Abszurdum

Megint nem tudnak simán menni a dolgok. 👏

Nem tudtunk elindulni Pestre, mert mindennap rosszul vagyok szívügyileg is, meg görcsrohamok is jönnek (tegnap is jött 2) és alig tud a szervezetem stabilizálódni ilyenkor. Amíg ez megy, addig nem tudok utazni, bár most kiderült, hogy nem is kell ész nélkül kórházba rohanni, de erről majd később.

Beszéltem tegnap az Andrással, hogy ma nem fogunk tudni utazni (bár már elmondtam neki többször, hogy a szervezetemtől függ minden, ő mégis erőltette, hogy márpedig hétfőn, vagy kedden fel KELL utaznunk, nincs apelláta). Mondtam neki tegnap este, hogy ahogy előre jeleztem a bizonytalanságot, be is igazolódott, hogy beláthatatlan ideig nem tudunk elindulni, ezért kérem, hogy mondja le az időpontot (már az is nonszensz, hogy kizárólag ő beszélt a dokival, lebeszélte a hétfői, vagy keddi időpontot a tudtunk nélkül, meg neki kellett az adatokat megadnunk, amiket továbbított, stb. ahelyett, hogy kapásból megadta volna a doki nevét és telefonszámát, hogy mi intézhessük a dolgokat). Felkapta a vizet, hogy ne szórakozzunk vele, nem ezért intézkedett és most beég miattunk, mert mondhatja le az időpontot. Egyrészt nem szórakoztunk vele, mivel már az elején azzal kezdtem, hogy csupán egy elérhetőséget kérünk, nem konkrét időpontot, másrészt azt is megmondtam, hogy bizonytalan ideig nem is tudok utazni, ezért sem lehetne még időpontot kijelölni. Mindent figyelmen kívül hagyott és intézkedett, minket kész tények elé állítva, hogy hétfőn, vagy kedden mindenképpen utazzunk! Hiába mondtam, hogy ha tudunk, megyünk, de csakis akkor lehet, ha stabilizálódik annyira a szervezetem, hogy kibírja a hosszú utat. Ezt valahogy egyik alkalommal sem akarta meghallani, amitől fater is bepipult tegnap este és azt mondta hagyjuk az egészet, majd ma felhív egy magánorvost és inkább oda fog elvinni. Érdekes, most megfelelt volna a Palin kívül más is, még a drága magánellátás is? Eddig mi a tökömre várt?! Ennyi erővel már 2 éve is mehettünk volna, amikor kiderült, hogy gáz van, meg akkor az Andrást sem kellett volna ezzel az üggyel terhelnem, bár tényleg nem azt kértem, hogy intézzen mindent helyettünk, csupán egy elérhetőséget kértem, de nem adott, hanem ő kezdett mindent leszervezni, kiszelektálva azt a tényt, hogy jelenleg NEM vagyok szállítható állapotban, legalábbis nagyon rizikós lenne. Azt sem értette meg, hogy a betegszállító egyrészt nem visz fel Pestig, másrészt az nem is mentőautó, amiben van mindenféle eszköz és gyógyszer, ha netán baj van. Csak azt hajtogatta, hogy márpedig mennünk kell.

Most végre kész' volt a faterom is aktivizálni magát, de közben én ma reakciót kaptam fb.-n, jelentkezett a Pali, akit kerestünk, szóval megvan a Doki! 👍 Kérte, hogy adjam meg apám számát, megadtam és fel is hívta fatert. A viszontlátás... akarom mondani a viszonthallás öröme után rámtértek és ugyan a Pali már nem belgyógyászként, hanem háziorvosként praktizál, de megpróbál segíteni, hogy jó kezekbe kerüljek. Egyből felfogta Ő is, hogy nem tudunk órákig utazni, amíg instabil a szervezetem. Meglepő mód' emlékezett rám, pedig óvodáskoromban látott utoljára. Állítólag nehéz terep vagyok a kórságaim természete miatt, de próbál segíteni, ma beszélt egy kardiológussal Ő is (elkérte ő is a leleteimről a fotókat) és visszahívta fatert. Állítólag azok az eredmények tényleg "csúnyák", de ugye a 2 évvel ezelőtti, aktuális állapotot tükrözik (bár van, ami állandó, pl. a szárblokk), viszont nem ég a ház, nem kell azonnal rohanni. Nem azt mondom, hogy nem komoly a helyzet, mert az, hanem azt, hogy nem annyira égető, hogy 5 órás útnak tegyünk ki egy jelenleg instabil szervezetet. Beszéltem tegnap a Dokimmal is és ő is azt mondta, hogy eszünkbe se jusson bárhová is elindulni, amíg instabil vagyok. Nyilván látnia kell kardiológusnak a jelenlegi állapotot is, de a Dokik szerint nem kell csapot-papot eldobva rohanni Pestre a kórházba és nem is szabad addig utaznom, amíg a szervezetem ilyen instabil, viszont a helyzet komoly és minél előbb kell friss EKG, ultrahang, stb. A nagy lényeg tehát az, hogy jól tettük, hogy nem kockáztattunk és indultunk el erős görcskészség, meg a szívtájéki bulik ellenére, mert nem vagyok közvetlen életveszélyben (de amíg 2 napig ebben a hitben voltunk, megettünk egy jóadag 'ideget' 👏). Tökölni sem szabad persze, de amint tudunk, megyünk. Nem is értem miért nem adta meg nekünk a doki elérhetőségét az András? Sok félreértést és hajszálat spóroltunk volna meg, illetve utóbbit csak én, mer' fater kopasz. Nyilván semmi sincs rendben továbbra sem, de nem mindegy, hogy kb. azt hallja az ember, hogy "hétfőn rohanjatok a kórházba, mert a doki frászt kapott a leletek láttán", vagy pedig azt, hogy "valóban csúnyák az eredmények, de azért rohanni nem kell". Ahogy mondtam, ezek már 2 éves leletek és ha a keletkezésükkor akut életveszély állt volna fenn, már nem firkálnék itt, de ebbe mi nem gondoltunk bele, mert annyira felspannolt minket az András, hogy csak az volt bennünk, hogy sietni kell. Csak lehiggadva jöttünk rá (meg a Dokik véleménye is megerősítette), hogy ha akkora lenne a baj, akkor egyrészt már a lelet elkészülésekor bezavartak volna kórházba, másrészt nem is éltem volna meg az elmúlt 2 évet sem. Valamelyest megnyugtató, hogy megéri még tartós tejet vennem, meg a Pali már intézkedik - de ő legalább úgy, hogy figyelembe veszi, hogy nem tudunk még elindulni. Most az van, hogy várunk és addig is talán degenerál... vagyis regenerálódom. 😁 Ez a tömény stressz is sokat rontott a helyzeten, de amióta lejött a vállunkról az a nyomás, hogy sürgetve vagyunk és tökön-rozson át is utazzunk fel Pestre, nem baj ha útközben rohamot kapok, vagy a szervezetem összeomlik, valamint a "nagyon vészes" helyzet képét felváltotta a "vészes, de nincs akut életveszély" képe, azóta egy kicsit jobban vagyok. Abban maradtak fateromék, hogy holnap, vagy holnapután visszaszól a Pali, hogy mire jutott és várunk, amíg a szervezetem elbírja az utazást.

