőgök? :-D Remélem nem krepál be a szemem, persze lehet, hogy csak az idegrendszerem csap be, mert olyan is van időnként, hogy amikor fekszem, akkor úgy érzem, mintha rezegne/hullámzana alattam az ágy, mikor-melyiket érzem.

Be kellene már jelentkezni ide, több okból is - legfőképpen mert ez az otthonunk :-D - de komolyan: nem tudok dokihoz menni, pszichodokihoz sem, stb. Az öregem azt mondja, hogy még nem akar átjelentkezni ide, mert akkor át kell irányítani a pénzeket is és tuti megint leállnak, aztán szívunk. Mondom úgysem ússzuk meg, egyszer úgyis be kell ide jelentkezni! Anyááám... Azt sem lehet, hogy hónapokig nem lát orvos, nincs levéve a vérem, stb., mert ugye itt nem tudok elmenni, ha nem tartozom ide, Pestre meg nem tudok felutazni.
El kéne pedig jutnom sok helyre, meg pszichodokihoz is, de ahhoz össze is kellene szednem az erőmet, mert a 20 éve cipelt dolog egyre gyakrabban nyomaszt, szinte már elviselhetetlen a dolog és mostanság is annyira mar, hogy egy ponton minden erőfeszítésem ellenére kibuggyan a könny a szememből és egyre csak jön. Nem hagyom magam összeroppanni, a Niagarát is megállítom 1-2 perc alatt, mert semmit sem old meg, de levontam belőle, hogy sürgősen helyre kell tenni azt a dolgot amennyire lehet, mert nem jó jel, amikor az ember már ennyire nem bír el valamit. Persze itt jött megint az, hogy hogyan menjek oda hozzá kicsomagolni a témát, hangosan kimondani a dolgokat, ha már a gondolattól, meg a tudattól is önkéntelenül könnyezni kezdek? Nálunk sosem volt szokás megnyílni, főleg annyira, szóval nagyon idegen és kellemetlen érzés a számomra, meg nyilván itt van "a fiúk erősek" mentalitás + neveltetés is. Segítségre azonban szükségem van, szóval igyekeznem kell felvérteznem magam a beszélgetésre.
Az se segít a hangulatomon, hogy megint magasról le van szarva a szavam. Mi a fenét képzel, meddig mászhat bele az életembe és a döntéseimbe?! Elegem van, hogy nem bírok lekoccolni és megfoszt még a saját döntéseimtől is! A büdös életbe már! Szó szerint felkavarodott a gyomrom az idegtől, ígyis napok óta esz a 20 éve cipelt dolog, erre ő megfejeli azzal, hogy megint azt érezteti: semmibe vagyok véve, a szavam is, meg mindent ő akar irányítani. A lóf@$zt, ez az én életem és nem fogja megszabni azt is, hogy egy nap hányszor lélegezhetek, mert lassan ott tartunk. Irányítsa a maga életét, ne az enyémet! Az egy dolog, hogy bizonyos mértékig beleszólhat a döntéseimbe és dönthet helyettem, de ő már messze túlmegy a "hatáskörén". Mindezt neki is megmondtam, de persze lepergett. A fejemet a falba tudnám csapkodni a feszültségtől, dühtől, kíntól. Nem igaz, hogy nincs kiút, valamerre lennie kell! Ez már nem az első eset volt, arról nem is beszélve, amikor pajzsként funkcionálok és rám hivatkozik, vagy rámken dolgokat. Nevetséges, amikor előjön a "de nem mondhatok nemet!" szöveggel. Ahogy az én szavamat le tudja szarni, úgy másnak is nyugodtan nemet mondhat, ha valami nem alkalmas, vagy valamit nem akar. Azt is nyugodtan megmondhatná az engem érintő témáknál, hogy megbeszéli velem/megkérdez, de nem, azt nem kell, a hátam mögött kell mindenféléket csinálni. Mikor ezeket elmondtam, le lettem ordítva, szokás szerint. A tököm tele van az örökös lealázással! Nem vagyok egy élettelen báb, akivel mindent meg lehet tenni! A nyárivillám csessze szét az egészet! Tele vagyok feszültséggel és üvölteni tudnék. Fel akarom magam építeni, de 'itthon' folyton le van rombolva az a pár tégla, ami az alap. El kéne mennem, de hogyan? Nincs egészség ---> nincs melóhely ---> nincs pénz ---> nincs lakás ---> nincs függetlenedés = nincs semmi, csak a nagy 0, egy vegetációra pazarolt élet. Az előbbiek nélkül merre induljak? Mindig a jó oldalt keresem és meg is szoktam látni, de most csak egy nagy mélység tátong előttem, ami egyre próbál magába szippantani. Nem engedem, de néha nagyon megtelik a tartály. Valahogy majd lesz. Most nem tudok semmit, nem látok a ködtől, ami az agyamat körbevonja. Egyszerre van bennem remény és a nagy semmi, szép kis ellentmondás. Megint nem tudok enni, aludni, kezdek érdektelenné válni, spontán jön a szememből a könny (egyelőre csak ennyi, viszont ez szégyenszemre gyakran és nem bírom visszafogni), hányingerrel karöltve liftezik a bélésem, nagyon ingerlékeny vagyok, szóval nem állnak jól a dolgok és tenni kell ez ellen, mert kezd a 2012-es helyzet kibontakozni. Megint jól teledzsuváztam a posztot, csak a düh, meg a feszkó kihozta belőlem. Mindegy, majd felállok megint.

