Margit

Még annyit az elején: Ha minden igaz, a jövő héten költözünk. Én erre nem veszek mérget, mert nálunk soha semmi nem úgy alakul, ahogy kell, vagy ahogy terveztük. Mindenesetre most így néz ki a dolog, aztán majd kiderül, hogy összejön-e.

A macskával az van, hogy nem lehet elindulni Vele a dokihoz, mert szerencsétlennek még mindig hasmenése van és sejthető, hogy mi fogadná a dokit a hordozóban a macskán kívül, mire a rendelőbe érne vele az öregem, így macska nélkül ment ma beszélni a dokival, hogy mit tegyünk és van-e tippje a baját illetően. Azt mondta a doki, hogy sok minden okozhatja ezt az állapotot és meg kellene vizsgálni, meg infúzió sem ártana a kiszáradás megelőzése érdekében, de mivel az erős hasmenés miatt necces szállítgatni, előbb azt kell itthon csillapítani és amint alábbhagy, sürgősen be kell vinni vizsgálatra. Szigorú diétára fogta, nem kaphat alaposan átfőtt rizsen és színhúson kívül semmit, meg persze sok vizet kell neki adni. Már megfőztem neki a rizst, remélem beválik. A szeme furcsa, mintha valami hártya lenne rajta. Azt mondta, hogy ennek is több oka lehet a legyengült immunrendszertől kezdve a bélfertőzésen át a kevés folyadékig (iszik Ő sokat, csak a hasmenéssel elveszít sok folyadékot), meg még sok - akár súlyos - oka lehet, hogy ilyen a szeme, szóval mindenképp' ki kell Őt vizsgálni.
Írt fel antibiotikumot, meg székletfogót, holnap ki lesznek váltva. Ha beválik, akkor irány az orvos. A költözés miatt is jó volna, ha megállna a hasmenése, mert 3 órát fogunk kocsikázni, szerencsétlen nem feküdhet majd a saját piszkában, ha netán útközben balesetezik. Reméljük addigra rendbejön! Stramm egyébként. Ahhoz képest, hogy mennyit megy a hasa virgonc, eszik-iszik, tegnap kiszökött és mikor utánamentem, látom hogy lapul, majd fészkelődik ugrásra készen és kilőtt mint egy rakéta, felrohant a fára egy madár után. :-D Remélem a legjobbakat! Ilyen a szeme:

Ez van

Ma szar napom volt. Ez az időszak - január vége - mindig nyomaszt, mert azért 8 év után is mocorognak bennem annak a pokoli napnak az emlékei ilyenkor, csak pár éve már tudom kezelni. Ma valamiért erősebb volt a letargia, de úgy tűnt, hogy én fogok győzni, aztán hiába az erőfeszítés, mégis borult a bili. Kb. egyórás nyűglődés után megnyugodtam nagyjából, vagyis inkább azt mondanám, hogy fásult lettem és lestem ki a fejemből. Egy darabig így voltam, majd 1-2 órával később - szégyellem, de - megint bőgtem egy sort, akkor már kevesebbet, de ugyanolyan kimerítően. Azóta eltelt megint néhány óra, nyugodtabb vagyok, de a kedvem továbbra is olyan, mint az időjárás.

Más:

A Krisz még nem szólt, hogy sikerült-e kocsit kérnie. Nem tudom, hogy lesz-e belőle valami, mondjuk most még nem megyünk, mert hétvégén lesz feldolgozva a malacunk, addig van idő, de nem sok, főleg hogy ha mégsem tud segíteni, akkor fuvarost kell hívni és azt is le kell beszélni, meg nem mindegy, hogy 100 rugóba fáj az egész buli, vagy csak a felébe. Reméljük fog szólni, hogy mehet a menet.

A macskámat még mindig nem vitte el orvoshoz az öregem. Ilyenkor (is) szétvág az ideg, amiért nem tudok közlekedni egyedül, mert elvittem volna én már sokkal korábban is. Nem állok jót magamért, ha az időhúzása miatt lesz nagy baja. Azt mondta, holnap viszi. Na, erre befizetek...

Az unokaöcsém totál be van zsongva, hogy mikor megyünk már. Szerintem nálunk fog lógni, de nem baj az, úgyis nekünk kell majd figyelni rá, meg az öregem főz majd rá is, mivel az Ildi megy külföldre pár hét múlva, addigra mi már ott fogunk lakni. Mivel Délen van a hely, a legmelegebb régió, szóval nekem való lesz. Azt írja a Wiki róla, hogy magas ott a napsütéses órák száma, ami jó, kell a D-vitamin, meg a depressziót is talán enyhíti.

Végre felfelé ívelnek a dolgok!

Zsírkirály! :-)) 100%, hogy költözünk nemsoká'! Már zajlanak a dolgok ezerrel, felgyorsultak az események. Szervezés alatt áll a fuvar is, ha minden jól megy a Krisz levisz minket 50 rugóért, de ez még mindig jobb, mint a 100, ugyanis annyit mondtak az öregemnek, mikor felhívott egy költöztető céget. Ma fog visszaszólni - elvileg - a Krisz, hogy sikerült-e elkérnie a teherautót.
Nyugodt vagyok és ez már nagyon kellett a szervezetemnek is. Épp' időben emelte le Isten a vállunkról azt a nagy terhet, mert már kezdtünk begőzölni, az öregem is kezdett a szokottnál is elviselhetetlenebb lenni. Ahová költözünk az kisváros és mellettünk is van egy, szóval lesz minden, amire szükségünk lehet. Végre én is ki tudok mozdulni, mert nem lesznek sokfokos emelkedők/lejtők, aszfalt van mindenhol, szóval a járgánnyal simán elgurulok, meg a lábamon is járkálhatok, mert sima terepen könnyebben járok. Itt semmi inger nem ér, hányingeren kívül. :-D Ott ki tudok mozdulni és ide-oda elmenni, ez pedig megintcsak jót fog tenni a közérzetemnek. Az Ildiék negyed órára lesznek tőlünk, mondta, hogy majd rámnéz, ha az öregemnek Pestre kell menni, szóval nem leszek felügyelet nélkül.
Hirtelen sok(k) ez a felfelé ívelés a hosszantartó szívás, nélkülözés, tömény stressz, kilátástalanság, rossz körülmények után, de nagyon jót tesz a hangulatomnak. Abban bízom, hogy fizikailag is jobban leszek ezáltal és ha javulni nem is fogok, legalább stagnálni, meg visszaáll ez a mocsok a remisszióba. Mondjuk én hiszem, hogy lehetek jobban is, soha nem lehet tudni. Mi van, ha jobban leszek mégis? Sosem fogom feladni!
Jelentős mennyiségű súly került le a vállamról és innentől kezdve megint folytatom a stressz tudatos kizárását. Igaz, most aggódom a macskámért, mert még mindig nagyon megy a hasa, pedig diétáztatom, de holnap a faterom elviszi az állatorvoshoz, mert jutott rá. Vissza tudott követelni 30 rongyot és azt mondták még a jövő hónapban vonnak, aztán vége. A Bankban nem tudták az okot, az illetékest meg nem éri el az öregem. Visszatérve a macskára: Annyiból vagyok kicsit nyugodt, hogy a viselkedése nem változott, élénk, szemétkedik is a kutyával, eszik (bár kevesebbet), kunyerál mindenből, persze nem kap, diéta van. Ha nyitom a hűtőt, mászna bele. Az orra sem száraz és nem gubbaszt. Iszik is, ami jó, mert a hasmars miatt muszáj. Kíváncsi vagyok, hogy mi derül ki a dokinál.

