Ma érkezik a kályha

de ez nem jelent még meleget, egyrészt a kémény még nincs meg, másrészt lyukas a kályha és előbb be kell hegeszteni. Kérdezem fatert, hogy minek vette meg mégis, miért nem kapásból az újat vette, amiről szó volt? Válasz: "mert nekem EZ kell!" Azt mondja befektetésnek is jó, mert sokat ér, antik cucc lévén. Értem, de most inkább egy használhatót kellett volna venni, mert ugyan nincs még kémény, viszont elvileg hamarosan elkezdődik a megépítése és hiába fűthetnénk majd, mert ha nem hegeszti be senki a lyukat, akkor nézegetjük a szép antik kályhát. 😄🙄 Azt mondja ne hőzöngjek, akkor majd veszünk nekem használhatót. Mondom mi van?! Megvettél 75 rongyért egy egyelőre használhatatlan kályhát (ami ki tudja mikor lesz használható), majd veszel egy másikat újabb soktízezerért, hogy legyen mivel fűtenem? 😄👏 Elég fárasztó. Azt mondja amúgy is két kályha kéne. Ja, csak éppen ráért volna az antik kályha, mert ha nálam is lesz egy és ugye a konyhából is megy hozzá a meleg, akkor már jó lesz nála az idő, nem kéne neki kályha, de ekkor jött azzal, hogy befektetésnek is jó lesz. Ja, de nem a közelgő ünnepek előtt kéne szükségtelen kiadásokat csinálnia. Elég hülyén tudja csinálni a dolgokat és hiába beszél neki az ember, megy a csökönyös feje után. Azzal jött, hogy a szomszéd TALÁN behegeszti a lyukat. Remélem, mert akkor már tényleg csak arra kell várni, hogy jöjjön a következő havi lóvé és neki lehessen állni a kéménynek, aztán ha meglesz, fűthetek. Mondtam neki, hogy ha be lesz hegesztve a kályha oldala, akkor ne vegyen másik kályhát nekem, mert minek? Akkor fűtök azzal, ráadásul öntöttvas lévén marha forró lesz, szóval hozzá is át fog menni belőle + a konyhából, úgyhogy teljesen felesleges még hozzá is egy kályha, meg a plusz költség sem hiányzik. Úgy tűnt megértette, de amilyen csökönyös, úgysem fogadja meg, ha mást vett a fejébe. Na mindegy, a lényeg, hogy megint léptünk előre, csak tényleg csinálják is meg a kályhát és majd a kéményt. A konyhai fűtés jól működik, bár sokszor így is csak estefelé van meleg, mert az öreg átmegy szomszédolni és nem hagy nekem itt fát, vágni meg nem tudok az alapból is pörgő szív miatt. Várnom kell mindig, míg hazaeszi a fene és vág fát. Mindegy, már az is csoda, hogy egyáltalán fűtünk. 😁 Sok a javítanivaló. A retyót is cserélni kéne, mert szar a koncepciója, ezért elakad a papír, de van, hogy még az odavaló dolog is, mivel szűk a lefolyója, ezért nem szabad a wc papírt beledobni, azt külön kell kidobni az erre használt szemetesbe, csak éppen a múltkor véletlenül beleejtettem a papírt és mivel értelemszerűen nem fogok belenyúlni a budiba, maradt ott. Reméltem, hogy mégis lemegy, mert néha lemegy. Most nem ment és fater jól lecseszett, hogy eldugítottam. Ez volt kb. 2 hete, de még mindig nehézkesen megy le a víz, meg minden, pedig próbáltunk 'trükköket', de nem javult a helyzet, szóval alkalomadtán a budit is lehet cserélni. Tegnap felkelt, kiment slagolni és hőzöngve jött be hozzám, hogy nem megy le a víz. Mondom neked is jó reggelt! Mondom neki, hogy most nem ejtettem bele papírt. Azt mondja "de a múltkor igen!" Mondom neki, hogy a