Névnapom

'Apám' természetesen idén is elfelejtette a mai napot, de jövőre már én is meg fogok róla feledkezni. Idén még köszöntöttem a hülye fejemmel. Nem nagy dolog egy névnap, nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy a saját rokonairól, meg jóbarátairól, sőt ismerőseiről sem feledkezik meg jó esetben az ember, de ő igen. Még olyanok is köszöntöttek ma, akik csak olvasgatják a jegyzeteimet, nem is ismernek, meg ismerősök, jóbarátok. Ezúton is köszönöm a köszöntéseket itt is azoknak, akik ma gondoltak rám és olvassák ezt a posztot.

Kiteszek pár képet, amiket kaptam.
Köszönöm!

Dokik

Egyfelől jobban vagyok, másfelől nem. A javulás abban van, hogy nem alszom el napközben, terhelhető vagyok, nincsenek rohamok, mintha jobb lenne mostanság a memóriám és gyorsabb a reakcióidőm is.
Ami panaszok vannak, azok inkább a hőség számlájára írhatóak.
Tekintve, hogy bizonytalan a dokihoz jutásom időpontja és módja felhívtam ma a Dokit, pár dolgot megemlítettem neki és kérdezősködtem is. Már régen labort kéne nézni, meg látatlanban nem tud állapotot felmérni, de amit így is meg lehetett beszélni, azt megtárgyaltuk. Az új szerzeményre azt mondta, hogy az is az idegrendszerem számlájára írható. Kacsintgattam a Dianás cukorkára, kérdeztem, hogy egyet-egyet szabad-e (a gyógyszerek miatt) és azt mondta, hogy essen távol a fogyasztása a gyógyszerbevételtől, de nyugodtan ehetek akár 3-at is egymás után, mert az az alkoholmennyiség kicsi a bajhoz és jót is tesz nekem egy-egy cukorka, mert tágítja az ereket az alkohol. Mondom neki poénból, hogy "akkor veszek egy üveg piát", erre nevetve mondta, hogy azért azt ne! :-D Kértem, hogy írja ki a receptjeimet, otthagyja majd a recepción. A Gabi mondta, hogy elmegy értük és feladja postán.

