Az ünnepnapok

úgy telnek nálunk, mint bármelyik másik nap, de legalább béke van. Fater minden évben tiszta ideg Karácsony előtt, pedig nem kéne, mert senki nem vár svédasztalt, meg nem kéne semmivel kapkodnia, viszont most is lehiggadt tegnapra és azóta nyugi van, velem is normálisan tud beszélni. Én sem vagyok idegbajos. Most nem igazán főzött, mert nekem nincs étvágyam, magának meg minek csinálna annyi kaját, mivel vendég sincs, szóval egy fazék székelykáposztával elvagyunk. Nagy kedvencem, de most csak 2× ettem belőle (erőltetve) és kb. akkora adagot, amekkorát egy óvodás eszik. 😁 A semminél több. Kaptam a napokban Nutridrinket, nem kell januárig várnom. 👍 3 hónapja tart a szar étvágy, bár volt egy rövid időszak, amikor tudtam enni, aztán újra étvágytalan lettem és az tart még mindig. Ha eszem is (vagy iszom), mindennek olyan utóíze van, mintha egy maroknyi gyógyszert rágtam volna össze. 🤮 A képemnek is olyan íze van, hiába mosok fogat, vagy próbálom elnyomni valamivel, csak addig jó, míg ízlelgetem az adott dolgot, utána marad az erősen keserű íz. Lassan 2 hónapja mért a Doki, akkor 60 kg voltam és tegnap én is megmértem magam, még mindig annyi vagyok, szóval legalább nem fogytam tovább. 👍 

23.-án este elég keserű hangulatom volt, mert a másnap elérkező Karácsony jobban kiélezte, hogy ez lesz az első a fogadott Tesóm nélkül és hogy az Öcsém sem lesz itt. Még mindig nem hiszem el, hogy elment, továbbra is 'nyugodt' vagyok, leszámítva a 23.-a esti keserűséget. Nem csak miatta volt, hanem a fogadott Tesóm miatt is, meg továbbra sem futja néhány perc könnyezésnél többre. Nem mintha akarnám, csak ez is mutatja, hogy le vagyok blokkolva továbbra is.

Úgy volt, hogy ma átmegyünk az Ildiékhez, de a front játszik velem 2 napja és tegnap is olyan szarul voltam szívügyileg, hogy mondtam az öregnek; Karácsonyra én szívrohamot fogok kapni. 😜 Érti a poént, a feketehumort is (ő is szokott beszólogatni, ha adja a helyzet), szóval röhögött. Szívrohamot ugyan nem kaptam, de görcsrohamot igen, egyet éjszaka, egyet meg ma délelőtt, úgyhogy nem akartam átmenni így, mert szarul vagyok továbbra is és ilyenkor megesik, hogy újabb lesz. Nem akartam ott is 'előadni magam'. 😁 Néhány éve vannak ezek a rohamok, de eddig megúszták a műsort, mert ott sosem kapott még el. Fater átment, vitte az Ildiéknek az ajándékokat. A Gabinak feladta őket még ünnep előtt, mert nem tudott felutazni Pestre. Azt mondta, hogy nem jutott pénz arra, hogy nekem is vegyen, de nem izgat, mert nem várok soha semmit. (Az elv azért érdekes, hogy mások hamarabb jutottak eszébe - a szomszédék is -, mint a fia, de nem rugózom rajta.) Mint mondtam, nem vártam ajándékot, csak azt hittem már nem tud újat mutatni. 😁
Az Ildi küldött nekem egy óriás Milkát és egy olyan holmit hozott Németországból, amibe melegvizet kell tölteni és melegen lehet vele tartani a kezet, lábat, vagy bármit. Értékelem, hogy gondolt rám, ráadásul ilyen hasznos holmit választott. 👍 Állítólag örült az ajándéknak ő is, szóval nem nyúltam mellé.

Nem megyünk Pestre

Fater nem ér rá, én meg szimbiózisba kerültem az ággyal, szóval ezért nem tudnék menni. Ha ő ráérne, akkor sem hagyhatna itt. Szívás, mert ki tudja hány hónapot kell várni megint, mire mehetek interjúra, aztán majd mire befeküdhetek. Mindegy, elengedtem egyelőre a dolgot.