Így élvezte a sparhelt melegét :-D

Mintha jobban lennék. Nyilván azért, mert nem esz az ideg ezerrel. Az mindenkinek betesz, de mondta a doki, hogy az autoimmun-kórokra nézve nagyon provokatív a stressz. Nem véletlenül kellene kerülnöm. Remélem mostantól meg tudom valósítani. Már jól ment, de beütött a lakhatás-gond és ki lenne nyugodt a létbizonytalanság közepette? Viselhetőbb a közérzetem.

A fagyás durva, főleg a futóműveimet illetően. Sokszor szorítanak, bizseregnek, vagy épp' külön életet élnek. Sokat fájnak, le vannak fagyva szinte folyamatosan, amin nem segít az sem, hogy a nedves zokni hűti, hiába cserélem le, x idő is ugyanaz van. Ezzel nem tudok mit tenni, majd nyáron jobb lesz, mert ha nem fázik, nem izzad. Megint vörös-fehér-szederjes, meg ha megnyomom (dokitól lestem el, ő is úgy nézi meg a keringést), fehér marad, mert nem megy vissza oda a vér, szóval megint ráférne az értágítás. A napokban pl. ilyen volt - a talpamnál azok a fehér foltok pont a nyomogatás eredményei:

Hiába melegítem, nem segít. A múltkor odatettem a sparhelthez, de semmit sem éreztem, aztán megfogtam, hogy melegíti-e egyáltalán, azt' a zoknim már tűzforró volt. :-D Beszélek majd a Dokival. A kezem is tiszta víz, a mobilom mindenbe belép, mert megzavarodik a nedvességtől. :-D

Irka-firka és egyebek

Szeretek írni, de mint minden, ez is kedvfüggő, meg ihletem sem mindig van. Már nem is tudom, hogy mikor írtam utoljára bármit és bárhová is a blogomon kívül, mert sem kedvem, sem ihletem nem volt. Egy időben írkáltam cikkeket, a legtöbbet az egyik barátom weblapjára, mert megkért és akkoriban épp' kedvem is volt, meg témáim is - de volt, mikor Ő adott és arról írtam, aztán ez az írkálósdi lecsengett. Azóta eltelt pár év, néha felsejlett bennem egy halvány kis szándékféleség, de mindig legyintettem végül, mert erősebb volt az érdektelenség, meg a beszélőkém is rozsdás volt. A napokban megkeresett a fent említett barátom, hogy lenne-e kedvem a weboldalán újra cikkeket írni. Rávágtam, hogy szívesen visszamegyek garázdálkodni oda és így is tettem, ma pedig már firkáltam is. Csak egy kis vicces sztori beleszőve egy "körítésbe", de el is kapott a gépszíj, viszketnek az ujjaim, írnom kell. Újra érzem azt a kedvet, amit korábban és élvezem az írkálást, szóval fogom folytatni. Tetszett Neki a mai, azt mondta számít rám a későbbiekben is, ami meglep, de jó érzés is, mert szinte sosem érzem azt, hogy bármi is jól sikerül. Visszatérek tehát ehhez a szeretett hobbimhoz, legalább leköt.

Más:

A házügy folyamatban van, pár hét és talán végre OTTHON leszünk, ami tényleg a miénk lesz.

Aggódom a Margóért. Egy ideje az étvágya nem jó, megy a hasa és fogyott is, sokat. Nyilván utóbbi a hasmarstól is van, meg kijárkál és lemozogja a kilókat, de fene tudja, már 12-13 éves. Imádom a kis kettyóst, remélem nem komoly a baj! Diétára fogtam, de emellett dokihoz is kellene vinni, csak ugye most az inkasszó betett. A frász vigye el!

Ami engem illet:

A szemem játszik egy ideje. Nem foglalkoztam vele, de mostanra feltűnt az állandóság és ennek nyilván oka van, amiről szólni kell a Dokinak. Sokszor fájnak a szemgolyóim, esetenként mozgatásra élesen, de ami gyakoribb az a homályos látás, meg "villódzás". Káprázik, vagy nem tudom mi ez, de fehér felvillanások, meg "szikrázások" vannak. Nem tudom mi az oka, de remélem nem pécézte ki magának a SLE, vagy a vasculitis.

