Most sem unatkoztam...

19.-én kidobtak végre a kórházból. A vérnyomásom nagyon megkínoz egy hete, de talán csak az idő miatt.

Baromira instabil vagyok mostanában, ami nagyon nem oké, pedig próbálok normális lenni. Gondolom kéne a hangulatstabilizáló. Leálltam velük, mert zombivá tettek. Azt se' tudja az ember mit csinál, hol van, folyik a nyála, stb., leszedál. A Frontin jó volt, az is ütött, de csak annyira, hogy tudjak magamról, viszont ne érezzem, hogy kivagyok. Kezdtem ráfüggni, meg nagyobb adagokat lenyomni, hogy kiüssön órákra. Ezt nem mondtam el apámnak, se' az orvosnak, mert nem akartam, hogy elvegyék, apám meg amilyen körültekintő, fel sem tűnt neki semmi. Csak jöttek a testi bajokra az új bogyók és mivel a Frontin nem volt velük szedhető, elvette a doki, mondván fontosabbak azok a gyógyszerek, szóval azóta szabadon tombol a szemétláda az agyamban. Testileg pörgök, mert nem tudok mostanában elaludni, meg néha megrohannak tervek és úgy érzem menni fog, van kedvem is, de aztán ahogy jött a lelkesedés, úgy megy is. Egyszerre érzem azt, hogy nincs kedvem élni és azt, hogy dolgozni akarok már járni.

A Jóisten megint megsegített minket! Ma arra keltem, hogy apám a nevemet mondogatja. Kirohanok, a kutyám ott rángatódzott a szék alatt a saját végtermékeiben, meg a hányásában, a szája habzott, szeme fennakadt. Kérdezem, mi történt?! Mondja apám, hogy egy méhet látott a kutya előtt a kövön, biztos megcsípte. Fasza. Eközben a karomba vettem, de akkor már csak lógott. Szólongattam, semmi. Kirohantam vele a teraszra, ott van egy nagy asztal, oda felfektettem, de nem mozdult, a szeme a semmibe meredt, a nyála folyt. Szóltam apámnak, hogy hívja az állatorvost. Krízisben nagyon higgadt és összeszedett vagyok, holott eredetileg nem vagyok a nyugalom mintaképe. Hívta a dokit, akkor a kutya már nem is lélegzett. Az orrába fújtam párat, de semmi. A görcs még fogta az állkapcsát, de szétnyitottam legalább annyira, hogy lélegeztetni tudjam. Apám közben elérte a dokit, elhadarta mi a gond. Mondta a doki, hogy ezek szerint allergiás a méhcsípésre, adjunk Kalciumot. Nincs itthon. Adjunk akkor tejet, abban van. A kutya persze nem tudott inni. Adjunk egy negyed Algopyrint. Apám berohant érte, én lélegeztettem tovább, aztán egyszer megrándult a kutya és elkezdett zihálni. Legalább már lélegzett. A doki még a vonalban volt, kérdezte, hogy tud-e nyelni a kutya. Ezerrel nyeldekelt szegény, meg nyüszögött. Mondja apám, hogy tud nyelni. Jó, itassuk a tejjel, meg adjuk be a gyógyszert. Nem csinált szegény semmit, csak ködösen nézett rám amolyan "segíts!" tekintettel. Kinyitottam a száját, apám letuszkolta a torkán a gyógyszert félig-meddig, aztán lenyelte. Vártunk. Simogattam, egy ideig csak feküdt ott zihálva, közben néztünk egymás szemébe. Egy idő után elkezdett rendesen lélegezni, meg a szemei kezdtek élettel telni, a mancsával átfogta a csuklómat. Aztán felült! Gyengén, de ült pár mp-ig. Örültem! Mondtam feküdjön vissza, lefeküdt. Simogattam, beszéltem neki. Nyalta a kezemet hálával. Pihent egy ideig, aztán kezdett már mocorogni, meg ha csak ránéztem, már csóválta a farkát. Eleinte csak alig, aztán már ezerrel járt neki. Nagyon megörültem! 3×-ra intett be a kaszásnak. Egyszer, mikor ellett totál legyengült. Aztán jött a hasnyálmirigy + bélgyulladás, meg most ez. Stramm öreglány. Megdagadt a szája-orra, de kezd neki apadni. Az a szerencséje, hogy nem állt bele a fullánk, csak megszúrta, de mivel ezek szerint allergiás, ezért Neki ez is elég volt. Örülök, hogy él! 