Úgy néz ki hat az értágító, amit a múltkor kaptam. 👍 Nyilván nem szűntek meg a tünetek, de legalább fel tud időnként melegedni kezem-lábam és jóesetben akár egy óráig sem hűlnek ki. Ha fázom, vagy hideget fogyasztok, akkor persze jön a buli ott is, szívtájékon is, meg mindenhol, de legalább a spontán lefagyások ritkultak kicsit.
Valami viszont megint zajlik bennem és ezért nem tudnék Pestre utazni.
Szokásos állapotkövető dokumentáció:
Negyedik napja hőemelkedésem van, izzadok tőle, mint egy ló, szédelgek, fáj és ég a fejem, húz az ágy, szar a közérzetem is. Főleg esténként, meg hajnalban, most is csurom izzadság vagyok, még a séróm is vizes 😁 és égek, fáj a fejem. Megint aluszékonyabb vagyok pár napja, meg gyenge, gyakran van hányingerem is. A ketyegőm is sokat bulizik nyugalomban is, a fizikai aktivitásról nem beszélve, emiatt sem tevékenykedni, sem beszélni nem tudok (tudok, csak minden szó után fújtatok, mint egy gőzmozdony 😆), bár jön egy melegfront, meg csapadék, amikre érzékeny, szóval lehet, hogy csak ez tesz oda neki. Az étvágyam nem javul, de nem is romlott legalább. Napi egy-, maximum kétadag akármit tudok megenni és azt is minimum 2 részletben. 👏😁 Úgy volt, hogy lesz Nutridrinkem, de azt mondta a fater, hogy "drága, úgyhogy amíg tudsz enni, nem váltjuk ki". Ha elintézné, hogy visszaadják a közgyógyot, 6.000-el kevesebbe kerülnének a gyógyszerek. Mindegy, most van 6 adaggal, mert Isten munkálkodott. A szomszédunk is kapja a tápszert, mert ő rákos, de azt mondta már rosszul van tőle, ezért átadta nekem a megmaradt 6 db-ot, ráadásul ez is a "Max" változat, ami ütősebb és én is ezt szoktam kapni. Napi 1 flakonnal kell inni, mert ebből csak annyi a megengedett (a másikból napi 3-at kellett innom), úgyhogy majdnem egy hétre elég lesz. 👍 Mellette igyekszem enni is, hátha hízom egy kicsit, mert másfél hónapja mért a Doki, akkor 60 kg voltam és ez azóta sem változott. Legalább lefelé sem ment. 😉 Megint rá kéne állni a tejbegrízevésre, mert azzal egyszer már sikerült hízni, bár akkor kívántam is és naponta ettem, mostanság viszont azt sem kívánom. Ma pont igen, ezért az volt a vacsorám. Fater magától felajánlotta, hogy elkészíti (mert nem bírtam felkelni), értékelem, hogy magától segített, mert általában ha megkérem, akkor is húzgálja a száját. Januárban jön pénz, akkor bele kell, hogy férjen a tápszer, nem a gyógyszeren kell spórolni. 3 kartonnal szokott venni, az olyan ~ 11 ezer körül szokott lenni. Nem kell 3 karton, legyen 1 és ne mondja, hogy majdnem 4.000 forint sem fér bele! Ha cigire jut, erre is jutnia kell! Egy kartonban 24 db van, azzal elvagyok ~ 3 hétig, azalatt meg csak hízom, mivel ez erősebb változat is, meg van még némi étvágyam, szóval valamennyi szilárd kaja is kerül belém. Ez a cucc kizárólagos táplálásra is alkalmas, pár éve csak a tápszert tudtam meginni egy hónapig, akkor napi 5-öt kellett innom (a gyengébből) és mint látszik, nem haltam éhen. 😁 Közben amíg írtam, dumáltam az öregemmel és megértette végre, hogy szükséges a tápszer, januárban vesz egy kartonnal. 👍 Eddig mindig azzal csesztetett, hogy alig eszem és ha nem hízom, nem teszik be a pacemakert, pedig tudja, hogy vannak ilyen időszakok, amikor alig/nem tudok enni, nyilván a tápszert is ezért kapom, mégsem akart áldozni rá, ami így ellentmondásos. Nem gáz, mostmár lesz. 👍

'Kerozinom' 😁

Hiányzik az Öcsém, meg a fogadott Tesóm, főleg így a szeretet ünnepének közeledtével. Ugye a Gábor szinte most ment el, meg úgy volt, hogy itt lesz ünnepekkor, a Tesóm nélkül pedig ez lesz az első, minden évben együtt töltöttük virtuálisan. Az a jó, hogy ilyenkor a fater normálisabb (én is jobban figyelek, hogy higgadtabban kezeljek dolgokat, szóval én is normálisabb legyek), ezért békében szokott telni. Nem lesz rendezett környezet, ajándék is jelképes lesz, étel is egyszerű, de nem számít, mert nem kell svédasztal, meg ezerdoboz ajándék, mert nem ezek számítanak. Lehet, hogy szarok a körülmények, de mindig van, akinek rosszabb, pl. a hajléktalanok boldogok lennének, ha egy lepukkant kéróban lakhatnának és egy tál meleg étel kerülne szenteste az asztalukra. Őket megnézve nekem nincs okom panaszra!