Fény az alagút végén

Semmit nem szeretnék elkiabálni, főleg ismerve a formánkat, de talán ezúttal tényleg megtaláltuk a leendő házunkat. Igaz, ez is messzi, mert Bács-Kiskun megyében van. Ott van Baja is közel, szóval kórház is van, ahová mehetek. Letörleszthetjük, bár most ugye az inkasszó betett nekünk (ma megint jött valami pénz és azt is lenyúlták az utolsó fityingig, mínuszban vagyunk megint...), holnap az öregem megy a Bankba és az asztalra csap, mert az én pénzemhez nem nyúlhatnának és az övét sem vehetnék el teljesen, 28.500-nak maradni kellett volna a számlán a törvény szerint, azt mondja. Nem tudom, mi a fenére vonnak. Egyszer már ezt eljátszották, de ő akkor is cseszett kinyomozni, hogy mire vonnak, mert semmi értesítés nem jött azon kívül, hogy levontak X összeget és a nő neve, aki behajtja. Hozzá is mehet majd az "apám", hogy tisztázza a dolgokat. A legjobbkor jött ez is. Reméljük tud valamit intézni, mert kell a pénz a költözésre, meg az ügyvédnek, stb. Én már nem merem elhinni, hogy sikerül ezt a házat megvenni. A Éváék szívóznak, de most visszavettek, ugyanis idejött megint a húga meghatalmazás nélkül, meg egy hamis felmondással, amire az Éva aláírását is odahamisította és mondta az "apám", hogy addig menjen el, amíg nem hívja rá a rendőröket csalásért, okirathamisításért és azért, hogy a moratórium ellenére próbál minket kitenni. Azóta csend van. Kíváncsi vagyok, hogy meddig...

Megint visszatértek az oxigénhiányos-elgyengülős-majd' elájulós-nagyon rossz közérzetes-hidegverítékes-szívtájéki fájdalmas bulik. Majdnem naponta jön ismét, megint este és megint fáj az egész bélésem is. A tegnap esti finomság eltartott kb. egy óráig, eközben 3× is verte a percenkénti sacc/kb. 120-130-at a ketyegőm, mert ugyan nem lett lemérve, de már van tapasztalatom, hogy amikor így rohan, akkor szokott a Doki ennyiket számolni. Az étvágyam megint gyenge.

Rám járt megint a rúd. :-D A kutya a nagy játék hevében telibeverte az orromat, számoltam a csillagokat, aztán nem telt bele fél óra sem, mire a macska is betalálta, mert neki meg szokása, hogy az ember orrába vágja a fejét, hízelgés gyanánt. :-D

:'-D

Már nem tudom, hogy sírjak, vagy röhögjek?
Mára várta az öregem a nyugdíjat, erre -65.000 van a kártyán! Mi a frász?! Nem tudom mi a büdös francot csinál, hogy megint inkasszóznak. Fogadni mernék, hogy BKV-büntetés, vagy nem tudom. Most megint lehet utánajárni, hogy mi van, meg intézkedni. Csekkeket is kellett volna fizetni. Tele van a hócipőm, nem voltunk elég nagy szarban?! Így sem volt elég a pénz, erre most 65 rugóval rövidebben pláne nem tudnánk elköltözni! Az okos faterom meg itt bőg kishíján, hogy nem tudja, mi lesz... Mondtam edd meg, amit főztél megint! Fel tudnék robbanni! Tele van a hócipőm, nem folytatom ezt. Kilépek az egészből, aztán csinál amit akar. Nem fogok rámenni erre a stresszre, amit ő tart fent folyton a hülye életmódjával, amibe rángat magával. Mennyit kell még lenyelni? Hihetetlen, hogy azért kell ennyit szívni, mert világ életében másokra kapaszkodva élt és mikor nincs kinek a hátára mászni, akkor vége van mindennek, mert egymaga nem tud semmihez nyúlni. Hogy' lehet valaki ilyen felelőtlen?!?! Hogy élhetett nyugodtan évekig úgy, hogy nem biztosította a jövőjét? Ráadásul ránt magával a semmibe. Gyűlölöm azt, amilyen vagyok és hogy emiatt sosem leszek képes függetlenül, önállóan élni. Ha lenne benne egy kis jóérzés, nem rángatna magával, de itt is megmutatkozik, hogy az én hátamat is arra használja, hogy felkapaszkodjon rajta, a többi nem számít.
Hú, tényleg agyvérzést kapok egyszer. Ma úgy felment a pumpa, hogy meglátogatott a migrén, meg ezer volt a vérnyomásom.

Voltam már jobban is

Tegnap ritmuszavar, szívtájéki fájdalom és fos közérzet volt a társam. Utóbbi attól is lehet, hogy benyaltam a megfázásos tünetekkel járó vírust, ami torokfájással, vízszerű orrfolyással, fülfájással, hőemelkedéssel, gyengeséggel jár, meg persze az előbb említett rossz közérzettel. Szétrobban a fejem, a torkom-mandulám is fáj, úgyhogy most jó mély hangon dörmögök, mint egy medve, mivel alapból is mély hangom van. Előbbiekre még jött a kórság általi vese-, gyomor-, ízületi és bélfájdalom, erős szédelgés, hányinger, meg egy kis hasmars, szóval voltam már jobban is.

Házügyben semmi biztos nincs. Az öregem a sírba tesz, vacilál a házon. Megkapta a tulajdoni lap másolatát, megnyugodott, hogy valóban azok a tulajdonosok, akikkel találkozott, szóval visszatáncolna. Igen ám, de rohadt messze van, eddig ez is a baja volt, most meg már mindegy neki. Áááá! Baromi idegesítő, hogy ennyit totojázik mindig, mindenen, de ebben a helyzetben főleg luxus bizonytalankodni. Mondom neki, hogy menjünk egy albérletbe, de ő mindenáron meg akar venni egy házat. Oké, de fogy az idő, aztán ha nem talál, akkor leshetünk. Ami most függőben van, az is veszélybe kerül ha tököl, mert nem fognak rá várni a hirdetők. Azt hiszi, hogy mindig, minden úgy lesz, ahogy ő akarja. Hogyne! Majd az egész világ úgy ugrál, ahogy ő fütyül, mi? Nem egészen és erre piszkosul be tud rágni. A másik az, hogy neki soha semmi nem jó. Most is mindegyik házban, meg helyben talál kivetnivalókat. Mondom neki, hogy így soha az életben nem jutunk előrébb... Mindegy, téma lezárva, mert agybajt kapok az egésztől.

