Még mindig nincs fűtésünk

mert a fater meghúzta a hátát kb. egy hete és nemhogy a dögnehéz sparheltet nem tudja megmozdítani, de még magát is alig. Ha nem mozog, akkor is be akar szakadni a háta. Alig alszik éjszakánként, a lóbalzsam is csak ideig-óráig hat, szóval ha a napokban jön a pénz, vesz valami ütős fájdalomcsillapítót. Tegnap kapott egyet a szomszédtól, az jól hatott. Az sem segít a helyzeten, hogy az ő ágya is ki van feküdve, meg hogy nem tud tartós ágynyugalomban maradni, mert vannak dolgok, amiket én nem tudok megcsinálni (pl. vásárlás). Lehetne hívni két szomszédot, hogy húzzák arra a kívánt helyre a sparheltet, ahol ki lehet vezetni a kályhacsövet, de senkit nem lehet ide beengedni a körülmények miatt. Szégyelli ő is, mégsem változtat. Én amennyire tudom takarítom a romokat, de ő újra agyonvágja az igénytelenségével. Azt tudjuk csinálni, hogy ha jön a pénz, akkor vesz mégegy csövet, amivel megtoldja a már meglévőeket és úgy el fog érni, ahová kell anélkül, hogy meg kéne mozdítani a sparheltet, így végre el tudunk kezdeni fűteni. Ideje lesz, mert hideg van a házban.

Egy hete megszületett az unokaöcsém lánya, de én nem bájolgok, mert egyrészt szemetek voltak (megloptak minket, meg gúnyt űztek az állapotomból, ami önmagában nem izgat, csak az elvtől kell okádnom, hogy családon belül történt), másrészt nincs is kapcsolatunk. Fater még mindig erőltetné, ami nincs, de felőlem alázkodjon meg, ha jólesik neki.

El ne kiabáljam, de még mindig tart a remisszió. Ha a frontok hatásait és a hideg miatt aktiválódott Raynaudot leszámítom, akkor jól vagyok és remélem, hogy még kitart ez sokáig!