múltkor már lekúrt miatta, minek kell újra, meg újra? Addig fog b@sztatni miatta, amíg le nem megy a papír, vagy mi? Mindig is szokása volt újra, meg újra rámolvasni dolgokat és olyankor hiába mondtam neki már gyerekként is, hogy elsőre is felfogtam, nem hallotta, csak darálta a kioktató szöveget, mert élvezte a hatalmat. Ez máig sem változott, persze kiállok magamért, de attól ő még szereti/szeretné az embert elnyomni és ettől felmegy a fos az agyamba. Mindegy, ezt, meg az idegesítő húzásait leszámítva nem táncolt az idegeimen az utóbbi időben. Tegnap hívta az Ildi, beszélgettek, aztán szóbajött, hogy az Ildi akar tárcsát, amin lehet majd a szabadban sütni és mondta neki a fater, hogy nekünk van, de még Pesten van a Gabinál, el kéne hozni, viszont sok lesz a cucc, stb. és erre mondta az Ildi, hogy felviszi kocsival, mert úgyis viszonylag rég' volt Pesten. Eddig tartott az öri-hari, miközben egymás alá tesznek, egymást szidják, meg az Ildi lenéz minket. 🤮 Mindegy, ha van ehhez gyomruk, egészségükre. A lényeg, hogy mondja a fater, hogy menjek velük, legalább ér valami inger, mert mennénk Mekizni', meg ide-oda. Mondom neki, hogy kimaradnék a bájolgásból, meg amúgy sem bírja a szervezetem, hogy hajnaltól estig ne pihenjen (de ezt tudhatná is, csak kiszelektálja, mint sok mást is), ugyanis azt akarják, hogy már reggel 6-kor bevágódjunk a kocsiba, aztán ugye kb. 3 óra alatt ott vagyunk a Gabinál, de nem időzünk, mert a Gabi akkor leuralja az időnket, szóval bekamuzzuk neki, hogy igyekszünk vissza haza, miközben valójában egész nap kóvályognánk Pesten és estére jönnénk haza. Ez egyet jelentene azzal, hogy nem tudnék pihenni és hiába hangzik jól a csavargás, a szervezetem nem partner a pihenők nélkülözésében, ziher hogy görcsrohamot kapnék, ráadásul a székemet sem akarja vinni, mert a Seicentonak olyan kicsi a csomagtartója, hogy ha berakjuk a szekeret, akkor más már alig fér be, márpedig a Gabitól is kéne cuccolni, meg vásárolgatni is akarnak az Ildivel. Mondom neki, hogy a szék mellé bemegy, ami odafér, a többit a lábunkhoz rakjuk, annyira sok cucc úgysem lesz, nem fogunk nagybevásárolni ilyen drágaság mellett! Azt mondja nem kell a szék, mert a kocsitól be tudok sétálni mondjuk egy KFC-be, vagy ahol nem kell járkálni. Ez igaz, de pl. akarnak menni az Asia Centerbe, ott már nem tudnék lábon kóvályogni, erre elkezdi, hogy akkor oda nem megyek velük, addig a kocsiban maradok. Kérdezem tőle, hogy elhívsz, hogy érjenek ingerek, aztán a programok felét töltsem a kocsiban ülve, mert nem bírok sétálgatni, holott vihetnénk a széket és akkor nem volna gond? Sokszor nem igazán értem a logikáját. Mondom neki, hogy jó lenne sétálgatni is a friss levegőn, de gyalog ez nekem maximum kb. 15-20 méterig megy, akkor nem sétálunk, hanem mindenhová kocsival gurulunk, csak mert nem visszük a széket? Nem igazán vonz a dolog, egyrészt taszít, hogy bájolognak egymással, miközben a másik háta mögött szidják egymást, meg az Ildi nagyon undorítóan szokott viselkedni és beszélni, akkor minek kell foglalkozni egymással? Másrészt azért utazgassak egész nap pihenés nélkül, hogy a fele programból kimaradjak és a