Mindenféle

Hétvégére hazaengedtek a kórházból, tegnap jöttem vissza. Sokat javultam, mondjuk ideje már ennyi idő után. Olyan jól vagyok, hogy nem is érzem, hogy itt a helyem, de az eredményeim szerint még van egy kis dolguk velem. A mopedet nem tudjuk megvenni, nincs aki elhozza, a Krisz hozta volna, de nem lesz már meg a kocsija addigra. Pech. A Jóisten már előkészítette nekem a megoldást, ugyanis találkoztunk azzal a nővel, aki ajánlotta a melót és kérdezte, hogy tudok-e menni. Mondtam, hogy mennék, de nem tudom megtenni odáig az utat, mopedet akartunk venni. Ekkor azt mondta - mivel megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak és köztük vannak mozgáskorlátozottak is - hogy vannak kapcsolatai, tudnak nekem intézni olcsón mopedet és a szállítás is meg lesz oldva. Amint meglesz, el tudok kezdeni lejárni a faluba, dolgozni is. Apám lekísér, meg meló után haza, mert a rosszullét mindig les rám és nem volna szerencsés leájulni a járgányról tök egyedül, felénk kevesen járnak az utcán, meg nincs járda a falu egy részén, az úttest szélén kell menni. Ha ott lezúgok és nincs velem senki, kivasalnak a kocsik, vagy a busz, vagy elég, ha 'kikapcsolok' pár pillanatra, akkor is baleset lehet. Gyalog is kísérettel mehetek csak. 'Apám' persze meg akarta úszni a segítségnyújtást, kérdezte, hogy otthon nem dolgozhatnék-e? Nem tudom, mit hisz.

Az étvágyam továbbra is gáz, de erőltetem a kaját. Az ízek sem jók, mindennek más ízét érzek, mint amilyen valójában. A hányinger is visszatér. A zombi-üzemmód sem szűnik. Olyan szépen beborultam szombat este a tuják közé, hogy ihaj! Gondoltam elsétálok még a kapuig (kb. 30 méter a ház bejáratától), meg vissza. Már visszafelé mentem, aztán úgy megszédültem, mint akit jól fejbecsaptak és hiába a korrigálás, baaang! :-D Mostanában mintha satu fogná az agyamat, közben körhintán ülnék. A ház tulajdonosával jóban vagyunk, ő nővér és apám kérdezte, tud-e ajánlani valami kezelést a bajaimra, mert itt már nem tudnak többet tenni. Ott, náluk (Kanada) más gyógyszerek is vannak és akar nekem küldeni valami algát, ami állítólag javíthatna az állapotomon, de ahhoz kellett a doki véleménye is. Örültem, mikor hallottam, hogy "ő nem látja akadályát", aztán folytatódott a mondat "de az a baj, hogy nincs értelme, mert a szervezetem önpusztító mechanizmusa miatt ez sem épülne be, kilökné ezt is." Elillant a mosoly az arcomról. Eddig minden doki azt mondja, hogy nincs segítség. Állítólag pusztulnak azok a sejtek is, amik azért felelősek, hogy a szervezetem felvegyen tápanyagokat, hatóanyagokat, emiatt nem épülnek be a dolgok (csak csekély mértékben). Valami enzimeim is hiányoznak állítólag amiatt, hogy túl korán születtem meg és nem fejlődtek ki. Nem adom fel, kipróbálom az algát, valamennyi csak beépül, hiszen a gyógyszerek is használnak, meg néha hízom 1-2 kg-t, szóval valamelyest biztos működik a dolog. Az algából is felszívódhat valamennyi és kifejthet valami hatást.