A hangulatom érdekes. Egyelőre csend van, viszont nagyon instabil a kedvem, naponta többször tör rám ok nélkül valami kirobbanó jókedv, röhögök is, de ez aztán hamar átvált letargiába. Egyik percben minden jó, már túl jó is, aztán a következő pillanatban üres leszek, vagy fos gondolatok cikáznak az agyamban. Nem csak a kedvem ilyen. Egyik percben szeretek, következőben semmit nem érzek, vagy ami mégjobb: egyszerre érzem a kettőt, egyszerre kötődöm és löknék el valamit/valakit magamtól. Zavar az is, hogy nem tudom ki vagyok. A múltkor semmi kedvem nem volt erről írni, most sincs, de inkább leteszem már ezt a súlyt is ide. Na, ez a másik, itt van az érdektelenség is, megint ereszkedik le az a törhetetlen üvegfal körém, amin át látjuk egymást a külvilággal, de én nem merészkedem ki és befogadni is egyre nehezebb megint. A múltkor ráeszméltem, hogy fogalmam sincs arról, hogy ki vagyok. Hosszú évekig ez volt a helyzet, bár valami derengett. Egyszer aztán rátalálni véltem magamra, minden összeállt, megértettem sok dolgot és tök jó érzés volt végre azonosulni magammal. Igaz, az marcangolt, hogy nem fedhetem fel, de mégis megkönnyebbített, hogy legalább tudom mi nyomasztott annyi évig sejtelmesen, végre minden körvonalazódott és tudom ki vagyok. Kezdetét vette egy olyan állapot, amiben egyszerre voltam könnyedebb és leterhelt (...). A magammal vívott harc már ovis korom óta folyik, vannak emlékeim arról, hogy hogyan is tekintettem magamra és jó volt rájönni, hogy megvan az ok, meg a kiindulópont. Ez a harc folyamatos, szó szerint, mert minden pillanatban érzem, hogy nem találom a helyemet még magamban sem! Azt hittem, hogy megtaláltam, erre a múltkor, mikor szokás szerint jöttek a gondolatok, hogy szeretnék önmagam lenni, meg hogy ki vagyok?, akkor jött egy erős bizonytalanság és ez ráébresztett, hogy mégsem vagyok biztos abban, amit eddig gondoltam. Ezt hogyan fejezzem ki? Olyan, mintha 2 éntudatom lenne és azok hadakoznának. Adott az, amelyiket mindig mutatnom kellett kötelezően a világ felé, mint önmagamat és adott az, aki érzésem szerint vagyok. Utóbbi folyamatosan küzd, hogy kilépjen végre a másiknak az árnyékából, majdnem sikerült is neki elpusztítani, amitől végre kezdtem is jobban érezni magam, mert úgy éreztem, hogy végre megvan a valódi énem és hogy végre érvényesülhet, erre "feltámadt" az a számomra idegen oldalam, akivel nem tudok azonosulni, meg aki dominált mindig, mivel elvárták, mégis azon kaptam magam a múltkor, hogy próbálok vele megbékélni, próbálom elfogadni, hogy az vagyok én, sőt, próbálom megszeretni, persze nem önimádatról van szó, az távol áll tőlem, csak barátkozni vele, de nem jött be, az utálat újra átvette a főszerepet és nem is értettem, hogy hogyan jutott eszembe foglalkozni azzal, aki nem én vagyok. Teljesen összezavarodtam. Nagy káosz zsong a fejemben is, meg a lelkivilágomban is, amiért megrendült a magamról alkotott kép, mivel végre tudtam ki vagyok, legalábbis azt hittem, hogy tudom és most puff neki, ezek szerint délibáb volt és mégsem az vagyok, akinek érzem magam, de az sem vagyok, akivel hadakozom, szóval teljes a homály. Ez így zagyva, nem tudom jól kifejezni. Őrjítő, hogy nem tudom ki vagyok és hová soroljam magam. Ez is a borderline számlájára írható vajon? Adja a Jóisten, hogy csak az okozza, mert ha nem, akkor még annál is nagyobb gondok vannak. Semmit nem tudok, csak hogy nagyon kényelmetlen így a lét. Pszichodokihoz kellene visszajutnom, hogy tegyünk rendet idebent és mondja meg, elment-e a maradék eszem is, vagy az alap gond indult be és az egyik "mellékhatását" élvezhetem, de miután a testi kórságokat érintő kontrollokkal is megcsúsztunk, mert az öregem "soha nem ér rá", így mit várok? Mindegy, próbálok ellenni, ahogy eddig, aztán majdcsak eljutok a pszichodokihoz. Nem tudom, hogy mi ingatott meg. Lehet, hogy valami régi dolog? Mára virradóan a pedofil mocsokról álmodtam, pedig nem szoktam rá gondolni, csak ha valaki olyasmit hoz fel. Gyerek voltam, Anyám nem volt otthon és néztem ki az ajtó ablakán az udvarra. Sötét volt, csak az utcai lámpák fényében láttam meg, hogy valaki bejön a kapun. Tudtam, hogy az a mocsok az, pedig csak a sziluettjét láttam. Jött a ház felé és én féltem. Odaért és valamit dumált, de nem tudom mit, majd a következő pillanata az álomnak, hogy ocsmányságokat mond és ocsmányságokra kényszerít. Nem éltem át az álomban újra, de azt az erős megalázottságot tisztán éreztem, majd a következő képkocka az, hogy állok a szobában, de már a mostani életkoromban és zokogok, már a végén hangosan, kontroll nélkül, az a gyökér meg azt mondja, hogy mocskos vagyok és az is maradok. Mikor már fulladoztam kb. a bőgéstől, akkor ijedtem fel az alvásból. Jó szar volt, nem is tudtam visszaaludni egy darabig, pedig mondtam magamnak, hogy nyugi van, csak álom volt.

