Jó napok

Mostanában jó napjaim vannak. A hangulatom alig ingadozik és döntően jó a kedvem, fizikailag is jól vagyok, leszámítva a fülledt, meleg idő hatásait. Nincsenek erős rosszullétek sem.

Azért hogy ne érezzem olyan jól magam, a fogam beintett. A rohadt reflux hazavágja a fogzománcot, mert nem csak a gyomrom savas, hanem a szám is és meggyengültek a fogaim pár éve. Most vágódott haza pár év alatt a második fogam. Teljesen letört, ínyig és emiatt baromira fáj az ínyem, meg az ideg, ami védtelenné vált. Ha nem figyelek és hideg éri, majd' becsinálok. 3 napja kínlódom vele, nem bírok figyelni semmire, fáj az állkapcsom-fülem is, bár hosszabb-rövidebb - inkább rövidebb - időkre sikerül csillapítani, meg van hogy spontán lecsitul enyhe szintre, de teljesen nem múlik el. Időnként vallatni lehetne a fájdalommal, pedig magas a fájdalomküszöböm. Az öregem Pesten van (pont aznap ment fel, mikor gallyra ment a fogam), de ma este már jön haza és szólok neki, hogy mihamarabb juttasson el fogdokihoz. Remélem nem talál ez a kérésem is süket fülekre. Gondolom szájsebészet lesz belőle, az öreg be is fosatott, hogy ki fogják vésni és be fogok tojni a fájdalomtól, de a Tesóm szerint nem biztos, mert az élettársának sem vésték, kikapták pikk-pakk a szilánkokat. Ámen! Remélem én is megúszom ennyivel, ez sem lesz egy sétagalopp, de a vésésnél biztos barátságosabb eljárás.

Felüdülés volt ez a 3 nap egyedül! Semmi stressz, cseszegetés, tudtam pihenni is nyugiban, bömbölhettek a hangfalak (most is megy a banzáj, kihasználom estig az időt), stb. Mivel jól vagyok, így sokat tevékenykedem, rendbeszedtem nagyjából a kecót, mert a fater szokás szerint kupit és szemetet hagyott, én meg utálom a dzsuvát és a rendezetlenséget.

Az edzés nagyrésze mostanában gyakran kimaradt, mert el is felejtettem, meg sokszor gyengék az izmaim a melegtől és úgy nehéz súlyzózni, fekvőzni, stb. Azért jobb napokon csinálgattam, ma is nekiestem. Motivál, hogy már látni a karomon a gyarapodást.

Szedtem málnát is a kertből, közben nem figyeltem oda és beleléptem a mellette lévő csalánbokor aljába. 'Mesztéláb'. Fasza volt. :-D

A kismacska haláli. Annyit röhögök rajta. :-)) Rám van tapadva, nyivákol értem, ha kimegyek a szobából, meg rászokott, hogy a vállamra ül, mint egy papagáj. :-D Máskor a nyakam köré tekeredik, mint egy sál. Ha mászkálok is ott marad, nem izgatja. Ha megállok egy bútor előtt/mellett, akkor felugrik rá és onnan rám, ott csimpaszkodik a ruhámon, mint egy matrica. :-D

Kíváncsi vagyok, hogy mit tudott intézni az öregem. Nagyon vicces ez az egész, kiküldtek egy olyan végzést, hogy megvonták a pénzemet, mert nem jelentem meg a felülvizsgálaton, de az is ott van, hogy aki véglegesítve van, annak nem kell. Ez most akkor mi? :-D Nyilván nem olvasta el figyelmesen a papíromat az ügyintéző. Bement az öregem tegnapelőtt Pestre, hogy felhívja a figyelmüket a véglegesített státuszra. Vitte a szakvéleményeket is. Meglátjuk mire jutott, de nem vagyok optimista azok után, hogy - nem viccelek! - már 3× kellett reklamálnia, hogy rossz címre küldték az ellátást, 3× töltött ki nyomtatványt a lakcímváltozásról, de negyedszer is az előző lakcímre érkezett a pénzem... Ezek után nem lep meg, hogy megint átsiklottak a véglegesítés felett (mert ez sem az első eset). Nem tudom hová figyelnek ott az ügyintézők, de nem volna rossz, ha végre rendesen végeznék a dolgukat és nem szívatnák a jónépet, pláne ismétlődően.

