Ha minden igaz

szerdán megyünk fel Pestre, intézni a számla feloldását (nem tudom miért tököl mindennel az öregem), meg a háziorvosomnak is kell már látnia. Apám persze már mondta, hogy nem akar délutánig fentmaradni (a Doki 4-től rendel aznap), de mondtam, hogy be kell már menni hozzá. Ha a Gabi kedvéért fent tud maradni, akkor ha Dokihoz kell menni - ami fontos -, akkor is maradunk! November 30. óta nem látott, pedig 2 havonta kellene látnia. Alig várom, hogy el tudjak szabadulni innen, mert a faterom enyhén szólva is alkalmatlan gondviselőnek.

Megkérdezem a Dokit, hogy mi legyen a Pentoxyfillinnel. Ki lett váltva, de pont akkor, amikor már nem kellett, mert nem voltak durva érgörcseim. Mostanság megint vannak, pedig már az idő is jó. Megint egész napokra fagynak a végtagjaim, pedig volt már pár nap, mikor meleg volt a kezem is, meg a lábamra sem kellett zokni és nem fázott, sőt. Mostanság fagy, szóval gondoltam tegnap, hogy beveszem a Pentoxyfillint, mert nem jó a napok óta sok-sok órára előjövő fagyás. A biztonság kedvéért megnéztem a betegtájékoztatót és jól tettem, ugyanis fokozottan kell vigyázni instabil keringés esetén, károsodott veseműködésben, vérzékenységre való hajlam, pl. alvadásgátló szerek szedése esetén, szívelégtelenségben, meg még egyebekkor, de csak azokat emeltem most ki, amik engem érintenek. Szerintem a Dokim nem tudja ezeket. Erősödhet a vérnyomáscsökkentő hatása ájulást okozva, a véralvadásgátló + Pentoxyfillin kombó mellett nagyon gondos orvosi ellenőrzés szükséges, mert az esetleges vérzések erősödhetnek. Ha apám ilyen szorgalmasan juttatna fel, nem nagyon lenne részem gondos ellenőrzésben. :-P Veseelégtelenségben az adagot jelentősen csökkenteni kell, amit a papír szerint a dokival egyeztetnem kell, instabil keringés esetén pedig a kezelést alacsony dózissal kell kezdeni. Nem is kezdhetném csak úgy szedni, a Doki meg napi 2x1 szemet írt fel. A mellékhatások közül ezek alapból is előfordulnak, fel sem tűnne: szédülés, fejfájás, izgatottság, alvászavarok, akaratlan remegés, ritmuszavarok, hirtelen fellépő szívtáji szorító fájdalom, kipirulás az arcon, nehézlégzés, orrvérzés, hányinger, emésztési zavar, teltségérzet, hasfájás, szájszárazság, szomjúságérzet, viszketés, gyengeségérzet. Görcsrohamról is ír, az viszont utoljára 4-5 éve volt. Felléphet az egész testre kiterjedő csalánkiütéssel, az arc, a nyelv és/vagy a gége duzzanatával, légszomjjal, alacsony vérnyomással, szívritmuszavarral, szédüléssel, ájulással járó állapot, ami életveszélyes sokkig fokozódhat. Ritka esetben agyhártyagyulladás, amire hajlamosíthatnak már fennálló autoimmun betegségek, pl. a SLE, szóval a fent taglalt rizikófaktorok tekintetében egyáltalán nem lenne veszélytelen szednem, így megbeszélem a Dokival. Szerintem ő nem tudja mindezt, akkor tuti nem írta volna fel. Kell már labort is nézetni, a vérvételt majd megejti az asszisztense.

Megjött a macskakennel. Már csak össze kell majd szerelni és nemsokára jöhet a Gabi macskája.