kocsiban várjam őket? Ráadásul feleslegesen, mert be lehetne rakni a széket, csak apám megint leszarja, hogy nekem jók-e az adott körülmények. Nem fogok tehát felutazni velük, pedig akkor a dokihoz is be tudnék ugrani, mert már egy éve nem látott. Elvileg havonta kéne kontrollra járnom, de amikor elköltöztünk, akkor 3 havira módosította, aztán ugye arról a helyről is elköltöztünk mégmesszebbre és azóta jó, ha évi 1× feljutok. Az a vicc, hogy nem is lehet tudni, hogy mikor mennénk, fater szerint lehet, hogy már csak a jövő év elején, vagy tavasszal. Várjon erre a rosseb. Most tényleg csak ellenőrzésre mennék, mert el ne kiabáljam, még mindig tart a remisszió, úgyhogy csak a frontok tréfáltak meg. Tegnap és tegnapelőtt teljesen jól voltam, minimális rosszullét sem jött! Fasza, amikor teljesen egészségesnek érzem magam, leszámítva a pörgő szívet, meg a lefagyásokat, de tényleg jól voltam/vagyok. 👍 Az étvágyam volt már jobb is, de így sem mondható rossznak. Bent vagyok egy Raynaud-os fb.-csoportban és ott egy doki olyan betegeket toboroz, akiknek van(nak) társbetegség(ek) a Raynaud mellett, mert kutatást végeznek. Ez jó hír! Talán fejlődni fog a tudományuk ezen a területen és hatásosabb kezeléseket sikerül kidolgozniuk. Lehet, hogy jelentkezem. Mindent összevetve jól vagyok testileg (frontokat nem számítom) és mentálisan is élhető a helyzet. A fogadott Tesóm sokat hozzáad ehhez.

Hihetetlen módon lett végre fűtésünk

legalább a konyhában így november végére. 🙄😂 Ideje, mert látszik a leheletünk házon belül, viszont a konyhában felmelegedhetünk, meg a fater arról nyíló szobája langyoskás lesz és talán egy kevéske hozzám is átjön majd belőle. Ma lett csak, mert nem mi lennénk, ha simán mentek volna a dolgok, először a fater húzta az időt - szokása szerint -, aztán Murphy tartotta jó mókának, hogy minden lépésünkbe beletenyerelt, tök egyszerű dolgok sem akartak működni, de a fő, hogy megoldódott. Még vannak apróbb simítások, amiket el kell végezni, de a kezdet ígéretes. Valamikor jön a kályhám is, de 'természetesen' ezen a fronton sem megy simán a dolog. Már nem tudom, hogy a hepe, vagy a hupa a több, de mostanság tényleg nagyon nem zökkenőmentesen alakulnak a dolgaink. Még a peches formánkhoz képest sem. Az van, hogy kiderült, hogy van egy kb. tízforintosnyi lyuk az oldalán, amit be kéne hegeszteni, de nincs aki megcsinálja, így webáruházból kell rendelni. Jobban is járunk, mert ez 50 rongy lesz, az a másik 75 lett volna, bár amúgy jóval drágább, mivel antik, csak a fater ismeri a hirdetőt, ezért nekünk engedett csomót az árból, viszont mint mondtam, nincs aki meghegessze. Annyiból jól jártam volna vele, hogy a régi, öntöttvas alkalmatosságok fűtenek, mint a barom és ezért nem kellett volna annyira pakolni, főleg hogy a szobám is elég kicsi, de pontosan ezért talán az a másik kiskályha is adni fog elég meleget. Most erre várni kell, mert előbb látni kell, hogy anyagilag hogy' jövünk ki, mivel már a fűtés megoldására is elment egy rakás lóvé és nem ártana enni is a hónap hátralévő részében. 