Azt hittem, hogy nem is fogok jegyzetelni, amíg le nem zajlanak az ünnepek, mert kedvem és időm sem lesz. 5.-én kaptam meg az Immunológiától az eredményeket, szóval nem is 2 hetet, hanem egy hónapot kellett várnom. A tesztek alapján SLE (Szisztémás Lupusz Eritematózusz), betegségem van. Én ezt kaptam a Mikulástól + egy rakás édességet.
Itt vannak az unokatesómék, de gyilkolják egymást, veszekednek, egymásra fognak mindent, persze ha le vannak cseszve, akkor sírás van. Sejtettem, hogy nem lesz nagy idill, de azért azt nem gondoltam, hogy ennyire lapos lesz az egész. Eddig körbeültünk egy asztalt, jókat beszélgettünk, nevettünk. Most mindenki ott evett, ahová éppen le akart ülni, a meghittség nem volt sehol. Nekiálltunk enni, a gyerekek közben Anyuról beszéltek, hogy kár, hogy nincs itt és apu bekapcsolt nekik róla egy felvételt. Én meg átjöttem a szobámba, mielőtt egy másodpercet is láthattam volna belőle. Tudtam, hogy nem bírnám megnézni és akkor az addigi erőfeszítés is, hogy erős voltam, kárba veszett volna. Nemsokkal később a húgom is követett. Érdekes volt evés közben bőgni. Gyorsan észhez tértem és mondtam a húgomnak, hogy vegyen erőt magán, a gyerekek ne vegyék észre, hogy rossz kedvünk van. Azután jöttek, hogy bontsuk ki az ajándékokat, szóval azzal foglalkoztunk. Később barkochbázni akartak, akkor azzal voltunk elfoglalva és az is elterelte a figyelmünket.
