Hahó!

A papír már megérkezett a felülvizsgálatról, de időpontot még nem kaptunk, csak az van benne, hogy 5 nappal azelőtt fognak szólni, mielőtt meg kell jelennem, meg hogy legfeljebb egyszer lehet módosítani, stb.

A szervezetem belendült ellenem, de teljesen még nem vert le a lábamról, szóval visszafoghatná magát legalább addig, míg letudjuk az utazgatást. Megint aluszékony vagyok, hőemelkedések jönnek, lábvizesedés, feldagadt pajzsmirigy, meg egyebek. Ideje lesz lecsekkolnia a Dokimnak. Nem érdekel a dolog amúgy, a hangulatom jó.

Megint haladnak a házkörüli dolgok; vettünk motoros fűkaszát és végre meg tudjuk szüntetni a dzsungelt a kertben és a ház körül, meg jön ma elvileg kéményes szaki és felhúzza az elbontott kéményt, meg az egyik mozgót is újrahúzza. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle valami... már mióta szó van róla, de tett nem követte eddig a szavakat. A félig szétkapott terasztető is teljesen el lesz bontva, mert új tető fog felkerülni (fogadjunk újabb ezer év múlva... 😈😃)

Volt most pár tartalmasabb napom, többször is kivitt a fater; elmentünk a nagynénémékhez, boltba, beültünk családilag kávézni-süteményezni a közeli kávézó teraszára, stb. Valamelyik napra is hívnak minket bográcsozni. Elég idegen a családom, széthúzás van, de jó volt együtt lenni, nekem lenne igényem az összetartásra. Ez talán pont azért van, mert sosem tartottunk össze és szeretném megismerni, hogy milyen érzés családként 'működni' és iszom azokat az alkalmakat, amikor hajlandó összejönni a família és esetleg még a légkör is jóra sikerül. Ettől függetlenül a realitás talaján maradok, tudom hogy mi újság van nálunk és emiatt sokszor nincs kedvem csatlakozni, de nem vagyok hajlandó kizárólag a rosszat látni, arra fókuszálni. Igenis keresem a jó pillanatokat, mert vannak és nem is lehet úgy élni, hogy az ember csak a szart fogadja be. Nem önámítás ez, hiszen tudom, hogy nagyon sokminden nincs meg nálunk, amitől család egy család, csak azt mondom, hogy ha vannak jobb napjaink együtt, akkor miért ne értékelném és miért ne élvezném ki? Elég furcsán működünk, az ziher, de ebből kell kihozni, amit lehet, mert tényleg bele lehetne kettyózni, ha csak arra figyelnék, mi minden rossz. Nekem ez nem megy, mindig a jó oldalát kutatom a dolgoknak - mert a legtöbbnek van, csak meg kell látni! 'Apám' hozza a formáját ma is, az imént közölte, hogy a hátamba állítja az ollót, csak mert a bunkóságára merészeltem hasonlóan reagálni, de nem érdekel. Elmúltak azok az idők, amikor azt tehetett velem, amit akar és még meg is hunyászkodtam előtte, mert belémnevelte, hogy minden körülmények között kuss a nevem.
Nem érdekel, nem engedem, hogy felcsessze az agyamat és ezt a pozitívabb tartalmú és hangvételű jegyzetemet sem fogom elcseszni a dolgaival.
Azért is a jó dolgokra figyelek. 😎

Úgy néz ki

hogy sikerült az öregemnek elintézni a dolgokat, már csak várni kell, hogy visszaadják a pénzeket, illetve az ápolásihoz még kell ugye a felülvizsgálat majd, szóval arra tovább kell várni. Ami a felutazást illeti, lehetséges, hogy ebben is mellénk áll a szerencse, ugyanis azt mondta a fater, hogy a Krisz felajánlotta, hogy felvisz és haza is hoz minket kocsival. Ez jelentene némi könnyebbséget, mivel a buszos 4 órányi út helyett kocsival 3 óra alatt felérnénk, ami szintén nem kevés, de nyernénk egy órát, amiért a szervezetem biztos hálás lenne, valamint a buszon nem tudok lefeküdni, ha rosszul vagyok, de a kocsiban a hátsó ülésen el tudok dőlni, ha kell. Hosszú utakat eleve nem is tehetnék meg, de a doki szerint ha muszáj, akkor csak úgy lehet, hogy le tudjak feküdni. Az sem utolsó szempont, hogy ha ne adj' Isten megint mentőt kell hívni, akkor nem tartok fel egy menetrend szerinti buszt, amíg várunk a segítségre.
Tök jó amúgy, hogy itt kell sakkozni a minél biztonságosabb feljutással, meg kockáztatni, holott évek óta a papírjaimból dolgozva ment minden a maga útján, nem cibáltak el itthonról.