Kettyó

Valami nincs rendben velem mostanában. Fogalmam sincs, mi történik, vagy mit kell tennem magammal, hogy normális legyek. Az sose' voltam, de mégis hogy stabil legyek újra. Tegnap éjjel megismétlődött a kedd hajnali, csak most durván szétcsúsztam. Megint görcsös sírás tört rám (pedig minden erőmmel ellene dolgoztam), teljesen elszállt minden kontrollom. Mint egy vulkán és megint sok időbe telt, mire észhez tértem, azt is kényszeresen. Ez nem én vagyok! Nem tudom mi történt most és hogy meddig fog ez tartani. Biztos, hogy nem vagyok százas. Gondolom az sem segít, hogy a hangulatom óráról-órára változik, elég szélsőségesen. Az szintén nem használ, hogy mindig mindent magamban tartok - vagy magától beszorul - és a végén idegbeteg leszek mindig attól a sok feszültségtől. Irtó gáz, amivé lettem mostanság. Próbálok nem ilyen lenni, de sokkal erősebbek ezek a "rohamok", mint az önfegyelmem, pedig általában fegyelmezett vagyok a fosban is. Mintha mostanság nem lenne kontrollom magam felett, ma pl. a röhögés jött rám kontroll nélkül, alig tudtam abbahagyni és már nem kaptam levegőt. Egy kis bakin, amin általában nem kap az ember röhögőgörcsöt. Aztán vége, elvágták. Most elvagyok, de mindig este/éjjel borul ki a bili. Remélem ma nem fog. Nem tudom mi fordított ki ennyire magamból. Az egy dolog, hogy felszakadt a Szabina után maradt seb, de ez se' normális 7 évvel később. Másnak is lennie kell mélyen, amit a tudatalattim, vagy a lelkivilágom, vagy franc tudja mim ki akar lökni, mint egy idegen testet. Annyi minden van eltemetve bennem mélyre, talán onnan is fúj a szél mostanában. Mostanság már alaphelyzetben is feszült vagyok nagyon a méltatlan körülmények, meg a sorozatos alázás miatt. Minden nap azon gondolkodom, hová mehetnék? Mindenre ugrom. Már egy ideje befordulásra késztetett a hangulatom, de beintettem neki, 'csakazértis' igyekeztem élni, nevetni, boldognak lenni. Elnyomtam a rosszat, sokszor már csak azért is mosolyogtam. Most megint húz le valami. Igyekszem ellentartani, de az elmúlt időszak nem azt mutatja, hogy sikerül. Teljesen szétcsúsztam, össze-vissza beszéltem ma is, meg hülyeségeket csinálok, valahogy itt sem vagyok félig a világon mostanság, hanem csak üresen bambulok. Ma már nem volt erőm és kedvem tenni a "minden oké" figurát, meg sem szólaltam, talán két mondat erejéig. Nincs kedvem beszélni, meg semmihez. Legjobb volna láthatatlanná válni. Apám számára már úgyis az vagyok, ami fokozza a jó kedvemet. Alázni, meg kihasználni nagyon tud, de ha én nem szólok, ő egész nap hozzám sem szól. Mindegy, megváltozni nem fog. Mostanság nagyon nem vagyok rendben, stresszelek is csomót, amitől folyton tiszta izzadt lesz a tenyerem, talpam, meg a pólóm, elég idegesítő. Régi jóbarátom, a Frontin most nem segíthet. Szánalmas vagyok, hogy gyógyszer kellene újra ahhoz, hogy nagyjából rendben legyek. Nem tudom hogyan süllyedtem idáig megint. Nem sajnálom ám magam, meg nem hagyom el magam, ezeket most csak kiírtam magamból, lesz ennek vége is, meg igyekszem kimászni ebből az állapotból, csak dühít, hogy ilyen lekvár vagyok, holott nem akarok, meg nem szokásom, mégsincs a kezemben a gyeplő mostanság. Vissza fogom szerezni!

