Következő

pont is kipipálva, ugyanis nem kell védettségi igazolvány. 👍 Mostmár csak az kell, hogy a Doki engedjen, viszont mivel belecsúsztam a hétvégébe, hétfőn tudom megkérdezni. Közben módosult az időpont, átrakták a programot 14.-re és félórával később száll fel a gép, mint ahogy eredetileg indult volna, de ez utóbbi részletkérdés. Ahogy egyre közelebb kerülök az álmom megvalósulásához, úgy növekszik bennem az izgalom és már most tudom, hogy nem akarok majd leszállni. 😆 Még ésszel kell örülnöm, mert a Doki megvétózhatja a dolgokat. A végső döntés persze az enyém, de nem biztos, hogy okos dolog volna kockáztatni, ha azt mondja, hogy ne vágjak bele, mivel nem volna fair elcseszni az utastársak programját azzal, ha miattam meg kell szakítani az utat, mert rosszul leszek, netán ott helyben fel is dobom a pacskert - mert ilyen is megeshet a Doki szerint, ha nagyon megterhelik a repülés hatásai a szervezetemet, szóval a lehető legjobban fel kell mérni, hogy bírja-e a kiképzést. Nyilván a Doki sem jós, de azért azt látja, hogy a jelenlegi állapotban nekivághatok-e? Remélem igen! Azt szintén remélem, hogy jobban leszek addigra, mert már két hetem sincs stabillá válni. A Doki azt mondta egy kihangsúlyozott talánnal, hogy remisszió alatt enged, de kérdés, hogy ha akár mától stabillá válnék, az elég lenne-e, mivel akkor sem beszélhetnénk már minimum egyhónapos inaktivitásról, viszont ugye még nem vagyok stabil, na meg itt ez az időközben romlásnak indult szívprobléma is, de mindezek ellenére itt motoszkál bennem az a pozitív hozzáállás, hogy mégis enged, mert nem olyan gáz a helyzet és ez visz előre. Remélem még nem kapkodják el az összes 'olcsó' jegyet, de egyelőre nem foglalhatok, amíg a Dokitól nincs válasz. Hétfőn 'zaklatom' és ha áldását adja, már foglalom is le. 

Füvet kéne vágni, mert Maugli otthonérezné magát a kertben létrejött dzsungelben. Valamennyit már letoltam múltkor, de azóta megint megnőtt, mert a hőség és szarullétek miatt nem tudtam folytatni, a fater meg nem meri használni a fűkaszát, pedig elmagyaráztam, hogy nem atomfizika szintű a dolog és meg is mutattam neki, de kitart amellett, hogy nem ért hozzá. 😬 Ma nem állok neki vagdosni, az ziher, majd ha élhető lesz a hőmérséklet, amire még várhatunk. Fater szerelt fel egy párakaput a kertbe, egész' kellemes a vízpermet, de azért egy medence csak jobb volna ilyen döglesztő hőségben. A kennelt sem tudtuk még elkezdeni, ahhoz is enyhülő hőmérsékletre van szükség, mert nincs árnyék az udvaron és szénné égünk, mire összerakjuk és lélegezni sem ártana, de azt is alig lehet kint. Az időjárás hiába hajaz egy részeg motorosra (gyakran borul), eső egy csepp sincs. 

Ma is kipihent vagyok. Negyed 3-kor keltett az a napok óta nonstop tartó élvezet, hogy a bal hónaljamat forró vassal szúrták át, amit benne is hagytak. Max. akkor viselhetőbb, ha nem nehezedem arra a karomra, meg nem mozgatom, ami persze kivitelezhetetlen, így erőszakos vagyok vele, azt' majd elmúlik. Nem t'om mi lelte, mert nem látok és tapintok semmi elváltozást, gondolom belül begyulladt be izom, vagy ideg. Megkíséreltem visszaaludni, de amint végre elértem a se kép, se hang állapotot, valamelyik macska elkezdett az alomtálcában kaparni. Kidobtam (nem a macskát, csak az alkotást) és visszafeküdtem, mire pár mp múlva egy másik delikvens akadályozta meg a visszaalvást. Még viszonylag higgadtan lejátszottam az előző forgatókönyvet és visszafeküdtem volna. Még a papucsot sem rúgtam le, mikor egy harmadik macska sem szarozott, vagyis... de, mert ő is trónolni ült le és akkor már nem volt jó kedvem. Miután lerendeztem (még mindig nem a macskát, csak az almot), visszafeküdtem és próbáltam aludni, de nem nagyon sikerült, mert addigra a reflux kezdte el a szokásos hajnali bulit, ráadásul most nincs itthon keksz, amivel le szoktam csillapítani a bélést. Kimentem joghurtért, de mire bekajáltam, méginkább kiment az álom a szememből. Már 8 körül járt az idő, mire kidőltem, de ígyis jó, ha egyórát aludtam. Most megnézem az Ég óriásait (mi mást? 😆), aztán alszom.