Mindenféle

Hétvégére hazaengedtek a kórházból, tegnap jöttem vissza. Sokat javultam, mondjuk ideje már ennyi idő után. Olyan jól vagyok, hogy nem is érzem, hogy itt a helyem, de az eredményeim szerint még van egy kis dolguk velem. A mopedet nem tudjuk megvenni, nincs aki elhozza, a Krisz hozta volna, de nem lesz már meg a kocsija addigra. Pech. A Jóisten már előkészítette nekem a megoldást, ugyanis találkoztunk azzal a nővel, aki ajánlotta a melót és kérdezte, hogy tudok-e menni. Mondtam, hogy mennék, de nem tudom megtenni odáig az utat, mopedet akartunk venni. Ekkor azt mondta - mivel megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak és köztük vannak mozgáskorlátozottak is - hogy vannak kapcsolatai, tudnak nekem intézni olcsón mopedet és a szállítás is meg lesz oldva. Amint meglesz, el tudok kezdeni lejárni a faluba, dolgozni is. Apám lekísér, meg meló után haza, mert a rosszullét mindig les rám és nem volna szerencsés leájulni a járgányról tök egyedül, felénk kevesen járnak az utcán, meg nincs járda a falu egy részén, az úttest szélén kell menni. Ha ott lezúgok és nincs velem senki, kivasalnak a kocsik, vagy a busz, vagy elég, ha 'kikapcsolok' pár pillanatra, akkor is baleset lehet. Gyalog is kísérettel mehetek csak. 'Apám' persze meg akarta úszni a segítségnyújtást, kérdezte, hogy otthon nem dolgozhatnék-e? Nem tudom, mit hisz.

Az étvágyam továbbra is gáz, de erőltetem a kaját. Az ízek sem jók, mindennek más ízét érzek, mint amilyen valójában. A hányinger is visszatér. A zombi-üzemmód sem szűnik. Olyan szépen beborultam szombat este a tuják közé, hogy ihaj! Gondoltam elsétálok még a kapuig (kb. 30 méter a ház bejáratától), meg vissza. Már visszafelé mentem, aztán úgy megszédültem, mint akit jól fejbecsaptak és hiába a korrigálás, baaang! :-D Mostanában mintha satu fogná az agyamat, közben körhintán ülnék. A ház tulajdonosával jóban vagyunk, ő nővér és apám kérdezte, tud-e ajánlani valami kezelést a bajaimra, mert itt már nem tudnak többet tenni. Ott, náluk (Kanada) más gyógyszerek is vannak és akar nekem küldeni valami algát, ami állítólag javíthatna az állapotomon, de ahhoz kellett a doki véleménye is. Örültem, mikor hallottam, hogy "ő nem látja akadályát", aztán folytatódott a mondat "de az a baj, hogy nincs értelme, mert a szervezetem önpusztító mechanizmusa miatt ez sem épülne be, kilökné ezt is." Elillant a mosoly az arcomról. Eddig minden doki azt mondja, hogy nincs segítség. Állítólag pusztulnak azok a sejtek is, amik azért felelősek, hogy a szervezetem felvegyen tápanyagokat, hatóanyagokat, emiatt nem épülnek be a dolgok (csak csekély mértékben). Valami enzimeim is hiányoznak állítólag amiatt, hogy túl korán születtem meg és nem fejlődtek ki. Nem adom fel, kipróbálom az algát, valamennyi csak beépül, hiszen a gyógyszerek is használnak, meg néha hízom 1-2 kg-t, szóval valamelyest biztos működik a dolog. Az algából is felszívódhat valamennyi és kifejthet valami hatást.

Nem lesz

összeszedett ez a poszt, bennem is káosz van. Azt se' tudom, minek írok. Tele vagyok feszültséggel mostanság. Annyi mindent tudnék leírni, de rendezni sem tudom a gondolataimat. Zombi vagyok, megint nem tudok kommunikálni, mert nincsenek gondolataim, nincs motivációm semmire, nem örülök, nem érdeklődöm, stb. Valami le van blokkolva, nem tudom mi történik. Ez nem az első eset, de akkor sem tudom mi van. Nem érzek semmit, mégis majd' széttép valami, aztán visszaváltok zombi-üzemmódba és x ideig az van. Ez megy napok óta. Nem tudok aludni, csak hánykolódom az ágyban, van hogy hajnalban borulok fel, csak akkor már keltenek lázat mérni, mosakodni, stb. Tegnap éjjel is, meg előtte éjjel is felkeltem, a szememből meg folyt a könny, úgy keltem. Letöröltem, de mindannyiszor újra gördülni kezdtek, nem tudtam ellene tenni. Mondom akkor jó' van, le van szarva, majd abbahagyja. Az arcom nem rezzent, gondolatom sem volt, csak gépiesen törölgettem a szemem, valami félig érző, félig zombi lény lettem, furcsa volt. 1-2 perc után mindent elvágtak - kivéve azt a maró érzést, meg a zombizást. Nem tudom mi volt ez, 2 éjjel is. Nappal a kezemben van a kontroll. Zsong az agyam.

Testileg viszont javulok, ideje. Már nem minden nap van hőemelkedésem, ma sem volt és jó erőben vagyok. Voltam veseultrahangon, vettek vért, vizeletet, azok szerint is javulok, meg én is érzem. A vesém is javult, csak a hányinger makacsul visszatér azóta is, de azt mondták lehet a lupusztól. Ma egész jól tudtam járni, persze ezen felbuzdulva kóricáltam is a folyosón össze-vissza, de az erek a lábamban hamar pihenőre intettek. Az is jó, hogy a térdem sokkal enyhébben fáj. Most hajolni is mélyebbre tudok. A kéz-lábujjaim még mindig kicsit merevek, ökölbe nem bírom szorítani és fájnak mozgatásra, meg a könyököm, csuklóm, de sokkal jobb, hogy már a vállam és bokám jó, meg ma a térdem.

