Újabb életjel

Mostanában baromi kreatívak a címeim. :-D Nincs agyam. Jó, ez nem új hír, 23 éve ebben az állapotban élek. :-))

Jobban vagyok, pacsi a dokiknak! A vér segített megint, a szívem sem pörgött be. Az érgörcsök durvák, de jön a meleg, szóval ez is enyhülni fog. Az étvágyam még mindig gyenge, de legalább van.

Kaptam tévét. Mondtam pedig, hogy hagyják a fenébe, mert 'apám' mondta, hogy a születésnapomra majd fogok kapni valamit, a Gabival közösen megoldják. Mondtam, hogy ne áldozzanak rám, amúgy sem érdekel a születésnapom, azt a pénzt fektesse inkább másba, ami fontos, de hajthatatlanok voltak. Tegnapelőtt megkaptam és néztem egy nagyot, mondom csak októberben 'születek'. Mondta, hogy most volt egyben a pénz. Köcsögnek érzem magam, hogy pampogok mindig, amiért leszar, most meg vesznek nekem egy LED-tv-t. Jó, tényleg tojik rám, nem mentem fel, de azért túlzás ez. Furcsa még, hogy van, de örülök neki.

Megyek a pszichomókushoz, akármennyire tartok a beszélgetésektől, mármint a témáktól. Utálom az önzőséget, márpedig ha nem megyek el, akkor az leszek, mert a saját rettegésemmel foglalkozom ahelyett, hogy azokkal törődnék, akik velem is törődnek, megmentenek és érzik az állapotom hatásait. Nemrég egy olyan személy, aki nekem a legfontosabb elmondta, hogy mit érez, amiért én ilyen állapotban vagyok és mit érez, amikor ez az állapot Rá is hatással van. Sejtettem, hogy egyszer baj lesz, de nem gondoltam, hogy így fáj már valakinek, szóval mellbevágott, amiket hallottam és itt ébredtem fel. Éreztem én, hogy csúszom egyre lejjebb, de magamért nem tudok megmozdulni, Ő viszont nagy hatással van rám mindig. Mikor mondta, hogy mit teszek és milyen vége lehet, az felnyitotta a szememet. Éreztem, hogy kényelmetlen nekem is így, de nem volt erőm rászánni magam, hogy elmenjek ezzel egy szakemberhez. Majdnem 20 éve cipelek dolgokat, amiket még senkinek sem mondtam el, egy része le is van blokkolva. Ezek nagyon mélyen okoztak sérülést és nem tudom hogy' fogok reagálni, ha a szakember belenyúl, viszont valamit tényleg tenni kell, mert addig kínozni fog, amíg folyton csak elnyomom. Addig mindig utat fog magának törni és ez egyre sűrűbben történik meg, nyilván már teher a tudatalattimnak. Mint valami idegen test, egy féreg, ki akarja lökni az elmém és segítenem kell neki megszabadulni tőle. Azon is agyaltam - mert jóideje agyalok, hogy mit tegyek - hogy mi a jobb? Odamenni a mókushoz, akinél lehet, hogy párszor darabokra hullok és azt kívánom, bár' ne mentem volna, de aztán jobb lesz, vagy menekülni a hátralévő életemben és folyton hadakozni a bennem hömpölygő fossal? Még mindig itt van egy dolog, amire nincs 'orvosság', ez keseríti meg a legjobban a mindennapjaimat. Mindegy, veszíteni nem fogok, ha meglátogatok egy újabb mókust, ezeket a dolgokat még egyiknek sem mondtam el. Ha nem jutunk sokra, vagy semmire, akkor is legalább megpróbáltam. Nem bánnám, ha tudna beszélni az apámmal és jobban elmagyarázná neki, hogy mi a dörgés, mert engem elutasít, nem fogad el így, de talán ha hallaná egy pszichodokitól, hogy ezzel árt, talán megváltozna. Az a barátommal folytatott beszélgetés felrázott, meg a múltkori zuhanás is, ami - legfőképpen - emiatt a teher miatt volt. Tenni kell valamit. Legalább megpróbálni, mert ha nem teszek semmit, nem is adok esélyt a dolgoknak.