Szakad a cérna

Kezdek besokallni. A fejem majd' szétmegy a stressztől, a ketyegőm sem díjazza, de igyekszem kitartani, mert másra kell a figyelem.
Az öregem szokás szerint variál és megint az utolsó pillanatokban, ami máskor is kiakaszt, de a jelenlegi helyzetben abszolút, mivel fogy az idő, el kéne döntenie végre, hogy mit akar. A halálom a változás, főleg a hirtelen történő. Most kitalálta, hogy mégsem lesz jó az a ház, mert nagyon messze van (jó reggelt, ezt eddig is tudta), meg hogy ez is-az is-amaz is gyanús volt neki a házaspárral kapcsolatban (akkor minek áradozott róluk, meg minek mondta, hogy odaköltözünk?!). Most elkezdett újra albérleteket, meg részletre megvehető házakat keresni. Csessze meg, van 3 hetünk elhúzni innen! Nem most kellene variálni! Nem baj, hogy én nyár óta papoltam, hogy kezdjünk el nézelődni, pedig akkor még gőzünk sem volt arról, hogy elárverezik majd a kérót és mindenképp' menni kell innen. Akkor még csak az állapota miatt (nem tudom amúgy, hogy mennyiért lehet ezt eladni, lehet, hogy nem is tudja eladni a Bank, nem értek hozzá, de egy süllyedő, repedezett házat nem hiszem, hogy eladhat), szóval akkor még csak az állapota miatt kellett volna mennünk. Fél év alatt biztos találtunk volna valamit, amit tudunk fizetni. Rohadtul unom, hogy rá vagyok utalva és mindenbe visz bele. Már egy otthonba is bemennék, hogy vége legyen az örökös bizonytalanságnak, stressznek, rossz körülményeknek. Az otthonoknál is van egy elég magas összeg, amit az én pénzem nem fedez. Mostanra nagyon elfáradtam pszichésen, leszipkázott a folyamatos, erős stressz és az agyalás, hogy mi legyen, meg hogy nem én irányítok és nem tudom mi vár, mibe ránt bele megint az "apám". Fásult vagyok, enni sem tudok rendesen és aludni sem. Tegnapelőtt rosszul lettem megint, lehet, hogy a feszültségtől. Nem segít, hogy az öregem is rajtam vezeti le a feszkót. Megmondtam neki, hogy vegyen vissza, mert én sem rajta verem el a port.
Az Éva és a húga meg elmehetnek kapálni.
Idejöhettünk lakni ingyen, rezsit fizetve és a házat karbantartva, határozatlan idejű szerződéssel, közjegyző által közreműködve. Az Éva Kanadában él, de nem volt gond, jóban volt az öregemmel, folyton telefonáltak, meg a csaj panaszkodott neki folyton, mint valami pszichodokinak. Ez ment kb. egy évig. (Másfél éve vagyunk itt) "Apám" egyszer megkérdezte, hogy eladná-e nekünk részletre a házat (akkor még nem derültek ki a hibái) és mondta, hogy minek vennénk meg, lakhatunk benne örökre. Mi van?! Ilyet nem lehet és nem is játszunk. Egyszer kottyintott egy olyat még az elején, hogy tartozása van, de ez mellékes volt, nem is foglalkoztunk vele. Kb. egy évig folyton az öregemen lógott, meg felajánlotta, hogy menjünk ki hozzá Kanadába, fizeti a repjegyeket, mondta azt az algát is, meg mindig mondta, hogy megnyugodhatunk, mert nem kell elköltöznünk soha, stb., aztán elkezdett távolodni, majd nem is jelentkezett, meg nem reagált az öregem üzeneteire. Egyszercsak októberben benyögte - egy hallhatóan megjátszott sajnálattal - hogy el kell adnia a házat, de mivel mi lakunk benne, nekünk ajánlja fel legelőször megvételre (milyen kedves, miután törvény kötelezi erre). Mondta neki az öregem, hogy csak részletekben tudunk fizetni. Mondta az Éva, hogy adjunk 500.000-et kezdésnek, aztán a többit megoldjuk valahogy. Kérdezi az öregem, hogy mennyit kér a házért, erre elkezdi, hogy 7.000.000-t. Mondta neki az "apám", hogy kizárt dolog, hogy annyit ki tudunk fizetni, még részletekben sem, meg a ház egyre szarabb és nem ér 7.000.000-t, arról nem beszélve, hogy mire lemenne az a hosszantartó törlesztgetés, a ház a fejünkre dőlne és kidobnánk azt a rengeteg pénzt. Az Éva nem akarta ezt hallani, közölte, hogy ha nem vesszük meg, akkor el kell mennünk, mert neki el kell adnia (de egy szóval sem említette az árverezést és hogy sietnünk kell!) Innentől kezdve megint lapított, leszarta, hogy az "apám" üzent neki. Bezzeg akkor jó volt, mikor nyivákolhatott neki a telefonba folyton. Hívogatta apámat egy ismeretlen szám a napokban, de ő olyat nem vesz fel, most sem tette. Egyszercsak mit ad a Jóisten, megnyikkant végre az Éva, de csak annyit volt képes mondani az öregemnek, hogy vegye fel a telefont a húgának. Mondta neki "apám", hogy nem tudhatta, hogy ő hívogatja. Eddig nem voltunk vele kapcsolatban, 2× eljött, de mindent az Évával beszélt meg az "apám", erre most érdekes módon kiderült hirtelen, hogy a húga van elvileg (mert nem láttunk erről papírt) meghatalmazva a házat érintő dolgok rendezésével. Érdekes... Na, aztán felvette neki a telefont, a csaj akkor még normális volt, bár simán leGyuszizta "apámat", pedig kb. a lánya lehetne. Mondta a Kata, hogy változott a helyzet, "már csak" 5.000.000 a ház, de már nem fizethetünk részletekben és egyébként a Bank árverezi a házat, 31.-ig ki kell mennünk, ha nem vesszük meg. Az öregemnek felment a cucc az agyába, hogy egyrészt ezt miért nem lehetett már októberben is konkrétan közölni, mert ezt az Éva nem mondta, csak hogy el akarja adni, másrészt nem tudunk és nem is akarunk 5 milliót fizetni - főleg egyösszegben - egy lassan lakhatatlan faházért. 3 héttel a határidő előtt méltóztatott a húgával üzenve - mert sunyi alak személyesen telefonon tenni - közölni, hogy mi a valós helyzet és hogy emiatt van nekünk olyan sürgetően költözés innen. Undorító, hogy szeptember óta lapított, gondolom akkor tudta meg, hogy mi van és fosott szólni, majd októberben végre felbukkan, de még mindig nem mondja, hogy mi van, csak az utolsó pillanatban és arra sem méltatott minket, hogy maga közölje. A másik az, hogy a húga már másnap zaklatta az öregemet, hogy 31.-ig költözzünk el, akkor már nem volt normális. Tegnap itthon voltam, az "apám" Pesten, én kint szedtem ládába a gyújtóst, mikor hallottam, hogy jön egy autó és lassít a kapunál. Felismerem a kocsikat, meg nekem ugyanolyan típus volt, csak kék, egyből vágom, ha látom a formát. Egyből bevillant: Octaviája van a Katának is, fehér az is. Idejött volna? Minek? Mire ez átfutott az agyamon, már csapódott a kocsi ajtaja és megjelent a Kata a kapuban. Odamentem, mondom nincs itthon az öregem. Mondta nem baj, engedjem be. Mondtam neki, hogy illett volna idetelefonálni, hogy alkalmas-e a jövetele. Elkezdett oltani, hogy ez a testvére háza és engedjem be. Mondom nem vagyok köteles, a törvény kimondja, hogy aki bérli jelenleg azé és birtokháborítást követ el, ha erőszakkal bejön. Még a testvérét sem volna kötelező beengedni, ha nem alkalmas. Azt mondja ő most a testvére helyett van itt. Kérdezem van hivatalos meghatalmazása? Erre nem válaszolt, puffogva felhívta az öregemet, na tőle megkapta, hogy ne zaklasson és legközelebb hívja fel, hogy alkalmas-e jönnie. Valamit a szerződésről is beszélt a Kata, hogy nem is érvényes. Hogyne volna, közjegyző előtt köttetett. Balhéztak egy sort, aztán mondta a Kata, hogy ő akkor is jönni fog, le akarja fényképezni a házat kívül-belül, mert teszi fel a netre. (Érdekes, eddig volt vevő, az Éva ezt mondta, akkor most hogy-hogy' a netre kell feltenni?) Sok helyen sántítanak dolgok, de mindegy, ígyis-úgyis elhúzunk, főleg ezek után, hogy ilyen sunyik és tisztességtelenek. Holnap jön fotózni. Még azelőtt el akarják adni, hogy a Bank lezárná, de azt mondta az "apám", hogy ez is szabálytalan, meg azt mondja moratórium van, ráadásul már új rendelet szerint, ami kimondja, hogy sem Bank, sem magánszemély nem tehet senkit utcára télen, novembertől márciusig. Akkor mi a fenét sürgetnek minket?! Nyilván még gyorsan el akarják adni, de 3 hét alatt nem fog menni, ki sem tehetnek. Fárasztó és idegtépő az egész helyzet. Még mindig nincs megoldva, hogy hová megyünk, pedig kezdtem megnyugodni, hogy ott az a ház, még ha messzi is, javítandó is, de biztos hely. "Apám" meg hol azt mondja, hogy nem tudja hová megyünk, hol azt, hogy megoldjuk. Mindenáron kertesbe akar, de nincs idő válogatni, meg szüttyögni. Azt mondta max. 70.000-et tudunk bérletre szánni. Na! Ebből már lehetne talán egy egyszobás kis lyukat találni legalább, már mindegy mekkora, majd meghúzzuk magunkat, csak legyen valami és mihamarabb húzzunk el, mert őrjítő a bizonytalanság, meg a majd' napi szintű cseszegetése a Katának. Ja, meg azt mondja nekem ott a kapunál, hogy ingyen lakhatunk itt és ilyen vagyok? Mondom milyen? Azt mondja packázom vele. Nem packázom én, hanem rá is vonatkozik a törvény és nem zaklathat, nem jöhet ide akármikor, akkor sem, ha ingyen adták ki a házat. Ez nem jogosítja fel arra, hogy azt tegyen, amit akar. Egyből nem szólt semmit.