💲

Már a negyedik hónapja nem kapom a fogyatékosságit, mert leállították, mondván nem jelentem meg a felülvizsgálaton - amin amúgy nem is kell megjelennem. 👏 Még mindig folyamatban van az az ügy is, de most már az ápolásira is kacsintgatnak, szintén arra alapozva, hogy nem voltam a felülvizsgálaton. Nevetséges!
Ma a fater felment Pestre, egyrészt hogy holnap reggel a fejükbe verje végre a jó címet - igen, ezredszer is a régi címre ment az értesítő, nem baj, hogy az öregem már többször kitöltötte a papírt a lakcímváltozásról... - valamint vitte a paksamétámat és a végleges állapotról szóló szakvéleményt, amin amúgy ott van, hogy pontosan emiatt nem kellene felülvizsgálni. A házidokim is adott igazolást, szóval megvan minden papír. Ugye eddig ápolási díjként kapták az érintettek, ám mivel GYOD-ra változott a neve, ezért újra kell igényelni és mindent újra kell kezdeni. Röhejes! Azért, mert a neve megváltozott, az egész procedúrát zongorázhatja le újból az ember. Igazán okos megoldás! Addig meg fényevésre állhat át és a gyomrát-máját is kímélheti, mert a gyógyszereit sem bírja kiváltani, plusz csekkeket sem kell ám fizetni... az agyam' eldobom!
Ráadásul mivel rossz címre ment az értesítés, későn tudott elkezdeni intézkedni a fater és csak reménykedhetünk, hogy holnap még jut valamire.
A dokimmal is mákja volt, ugyanis állítólag az utolsó pillanatban ment a papírokat illetően, mivel másnaptól szabadságra ment. Jól becumiztuk volna.
Azért szívás ez a felülvizsgálatra kötelezés, mert nem tudok csak úgy ott teremni. Ugyan a pontos időpontot még nem tudjuk, de valószínűleg hamarosan menni kell és ebben a hőségben elég rizikós a számomra 5 percet is kint tölteni, nemhogy 4 órát buszozni Pestig és +1-et ott is, hogy helyben legyek. A fater attól tart, hogy megint bekrepálok, mint 2 éve, pedig akkor csak egyórát buszoztunk, de ugyanúgy hőségben. Pedig nincs mese, menni kell, mégha jogtalanul hívnak is be, mert különben elveszik ezt a pénzt is. A legjobbkor szívatnak megint minket, ősz és tél előtt fontos teendők lennének a házzal, hogy ne fagyjunk meg idén is, de pénz nélkül aligha fogunk tudni renoválni.
Közben az öregem is, meg a volt barátnője is temettek megint, de úgy tettem, mint aki nem hallott semmit. Igyekszem nem foglalkozni ezzel a dologgal, mert csak lehúzna és nem arra van szükségem. Élem a napokat és élvezem azokat a jó dolgokat, amik jutnak, a kicsiket is. Sokszor totál felfokozott a hangulatom. Az okát nem találom, de nem is érdekel, mert az a fő, hogy pörgök. Remélem kitart ez jódarabig. A Tesómat is magammal rántottam ebbe, ami jó. Egymást szórakoztatjuk napi szinten. 😁
Megint jókedvű és optimista vagyok. 👍

Úgy tűnik

egyelőre lőttek a szeptemberre tervezett repülőútnak, de majd máskor összejön. Pénz sem lenne most rá, meg a doki kikötött egy tartós remissziót, viszont egy ideje megint napi szinten pattannak el az ereim különböző helyeken és különböző nagyságú területeken (a legnagyobb véraláfutás diónyi átmérőjű), meg itt vannak megint a rohamok is és a szívpanaszok, hirtelen rámtelepedő rossz közérzetek, szóval most ziher, hogy nem mehetnék és őszintén szólva így nem is indulnék el. A vesém is begyulladt megint, de nem panaszkodom, mert hónapok óta nem volt vele gondom, meg amúgy sem szokásom. Ami jó, hogy a légszomjam némileg enyhült, beszéd közben nem sóhajtok fel minden mondat után. A fejzúgás is sokat enyhült és a folyamatos kínzó fejfájás is abbamaradt (csak rohamok előtt tér vissza), egyedül a szédülés az, ami nem szűnik és hol nagyon erős, hol mérsékeltebb. Sokszor olyat érzek, mintha lángolna az egész testem, de lázam nem szokott olyankor lenni, szóval gőzöm sincs mi az oka.
így állok tehát fizikálisan.

Annyit röhögök a macskámon. A legfiatalabbon. Vicces szokásai, meg húzásai vannak. Már jól megszokott, továbbra is szeret papagáj módjára a vállamon utazni, meg rajtam aludni. Mikor valamelyik nap jött a roham, elkezdett nyávogni mellettem és felmászott rám (én feküdtem és az oldalamra felmászott), nem zavarta, hogy rázkódom. Mindent érzek olyankor és némileg fel is fogok ezt-azt, csak beszélni és mozogni nem tudok, szóval éreztem, hogy ott fekszik rajtam és nem mozdult el. Adott valami nyugalmat a jelenléte, meg a dorombolása.