Melyik kórházi osztály a legjobb? :-D

Ez már tényleg olyan, mint valami razzia, egyikről a másikra vándorlok. Kiengednek holnap innen, de a szabadságom csak addig tart, míg érzékeny búcsút veszek a Kardiológiától és megyek az Immunológia tárt karjaiba. A vérnyomásom az eget verte 19.-én egész nap, nem akart 160 alá menni és a fejemen kidagadt az ér, nagyszerű látvány lehettem (gyárilag is ocsmány fejszerkezetem van), meg szédelegtem, mint egy Chemotox-os légy, be-bedobogott a szívem is, így mondták, hogy inkább még rajtam tartják a szemüket. Holnap már szabadulok. Tegnap délután jól felspannoltam magam, így elintéztem magamnak megint egy 150-es vérnyomást, mellkasi fájdalmat és mivel 3 a magyar igazság, így magaménak tudhattam még egy lecseszést is a dokitól, hogy nem szabad idegeskedni. Megint szét vagyok csúszva, nem megy a beszélgetés senkivel, meg tegnap kimentem fürdeni, de a váltóruhát a kórteremben hagytam. Remélem az immunológiáról hamarabb kidobnak majd, de fene tudja, mi adódik közben. (Semmi!)

Szívügyek, meg egyebek

Bent vagyok a kórházban, most a Kardiológián. Minden osztályt ki kell próbálni. :-D
15.-én kellett volna kontrollra mennem, ám 14.-én közel 40°C volt, amit a szívem nem bírt, előtte is naponta ugráltak a fokok és ezt egy egészséges szervezet sem szereti. Kezdtem rosszul lenni, meg fulladni, de gondoltam majd jobban leszek, csak a meleg és az oxigénhiány az oka. Aztán 2× beszorított a szegycsontomnál, de még ekkor sem pattantam, hogy gáz van, csak lefeküdtem a biztonság kedvéért. Utána jött az a jól ismert 'elefánt áll a mellkasomon' érzés, majd a fokozódó fulladás és kezdődött az őrület. Apám nem volt otthon, de ilyenkor tilos mozogni, úgyhogy lassított felvételként álltam fel az ágyból és úgy is mozogtam, nehogy tovább gyorsuljon a szívem. Nagyon lassan felmentem a Mekk Elekékhez apámért, aki lecseszett, hogy miért mászkálok? Mondom ne viccelj, hát nem vagy otthon, akkor hogyan szóljak másképp'?! Már mióta mondom neki, hogy kellene egy mobil, hogy ha gond van és nincs otthon, tudjak szólni. Lefektettek és hívott mentőt. EKG-t csináltak, vérnyomást mértek, stb., a vérnyomásom magas volt, a szívem meg 202-t vert percenként, úgyhogy volt para a jónépnél. Behoztak és itt is volt EKG, meg vérnyomást is megint mértek, vérvétel, stb. A szívem még ekkor is úgy dübörgött, hogy lenézve láttam a vibrálást a mellkasomon. Kaptam vénába valami gyógyszert, ami elvileg helyreteszi, de nem rakta helyre és mindemellett olyan halálérzés jött rám, hogy majdnem attól kaptam szívbajt. :-D Állítólag mellékhatás, de ijesztő volt, pedig hozzá vagyok szokva, mert szokott ilyenem lenni. Dobog, mint az őrült, majd beremeg pár mp-ig és utána kihagy egy ütést, azután lassan dobban, mintha mindjárt megállna és csak ezután áll helyre a ritmus. Ez a gyógyszer is azt csinálja állítólag, hogy 1 mp-re megállítja a szívet, hogy visszaállhasson a rendes ütembe. Jóesetben ez meg is történik, de nem állt helyre és mondta a doki, hogy ad egy kicsit nagyobb adag gyógyszert, viszont ha az sem teszi rendbe, kiütnek defibrillátorral. Megkaptam a 2. adag gyógyszert, újabb 'most halok meg' érzés, majd ezzel egyidőben valami jóérzés is rámjött, nem pörgött tovább a szívem, 'már csak' 130 volt a pulzusom, de mondták, hogy ez normális, hiszen meg lett terhelve, most pihennie kell. Úgy is éreztem magam, mint aki lefutott egy maratont, izzadtam is. Bevittek az őrzőbe és rámtettek korongokat, majd szigorú pihenés, semmi stressz. Látogatni is csak rövid időre lehetett, amit őszintén szólva nem bántam, mert apám megint stresszelt és nagyon nem tett jót abban a helyzetben. Tegnap hoztak át a kórterembe. Ma elég jól vagyok, de az elmúlt napokban szarul voltam, valószínűleg mert megint vérszegény vagyok, így energiám sincs sok. Várok a vérre, de először a szívemnek ki kell hevernie a dolgokat, meg tegnap volt egy kis hőemelkedésem és azzal sem adhatnak vért. Az étvágyam olyan, mint egy farkasnak. Annyit eszem, mint egy gép, kaja után már félórával olyan éhes vagyok, mint aki egy hete nem evett. Jó volna hízni, mert megint csak 60 kg vagyok.