Nem tudok aludni

hiába van éjjel, szóval írok.
Jól megszívtuk ismét, ugyanis leállították az egyik pénzemet, ráadásul nem is jogosan. Ugye nekünk, rokkantaknak szokott lenni 2 évente felülvizsgálat, s az akkori állapot megítélése függvényében (amiről sok sorstárs panaszolta, hogy a vizsgálat során alábecsülték az állapotuk súlyosságát) folyósítják tovább az addigi összeget, vagy éppen kevesebbet, ha valakit visszaminősítenek enyhébb fokozatúra. Az komoly volt, amikor anno mesélte - az egyik lába amputációján átesett - nagybátyám, hogy behívták felülvizsgálatra és kevesebb százalékot (ezzel együtt nyilván kevesebb összeget is) állapítottak meg neki. Mire fel? Nem nőtt ki a lába, nem is fog, akkor mi' jogon rendelték be és főleg mi' jogon, meg milyen 'logika' alapján ítélték kevésbé rokkantnak? Nonszensz.
Velem egyelőre ezt nem játszották el (80%-os egészségkárosodás és végleges állapot van a papíromra írva, gondolom emiatt nem mernek javulásra hivatkozva lecsípni a lóvémból, mondjuk nyilván a Lali is ilyen besorolást kapott, mégis szívóztak vele), de leállították a pénzt, arra hivatkozva, hogy be kell mennem felülvizsgálatra. Gyakorlatilag azonban nem kell, a véglegesített státusz miatt. A legjobb, hogy egyszer már ezt megcsinálták velünk és mikor az ügyintéző csaj adni akarta a papírt, hogy mikorra kell mennem, egy kolléganője hívta fel a figyelmét a papíromon pirosan és a végén felkiáltójellel virító, végleges állapot feliratra. Mondta neki, hogy nekem nem kell menni. Valóban évek óta a papírjaimból dolgoznak, azok alapján ítélik meg mindig az ellátásra való jogosultságot, emlékeim szerint nem is akadt meg a pénz azóta. Szóval most tök feleslegesen tartják vissza a pénzt és lehet megint reklamálni, hogy olvassák már el figyelmesen a papírjaimat, ott a kulcsfelirat. Aki véglegesítve van, annak automatikusan jár az ellátás, nem állíthatják le és nem rángathatják be a bizottság elé. Utóbbit megoldanánk valahogy, de a pénzen való ücsörgésük cseppet kellemetlenebb.
Remélem sikerrel jár az öreg, majd megy Pestre intézkedni az ügyben.

Hogy jóról is beszámoljak:
Ma - vagyis már tegnap - este nagy boldogság ért. Volt a 12 éves Margitom, akit el kellett altatni tavaly és annyira szerettem, meg eleve a fekete macskákat nagyon bírom (mondjuk mindegyiket), hogy szerettem volna egy másik ugyanolyat. Nem pótszernek nyilván, hanem mert nagyon tetszenek, meg a Margó emléke miatt is. Hol ilyen, hol olyan okokból nem jött össze, na de tegnap este meg lettem lepve egyel a szomszéd jóvoltából, ráadásul ő még nagyon fiatal (néhány hetes), úgyhogy a kezdetektől tudunk összeszokni és baromi aranyos az ábrázata. :-D

Ő tehát Eszti (a nevét a Tesómról kapta, mert sokat köszönhetek neki, meg olyan közel állunk egymáshoz, hogy gondoltam, ezzel is megtisztelem). A képminőség így esti lámpafény mellett csak fos lehet, szóval azért ilyen, de majd kattintok jobbakat is:

Haláli a kis szaros, ahogy esetlenül bukdácsol, mivel még alig tud járni. Azonnal megszokott. Ahogy a kezembeadták és a vállamra borult, elkezdett dorombolni, meg ha az ágyra ülök/fekszem, azonnal mászik be az ölembe, 2× el is aludt ott. Álmában járnak a lábai, cuppog, stb., kész vagyok rajta. Szeret a mancsaival 'dögönyözni', meg rágni az ujjaim hegyét, egyelőre csak annyi fér be a szájába. :-D Kb. egy órája lehetett csak nálam, mikor kimentem retyóra és mégis úgy nyivákolt utánam, hogy ihaj. Amint visszajöttem és jöhetett mellém az ágyba, csend lett és dorombolva lazult. Az anyja valagát. :-D Már most imádom.
Már a hónom alá kucorodva alszik, mindjárt én is kivonom magam a forgalomból.