Évforduló

15 éve lennénk együtt. Már ha elviselt volna szerencsétlen mostanáig. 😁 16 évesen ismerkedtünk meg és majd' ugyanannyi idő telt el azóta. Szeptember 1.-én találkoztunk az osztályban és akkor elindult valami, mert jól el tudtunk beszélgetni (ami nálam nagy szó, ismerve a gyér szociális készségeimet 😁). Közvetlen volt és jó humorú, így hamar felengedtem és ahogy én is nyitottam felé, meg poénkodtam, valamint elkezdtük megismerni egymást, érezhető volt a vonzalom. Nem akartam ajtóstól rontani a házba, de tökölni sem akartam, így nem túl sokára elmondtam Neki, hogy vonz és nagy örömömre kiderült, hogy ez kölcsönös volt, úgyhogy onnantól kezdve egy párt alkottunk. A dátumot azért is volt könnyű megjegyezni még nekem is 😁, mert épp' az október 23.-i megemlékezés volt a suliban is. Kaptam hideget-meleget, amiért egy "roma lánnyal kezdek", de nem érdekelt. A szüleim sem díjazták, de az sem érdekelt. Rajta látszott, hogy intelligens, jóindulatú és becsületes. Amíg valaki normálisan viselkedik, addig felőlem UFO is lehet. Az osztály egyik legjobb tanulója volt, ez is elárult Róla valamit. Állandóan beszólogattak a származása miatt, de nem érdekelt bennünket. Nagyon szépen énekelt és remek érzéke volt a zenéhez, tudott gitározni, furulyázni és szintetizátorozni. Szerették a tanárok és sok barátja is volt, na meg sok udvarlója, akiket elhajtott. Én meg pláne. 😉 Imádta a lovakat. Verseket is írt, az is jól ment Neki. Mindig pezsgett és gondolom ezt szerették benne annyira, előbbiek mellett. Engem is a pezsgése, a közvetlensége, az örök optimizmusa fogott meg, a külső szépsége csak a hab volt a tortán. Undorítóan giccsesen hangzik, de nincsenek kifejezőbb szavaim annál, mint hogy Ő elhozta nekem a fényt az addigi sötétségbe! Szeretett, elfogadott, boldoggá tett, gyakorlatilag életre keltett és pontosan ezekre volt szükségem. Nyilván ugyanezeket megkapta Ő is, kivétel az életre keltést, mert nagyon is élt, pedig neki sem volt könnyű a sorsa. Legyen elég annyi, hogy volt intézetben és egy jóindulatú agydaganattal is megküzdött. Igaz, maradtak vissza problémák, amikre gyógyszereket kellett szednie, de életben maradt és értelmileg sem sérült. A lényeg, hogy a sok rossz ellenére mindig vidám volt és ezt (is) becsültem Benne annyira. Állandóan együtt voltunk és amellett, hogy egy tábor a származása miatt leszólt minket, egy másik tábor mindig azt mondta, hogy nagyon szép pár vagyunk. Voltak, akik azt mondták, hogy látszik a köztünk lévő harmónia. Eleinte minden simán ment, aztán voltak döccenők, miattam. Egészen pontosan a hangulatingadozásaim miatt, de mivel jól működött köztünk a kommunikáció, mindig megbeszéltük a dolgokat. Nem kezdem el a rengeteg élményt sorolni, mert lehetetlen volna annyit lejegyezni. Voltak nehezebb időszakok is, szakításokkal, hol a depresszióm, hol a féltékenységem, hol a szüleim áskálódása, hol az ő szülei áskálódása miatt, de másnap már mindig kerestük egymást, mert egyikünk sem bírta a másik nélkül. 