Ez a rohadt frontsorozat tesz oda, mert mielőtt beindult, szinten voltam. Azóta vagyok használhatatlan, meg enni sem bírok, csak könnyű dolgokat, mint szalvéta, vatta... na, de viccen kívül csak levest, joghurtot, kekszet, ilyesmiket fogad el a szervezetem. A kaja gondolatától is kb. okádnom kell. Megpróbáltam tegnapelőtt egy szendvicset beburkolni, de pár falat után rosszul lettem, meg tegnap egy kispoharas joghurtot 3 részletben tudtam csak megenni, nem bírja el a keringésem a kajálást sem. Ez sem új, szokott ilyen lenni, úgyhogy ilyenkor semmit nem erőltetek, nem is szabad, viszont amikor csak tudok, eszem akármit és akármennyit, a Doki is azt mondta, hogy ha csak pár falatok mennek, akkor annyit egyek, de egyek. Innom kell tápszert is. Szigorú kíméletre is vagyok ítélve, amit próbálok betartani, bár most nem nehéz, nem esik jól nyüzsögni.

Természetesen és szokás szerint a pozitív gondolatokkal és hozzáállással is azon vagyok, hogy kijöjjek ebből az újabb hullámvölgyből, de ha a légköri viszonyok stabilizálódnak valamelyest, nagy valószínűséggel én is újra erőre fogok kapni, mert tényleg csak azóta vagyok rottyon, amióta ilyen szeszélyes az időjárás. Nem tudom mikor leszek jobban és a kórházi 'buli' is meddig tart majd, de jó volna május közepe felé már szabadlábon védekezni és legfőképpen használható állapotban lenni, mert megint lesz repülőnap. Tegnap-tegnapelőtt is volt, májusban meg Kalocsa-Foktő lesz a helyszín és ott lesz Besenyei Péter is, jó volna, ha eljutnék! 👍 Ugyan legalább 2,5 óra innen Kalocsa, de amikor stabil vagyok, bírom a Pestre vezető 4-et is, szóval ha addigra szintbe kerülnék, eljuthatnék a repülőnapra. Már ha elvinne fater, mert eddig alig vitt el bárhová, de most olyan, mintha ráébredt volna, hogy nincs vesztegetnivaló idő. (Persze senkinek sincs.) Az eddigi tapasztalataim alapján nem számítok arra, hogy elvisz, de azért reménykedem benne, hogy ezúttal mégis. Röhögött tegnap, azt mondja "te tényleg nagyon rapszodikus vagy; most tértél magadhoz a rohamokból, de már azon agyalsz, hogy repülőnapra mész..." Mondom neki jó reggelt, Magyarország, mindig is ilyen voltam. 😁 Elég furcsán viselkedik. Eddig a cseh 2-t nézte, vagy nem tudom, de mindig Pató Pált játszik, meg leszarja a fejemet, de most, hogy bekerült nála a zabszem, már kész magánellátásra is áldozni, meg ma kicsit bőgött. Nem igazán értem, hogy miért csak akkor kap észbe és akkor kezd el odafigyelni, amikor forró a talaj. Én nem aggódom, pláne nem kesergek, nem érdekelnek a jóslatok, az érdekel, ami MOST van! A mentális erőm stabil, egyelőre a fizikumom is kitart és azon vagyok, hogy ez ígymaradjon! A mának, az életnek van itt az ideje, neki is mondtam. A Dokim most is mondta, hogy az akaratom tart fenn, hát akkor ezen nem fog múlni a dolog, mert ugyanúgy megyek tovább, ahogy eddig. Ami ellen tehetünk, azon kár agyalni, meg keseregni, amire viszont nincs befolyása az embernek, azon meg nem érdemes darálni. Egyelőre most jussak el a vizsgálatokig, aztán majd kiderül merre tovább. A fejletlen erek + erős Raynaud + neuropátia a Pali szerint feladja a leckét a pacemakert illetően, de amíg nem csekkoltak le alaposan, addig semmit nem lehet kijelenteni; azt sem, hogy be lehet-e ültetni és azt sem, hogy nem és pontosan emiatt pozitív vagyok, hiszem, hogy sikerülni fog!

