Ki kell adnom a feszkót

Ez mind nem panasz lesz, csupán le kell tennem legalább ide mindazt, ami feszít és amivel senkit nem tudok és nem is akarok fárasztani. Jó, a Tesóm meghallgatna, de nem fogom ráterhelni ezt a sok szart, pláne hogy neki is bőven megvan a maga baja. Inkább én leszek az Ő támasza.
Pszichodokihoz sem jutok el beláthatatlan ideig, szóval most az írás a terápiám.
Mostanában egyre gyakrabban érzem úgy, hogy a begolyózás szélén állok. Zsong a fejem és üvölteni tudnék a feszültségtől, meg amikor tényleg a tetőponthoz ér a kapacitásom, akkor olyan, mintha pillanatokon belül össze tudnék omlani. Valami hülye bizonytalanságérzet kerít hatalmába a józan eszemet illetően. Nem a vírushelyzet miatt, azt tudom kezelni, teljesen higgadtan. A fater készít ki, akármennyire igyekszem kizárni a dolgait. Nonstop zúdítja rám a szart, meg egyebek.
Lassan két hete itthon vagyunk, illetve ő kimegy néha dohányboltba.
Engem nem zavar annyira a bezártság, mivel megszoktam, meg legrosszabb esetben az udvarra ki tudok menni, ha unom a bentlétet.
Az viszont zavar, hogy az öregem olyan, mint egy idegen és ez így a karantén alatt nonstop összezárva jobban kiéleződik, mint valaha. Most nincs kifogás, hogy dolga van, meg mászkál ide-oda és nincs ideje apa-fia eszmecserére, meg tevékenységekre. Valahogy sosem talált időt kettőnkre, de emiatt talán méginkább illene valamit pótolnia. Persze azt is tudom, hogy nem fogja, mivel akkor már megtette volna rég', de úgy tűnik sosem fogja bevenni a gyomrom, hogy egész életemben - már amit velem töltött - azt kapom, amit. Ez nem egy kisfiús picsogás, csak az igazság. Az az igazság, amiről ugyan sosem beszélek, de bennem van és mar, amióta felfogom és érzem, hogy bár apám még van, mégsincs. Most látszik nagyon jól, hogy hányadán is állunk, főleg hogy ő maga örömködött, hogy végre ráér, tehát elvileg most "lenne ideje" közös dolgokra is. Az idézőjel azért, mert eddig is ráért volna gyakran, mivel az idejét maga osztja be, csak jó ürügy volt, hogy sok a dolga. Órákat lóg a neten, olyan elfoglalt. Milyen érdekes, hogy a Gabival is tud telefonálni 1-2 órákat. Arra is van ideje? Nem féltékeny vagyok, csak látom, hogy a pofámba hazudik és mindent kitalál, hogy ne kelljen velem időt töltenie, vagy kicsit rám figyelni. Nem azt várom, hogy nonstop és kizárólag velem foglalkozzon, de ha egyfedél alatt élünk, ráadásul elvileg nem is lakótársak, hanem apa-fia vagyunk, akkor véleményem szerint nem nagy igény, hogy tegyünk már időnként úgy, mintha lenne valami közünk egymáshoz. Az eszem felfogja, hogy hiába várok bármit is, mivel gondolom csak a baleset vagyok a szemében, ugye a képembe is mondta, hogy nem akart, de mégis van egy részem, ami nem bírja megemészteni a közönyét. Idén már 29 éves leszek, de ettől még belül ugyanúgy hiányérzet, igazságtalanságérzet