😁 Rengeteget nevettünk és állandóan szívtuk egymás vérét, bírtam, hogy vette a lapot. Volt, hogy nem engedték fel a szüleim hozzánk, de csakazértis hazavittem. Balhé volt, persze megvédtem, de levegőnek nézték és meg sem kínálták semmivel. A szobámban voltunk és azért is vittem be Neki enni-inni. Nagyon rosszul esett Neki, ahogy a szüleim bántak vele, ezért ennyiből megbántam, hogy hazavittem, de amúgy újra megtenném akárhányszor. Sokat elviseltünk a szülőktől (mindkettőnk részéről), sokszor védtük egymást velük szembeszállva, mert szerettük a másikat annyira, hogy megérje. Meg is érte, mert nem tudtak minket szétválasztani. Előtte is és utána is voltak jó élmények, mert mi vittük Őt a Balatonra, a Velencei-tóra, ide-oda, sokat volt nálunk is, ők pedig engem hívtak meg a telkükre, vagy kerti bulira, stb.-re és én is sokszor voltam náluk. Egyik hétvégén náluk, a másikon nálunk voltunk, ez így alakult ki. A balesetkor ő jött volna hozzám. Sokat köszönhetek Neki, még azt is tolerálta, hogy nem tudtam mindent megadni, mert tönkretett az a gyökér, de nagyon bíztam abban, hogy változni fog a helyzet. Iszonyatos szégyenérzettel töltött el, meg persze rombolt, mint férfit. Tényleg egy főnyeremény volt Ő! Tipikus lúzer vagyok, aki valahogy mindig melléfog, ezen nincs mit szépíteni, de most az egyszer belenyúltam a jolly jokerbe! 😉 Az együtt töltött 2 év üde színfoltja az életemnek. Elkeserítő, hogy végetért és ahogyan végetért, de boldogító, hogy létezett! Ő is, meg a kapcsolat is. Ez sok erőt ad! Máig dühít, hogy mennyi mindent elvett tőlünk az a felelőtlen fazon. Legfőképpen Tőle vett el mindent, mert a szülei, a barátai és én még élünk, mégha nem is vagyunk már a régiek, de számára nem volt több holnap és lehetőség, mint ahogy számunkra megadatik azóta is. Valamiért ennek így kellett történni, de hiába fogom fel, a gyomrom nem tudja bevenni még ennyi idő után sem. Valamelyik nap ask.fm-en kaptam egy olyan kérdést, hogy van-e olyan sérülésem, ami máig vérzik? Mondtam, hogy nincs, mind heges már, az időnek köszönhetően. Ez is, de attól még nem múlt el és nem is fog. A hétköznapokban már jól vagyok, bár senkit nem tudok a helyére engedni, de tudok élni, nevetni, az emlékeken is mosolygok, viszont az évfordulók (a "kezdetünk" és a "végünk") még zaklatnak valamelyest. Már rég' nem sírok, nem esem letargiába, de nyomaszt ez az űr, meg pár gondolat és sóvárgok. Ilyenkor mindig a felszínre kerülnek azok a gondolatok, amik az év többi napján egy félreeső zugban tárolódnak, ugyanis értelmetlenek, mégha jogosak is. Értelmetlenek, mert semmin sem változtatnak, de képtelenek megszűnni. Lehet, hogy ez így van jól, mert ha nem lennének, az közönyt jelentene, ami nem lenne normális. Annál többre nem vagyok képes, mint amit elértem, de talán ezzel is elégedett a Szabina, mert nem vagyok már zombi. Ő mindig azt akarta, hogy legyen jó kedvem (mellette az is volt, leszámítva az időnkénti, akaratomon kívüli letargiát, de zömmel nagyon boldog voltam miatta), szóval biztosan örül, hogy amennyire tudtam, összeraktam magamat. Ő nyilván szeretné, ha lenne mellettem valaki, de ez nem megy. A mai napon sem kesergek, inkább hálás vagyok, hogy részem/részünk lehetett egy olyan kötelékben! Máig sűrűn szerepel az álmaimban, ami szintén nem letargiát okoz, hanem örömet, hogy egy kicsit "együtt voltunk". Hiszem, hogy a különlét csak átmeneti és amikor befejeztem itt a dolgomat, találkozunk! Tűkön ülök, de még mindig viselhetőbb így, mintha nem lenne hitem.