Jó és rossz hírek

Jó hír, hogy tök normális a hirdető házaspár, meg hogy bazi nagy a ház és az állapota is egész' jó, viszont azon kívül, hogy rohadtul sokat kell utazni, van más gond is. Nincs kész' a fürdőszoba (van működő retyó, zuhanyozó, van bekötve mosógép, de nincs a talajon burkolat, meg fal sincs felhúzva) és sok a meló még, mert elkezdték átalakítani a házat, de úgymaradt, mivel a nő súlyosan beteg és el kellett költözniük, hogy a férj tudjon melózni, ugyanis ott nincs sok lehetőség. Senki nem fog lejönni a világ végére hogy segítsen nekünk csinálni a házat, szakit meg nem bír hívni az öregem, mivel alig lesz pénz, az előző jegyzetemben foglaltak miatt. Akkor ott fogunk tengődni rendesen használható fürdőszoba nélkül, meg egyebek mellett? A jelenlegi házban is őskori körülmények közt létezünk 1,5 éve, akkor most ezt fogjuk folytatni? Jó, ott legalább tudunk mosógépet használni, itt nem lehet. A fürdés itt lavórban történik, ott a házban működik ugyan a zuhanyozó, csak mivel még nincsenek meg a falak (mert egy rohadt nagy helyiségből leválasztott részből alakul majd ki a fürdőszoba), így nem lehet befűteni még, tehát felejtős ott a fürdés. A tulajok fürödtek állítólag a jelenlegi állapotában, szóval működik, csak télen gáz, mikor fűteni kellene. A másik az, hogy nincs még lerakva az alapja, a csövek is még szabadon vannak mindenhol. A pali nem jól csinálta; ahelyett, hogy a talajba süllyesztette volna a csöveket, kívülre rakta és utólag akarta rábetonozni az alapot, de persze így egy vagyonba kerül majd a buli, mivel jó vastagon kell rá a beton, hogy fedjen. Ha beépítette volna a csöveket, kevesebb beton kellene = kisebb költség is lenne. Mivel ez még a jövő zenéje, így ez is ránk marad, viszont mint mondtam örülünk, ha enni tudunk majd, meg csekkeket fizetni, úgyhogy ki tudja mikor tudjuk megcsinàltatni a fürdőt. Van konyha, a fürdő ugye alakul, van egy nagy szoba, meg 2 kisebb (de azok sem kicsik), spejz, nagy előszoba. Van egy melléképület, de azt ki kell pofozni, mert nincs jó állapotban. Van istálló, ólak, füstölőhelyiség. Rohadt nagy kert van, kút, lehet spórolni a vízzel. Tv-t, netet be kell köttetni, úgyhogy a költözés után egy darabig nem garázdálkodom majd itt sem, de van ott UPC, bekötik. Azt mondta az öregem, hogy síri csend van ott, de nem vagyunk elszigetelve, vannak házak mellettünk, a másik oldalon meg a templom van mellettünk. Azt mondta, hogy a falak jó vastagok, masszívak és valóban pereg a vakolat a házról, de ez legyen a legnagyobb bajunk, majd rendbehozzuk. A fő, hogy tudjunk hová menni és legyen biztonságos, meg komfortos, amennyire kell. Utóbbi még hagy némi kívánnivalót, de még mindig jobb lesz ott, mint az utcán, márpedig 3 hét múlva odakerülünk, ha nem megyünk bele ebbe a házba. Vacilál, hogy messze van, meg hogy' csináljuk meg a fürdőt, stb.-t. Ezek tényleg peches dolgok, de nem tudunk mit tenni, nincs már idő másikat keresni, egyrészt közeleg a hónap vége, másrészt a házaspár már készül, hogy menjünk a közjegyzőhöz szerződést írni. Nekik is, nekünk is sürgős, ráadásul egy albérlet megint csak kútba dobált pénzt jelentene, ahonnan megint költözni kell ki tudja hová és mikor, meg az állatokat sem vihetnénk, a bútorokat sem valószínű, mivel zömmel bútorozottan kiadók, míg ez a ház a miénk lesz, nem tesz ki a főbérlő, vihetünk mindent, állatokat is, nem kell attól tartani, hogy emelik a bérleti díjat, a rezsi is kevesebb, mivel van kút, meg fatüzelés, stb., melyik éri meg jobban, gondolkodjon. Azt mondta igazam van. Ja és mondtam neki, hogy miért nem csináljuk azt, hogy odamegyünk, felújítjuk szépen és utána eladjuk, egy 110 négyzetméteres ház, rendesen helyrepofozva és akkora telekkel sokat fog érni, az árából közelebb tudunk jönni Pesthez. Azt mondta jó ötlet. Pár évig ki kell bírni, hogy messze leszünk, meg most a kezdeti kényelmetlenséget, de nincs más lehetőség, mert sem pénz, sem idő nincs másra. Mondtam neki, hogy ha most mást keres és semmi nem jön be, közben meg a ház hirdetői is megunják a csikicsukizását és visszalépnek, akkor jól beesünk két szék közül a pad alá, mert nem lesz hová menni! Keresgél tovább, de ha szólnak a hirdetők, hogy csapjunk a lovak közé, akkor megyünk a papírokat intézni. Jelen állás szerint tehát megvan a ház, költözhetünk, amint megvannak a papírok és kezdhetünk fizetni. Az önerőből elengedett a nő egy 100-ast, hogy azt a költöztetésre tudjuk fordítani, úgyhogy ez megoldódott. Hagynak ott bútorokat is, pedig nekünk is vannak. A mosógép is marad, pedig az is van nekünk. Most várunk, hogy mikor mehetünk szerződést írni.