és tehetetlen düh van bennem. Mindig itt vannak, de el tudom nyomni, ám amikor időnként kiéleződnek a fentiek (mint mostanság), olyankor újra és újra a felszínre törnek előbbiek és újra és újra megtépáznak belül. Én nem érzelmi, hanem gondolati alapon élek, így nyilván ezt a területet is megkíséreltem racionálisan kezelni és elzárni magamba, mondván ezt dobta a gép, kár volna gyötrődni miatta. Hiába kísérleteztem sokszor az elnyomással, meg a száraz tényekre fókuszálással, valamiért mégsem kizárólag az eszemben ötlik fel, hogy mi újság. Sok dolgot ki tudok szűrni és tudomásul venni, ha szar, de ezen a területen nem megy, háborgok belül.
Volt időszak, amikor azt hittem a fater kiirtott mindent a viselkedésével és elértem a közönyt, de nem úgy tűnik. Magam sem tudom hogyan viszonyulok hozzá, mert addig tiszta, hogy szeretni nem tudom, de mégsem közömbös számomra. Gőzöm sincs mi van.
Ő meg azt csinálja, hogy magunk közt leszart mindig, a külvilágnak meg előadja a szerető, gondos apát. Nyilván ezt is a maga fényezése miatt, mivel nagyon szereti az elismerést, meg szereti megmutatni, hogy mekkora ász. Nem rest ezt közölni sem, én viszont mindig jelzem neki, hogy ennyire ne legyen már szerény...
Visszatérve:
A karantén rávilágított arra, amit eddig is tudtam ugyan, de most méginkább kitisztult a kép, mivel nonstop összezárva, tengernyi szabadidővel még sosem voltunk, mégsem érzékelhető a fater részéről egy fikarcnyi közeledés sem. Jobb helyeken az összezártság összekovácsol, kommunikációt szül, elmaradt figyelmet pótol, ilyesmik. Nálunk azt eredményezte, hogy a fater unatkozik és napi szinten órákra rátapad a mobiljára, csak addig teszi le, míg feltölti, meg amíg ezt-azt tesz-vesz, de a nap nagyrészében szimbiózisban van vele. Persze mikor kérdezek, vagy mondok valamit, akkor vagy nincs reakció, vagy tök mást válaszol, vagy érkezik ugyan érdemi válasz, de csak miután jelzem neki, hogy mz/x jelentkezz, itt a Föld beszél. Mindez persze úgy, hogy fel sem néz a képernyőről. Nem az a bajom, hogy netezik. Az a bajom, hogy CSAK azt csinálja és idézem "mit csináljak, ha nem lehet semmit csinálni?" Elég gáz, ha így gondolja.
1. Kint fasza idő volt napokig, lehetett a kertben tenni-venni (kell is, mert gazos, kupis, stb.), hiába vetettem fel, hogy jöjjön ki ő is tenni-venni, belenőtt a kezébe a telefon és nincs külvilág. Inkább kimegyek egyedül tenni-venni, mert csak felcsesz, mikor arra sem méltat, hogy rám nézzen, miközben beszélek hozzá, meg az is felcsesz, hogy fontosabb az a szar, mint végre minőségi időt tölteni együtt. Mindig egyoldalúak a próbálkozásaim, mégis mindig hajt valami, hogy újra megpróbáljam. Fogalmam sincs mi, hiszen a józan ész azt mondja, hogy ami sosem volt, az nem is fog hirtelen létrejönni.