Talán javulok

Végre javult a vesefunkcióm. A fájdalom is enyhébb, már csak akkor érzem, ha fekvéskor ráfordulok. Még a hányinger is megvan, de már nem mindennapos. Vasárnap volt az első olyan nap hosszú idő után, amikor nem volt hőemelkedésem. Reméltem, hogy enyhül a gyulladás. Az csinálja a lázat/hőemelkedést, gondoltam javulok, ha vége, erre hétfőn megint volt és azóta is napi több alkalommal van. Tegnap mondjuk megint nem volt, hála Istennek! Az ízületeim ugyan még nagyon fájnak, de a vesém, meg a vérképem jobb, ez is valami, talán lassan elkezdek helyrejönni. Hogy ne örüljek annyira, megint megtalált az afta és benyaltam egy kis lábgombát is. Még enyhe, remélem nem makacsolja meg magát. Most ezeket is kezelni kell, de a vesém tart itt bent leginkább, azt kell helyrepofozni.

A mopedet csak szeptemberben kapom meg, 5-6.-a körül jön elvileg a pénzem és akkor fizetünk majd először, a második részletet szeptember elején, akkor jön a következő pénz. Mindegy, mert mostanság még úgyis itt leszek, meg úgysem vágyom sehová kimozdulni, bár már vannak jobb napjaim, mikor elég sokat kiülök az ágyból, sétálgatok is. Van, mikor olyan jól vagyok, hogy alig fekszem, csak a javulást mindig visszaesés követi. Ha ez megszűnik, közelebb kerülök a hazamenetelhez.

Ha megint jól leszek, szeretnék dolgozni. Nem tudom, lesz-e még hely ott, ahová mehettem volna. Jó volna, ha mehetnék és ha megint lenne majd minimum fél év remisszió. Nem tudom, ebből a 'körből' mikor mászom ki, remélem hamarosan. Jó lenne, ha alkalmaznának. Mondtam 'apámnak', hogy mennék melózni, az ugye a faluban van (mi dűlőben lakunk), erre elkezdte, hogy oda hogy' jutok le? Totál nem a Földön jár, ha rólam van szó. Jól figyel. :-D Azért veszem a mopedet, hogy messzebbre is tudjak menni végre. Csesszék meg, hogy elvették a közgyógyomat, a doki ki akarta írni a járgányt, de anélkül nem lehet. Mindegy, így is jóval olcsóbban lesz meg, mint támogatás nélkül lehetne. 2-300.000 forint körül járnak újonnan (de asszem van drágább is). Közgyógynál 10%-ot kell csak fizetni, az ugye 20-30.000 rugó (ha a 2-300.000-est veszem alapul), én 65-ért veszem (igaz, használtan, de állítólag jól működik, láttam fotón, nincs leharcolva a külseje sem), szóval így meg kb. 20-25% százalékot fizetek (remélem jól számoltam ki, a matek se' volt az erősségem :-D), ez se' sok érte. Persze apám megint a hasznot látja benne, már viccnek álcázva közölte, hogy majd megyek vele boltba, hogy ne kelljen vinnie a szatyrot. (Van kosár a kormányon.) Azt is kinézem belőle, hogy tényleg el fogja kérni, hogy ne kelljen gyalog mennie valahová, mert már próbált úgy tenni, mint aki viccel, de komolyan gondolja. Genya leszek és nem adom oda. Elnézte, hogy húzom a lábamat, már tavaly kellett volna, de b@szakodnak azóta is a közgyógyommal, ő meg akadályozott abban, hogy vegyek, szóval nem segített. Én sem fogok, főleg, hogy ő csak azért akar menni vele, hogy kényelmeskedjen. Nincs szüksége rá, nekem van, mégsem segített. Azt adom, amit kapok. Szeret részesedni. Mikor volt Nutridrinkem, azt is dobozszámra itta, pedig ki volt számolva a hónapra, kevés is volt, de 1 doboz minden napra jutott volna. Leszarta, itta, csak mert finom, meg hogy ő mennyit fogyott és kell. 85 kg volt és 82-re fogyott. Súlyosan alultáplált lett, tápszer kellett neki... Megfigyeltem, hogy utánoz, mint egy óvodás.

Van 3 kerekű, meg ez a 4 kerekű, én ilyet kerestem, mert nálunk a dűlőben hepe-hupás az út, stabilabb lesz 4 kerékkel. 'Apám' persze megint negatív volt, "fel fogsz vele borulni". Nyilván nem gurulok bele a gödrökbe, lehetőség szerint. A faluban mindenhol sima az út, sok helyen akadálymentesített a járdaszegély is.

Kiderült, hogy nem tartozás volt az a 30 rugó a villanyon, hanem túlfizetés, csak elfelejtették feltüntetni.