Kórház

Kabaré, ami megy nálunk állandóan. Mint kiderült, nem jó telefonszám van az öregnél, így nem érte el a Palit. Fateromnak nincs Facebookja, nekem viszont van, úgyhogy rákerestem a Doki nevére és 5 találatot adott ki, abból 1-nek van profilképe, ami alapján apám kizárta az illetőt, így a maradék 4 db profilkép nélkülinek írtam az öreg nevében (odaírtam azt is, honnan az ismeretség, hogy ha valamelyikük tényleg a Doki, akkor tudja ki keresi). Ketten reagáltak, hogy nem ők azok, a másik két profiltól egyelőre nincs reakció, de közben más úton is próbálkoztam. Már rég' megtehettem volna ezeket, ha nem tart abban a hitben az öreg, hogy fel tudja venni azzal az adott dokival a kapcsolatot. Egy kedves Ismerős ajánlott magándokikat, de fater azt az utat is kizárta, úgyhogy kutakodtam az emlékezetemben, hogy kiket ismerünk, akik közül valaki tudhat jó dokit ajánlani és eszembejutott egy régi ismerős. Felkerestem és azt mondta tud segíteni. Fater várt volna tovább, hogy nemsokára úgyis megyünk a Dokimhoz kontrollra és majd vele beszélünk, de mondtam neki, hogy egyrészt ő nem tudott egy konkrét kardiológust ajánlani, másrészt NINCS IDŐ mégtovább várni. Előadta a nagynénémnek, hogy gáz van és NEKI más sem hiányzik, mint hogy valami történjen, de közben meg fel sem fogja a helyzetet, vagy nem tudom mit gondoljak, mert ez a Pató Pál mentalitás, meg az órákig felügyelet nélkül hagyás ellentmond annak az aggodalomnak, amiről beszél. Ha valóban aggasztaná a helyzet, nem így viselkedne, vagy tényleg fél, de akkor meg talán annyira, hogy inkább tagad. Na, a lényeg, hogy az ismerős azt mondta tud valakit, beszél vele. Egyrészt örültem, másrészt dühös voltam, amiért ezt már rég' meg lehetett volna tenni, ha fater nem ágál minden orvos ellen, mert "csak a Palihoz, mert ő tuti érti a dolgát!" András kérte a tüneteimet, meg fotót az EKG leletekről, hogy a Dokinak tudja mondani/mutatni mi a dörgés, úgyhogy leírtam/befotóztam mindent és vártunk. Amikor visszajelzett, azt mondta, hogy a Doki megnézte és állítólag megrémült. Nem fogok hazudni: ettől meg nálam került be a zabszem a helyére. Nem mintha nem fogtam volna fel a Dokim által felvázolt dolgokat, de ugye ő nem kardiológus (bár faszán érti az EKG-t is), ezért amikor konkrétan egy kardiológus mondja azt, hogy rémisztőek az eredmények és sürgősen toljam be a képemet a kórházba minél hamarabb, az nem túl megnyugtató. Ha ennyire sürgető a helyzet, akkor mégmeredekebb lett volna arra várni, hogy "1-2 hét múlva úgyis megyünk a h.o.-hoz kontrollra", meg hogy "bírd ki, amíg használható lesz az egészségügy". Paradox helyzet alakult ki, mert a ketyegőmre vigyázni kéne, ám a Doki rémülete, meg a teljes bizonytalanság olyan stresszt váltott ki, hogy akkor meg attól lettem szarul. 😁 Azé' igyekeztem gyorsan lehűteni a fejemet, mert egyrészt az nem segít, ha az ember berezel, másrészt a ketyegőm jelezte, hogy nagyon nem tetszik neki az izgalom. Egyelőre semmit nem tudunk; hol leszek (elvileg tudjuk, de volt már, hogy átvittek máshová, bár remélem most nem fognak), meddig leszek bent és hogy mire jutott a Doki az EKG-k láttán (csak annyit tudtunk meg, hogy "megrémült"), nem tudni mit csinálnak majd velem; tényleg Terminátort faragnak belőlem (élő szövet leszek a fémen), vagy esetleg mással próbálkoznak, ne adj' Isten hozzám sem nyúlnak, mert az ereim annyira gázosak. Ne kapjunk nagyon rossz hírt, de mondtam az öregnek, hogy ha mégis, akkor nem akarom kórházban tölteni az időt és azt mondta, hogy tudja, ő sem akarja azt, szóval azért valami csak van benne irántam, meg legalább azt felfogja, hogy azt az időt már tényleg nem veheti el tőlem sem ő, sem más, mert jogom van itthon tölteni a megszokott és ettől biztonságos közegben, a szeretett állataim társaságában. Ez nem pesszimizmus, hanem a tények és természetesen a legjobb kimenetelben bízom, de mindent számításba kell venni. Egyszer megnyugszom és a szokásos optimista fazon vagyok, aztán beindulnak a