2. Kérdeztem nézünk-e filmet? "Nézzünk!" Elindítottunk egyet, amit ő választott (gondoltam akkor majd lesz kedve nézni), erre akkor sem azt nézte, hanem telefonált a Gabival, persze így alig hallottam valamit én is a filmből. 👏
3. Van társasunk, ezer éve nem használtuk. Kérdeztem játszunk-e vele? "Nem tudom." Mondom inkább nem akarsz, mondd azt! Reakció nuku, szóval hallgatás beleegyezés.
4. Megint vergődött, hogy unalmas minden. Mondom beszélgessünk! Inkább megint a mobilt csesztette.
Kapásból 4 dolgot is lehetne csinálni közösen is, de egyikre sem hajlandó, közben meg nyomja, hogy unalmasak a napok. A Gabival napi szinten dumál 1-2 órát, de minden egyes nap a politika és a vírus van terítéken, meg mindenféle negatív dolog. Rohadtul unalmas naponta ugyanazt a tömény pesszimizmust, fröcsögést végighallgatni, úgyhogy amikor jó idő van, ki szoktam menni a teraszra inkább. Mikor szóvátettem, hogy bele lehet kattanni abba a légkörbe, amit teremt, azzal jött, hogy én a homokba dugom a fejemet. A fenét! Csak én hajlandó vagyok a jót is észrevenni az életben és nem ártana neki is. Azt mondja nincs is semmi jó. Aki nem akarja, az nem is fogja meglátni. Én nagyon igyekszem elhatárolni magam az ő negatív szövegeitől és életszemléletétől, meg az idegtépő dolgaitól, de amikor NONSTOP mondja, vagy teszi a mérgező dolgokat, akkor már képtelenség nem belevonódni. A karantén ezen csak ront. Ma reggel is arra ébredtem, hogy max. hangerőn telefonál a Gabival, téma a szokásos volt, úgyhogy ki sem keltem az ágyból, míg le nem rakták a mobilt, mert semmi kedvem lassan semmihez. Én hajlandó és képes is vagyok másról beszélni, mással foglalkozni, tenni-venni, de ő olyan légkört teremt, hogy elcseszi a kedvemet. Nem élünk, csak vegetálunk, mert semmire nem hajlandó. Az ő dolga, de ne rántson bele a hülye sivár életébe. Napok óta érzem, hogy világgá rohannék innen.
Az öcsém telefonált tegnapelőtt, kérdezte mi van velünk. Mondta, hogy félt engem és vigyázzak magamra. Nagyon jólesett Tőle, mert mi alig találkoztunk életünkben, mégis számítok neki. Természetesen kölcsönös, mondtam neki, hogy maradjon otthon, mindent tartson be! Ő is beteg, nem volna jó buli, ha benyalná a kórságot.
Igyekszem nem megkattanni, meg emésztgetni a fater közönyét, bár ha 25 év alatt sem sikerült (mert négyéves koromig normális volt, vagy csak én hittem?), nem tudom fog-e valaha. Azért én igyekszem.
A Tesóm segít, valószínűleg miatta nem diliztem még be és miatta nem csúsztam még szét. Ő még ilyenkor is eléri, hogy nevessek, meg motivál is, mivel ha én összecsuklom, akkor Neki sem bírok segíteni, szóval erőt ad tartani magam. Hetedik éve ment meg saját magamtól.
Nem is hagyom magam lerántani a padlóig, teszek-veszek, zenét hallgatok, mert az is a terápiám, az állatok önzetlen szeretete szintén, Tesómé szintén, filmeket nézek, szóval nem adom át magam a lehúzni próbáló sötétségnek.