A Tesómmal

napok óta vicces, velünk megesett sztorikkal szórakoztatjuk egymást és fekszünk a röhögéstől. Ide is hoztam párat, mert meg akarom törni az utóbbi gondokkal teli bejegyzések szürke hangulatát.

Apámék mindig összeverődtek nálunk a barátaival és jó hangulat volt. Akkor még a tesóm nem élt, Anyu akkor várta éppen és szerettek apám barátai, mindig játszottak velem. Erre még emlékszem, viszont azt már elmesélésből tudom, hogy egyszer valamit ünnepeltünk, nyár volt és kint voltunk az udvaron, szólt a zene, a felnőttek iszogattak. A poharakat letették a kerti asztalra, némelyikben hagytak pár korty italt, én pedig kiiszogattam. Állítólag a fejembe szállt és összemixeltem a Boci, boci, tarkát és a Kis karácsony, nagy karácsonyt. :-D

Tudni kell, hogy a fent említett barátok tanítgatták nekem mindig a csúnya szavakat, Anyám meg próbált leszoktatni. Erre én is emlékszem halványan. Arra is, hogy egy ismerősünk vitt minket kocsival, de gyorsan ment és megszólaltam: "Pisti, lassítsál már, a kurv@ életbe!" 4 évesen. :-D

Egyedül voltam otthon és éjjel hallottam, hogy matatnak a zárnál. Nyújtófával vártam a vendéget, gondoltam gyere csak be, majd lerendezlek. Lassan, halkan nyílt az ajtó és benyúlt egy kéz, de a sötétben nem láttam az illetőt. Rácsaptam egy jókorát, hogy ne legyen kedve beljebb jönni. Feljajdult. Apám volt! :-D Azt mondta csak a villanykapcsolót kereste. Mondom akkor ne matass fél órát a zárnál és ne osonj be az ajtón a sötétben, hülyén jött ki!

Kint játszottam az udvaron és nagyon érdekelt, hogy mi van a hordóban, de kb. mellkasig ért nekem. Mivel egy 4-5 évesnek halvány lila gőze nincs a fizikáról, rátámaszkodtam a szélére, hogy majd felnyomom magam és úgy belenézek. Ahogy rácsimpaszkodtam a szélére, megbillent felém, én meg előrebuktam és beleestem fejjel. A karjaim magam mellé szorultak, szóval ki sem tudtam magam nyomni belőle, a lábaim égnek álltak, de nem borult fel a hordó, csak imbolygott, aztán megállt. Kiabáltam Anyuéknak, ők kijöttek a házból és elkezdtek iszonyatosan röhögni. Az egyikük a hordót húzta, a másik pedig a lábamnál fogva engem és végül így húztak ki.

Homokoztam és egy idő után már nem volt elég homok a közelemben, aztán felfedeztem a kincset érő helyet: nagyanyám virágoskertjét. El lehet képzelni, milyen boldog volt.

Óvodás voltam, mikor felmerült a halál témája és az Anyám próbálta elmagyarázni, hogy aki már nagyon öreg, az meghal. Egyszer találkoztunk az utcán az egyik öreg szomszéddal, nekem meg az agyam kiadta a hallottakat és miután találtam egy kis rést a beszélgetésben, benyögtem hangosan, hogy "Anyu, ez a néni öreg, mikor hal már meg?" :-D

Apám káromkodott, mikor az óráját szerelte és csak nem akart jó lenni, hiába ügyködött vele egy csomót. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy "milyen órája van apának?" Gondolom úgy értették, hogy karórája, de mivel apám a "fa$$zopó" jelzővel illette, hát én is. :-D

A Balatonon voltunk (Gergő, Gabi, Szabina, meg én). Bementünk hárman a vízbe, a Barátnőm kint maradt napozni, meg akkor épp' Ő vigyázott a cuccokra. Egyszer odaszól nekem, hogy az Anyám keres telefonon. Igyekeztem volna fel a lépcsőn, a fürdőgatyám kötője meg beakadt, de nem vettem észre és a lendületes felfelé lépcsőzés következtében megrántódott, lehúzva rólam a fürdőgatyát. Sosem tapasztalt reflexszel rántottam vissza. :-D Nem tudom ki látott és mit, fel sem néztem. Persze ezek a lököttek sírásig röhögtek, én nemkülönben.