✈✈✈👍😎

Kinéz egy sétarepülés (amit nem akarok benézni), ráadásul rendhagyó módon nem kisgéppel, hanem egy Boeing 737-800-as utasszállítóval, de még beszélnem kell a dokimmal, hogy enged-e? Azért megnyugtatom, hogy nem én vezetek, szóval nyugodtan engedjen csak. Azt mondta tavalyelőtt (?), hogy kisgéppel nem enged fel, mert nagyon ráz (nem tudom abból milyen bajom származhat, de ő nyilván tudja) és a nagygépes változattól is eléggé vonakodott, de arra azt mondta, hogy ha betartok bizonyos óvintézkedéseket, meg viszonylag stabil a szervezetem, akkor TALÁN jóváhagyja, viszont csak rövid útra. Ha lezuhanunk a felszállás közbeni kritikus időszakban, akkor rövid út lesz. Viccet félretéve bingó, klappolnak a dolgok, mert nagygép és csupán kb. egyórás lenne a repkedés, így két kritérium máris pipa. ✔ Persze amikor szó volt előbbiekről, akkor még nem buzerálta a szindróma a koszorúeremet, szóval nem tudom, hogy ez a romlás akadály lesz-e, de remélem nem. Az sem lenne hátrány, ha addigra abbahagyná a szervezetem a szarakodást, mert ha így folytatja nemhogy repülőre nem ülhetek, de még a dunaszekcsői kikapcs sem jön össze. Több dolognak is össze kell jönni. Legelőször meg kell tudnom, hogy kell-e védettségi, mert ha kell, akkor buktam az egészet. Ha nem kell, akkor van értelme szervezkedni, úgyhogy következő lépésként kérdezem majd meg a dokit és ha zöld utat ad, akkor lehet szervezni a pesti utat. Fater kezdte, hogy mi van, ha kinyiffanok? Mondom akkor boldogan teszem. 😃 Miért nyiffannék ki? 15.-ig lehet a jegyvásárlást és regisztrációt megejteni, úgyhogy még azelőtt kell mindent elintézni. A Légiközlekedési Kulturális Központ (Aeropark) - együttműködésben a Smartwings légitársasággal - belföldi sétarepüléseket teljesít egy ideig az egyik 737-essel, mert az első alkalomnak nagy sikere volt, így követte egy újabb, majd azt egy harmadik és negyedszer augusztus 16-án száll fel a nagy vasmadár a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről, hogy az utasok fentről lecsekkolhassák többek közt a Dunakanyart, a Balatont, a Bakonyt és persze Budapestet. Hab a tortán, hogy a repülés előtt/után (kinek mikor van kedve) ingyen lehet kóricálni a parkban és meglesni a kiállított gépeket, felmenni a fedélzetükre. Legutóbbi ottjártamkor úgyis csak az egyikre jutott időm felmenni, de akkor az egyik kedvencemet támadtam be, egy TU-154-est, így most legalább a többit is megnézném, ráadásul asszem' ma érkezett meg egy MIG-29-es a parkba és eredeti a festése is, kíváncsi vagyok rá. Ezeken felül 1 évig felhasználható reptérlátogatás kupont is kap az ember (a reptérlátogatás úgymond a kulisszák mögé enged betekinteni, pilóták, stewardessek is mesélnek, stb.) 2 órával a felszállás előtt oda kell érnünk, ahogy az lenni szokott repülésnél. Fater mondta, hogy jó drága (az ablak melletti hely 39.000 Ft/fő, a középső 26.000 Ft/fő, a folyosó melletti hely pedig 19.000 Ft/fő), viszont ha onnan nézem a dolgot, hogy ingyen lehet bemenni a parkba (ami alapesetben többezer forint szokott lenni), meg egy évig felhasználható kupont adnak (szintén pénzbe kerül amúgy a reptérlátogatás) és hogy egy nagygéppel visznek fel, aminek a feltankolása sem olcsó, meg általában 20-30 perc szokott lenni egy kisgépes sétarepülés, ez viszont közel egyórás lesz (nyilván mert nem érné meg kevesebb időre befogni a nagy vasat előbbi okokból), szóval ha mindezeket figyelembe veszem a teljesség igénye nélkül, nem olyan drága a buli és beérem a folyosó melletti üléssel, na meg nem az ő pénzéből akarom finanszírozni. Remélem összejön! Fater nem jön fel velem, mert majrézik. 😆 Mondtam neki, hogy amíg nem én vezetem a járgányt, addig ne parázzon. Egyelőre az esélytelenek nyugalmával várok, mert akkor nem csalódom (akkorát), de azért van bennem egy adag pozitív várakozás is, sikerülnie kell, hiszen már régóta erre várok-vágyom, meg klappol is pár dolog. Ez olyan élmény lenne, ami feltöltene és figyelemelterelésnek is jó. Az a stratégia válik be az egybenmaradásra, hogy nem gondolkodom. Az, hogy nem beszélek a Tesómról és az egész történtekről, meg a jó emlékekről nem azért van, mert nem számít és elfelejtettem, pontosan azért nem teszem, mert akkor megint lezuhanok. Asszem' agyamra ment a repülésvágy. 😉 Komolyra fordítva a szót tényleg nagyon fájó pont Ő és az emlékek, ezért amint kicsit észhez tértem 2 hónap után, elkezdtem mindennel foglalkozni, mindenbe belemenni, kimozdulni itthonról, gyakorlatilag bármi és minden kapaszkodó április óta, ami leköt és ami ad akár egy hangyaf@$znyi örömöt. A repülés meg aztán olyasmi, ami tuti felspannol. Anno megbeszéltük, hogy ha találkozunk, együtt megyünk sétarepülni is, szóval ez is eszembejuttatja. Álmomban is szokott szerepelni, rendszerint az történik, hogy minden a régi... Lényeg, hogy a hallgatásom egyfajta védekezés és ezek az elfoglaltságok is azok, viszont ez a repülés igazi örömöt fog okozni. Az egyetlen dolog, ami még képes rá és bízom benne, hogy összejön! Ha minden klappol, akkor 15.-én utazunk fel Pestre, mert sok lenne 16.-án egynapon belül az 5 óra buszozás, majd még egy óra út Ferihegyre, onnan egyóra repülés és még vagy 2 óra grasszálás a gépek közt, majd szintén egyóra vissza a Gabihoz. 15.-én felutazunk, 16.-án repülés, meg egyebek és 17.-én jövünk haza. Előtte, vagy utána tervben van ugye a dunaszekcsői 'nyaralás' is, de az nyilván attól függ elsősorban, hogy a Józsinak mikor lesz alkalmas. A pszichodoki is augusztusban lesz elérhető, oda még időpontot kellene kérnem, de azzal várok a fenti képlékeny dolgok miatt. Az is átfutott az agyamon, hogy talán nem is kéne erőltetni, mert amíg nincs piszkálva a Tesó-ügy és amíg minden módon lekötöm a figyelmemet, addig egyben vagyok. Gondolok Rá, de nem gondolok mélyen a dolgokba, mert abból nagy baj van. Mozgalmasnak ígérkezik az augusztus, aztán majd kiderül, hogy mi jön össze mindebből? Mivel pozitívan állok hozzá, így azt mondom minden összejön! Leginkább a repülést várom, de aki ismer egy kicsit is, annak ez nem meglepő. Kíváncsi vagyok milyen lesz, mert ugyan hallottam mások tapasztalatait, de ez olyasmi, amit csak átélni lehet. 👌

Ez a típus teljesíti a járatot, íme a Boeing 737-800-as - mellesleg ez is a tetszetősek közt van:

Idén

eddig meglepően jól tolerálta a szervezetem a hőhullámokat és ezért elbíztam magam, miszerint megjavultam, de a mostani már betett. Mostanság gyakran bizsereg, vagy kifejezetten zsibbad egy, vagy több alkatrészem, meg egyéb téves érzetek boldogítanak, emellett egy idült alkesz megirigyli a tántorgásomat és a kézremegésemet, amik annyira nem is zavarnak amellett, hogy tegnap második napja akart nonstop kiugrani a szemem és kirobbanó formában volt az agyam is, mert a vérnyomásom mindkettőt majd' kilőtte a fejemből. Sokszor olyan homályosan láttam, hogy csak alakokat tudtam kivenni, azt is nehezen, meg le akart robbanni az orrom is a képemről, pattogott valami mögötte a koponyámban és úgy tűnt, hogy bármelyik pillanatban megindulhat a Niagara az orromból, de megúsztam, viszont marhára szédültem és a tarkóm is szorított, meg félig kábult, vagy nem tudom milyen voltam, de minden lassúnak tűnt és én is le voltam lassulva. Nem tudtam meddig bírják a szar erek a folyamatos terhelést, ami hajmeresztő volt, de Istennek hála nem durrant el sehol. Feküdtem egész nap, meg raktam vizes rongyot a tarkómra-homlokomra, de azon kívül, hogy kicsit észhez tértem tőle pár pillanatra, nem lett jobb, újra kábultam és megint elviselhetetlenül fájtak a fent említett részeim. Random bizsergett-égett itt-ott és nem tudom, hogy a meghülyült idegrendszer-e az oka, de megint itt van az is, hogy mindennek szar íze van és büdösnek is érzek csomó mindent. A számnak alapból is olyan íze van jóideje, mintha szétrágtam volna pár pirulát és ezt az ocsmány keserű ízt semmi nem írja felül. Eleinte próbáltam enni/inni valamit, hátha felülírja, de miután változatos ocsmányságokat érzékeltem, pl. hogy savanyú az adott cucc, vagy penészes, máskor meghatározhatatlan, de undorító ízű valami, így inkább letettem a kísérletezésről. Fogat is mostam, hátha a mentol van olyan erős, hogy felülírja, de nem. Van, hogy alig érzek ízt és a szaglásom is sztrájkol szinte, máskor meg hamisan érzem a dolgokat - mikor-milyen kedve van. Ez a kisebbik gond, jobban zavart a rosszullét, ami tegnap tetőzött be. A fenti előzmények után délutánra már totál bekábultam, de tényleg; volt hogy a szemem fixált valamire mereven, nem tudtam mozgatni a szemgolyómat sem és csak félig fogtam fel a képet, meg lezsibbadtam itt-ott, már a ketyegőm is bejelezte, hogy létezik; először a mellkasomban volt buli és az terjedt ki a vállamba, onnan a lapockámba, végül a karomba is, de közben már az állkapcsom is szorongatott és olyan érzésem volt, mintha bármelyik pillanatban rámjönne a vuk, mert erős volt az inger, de végül megúsztam. Olyanokat rúgott a ketyegőm, hogy köhögtetett. A vizes rongy némiképp' enyhített a lángoló test érzeten, de a fejem nemhogy tisztult volna, egyre ködösebb lett és próbáltam aludni, csak a fater nem volt rám tekintettel. Miután 3× szóltam, hogy halkabban legyen és leszarta, nem szóltam többet, mert szar volt beszélni is. Közben beesteledett és előbbiek mellett éreztem a görcsroham jeleit is, ami hamar meg is érkezett a megszokott finomságokkal. Szokás szerint alvásba zuhantam utána, 3 óra múlva ébredtem fel és akkor ugyan a vérnyomásom jobb volt, de aztán éreztem, hogy megint megy fel és mivel még nem volt tiszta a fejem sem, visszaaludtam. Mára jobb a helyzet annyiból, hogy nem kell a vizes rongy, meg a vérnyomásom sem annyira magas, de a szívemnél ma sem oké valami és ma is folyamatos a hányinger, meg a váll-kar szorongatás, légszomj. Fekszem ma is, aztán csak helyrebillennek már a dolgok. Az égések-bizsergések-zsibbadások nem is érdekelnek, mert az csak idegesítő, de attól legalább nem vagyok rosszul.

Ma is

üdébb nálam a mosott 💩, miután fél 6-kor (de legalább nem a szokásos 4-kor 😆) ébresztőt kaptam úgy, hogy éjjel is ötvenszer keltem zörgésre, meg egyszer rémálomból riadtam fel. Úgy tűnik azon ritka alkalmakat is teljesen nullára kell csökkentenem, amikor tükörbe nézek. 😉 Valami baromság volt amúgy. Egy marha magas - vagy 20 méteres - fa tetejéről akartam lejutni, de minden ág letört volna, ha ránehezedem, aztán egyre növekvő pókok leptek el (nem fosok a pókoktól, úgyhogy nem értem miért volt ez benne), majd egyszercsak felmászott értem valami, lerántott a talajra és kinyírt. Sokszor álmodom, hogy kinyiffantanak, de nem szoktam felijedni, most azonban valamiért felriadtam, amikor végzett velem az a valami.

Találtam az újakon kívül régebbi, de használható gerendákat a kennelhez, így kevesebb újat kell pótolni, macskabiztos rács is kelleni fog, mert a macskahálót öt perc alatt kirágnák. Neten nem találtam megfelelő rácsot, úgyhogy meg kell nézni a Tüzépen, vagy ha ott nincs, akkor az Aktívban. Addig is elkezdjük összerakni a keretet, hogy legalább az haladjon, közben kutatjuk a rácsot. Lesz nyivákolás költözéskor, mert már attól rosszul vannak, ha a házban eltűnök a látóterükből, de majd rájönnek, hogy jó a szabad levegőn, a megszokott törődést pedig meg fogják kapni ígyis, úgyhogy valószínűleg hamar helyrebillen majd a lelki békéjük. 😃 Tarthatatlan a jelenlegi állapot nekik is, mert vágynak ki, meg nekem is, mert már régen aludtam ki magam.