Ma 2 éve

kellett elaltatni a Margót.

❤

👍

Úgy néz ki, megmaradok. 😆
Viccen kívül: majdnem rendbejöttem már, szóval jót tett a diéta. Már nem szúrkál a gyomrom, bár még fájdogál és ugyan nem kívánok semmit, de ettem könnyű dolgokat, mint szalvéta, vatta, stb. 😆 Szóval ettem egy kis zőccséglevest' tegnap is, ma is, meg 2 mini amerikai palacsintát és bennem maradt minden, úgyhogy a nehezén túl vagyok.

Asszem' veszek egy nyugágyat, ebben a fasza tavaszi időben majd jó lesz.
Valójában a fateromhoz kellene egy... Bakker, kiakaszt a víruspánikjával! Én is nagyon jól tudom, hogy nagy gebasz van, de mi a rongybatekert francért kell NONSTOP erről beszélni, meg olvasni?! Nem struccpolitikát folytatok, egyszerűen felesleges, mert attól nem lesz jobb, max. becsavarodik az ember. Én higgadt vagyok, de amit ő művel, az sok(k)!
Minden reggel arra ébredek, hogy ezer decibellel telefonál a Gabival és ez a téma, tegnap már engem is eltemetett, meg tudomisén. Ha eddig nem ment volna eléggé az agyamra (de, nagyon is), akkor ma betette a kaput. Tudni kell, hogy én alapból is gyakran krákogok, meg köhögök, hol a reflux, hol az allergiák, meg a hideg ház miatt, a tüsszögéssel ugyanez a helyzet. Most is már hetek óta köhécselek, meg néha el-eltüsszentem magam, kis orrfújás is szükséges néha, de ennyi. Na most a fater - persze miután többórás neten böngészés után kellően felspannolta magát vírusügyben - beszólt, hogy vajon mitől köhögök (arra célozva, hogy benyaltam ezt a szutykot). Mondom neki jó reggelt kívánok, csak néhány hete köhécselek-tüsszentek, de jobb későn észrevenni, mint soha... Azt mondja nem igaz, eddig nem csináltam. Mondom aki folyton bele van gyógyulva a mobilja kijelzőjébe és külvilág nuku, az nem is emlékezhet, elég durva, hogy egyfedél alatt élünk és nem veszi észre, hogy hetek óta köhögök. 👏 Aztán kb. 5 perc múlva tüsszentettem egyet. Na, ez adta a lovat a hülye tévképzete alá, egyből vírusos lettem és vegyek fel maszkot, meg álljak távol tőle, ne fogdossak semmit, stb. Mondtam neki, hogy kezeltesse a szorongását, meg a pánikját, mert ez már beteges. Leordított, hogy én is egy vagyok a sok idióta közül, aki nem veszi komolyan. Mondom a komolyanvétel és az eltúlzott reakció között van némi különbség... Minden tüsszentésemnél (ami összesen 3 alkalom volt, hosszabb szünetekkel) gyanakvóan nézett rám, meg beszólogatott. Mondtam neki, hogy fejezze be a hülyeséget. Azt mondja ha most felhívná az illetékeseket, hogy ilyen tüneteim vannak, vinnének a karanténba. Az agyvizem itt már forrt, meg kb. lezsibbadtam a baromságaitól. Mondom neki vitess el, ha akarsz, majd körberöhögnek, ugyanis influenzaszezon van + asztmás allergiám van + könnyen meghűlök, szóval persze hogy köhécselek-tüsszentek olykor + nincs se lázam, se gyengeség, nem fáj a mellkasom, úgyhogy ez valóban mind tutibiztos koronavírusra utal... Ráadásul túl van terhelve a rendszer, szóval biztos elvisznek olyan tünetekkel, amik inkább az influenzára hajaznak + a koronavírus fő kritériumaiból egy sincs jelen.
Azt mondja el is vitetne, de nem tehetjük meg, mert akkor őt is elviszik, mivel kapcsolatban van velem és nincs ki gondoskodjon az állatokról. Eskü' nem százas! Magyarázhattam neki, elkönyvelt potenciális fertőzöttnek. Na ilyen az, amikor már káros a neten lógás és a témába való belepörgés. 😬
Az is tök logikus, hogy én vagyok több napja bezárkózva (önként, mert már a szomszéd településen jár a kórság) és én vagyok fertőzött. 😃 Akkor már inkább nem ő, aki még ma is boltba ment... 😑 Fú, de fárasztó.
Igyekszem kizárni a dolgait, meg racionálisan szemlélni a dolgokat és nem hagyni, hogy lehúzzon. Vagy fel...