fogaskerekek, de olyankor igyekszem lehűteni a fejemet azzal, hogy ott biztonságban leszek, mert bármi van, (jó esetben) tudják korrigálni, meg ennél a jelenlegi állapotnál csak jobb lehet, valamint hogy ha tényleg be kell és be is lehet tenni a pacemakert, akkor is ébren leszek, ergo talán túlélem, mert nem nagyműtét. Szokatlan tőlem ez a váltakozó hozzáállás, mert mindig pozitív vagyok és nem szoktam félni, de most először arconcsapott a dolgok súlya. Ettől függetlenül most sem pánikolok és nem adtam fel, nem is fogom, igyekszem a szokásos önmagamat megtalálni. Azért a poénkodás, röhögés, feketehumor nem hagyott cserben, szóval tartom magam továbbra is. Kavarognak bennem dolgok, de igyekszem egyeseket elhallgattatni, másokat megerősíteni és azokra koncentrálni. Valószínűleg azért is reagálom le ilyen szokatlanul a helyzetet, mert teljesen vakon vagyunk egészen addig, míg be nem kerülök és el nem mondják mit gondolnak, mik a lehetőségek és a kezelési terv, a bizonytalanság pedig senkinek sem használ, de a magamfajta BPD-s számára gyilkos. A másik stresszforrás, hogy 1 hete is jött 2 görcsroham, meg tegnap is 3 és alig tudott a szervezetem stabilizálódni (pont ezért sem tudtunk mostanában Bajára sem átmenni, előtte meg fater húzta az időt mindig), most viszont nem is 2× 50 perces utat kell megtenni + a hivatalban időzni, hanem 4 órát kell Pestig utazni és ott is 1-et, hogy helyben legyünk, szóval kemény menet lesz ilyen instabil állapotban, de most is előveszem a pozitív figurát és Isten is velem lesz, mint mindig! Hiszem, hogy bírni fogom, meg hétfőig jobban is lehetek annyira, hogy ne legyen gond, mivel 'csak' a frontok raktak mostanság a szokásosnál is jobban takarékra, szóval ha a légköri viszonyok javulnának, megint jobban lennék. Holnap szigorú fekvés lesz, hogy minél több energiám maradjon az utazáshoz. Ugyan még nem tudta megmondani az András, hogy hétfőn, vagy kedden kell a kórházba bemenni, de még beszél a Dokival és visszaszól, viszont nekünk mindenképp' fel kell menni Pestre már hétfőn, mert ha aznap kell befeküdnöm, akkor legyünk helyben. Ha csak kedden kell menni, akkor meg hétfőn a Gabinál alszunk és onnan megyünk kedden a kórházba. Hogy meddig kell bent lennem, az majd attól függ, hogy mit mutatnak a friss EKG-k (amiket a Doki látott, azok közül a legfrissebb is 2 éves), meg hogy a többi vizsgálat milyen eredményt mutat és hogyan tudnak stabilizálni. Próbálok abba a reménybe is kapaszkodni, hogy ha tényleg szükséges a "segédhajtómű" és "be is szerelhetik", akkor valószínűleg repülni is mehetek majd! 😉✈️ Épp' ma volt repülőnap a kadarkúti reptéren és nagyon vágytam oda. Remélem összejön az is egyszer és hogy akkor már nem csupán a földről merülhetek bele az álmomba, hanem fel is mehetek egy géppel. 🙏 Itt kell lennem emiatt is, a fogadott Tesóm miatt is (és mindazok miatt, akik kicsit is kedvelnek), az állataim miatt, meg akármilyen fos is az életem és akármennyire az van bennem néha, hogy kell a rossebnek, egy részem még reméli a jobb holnapokat és annak a részemnek vannak még tervei, céljai, vágyai, amiket el szeretnék érni. Amíg az elme, a psziché nem adja fel, addig a test sem! Vágom, hogy az sem bírja a végtelenségig, de sokat számít az akarat és a gondolatok! Rajtam sosem fognak múlni a dolgok, ezután is beleadok anyait-apait. Nem fogok hazudni most sem, férfiasan bevallom, hogy kicsit megijedtem és már-már félni kezdtem, de talán így a poszt végére sikerült felülkerekednem rajta. Muszáj! Luxus ilyenkor minden negatív gondolat és érzelem, mert a szervezet veszi az adást, ezért csakis azt tanácsos gondolni és próbálni kell azt is érezni, el kell hinni, hogy minden rendben lesz! Ha tudok, írok majd ide, ha nem (nem lesz wifi, vagy valamiért nem leszek képes jegyzetelni), akkor pedig majd ha hazatértem, akkor firkálom le a dolgokat. Most viszont az Antonov a hangárba vonul, mer' kezd fájni a búrám is és a neuropátia is durvul, talán kialszom mindkettőt.