Fater bringája másodszor kapott defektet, de legalább lefoglalt a szerelés. Amit csak tudok megcsinálok, mert nem bírom az üresjáratot. Két esetben vagyok inaktív; fizikai, vagy mentális mélypont esetén, bár van, hogy utóbbi alatt nem inaktív vagyok, hanem belemenekülök mindenféle figyelemelterelő tevékenységbe. Alapesetben viszont tényleg az a fajta vagyok, aki nem bír megmaradni a hátsófelén. Ma is tettem-vettem.

Szar a közérzetem, gondolom a frontot érzi a szervezetem. Fázom én magam is, meg hideg kezem-lábam, pedig téli takarót tettem magamra így a 26 fokos szobában. 😃 Szorít a bal karom és diszkomfort érzés van a mellkasomban, szédelgek, hányingerem van. Volt egy félórás bal arcfél zsibbadásom is, de semmi egyéb nem kísérte. Szokásos helyzetjelentés volt, továbbra sem panasz, majd jobban leszek.

Ha legközelebb jön pénz, kell vennem fáslit, mert odaadtam a szomszédnak, ami volt, viszont most nekem is kéne. Csupa víz mindkét térdem és fájnak, a bal egyre jobban, úgyhogy csinálok majd egy gyömbéres főzetet rá, hátha használ, mert migrénre bejött. Bele kell mártani a fáslit, az beszívja a cuccot és úgy kell felrakni a fájó testrészre.

Ma megint ön- és közveszélyes vagyok. Az hagyján, hogy Chemotoxos légy módjára szédelgek és vállal levettem az ajtókat, meg kishíján az üveget is kivittem a szobaajtóból, de borultam is kétszer. Először az ágyamon landoltam, másodszor viszont a földön, szörppel a kezemben, amivel megkínáltam a hosszabbítót is, mert nem is ez a kétballábas-kétbalkezes marha lennék, ha nem azt kapja telibe a kiömlő cucc. Szerencsére pont nem volt áram alatt. Az őrangyalom ugyanezt gondolhatja minden bakimnál:

Tegnap

voltunk sétálni és akkor már elmentünk süteményért is. Mákunk volt, mert megint akció volt, így sok szeletet hoztunk kevés pénzért. Hamar el kell fogyasztani őket, de nem nehéz, már csak 5 db van. 😉 Míg vártam a fatert, egy nő ott állt tőlem kb. 6 méterre a cukrászda másik ajtajánál és szinte folyamatosan sasolt, ami kezdett marhára kényelmetlen lenni, mert egész életemben azt tapasztalom, hogy valamiért úgy méregetnek az emberek, mintha UFO-t látnának. Sokszor mondjuk tényleg olyan érzésem van, mintha eltévesztettem volna a bolygót. 😆 Egyszercsak elindult felém, rámköszönt (én vissza), megkérdezte hogy vagyok, mondom, hogy köszönöm jól (hahaha), azt mondja jó látni, hogy mosolygok, majd bement a cukrászdába. Pislogtam nagyokat, mert gőzöm sincs ki volt (mondjuk az arcmemóriámat inkább hagyjuk), nem tudom honnan ismer, ismer-e egyáltalán, vagy csak gondolta szól pár jó szót egy idegenhez, netán a jótékonysági rendezvényekről ismert fel, vagy talán azt hiszi, hogy a rokik mind depressziósak és azért örült annak, hogy megvillant egy vigyor a képemen, vagy ki tudja, mindenesetre megint bebizonyosodott a számomra, hogy vannak még másokra figyelő emberek. Hazafelé a fater átesett egy infarktuson, mikor legurultam egy meredek lejtőn. Mondtam, hogy engedjen el, de nem akart, aztán csak megtette, mert magyaráztam neki, hogy ne majrézzon már. Megindultam, majd elkezdett a járgány az út széle felé menni, persze korrigáltam, de a fater kiabált, hogy vigyázzak, én meg csak röhögtem. Gurultam tovább kissé szlalomozva, mert az oldalra is lejtő út mindig elhúzott, persze a fékekkel korrigáltam, szóval ura voltam a szekérnek, de az öreg be volt tojva és kiabált, hogy te hülye, még meg sem írtad a végrendeletedet! 😂 (Nem is fogom.) Jót röhögtem ezen is, meg az ijedezésén is. Nem forgalmas út volt amúgy és kivételesen sima is volt, máskülönben nem száguldozom a lejtőn, mivel szükségem van még a protkómra. Azt mondta Isten mentsen engem az önálló rodeózástól. Ma is mentem egyedül, de már csak a járdán, normális keretek közt. 😉 Egyrészt ad egy kis függetlenségérzést, másrészt a karizmot (is) fejleszti, hogy tekerem a kereket. Ahhoz mondjuk rendszeresen kellene, de amikor lehetőségem lesz, csinálom, csak egyelőre még kb. 20-25 méter után nem megy tovább, viszont ha sikerül erősíteni a karomat, ez a táv megnőhet, csak kell, hogy bírja majd a szívem is, mert az is bejelez. Igazítottam a fejem tetején burjánzásnak indult bozóton is, hát... kb. mint aki foltos hajhullásban szenved. Mindegy, itthon elmegy, kintre meg basketball sapkát húzok (zacskó kéne inkább), amíg kinő ott, ahol elcsesztem. Majdnem jó lett, szóval csak megtanulom már vállalhatóra igazítani. Vagy nem. Elkezdtem edzeni is. Na nem úgy, ahogy elvileg kéne, mivel azt a ketyegőm nem támogatja, de azért erősítem az alkatrészeimet. Muszáj, mert megint úgy nézek ki, hogy ha le kéne rajzolni, akkor egy pálcikaember is hűen tükrözne. Az hagyján, hogy zavar ez a külső, de hátrányosan is hat az izmok sorvadása, mivel gyakran megszívat, ha valamihez erő kéne, akár pl. egy olyan hétköznapi dologhoz, mint megemelni magam karból, ülésből felállni (a földről viccesebb), ágyban felülni, stb. Szélmalomharc, de nem izgat, legalább egy kihívás, ami leköt, meg ami ösztönöz. Úgy csinálom a gyakorlatokat, hogy ne terhelje meg a ketyegőmet, de ha már nem bírom, leállok. Mozogni mindenképp' kell. Van egy bazinagy gyógyászati labdám, azon is lehet az izmokat erősíteni, meg az egyensúlyt javítani, csak előbb fújni kell még bele, mert 3 éve nem használtam és kicsit leeresztett. Vannak egyéb helyek is, ahol az izmok félig már bekrepáltak, de azokkal a területekkel nem tudom mit lehet kezdeni, majd megkérdezem a dokit. Egyelőre azokkal a részekkel foglalkozom, amiket lehet erősíteni és remélem lesz eredménye, ha naponta (vagy a közérzetemtől függően) elvégzem azokat a mozgásokat. Úgy tűnhet, hogy jobban vagyok egy ideje, mert aktív lettem, meg poénkodom, de valójában csak elnyomom, ami bennem van, mert az tart egyben, hogy nem piszkálom a témát és igyekszem magam lefoglalni mindenféle tevékenységgel, hogy ne legyen 'üresjárata' az agyamnak, terelődjön a figyelmem, mert csak így tudok létezni. Próbálom elhitetni magammal is, hogy be tudok még fogadni a külvilágból egy keveset, meg valami létezésfélét imitálok a tevékenységekkel, a humoromat is próbálom megőrizni, de emögött a látszólagos javulás mögött elfojtott keserűség és soha el nem múló, kínzó hiányérzet van. Ez az, ami elől mindenbe beletemetkezem, viszont a mókusnál bele kell majd mennem a Tesó-ügybe, ott nem lesz hová futni. Augusztusban lesz nála jelenésem. Ma is voltunk sétálni, de akkor már beugrottunk a kínaiba, mert kellett volna valami gatya, meg póló. Majd' elaludtam egész végig, mert kemény 2 óra alvást engedélyezett éjjel a Dani. Beígértem neki, hogy a fülénél fogva felcsipeszelem a ruhák közé, azt' leshet, ha nem hagy aludni. Marhára meghatotta a monológom, dorombolva puncsolt - ennyit a tekintélyemről. 😆 Durván visszaél a szeretetemmel a szaros, pedig következetes vagyok és ha rászólok valamiért, akkor hiába hízeleg, nem simogatom, hogy érezze a szigort (de mint mondtam, leszarja. 😃) Nagynehezen találtam egy fasza gatyát, ami csodával határos módon pont jó rám, pólót nem sikerült szerválnom, meg vettem édességet. Fater talált magának egy pólót és ő is vett magának édességet. Utána hazafelé jövet leszólított minket a szomszéd, úgyhogy kicsit dumáltunk, legalábbis próbáltunk, mert a szemközti szomszédjuk fűkaszával zajongott. Mikor hazaértünk, fater bejött a házba, én meg mentem málnáért. Ez volt a szerencse, ugyanis mikor odaléptem a bokorhoz, megszólalt az egyik kacsa az előttem lévő gazzal benőtt gödörben, ami elvileg a medence helye, gyakorlatilag meg nem lesz belőle semmi, már látom. Nem értem miért nem takarta le, miután abbahagyta az ásást, mikor tudja, hogy a kacsák járkálnak össze-vissza. Szerencsére nem mély, de ahhoz elég volt, hogy szerencsétlen ne tudjon kimászni. Nem is látszott, ha nem kezd gágogni, észre sem veszem. Úgy verdesett, rugdosott, tekergett, hogy nem tudtam megfogni, úgyhogy beszóltam az öregnek, hogy jöjjön és szedje ki, bár már rájött mi van, mert a kacsa hangosan gágogott. Azt mondja sosem szoktak beleesni. Nagyon okos, attól még letakarhatta volna, mert az esély megvolt rá, meg is történt és nem rajta múlt, hogy nem tört el az állat lába. Kiemelte és láttuk, hogy simán fut, szóval minden oké. Mentem volna végre a málnához, erre megbotlottam és landoltam a csalánbokorban. Fasza volt. 😆 Alig vagyok magamnál, lefekszem aludni. Hajnalban úgyis jön a szokásos ébresztő, addig nem ártana kialudni magam.