Gallyra ment a gyomrom

Azt hittem influenzát kaptam be, mert arra jellemző tüneteim is voltak, de aztán azok elmúltak és csak a bélésem maradt problémás.
Fájdogált már egy ideje, jött egy-egy késszúrásszerű is, meg mintha heveder szorított volna össze, úgyhogy vigyáztam, hogy ne egyek olyasmit, amit a reflux nem szeret, de úgy tűnik elkéstem, vagy valamit mégis ettem, amiről nem tudtam, hogy nem kéne. Az étvágyam jó volt egy ideje, fel is híztam 63 kg-ra, de pár napja kezdett elmenni, tegnap pedig már teljesen étvágytalan voltam, meg erősebb volt a gyomorfájdalom. Bármilyen kajának csak a gondolatától is erősebb hányingerem lett, de valamit muszáj volt leerőltetnem és csak a gabonapehely csúszott (úgy, ahogy), meg gondoltam a tej jót is tesz, mert bevonatot képez a bélésemen, óvva valamelyest a savtól. Jobban is lettem tőle, de egy idő után megint jött a "kilyukad a gyomrom" érzés. Leerőltettem egy kiflit is, kicsit segített. Innen tudtam, hogy megint felmaródott. Még a doki mondta anno, hogy ha kajálást követően enyhül a fájdalom, aztán hamar újra érzem, akkor van egy kis seb a nyálkahártyán (ez be is bizonyosodott a tükrözéskor).
Délután egyik pillanatról a másikra felerősödött a gyomorfájdalom, vele együtt pedig erősen görcsölni kezdett a hasam, meg pocsék lett a közérzetem és erősen rázott a hideg, lázam viszont nem volt. Lefeküdtem, mert az erőm is kiment, de nem nagyon lett jobb, közben jött a roham is, mert nem tudtam mi hiányzik még az életemből. 😃 Hosszan tartott és erős volt, ami önmagában is élvezetes, de most előbbiek is boldogítottak. A pokolba küldtem az egészet. Nagynehezen leakadt rólam legalább a roham és elaludtam. Mikor felkeltem már jobban voltam szokott módon, de a gyomrom rákapcsolt, onnantól kezdve semmi nem maradt meg bennem. Pár korty vízzel és pár szál ropival próbálkoztam, mikor nyugi volt, de hamar kiderült, hogy kár volt, szóval utána semmit nem ettem-ittam. Fater rémeket látott, egyből koronás lettem, de mondtam neki, hogy nyugi van, az nem ilyen tünetekkel jár. Hajnalig semmit nem aludtam, inkább csak el-elbóbiskoltam, aztán hol a vuk keltett, hol a derékfájás, mert a matracom már hozza egy ideje a kórházi ágy feelinget a deréktájon kifeküdt részével. Fater sem volt tekintettel arra, hogy pihennék, hangosan tévézett, pedig többször szóltam, hogy vegye lejjebb. Jó lesz már, ha a saját szobámban alhatok, ott nem hallom a zajongását. Fél 4 körül ismét szóltam, hogy aludnék végre, vegye lejjebb a hangot, vagy kapcsolja ki a ricsajládát. Azt mondja nézi. Nemsokkal később már horkolt. Mondom de jófej vagy... Kiabálhattam én át neki, nem kelt fel. Átmentem kikapcsolni és az a pár méter is kihívás volt. 😯 Hajnalban végre bennem maradt pár korty víz, jobban is voltam kicsit, úgyhogy végre aludtam valamennyit. Reggel már jobban voltam, a hascsikarás teljesen elmúlt, hajnal óta a vuk sem boldogít és erőm is volt kimászni az ágyból, de jobban esik feküdni, meg étvágyam továbbra sincs. Pár korty vizen és ropin élek, mást nem fogad el a gyomrom. Szevasz 63 kg. 😉 Azt mondja a fater, hogy süt palacsintát, mert enne, egyek én is. Mondom pont az olaj hiányzik egy szar gyomornak. Néha nem gondolkodik...
Most vigyázok, aztán gondolom pár nap múlva a régi leszek. 👍

Voltunk megint

sétálni tegnap is, ma is, holnap szintén megyünk, ki kell használni a jó időt. Megjött pár napja a pénzem és most adott belőle a fater, szóval gondoltam veszek valami jó csukát, mert a bélelt bakancs már meleg volna, az utcai cipőm pedig kezd megérni a cserére. Találtam olyat, ami tetszett is és úgy tűnt, normális a minősége is. Nem volt olcsó, legalábbis számomra, de úgy voltam vele, hogy a normális minőség sosem az, egy sokadik silány anyagút viszont nem veszek megint, csak mert "arra futotta", aztán meg viszonyleg hamar ki kelljen dobnom. Pedig így jártam a látszólag jóval is. 😠 Kb. egyórás viselet után szerintem sikerült előállítanom a koronavírus ellenszerét - valószínűleg az is kinyiffant volna, amikor levettem a csukát. 😂 Ez így most vicces, de az nem, hogy kidobtam a - pénztárcámhoz, meg a látszólagos minőséghez mérve - nem kevés pénzt egy olyan holmira, ami kb. használhatatlan. Ránézésre hordható darabnak tűnt, de viseléskor éreztem, ahogy kb. fuldoklik a lábam az ügyesen álcázott gumi, vagy műanyag szerkezet fogságában (gondolom ezek valamelyike, mert azokba fülled be percek alatt az ember), szóval jó nagy kamuba futottam bele és nem a lábam a ludas, mert oké hogy a többi cipőmben is megizzad, de azok levételekor nem lesz belőle biológiai fegyver, tehát ez a cipő szar minőségű és úgy adták el, mintha jó volna. 👏 Az bosszant, hogy egyszer engedek meg drágább dolgot, bízva a minőségben, erre kidobtam az ablakon a lóvét. Nem kaptam vissza, mondván "megvettem a holmit és onnantól ők nem felelősek érte." 👎 Mindegy, az eddigi csukával elvagyok még, aztán legközelebbi zsetonnál körülnézek megint, hátha találok normálisat. Ezt elraktam azért, max. a boltig, meg rövid időre fel lehet majd venni, persze így nem nagyon éri meg, de kidobni nem fogom, mert akkor tényleg potyára költöttem volna el a pénzt. Vettem tusfürdőt, illatszert is, úgyhogy egy ideig ezekre sem kell költsek.