Az ízületeim belobbantak és visszatért a vesefájdalom is, meg volt hőemelkedés este 2× és reggel 1×, úgyhogy korai volt az öröm.

Felvette a nyúlcipőt az idő

Ketyeg az óra most már gyorsan, hó végéig ki kell költöznünk.
Az öregemet tegnap hívta a ház hirdetője, hogy ha ma alkalmas, lemehet a házat alaposan megnézni, mert eddig csak képeken látta. Naná, hogy alkalmas, szorít az idő. Isten munkálkodik. :-)) Ma leutazott, kíváncsi vagyok mit mesél majd. Jó messze van, több mint 3 óra utazás. Asszem' nem sűrűn tolom fel a képemet Pestre, ha csak nem leszek nagyon jól, mert általában 1-2 óra utazást már sokall a szervezetem. Nyáron, az ezer fokban meg főleg. A dokimhoz sem fogok tudni járni, pedig benne maximálisan megbízom, meg Ő már jól ismeri minden nyavalyámat és engem is, ami szintén a bizalmamat erősíti. Nagyon remélem, hogy összejön minden, mert hamar eljön a hó vége. Nem tudom, lezajlik-e addig az adás-vétel, nem értek ezekhez a dolgokhoz. Remélem ma jó hírt hoz a faterom és megnyugodhatunk! Még a költözés lesz érdekes, mert nincs rá pénz, ugyanis amit félretett az öregem, az megy a házba (meg a Gabi besegít), februárban ugyan jön már pénz, csak nekünk e hónap 31.-ig ki kell költözni. Apám beszélt az Évával, hogy nem tudna-e várni egy kicsit, amíg megérkezik a pénz, hogy a költöztetőket ki tudjuk fizetni, erre mondta az Éva, hogy a Bank rátette a kezét a házra, ők nem fognak időt adni. Ezek szerint nem is ő árulja, hanem a Bank. Tök rendes, hogy az utolsó pillanatban szól... Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ház állapota miatt mi már azelőtt elkezdtünk más helyet keresni, hogy ő szólt nekünk, mert most aztán kapkodhatnánk, hogy 3 héten belül találjunk valamit és pénz sem volna, mert nem rakott volna félre az öregem. A szerszámom tele van a sok szívással, remélem most már jobb szériánk lesz! Beszélt az öregem a Krisszel, aki mondta, hogy megpróbálja elkérni a haverja teherautóját és üzemanyagárban leköltöztet minket. Ez jó volna, bár így is finom kis összeg lesz, főleg ha 2 kanyarral megy csak a dolog, mert ~200 km-t kell furikázni. Na, de csak kibírhatóbb lesz így, mint költöztetőket hívva sok tizest kicsengetni, nincs is honnan. Még így is necces lesz az egész, mert kimegy azonnal az önerő + ha sikerül, akkor a Krisznek 1-2 fuvarért x összeg + havonta a törlesztőrészlet + kaja/gyógyszer/számlák + meg a Gabinak is kell adogatni, hogy visszafizessük, amit a házba adott. Ja és még itt is kellene számlákat fizetni, az e havikat.
Most se' unatkozunk.

Nem tudom, hogy mi hatott; a melegítés, a kamillatea, vagy a gyulladáscsökkentő, esetleg ez a trió, de a vesém nem fáj tegnap óta. Remélem így marad, mert most nem férne bele komolyabb lebetegedés.
Az étvágyam jó, amióta lemászott a bélésemről a kórság. A zabagép mivoltomnak hála 61,5 kg-t mértem tegnap.