Nem hagynak

aludni a macskák, 5 óra van, 3/4 5 óta zajonganak, én azóta már hússzor agyvérzést kaptam, mert hiába próbáltam visszaaludni, valamelyikük mindig zajt csapott valamivel. Mostanra letettem az alvásról, majd alszom később, amikor már lehiggadnak, addig írok. Na pl. ezért is lesz jó, ha kiköltöznek a kinti kennelbe. Nagyon csípem a búrájukat, de az nem okés, hogy nem alszom miattuk, pláne hogy alapból is szarul alszom, így meg mégéberebb vagyok és felébredek minden neszre, nemhogy a hangos zajokra.

Ha minden igaz, augusztusban megyünk egy kicsit lazulni. Az egyik ismerősünk ajánlotta fel, hogy menjünk le a nyaralójába. Vihetjük az Öcsémet is, úgyhogy majd megkérdezzük, van-e kedve jönni, de ahogy ismerem, azonnal rávágja majd, hogy naná - már ha rá fog érni, de remélem igen.
Nemsokat leszünk ott az állatok miatt (mindenkinek hagyunk bőven ételt és vizet, de akkor sem maradunk sokat), nem is bánom, mert nem szeretek sokáig idegen környezetben lenni, az a 2-3 nap bőven elég lesz. A szomszédos megyében leszünk, úgyhogy nem lesz hosszú az út, ami lényeges szempont. Egyelőre nem veszem biztosra, mert addig még bármi közbejöhet, de kilátásnak nem rossz, van mire várni, aztán majd kiderül, hogy megvalósul-e? Jó volna, mert kompozás, strandolás és némi csavargás a terv, remélem a legjobb formámban leszek és nem kell kimaradnom a programokból. Felénk semmit nem lehet csinálni, Bajára, Kecskemétre, vagy Szegedre kell átmenni, ha az ember programot akar, de nem szoktunk átmenni, mert olyan busz közlekedik, amire nem tudjuk felrakni a széket. Az ismerős majd kocsival visz minket Dunaszekcsőre.