Szívügyek

Hihetetlen, hogy fateromnak mindent 999× kell elmondani és 1000×-re fogja csak az adást. Már rég' el kellett volna jutnom kardiológiára, de számára ráért az is, mint minden, pedig nem hagytam békén, csak szokása szerint mindannyiszor lepergette magáról, amiket mondtam. Mostanság megint buli van a mellkasomban nyugalomban is, többször is majdnem lekapcsolják a villanyt, ha állok, vagy felemelek 2-3 kg-t, meg Darth Vader módra fújtatok két szó közt is, párna kell, hogy ne fulladjak fekve és az öreg megvilágosodott, hogy gáz van... Jobb későn, mint soha. Azt mondja "tiszta szerencse, hogy amíg Pesten voltam, nem ájultál el". Mondom az hagyján, a legnagyobb mák, hogy még kitart a ketyegőm, ezért sem jó játék felügyelet nélkül hagynod, mert én nem fogok tudni mentőt hívni, ha beint, de leginkább nem kéne megvárni, amíg beüt a krach! Ezer éve ígéred, hogy beszélsz a Palival (doki, aki az ő volt osztálytársa), beszélj vele végre! (Én nem tudok, mivel a számát nem adja meg, mondván "majd ő intézkedik".) Emellett felfrissítettem az emlékezetét az EKG-k eredményeit illetően is, hogy marhára nincs idő "majd valamikor eljutni" kardiológiára. Azzal jött, hogy "bírd ki, amíg használható lesz az egészségügy!" (Maaargit, nooormális?? 🤬) Egyrészt nekem hiába mondja, hogy bírjam ki, mert ugyan szívós vagyok fizikailag, meg mentálisan is pozitív hozzáállású, de egy ponton kevés az akarat és a fizikai tartalékok, másrészt az oké, hogy az egészségügy (is) romokban van, de nem 5 perc lesz talpraállítani, meddig akar vár(at)ni? Vágom, hogy a háta közepére sem kívánja a procedúrát, de muszáj lezongorázni. Az eredményekkel való (újbóli) szembesülés és az ájulásközeli állapotok megijesztették és felfogta végre, hogy már tavaly is késő lett volna dokihoz jutni, mivel már vagy 2 (?) éve, azonnal kellett volna, amint kiderült, hogy versenyt futunk az idővel. Lehet, hogy az is a 'baj', hogy nem panaszkodom, fizikailag sem hagyom el magam, meg nem pánikolok és ezekkel talán azt a hamis biztonságérzetet erősítettem benne, hogy nincs nagy gáz és van idő malmozni, bár azzal naponta szembesül, hogy a teherbírásom a 0-hoz konvergál, de úgy tűnik, neki ez sem elég, hogy felébredjen. Az ő ingerküszöbét mindig csak valami krízis üti meg, de azt ezesetben nem (sem) kéne megvárni. Továbbra sem vagyok képes panaszkodni, meg félni, viszont ezredszer is megkíséreltem elmagyarázni, mi a helyzet (ha odafigyelne, tudná magától is, de ugye őt csak saját maga érdekli) és talán végre megvilágosodott. Nem hagytam békén, mondtam neki, hogy hívja a Palit. Felcseszett, mert megint a Gabi ügyeivel foglalkozott és amikor a Palival kapcsolatban akartam valamit kérdezni, csendre intett, hogy ne zavarjam, mert "a Gabiét most azonnal kell intézni". Mondom neki, hogy az enyémet meg már vagy 2 éve kellett volna! 🤬 Persze jött a szokásos ordítozás, de nem érdekelt, nem is figyeltem oda. Végül aztán hajlandó volt időt szánni az én ügyemre is és hívta a Palit. Nem vette fel többszöri próbálkozásra sem a telefont, úgyhogy az öreg írt neki, kérte, hogy amint alkalmas lesz, hívja vissza. Nem értem ezt eddig miért nem volt képes megtenni, de a fő, hogy végre elindul valami. Várunk a hívására, bár lehet, hogy azt se' tudja ki kereste, mondtam az öregnek, hogy nem ártott volna odaírni, de ugye jó nárci' módjára azt gondolja, hogy különb másoknál és azzal jött, hogy "őrá hogyne emlékezne!" Egyszer találkoztam Vele, de akkor még óvodás voltam, szóval csak villanásnyi emlékem van róla. Ugyan nem gyerekorvos volt, de nem tudták anyámék, hogy hová vigyenek, mit csináljanak és állítólag fater megkérdezte megnézne-e, ő pedig rendes volt, mert megvizsgált. Én csak arra emlékszem, hogy az ízületeimet nézegeti, meg hogy nála is elkezdett ömleni a vér az orromból, de azt már csak elmesélésből tudom, hogy azt mondta, hogy az elmondottak és látottak nem normális dolgok egy óvodásnál, ki kell vizsgálni. Na, most majd látja, hogy igaza volt. Ő belgyógyász, szóval érti a szívügyeket is, de nyilván egy kardiológusnak a kompetenciája az alaposabb vizsgálat, beavatkozások, stb., úgyhogy Nála nem állhatunk majd meg, viszont valamelyest ő is felmérheti a terepet és javaslatot kérhetünk tőle, hogy kihez forduljunk, aki lelkiismeretes, alapos kardiológus. Ugye a Dokim azt mondta, hogy fárad el a ketyegőm, úgyhogy nincs idő, nem tudom az öreg melyik adást nézte eddig.

