Újra fent

A hullámvasutam megint fent van néhány napja. Tegnap úgy elszálltam, mint a sóhaj, a külvilág kizáródott, nem fájt semmilyen tudat/gondolat, a fizikai fájdalmak sem vették el a kedvemet, mondjuk azok máskor sem szokták. Beszédesebb voltam és nevettem is.

'Apám' mostanában nem idegesített fel.

Megint tele vagyok tervekkel. Amikor a hullámvasút felér, mindig kipattan valami a fejemből, most épp' nagyon lelkes vagyok az agyagozást illetően, nagy terveim vannak, majd meglátom mi sül ki belőle. Mondanám, hogy szó szerint, csak kiégetni nem fogom tudni a cuccokat, hacsak nem tud beszélni 'apám' a haverjával, mert neki van kemencéje. Ha minden jól megy egy-két nap és meg is érkezik 25 kg agyag. Nem drágán adnak sokat. Könnyebb nekem agyagozásban, rajzolásban, zenélésben felszínre hozni, ami bennem van és írásban is időnként, nemhiába szoktam rizsázni itt egy csomót.

Egész' jól vagyok, a kórság megint 'alszik' egy ideje. Reményeim szerint kitart majd ez a jobb állapot, mert most elég volt a kórházból egy darabig. Majd júniusban lesz a következő kontroll, de addig már nem kéne látogatást tennem semmilyen egészségügyi intézménybe. :-D

Tervben van még, hogy elmegyek a Reptéri Skanzenbe. Júniusra fog esni, úgyhogy letudom névnapi ajándékként. Nem mintha izgatna a névnapom bármikor is.

I'm back! :-D

Visszatértem. A gép 2× járt szerelőnél, az első kanyarban kitisztította, de mivel még mindig zúg visszavittem és szerinte nincs baja. Pedig van, mivel zúg. Sanszos, hogy elgörbült az egyik lapátja a ventilátornak.

Még mindig szívunk a pénzekkel, beadta 'apám' a közgyógyra a kérelmet, mert hiába mondta ott a csaj, hogy nem jár, állítólag jár és 'apámnak' tanácsolta a doki, meg egy másik - az ügyben illetékes - ember, hogy adja csak be, mert meg kell adniuk, jobban mondva meghosszabbítani kell. Volt 2-3 nagyon-nagyon stresszes napunk, mert a lakhatásunk és a megélhetésünk forgott kockán, arról nem beszélve, hogy hogyan lesz gyógyszerem, amik között vannak életmentőek és ez a tömény szívás odatett az 'apámnak' is, tiszta ideg volt, a hasa is ment. Durva, hogy mit tesz az állam az emberekkel. Mondtam neki, hogy megyek dolgozni akkor is, ha a belemet húzom magam után, mert nem lehet így élni, aztán a fejembe verte, hogy nem vesznek így fel, ami nem esik jól még mindig, de el kell fogadni. Valahogy majdcsak lesz, nem szabad idegeskedni. Most várjuk, hogy mi lesz a közgyógy meghosszabbítással, meg az ápolásival. Mindenkiét piszkálgatják. Kiderült, hogy nem is jó összeget kapunk, mert az emelt járt volna már eddig is. Kíváncsi vagyok kapunk-e majd és mennyit. Jól szét voltam csúszva, beraktam a hűtőbe az újságot, meg ilyenek. :-D 'Apám' feszt ugyanígy. Jöhetne már egy kis nyugalom!

Nagyon fájnak az ízületeim és a kajálás sem megy megint, 61 kg vagyok. Minden étkezés után rosszul vagyok, bármit eszem, rossz lesz a közérzetem utána. Szét van fagyva a bal nagylábujjam és érdekes, hogy nem érzékel, mégis fáj. Miután kiengedtek a kórházból, másnap mehettem vissza, csak a sürgősségi részre. A vérnyomásomtól folyton bevérzett a szemem, meg szarul voltam, de ami a sürgősségire juttatott, az a szívritmuszavar volt, megint ugrált a szívem nagyokat, a pulzusom 120 volt és nem akart csitulni, izzadtam, lihegtem, meg mintha állt volna valaki a mellkasomon. Lementünk a dokihoz, ő meg mondta, hogy azonnal kórház, mielőtt szívrohamot kapok, ez így orosz rulett. Jött a mentő és bevitt, megnéztek, kaptam gyógyszert, ami levitte a pulzusomat, meg lesték a szívemet. Már a véralvadásgátlót is szedem. A sokszor órákig tartó érgörcs miatt félt a doki, hogy vérrögöm lesz és bajt csinál valamelyik szervemben. A szívgyógyszert éjszakára szedem, a véralvadásgátlót meg délben szoktam bevenni, de majd beszélek a dokival a szívgyógyszert illetően, mert ő ugyan azt akarja, hogy éjjelre hagyjon a szívem aludni, viszont nappal teszek-veszek és hamar kifulladok, meg rohangál, szóval jobb volna nappal kordában tartani, hogy ne lihegjek, mikor beágyazok, meg ilyenek. Nem szedhetek Frontint az új gyógyszerek mellett, meg az izomgyengeség miatt sem, szóval szívás.