😁 Megérkezett a napokban a talajfúró is, el lehet kezdeni a kémény alapozását. Egyelőre viszi a keményebb talajt, ki lett próbálva, bár ha jobban megfagy, nem tudom elbír-e majd vele? Nem most kellene kapkodni, még a nyáron kellett volna nekiállni, hogy mire elkezdődik a fűtési szezon, addigra minden készen legyen, de mindig hiába beszélek. Mindegy, haladgatnak a dolgok, mégha ilyen idegesítő csigatempóban is és talán tényleg meleg lesz már nálam is Karácsonyra. Egyelőre a konyhai melegnek is örülök, mint majom a farkának. A következő beruházás talán egy-egy új ágy lesz, persze nem egyszerre, de mindkettőnké nagyon megérett a cserére, mert a kifeküdt rész szétcseszi a hátunkat, meg már amúgy is penészesek és a rágcsálók is újra, meg újra beléjük másznak. A szekrényemre is csere vár, mert bepenészesedett a hátulja. Sajnos a vegyes falazat egyik átka az, hogy nyirkosodik, meg berágják magukat a dögök. Vannak ugyan kirakva csapdák és a kutyák-macskák is el-elfognak belőlük, de az invázióhoz képest csekély mértékű az áldozatok száma, meg nem is örülünk neki, mert mi ugyan nem mérgezünk, de a szomszédok igen és ha mérgezettet eszik valamelyikük, megvan a baj, talán az Oszkár cica is azért halt meg. Sok a rés is, az ablakok nagyrésze sem záródik és van, ahol beférnek, de lassacskán majd minden rendbe lesz rakva. Közben persze nézegetjük a hirdetéseket, hátha belebotlunk egy kéróba, ami jó is és bele is fér a keretünkbe, de addig is muszáj valamit kezdeni az itteni állapotokkal. A konyha fűtésével már léptünk egyet előre, ráadásul az hozza majd a többi renoválási lehetőséget is magával, mivel vannak olyan munkák, amiket csak azért nem tudtunk elkezdeni, mert hideg volt a ház és nem száradtak volna meg a dolgok. Nyilván így is csak a konyhát, meg a fater szobáját és ha nálam is lesz fűtés, akkor az én szobámat tudjuk elkezdeni javítani, de ez is valami, aztán tavasszal-nyáron már mehetnek azok a részek is, ahol egyelőre nincs fűtés, mert akkor már megszáradnak a dolgok amúgy is. Mivel már nem a(z életveszélyessé nyilvánított) kéményen történik a fűtés, nálam meg teljesen új lesz felépítve, így nem kell már attól tartani, hogy kigyullad a tető. Amíg nem jutunk el addig, hogy rendbe legyen rakva, addig ez a csöves, de legalább biztonságos megoldás fog játszani a konyhánál.

A tegnap érkezett hidegfront játszik a vérnyomásommal és a pulzusommal, előbbi miatt zúg a fejem és eléggé szédülök, utóbbi miatt fektemben is jönnek a tachycard 'rohamok', pláne ha megmozdulok. Kicsit fáj a bal karom is ilyenkor, de legalább nem üt be pluszokat/hagy ki ütéseket, szóval ha ezen a szinten megállapodik a helyzet, akkor boldog leszek. Görcsroham ne jöjjön, főleg ne úgy, hogy elfelejt abbamaradni. 😁

Ma volt egy visszautam a múltba, mert egy inger aktiválta az egyik traumát és ilyenkor automatikusan felszínre kerül az ún. 'sérült gyerek' személyiségrész, viszont a 'felnőttem' is aktív maradt, így kissé nehezen, de sikerült visszajönnöm a jelenbe. Komoly élmény, amikor jön egy ilyen bevillanás és az egész világot fenyegetőnek érzékelem. Nagyon kényelmetlen az az erős stressz és menekülési vágy, viszont mint mondtam, sikerült az ép részemnek lecsitítania azt a rémült kölyköt és vissza is húzódott.