Beszéltem a Dokimmal, hogy a Palinak pontosan tudjuk elmondani, mi a dörgés és a következőket dokumentációs céllal jegyzem le magamnak a jelen állásról, meg hátha valamelyik idetévedő/rendszeres olvasónak is segíthet, ha érintett, de valamivel esetleg nincs tisztában, mert a dokik nem mindig magyaráznak. Én is csomó mindent nem értettem korábban, meg volt, amit most sem, de a Dokit megkérdeztem és mostanra képben vagyok, hogy mi mit jelent, mi miért van.

Az EKG-im olyanok - megin' a repülős formám jött elő 😁 -, mint amikor a műszerfalon több hibaüzenet is megjelenik, egyszóval mutatják, hogy ezzel is-azzal is gond van. Az EKG ugye nem egy "statikus fénykép", hanem egy pillanatfelvétel egy folyamatosan változó elektromos állapotról, tehát az, hogy az EKG-görbék és a hozzájuk tartozó leírások változnak, nem azt jelenti, hogy az előző leletek tévedtek, hanem azt, hogy a szív egy dinamikus állapotban van és az enyém jelenleg instabil is. Pl. a pitvarfibrilláció olyan, hogy vagy elkapja a gép, vagy nem (kivéve ha valakinél szinte folyamatos, de szerencsére én azt nem nyertem meg), nálam eddig még nem kapta el, de tudjuk, hogy van, mert az érezhető beremegések a Doki szerint egyértelműen azok. Ugyanez igaz az ST és a T hullám rendellenességeire is, hogy egyszer látszik, máskor nem, állítólag akkor látványos, amikor a tachycardia fennáll. Azt nem értettem, hogy ugye az esetemben fennálló LPFB (blokk az egyik hátsó ágon) egy struktúrális hiba, akkor hogy-hogy' nem látszik az összes EKG leleten? A Doki azt mondta, hogy az ingerületvezetés néha "szakaszos" lehet, magyarul bizonyos pulzusszám felett a blokk látszik, alatta viszont az ingerület még át tud csúszni. Emiatt látszik nálam az EKG-n a "jobbra deviáló QRS" is (a szív elektromos tengelye eltolódott), a másikon pedig kevésbé kifejezett. Mivel nálam az elektromos tengely el van tolódva, meg extradobbanások és vezetési zavarok vannak, egy kismértékű elektródaelmozdulás is látványosan más görbéket eredményezhet, szóval a lényeg, hogy az EKG-elektródák felhelyezése állítólag milliméteres pontosságot igényelne a teljes azonossághoz, ami ugye lehetetlen, magyarul az elektródák helyzetétől is függ, mit lát az EKG gép. Ezt szintén azért írom le, hogy segítsek megérteni, miért kaphat az ember egyszer ilyen, egyszer olyan leletet. A szívem elektromos hálózata hibádzik, ami miatt többek közt pitvarfibrilláció jelentkezik, ami azt jelenti, hogy olyankor a pitvarok nem összehúzódnak, hanem csak remegnek (érezni is lehet, ahogy vibrál a szív), ez pedig rontja a teljesítményt és növeli a vérrögképződés (ezzel a stroke/infarktus) kockázatát, többek közt ezért is kapom a véralvadásgátlót, bár ennek ellenére is volt már rögöm, szóval ez sem 100% védelem, de mégis ad némi biztonságot. A pitvarfibrilláció azért is gáz, mert amikor "remeg" a szív, akkor egyrészt nem keringet rendesen vért és amellett, hogy szarullétet okoz és az előbb említett rögképződés esélye is megnő, mivel pang a vér benne, másrészt amíg 'csak' a pitvar fibrillál, addig él az ember, de ha valamikor beköszön egy kamrafibrilláció, akkor nagy eséllyel game over. Az elektromos zavarból kifolyólag jelentkezik a tachycardia is (a szív túl gyorsan ver), ami azért gond, mert kimeríti a szívet a folytonos rohanás és itt is érvényes, hogy megintcsak nem tud hatékonyan vért keringetni, ha túl gyorsan ver, mivel nincs ideje a kamráknak megtelni vérrel és elegendő vérmennyiségnek kilökődni az érrendszerbe. Az extrasystolék is (pluszütések, nagyobb bedobbanások), megzavarják a ritmust, ami tovább fárasztja a szívizmot, de pont a fáradás is közrejátszik a kaotikus ritmusban, szóval ördögi kör. Az ST és T hullám rendellenesség azt jelzi, hogy a szívizmom nem kap elég oxigént, ami ugyancsak nem használ neki és a Doki szerint valószínűleg már a kamrák fala is rugalmatlanabb. Annyi pozitívumot kiemelt, hogy mivel a vérnyomásom nem magas (mármint állandóan), így nem terheli még az is a ketyegőmet, hogy nonstop nagy ellenállással szemben kelljen pumpálnia. Mindezt megfejeli a fentebb már említett (állítólag ritkább) ingerületvezetési hiba (LPFB), ami miatt a bal kamra hátsó részén az ingerület lassabban, vagy épp' egyáltalan nem halad át a normál úton (olyan, mintha a házban a vezetékek megöregedtek volna és lassabban érne el az áram a lámpához), emiatt kerülnie kell az ingerületnek, viszont a kerülő miatt értelemszerűen késve érkezik és emiatt a késés miatt is felborul a szívritmusom, mert a kamráim nem szinkronban húzódnak össze. Magyarul 'sántít' a szívem. 😁 Ettől érzem állítólag időnként azt, hogy össze-vissza ütöget. Mivel a kerülőút miatt a szívem összehúzódása nem összehangolt és hatékony, ez hosszú távon megintcsak megterheli a szívizmot. 😬 Itt megintcsak befigyel a "jobbra deviáló QRS", ugyanis állítólag kéz a kézben jár az LPFB-vel; a szív elektromos tengelye jobbra tolódik, ami a bal kamra specifikus ingerületvezetési zavarára utal. Ő azt mondta képzeljem el úgy a szív elektromos rendszerét, hogy van egy főút (valamilyen köteg, nem ugrik be mit mondott), ami kettéágazik két szárra és a bal oldali elágazás is tovább ágazik két kisebb 'utcára' (első és hátsó kötegre). Nálam a hátsó van megsérülve (ami a bal kamra alsó és hátsó részét látja el), ami szerinte ritka, mert vastag és kettős vérellátása van, így ritkábban blokkolódik, mint az első, ám ha mégis blokk alá kerül, az általában azt jelzi, hogy a szívizom azon a területen jelentősebb terhelésnek, vagy károsodásnak van kitéve. Az LPFB állítólag önmagában ritka és állítólag általában valamilyen alapbetegség áll mögötte. Nálam a Doki szerint a gyárihibás + Raynaud által megfejelt érrendszer az ok, mert a szív hátsó ága állítólag nagyon strapabíró az előbb említett vastagság és jó vérellátás miatt, szóval ha ez az ág „megadja magát” (blokkolódik, ugye az LPFB lényege pont ez a blokk), az azt jelzi, hogy a szív hátsó fala, vagy a jobb kamra tartós terhelés alatt van, meg ugye nálam a fejletlen/Raynaud által gyilkolt erek miatt az az amúgy "jó vérellátású" ág esélyesen szintén nem kapott rendesen vért és ez nyírta ki. A Doki szerint az érproblémák mellett egy régebbi, lábon kihordott gyuszi is okozhatta a szárblokkot. Mivel hibádzik az ingerületvezetés, a pitvarok nem jól segítenek 'beletölteni' a vért a kamrákba, amiknek így nincs idejük rendesen megtelni, így a vér visszatorlódik a tüdő ereibe és ez okozza a Darth Vadert megszégyenítő fújtatásomat a legkisebb fizikai aktivitásra is, fekve meg főleg, de van, hogy beszéd közben is szavanként kell új slukk. Olyan is van, hogy semmit sem csinálok, mégis légszomjam van. A fekve jelentkező fulladás a Doki szerint azt erősíti meg, hogy a szív bal fele nem tudja elég gyorsan továbbítani a vért, ami így a tüdőben torlódik fel és mivel a bal kamra nem bírja ezt az extra terhelést, a nyomás megnő a tüdő ereiben, ami nehezíti a légzést. Mivel a ketyegőm nem pumpál egyenletesen, az agyam időnként kevesebb vért kap (amit megfejelnek a Raynaud-s keringési zavarok is), így ez okozza a szédelgéseket, bizonytalanságérzeteket, meg az ájulásközeli állapotokat. Hiába 'túlórázik' a szívem a tachycardia miatt, mégis kevés vért juttat a szervezetembe, emiatt az izmaim is el-elgyengülnek és állandóan fáradt vagyok, de hiába alszom el akár nappal is többször, ugyanolyan mosott fosként ébredek.