Álmom és egyebek

Ezt lejegyzem ide, mert jó lesz egyszer felidézni.
Hajléktalan voltam, egy takarón feküdtem valami parkban és mikor aludni készültem, egy kutya ugrott rám és furakodott mellém. Mikor kinéztem a takaró alól, akkor láttam meg, hogy szakasztott olyan, mint az én kutyám volt. Láttam, hogy rajta is ugyanolyan hám van, mint az én kutyámon volt és a viselkedése, jelleme is ugyanolyan. Mondtam a kutyám nevét kíváncsiságból és az a kutya odafigyelt rá. Akkor esett le, hogy az a kutya az én kutyám. Nem értettem, hogy hogy' lehet ott velem, hiszen láttam, mikor elaltatták, de nagyon örültem. Elkezdtem játszani vele, simogattam, ölembe vettem, tök igaznak tűnt az egész.

Ha már kutya:
Haláli az Alex. :-D Még nincs nálunk, de meg lehet látogatni. Talán hamarosan hozzám kerül már. Ő a legkisebb (még 3 kiskutya van rajta kívül) és a legnyugisabb. Mondjuk szokása, hogy amíg a 3 tesó alszik, addig ő rájuk mászik és rágja a fülüket, meg a farkukat, amire persze nyüszítenek. Kis genyó. :-D A Pistiéknek is van 2 macska, szeret velük is incselkedni, kifigyeli a macskát és nekiront, amit a macska nem mindig díjaz és akkor beküld neki egy jobb/balhorgot, persze erre az Alex vinnyogva elszalad, de amint megvigasztalódik, újra húzza a macska agyát. :-D Még nem régóta tanult meg járni, szóval a futás nála inkább olyan pattogás, mint amit a nyulak csinálnak. Ezerrel csóválja a farkát, ha meglátja apámat és fut elé. Remélem hozzámszokik majd, ha idekerül. Nem semmi a kisfickó.

Végül nem jött akkora szélvihar, mint amit mondtak, szóval nem kellett kimenni a kamrába akkor éjjel, így nem tettem mégegy lapáttal a megfázásra, meg a vesegyulladásra. Melegítem a vesémet és iszom kamillateát, aztán mihamarabb fel kell jutni a dokihoz. Amúgy is kell vele beszélnem, mert agybajt kapok ettől a túlzott végtagizzadástól. Most is úszik a kezemben a mobil, igaz hőemelkedésem van most és ez rásegít biztos, de máskor is csinál ilyet. A lábam szintén zenész, csavarni lehet kb. a zoknimból a vizet, napi 2× cserélem... pedig sosem volt ilyen gondom. Tegnap megfogtam egy papírt és másodpercek alatt átázott. Észrevettem, hogy kezd átmenni máshová is ez a vizesedés. Nem tudom mit lehet ezzel kezdeni, de remélem tud valamit a doki, mert nagyon idegesítő.

Voltam már jobban

Boldogít a vesegyulladás egy ideje, de (még?) nem vészes. Lázam nincs, csak hőemelkedés időnként és miután elvégzem a dolgomat, nyom és fáj a derekam, meg ha úgy mozdulok, vagy úgy fordulok fektemben, akkor bizony érzem, hogy létezik. Meg is fáztam, talán a vesém is így járt és nem a kór cseszteti, mert mostanság 2× is hideg helyen kellett éjszakáznom egy matracon, szóval borítékolható volt a megfázás. Úgy néz ki, hogy ma is ez a fagyoskodás-nem alvás lesz (megint erős szélvihar jön és a ház alig áll, ilyenkor a kamrába megyünk ki, mert az stabil), pedig másképp' is lehetne, mert a Gabi azt mondta, hogy ha ilyen helyzet van, akkor menjünk fel hozzá, de "apám" nem akar most utazgatni. Nem baj, hogy szarrá fogunk fagyni, meg a vesémnek sem fog jót tenni a hideg. Ilyenkor fel tudnék robbanni, hogy nem tudok egyedül közlekedni, mert tuti felülnék a távolságira és mennék a Gabihoz. Alig várom, hogy el tudjunk költözni és ne kelljen ilyesmikre kényszerülni. Amúgy is fel kellene menni, mert a vesémet meg kell nézetni, meg gyógyszereket is kell már felíratni.
A közérzetem egész' elfogadható, ha az egymást érő hideg-meleg frontok és a plusz-mínusz 10 fokos hőmérsékletváltozások hatásait nem veszem figyelembe.
Egy ideje nem volt gondom huzamosabban azzal az erős oxigénhiánnyal, amivel meggyűlt a bajom a rosszullétek idején. Ha már itt tartok: komolyabb rosszulléteim sem voltak azóta, 1-2× jött, de nem tartottak sokáig és annyira kínzóak sem voltak.
Az idegeim megint megszívattak. Fürdés után elkezdtem törölni a lábamat, aztán éreztem, hogy valami megszúrt. Azt hittem, hogy valami beleállt a törölközőbe, kiráztam és tovább töröltem volna a lábamat, mire megint jött a szúrás. Gondoltam talán nem is a törölközőben van a szúrós akármi, hanem a talpamban, szálka (?), mert ugyanott szúrt. Tapogattam, hátha megérzem, de semmi. Nyomkodtam, hátha akkor megérzem, semmi. Gondoltam lehet, hogy nem érzem, de talán meglátom. Viccesen nézhettem ki, ahogy gúvadó szemekkel közelről pásztáztam a futóművemet, mert az öregem kiröhögött, hogy mi olyan érdekes rajta? :-D Mondtam neki, hogy mi van, de én semmit nem látok. Megnézte ő is, ő sem látott semmit. Közben felálltam, hogy elővegyem a testápolót, mert mindig be kell kenni kezem-lábam, mivel télen nagyon száradnak. Ahogy felálltam, megint elkezdett szúrkálni, de már a talpam különböző részein is, baromi erősen, mintha tűkkel szúrkálták volna és elestem, mert nem éreztem a talajt. Elkezdtem bekenni a kezemet, aztán mikor a lábamat akartam kenni és hozzáértem, mégrosszabb volt. Nem lehetett a talpamhoz érni, mert olyan volt, mintha parázson jártam volna és a színe is elváltozott, teljesen fehér volt szinte. A napokban átfagyott a fent említett fagyoskodás miatt, lehet, hogy az ütött vissza (?).