Halad

az ápolási-ügy, kijött tegnap egy nő kérdezősködni, meg tesztelni engem. Kikérik a Szakértői Bizottság véleményét - a legmagasabb szerv, tehát amit ők mondanak, az tuti -, de felülírják és kimennek ellenőrizni, hogy tényleg beteg-e az ember. Vicces. :-D Töltögette a papírt, kérdezgetett és nézte, hogy hogyan járok (lakásban tudok, mert csak ~100 méter után nem megy), majd mondta, hogy nagyon sápadt vagyok, menjek pihenni. Mondtam neki, hogy nem vagyok olyan rosszul, de mondta, hogy feküdjek vissza és majd az apámmal elintézi, amit kell. Gyorsan lezavarta a dolgokat. Remélem nem szívóznak mostmár és intézik, amit kell. Mindig csűrik-csavarják a dolgokat, minél tovább húzzák az időt és minél jobban bonyolítanak mindent.

Bakizom mostanság megint. Én nem tejben-vajban fürödtem, hanem kakaóban. Tegnap meg majdnem beleestem az üvegajtóba, mert szédelgek, mint egy Chemotox-os légy. Már negyedszer fordul elő, hogy állítólag bezárom a lakást, ki is megyek, de nem emlékszem erre, ma reggel is kiderült, hogy megint egész éjjel nyitva voltunk. Van amikor rémlik, hogy mondtam, hogy bezárok, de hogy utána mit csinálhatok, arról gőzöm sincs, valahová elveszik a tudatom. Apám lecseszett, hogy többet nem bízik meg bennem, majd ő zárja az ajtót. :-D A véralvadásgátlót 1× felejtettem el bevenni, a szívgyógyszert 2×, de neki sem jutott eszébe, pedig azért van rábízva, hogy ez ne történjen meg.

Annyi a járgánynak

Múlthéten gallyravágták a kocsinkat. Bent voltunk egy dugóban, aztán paff, a hátsónkba jöttek, nekilökött minket az előttünk lévő kocsinak. Akik azzal jönnek, hogy utálják az övet, azt ajánlom nekik, hogy vegyék rá magukat a használatára, ugyanis nem viccből van az ott! Így, hogy be voltunk kötve csak annyi történt, hogy megrántott minket az öv és csak pár horzsolást kaptunk ott, ahol fogott, meg apámnak a nyaka megrándult kicsit, én bevágtam a fejemet az oldalablakba, de ennyivel megúsztuk. Ahogy a kocsi kinézett nehezen hittem el, hogy semmi bajunk nincs. Bevittek a kórházba, mert a fejem nagyon fájt, meg csandráztam egyet. :-D 3 napot voltam bent, a fejem még mindig fáj, de majd elmúlik, pihenek itthon tovább. Az öregemet is megnézték a nyaka miatt, de nincs baja, csak még megérzi a mozgást.