Tegnap mesélte a fater, hogy amikor hazafelé tartott a vásárlásból, meglátott a túloldalon egy nőt, amint mozdulatlanul feküdt, ráesve a szatyraira, feltehetően ő is bevásárlásból tartott hazafelé. Átszaladt megnézni és szólt hozzá, de azt mondta nem reagált és megnézte a pulzusát, de alig érezte. Hívott mentőt. Frissen történhetett, mert ő volt az első, aki rátalált, szóval viszonylag kevés idő telhetett el a segítség megérkezéséig, ami remélhetőleg azt eredményezte, hogy sikerült megmenteni. Amilyen hőség van az utóbbi időben, nem lenne meglepő, ha attól lett volna rosszul. 

Mára 41 fok van bezengve, finom lesz, bár lesznek zivatarok, amik kicsit majd enyhítenek rajta, csak fasza pára lesz tőle. Megint jól beázunk majd, múltkor is úgy folyt be a víz, mintha csapot nyitottunk volna ki. A ház egyre gázabb, de semmi nem történik, nem jön senki dolgozni, pedig már többen megígérték. Kitalálta az Öcsém, hogy mivel ő is költözni akar, költözzünk majd hozzá és ráérünk onnan továbblépni, de addig is normális körülmények közt élhetünk. Hitelt akar felvenni, ami kész öngyilkosság, de máshogy nem tudna házat venni. Én nem akarok a nyakán lógni, fater persze rábukott az ajánlatra. Elég ocsmány, miután leszarta évekig. Öcsémet sem értem, miért segítene neki azok után? Nem eszik olyan forrón a kását, egyrészt időbe telik az Öcsémnek is, mire lépni tud, másrészt mi sem tudunk egyik pillanatról a másikra elköltözni. Ezt a házat fel kell annyira újítani, hogy lakható legyen, mert jelenleg nagyon nem az és jó, ha egy millióért elkelne, az is csak azért lenne annyi, mert bazi nagy és mert jó helyen van. Nem mehetünk oda a Gáborhoz egymillió forinttal, mert mire összegyűlne egy akkora összeg, hogy el tudjunk költözni onnan, megőszül. Néhány milliót ki kell tudni venni ebből a házból, aztán ahhoz gyűjteni még párat, hogy valami lyukat, de legalább lakhatót tudjunk venni és ne maradjunk a nyakán (bár én nem is akarok odaköltözni, nem fair). Persze jó kérdés, hogy hogyan lesz ez a ház eladhatóra renoválva, ha 3 éve várunk arra, hogy valaki jöjjön végre melózni. Ez egy szar hely, alig van szaki, aki van is, az tele van melóval és nem ér rá, a másikfele pedig megijed a rá váró melótól. Fater kitalálta, hogy majd mi csinálgatjuk. Aha... Egyrészt akkor még húsz év múlva is itt rohadunk, másrészt mindent mi sem tudunk megcsinálni és akkor megintcsak az van, hogy nem tudunk mozdulni, mert a ház nincs eladható állapotban. Szar az egész helyzet, márpedig lépni kell, mert tarthatatlan. Már régen az, de a csodára várt az öreg, hiába mondtam 2 éve, hogy ez így nem jó és fogadja el a cserelakást. Ő szokás szerint mindenkinél okosabb volt megint, itt az eredménye. Nem tudom mi fog kisülni a dolgokból, de nem tartom fairnek, hogy az Öcsém nyakára költözzünk.

Időközben a haramiák kidőltek, mostmár én is aludhatok. Fél 7 van, másfél óráig írtam a posztot, az komoly. Most viszont lefekszem aludni.