Kiderült ma, hogy nem ment el a maradék eszem és nem is pszichotikus epizód alatt pakolásztam a múltkor. Mára virradóan megint eltűnt az üdítő az éjjeliszekrényemről, aztán láttam, hogy apám asztalán van, pedig ez is narancs volt, amit amúgy nem szeret és pontosan emiatt a múltkor azzal magyaráztam magamnak, hogy biztos nem ő vitte el. Mondjuk gyanús volt másnap reggel, hogy a földön volt a doboz, mert ő szokta a földre rakni, de múltkor azt mondta nem ő volt. Mondom neki ma, hogy látom elvitte, ami nem baj, de legalább akkor kiderült, hogy a múltkor is ő volt, amit sejtettem, mert szokása kivinni dolgokat tőlem, meg ő rakja a földre a flakonokat/dobozokat és aznap reggel is az ágyam mellett volt a doboz. Azt mondja a múltkor nem ő volt! Na persze. Nem az a lényeg, hogy elvitte, hanem az, hogy most kiderült, ergo nem hülyültem meg, aminek örülök és a múltkor is ő volt, szóval nem hagyom, hogy megingasson a józan eszemet illetően.

A kedélyállapotom nagyon jó az elmúlt napokban, pedig megint csőstől jött a fos a nyakunkba, meg voltak dühkitöréseim, de ezt leszámítva fel vagyok pörögve és remélem, hogy ez a fizikumomra is jól fog hatni! A fogadott Tesómmal nagyon jól megvagyunk és többek közt ez az oka a felfokozott hangulatomnak, meg az, hogy ma megoldódott az eddig nehézkes kommunikációnk is. Mindent könnyebben viselek, amikor békés köztünk a légkör. A fűtés megoldódása is boldogít. Remélem ez már a jobb széria kezdete, mert mint mondtam, cumiztunk eleget az utóbbi időben. Fater már bájolgott az Ildivel, bár nem annyira, mint eddig, de semennyire sem kéne, viszont én már nem papolok. 🙄 Most kiélvezem, hogy nem akarom felkötni magamat. 😁

Ma 9 éve

ismertem meg a fogadott Tesómat. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek és ezesetben is bebizonyosodott, ugyanis akkor botlottunk egymásba, amikor mind a ketten ki akartunk szállni. Akkor még nekem is bipoláris depresszióról szólt a papírom, később derült csak ki, hogy valójában a nagyon hasonló tünetekkel járó borderline szindróma áll fenn, de pontosan a hasonlóság, meg az egymás iránti tolerancia miatt ez a különbség semmit nem változtatott a barátságunkon. Naponta chateltünk - órákig (sokszor hajnalig). Nagyon hamar kialakult a kölcsönös szimpátia és a bizalom, erre a tortára a habot pedig az egyformán beteg humorunk tette fel. 😁 Tetszett a lazasága és vette a lapot Ő is, bármiből poént gyárthattunk, mert a másik azonnal fogta az adást és nem volt megrökönyödés, sértődés, visszadobáltuk a kapott labdát. Nem lehetett érezni sem a nemi, sem a korkülönbséget, teljesen kompatibilisek voltunk egymással és sok volt a közös vonás is. Mint mondtam, mindketten a szakadék szélén állva készültünk levetni magunkat, ezért szó szerint megmentettük egymást. Család mindkettőnknél csak elméleti szinten létezik, ezért úgy kellett mind a kettőnknek a hovatartozás, meg a szeretet, mint egy falat kenyér és végre nem éheztünk tovább, ráadásul egyhónappal a szeretet ünnepe előtt futottunk egymásba. Először barátok, aztán legjobb barátok, majd pedig gyakorlatilag testvérek lettünk, legalábbis olyan szintre fejlődött a kötelék, de valójában annál is több, amolyan 'lelki társ' lettünk egymásnak - leginkább így lehet definiálni. Egymás függői lettünk, ami talán nem egészséges, de ez van. Máig