Tegnap

folytattam a fűnyírást, még mindig nem végeztem akkor, de ma a maradék terület is készen lett. Fater is ott állt, nézte ahogy csinálom, aztán egyszercsak megálltak az Ildiék mellettünk. Addig leállítottam a kaszát, hogy tudjanak beszélgetni apámmal. Jöttek valami palántákért, aztán nagyon nézegették a házat, míg várták a fatert. Kérdezte az öreg, hogy mit néznek, amire elkezdi az Ildi, hogy "megnézem a házamat (!), hogy mit kell rajta csinálni." Mondom azigen'... Fater mondja neki, hogy "ez még az én házam, ilyenkor nem kell javítani?" (Arra célozva, hogy nekünk is segíthetnének.) Ildi lazán apám arcába mondta, hogy "nem". Undorító. Már készpénznek veszi, hogy az övé lesz. Húzta a száját, hogy milyen sok munka lesz vele. Öregem mondta neki, hogy ha 4 éve nem néznék tétlenül, ahogy megy tönkre, akkor nem volna vele annyi teendő. Bepipult és mondta (csak nekem, mert ő sem egyenes, mint ahogy az egész család sunyi 🤮), hogy nem neki fogja eladni, amiért ilyen undorítóan viselkedik. Ma kiderült, hogy pár hónapja úgy fogadott el apámtól 350 ezer forintot, hogy nem is volt rászorulva. 🤬 A félretett pénzünkhöz gyűjtögetett még apám, hogy tudjon neki segíteni és azt adta oda, mert állítólag 700 ezres fizetnivalója volt. A volt élettársával jóban van apám és ő mondta fateromnak, hogy ő is adott az Ildinek pénzt még akkor, többet is, mint amennyire szüksége volt, mert tőle is kért a tartozása miatt. Ő jár ki Németországba dolgozni 2 hetente, mégis lehúzott minket is, a Tamást is. 🤮 Mindenkit kihasznál, aztán eldob, kérdeztem apámat, hogy minek foglalkozik vele még mindig? Már annyiszor papoltam neki, olyankor mindig helyesel, meg szidja az Ildiéket, mint a bokrot, aztán legközelebb ugyanúgy becsicskul az Ildinek. 🙄 Azt mondja, hogy azért tartja vele a kapcsolatot, mert "össze akarja tartani a családot." (Ja, biztos. Inkább azért, mert néha jól jön, hogy elviszi kocsival valahová, vagy tud mondjuk egy ötezrest kérni tőle. 🤮) Mondom milyen családot, nézzél már körül! Ez család?! Ahol átvágnak, kihasználnak, sunyiskodnak, kamuznak, kinéznek minket, stb.?! Minek erőltetnéd még mindig, ami nem megy? Mondom neki, hogy önként tartja az arcát a pofonokért, aztán sír, hogy megint kapott. Jó ez neki?! Azt mondja nem. Nahát akkor! Megint helyretettem, hogy gondolkodjon és ne hagyja magát kihasználni, meg ne akarjon egy olyan családot összefogni, ami nem működik, meg ami tele van undorító, haszonleső és sunyi emberekkel, persze megint bőszen helyeselt és fogadkozott, hogy itt a vége a jó világnak, de rá mernék tenni egy nagyobb összeget, hogy egy idő után majd megint átmegy kávézni, stb. Engem nem érdekel mit csinál, én ugye nem olyan régen megszakítottam a kapcsolatot az Ildivel (többiekkel nem is volt kapcsolatom és hiába próbáltam eleinte közeledni, nem fogadták, sőt, kinéznek, úgyhogy évek óta nem beszélünk) és mostanság az Ildi megerősítette a viselkedésével, meg a bicskanyitogató beszólásaival, hogy jól tettem, hogy vele is megszakítottam a kapcsolatot. Apám is megint jófej volt, mert ő nem akarja az Ildinek megmondani, hogy nem neki adjuk el a házat, elkezdi úgyis az én nevemen van és ezért mondhatom azt, hogy én nem engedtem. Mondom persze, majd én leszek a hunyó, amikor ígyis kinéznek, csak hogy neked megint kényelmes legyen és ne kelljen vállalnod a véleményedet. Megmondtam, hogy nem vállalom magamra a piszkos munkát, mondja csak meg őszintén az Ildinek, hogy ő nem akarja neki eladni. Persze én sem adnám, de undorító, hogy velem takarózna. Biztos, hogy meg fogja tenni, már csak azért is, mert egyrészt nem akar ő lenni az, akire fújnak, másrészt biztos abból indul ki, hogy mivel én nem beszélek az Ildivel, nem fogom megtudni, hogy rámkente a visszatáncolást. Undorodom ettől a bagázstól. Fater már reggel 8-kor balhézott, mert meg mertem kérdezni, hogy hová tette a csavarokat. Elkezdett ordibálni, hogy "még fel se' keltünk, de már a munkával foglalkozol és feladatokat adsz!" Hű, de nagy feladat felidézni, hogy hol vannak a csavarok... Emberek milliói kezdik reggel 8-kor a munkát, meg a teendőiket, sőt, sokaknak hajnalban indul a nap, mégis életben vannak, ő meg képes haldokolni azon, hogy már reggel a teendőkön mer járni az eszem. 😁 Persze amikor ő fáraszt a politikával már korán reggel, az nem baj. Ő zsibbaszthatja más agyát, de őt senki ne terhelje feladatokkal 'hajnali 8-kor'... 🙄

Kell egy új ágy, vagy legalább egy másik matrac, mert a jelenlegi vagy 10 éves és már teljesen kifeküdtem, amitől igencsak fáj a hátam-derekam. Amúgy is hajlamosak rá, de biztos nem használ nekik a kifeküdt matrac sem. Amúgy is cserélni kell az ágyat, mert egyrészt túl nagy ebbe a szobába és kevés hely van, pedig szükség lenne rá, másrészt penészes, harmadrészt az egerek is bemásznak az ágyneműtartóba, negyedrészt marha kemény is, ezért is került rá a matrac, de már úgy ki van feküdve, hogy érzem a kemény ágyat magam alatt. Ebben a hónapban sok pénz megy ki, ugye jött a fa, lett kályhacső, kellett kaja, lett macskaalom, állatoknak táp, számlák lettek fizetve, net is, kell Ytong tégla, meg ki tudja mire kell még, de a következő hónapban jó volna egy matracot venni. Majd meglátjuk, mert lehet, hogy meglesz a kéményem, meg a kályhám és akkor azokra kell a pénz.

Még nem haladt semmit a fűtés ügye, mert a fater tegnap mondta, hogy még nincs Ytong tégla. A sparheltet is odébb kell majd húzni, hogy a cső a megfelelő helyhez elérjen, csak a sparhelt ~ 200 kg, a beton meg törik, mert mint mondtam korábban, minden bizonnyal Mekk Elek ügyködött a kéróban, mivel egy csomó minden siralmasan van megoldva és valaki a betont is marhára vékonyan öntötte, a patkányok is kirágják. Még ezt is meg kell oldani, hogy stabil legyen a kályha alatt a talaj. Ahol most van, az jó, de ahová kerülnie kell, ott már a kis genyák kirágták és ezért gödrös. Ma behordtuk az öreggel a maradék fát az udvarba.

A szobámra is ráfért a takarítás, úgyhogy azt is lerendeztem.

Van egy újabb ház, 3,5 millióért. 3 szoba, konyha, fürdőszoba van benne. Látott róla fotókat a fater, azok alapján állítólag jónak tűnik, persze kell festeni, stb., de a hirdető írta, hogy kérésre küld további képeket is, úgyhogy fog kérni apám, meg lebeszél egy időpontot vele, amikor megnézhetné személyesen is a házat. Tartozik hozzá egy nyárikonyha, meg egy garázs is. A nyárikonyha állítólag elég rozoga, de nem baj, a ház legyen jó állapotban, előbbivel később is ráérnénk foglalkozni. A nyárikonyhák rossz emlékeket idéznek, de talán elmenne sématerápiának is a léte. 😁 Ugye a sématerápia lényege a rossz tapasztalatok felülírása új, pozitív tapasztalatokkal, meg a berögzült reakciók megváltoztatásával. Lehet, hogy egy olyan nyárikonyha, ami máshol van és értelemszerűen más tapasztalatokat szereznék ott, felülírná a régi rossz emlékeket. Nem volna rossz, mert álmomban is visszaköszön a miénk és pár ott történt dolog. Visszatérve a házra; Dunaszekcsőn van, ott lakik a Tamás is, úgyhogy ha meglesz az időpont, amikor a hirdetőnek alkalmas megmutatni a házat, elviszi a Tamás apámat kocsival, már megbeszélték.