Ma másban is mellém állt a szerencse; a nagynéném egyik ismerőse bőrgyógyász és összehozott minket mára az Ildi, mert a napokban szóbakerült a végtagizzadás, ami már egyre jobban zavar és mondtam neki, hogy fel kéne jutnom bőrgyógyászhoz, gondolom emiatt szervezkedett. Ma mondtam a doktornőnek, hogy mostanra megkeseríti az életemet a majdnem folyamatos kéz és lábizzadás, mert fogni sem tudok rendesen, ugyanis kicsúszik minden a kezemből, a telefonom érintőképernyője sem díjazza az izzadó kezemet és mindenhová belépked, meg idegesít, hogy 5 perc alatt nedves a zoknim, ha pedig nincs rajtam (nyáron nyilván nem nagyon van), akkor is nedves sokszor a lábam. Ha a takaró hozzáér, szintén nyirkosodik és a kezem is. Mintha a végtagjaim 'allergiásak' lennének arra, ha valami fedi őket. Nem a meleg a verejtékezés oka, mert van, hogy kint vagyok a 30°C-ban és száraz kezem-lábam, míg télen szinte folyamatosan nedvesek, ami ördögi kört hoz létre, mert a lehűlő nedvesség fokozza a fázásuk érzését. Ha stresszelek/szorongok, akkor is, de az más tészta. Eddig a nyár volt a jó ilyen szempontból, mert nem volt fázás = nem volt izzadás. Idén már mindegy nekik, random elkezdik és a mérték is változó. Minderre azt mondta a doki, hogy sok oka lehet - felsorolta őket, amik közül az én esetemben adott és szóbajöhet; gyógyszerek (főleg szteroidok, de én mondjuk azt nem kapok), vérszegénység, pajzsmirigyhormonok emelkedett szintje, ízületi gyulladás, szorongás, szívelégtelenség, vegetatív idegrendszer túlműködése. Na, totózhatunk melyik az ok - bár az utolsót az érsebész is mondta. Mondta a bőrgyógyász, hogy hajlam kérdése is lehet, kérdezte, hogy a szülőkkel mi a helyzet ilyen téren? Mondtam neki, hogy 'apám' nagyon izzadós és az Anyu is az volt, de én nem vagyok az. Kérdezte, hogy milyen fokú az izzadás és mikor jelentkezik, meg jelen van-e az arcon, hónaljban is? Mondtam neki, hogy mikor-milyen; van hogy szünetel, vagy enyhe, máskor viszont fénylik a tenyerem-talpam és kicsúsznak a kezemből dolgok, meg a zokni/vagy papucs tapad a lábamhoz. Random jelentkezik, nem függ külső hatásoktól, vagyis részben (stressz, meg ha fedve van a tenyerem/talpam, de magától is előjön). Mondtam, hogy arcot nem érint, hónaljban sem izzadok és másutt is teljesen száraz vagyok - már túlzottan is. Azt mondta, hogy lehet egy enyhe hiperhidrózisom, ami a végtagjaimra korlátozódik, de azért az eszmecsere után megnézett. Nézte először a kezemet, azt mondta nem vészes, mert látott már olyat is, akinek olyan volt, mintha kezet mosott volna. Azt mondta, hogy csak enyhén van kiázva a bőr, szóval nem vészes a dolog és nincs körömgombám. Lestem nagyot, de mondta, hogy kézen is lehet. Nem gondoltam, mivel az sokkal többet van a szabad levegőn, mint az ember lába.
A lábamra tért, megnézte a bőrt, meg a körmeim is szintén átmentek az 'Ásóka'-teszten :-D, szóval azt mondta, hogy nincs gomba és ugyancsak nincs felázva a bőr, tehát nincs komoly hiperhidrózisom, de szerinte is erősebben verejtékeznek a végtagjaim, mint ami normális. Mondtam neki, hogy próbáltam hintőport - leázik (a kezemre meg nem is rakhatok, mert mindent összedzsuváznék, marad a törölgetés), próbáltam lábra a golyós dezodort is, mert ajánlották, de csak egy ideig hatott (ahová való ott hat, de ott nem is izzadok szinte), meg csökkenteni a szorongást, nem eszem sok fűszert, stb.-t, de semmi nem hatott, mit próbáljak ki még? Azt mondta, hogy próbáljak továbbra is kevesebbet stresszelni, emellett sokat legyen szabadon a lábam is (nyáron ezzel nincs gond, mert itthon alapból is úgy van, de mit csinálok a többi évszakban, amikor tilos 'mesztéláb' lennem, meg a kesztyű is kell a házban is? mondtam neki a szindrómát), meg azt mondta van valami anti-nem t'om mi (elfelejtettem a kence nevét, majd utánanézek), szóval azt kell felvinni a problémás felületre egy héten át és elvileg megszünteti az izzadást egy időre, elég 1-2 havonta pacsmagolni vele. Adok neki egy esélyt, veszíteni sem sokat fogok, mert nem drága azt mondta. Mindegy, valami hasson. Mondott valami műtétet is, de az nálam felejtős, mert az érsebész sem nyúl hozzám a fizikumom és gyenge ketyegőm miatt, pedig kb. ugyanaz az elv, mert itt is benyúlnak oldalt valahol a hónalj alatt és átvágnak valami ideget, amitől megszűnik a kéz izzadása (állítólag a lábé is csökken), az érsebész is erről beszélt, mikor a szindróma kapcsán szóbajött a műtét, valami blokád, vagy mi. Mondta, hogy a szimpatikus idegrendszer húzza össze az ereket és az izzadásért is az a felelős, de ha túlműködik, akkor jönnek az érgörcsök és a fokozottabb izzadás.
Kipróbálom azt a kencét.

Siker!