Tök zsír, találtam ma egy sorozatot, ami olyan, mint a Jégpilóták volt. Elég izgalmas részbe futottam pont bele, úgyhogy élveztem. Egy leendő pilótacsaj, aki bekajált pár repcsis kézikönyvet, kipróbálta magát egy tapasztalt pilóta mellett és szerencsétlen muki rendesen berezelt. :-D A csaj majdnem leállította a motort a levegőben, meg kanyarodások címén hirtelen és nagymértékben forgatta a kormányt, meg elkezdett egyik irányba fordulni, de rájött, hogy az ellenkező irányba kell és akkor is hirtelen rántott rajta egyet, a gép meg majdnem átesett. :-D A pilótasrác lesápadt. :-D Leszálláskor meg nem figyelt az egyenesben tartásra és az utolsó pillanatban korrigált, ismét heves kormánymozdulatokkal berezeltetve az 'anyósülésen' ülő srácot. :-D Jót szórakoztam, persze a pilóta nem. A csaj tök lazán kezelte, hogy azalatt az egy út alatt legalább 3× kerültek zuhanásveszélybe, csak a tapasztalt pilóta útmutatásai megmentették a bőrüket. :-D Holnap is nézem. Legalább ez is leköt, meg örömet okoz.
Nem fogom hagyni, hogy a depresszió győzzön, igenis keresem a kapaszkodókat és a motivációkat. Ennek a karom alatt horpasztó gombolyagnak is örülök, értékelem a jó dolgokat az árnyékos oldalon is. Muszáj előre tekinteni. Megzuhantam, ja, de amíg nem ragadok bele, addig nincs nagy baj.