A ház

nem jött be, 4 és fél millióért akarta adni a pali, de állítólag csurom víz volt, tiszta dohos volt a levegő és mállott le a fal mindenhol, meg a sarkoknál nyílt szét. Fater szerint legalább annyi meló lett volna vele, mint ezzel. Nyilván nem kéne innen elmenni, ha meg tudnánk csináltatni, szóval azt sem tudnánk megcsináltatni. Az öregem megint csikicsukizik, most megint azzal jött, hogy TALÁN mégsem adja el, mert LEHET hogy a viszonylag új kőműves szomszéd meg tudja csinálni, állítólag már beszélt vele. Azt se' tudja mit akar, meg 5 percenként mást mond. A család is megint undorító volt. Fater mesélte, hogy ma, amikor az Ildi vitte kályhacsövet venni, ment velük a Zoli is, mert őt is vitte azután valahová. Tegnap felgyújtotta magát a szomszédjuk, mert elaludt a cigivel, ő meghalt, a ház meg részben károsodott és állítólag ilyet szólt a Zoli, hogy "jó lenne megcsípni ezt a melót, jó pénzért!" Mondta az öreg, hogy a fos elöntötte az agyát és mondta neki, hogy hozzánk bezzeg nem jön dolgozni, hiába kérte többször, pedig ő is kifizetné! 4 éve nézi ölbe tett kézzel az egész család (amiben van 3 kőműves is!), hogy megy tönkre a kérónk, nincs fürdőszoba, stb. és hogy hiába próbált apám szakikat szerezni, mind be van táblázva. Az Ildi maga is mondta, hogy ő sem tudott hívni, szóval tudja. Csak ugye neki megcsinálta a házát a Zoli, meg a Jani. Ide nem jönnek. Mindezt elmondta a fater és állítólag egyből dermedt csend lett a kocsiban, az Ildi sem szólt semmit. Annyit sem, hogy tényleg segíthetne a Zoli. Mondjuk nem csoda, hogy ilyen a gyerek, ha az anyjától egész életében azt látta, hogy mindenkit le kell szarni és törtetni kell előre a saját célok eléréséért. Fater szerint azért sem segítenek, mert ugye az Ildi szeretné megkaparintani ezt a házat, de csak akkor jutna hozzá olcsón, ha szar állapotban van. Én nem szövök összeesküvés elméleteket, szerintem szimplán csak szarnak ránk. Fatert is kiosztottam, mert nekem már megint nem szólt egy mukkot sem arról, hogy mire jutott tegnap azzal a házzal kapcsolatban, hiába kérdeztem többször. Ma megint rákérdeztem, mire elkezdi, hogy mondta. Mondom a frászt mondtad, másnak esetleg, de nekem tuti nem! Próbálta belémbeszélni, aztán azt mondja "akkor kinek mondtam? lehet, hogy a Gabinak?" Mondom könnyen lehet, mert mindig mással osztasz meg mindent, még az engem érintő dolgokat is csak onnan tudom meg, amikor neki, vagy másnak meséled! Persze utána megint próbált megdumálni, hogy mondta. A halálom, amikor próbál hülyének nézni. Végül így tudtam meg, hogy nem jött össze. Az is megint kiderült, hogy nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok, de nem érdekel, mert ők sem tökéletesek, sőt. Jobb helyeken a család nem taszítja ki egyik tagját sem csak azért, mert az "nem százas". Csomó dolgot nem is tudnak rólam, próbálok átlagosnak tűnni, mégis kinéznek, de nem érdekel. Én nem játszom meg magamat, nem jópofizom, mint az Ildi. Az undorítóbb, mint a közöny, amit az unokatestvéreimtől kapok, mert az legalább őszinte. Nincs és nem is volt soha helyem ebben a családban, szóval ez is egy ok, amiért el kell innen mennem. Nagyon nem akarok otthonba menni, de nincs más lehetőségem. Ez mind véletlenül sem sirám, csak a tények, amiket látok és érzékelek, meg amik dühítenek.

Mint mondtam, lett plusz kályhacső (ötezerér', bakker), így át lehet variálni a dolgokat és fogunk tudni fűteni. Tegnap megérkezett a fa is. Jó drága lett az is, eddig 30 rongyért hozott a pali 10 mázsát, most ugyanannyi 55-be fájt! B@sszák meg ezt a ~ 100%-os áremelést! 🤬 Nem is megyek bele, mert égnek áll a séróm. Ma lesz egy kis dolgunk a kályha áthelyezésével, meg most sem - mint anno a megvételekor sem - volt megfelelő átmérőjű cső, így most is kicsit szélesebb átmérőjűt vett a fater, aztán megint flexelünk, meg toldozunk-foltozunk, hogy passzoljon, de legalább el tudunk kezdeni fűteni, ha minden jól megy. Elég csöves mód', mert a konyhaablak felső nyílásába akar apám Ytong téglát rakni, mert az bírja a hőt és azon kivezetni a csövet, amit egy könyökkel függőlegesbe állít, hogy felfelé szálljon a füst. (Az udvarra néz a konyhaablak.) Nem tudom mennyire fog ez így működni, de kell fűteni, mert hideg és nyirkosság van a házban, viszont a konyha kéménye ugye felejtős a füst szivárgása miatt is, meg amúgy is le van elvileg tiltva a kéményhasználat, mivel életveszélyes fűteni vele, szóval mákunk van, hogy nem gyulladt ki megint a tető, amíg használtuk. Állítólag egyszer már kigyulladt, még az előző tulajok ittlakásakor. Így még mindig csak a konyha lesz meleg és apám szobája egy kicsit langyos, mivel arról nyílik, de remélhetőleg nekem is meglesz a kémény és a kályha. Még nem fázom, csak néha. A vastag takaró és a pulóver egyelőre elég.