Egyszer tandembringáztunk a Barátnőmmel. Én ültem elöl, aztán mondta, hogy had próbálja ki ő is az irányítást. Oké. Tök jó volt, míg el nem vonta a figyelmét valami és egy kisebb fa felé nem mentünk, aminek a bringán ülve fejmagasságba kerültek az ágai. Elkiáltotta magát, hogy vigyázzak, de hirtelen azt sem tudtam mire, aztán mire felfoghattam volna, már csúzliként csapott vissza és vágott bikából képen a kemény gally, amibe beleért a feje. :-D Mondom neki azt kellett volna mondanod, hogy húzzam le a fejem. :-D

Nem szerettem torna órán szekrényt átugrani (inkább vállaltam az egyest). Egyszer megint az általam annyira kedvelt szekrényugrás volt a feladat. Nekifut, dobbant, bukfencezik a szekrény felett és mögötte leérkezik a szivacsra. Ja. Így egyszerűnek hangzik. Én következtem. Mondtam a tesitanárnak, hogy írja be az egyest, mert tudtam, hogy ehhez béna vagyok, nem akartam összetörni a képemet, de leordított, hogy csináljam. Nekifutottam, dobbantottam, próbáltam bukfencezni, de elcsesztem. A fejem beleért a legfelső zsámolyba és levitte azt, én meg zuhanórepülésbe váltva fejjel lefelé belevágódtam abba a toronyba, amin a zsámoly volt, amíg a fejem el nem trafálta. Az osztályom sírva röhögött, meg én is magamon, amit fokozott a tanár a maga röhejes stílusában elordított "Arnoldkááám, há' mi' csinááálsz, az Isten áldjon meg!?" mondatával.

Lassan, de haladunk

Tegnap megjött a nyugdíj is, meg az árvaellátás is, de ezeket is leszippantották az utolsó fityingig... Apám felhívta tegnap a Bankot, ott mondta az ügyintéző, hogy leadja a mentességi kérvényt, hogy az árvaellátást fizessék vissza. 30 ezret le is vehetett még tegnap délután. Vett egy kis ennivalót, a többiből meg legalább az egyik számlát lerendezi. Közben megkapta a papírt, 70.000 a végösszeg, amit behajtanak. Az még mindig nem derült ki mire, ő meg azt mondta nem érdekli, elege van, nem megy utána, hogy mire vonnak. BKV-ra tippel ő is. Fasza. Egyik szemem sír, a másik nevet, mert legalább tudjuk, mennyi az annyi, meg hogy nem százezrek.
Apám azt akarja elintézni, hogy ami fennmaradt még a 70 rugóig, vonja le egyben a következő hónapban, mert ha minden hónapban csak 10-20 ezret von és addig zárolják a pénzt, akkor addig éhenhalunk. Azt akarja, hogy essünk túl rajta. Na ja, csak nem úgy megy az, hogy úgy csinálják, ahogy ő akarja. Nagyon megszokta, hogy mindig eléri valahogy, amit akar. Mindenesetre örülök, hogy ennyit is haladtunk és hogy tudott venni ételt. Ja, meg vett izzót, nem vakoskodunk már a konyhában. A végrehajtót még mindig nem érte el, nem veszi fel a telefont napok óta.