Nem vitt fel a fater 9.-én a pszichodokihoz, mert már Pesten van a vírus és fél, hogy begyűjtöm. Lehet, hogy nem is ahhoz a dokihoz fogok járni a továbbiakban, mert az egyik ismerősünk az itteni pszichodokinak az asszisztense és azt mondta, hogy ha gondoljuk beszél vele, hogy vegyen át. Ez abból a szempontból nem volna rossz, hogy nem kéne órákat utazni egy egyórás ülés miatt, úgyhogy jóváhagytuk a dolgot, aztán majd visszajelez, hogy át tud-e venni a doki.
A házidokival is beszéltem a lábam miatt és azt mondta, hogy ne utazzak most fel hozzá, meg eleve tömegbe ne menjek, mert a vírus veszélyes többek közt a szívbetegekre, immunbetegekre, szóval figyeljek oda, tartsam be az óvintézkedéseket. A 13.-i jótékonysági eseményre amúgy sem mentem volna, mert tegnap lefújta a Szolgálat pontosan az óvatosság miatt.

Ma elkezdtük az egyik ólat rendberakni, ha minden igaz holnap be is tudjuk fejezni.

A Gina

jól van. 👍 Már nem sántít, sőt, úgy száguldozik fel-alá a házban, mint egy Porsche. Újra vandálkodik is, persze mikor lecseszem, akkor hunyorog, vagy szimplán elfordul. 😃 Amikor a fater cseszi le, akkor meg jön mögém védelemért a zsivány.

Ma is voltunk sétálni, aztán bementünk a Pennybe. Odefelé tartva jött velünk szembe egy csapat fiatal és kb. 2-3 méterre voltak már tőlünk, mikor az egyik hangosan felkiáltott: "Koronavírusos! Elkapta!" és jó nagy ívben kikerülve elfutottak.
Maszk volt rajtam az influenzajárvány miatt, de ők egyből koronavírussal diagnosztizáltak. 😂 Apám! Hihetetlen ez a pánikolás. Óvatosnak kell lenni, de nem kell majrézni!
A Pennyben meg egy rendőr bökte meg a vele lévő csajt, miután meglátott és félhangosan mondta neki, hogy "nézd, ez (!) biztos vírusos!" és ők is sietve odébbmentek.
Rajtuk is csak röhögni tudtam, főleg hogy felnőtt létükre ennyire nem használják egyesek az eszüket. Kismillió oka lehet a maszkviselésnek, de gondolom ez túl magas volt. 😆
Kíváncsi vagyok mikor fog elterjedni, hogy megvan az első eset a városban - a személyemben. 😂 Anyám...