akadnak, akik félreértik a kapocs szorosságát, de mi tudjuk, hogy mi a valós helyzet és ez a lényeg. Véd- és dacszövetség alakult ki. Mint mondtam, rossz periódusban voltunk a megismerkedéskor, bár Ő épp' pörgött, de ez ugye nem takar valós boldogságot, szóval egyikünk remek közérzetén sem segített a közelgő Karácsony, mivel a szeretet ünnepe felerősítette a szeretet hiányát. Nálam akkor már évek óta menetrendszerűen úgy zajlott a Karácsony, hogy egy alapos kiborulást (amiről később kiderült, hogy BPD-s 'rohamok') betépés követett (akkoriban még függtem a gyógyszerektől), mert nem tudtam elviselni a szeretethiányt (sem) és mindig kiütöttem magam, hogy ne érezzek, ne gondolkodjak. Mindez megtörtént 2013 Karácsonyán is, egyhónappal azután, hogy Ő már itt volt az életemben, majd talán még a következőn is és igazából hétköznapokon is, amikor nagyon rossz passzban voltam, de aztán elkezdtek ritkulni az ilyen alkalmak, mert Ő enyhítette a rosszat. Egy alkalommal nagyon kiakadt azon, hogy ismét kárt tettem magamban, pedig akkor még nem régóta ismertük egymást, ez pedig számomra azt üzente, hogy nem is magamban teszek kárt, hanem valójában Benne, azt meg nem akartam, szóval erre gondolva próbáltam a következő alkalommal megállni a késztetést. Onnantól kezdve ez tartott vissza. Eleinte voltak visszaesések, de pár alkalom után nem rongáltam magam többet és ezt azóta is tartom, kivéve pár alkalmat, ami azután volt, hogy tavaly kilépett az életemből, mert az nyilván visszaesést okozott, viszont ahhoz képest sem süllyedtem a régi szintre, meg utána ismét sikerült megállni a késztetést. Amióta visszatért az életembe, egyáltalán nem sértettem meg magam, maximum megütöttem, aminek persze szintén nem örült, de a korábbi durvább dolgok jobban kiakasztották és mint mondtam, arra a szintre nem estem vissza. A gyógyszereket nem magamtól raktam le, de a nehezén túljutva nem is volt más választásom, mint mással terelni a figyelmemet, meg másba fojtani a keserűséget, viszont ezen a téren is segített a Tesóm jelenléte, mert a szeretete, a poénjai erőt adtak/adnak, ahogy az is, hogy ösztönzött, meg bizonyítani is akartam Neki. Mindig segítettük/segítjük egymást. Sosem röhögtem annyit az életemben, mint Vele, sokszor hasizomgörcsig, könnyezésig fajult/fajul és ezt akkor is el tudtuk/tudjuk érni a másiknál, amikor az padlón volt/van. Jól hatunk egymásra mindig. Ha dühöng valamelyikünk, a másik le tudja hűteni az agyvizét, pedig egyikünk sem bírja a csitítgatást. Tudunk bánni egymással, ami nagy szó, mert egyikünkkel sem könnyű esetenként. Amikor nézeteltérés volt, megbeszéltük és nyilván máig is így teszünk. Voltak nagy balhék, de a végén azokat is úgy sikerült zárni, hogy mindenki elmondta higgadtan az álláspontját, vagy hogy mi húzta fel, mi bántotta, nem maradt el a bocsánatkérés és a megbocsátás sem. Az egy év szünet utáni visszatérése is a kötelék minőségéről árulkodik. Két szeszélyes természetű és befordulásra hajlamos embernek nem könnyű kapcsolatot fenntartani, de belátással, toleranciával, akaraterővel és legalább némi önkontrollal lehetséges. Ő mindig hitt bennem és mindig ösztönzött, a gyógyulásomról beszélt mindig és máig is ezeket teszi, ezzel megerősítve bennem azt, amivel kapcsolatban amúgy ugyanúgy gondolkodom; menni fog, mert mennie kell! Nem azért juttatott el Isten idáig, hogy aztán veszítsek. Egyszer fogok, tiszta sor, de az még odébb lesz! Dolgom van még itt, legfőképpen az, hogy itt legyek a Tesómnak, meg persze a bundás bagázsnak. 