Dilemma

Nem tudom, mi lenne a jó döntés. Az egyik felem vágyik egy kutyára, a másik viszont nem akar, több okból sem. Nem pótolja egyetlen kutya sem a drága, jó pajtásomat! A célom nem ez volna az örökbefogadással, csak hatalmas űrt érzek a helyén és érzem annak a hiányát is, hogy elhalmozzak egy kutyát szeretettel ugyanúgy, ahogy eddig a Szutykot és hogy újra szaladjon hozzám boldogan, farkát csóválva egy kutya. Szeretnék kölcsönösen szeretetet adni és kapni egy kutyával. Macskám van, a Margit személyében, de hiányzik egy kutya is. Olyan kutyában gondolkodom, akinek rossz sora volt, így segíthetnék neki is gyógyulni mentálisan és megóvni a menhelyi elaltatástól is. El sem hiszem, hogy máris kutyát készülök magamhoz venni. Annyira mondtam, hogy kizárt egy másik kutya, de leginkább az hajt, hogy szeretnék megmenteni egyet (jó volna többet). Űr van bennem és a házban is. Apám kutyája nyugis, észre sem venni, hogy van nálunk kutya. Szeretem nagyon és ő is csíp, mindig örül nekem és mászik az ölembe, de Ő nem hozzám kötődik. Szeretnék újra egy aranyos "lényt" (a lökött Margón kívül :-D), akire vigyázhatok, meg akivel kötődhetünk egymáshoz. 3 hónapja kellett elengednünk az "Öreglányt", nem gondoltam, hogy ilyen hamar szeretnék másik kutyát, mert kikészített a dolog. Nem Őt keresem az újban, ő már előrement és vár, csak van ez az űr, amit csak egy másik kutya tud betölteni. A kutyaságával. Mikor el kellett altatni a kishavert, gondolni sem tudtam új kutyára, sőt semmire Rajta kívül és aznap, meg utána még vagy 2 napig bőgtem, mint az albánszamár, mikor az öregem nem látott, ahányszor eszembe jutott a kutya, meg tettem el a cuccait. Határozottan mondtam többször is, hogy több kutyát nem veszek magamhoz. Nem csak az újabb elengedés miatt (ami jó esetben csak sok-sok év múlva következik be és csak a kutya megöregedése az oka) utasítottam el, hanem számolok azzal is, hogy az öregem sokszor akar majd - főleg nyaranta - több napra elutazni, akkor addig hová tesszük, kire bízzuk? Nem bíznám senkire, főleg mert mint mondtam menteni szeretnék és nem akarok esélyt adni arra, hogy amíg távol vagyunk, esetleg bántsa az, aki meg van bízva az ellátásával. Apám is mentette a Fügét, idén lesz 3 éve, de még mindig látni rajta, hogy sérült pszichésen. Mi folyamatosan igyekszünk a bizalmát újra feléleszteni és már sokat nyitott felénk, meg nem reszket folyamatosan. A hátsó lábait még mindig rágcsálja, ha stresszes, de talán idővel ez is elmarad, vagy megritkul. Látom naponta, hogy mit okoz a terror nekik hosszútávon (és a Füge csak egy a traumákat átéltek közül, nyilván minden kutya és eset más), tehát nagyon szeretném én is legalább egy rossz sorsú kutyának a nyugalmat, szeretetet megadni. Nem lehet meggondolatlanul dönteni, hiszen egy sorsot vesz az ember a kezébe. Végig kell gondolnom, hogy maradéktalanul meg tudom-e mindazt adni, amire szüksége van. Hely van. Anyagi keret is lesz, mert nemsoká' egyenesbe jövünk jobban. Szeretet van. Védelem van. Eddig oké, de itt van az, hogy mi lenne vele, ha több napra elutazunk, vagy ha apámmal valami történik, engem otthonba tesznek, a kutyát nem engedik, vagy ha időközben sikerül innen kitörnöm, egy otthonba nem vihetném magammal. Szakítsam el ezesetben magamtól, mikor végre beilleszkedett, megnyugodott? Biztos, hogy nem tenném ezt meg. Ezek szólnak ellene - és csak az állat érdekében vannak ellenérvek. Mellette szól, hogy rengeteg kutya vár gazdára, sokukat kellene kiemelni rossz közegből, én ezt örömmel megtenném. Mellette szól még a kölcsönös kötődés, kölcsönös boldogság okozása a játékkal, meg azzal, hogy szeretnénk egymást. Na, ezen még agyalok. Mérlegre kell tennem a dolgokat, mert ha rosszul döntök, azzal ártok. Ha befogadok egy kutyát és kiderül, hogy valami nem működik, nem dobhatom vissza a bizonytalan menhelyi életbe.

Sokkal jobban vagyok

Tegnap megkaptam a vért, mivel végre láz/hőemelkedésmentes vagyok, de főleg mert sikerült szerdán közeli kapcsolatba kerülnöm a padlóval, az értékeim miatt. Csak a wc-re akartam elmenni, de útközben lekapcsolták a villanyt. :-D Csoda, hogy most ájultam el először, mivel már egy ideje szar értékeim voltak. Tegnap belém csepegtettek 3 zacsi vért. 2 órát feküdtem még utána, azt is ellenőrizgetés mellett és majd még kell egy vérképet csináltatni később is. Már nézték, de azt mondták, hogy később is megmutatkozhat, ha baj van. Emiatt kell figyelnem a vizeletet is - a trafó utánit egyből leadtam, ahogy kell, de még figyelni kell -, meg ha valami szokatlan, azonnal szólni. Eddig minden oké és jobban vagyok sokkal. Már eleve sokat javultam, de ez a vér nagyon kellett, a fő gond ekörül volt. Most az van, hogy ha minden oké továbbra is, akkor a hétvégén mehetek haza.