Peches időszak

Apám nem sieti el a dolgokat. Semmit sem intézett még. 3.-án, mikor kiderült, hogy nem lehet felvenni a pénzt, beszélt egy ügyintézővel, aki adott neki egy telefonszámot, amin eléri az ügyben illetékes nőt. Persze a kártyáján sosincs pénz... Mondta majd feltölti és beszél vele. Ez pontosan egy hete volt. Úgy volt, hogy hétfőn megy fel Pestre, intézkedni. Nem ment fel. Tegnap végre felment, de semmire nem jutott, mert nem volt ügyfélfogadás. Gratulálok... Hogy' lehet úgy felutazni ügyet intézni, hogy meg sem tudakolja az ügyfélfogadási időt?! Jött azzal, hogy "de nincs pénz a kártyámon". Mondom van net, meg lehet nézni. Azt mondta ma van. Na, mondom ügyes vagy, akkor ma kellett volna menni! Fú, bakker, néha nyugágy kell hozzá! Azt mondta, majd felhívja a nőt. Ahhoz képest még mindig nem hívta, pedig tegnap feltöltötte a kártyáját. Mindig, mindennel húzza az időt, de ilyen helyzetben nem tudom miért tököl, persze tiszta ideg, de pont ezért kéne haladni. Majd a NYUFIG-hoz is menni kell, hogy átirányítsák az én pénzemet is, ehhez nekem is kell menni, mert azt mondja, hogy macerásabb a meghatalmazásos intézés, mivel tanú kell, meg kitölteni, ide vinni-oda vinni. Akkor inkább felcipel személyesen. Ahhoz a nőhöz is velem akar menni, aki a pénzt lezárolta. Sejtem, hogy velem akar hatni rá. Gusztustalan. Szereti az ilyesmit. Tegnap, mikor jött haza mesélte, hogy a buszon ment az ellenőr, ő meg kivillantotta a rokkantkártyámat és ahogy rápillantott az ellenőr, már meg sem nézte jobban, csak köszönte és ment tovább. Jót röhögött. Mondom tényleg marha vicces, hogy csalsz... Szóval most szívás van, mert ugye nagynehezen kifizettek 30.000-et a múltkor, hétfőn pedig szerencsére postán, tehát maradéktalanul megérkezett az én 25.000-em, így lett volna 55 rugó, illetve 50, mert 5 már elment kajára a múlt héten, mégis éhezünk. 50 ezerből ellehettünk volna a hónapban, sőt, még jön pénz, de ugye nem tudni, hogy azokat is leblokkolják-e és mivel apám ül a babérjain és nem beszélt a végrehajtóval, lila gőzünk sincs mire vontak és fognak-e még. Mivel ügyesen ügyfélfogadási időn kívül ment intézkedni, így adott a szarnak egy pofont, át sem kezdhették irányítani a pénzt postára, így esélyes, hogy ezt is levonják, ha esetleg még mindig tartozik. Baromira kíváncsi vagyok, mire vontak. Most egy vas sincs, sem számla nem lesz fizetve, sem kaja nincs szinte, ugyanis 50.000 lesz a macskakennel, amit már nem mondhat le, mert megépítették. (Bár, én a helyében megmondanám a pasasnak, hogy várnia kell, mert ez történt a pénzzel és ami van, abból nyilván enni kell.) Mondtam neki, de azt mondja nem mondhatja le. Mondom ne legyél már ilyen tehetetlen! A pali sem várhatja el, hogy egy fillér nélkül itt koplaljunk. Azt mondja "de akkor a Gabi megkérdezi, miért nincs még meg a kennel." Mondom tök egyszerű: elmondod neki is, hogy mi jött közbe. Azt mondja az kizárt, nem fogja hallgatni, hogy a Gabi cirkuszol vele. Mondom gratulálok, hogy fontosabb a büszkeséged, mint az, hogy rendesen együnk. Azt mondja megoldja. Mondjuk tényleg eszünk, de napi egy tál leves, vagy egy szelet kenyér nem elég napokig, vagy hetekig. Mondom neki nem is fogyhatok már, elkezdi nem fogsz. Ja... Mindezt azért, mert a volt barátnője sürgette, hogy csináltassa meg a kennelt és minél hamarabb hozza el a macskát. Jó, akkor még nem tudta senki, hogy elveszik a pénzt, de akkor is önző, hogy csak az érdekli, hogy bármi áron kerüljön ide a macskája. Ez is milyen dolog?! Az állat nem egy játékszer, hogy megunom és lepasszolom! Bár jobb is, mert idegbeteg és ordibál vele, meg bántja. Az ilyennek ne is legyen állata. Az állat mi a frászt tehet arról, ha az embernek szar kedve van?! Vagy arról, hogy a kedves gazdája megunta. Mindig mondja, hogy elege van belőle, hogy vad, meg lehugyozza az ágyát. Talán ha nem idegbajoskodna, a macska sem lenne egy merő stressz és bosszút sem akarna állni a maga módján, csak ő nem ért az állatokhoz. Ma hívta a Gabi, hogy mi van már a ketreccel. Persze apám mélyen hallgatott, hogy ha most kifizeti, akkor nem marad pénz és kaja sincs szinte. Elkezdte, hogy nem mehet szembe a Gabival, mert ő mindig segít, meg akkor máskor nem fog. Mondom te egy szánalmas érdekember vagy és egy marionett báb! Mondom neki, látod? Ha nem mindig más hátán élnél, nem hoznád magad ilyen helyzetekbe! Csak az a baj, hogy engem is belevisz ezekbe.