Valami történt

a Gina egyik lábával. Vasárnap még szokott módon viselkedett, aztán tegnapelőtt délelőtt tűnt fel, hogy kedvetlen. Állandóan a karomba/ölembe kéretzkedik, de tegnapelőtt délelőtt szokatlanul rám volt tapadva és sokat bambult. Adtam neki finom falatokat, hátha felvidul és fel is élénkült, de pár perc múlva megint furcsa, kedvetlen volt, majd újabb pár perc múlva elkezdett remegni, közben időnként enyhe görcs futott végig a testén. Látszott, hogy nagyon fáj Neki valahol, szóval átnéztem, hátha külső sérülése van. Akkor vettem észre, hogy a bal hátsó lábán az egyik lábujja csálén állt és a körme is csúnyán meg van sérülve. Jó kérdés, hogy mi történt vele? Esélyes, hogy patkány harapta meg. Hétfőre virradó éjjel történhetett csak, mert előző nap semmi baja nem volt a kutyának. Visítást ugyan nem hallottunk, de valószínűleg mélyen aludtunk. Nem sántikált még délelőtt, ezért nem tűnt fel, meg legalább 6× a karomba vettem, miközben a lába hozzámért és akkor sem nyüszített fel, csak később kezdett remegni, meg akkor már rá sem lépett a sérült lábára. Mondom a fateromnak, hogy dokit kéne hívni, hogy ellássa, erre jött a "nincs pénz, de majd jövő héten lesz és úgyis be kell oltatni a Zsebit, akkor majd megnézethetem" szöveg. Mondom ezzel ki van segítve szerencsétlen! 😠 (Ha belső problémája lett volna, veszélybe is kerülhetett volna addig.) Félig leszakadt körömmel és kificamodott lábujjal próbáljon már ki ő egy hetet átvészelni! Persze magyarázott. Mondom legalább akkor adjon egy negyed Algopyrint, hogy legalább a fájdalmát csillapítsuk. "Elfogyott." A szar felment az agyamba, hogy erre sincs gondja. Én nem szedem, de ő a fejfájására eszi, mint a cukrot, szóval már csak emiatt is kéne pótolnia. Persze dohány legyen itthon, az fontos. Cataflamom van, de azt nem mertem adni. Algopyrint is csak negyedet kaphat, mert a havanesem is hasonló súlyú és méretű volt és a doki annyit engedett. Mondom apámnak, hogy akkor legalább másnap, azaz tegnap hozzon Algopyrint. Addig nem akartam a kutya lábát piszkálni, mivel buzerálás nélkül is láthatóan nagyon fájt neki. A fekhelyük egy kutyakosárban van, de kiraktam neki egy nagypárnát, hogy ne kelljen ki-be ugrálnia és le is feküdt rá, de aztán az öregem felemelte és berakta, mondván ott jobb neki. A kutya meg felnyüszített, mivel annak pereme van és gondolom hozzáért. 😠 Mondom gratulálok, szerinted én miért nem raktam bele?! Megnéztem a lábát és az ujja a helyére ugrott, meg a körme is egyenesen állt. Fater döngette a mellét, hogy jót tett azzal, hogy berakta, mert így véletlenül a helyükre mentek. Ja, csak éppen fájdalomcsillapítás nélkül. Tegnap még sokat feküdt és érthető módon kedvetlen volt, de ma már újra élénk, játszik, mászkál is, ami nem jó, úgyhogy igyekszem a helyén tartani, de egy kutyának nyilván nem tudom megmagyarázni, hogy ne terhelje a lábát. Dagadt is Neki, nyilván a járkálás sem használ, mert bár nagyrészt 3 lábon ugrál, gyakran leteszi már, meg amikor kéretzkedik fel a karomba, akkor is a két hátsó lábára állva teszi. Egyik ilyen jobb időszakában óvatosan bekötöttem neki, hagyta is okosan, de aztán leszedte. Sejtettem, hogy le fogja, de reméltem, hogy tovább megtűri. Persze gyógyszert mégsem hozott tegnap az öregem, mert "ő nem megy ki zivatarban" (ez a villámcsapásos dilije abszurd), aztán elment a gyógyszertárba, de állítólag "nem jutott pénz rá". 