Bent vagyok

a kórházban. Semmi komoly, csak az ötnapos értágító infúziókúra kezdődött meg, pénteken megyek haza. A mai adag már lecsöpögött.

15.-én lesz a Gábor temetése. Én nem lehetek ott a hideg miatt sem, meg a stressz miatt sem, de otthon majd gyújtok egy gyertyát. 30.-án automatikusan védekező üzemmódba kapcsolt az agyam és úgy tűnik, benneragadtam. 1.-én is egész nap a tagadás állapotában voltam, ugyanúgy csináltam a megszokott tevékenységeimet és aznap többször is eszembejutott dolgokról, hogy röhögne rajtuk, de gondoltam majd elmesélem/megmutatom, ha jön Karácsonyra és hiába esett le olyankor, hogy ez mind megvalósítatlan marad, mégsem esett le igazán. A Mogyi is eszembejuttatta, mert az ő macskája volt. Azért adta nekem, hogy ne kelljen visszavinnie magával abba a szar közegbe, ahol bántották, rólam meg tudta, hogy nagyon csípem a macskákat (is) és tudta, hogy jó helyen lesz. Maradtak nálunk ruhái is. Nálunk felejtette az egyik gitárpengetőjét is. Megmaradtak belőle kézzelfogható emlékek, viszont itt a lényeg; már csak azok maradtak. Ha kérdeztem a fatert, vagy hívott minket a Gábor, mindig "majd lejöhet" volt a válasz. Elkéstünk! 🤬 Oké, nem tudhatta, hogy ez lesz, ezért inkább a helyzet dühít, de már nem változtat azon, hogy többet nem tud jönni. Mindez a felismerés oldott egy keveset azon a blokkon, ami féléve, a fogadott Tesóm elmenetele óta megbénít érzelmileg. Úgy tűnik egy ugyanolyan kaliberű hatás kellett, hogy legalább minimálisan elmozdítson abból az állapotból. Annyiban oldódtam csak, hogy 1.-én este random elkezdtem sírni, mégha könnyezésnél többre nem is futotta és jó, ha negyedórát tartott, szóval nem az a tipikus keserűséggel teli és intenzív, de megkönnyebbülést hozó kifakadás volt, ami jellemezni szokta az embert ilyenkor. (Nem mintha vágytam volna rá.) Szomorúságot éreztem csak és mint mondtam, kb. 10-15 perc után ahogy jött, úgy ment, magától. Azóta sem ismétlődött és még mindig nem fáj jobban, még mindig beszédes vagyok, még mindig nem hiszem el, még mindig teszem a megszokott dolgaimat. Nem mintha vágynám a zombi-üzemmódot és a kesergést, csak furcsa, hogy ilyen 'nyugodt' vagyok. Nyilván Ő sem akarná, hogy keseregjek, szóval talán örül, hogy egyben vagyok. Magam sem tudom mi egészséges, akkor sem, ha 'tapasztalt' vagyok, mert egyik esetben sem egyformán viselkedtem. Nem tudom, hogy normálisan működöm-e még? Annyi azért nyugtat, hogy ahogy én az ő részéről, úgy Ő is nyilván érezte, hogy érdekelt a hogyléte, meg hogy szerettem, szóval ha lát, akkor tudja, hogy nem vagyok közömbös.

Úgy volt, hogy idén már nem megyek Pestre, de jeleztek, hogy 20.-án mennem kell interjúra, ami az egyhónapos pszichoterápiát előzi meg. 19.-én utazunk, mert másnap 9-re kell mennem, viszont a busz csak 11-re érne be a Népligetbe. Az interjú után várólistára tesznek és majd szólnak, ha befeküdhetek. Fater amúgy is ment volna Pestre a Gabi miatt a hónapban, mert viszi az ajándékait. Ha már fent leszek, bemegyek az orvoshoz és odaadom neki, meg az asszisztensnek az ajándékot. Minden évben kapnak, ez a minimum azért, hogy évek óta mentik a bőrömet. Talán nyugis lesz a légkör, mert Karácsony környékén mindig visszavesz a Gabi is, fater is, tudnak normálisan, vagy legalábbis nagyon minimális összemordulással kommunikálni. Kár, hogy csak ilyenkor képesek letenni a fegyvert, de nézzük a jó oldalát; legalább erre az időre leteszik.