Történések

Az Ildiéknél voltunk tegnap. Már az odaút is vicces volt, ugyanis a fater jóvoltából majdnem katapultáltam a székből. Mivel most másik utat választott, nem volt meg a rutinja, hogy hol kell visszavenni a tempóból. Nem vett észre egy járdába rejtett árkot, már csak akkor fedte fel magát a nyavalyás, amikor az addigi kb. 5 km/h-ról egy mp alatt 0-ra fékeződött miatta a szekér, a lendület viszont vitt volna tovább minket. A szék előrebillent, de úgy, hogy a lábtartó leért, csak a gyors reflexem miatt nem zúgtam ki pofával a járdára (mert persze a biztonsági övet elfelejtettem induláskor bekötni 👏🏆), fater pedig majdem ráesett a lendülettől az előrebillenő székre. Marha vicces látvány lehettünk. 😂 Továbbra sem lassított, így még pár méretesebb járdahiba, meg ugyanolyan sunyin megbúvó elfolyó kirázta a nemlétező vesekövemet és ugyanolyan megálljt parancsoltak, mint az előbbi, de legalább már be voltam kötve, aztán inkább az úttestre vitt az öreg. Az Ildi egyik kutyája megint betámadott, úgy nyüszített, mikor meglátott, mintha én lettem volna a régen látott gazdája. Felugrott az ölembe és szarrá nyalta a fejemet. Viszonozni akartam a puszit a golyó fejére, de olyan hevesen ficánkolt és nyalogatott, hogy ahogy beszéltem, kaptam tőle egy nyelvest. 😃 Szerencsétlen vak Müzli is megtalált, miután nekigyalogolt a járgányomnak. Ő mindenkitől tart a látás hiánya miatt, de azért néha sikerült simítanom egyet-kettőt a hátán. Az Ildi gyümölcslevessel kínált és kivételesen elfogadtam, mert éhes voltam. Jó volt a hűvös kéróban, de aztán kiültünk megsülni, mert a banda fele rágyújtott és az csak az udvaron engedélyezett. A Jani épp' egy 'mobil garázst' tákolt és megkérdezte a fater, hogy segítsen-e? Elfogadta. Repkedett pár b@$zd meg és egyebek a részükről, de aztán elkészült a mű. Először beállt a rendes garázsba a Swiftjével, mivel az nem fért volna be a tákolmányba, majd a sk. 'garázsba' próbálta az Ildi kicsi Seicentoját beparkolni. Nem tudom mi lett a Stiloval, de ezzel a kis dodgemmel annyiból jobban járt kezdőként, hogy könnyű vele parkolni (mondjuk lefulladni is, benzines lévén 😆), viszont egy komolyabb baleset esetén nem védi meg a kicsi és gyenge kaszni, márpedig nem megy neki a vezetés, negyedszer sem sikerült a vizsgája, mert fél és bizonytalan is. Nem tudom menni fog-e neki legközelebb? Visszatérve; vicces volt a jelenet, mert sehogy nem sikerült eltalálnia a Janinak a jó szöget, ahonnan rá tud fordulni a bejáratra. Igazgatta a cuccot, aztán visszaült a járgányba, 5× futott neki, mire rájött, hogy hiába próbál abban a szögben beállni vele, nem fér el. 1× megsimogatta a kocsi orra a keretet, de nem lett baja, mert épp'hogy hozzáért. Közben majdnem ráment a vak kutyára, a fater vette észre és kiáltott fel, hogy álljon meg. A tákolmány hátracipeléséből kimaradtam, mert a két ötödik X-es ember szégyenszemre jobb kondiban van, mint én a lassan harmadik X-emmel. Elég durva még leírni is. Ez az igazi "hirtelen harminc". Nem érzem magam annyinak, kb. a 13 és a 80 éves életérzés váltogatja egymást. A kert végében várt minket Csoki, aki nem is csokiszínű. Átrakta a Jani a rezidenciáját, de úgy, hogy a kutya be sem ért a házába. 👏 Eléggé felszaladt a pumpám eleve a láncon tartás miatt (nem futólánc, szóval a kutya mozgástere kb. 2-2,5 méter lehet), meg hogy annyira nem számít az a szerencsétlen, hogy meg sem győződött arról, be tud-e menni az amúgy gyufásdobozra hajazó ólba. Szerencsétlen inkább a napon fő, mint bemenjen abba a katlanba, mert beállt a fülledt hőség a szűk térbe, nem tudja átjárni a szél - már ha épp' van... Az itatóedénye egy fémtál, abban faszán felmelegszik az ivóvize, mert a napon volt az is. Ha ezen nem ugrott elég magasra a vérnyomásom, elkezdett sántítani a kutya és csak bámulták, nem tettek semmit, elkezdi az Ildi, hogy biztos csak színészkedik, mert szokott olyat. Aláírom, hogy van ilyen, mert az enyém is tudott, miután a lábfájása idején a hentes előtt leparkolva vettem neki nassolnivalót és az okos megjegyezte, utána már gyógyultan is rendszeresen sántítani kezdett a hentes előtt! 😂 Amint elhaladtunk onnan, 'meggyógyult'. 😆 Lényeg, hogy ha hajlamos is színészkedni (amilyen 'sokat' van vele foglalkozva, nem csodálnám, ha ki akarná vívni az Ildiék figyelmét, törődését), akkor sem lehet meggyőződés hiányában rámondani, hogy csak színészkedik. Megnéztem a talpát és be volt szorulva a lábujjai közé egy kavics. Ennyit a szimulálásról. Nem az én kutyám, meg alapesetben nem rendezkedem más házánál, nem szólok bele más dolgába, de felelősséget érzek azért, hogy ha tudomásom van egy élőlény kényelmetlen körülményéről és van is módom tenni ellene, akkor tegyek, pláne ha más nem mozdul meg. Ezért bátorkodtam a házát közelebb tenni, hogy be tudjon majd mászni és adtam neki hideg vizet, árnyékba rakva a tálat. Foglalkoztam vele egy kis játék és simogatás erejéig, mert mivel ő a kert végében van és az Ildinek amúgy is csak a Drazsé számít, így szerencsétlen el van hanyagolva. Nem kicsit ocsmány, amikor valaki úgy tart kutyát a porta és azzal együtt a maga védelmében, hogy le sincs szarva annak az érző lénynek a közérzete, szükségletei. Jobb helyeken működik a "valamit-valamiért", de értelemszerűen nem csak akkor kellene előbbiekre figyelni, ha úgymond szívességet tesz az az az állat. Nem állatbarátok, én viszont nagyon az vagyok és forr az agyvizem ilyenkor. El lett helyezve a 'garázs' egy olyan területen, ahol van hely a kocsival manőverezni és lefedték, utána már csak dumáltunk, vagyis dumáltak, én nagyrészt csak hallgatóság vagyok, néha beszólok valami poént, vagy ha kérik a véleményemet, nézőpontomat, stb., akkor mondom, de nem vagyok egy dumagép. Itt úgy tűnhet, de szóban nem karattyolok ennyit, max. ha pörgök, meg ha olyan a társaság. Az Ildi mégsem adja el a medencét, úgyhogy veszünk egyet nemsokára, mert ezt a hőséget máshogy lassan nem lehet bírni. Nyár közepén nem tudom mennyire érdemes megvenni és felállítani, bár amilyen az időjárás, talán még szeptemberben is alkalmas lesz az idő a fürdésre. Addig marad a slag langyos vízzel, meg a betont is szoktuk locsolni, hogy ne nyomja annyira a forróságot és a tócsában való mesztélábas' járkálás is ad némi felfrissülést. Ha minden igaz, jövő hónapban el tudjuk kezdeni a kinti macskakennel építését. Haláli a Dani! Újabban zokon veszi, amikor elmegyek itthonról. Befekszik a sarokba és nem jön ki egy ideig, ha megsimogatom elhúzza a fejét, nem eszik, nem csinál semmit, nem magyaráz, nem rohangál, pedig mindkettő nagyon jellemzi. Tegnapelőtt csinálta először és azt hittem beteg, mert gubbasztott és nem reagált a hívásomra. Néztem reszket-e? Nem. Orra száraz? Nem. Ételt elfogad? Ímmel-ámmal, de elfogadta a falatot, aztán még párat. Mondom mi a frász lehet vele? Megsimogattam, aztán gondoltam hagyom pihenni és ha nem lesz jobban egyórán belül, hívom az orvost. Eltelt kb. félóra és a szokásos élénk formáját hozta. Mondtam az öregnek, hogy talán 'bedepizett. 😃 Utálom ezt a szót amúgy. Mikor kimegyek a szobából, fejhangon nyávog utánam (többiek is, de ő cifrázza a legjobban), ezért gondoltam, hogy az elmenetelem viselte meg. Tegnap mondtam a fateromnak, hogy ha aznap is csinálja, akkor tényleg csak a kedve volt szar előző nap és nem beteg. Mikor öltöztem, hogy indulunk, a macska nyávogott, majd behúzódott a sarokba ugyanúgy, mint előző nap és mikor hazaértünk még mindig ott volt. A forgatókönyv ugyanaz volt; simogatás, pár falat a kezemből, de sértődötten ignorált, majd x idő múlva megint a régi volt. Vicces szerzet. 😆

Dani 😆

👋

Létezem még, csak nehezen vettem rá magam az írásra. 