😁 Frász tudja mi egyéb dolgom van még, de mindegy is, amíg egyetlen is van, addig itt a helyem és mint mondtam, a Tesóm is töretlenül hiszi, hogy bírni fogom az iramot és ez a hite, meg bizalma nagy löketet ad! Büszke is vagyok rá, amiért ilyen higgadtan és bölcsen kezeli a helyzetet! Köszönettel is tartozom neki, amiért itt van, pedig nagyjából tudta mit vállal és mégsem riadt vissza. Még azokon az alkalmakon sem lépett le, amikor nem volt biztos, hogy folytatni tudom ezt az életnek nevezett tragikomédiát és egy merő ideg volt szerencsétlen. Mondhatta volna, hogy van elég baja, nem kéri ezt is, mégis elviselte és nem egyszer! Olyan oldalaimat is felszínre hozott, amikről addig magam sem tudtam, mert senki nem váltotta ki őket. Engem nem izgat a név- és a születésnapom, de Ő mindig köszönt és megajándékoz (természetesen ez is kölcsönös), Karácsonykor sem feledkezünk meg a másikról. Szilveszterkor mindig 'átbeszélgetjük magunkat' az Újévbe. Az évek alatt szerves részei lettünk egymás mindennapjainak, szinte mindennap beszélünk, de legalábbis hagyunk üzenetet a másiknak, ha valami miatt nem tudunk beszélni. Lettek egymás közt használatos poénos kifejezéseink is. 😁 Senkivel nem volt és lesz ilyen szoros kötelékem. Rengeteg dolgot lehetne írni, mert 9 év alatt sokmindenen átmentünk közösen, de egyrészt lehetetlen mindent felidézni, másrészt jogom sincs mindent kiírni, viszont semmit nem bánok és sokmindent köszönhetek Neki! Ő az egyetlen biztos pont az életemben (persze ez képlékeny bizonyos okok miatt, de amíg itt tud lenni, addig biztos pont), meg akihez igazán kötődni tudok, ő adja - és fogadja el viszont - a szeretetet, ő hozza el a jókedvet, ő motivál, ő hisz bennem és viszont is elfogadja ezeket, egyszóval minden jó hozzá kapcsolódik. Senki nem tudná pótolni Őt! Amikor kilépett az életemből, akkor a zuhanás után látszólag léteztem tovább, mivel muszáj volt, poénkodtam is, mert ilyen vagyok, de valójában nem volt már bennem az, ami addig, amíg Ő jelen volt a mindennapjaimban, mert ugyanúgy elvitt belőlem egy darabot, ahogy az Anyu, meg a Barátnőm, azonban amint visszatért, az a darab visszakerült a helyére és azóta minden oké bennem - már amennyire az lehet, de ez arra értendő, hogy legalább az Ő helyén nincs az a kínzó űr. Végig hittem abban, hogy egy nap visszatér és itt a bizonyíték arra, hogy az igaz hit mire képes. Bár szavakkal és a jelenlétével nyilván nem ösztönzött a kiesett egy év alatt, mégis hallottam magamban, hogy miket mondana bizonyos helyzetekre és ezért Érte is mentem tovább mindig. Csak azt akarom ebből kihozni, hogy a távolból is jól hatott rám, mert még mindig hajtott tovább és ezért megintcsak köszönettel tartozom Neki! Pont akkor tért vissza, amikor szó szerint döglődtem, de a visszatérése akkora löketet és örömet adott, hogy rohamosan javulni kezdett az állapotom és remisszió állt be, ami azóta is kitartott, kisebb visszaeséseket leszámítva, de azokat a frontra fogom. Gyakorlatilag megmentett - ismét! Talán kezd visszaesni.a szervezetem, viszont van motivációm a küzdelemre. Örülök, hogy visszakaptam!