Megint muszáj

ide letennem pár szennyest, mert szétfeszít ez a nyomás. Megint kezdek bekattanni a sok trágyától, ami körülvesz és amiért nem bírok kitörni, meg nem bírom megemészteni, hogy a fater ennyire szemét módon áll hozzám. Látszik, hogy nem akart. Ahogy látom védekezni sem, így lettem a balesetük, de az Anyám legalább szeretett. A Gabit is idevette, de vele is szemét módon beszél, meg őt sem veszi emberszámba, szóval mi értelme volt? Az egy dolog, hogy sok olyan dolga van, ami bosszantó, de ezt a viselkedést ő sem érdemli meg, sem pedig az ok nélküli genyózást. A kákán is csomót keres az öreg, szóvá is tettem, persze reakció semmi. Ott tartunk, hogy a Gabi sem jó neki és ki akarja tenni. Persze az ő pénze is jó... okádnom kell! Tény, hogy a Gabi mindenre tojik, lusta, stb., de akkor a pénze se kelljen! Annyira elviselhetetlen lett a fater, hogy hihetetlen. A Gabi még csak kb. 2 hónapja él velünk, de már most besokallt a folytonos ordibálásától, puffogásától, pénzszórásától és kunyerálásától, egyebektől. Eddig is kb. nyugágy kellett hozzá, de az utóbbi években egyre nehezebb a természete és egyre gátlástalanabbul mászik bele az emberbe. Megint ott tartok, hogy elhúzok a híd alá is, csak itt ne kelljen maradnom, mert szó szerint megőrülök. Elkezdek megint otthonokat nézegetni, hátha találok olyat, amit bírok fizetni. Már rég' nem cumiznék itt, mivel nincsenek mazochista hajlamaim, viszont lóvém se'. Ami van, az lepkefing és 99 rongy volt a legolcsóbb otthon, amit találtam, szóval meg vagyok lőve. Most viszont megint annyira elviselhetetlen a helyzet, hogy muszáj valahová lekoccolnom ebből a szartengerből. Az életkörülmények is méltatlanok és a fater hozzám/hozzánk való viszonyulása is. A Gabi vissza fog menni abba a fertőbe, ahonnan jött és vége lesz. Újabb bukása az 'apánknak'. Lelkiismeret nélkül löki vissza a szarba, meg fikázza, hogy milyen szar természete lett, de azt elfelejti, hogy őt is otthagyta és talán nem ilyenné válik, ha nem olyan szar élete lett volna, amilyen lett. A miénk sem sokkal jobb, a húgommal és velem sem volt soha kezesbárány, meg anno mellőlünk is lelécelt, de mi nem kallódtunk el. A Gabi füvezett, meg ki tudja még miket csinált, mert nem merte konkrétan elmondani, csak hogy rossz dolgokat tett. Mióta nálunk van legalább nem szív és nem csinál semmi rosszat, a káromkodása is sokat csökkent, de még sokmindenben kéne javulnia, viszont nem fog soha normális életet élni és kitörni a rossz dolgokból, ha visszataszítja oda az öreg. Oké, 22 évesen nem gyerek, de egyrészt ez csak elv, a gyakorlat mást mutat, ugyanis baromira gyerekes és tájékozatlan, másrészt pont emiatt is és mert az apja alig vett részt az életében, épp' ideje volna most már tennie valamit ÉRTE és nem ellene. Ezzel pedig, hogy ismét ellöki, ráadásul vissza a szarba, meg még fikázza is megint csak árt neki.
Siralmas, hogy a 3 gyereke közül mindet sikerült elmarnia és még mindig nem ismeri el a bukását, meg az alkalmatlanságát a gyerekvállalásra, még mindig nem látja be, hogy hibázott. Mi vagyunk a rosszak, a hálátlanok (ugyan mit hálálhatnánk meg?), az idióták. Minket tud fikázni, de a világért sem látná be soha a maga hibáit. Én mindig szembesítem velük, vagy rámutatok olyasmikre, amiket ő is elkövetett és mégis minket csesz le ugyanazért, de ez vagy lepereg róla, vagy elkezd támadással, alázással védekezni. A Gabit a ~ 2 hónap ittléte alatt is sikerült megríkatnia nem egyszer, persze melléállok, amikor jogtalanul genyózik vele. Kapom is az ívet érte, de leszarom, ne képzelje már azt, hogy mindenkit leuralhat. Ő nem mer fellépni a fater ellen, én viszont nem félek már tőle és nem is szabad félelmet látnia, éreznie, mert abból táplálkozik. Mondtam a Gabinak, hogy ne féljen. Mondta, hogy csalódott az öregben. Mondtam neki, hogy ezen én is átmentem, de igazság szerint mindig ilyen volt, csak régebben nem tűnt fel, mert az Anyu élt és mivel ő szeretett minket, kompenzálta valószínűleg a fater hidegségét, keménységét, egyebeket, plusz gyerekként csomó minden nem tűnt fel, meg nem volt a tudomásomban és valószínűleg neki sem tűnt fel akkor még az igazi arca, mivel keveset látta, meg neki is ott volt az anyja, aki gondolom szintén kompenzált. Azt mondta, hogy nem ilyennek ismerte meg. Mondtam neki, hogy nem is volt ilyen, illetve a mérték volt enyhébb. Az meg pláne odavágott a Gabinak, mikor közölte az öreg, hogy ha nem tetszik valami, szedheti a cuccát és mehet oda, ahonnan jött. Persze lecseszést kapott, mert sírni mert. Mondtam neki, hogy szarja le, a faterban egy fikarcnyi empátia sincs, csakúgy, mint lelkiismeret, vagy önkritika, szóval sosem fogja felfogni, meg belátni, ha valakibe belemászott, vagy igazságtalanul járt el. Megértem, hogy szar ezt kapni a saját apjától, főleg azok után, hogy sosem érezte milyen, ha van egy apja az embernek. Mi sem, mert ugyan velünk élt 12 éves koromtól, de sosem vett részt apaként az életünkben, de a Gabival valamivel kevesebb időt töltött. Megértem a keserűségét. Mondtam neki, hogy nem csak őt tiszteli