Kiégett az izzó a konyhában, de nem vesz, mert már így is elvett a pénzből, hogy valamit együnk. A fejem napról-napra dagad a méregtől, hogy nem képes kiállni magunkért és itt szívunk. Ha ő akar nyomorogni a büszkesége miatt, az az ő dolga, de én nem akarok. Most higgadt vagyok, de vannak napok, mikor morgok. Addig jó, míg ilyen stabil vagyok, meg optimista.

Csak hogy ne unatkozzunk

Vártuk az ápolási díjat, meg is jött 3.-án az értesítés, hogy a számlán van, erre kiderült, hogy be van fagyasztva. Most nyomozhatunk, hogy mi a frászra vonták le mind a 39.000 forintot. A legjobbkor csinálták, ugyanis ebben a hónapban sok kiadás lenne. Nem tudom apám mit csinált, hogy ennyi pénzt leszipkáztak a számláról. BKV büntetésre gyanakszom, mert párszor megbüntették és mindig azt mondta "a f@$zom fizet be ennyi pénzt". Talán felgyűlt és azt vasalják be. Azt mondta, hogy lehetséges. De jó... Állítólag az ápolásihoz hozzá sem nyúlhatnának. Csütörtökön felment Pestre, hogy kinyomozza, mi a fene van pontosan. Azt sem tudni, hányszor szándékoznak megkopasztani a kártyát, mert nem tudjuk mennyit és mire vonnak. Ezt is kideríti majd. Nem majrézom, mert ráérek akkor agyalni, ha nincs megoldás, öreg is így van vele, csak marhára dühösek vagyunk, hogy kellett volna a pénz sok mindenre. Sikerült egy kis asztalra csapással 30.000 forintot felvennie, de hétfőn majd intézkedik, hogy a Postára irányítsák a pénzeket. Azt mondta, hogy egy idő után így is el tudnák venni, de addigra a végére jár, hogy mi ez és megoldja. 33%-ot vonhattak volna csak, erre az utolsó fillérig elvették a pénzt. Nem akartak pénzt kiadni, de mikor mondta a Bankban, hogy tudja a szabályt, egyből kicsengették a 30 rugót. Gusztustalan, hogy átpaliznák az embereket, ha nem tudnák páran, hogy csak 33%-ot vonhatnak le tőlük. Hétfőn jön az én pénzem, az szerencsére postással, de az is egy az egybe' belemegy a macskakennelbe, meg egyebekbe. Kaja alig van. Fasza. Jó, éhen nem halunk, de nem is eszünk eleget.