A nagy lényege az egésznek, hogy a szívemnek extra erőfeszítésbe kerül minden egyes ütés, ettől fárad, mivel a 'vezetékrendszer' egy része nem működik és a ketyegőm próbálja ezt kompenzálni (többek között a szapora pulzussal). A Doki szerint külön-külön az LPFB, vagy a szapora pulzus néha ártatlan is lehet, de nálam több eltérés van egyszerre, amik a NYHA III.-IV. stádiummal együtt azt mutatják, hogy a szív ingerületvezető rendszere több ponton is sérült, vagy túlterhelt, emiatt a szívem tényleg küzd és mivel az elektromos rendszer egy része hibás, igazán nagy gebasz akkor lesz, ha a többi ág is elfárad a tachycardia miatt, mert akkor állítólag olyan ritmuszavar alakulhat ki, ami a ketyegőm leállásához vezethet. (Ezé' kellene a pacemaker.) A Doki szerint ez egy komplex kardiológiai kép, aminél az egyes diagnózisok egymást erősítő (meg egymásból fakadó) problémákat jeleznek és ez a kombináció egy előrehaladott állapotot tükröz, ahol a szív elektromos és mechanikai funkciója is jelentősen korlátozott. (Észrevettem. 😁) Megint azt mondta, hogy a pacemaker indokolt volna az ingerületvezetési zavarok és a szívleállás veszélye miatt, bár még kérdéses, hogy mit mond majd a kardiológus és hogy a szívizmomnak van-e olyan területe, ahová érdemes elektródát tenni. Kérdeztem, hogy mennyire rizikós ilyen tropa erekkel és keringéssel a beavatkozás és azt mondta a Doki, hogy paradox a helyzet, mert egy súlyosan beteg szervezet nehezebben viseli a műtéti stresszt és a sebgyógyulás is lassabb lehet a rossz keringés miatt, ám pont azért van rá szükség, mert a pacemaker az egyetlen esély arra, hogy a keringésem javuljon valamelyest (a Raynaud miatt sosem lesz tökéletes, de a hibás 'hajtóművem" is sokat ront rajta) és kikerüljek ebből a súlyos stádiumból. Kérdeztem, hogy mi van akkor, ha a hagyományos, vénás út nem járható, mert mondjuk a vénám is gyenge és ezért nem lehet azon keresztül bejuttatni a szívbe a kütyü elektródáit? Azt mondta a Doki, hogy vénás ultrahanggal megnézik a nagy erek átjárhatóságát és ha nem opció ott felvezetni, akkor a szívsebész közvetlenül a szív külső falára is rögzítheti az elektródákat egy kisebb mellkasi bemetszésen keresztül. Kérdeztem, hogy az állapoton kívül mi dönti el, hogy beültetik-e? A Doki szerint ilyenkor azt is mérlegeli az orvosi konzílium, hogy túléli-e a beteg a beültetést és ha igen, javul-e annyit az életminősége, hogy megérje a kockázat. Kérdezte, hogy továbbra sem vizesednek a végtagjaim? Mondtam, hogy nem. Ez azért jó hír, mert azt jelenti, hogy a jobb szívfél egyelőre még képes kezelni a folyadékot. Nálam egyelőre 'csak' a bal szívfél elégtelensége dominál; a bal kamra nem tudja rendesen kipumpálni a vért a testbe, így az visszafelé torlódik a tüdő ereibe, ez okozza a légszomjat, az esetenkénti nyugalmi fulladást és a fekve fulladást, a köhécselést, de a jobb szívfelem még elég erős ahhoz, hogy a testem felől érkező vért továbbítsa, így a víz nem reked meg a tagjaimban és a májamban. Azt mondta a Doki, hogy ha eljutok a beültetésig, akkor ez az állapot (hogy nem vizesedem) még előnyös is lesz, mert egyrészt nem feszíti a szöveteimet a folyadék, ergo a sebgyógyulást sem hátráltatná (a szar keringés úgyis lassítja valamelyest) és ezzel együtt a fertőzésveszély is kisebb a műtéti területen, a másik pozitívum pedig az előbb említett dolog: a jobb szívfelem még bírja a terhelést, tehát a ketyegőm 'motorjának' fele még viszonylag stabil. A vizesedés hiánya magyarul nem jelenti azt, hogy a szívem jól van, csupán azt, hogy nálam a probléma a tüdőt érinti, nem a nagyvénás rendszert. A másik ok az, hogy eléggé sószegényen kajálok, ami állítólag itt pont jól jön, ugyanis a só megköti a vizet, de mivel én keveset viszek be, nincs mit megkössön. Mérni viszont kell magam, mert ha 2-3 nap alatt 1,5-2 kg-ot 'hízom', az „rejtett vizesedést" (belső szervek, tüdő) jelez. Ugye van olyan EKG leletem is, amin ott figyel, hogy "low voltage a mellkasi elvezetéseken", ami a Doki szerint azt jelenti, hogy vagy megnyúlt és elvékonyodott a szívizom (ezt majd ultrahangon látják), vagy pedig a tüdőben folyadék van és az 'szigeteli' az elektromos jeleket, így a mellkasfalra már csak gyengébb jel jut ki, ergo vizesedhetek belül és volt is olyan, hogy már ülve is fulladtam és a kórházban látták a vizet, kihajtották gyógyszerrel.

Ez a sokminden együtt indokolja azt, hogy miért érzem magam rosszul nyugalomban is és miért merült fel a pacemaker lehetősége. A cucc célja pont az lenne, hogy ebből az elektromos káoszból egy rendezettebb, hatékonyabb szívverést csináljon. Hülye humora van a sorsnak; keringési zavar tönkrevágja a ketyegőt, de egy károsodott szív sem tud rendesen vért keringetni. 👏 Elvileg nemsokára megyünk a Dokimhoz, majd ő is rámnéz az EKG-val és akkor lesz egy aktuális képünk a helyzetről. Talán a Pali is tud segíteni, majd kiderül.

Azt mesélte fater, hogy jól megvoltak a Gabival, most nem volt vita, amikor nála volt és nem volna rossz (csak túl szép lenne), ha akkor sem ölnék egymást, amikor legközelebb együtt megyünk.

Fater

megjárta Pestet. Tegnap reggel ment fel és ma már itthon volt hamar, mert hazahozták kocsival, amúgy csak este jött volna haza, ha buszozik. Kíváncsi vagyok, hogy engem mikor visz fel kontrollra. Ugyan nem lehetnék felügyelet nélkül, de ha ezt félreteszem és most csak azt nézem, hogy kicsit nyugtunk volt egymástól, az jól jött. Nagyon kellett a béke, meg hogy tudtam nyugodtan aludni tegnap délután. Mindezt megfejeltem zenehallgatással, az (szinte) mindig felpörget és muszáj kicsit lazulni. Ha itthon van, nem lehet kihasználni a hangfal teljesítményét (pedig nem nagy ricsajláda, kis JBL, de jól szól), most viszont lehetett. 👍

Bajára még mindig nem mentünk, szóval még az is hátravan, remélem jól leszek, hogy gond nélkül megjárjuk az utat. Mostanság megint egész' jól vagyok, legalábbis nincsenek görcsrohamok és rosszullétek. Csak a ketyegőm jelzi, hogy létezik, meg a neuropátia.

Megint egy kétballábas szerencsecsomag voltam ma, ami nem nagy dolog, csak azé' írom le, hogy legyen min röhögni. 😁 3× is szétrúgtam az ujjaimat, mert papucsban nem volt ami védje őket, meg el is hagytam a teraszon a félpár papucsomat, mert beakadtam valami lefektetett vasba és vitt tovább a lendület, a pacsker meg maradt, aztán később ugyanabban a vasban elbotlottam (nesze neked, vashiány...) és megöleltem a farakást. Ezt mind ma sikerült alkotni. 👏🤣

Egyelőre az öreg is normális, nálam is kitart még a 'chill', szóval most csak örülök, hogy nyugodtabb vagyok. Igyekszem ezt az állapotot minél tovább fenntartani.