Ma végre meglett a fúrónk, úgyhogy meg is csináltam a macskakennel tetejét, mert rögzítve volt ugyan, de nem volt teljesen stabil. Most lefúrtam és így már az.

Füvet is kaszáltam, de nem végeztem, mert elég nagy ahhoz a terület, hogy pörgő szívvel csináljam meg. Fater le is cseszett, de egyrészt abban a dzsungelben Maugli otthonérezte volna magát, másrészt nem fogok tétlenül rohadni a házban, ha vagyok annyira jól, hogy tevékenykedjek. Pihenőkkel miért ne? Én fejben nem vagyok beteg és ezt a szervezetem is tudja, mert még élek. A doki szerint ez tart életben, szóval már csak ezért sem hagyhatom el magamat. Nem is akarom. Sosem voltam egy tespedős fazon, megőrülök a tétlenségtől, úgyhogy ha tudok, mindig csinálok valamit.

Megérkezett a határozat a GYOD-dal kapcsolatban

Ahogy egy korábbi posztban írtam, nem volt személyes felülvizsgálat, csak a papírjaimból dolgoztak (nem tudom, hogy a végleges állapotom miatt, vagy más okból?) és egy ügyintéző beszélt a faterommal telefonon, mert látta, hogy özvegyi nyugdíjat kap és azt mondta, hogy emiatt nem jár a GYOD teljes összege, csak a különbözet. Néztünk is nagyot, mert eddig is kapta az özvegyit és mégis a teljes összeg járt. Na mindegy, rákészültünk, hogy 40 rugóval kevesebb fog jönni, ami fasza lesz pont az irdatlan drágaság idején, meg kéne a pénz sokmindenre, de ez van, mégjobban meghúzzuk a nadrágszíjat (nem mintha szokásunk lenne dőzsölni). Mit ad a Jóisten? Tegnap megérkezett a határozat a továbbra is fennálló jogosultságról és nem vontak le egy forintot sem! 😇 Az a nő nem tudom miről beszélt. Hálát is adtunk az Úrnak, mert nagyon kell a pénz a fűtés megoldása miatt is, meg a drágaság miatt is. Nem mindegy, hogy 160, vagy 200 ezer, pláne amikor az ember alig vesz 2-3 dolgot, aztán többezer forintnak szevasz - pedig fater a legolcsóbbat veszi mindenből, ahogy eddig is. Nem tudta, hogy hogyan kuporgassa össze a kéményrevalót, mert ugye enni is kell, de így, hogy teljes az összeg, már talán marad is majd hónap végén pénz, mivel nyilván nemcsak ezt kapjuk. Állandóan szívunk mindennel, szóval felüdülés egy kis szerencsét tapasztalni.

Tegnap volt az Ildinél és mondta, hogy elmentek a kocsival házakat nézni. Ismer egy férfit, aki talán eladná a házát, mert tanyán él és már mondta apámnak, hogy nem akar visszajönni a városba, csak ő egyszer ezt mond, egyszer azt, úgyhogy ez nem egy stabil kilátás, de megpróbálta tegnap megkeresni apám. Nem találták otthon, viszont találtak egy eladó házat, aminek a hirdetőjét fel is hívta az Ildi (fater szinte sosem tölti fel a kártyáját 🙄) és állítólag mára meg van beszélve a szemle. Egyet már megnézett az öregem még úgy ~ másfél hónappal ezelőtt, de az kb. már összedőlt. Az nem baj, ha ezzel a ma megtekintettel van munka, csak az olyan alap dolgok, mint fűtés, meleg víz, fürdőszoba, megbízható elektromos hálózat legyenek benne adottak. Kíváncsi vagyok. Egyelőre nem bízom el magam, akkor nem koppanok, meg a tapasztalatok is azt mondják, hogy még ne örüljek.