meg ezzel a lelki szadizással, engem is rengetegszer bőgetett már meg az utóbbi években (csak ő nem tud róla, mert nem fogom neki megadni ezt az örömet) és hiába vagyok nemsokára 28 éves, a mai napig eléri, ha tartósan és keményen aláz, meg azzal, hogy kihasználja a ráutaltságomat, korlátoz dolgokban, stb., mivel mostanra egyre több van a számláján és egy ponton túl nem bírom fapofával lekezelni. Ráadásul mint mondtam, gyerekként nem, vagy máshogy fogtam fel dolgokat, nem tudtam dolgokról, stb., mostanra viszont megtudtam ezt-azt, felismerek ezt-azt, felfogok ezt-azt és ezek között vannak olyan dolgok, amiket nem vesz be a gyomrom, meg a pszichém. Nem fogok hazudni, van, amit nem bírok feldolgozni, hiába próbálom. Mindig odab@sz egy s más, amit tesz, vagy mond és igen, néha kiborít. Nem akarom, erőlködöm, mégis elszakad a cérna, ha ahhoz elég ideje és mértékben gyilkol idegileg. Mondtam a Gabinak, hogy ő ilyen, mindhármunkkal ezt teszi, ami nyilván nem vigasz persze, de így legalább nem azt ülteti el benne a fater, hogy ő a rossz. Mondjuk ki tudja, én is egy rakás fekáliának érzem magam, de próbálok magamban jót is találni egy-két éve.
Nagyon szar a légkör és a Gabi is megjegyez egyre több dolgot, szóval látja ő is, hogy milyen a fater, meg mennyi minden nem normálisan megy itt. Az öreg arra játszik, hogy elültesse bennem, hogy defektesen gondolkodom, de itt a bizonyíték a józan eszemre, hiszen a Gabi is azt és úgy látja, amit és ahogyan én.
Eleinte tette a jófejet a Gabival szemben, aztán elkezdte megmutatni magát, mostanra már vele is flegma, ordít vele is, stb. Neki is ígért már be párszor nyakast, sallert, meg ilyeneket. Nem teszi meg, de alázásnak tökéletes. Neki is beledumál a dolgaiba, pl. neki sem engedné, hogy 3 cm-nél rövidebb legyen a haja. Beteg ez az ember! Én azért is letoltam a Gabinak a gépemmel, mivel akarta és akkora cirkuszt levert az öreg, hogy csak lestünk. Mondtam neki, hogy nyugodjon már le, a Gabi nem csecsemő, cselekvőképes is, meg az ő teste, ő külseje, szóval azt tesz vele, amit akar, neki nincs joga beleszólni! Itt puffogott tovább és ahányszor meglátta, be kellett szólnia rá.
Ma reggel beszökött az Alex, amíg ő a kertben kapirgált és arra ébredtünk, hogy itt üvöltözött, hogy mi a f@szért nem figyelünk, mikor itt vagyunk ketten is és a f@sza tele van velünk. Eldurrant az agyam, én is felemeltem a hangomat és megmondtam neki, hogy a miénk is tele van az örökös cseszegetésével. Mondom ha nem látnád, mi még aludtunk, honnan kellett volna tudnunk, hogy bejött?! Miért nem csuktad akkor be az ajtót?! Erre már persze nem kaptam választ.
Soha egy jó szót nem tud mondani, meg egy "légyszíves", vagy egy "kösz'" is derogál neki, csak parancsolgatni tud, meg mindent elvárni. Én nem vagyok szívbajos, ugyanazt adom amit ő, de nem esik le neki a tükör-effektus, lazán lecsesz azokért, amiket ő is mond/tesz velem-velünk. Nem ismeri fel. Gondoltam segítek és felvilágosítom, amikor olyan a helyzet, de arra csak tagadást és hárítást kaptam. Ettől a végtelenül makacs, önfejű, nárcisztikus, bunkó viselkedéstől agyvérzést tudok kapni. Meg a királykodásától. Őrá mindenki legyen tekintettel, de visszafelé ez sem működik.
Sosem jó neki semmi és senki, nem lehet megfelelni neki és ezért állandóan csak kötözködik, kritizál, puffog. Leszívja az ember életkedvét.
Rohadtul nehéz vele együttélni!
Ma is úgy felhúzott, hogy a vérnyomásomat felnyomta rendesen. Nem kell ez, nem fogok miatta megdögleni.
Bejött a nyár a zivatarokkal és megint a villámlástól retteg, meg folyton az időjáráselőrejelzést bújja, a felhőket nézi és kommentálja, áááá!!! Nem normális!
Az igénytelensége is baromira zavaró, főleg így nyáron méginkább behányunk az izzadtság, meg lábszagától. Ha szólni merek én vagyok a bunkó, meg a köcsög és jön a szokásos támadással védekezés, hogy "én csak ne mártírkodjak, mikor a dokinak arra panaszkodtam, hogy izzad a lábam, akkor neki se szóljak be". Ja, csak éppen én megmosom akár napközben is és nem várom meg, míg olyan bukéja lesz, hogy 3 kilométerről is érzik, ellentétben vele. Nem bunkózni kell, hanem tenni azért, hogy megszűnjön az, amivel zavarja a környezetét. A tökömért nem lehet fürdeni?! Helyette is szégyellem magam, mikor emberek közé megy. Erre már nem mondott semmit.
Csomó minden van még, de nincs már kedvem írni, meg csak a szar ömlik belőlem. Muszáj volt már valamennyit letennem, mert bekettyózom lassan. Megint olyasmik forognak a gondolataimban, amiket nem szabad választani és próbálom kontrollálni magam, egyelőre még a józan eszem vezet.
A hangulatom is baromira ingadozik, hamarabb durran el az agyam, feszült és érdektelen vagyok, a szememből random elkezd folyni a könny idegemben, mikor már pattanásig feszül az agyam a fater miatt, vagy amiatt, hogy nem tudom hogyan és merre törjek ki ebből a mocsokból, míg máskor hirtelen ok nélkül röhögés kap el, elég intenzíven és akkor meg azért folyik a könnyem, mert annyira röhögök és alig bírom abbahagyni.
Káosz van körülöttem is és bennem is.
Meg kell találnom a kiutat.