Erre vagyok most rákattanva, behozom ide is, hogy emlékeztessen a pörgésre. 😁

Nem tudok aludni, úgyhogy firkálok

(Áldott, békés Húsvétot kívánok minden kedves rendszeres, illetve idetévedő Olvasómnak!)
Mostanság mesébe illő az alvásom; "hol van, hol nincs". Tegnap reggel óta még egy percet sem aludtam.

​A most következő héten mennünk kell Bajára, ügyeket intézni. Remélem a szervezetem partner lesz és nem fog megtalálni sem a buszon, sem ügyintézés közben egy izmos görcsroham, ami megrángat, mint 747-est a turbulencia, hogy stílszerű legyek. 😁 Nem pesszimista vagyok, csak ez a változékony időjárás eléggé instabillá teszi a közérzetemet és egyik nap semmi bajom, vagy csak enyhe panasz van, míg máskor kifejezetten rosszul vagyok, esetenként roham is megtalál. Remélhetőleg aznap elkerül majd.

​Hiába mondtam az öregnek, hogy úgy kéne Pestre mennünk, hogy a dokihoz is bejussunk (hogy megint stílszerű legyek; csak a kötelező szervíz ideje jött el 😁), közölte, hogy csak adott napon lehet menni, mert a Gabi már kivette a szabadnapot. Hiába mondtam, hogy nem ehhez kéne igazítani a menetelt. 🙄 A választás miatt mindenképp fent akar lenni 12.-én, hogy szavazzon, de az vasárnap lesz. Mondtam, hogy akkor maradjunk hétfőig, hogy be tudjunk menni a Dokihoz, de azzal jött, hogy hétfőn már nincs otthon a Gabi. Volt már máskor is, hogy ő elment dolgozni, de attól még mi ott lehettünk, mert van kulcsunk, be tudjuk zárni a lakást, amikor eljövünk. Összeugrottunk, amiért megmondtam, hogy megint leszarja az én ügyemet, de legalább annyit elértem, hogy állítólag "engem is felvisz nemsokkal később". Kíváncsi vagyok mennyi lesz az a "nemsokkal később"... Oké, hogy most nem égető a helyzet, de volt már olyan is és akkor is váratni akart 1 hónapot (!), mert akkor is azzal jött, hogy a Gabi így, meg úgy, csak aztán sikerült a fejébe vernem, hogy ha komoly a gond (szokatlan szívproblémák voltak), akkor cseszhetjük, végül így vitt fel és ugye ki is derült akkor, hogy tényleg gáz van. Most csak kontroll kéne ugyan, de ugye hétvége lesz pont, szóval nem lesz doki. Ha felvinne, akkor csak egynappal kéne továbbmaradni, így meg dupla utat csinál magának, mert felmegy szavazni, aztán hazajön és majd megint utazhat, ezúttal velem. Mindegy, ő dolga, ha megszívatja magát, de mindenképp' fel kell vinnie!

​Jóideje nem jártam pszichomókushoz sem, mert - hogy ismét repülős hasonlattal éljek - a "robotpilóta" megoldotta a dolgokat. Még mindig arra vagyok kapcsolva, de mostanság párszor majdnem lerántottak dolgok, amiket helyre kell tenni. Múltkor kértem időpontot, júniusra kaptam csak, de legalább van, viszont már nem az eddigi doki fogad, úgyhogy újra el kell mondanom ezt-azt, hogy képbe kerüljön az új. A blokkok mindig védenek, de hátha most enged valamelyik és ezúttal ez a doki tud velem kezdeni valamit. Eddig az arcommal már egybeforrt álarcot sem voltam képes levenni még ott sem, ahogyan a négyhetes terápiákon sem, de mostanság kattant valami a toronyban és kész' vagyok félrehúzni, mégha kényelmetlen is lesz, meg kemény lesz szembenézni dolgokkal. Az oké, hogy csomó tudatalatti védekezőmechanizmus is aktív, viszont eddig vasszigorral tartottam magam tudatosan is, de mostmár be kell látnom, hogy addig nem leszek jobban, míg nem engedem felszínre, ami oda kívánkozik. Eljutottam egy olyan pontra, ahol már nem az érdekel, hogy még a terápián is olyan kemény legyek, mint a Teszkós' kifli, hanem a maradék józan eszemet szeretném megőrizni és ehhez ugyan először meg kell majd őrülni, de utána jobb lesz, legalábbis remélem! Eddig menekültem dolgok elől, nem fogom letagadni, de már vágom, hogy ha így folytatom, annak rosszabb vége lesz, mintha szembenézek mindennel. Kemény lesz? Igen, rohadtul, de ha minden ígymarad, az mégrosszabb, mert akkor garantáltan nem javul semmi, sőt..., így viszont a kezdeti rosszat felváltja az enyhülés. Legalábbis remélem! Hosszú és nehéz menet lesz, de állok elébe a cél érdekében. Nem mintha eddig nem ugyanaz lett volna a cél, de ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem álltam készen, vagy még nem voltam kellően szarul. Látszólag most sem vagyok, de csalóka a külső higgadtságom, belül megy a vívódás, egyreinkább. A tartásomat ezután is meg fogom őrizni a hétköznapokban, de legalább a terápián nem fogok már álarcot viselni és nem fogok tovább futni bizonyos dolgok elől. Azért tettem, hogy elviselhető legyen a lét, de kezd ez visszaütni, szóval jöjjön, aminek jönnie kell, rendbe kell tenni jópár dolgot. Vannak, amiket még sosem fedtem fel a mókusok előtt, meg amiket idáig fel sem ismertem, de mostanra világosan megmutatkozik, hogy foglalkozni kell velük ahhoz, hogy legalább részben tehermentesüljek és ezáltal jobban legyek.

Megint fogok rajzolni, illetve írni is. Kb. 2-3 hete írtam új novellát, tegnap az egyik zenémet módosítottam, viszont rajzot már rég' készítettem. Hol kedv nincs ezekhez, hol az ihlet hiányzik, hol pedig a nyugalom, meg olyan közérzet, ami hagy koncentrálni, de mostanság talán menni fog. Nézem Polesz Ábel utazós vlogjait is, azáltal is lazulok és még a repülést is élvezhetem, mégha csak virtuálisan is. Kellenek ezek a "kikapcsok".

Hiányzol, Tesóm! Tarts ki! 🙏