Na, végre valami olajozottan ment. Átköltöztünk tegnap, de mivel este 9-ig talpaltam és a bokámig lógott a nyelvem a fáradtságtól, így mára hagytam a firkálást. Hozzánk híven most is csúszott üröm az örömbe; pakoláskor vette észre az öregem, hogy tiszta penész lett a kanapé a Janinál, szóval kuka. Ette az ideg miatta, mert bőr volt. Más gond nem adódott, 3 kanyarból megvolt az összes cucc fuvarozása és olcsón vitte a szomszéd. Kaptunk ám jó kis aláfestő zenét is, egy nem napon barnult családnál banzáj volt, ezerrel nyomatták a zsamo zsasé-t, élőben. Zengett az utca reggel 9-től és 11-re már lüktetett a fejünk a hülye pattogós ütemüktől. Mondom de jó, hogy nem ott kell laknunk... de nem úsztuk meg itt sem. Dél körülre fogyott el a felpakolandó csomag és jöttünk át hozzánk, de hiába az 600-700 méter táv, itt is tisztán hallatszott a csimbum, este 9-ig nyomták megállás nélkül, persze biztos volt már bennük néhány üveg üzemanyag is hozzá. Átértünk kb. negyed 1-re és elkezdtük az öregemmel becipelni hozzám a szekrényeket. Csak ideiglenesek, majd kapok rendeset, de egyelőre megteszi. Majdnem leejtettem az egyiket, mert röhögtetett az öregem, meg leesett az ajtaja és pont a lábamra, azt' majdnem elengedtem a szekrényt reflexből. Órákig pakolásztam, csak egy-két percre ültem, meg feküdtem le, hogy pihentessem a hátamat-lábamat, enni is elfelejtettem egész nap, valamikor 6-fél 7 táján nyomtam magamba 2 virslit, kenyérrel, azt' folyt.köv. Be is szoktam egyből a szobámba, amint egyre több holmim került bele. Pacsi a szervezetemnek, mert hajnali fél 5-től ébren voltam, reggel 9-től pakolásztam el még a maradék cuccot, aztán itthon is kifelé és nem is ettem, meg sem álltam szinte, cipeltem is bútorokat és azon kívül, hogy estére olyan helyeken is izomlázam volt, amiknek kb. a létezéséről sem tudtam addig, nem volt más bajom. Isten megadta az energiát és a jóllétet, mert tudta, hogy szükségem lesz rájuk. Az öregem is elismerte végre, hogy nem kell úgy kezelni, mint egy hímestojást, nyugodtan be lehet fogni engem is munkára, ha épp' bírom. Remélem nem bosszulja majd meg magát, mindig utólag jövök rá, hogy messzire mentem. :-D Most is akkor álltam le, amikor már húzott el a fejem, mert szédelegtem a fáradtságtól, meg a terheléstől jól feldagadt bokámat látva és le akartak szakadni a lábszáraim, talpaim. Nem baj, legalább alaposan megmozgattam az izmaimat, persze nem úgy kell, hogy edzetlenül mindjárt szekrényt, meg íróasztalt hurcolni, de így jött ki. :-D Ma folytattam a holmik helyükre rakását, de mindent nem tudok kipakolni, mert a kölcsönszekrénybe alig fér be valami. Csessze meg a Péter! A szekrénysoromba, amit otthagyott, minden belefért. Végre helyben vagyunk, itthon vagyunk és ami a legfontosabb: kifejezetten jól érzem magamat ebben a házban! Jót aludtam éjjel - amire biztos rátett a tegnapi hajtás is - és reggel jó hangulatban ébredtem, ami azóta is tart. Régen mondhattam el magamról, hogy nyugodt és jókedvű vagyok.

Csoda történt :-D

Átköltözünk holnap reggel a házunkba. Nem a Péterrel, mert megint sumákolni akart, mindenáron nagy pénzt akart szakítani, de mondtam az öregemnek, hogy otthagyta a szekrénysoromat és az ágyamat az Évánál, szóval ő csak ne akarjon legombolni rólunk plusz lóvét, meg amúgy se. Most már beleegyezett az öregem az utánfutóba, mert nincs más. (Jó reggelt...)
Ahhoz képest, hogy 2 hétről volt szó, 5 nap híján 4 hónapot hédereltünk a Jani házában. Azt már mondanom sem kellene, hogy semmit nem haladt a ház azóta sem, hogy kifakadtam a fürdő szétbarmolása miatt. Nem jött a vízvezetékszerelő sem, meg senki, úgyhogy ott leszünk a nagy semmiben, olyan állapotok közt. Elvileg hamarosan jön tetőfedő, meg másik vizes és villanyszerelő, de én már semmit nem hiszek el az 'apámnak'. Mondtam neki, hogy akkor fogom elhinni, ha betoppannak az emberek. Remélem nem sokáig kell csövezni.