Országszerte forró a helyzet, de itt a Dél-Alföldön kegyetlen, 40 fok van. Mi egy elvileg hűvös kéróban élünk, de már itt is elkelne a klíma, 28 fok van bent. A medence még nincs meg, szerintem idén már nem lesz belőle semmi. Fater kitalálta, hogy menjünk buszkirándulásra augusztusban, mert talált akciós utat. Érdekes, mikor én mondtam, hogy menjünk el valamerre (nem messzire), jöttek a kifogások (ki látja el az állatokat, stb.) Most ez nem probléma? Benne is lennék amúgy, mert már bekattanok ettől a bezártságtól és ingerszegény léttől, csak ez egy 5 napos kaland, kevés pihenéssel. Fel kellene utazni Pestre, mert a Népligetből indul a busz. Utazunk 4 órát Pestre, ott plusz egyet a Gabihoz. Másnap már korán reggel indulás a Népligetbe, mert negyed 7-kor startol a busz és kétszer félórás pihenést leszámítva délután 2-ig úton lennénk. A szállodába érkezve ugyan lehetne pihenni, de másnap ismét útrakelnénk immár Horvátországon belül, aztán harmadnap hajózás, stb. Faszán hangzott az egész, mert mozgalmas, színes, aktív pihenés lenne, de én nem bírok annyit utazgatni. Egy pesti út után is napok kellenek a szervezetemnek, mire észhez tér. Ez nem sirám, csak egy tény, ami akadályozza a hosszú utakat, meg a sokórás ágyon kívüli tartózkodást. Én fejben egészséges vagyok, feszegetem mindig a határaimat, amiért mindig meg is kapom a magamét, de ez egy pontnál kevés, mert hiába az akarat, ha fizikai akadályok merülnek fel. Azért nem adom fel, valamerre szeretnék elutazni, csak nem hosszú órákat és az is kell, hogy tudjon pihenni a szervezetem, különben benyújtja a számlát. Pestre is fel kellene jutni, de egyelőre tolódik ez is, mert megint szimbiózisban vagyok az ággyal, meg ziher, hogy megint a mentők szednek le a buszról ebben a hőségben. Fater sem bírná tolni a hátsómat, ő is nehezen viseli az oxigénhiányt és a hőséget, szóval várunk, amíg szelídül az időjárás.

Nosztalgiáztam egy kicsit és a reakcióm megintcsak azt bizonyította, hogy az idő jó munkát végzett. Van egy doboz a szekrényemben, amiben a Szabinához köthető dolgokat őrzöm. Azóta nem nyitottam ki, mióta az elmenetele után egyszer bekattanva belepakoltam mindent, mert nem bírtam nézni az emlékeket. Ennek 11 éve. Néhány napja belenéztem, mert már késznek tartottam rá magamat és találtam jópár kazettát. A diktafonja is ott van, de már nem működik, nekem meg nem volt szerkezet, amivel lejátszhattam volna őket. A fateromnak csak mellékesen említettem, erre ma hozott egy magnót, a szomszédtól kölcsönkérte. Néha tud rendes lenni. Elkezdtem belehallgatni a felvételekbe, bár nagyon kellett hegyezni a fülemet, mert már eléggé viseletesek a szalagok. Meghallva a Barátnőmet mosolyogtam és jó érzés fogott el, szóval kijelenthetem, hogy tényleg eljutottam oda, amire anno azt mondtam, hogy olyan sosem lesz. Volt/van bennem sóvárgás az irányába, de ennyi belefér és normális is, viszont nem kavart fel a hangja és az emlékek. Ha nekem azt mondja valaki 11 évvel ezelőtt, hogy valaha így fogok reagálni, nem hiszem el az illetőnek. Azt nem mondom, hogy naponta képes lennék hallgatni, de sikernek könyvelem el az előbbieket.
Anyuval is így vagyok, szintén képes vagyok mosolyogva hallgatni, vagy róla készült fotót nézni.
A Tesómmal kapcsolatban viszont még nem mennek ezek a dolgok. Oké, hogy Ő él, meg 'csak' fogadott volt, de ezektől függetlenül olyan közel állt hozzám, mint egy családtag és ezért az elvesztése pont akkorát is ütött. Tőle is vannak hangfelvételeim, fotóim, megvannak a messenger üzenetek, de egyelőre ugyanaz van, mint anno a Szabinával és az Anyuval kapcsolatban; nincs erőm látni-hallani az emlékeket. Ígyis napi szinten juttatja eszembe valami. A doki azt mondta ez is egy gyászfolyamat és ugyan elfojtok mindent ezúttal is, az álarc és jelmez mögött megy a vívódás. Ebből csak azt akartam kihozni, hogy remélem az idő ismét segíteni fog. A mélypont miatt otthagytam a terápiát is, de muszáj folytatnom, viszont most szabadságon van a doki, szóval egyelőre nem tudok menni. 

Ma alakított a fater. Elment vásárolni, meg ide-oda, aztán hazaérve beszólt a szobám ablakán, hogy be tudom-e engedni, mert nem tud bejönni. Kérdezem miért? Azt mondja elhagyta a kulcsot. Mondom az fasza, mert nekem sincs kulcsom, ugyanis pont azt hurcolászta és azt hagyta el. Annyira nem figyel semmire, hogy azt is elfelejtette, hogy az enyémmel jár. Ezerszer szóltam pedig, hogy másoltassa le, mert ha bármi gáz van itthon, nem tudok kimenni a házból, vagy orvost beengedni, stb., ha mindig elviszi az enyémet és bezár a házba.
A sajátját is elhagyta, azóta jár az enyémmel. 👏 Végül meglett, állítólag lerakta a Postán és ottfelejtette, de mondtam neki, hogy másoltassa le végre!

Elvileg ehónapban meglátogat minket a fater volt góréja, egyben régi haverja. Kíváncsi vagyok, mert 3 éve jön. Hosszú az út ide, de annyira nem, hogy 3 év alatt se érjen ide. 😂