Végre felfelé ívelnek a dolgok!

Zsírkirály! :-)) 100%, hogy költözünk nemsoká'! Már zajlanak a dolgok ezerrel, felgyorsultak az események. Szervezés alatt áll a fuvar is, ha minden jól megy a Krisz levisz minket 50 rugóért, de ez még mindig jobb, mint a 100, ugyanis annyit mondtak az öregemnek, mikor felhívott egy költöztető céget. Ma fog visszaszólni - elvileg - a Krisz, hogy sikerült-e elkérnie a teherautót.
Nyugodt vagyok és ez már nagyon kellett a szervezetemnek is. Épp' időben emelte le Isten a vállunkról azt a nagy terhet, mert már kezdtünk begőzölni, az öregem is kezdett a szokottnál is elviselhetetlenebb lenni. Ahová költözünk az kisváros és mellettünk is van egy, szóval lesz minden, amire szükségünk lehet. Végre én is ki tudok mozdulni, mert nem lesznek sokfokos emelkedők/lejtők, aszfalt van mindenhol, szóval a járgánnyal simán elgurulok, meg a lábamon is járkálhatok, mert sima terepen könnyebben járok. Itt semmi inger nem ér, hányingeren kívül. :-D Ott ki tudok mozdulni és ide-oda elmenni, ez pedig megintcsak jót fog tenni a közérzetemnek. Az Ildiék negyed órára lesznek tőlünk, mondta, hogy majd rámnéz, ha az öregemnek Pestre kell menni, szóval nem leszek felügyelet nélkül.
Hirtelen sok(k) ez a felfelé ívelés a hosszantartó szívás, nélkülözés, tömény stressz, kilátástalanság, rossz körülmények után, de nagyon jót tesz a hangulatomnak. Abban bízom, hogy fizikailag is jobban leszek ezáltal és ha javulni nem is fogok, legalább stagnálni, meg visszaáll ez a mocsok a remisszióba. Mondjuk én hiszem, hogy lehetek jobban is, soha nem lehet tudni. Mi van, ha jobban leszek mégis? Sosem fogom feladni!
Jelentős mennyiségű súly került le a vállamról és innentől kezdve megint folytatom a stressz tudatos kizárását. Igaz, most aggódom a macskámért, mert még mindig nagyon megy a hasa, pedig diétáztatom, de holnap a faterom elviszi az állatorvoshoz, mert jutott rá. Vissza tudott követelni 30 rongyot és azt mondták még a jövő hónapban vonnak, aztán vége. A Bankban nem tudták az okot, az illetékest meg nem éri el az öregem. Visszatérve a macskára: Annyiból vagyok kicsit nyugodt, hogy a viselkedése nem változott, élénk, szemétkedik is a kutyával, eszik (bár kevesebbet), kunyerál mindenből, persze nem kap, diéta van. Ha nyitom a hűtőt, mászna bele. Az orra sem száraz és nem gubbaszt. Iszik is, ami jó, mert a hasmars miatt muszáj. Kíváncsi vagyok, hogy mi derül ki a dokinál.

Így élvezte a sparhelt melegét :-D

Mintha jobban lennék. Nyilván azért, mert nem esz az ideg ezerrel. Az mindenkinek betesz, de mondta a doki, hogy az autoimmun-kórokra nézve nagyon provokatív a stressz. Nem véletlenül kellene kerülnöm. Remélem mostantól meg tudom valósítani. Már jól ment, de beütött a lakhatás-gond és ki lenne nyugodt a létbizonytalanság közepette? Viselhetőbb a közérzetem.

A fagyás durva, főleg a futóműveimet illetően. Sokszor szorítanak, bizseregnek, vagy épp' külön életet élnek. Sokat fájnak, le vannak fagyva szinte folyamatosan, amin nem segít az sem, hogy a nedves zokni hűti, hiába cserélem le, x idő is ugyanaz van. Ezzel nem tudok mit tenni, majd nyáron jobb lesz, mert ha nem fázik, nem izzad. Megint vörös-fehér-szederjes, meg ha megnyomom (dokitól lestem el, ő is úgy nézi meg a keringést), fehér marad, mert nem megy vissza oda a vér, szóval megint ráférne az értágítás. A napokban pl. ilyen volt - a talpamnál azok a fehér foltok pont a nyomogatás eredményei:

Hiába melegítem, nem segít. A múltkor odatettem a sparhelthez, de semmit sem éreztem, aztán megfogtam, hogy melegíti-e egyáltalán, azt' a zoknim már tűzforró volt. :-D Beszélek majd a Dokival. A kezem is tiszta víz, a mobilom mindenbe belép, mert megzavarodik a nedvességtől. :-D