egyelőre lőttek a szeptemberre tervezett repülőútnak, de majd máskor összejön. Pénz sem lenne most rá, meg a doki kikötött egy tartós remissziót, viszont egy ideje megint napi szinten pattannak el az ereim különböző helyeken és különböző nagyságú területeken (a legnagyobb véraláfutás diónyi átmérőjű), meg itt vannak megint a rohamok is és a szívpanaszok, hirtelen rámtelepedő rossz közérzetek, szóval most ziher, hogy nem mehetnék és őszintén szólva így nem is indulnék el. A vesém is begyulladt megint, de nem panaszkodom, mert hónapok óta nem volt vele gondom, meg amúgy sem szokásom. Ami jó, hogy a légszomjam némileg enyhült, beszéd közben nem sóhajtok fel minden mondat után. A fejzúgás is sokat enyhült és a folyamatos kínzó fejfájás is abbamaradt (csak rohamok előtt tér vissza), egyedül a szédülés az, ami nem szűnik és hol nagyon erős, hol mérsékeltebb. Sokszor olyat érzek, mintha lángolna az egész testem, de lázam nem szokott olyankor lenni, szóval gőzöm sincs mi az oka.
így állok tehát fizikálisan.
Annyit röhögök a macskámon. A legfiatalabbon. Vicces szokásai, meg húzásai vannak. Már jól megszokott, továbbra is szeret papagáj módjára a vállamon utazni, meg rajtam aludni. Mikor valamelyik nap jött a roham, elkezdett nyávogni mellettem és felmászott rám (én feküdtem és az oldalamra felmászott), nem zavarta, hogy rázkódom. Mindent érzek olyankor és némileg fel is fogok ezt-azt, csak beszélni és mozogni nem tudok, szóval éreztem, hogy ott fekszik rajtam és nem mozdult el. Adott valami nyugalmat a jelenléte, meg a dorombolása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése