Sokminden

Már megint baromságot álmodtam, amit le kell írnom. :-D
Álltam az udvaron és felnéztem az égre. Jobbról jött egy repülő, elég alacsonyan, a sziluettje alapján egy 747-es volt. Mikor fölém ért, akkor hallottam meg, hogy furcsa hangja van, nagyon sivítottak a hajtóművek. Még meg is jegyeztem félhangosan, hogy valami gáz van azzal a géppel. Amint ez végigfutott az agyamon, a gép már nem fölöttem volt és megláttam, hogy az egyik hajtómű (a 747-nek 4 db van) letörik. Nem hittem a szememnek. A lábam a földbe gyökerezett, mikor zuhant lefelé a hajtómű és a sokk miatt csak a nyakamat húztam be és a fejemet védtem (esélyem sem lett volna, de az ösztön az ösztön). Mikor tőlem kb. 2 méterre földet ért, visszapattant kb. 3 m magasra és mikor újra jött le, fejbevágott. :-D Nem lett bajom, amin csodálkoztam. Berohantam, elmondtam az apámnak az egészet és kirohant ő is. A repülő elszállt, annak a sorsa nem derült ki. Kirohant az apám és simán felkapta a (az amúgy több száz kg-s) hajtóművet, ami pluszban szikrázott is és hozta felém, hogy tegyem el emlékbe, ilyenem még úgysincs. :-D Én felmenekültem egy fára egy pillanat alatt és azt hajtogattam, hogy "tedd már le, fel fog robbanni!" :-D
Itt vége lett. Jó nagy hülyeségeket tudok álmodni. :-D
Amúgy tényleg megesett egyszer, hogy egy 747-nek letört az egyik hajtóműve. A karbantartó hibázott és már nem tudom mitől, de megrepedt az egyik hajtómű pilonja (ez tartja és rögzíti a szárnyhoz), fent a levegőben pedig a terheléstől el is tört, a hajtómű elengedett és a menetszél nekivágta a mellette lévőnek, letörve azt is. Ez nagyon szerencsétlen helyzet volt.
Szerintem ezt dobta most vissza a tudatalattim.

Nem jönnek a Hajniék hétvégén, telefonált, hogy beteg.
Nem tudja, hogy csak megfázott-e, vagy az influenzába került-e és nem akar veszélyeztetni. Jövő hétvégén jönnek. Jó tudni, hogy járvány van. Amiket a boltból hoz a fater, azt le szoktuk fertőtleníteni ilyen időszakban. Eddig úgy tűnik, megúsztam.

Tegnap volt 5 éve, hogy diagnózist kaptam végre, 15 év találgatás után. Csak a Raynaud derült ki ezen a napon, a többi később, de ez segített a többit is felfedni. Hosszú lenne leírni az eredményig vezető utat, de a lényeg, hogy megvan és azóta tudnak segíteni felvenni a kesztyűt. Azért írok most erről, mert érdekes, ahogy formálja az embert az ilyesmi. Átértékel helyzeteket, dolgokat, kapcsolatokat, magát az életet, szóval kap egy szemüveget, amin át máshogy lát. Van, aki sötét szemüveget kap, begubózik, rettegésben él, elmar magától mindenkit (így védve tudat alatt, vagy tudatosan a környezetét), stb. és van, aki elkezdi meglátni az életet és az addig a figyelmén kívül eső apró örömöket. Érthető, hogy először mindenki megijed, de ha szerencséje van, akkor van aki bátorítsa, támogassa, van hite is és felébred az ösztön is, hogy mindent meg akar tenni magáért, ez pedig segít átmenni a nehezén is.
Én elég hülyén vagyok összerakva sok téren. Beletörődtem egyből. Kellett pár nap, míg átgondoltam, de itt már a beletörődés átváltott dühbe és itt jött egy kis ijedtség (egy hétig agyaltam-aludtam-agyaltam-aludtam), de pont ez hozta magával a "velem nem cseszel ki!" gondolatot és elkezdtem úgy kezelni az egészet, hogy amit lehet és tudok, megteszek, mert csakis ennek van értelme, az agyalásnak nincs. Így sikerül együttélni a dolgokkal, meg úgy, hogy itt a Tesóm, meg mindig azt az oldalát figyelem a történéseknek, ami szerencsésebb. Nem menekülök, hanem ez visz előre, ennek van értelme. Nekem is vannak napjaim, mikor olyasmikre gondolok, amik nem visznek előre, de ezekre nem figyelek aztán, mert elvonja a figyelmemet arról, hogy a jelenre koncentráljak és ebbe fektessek mindent, meg a közeli jövőbe. Szükség van arra is, hogy az ember előtt mindig legyen motiváció, anélkül mindent megevett a fene. Előre szabad csak nézni! Jó irányba változtatott a diagnózis. Ovi óta fejlődött a kór, de komolyabban 12 évesen támadott meg, aztán majd' 10 év remisszió után jött egy nagyon durva ostrom és azóta még pár, szóval nem voltak váratlanok az ezutániak, mégis jó volt hallani, hogy van nevük a bajoknak. Azelőtt 15 évig voltam hipochonder, pánikbeteg, stb. a dokik szerint, de volt, ahol csak széttárták a kezüket. Jó irányba változtatott az, hogy megmondták: nagyon vigyázzak magamra, meg a meleg helyzetek is felráztak, mert azelőtt nem vettem komolyan a rosszulléteket, meg azelőtt nem adtam bele mindent a javulásba, nem értékeltem úgy az életet, a kis örömökre nem adtam, stb.

Ez a poszt nagyon zagyva lett. Totál szét van hullva az agyam.
Csak azt próbálom kinyögni, hogy egy diagnózis nem csak rombolni tud, meg hogy mennyi területre hat ki pozitívan, vagy negatívan.
Ha jár erre sorstárs: Vannak durva időszakok, de az akaratnak valóban nagy ereje van, én is azóta tudom, mióta voltam nagy bajban, szívből kívánom Nektek, hogy segítsen és hogy legyen sok remissziótok!

Na, a felét ki sem tudtam fejezni a mondandómnak.

Lett fánk. Átjött tegnap a Józsi és láncfűrésszel összevágott egy csomót.

Ez van mostanság

Nem megyünk még Kanadába a nyáron. Év végére lett áttéve, mert a pénz is úgy jön össze (az Éva fizeti a repjegyeket, de mi nyilván bele akarunk tenni, meg költőpénz is kell majd), meg mivel apám húzta az időt és csak most lett tápszerem, nem erősödöm fel nyárig annyira, hogy 11 órát repülhessek.

Apámnak nagy mákja volt ma. Ugye itt vagyunk kint, nincs sok szomszéd, este már vaksötét van mindenhol (csak a kapunknál van reflektor), vannak tolvajok is, nem árt vigyázni és apám az előbbiek miatt vett pár hónapja olyan elemlámpát, amiben sokkoló van. Nem öli meg a delikvenst, de megrázó élményben lehet része, ha idemerészkedik. Apám magánál hordja a lámpát. Ma kiment, hogy hozzon be fát a rekeszben és ahogy felemelte, megnyomta vele a zsebében lévő elemlámpán a sokkoló gombját. Szerencséjére úgy volt fordulva a cucc, hogy nem rázta meg. Tuti a lábára ejtette volna a dögnehéz rekeszt, meg nyilván nem lett volna kellemes, ha megcsípi. Azóta jobban figyel. :-D

Agyamra megy az igénytelenségével. Tegnap leordított, mert mertem szólni, hogy megint nagyon büdös a lába és mossa már meg. A szobám sem "véd", mert a kályhánál a fal "lyukas", így viszont nem csak a jó kajaillat áll be hozzám. Alig várom, hogy külön lakjak. Még nem biztos, hogy sikerül, mert mondta, hogy engedélyt kell kérni az építkezéshez.

Volt egy kis stressz amiatt, hogy már csak kb. 3 napra elég a fánk, mivel nem vágtak a favágók valamiért, tehát nincs utánpótlás, de még kb. 2 hétig ki kéne tartania. Hétvégén jönnek a Hajniék, de fa nélkül főzni sem tudunk, meg fagyoskodhatnának is. Ma ugrott be az apámnak, hogy a bodzát, meg a többi tönkrement fát még nem vágta ki a Józsi, majd holnap beszél vele, hogy vágjon össze annyit, hogy legyen bőven. Nagy mákunk van! Pont most jön megint a keményebb fagy, szívtunk volna.

Nagyon dühös vagyok! A Pistiék kutyája éhezik és fázik. Kikötik egy jéghideg hordóhoz, hogy abba befeküdhet. Enni sem mindig kap, mert "a kisebbeknek kell." Ma megint jött (tegnap és előtte nem, gondolom oda volt kötve ahhoz a szarhoz) és itt nyüszögött. Vittem ki neki enni-inni és szó szerint zabált, fulladozott a mohóságtól! Mondom apámnak, hogy a Pistiék megint nem adtak neki enni. Fel tudnék robbanni! Allergiás vagyok arra, ha egy állatnak rossz. Szólni fogok az állatvédőknek, remélem az összes kutyát-macskát elmenekítik onnan! Ott van egy párhetes kutya is. Apám morgott, hogy megharagszanak a Pistiék. Kit érdekel? Senki nem védi meg azokat az állatokat, ha mindenki csak nézi, ami folyik. Tudom miért nem akarja, hogy szóljak. Akkor nem potyázhat kaját, dohányt, meg nem lesz kitől pénzt kérni. Én nem fogom elnézni, amit művelnek azokkal az állatokkal.

Ez a 3. hét, amióta nagyon jól eszem. Ma mérlegre álltam és 62-t mutatott. Legutóbb csak fél kg jött fel, asszem' 60,5 kg voltam, mielőtt elkezdtem 'zabálni', szóval azóta 1,5 kg még felkerült. Örülnék, ha így menne tovább és látszana is az alkatomon. Tegnap lett meg a tápszer, majd az is segít. 24 db van egy kartonban. 2.4 Kcal, 300 ml egy flakon. 3 részletben kell meginnom naponta egy flakonnal. Jól jártam, mert kaptam valami kedvezményt, a dokim tett valami javaslatot arra, hogy olcsón kapjam, így 16.000 ft helyett 5.000-ből megkaptam egy kartonnal. 2-3 kartonnal szokott felírni, de ez drágább is, erősebb is, mint a 200 ml-es változat.
Nagyon finom! Ez most vaníliás. Nehéz megállni, hogy ne igyam meg egyhúzásra a 300 ml-t. Alig érezni, hogy gyógyszer. Remélem most nem issza meg az apám. Mindig azt csinálja, pedig így sem szokott elég lenni a hónapra. A másikból napi 3-at kellett innom, emiatt is gyorsabban fogyott, de ő csak azért itta, mert finom, meg kitalálta, hogy mennyit fogyott és alultáplált ő is (kb. 80-ról 75 kg-ra... :-D) Hihetetlen, mennyit tud drámázni férfi létére.

Csodaszer

Kipróbáltam a gyömbért, mint gyógyszert, mert azt hallottam, hogy nagyon sokmindenre jó. Ugyan szkeptikus voltam, de hajtott a kíváncsiság is, meg szedek kb. 12 féle bogyót, untig elég a szervezetemnek, szóval úgy gondoltam ideje természetes gyógyszerhez is nyúlni, legfeljebb nem hat, de ha igen, akkor nyertem. Annyi mindenre jó a gyömbér állítólag, pl. a vesét támogatja, az ízületekre, fejfájásra, stb. A fájdalomra tényleg nagyon jó, tapasztaltam! Amin nem segített semmilyen bogyó, azon a gyömbér igen! Apám migrénes és az Anyunak is volt, így én is megnyertem. Már 8-9 évesen rókázásig, ájulásig fájt a fejem, olyankor nem bírtam mozogni, sem a fényt, hangokat és ezek a "rohamok" évekig visszatértek néhány havonta. Igaz, akkoriban bőven sok stressz ért otthon, gondolom így jött ki. (Én hiszem, hogy megbetegíti az embert a stressz.) Pár évig durva migrén kínzott, majd aztán enyhültek ezek a fellángolások és azóta is azon a szinten vagyok. Most is jön 2-3 havonta, de másnapra kialszom, vagy sokat mérséklődik addigra a fájdalom, viszont még mindig erős hányinger/néha róka, kettős látás, szédülés kíséri és persze a fény és hangérzékenység is megvan, nem hat semmi, ahogy régen sem. Csak az alvás segít, de van, hogy elaludni sem hagy. Meguntam a múltkor és gondoltam kipróbálom már azt a gyömbért legközelebb. Hozott az öregem. Megint jött a buli, így megcsináltam a "varázsfőzetet". Az íze förtelmes, de a célért bármit. :-D Végre valami hatott! Kb. negyedórával a lötty leerőltetése után olyan fejfájásom maradt, amit alig éreztem, szinte semmi! Újabb negyed óra múlva semmi sem maradt! Azt hiszem megéri öklendezni néha attól a borzadálytól, mert segít!


Így kell készíteni a löttyöt:

Friss gyömbér

1,5-2 dl melegvíz

Méz/cukor ízesítésnek

A friss gyömbérből vágjunk le annyit, hogy lereszelve 2 kávéskanálnyit kapjunk, egy bögrébe tegyünk kb. 1,5-2 dl melegvizet és tegyük bele a reszelt gyömbért, majd takarjuk le 1 órára, hogy kioldódjanak a hatóanyagok. Ha letelt az 1 óra, szűrjük le, majd tegyünk hozzá mézet, vagy cukrot, ízlés szerint (én mézet tettem). Az íze rossz, csíp is, de hatásos! Kortyolgatva kell elfogyasztani.

Majd ízületre is kipróbálom.
Ezesetben nyilván több melegvíz kell, ahhoz mérten nagyobb adag gyömbér és nem kell ízesíteni, mert külsőleg használjuk. Itt is 1 órát oldódik és ha készen van, belemártjuk a fáslit, az magába szívja a hatóanyagokat és a fájó ízületre felkötve állítólag hat.
Remélem beválik arra is, a térdem kivan.

Fos idő és más dolgok

Úgy lett, ahogy gondoltuk tegnap, nem tudtam elindulni itthonról a fagy, meg a jég miatt. Apám odaszólt a dokimnak, aki mondta, hogy jobb is, ha nem kockáztatunk. Majd enyhébb időben megyünk.
Durva ez az extrém hideg! Pár napja -26 C° volt éjjel. Beengedtük a szomszéd kutyáját. Ma kimentem, hogy kiöntsem a hamut, de majdnem dobtam egy hátast, mert lefagyott az ónos eső. Most meg vagy egy órája szakad a hó.

Furcsán érzem magam. Talán csak attól, hogy jóideje nem tudtam kipihenni magam. Apám sem könnyíti meg a mindennapos, hajnalig tartó hangos tévénézéssel, telefonálással, meg zörgéssel, mert neki éjjel kell főzni, meg pakolászni... Nem ez a baj, csak lehetne tekintettel a másikra. Mikor ő pihen, én kussolok, lehetőleg nem zajongok. Ma jeleztem neki, hogy nem tesz jót a folyamatos kukorékolás, ha fent marad legalább engem hagyjon aludni. Napok óta mondja csodálkozva, hogy táskás, vöröses a szemem. Nyilván emiatt, hogy hulla vagyok. Nappal is el-elalszom, de mindig felkelt valamivel. Emiatt is jó lesz a külön lakrész. Annyira mondta Pesten, hogy itt majd csend lesz és pihenhetek. Ja, a hely csendes, csak ő nem. :-D

Váltott ki gyógyszereimet, meg azt a 2700, vagy hány kalóriás Nutridrinket is megrendelte, hétfőn megy érte a gyógyszertárba. Asszem' kb. 25 darab lesz. Ez valami új és erős változat. Remélem fog hízlalni, főleg hogy kb. 2 hete megint farkasétvágyam van. Nem győzünk főzni. :-D Ha még erre rátolom azt a tápszert, remélem hízom végre.

Tudtam, hogy megint ez lesz

Borítékolható volt, hogy Szilveszterkor ismét rengeteg szerencsétlen állat fog megzavarodni és elveszni. Minden évben megtörténik és minden évben bosszant. Leginkább az izgat, hogy hol a fészkes fenében vannak azoknak az elveszett, kétségbeesetten futkosó, gazdáikat és az otthonukat kereső állatoknak a gazdái? Vannak felelős állattartók, akik odafigyelnek, akik legalább Szilveszter éjjelre beengedik őket, vagy legalább megkötik a kutyát/a macskát beengedik. Múltkor kicsapta a biztosítékomat, mikor ismét jött a szomszéd kutyája reszketve, nyüszögve és mikor szóltam neki, hogy fázik a kutya, ne hagyja kóborolni, meg elüthetik, közölte, hogy nem fázik és hogy csak nem üti el semmi. A jó életbe! Honnan veszi, hogy nem fázik?! Mondta a kutya, vagy mi? Mi az, hogy "csak nem ütik el"?! Ezzel el is van intézve? Rábízza a sorsra ahelyett, hogy megcsinálná a rohadt kaput, hogy ne szökjön a kutya. Hihetetlen! Be szoktuk engedni a kutyát, mikor jön hozzánk. Mi ez a hülye elmélet, hogy a kutya az csak kint lehet és nem fázik? Na, de visszakanyarodva a kóborló állatokhoz: hová figyelnek a szóbanforgó gazdák? Az állat nem játékszer! Az ember a gyereket sem hagyja a sorsára, ha nem tudja kire bízni, csak mert bulizni akar. Az állat is annyit ér! Ki és mikor határozta meg, hogy egy állat kevesebb, mint egy ember? Ki mondta, hogy nekik nem jár a nyugalom, a biztonság, finom falatok, meleg, stb?! Milyen elcseszett agymanés az, hogy a kutya nem jöhet be a lakásba akkor sem, ha halálra fagy, vagy a petárdák/tűzijátékok durrogása megrémíti? Vagy itt van mégegy példa: vajon érez az a szomszéd lelkiismeretfurdalást, akinek a kutyája négyszer szökött meg Szilveszter éjszaka, háromszor hazament, negyedszerre nem találták, keresték, pedig otthon volt, a kertben kapott szívrohamot! Azért, mert a kedves gazda nem engedte be a házba. Kinti kutya...
Ennyit nem érdemelnek meg?! Óvják a házat, egyben a gazdát, feltétel nélkül szeretnek, a maguk módján, a maguk eszközével védik a gazdát, annak dacára is, hogy egy réteg ennyire gondatlan és hálátlan velük szemben. Ez elkeserítő! Ne tartson állatot az, aki nem tud felelősséget vállalni és aki nem tekinti őket egyenrangúnak az emberrel. Az tartson állatot, aki szereti szívből, tudja mik a szükségletei és azokat ki is elégíti, vállalni tudja és akarja ennek a másik életnek és érző léleknek a gondozását, felelősséget tud és akar vállalni. A gyereket sem szarja le az ember, ha beteg lett és drága a gyógyszer, nem kezelteti, stb.

Nálunk a Szutykot nem érdekelte a durrogás sok éve, de a Füge félt tőle mindig. Most már szegény cimborám odafentről figyelt, de a Füge hol apámhoz, hol hozzám menekült. Remegett, mint a kocsonya, hiába dumáltunk neki, meg simogattuk, pedig ő bent volt! Sejthető, min mennek át a kizárt állatok. Megnéztem akkor éjjel is, hogy a Pistiék kutyája nincs-e nálunk, mert akkor beengedjük. Nem volt itt és azt beszéltük apámmal, hogy csak remélni tudjuk, hogy nem veszett el! (Szerencsére megvan)

Most nem akarok kitérni a petárdázók, ordibálók, buszmegállókat, kirakatokat beverőkre, úgysem fogom soha azt gondolni, hogy ez milyen buli. Inkább szégyen, hogy manapság seggrészegen és vandálkodva lehet csak bulizni. Milyen érdekes, régen is voltak fiatalok, voltak bulik, mégis tudtak lazulni ésszel, pia és egyebek nélkül. Ha jó a társaság, nem kell tuningolni a bulit. Megint elkanyarodtam.
Olaszországban, egy kisvárosban betiltották a petárdázást és csendes tűzijáték volt Szilveszter éjjelén az állatok miatt. Egyetlen kutya vagy macska sem szaladt világgá, rémületében!

Más:

Jó ideje rosszul alszom, össze-vissza. Általában hajnalban vagy reggel tudok csak elaludni, addig pörgök, de 4-5-6 óránál többet nem tudok aludni, aztán megint pörgök vagy 24-et legalább. Általában 2-3 naponta kimerülök és alszom, de akkor is maximum 5-6 órát. Tegnap megint kb. 24 óra pörgés után reggel fél 8-kor aludtam el, de fél 11-kor már felkeltem. Már hallucináltam a kimerültségtől, de nem tudtam aludni. Mintha nem tudna kikapcsolni az agyam, folyamatosan pörög.

A hangulatom is hol ilyen, hol olyan. Az alap olyan semmilyen, kicsit nyomott, aztán időnként a semmiből rámtör a nagy életkedv, optimizmus, tervek, szeretetroham (Tesóm felé, de igyekszem nem megfojtani), beszélek folyamatosan, apám még nem oltott le, de többször láttam rajta, hogy zizeg az agya a szófosásomtól, ilyenkor befogom. Nem mindig veszem észre magamat, de amikor igen, leállítom magam. Ha nem megy, akkor félrevonulok. Próbálok úgy élni, hogy ne zavarjak senkit. Amit tudok, befolyásolok. Na, megint csapongok. Azt akartam írni még, hogy befigyelnek ezek a felpörgések pár órára, aztán vagy közönybe csapok át, vagy melankóliába. Ilyenkor teljesen kiüresedem, nem érzek, nincs gondolatom, csak vagyok, vagy fáj valami, de csak nézek ki a fejemből. Zizeg az agyam. Bár, most annyira nem is durva a helyzet, csak már ki vagyok merülve. Az is idegesít, hogy hol kenyérre lehet kenni, hol pedig agyvérzést tudok kapni attól is, ha valami nem sikerül. Mindegy, szoktam sokkal rosszabbul is lenni. Szuicid gondolatok nincsenek (kopp-kopp), sem magamban teendő kárra nem ösztönöznek a gondolataim, kiborulás sem volt jó ideje. Annyi mindent akartam írni, de ezer gondolat tolong a fejemben.

Lényeg, hogy kupi van a fejemben és kimerült vagyok. El kell jutnom mókushoz, hogy csapjon oda az agyamnak valami olyan bogyóval, amit szedhetek, mert az eddigit el kellett venni.