Úgy tűnik nem estem vissza, csak a frontok, meg a terápia stressze tett be, ami jó hír, mert így ebben a hónapban féléves remissziónál fogok tartani. 👍

Újra itthon

Tegnap ért véget a terápia, de már nem indultunk el haza, mert a fater nem akart aznap 2× lenyomni egy ~ 5 órás utat. Én sem bántam, hogy nem indultunk még el, szeretek Palotán lenni. Most egész' békés volt a légkör, amiért hálás volt az idegrendszerem. Jó lenne hosszabb időt Pesten tölteni, meg eljutni az Aeroparkba, már csak azért is, mert nemrég érkezett egy új repülőgép. Voltunk élelmiszert vásárolni, de alig vettünk valamit, mert az árak elképesztőek. 🤬 A bundás banda nagyon örült nekem (és viszont), fejhangon nyávogtak, a kutyák nyüszítettek és mindenki azonnal akarta a simogatást. 😁 Most, hogy kicsit enyhül az idő, jó volna ha megoldódna a fűtés, mielőtt újra bejön és akkor már marad is a hűvös. Ugye a kémények rosszak, de sikerült áthidaló megoldásokat találni, csak arra kell várni, hogy a Tomi ráérjen és el tudja vinni fateromat a kéményért. A ház falán lehet végigfuttatni és csak a kályhacső helyét kell majd kimaratni, meg persze kályha kell majd és akkor meglesz a fűtésem, ráadásul akkor az öregemhez is megy majd át meleg, mert egybenyitható szobákban vagyunk. Mesélte, hogy míg a terápián voltam, megpróbált begyújtani a konyhában (ugye elvileg ott is tilos a kémény miatt, de tavaly is használnunk kellett, mert még nem volt más megoldás) és észrevette, hogy Omega koncert van az előszobában, ugyanis a mennyezeten lévő lyukon tódult be a füst. Durva. Egyrészt valahol szelel a kémény, másrészt ennyi erővel felgyulladhatna a tető is és ki tudja mióta volt ez így, csak ugye amíg nem szakadt le a mennyezet, nem derült ki, hogy szivárog a füst a tetőtérben. Isten nagyon vigyázott ránk - ismét. Dicsőség Neki! Előbbiek miatt tehát felejtős a konyhai kémény is, máshol kell kivezetni a kályhacsövet. Sosem unatkozunk. 😜 Most, hogy ott voltunk a Gabinál, arról folyt kettejük közt a diskurzus, hogy nézzünk valami használható kérót 2-3 millióért (5-6-tól kezdődnek a normálisabb kecók árai...) és ha találunk, akkor a Gabi ad pénzt (pfejj, má' megin' 😳🤮) és ezt a házat adjuk el az Ildinek 1 millióért (többet nem ér a jelenlegi állapotában, hiába egy hodály), mivel fáj rá a foga mióta beköltöztünk, a két összeget összerakva pedig vegyük meg a lakható házat. Az Ildinek a jelenlegi állapotában is kell állítólag a ház, mert neki van pénze felújíttatni. Én nem hiszek ebben az egészben, mivel sok terv volt már és úgy valósultak meg, mint ahogy én megtanultam a kínai nyelvet. Le kell koccolnom innen. Fater most is sorsjegyet kaparászik és azt mondja "egyszer majdcsak bejön". Egyszer... Addig meg itt rohadunk, vagy mi? 🙄 Ezért is kell elmennem. Most egyelőre apám is normális és végre körülvesznek az ugató, meg nyávogó antidepresszánsok. 😁