Lassan, de biztosan

Végre megmozdult az állóvíz. Még csak most (talán holnap) fogunk tudni elkezdeni fűteni a konyhában, de legalább elkezdjük. Ideje, mert már befagy a szerszámunk. A másik jó hír, hogy kályhám is lesz, talán pénteken ideér és nemsokára felkerül a kémény is a ház falára, aztán akkor nálam is lesz fűtés. Meglesz a Karácsonyi ajándékom. 😄 Én ezt betudom annak. 70 rongy + postaköltség lesz a kályha, viszont csak egyszer kell megvenni. Már nem érdekel a hideg, erőt ad a tudat, hogy hamarosan megszűnik!

Az étvágyam nagyon jó egy ideje, nem tudom mi az elég. 😁 Rámférne a hízás, a fater szerint a képemen már látszik egy kis gyarapodás. A frontokat érzem, de nem vészes a helyzet. A Raynaud dolgozik, a bal nagylábujjam gyakran teljesen érzéketlenre fagy, meg színes kezem-lábam, viszont a szívemet még békénhagyja, csak akkor görcsöl be a koszorúerem, ha hideget fogyasztok, vagy ha fázom, de próbálom ezeket elkerülni. Nem tudom mi okozza, de az utóbbi időben kiesnek dolgok, nem emlékszem, hogy egy adott dolgot én csináltam, meg nem tudom hogyan kerülnek tárgyak az adott helyekre. Valamelyik nap nézem a macskakajás vödröt, hogy hiányzik belőle egy elég jó adag, pedig emlékeim szerint tele volt. Kérdeztem a fatert, hogy vett-e ki belőle, de azt mondta nem, minek vett volna? Totál nem emlékszem, hogy én vettem ki, ráadásul többször kellett ahhoz belenyúlnom, hogy annyi fogyjon, szóval napokig nyúlkáltam bele és nem emlékszem. Tegnap este ittam az üdítőt, de maradt még egy kevés a dobozban, itt volt mellettem az éjjeliszekrényen, aztán elaludtam. Éjjel felkeltem, ettem, aztán inni akartam, de nem volt ott. Gondoltam kivitte a fater, bár ő nem szereti a narancslevet. Reggel láttam meg, hogy méterekkel odébb van, a földön, az ágy mellé állítva, ráadásul a másik oldalon. Hogy' és mikor került oda, na meg miért? 🤔 Már a múlthónapban is kiestek dolgok, meg órák, pedig tuti nem aludtam. Pszichózisos epizódokban volt az, hogy öntudatlanul csináltam dolgokat, meg kiesett az idő és történések, de most nem hiszem, hogy az van, mert nem vagyok 'bekattanva', meg nem hallucinálok olyan durván és nincsenek tévképzetek. Gőzöm sincs mi történik velem mostanában. Remélhetőleg nem megy el a maradék eszem is. 😁

Az Ildiék megint undorítóan viselkedtek és végre felébredt a fater, hogy nem kell velük foglalkozni. Mióta magyaráztam neki, hogy csak kihasználják, meg hogy ez nem család. Végre látja, remélem tartani is fogja a távolságot, mert már tele volt a tököm a vergődésükkel, mivel én már egy ideje nem foglalkozom velük, viszont mindig hallgathattam, hogy mi volt az újabb ocsmány húzásuk. Mi megvagyunk, bár a napokban 'betriggerelt' az alázással és szokás szerint dühöngtem, de ezt leszámítva nem gázos a légkör mostanság.