Más:

El ne kiabáljam, de egész' jól vagyok, ha leszámítom a szédülés+fejfájás+vérnyomás gondot. A szívem oké, az étvágyam király, folyton éhes vagyok (több, mint egy hónapja sokat eszem, holnap mérlegre állok), remélem fogok látványosan is hízni, mert eddig csak az arcomon lett némi hús, egyelőre a rohamok is sztrájkolnak, ami csoda, mert jönnek-mennek a frontok. Fáj megint a jobb sípcsontom, terhelésre főleg és az idegrendszerem játszadozik, de gondolom a melegtől. Mostanság a két bal talpam közül a hivatalos bal azt játssza, hogy elkezd égni és legalább egy órán át csinálja. Mintha forróvízben tartanám, néha az egész lábfejemre átterjed. Némileg enyhíti az érzést, amikor a hideg járólapra állok, vagy hűvös betonrészre, de amint elveszem onnan a lábamat, visszaerősödik.
A kézremegés is fennáll még, meg a bizsergések, lezsibbadások.

Az Ildi rendes volt most velem. Van medencéjük és azt mondta, hogy nyugodtan átmehetek fürödni a nagy melegben. Nyilván nem fogok a nyakukra járni, de lehet, hogy 1-2× élni fogok a lehetőséggel, ha gatyarohasztó hőség lesz. Tegnap is döglesztő idő volt, ma is, az öregem panaszkodott rá, de mondtam neki, hogy ez még 'csak' 32°C, milyen jó lesz majd 38-40°C-ban. :-P Akkor fogok beugrani kicsit a medencébe. Addig majd lecsapatom magam slaggal, ha már nem bírom. Az a pechem, hogy betojt a légkondim pár éve, valamiért nem izzadok nyáron sem, így viszont felhevülök hamar, de hordok magammal egy kisflakon vizet+kéztörlőt, azt' törölgetem magam. Jó, azért 35°C-ban már nekem is gyöngyözik a homlokom, meg a hátam, de az alatt olyan száraz vagyok, mint a teveszar és csak főlök, ha nem vizezem be magam.

Július elején meglátogat minket a Gabi. Remélem nem fognak vitatkozni 'apámmal', főleg mert a Gabi szereti megmondani, hogy mi-hogy' legyen és már a telefonban is mindig mondja, hogy milyen legyen a ház, az öregem meg nekem panaszkodik. Mondom neki állj a sarkadra és mondd meg, hogy ez az én házam, szeretném én eldönteni, hogy milyen legyen a fal színe, meg egyebek. "Azt nem lehet, mert ő adta a házra a pénzt!" Jaaa... hát igen, ezért nem kellene mindig másból kihúzni a zsozsót. Most is az Ilditől kért a költözésre, de persze megint csak nekem volt égő. Amikor a múltkor beszélgetett velem az Ildi (amiről írtam korábban), mondta, hogy sosincs pénzünk, meg hogy a Gabi a pénzeszsákja 'apámnak'. Igaza van. Most, hogy tőle kért a költözésre duplán ciki volt, mert a maga kellemetlensége mellett az is azzá tette, hogy bevillant ez a mondata az Ildinek és nyilván megvolt most is a véleménye. A legjobb, hogy pajzs, villámhárító, szemetesláda, vagy nem tudom mi vagyok a szemükben, mert egymást fikázzák nekem úgy, hogy hozzáteszik "de ezt ne mondd vissza neki!", én meg nem szólok, mert amit rámbíz valaki, azt illő úgy is kezelni. Mindegy, erről le kell szoknom, hogy mindig az én fejem fájjon az ő sunyiságuk, embertelenségük, meg egyéb dolgaik miatt. Nem vagyok köteles cipelni a szemetüket, meg falazni, balhét elvinni, stb., főleg hogy csak a szart kapom. Ne nyikorogjon az öregem, hogy a Gabi így, meg úgy, ha hagyja magát. Ha pedig nem akar azon az elven marionett báb lenni tovább, hogy "de ő segít!", meg "ha ő nem volna éhenhalnánk!", stb., akkor dolgozni kellene menni és függetlenedni tőle. Az a Gabinak is jó lenne. Mikor mondom neki, akkor jön a "nincs munka" szöveg, vagy az, hogy "könnyen pofázol, menjél te, ha ilyen nagy a pofád!", vagy pedig az, hogy 55 évesen hová menjen? Na, ne! Nem volt mindig 55 éves és sose dolgozott tisztességesen! A kifogások nagyon mennek neki.