Az ismerősünk kirepült Németországba. Lehet, hogy majd mi is kimegyünk körülnézni. Jót röhögtem, mikor mesélte, hogy majrézott a repülőn, mert rozsdát látott az ajtón. Mondom attól még nem zuhan le. :-D Mondta, hogy rókázott, amikor a kifutón felgyorsultak, mert a nehézségi erő belenyomta az ülésbe, a szerveiben is érezte a gyorsulást. Hú, ez nekemvaló lesz. ;-))

Szedtem össze holmikat, amiket odaadok rászorulóknak. Apám elintézi azzal, hogy nincs errefelé olyan hely, ahol le lehet adni. Ha a lustaság fájna... Amikor jobb erőben leszek, elviszem.

Javulok

A vesém legalábbis, mert a közérzetem még mindig nem jó. A hőemelkedés nem tért vissza, úgyhogy jó úton haladok a javulás felé. A szédülés még megvan, a vérnyomásom eléggé ugrál. Biztos a frontok sem használnak.

A gép rakoncátlankodik és el kéne vinni kitisztíttatni is, mert szutykos a ventilátor, de ez is pénzfüggő.

A közgyógy még a levegőben lóg. Apám elment 29.-én intézkedni, de közölték vele, hogy nem jár a közgyógy, mert nem kapok kiemelt családit. Jó duma... csak azt felejtették el, hogy mikor indult a közgyógyom, akkor sem kaptam már kiemelt családit. Akkor hogy' is van ez? Valószínűleg csak kifogás. Elvették, de apám fellebbezni akar, remélem hogy elfogadják majd. Én még tévedtem is, amikor azt mondtam, hogy 20 ezren felül van a költség, ugyanis nemhogy a 20, de még a 30 ezret is meghaladja. Mondta apám, hogy 35.000 körülire jön ki az az összeg, amiben benne vannak a szükséges gyógyszerek, a tápszerrel együtt. Majdnem 40.000 csak a gyógyszerköltség és még hol van a 40.000 bérleti díj + rezsi, kaja? Undorító, amit csinál az Orbán, amit lehet elszednek, nem számít, ha nagy bajt okoznak vele a másiknak. Az életem függ a gyógyszerek egy részétől és vagyunk így még sokan, de hol érdekli az ezeket az embereket? Szerencsém van most, mert a volt barátnője kisegített minket, állta a legfontosabb gyógyszereket, meg egy karton tápszert, szóval ha hazamegyek várnak majd, aztán mire kifogy minden, addigra már talán sikerül visszaszerezni a közgyógyot. Más fizette ki a gyógyszereimet, ég a képemről a bőr. Már a múltkor is úgy lett az asztmagyógyszer is, hogy Anyunak a barátnője akivel összejárt beszélgetni, ő adta ide a tartalék inhalátorát. Gusztustalan, hogy mindenre ráteszik a kezüket, az ember egészsége, vagy a maradék egészsége sem számít. Hogyan vehették el a rokkantnyugdíjasoktól a pénzt?! Hogyan dolgozzanak?! A nagybátyámnak hiányzik az egyik lába. Felülvizsgálták és arra jutottak, hogy nem jogosult. Mert? Kinőtt a lába, vagy mi?! Ezek semmit sem szégyellnek! Az ápolásit is piszkálják nekünk, remélem hogy nem veszik el azt is valami idióta indokkal, mert akkor nemhogy gyógyszert nem veszünk (már így sem), de még albérletet sem fogunk tudni fizetni.

Az étvágyam szar, megint 60 kg vagyok. Fáj a gyomrom mindig, ha eszem, ha nem. Biztos nem tesz jót neki a rengeteg sav, gyógyszerem meg nem volt ugye. Itt most kapok.

Semmi sem biztos ebben az országban. Egyik nap még van valami, másnap már megszűnik, mindent elvesznek az emberektől. Munkahelyet, lakást, pénzeket, stb. Nem is akarom ezt tovább rágni, mert csak idegesebb leszek.