😠😠😠 Elkezdi ne tomboljak, pár nap és jön a pénz. Mondom magyarázd meg ezt a fájdalomtól nonstop remegő kutyának! 😠😠😠😠 Ma mondjuk már alig remegett, de attól még fáj neki. Semmi állatokra veszélyes tárgy nincs elérhető helyen, viszont vannak patkányok és arra gondolok, hogy az kapta el a lábát, a kutya meg ijedtében elránthatta és attól fordult ki az ujja. A körmét is az sérthette meg, mert olyan, mintha fognyom lenne rajta. Éjjelente jönnek elő a kis genyák - mondjuk ma délután láttunk kettőt - és Ő is éjjel sérült meg. Mást nem tudok elképzelni, mert nincs hová beakadjon az ujja. Sajnálom, főleg hogy nem tudok Neki gyógyszert adni. 😠 Most is megmondtam az öregemnek, hogy nem kéne halmozni az állatokat, ha nincs keret a teljeskörű és felelős ellátásukra, gondozásukra. Persze jött a "még hányszor fogod ezt szajkózni?", meg a "tiéd 3 macska és 2 kutya!" szöveg. Mondom neki a 8 állatból 5 azért van nálunk, mert ő akarta, vagy mert az ismerősök, meg rokonok megunták szerencsétleneket. (Az ilyenek elmehetnek melegebb éghajlatra.) Egy kutyát én akartam magamhoz venni, meg egy macskát. Neki szintén egy kutyája volt. A másik két macska úgy került hozzánk, hogy egyet a volt nője passzolt le (meg már korábban is egyet... igazi felelős gazda módjára 👏😠), egyet meg az öcsém. A kacsát is fater akarta. A Ginát az Ildi passzolta ide. A Zsebi meg az egyik kiskölyök a decemberi alomból, őt szintén a fater akarta magának.
Innentől nekem ne magyarázzon, hogy enyémek a macskák, meg az Alex és a Gina. Egy macska és egy kutya lenne az enyém, a többiek meg idekerültek és mivel kötődni kezdett hozzám a másik 2 macska, meg a Gina, nekik is a gazdájuk lettem. Nem én akartam felhalmozni ennyi állatot olyan helyzetben, amiben anyagilag nem bírjuk fedezni az összes szükségletüket. A kaját is épphogy' bírjuk és sokszor a miénkből kell kipótolni, szóval eszetlenül gyűjtögeti őket. Értem, hogy szereti őket, én is szeretem az állatokat, de az sem jó nekik, ha nem tudunk orvosi kezelést fizetni, amikor kell. Annyit kéne vállalni, amennyinek az ÖSSZES szükségletét ki tudja elégíteni. Erre persze mindig az a reakciója, hogy "és most mit csináljak, dobjam ki őket????" Nem, nem kellett volna felhalmozni. Annyiból megértem, hogy ki tudja hová passzolták volna le őket, meg tényleg öröm velük minden nap, de ez nem jó nekik, hogy vagy tudjuk kezeltetni őket, vagy nem... Szélmalomharc, én is mindig mondom az igazamat, meg a fater is...

A dolgok, ahogy én látom őket

Már a csapból is a koronavírus folyik és nem az a célom ezzel a poszttal, hogy egy újabb csapot nyissak, csupán leírom, hogyan látom a kialakult helyzetet.

Ha esetleg szándékos pánikkeltés áll a dolgok mögött, az lehet a célja, hogy valamiről elterelje a nép figyelmét. Ha sunnyognak valamivel a hátunk mögött, akkor ez egy jó gumicsont, mint látszik, mert ráharapott a jónép és arra fókuszál.
Amennyiben mégsem elterelő hadművelet, pánikolni akkor sem kellene, de jobban odafigyelni igen. Erősnek tartom ezt a hisztériát és a boltok lerablását, még akkor is, ha a hírekkel ellentétben esetleg mégis vannak már nálunk is fertőzöttek. Egyrészt el tudom képzelni, hogy a fejesek nem akarják fokozni ezt az amúgy is nagy pánikot, másrészt ha mégsem sumákolnak és valóban nem regisztráltak még fertőzött eseteket nálunk, attól még lehetnek, tekintve hogy 2-14 nap a lappangási ideje a cuccnak, azalatt meg vígan hurcolja szét a jónép, miközben azt hiszik, nem betegek. Idő kérdése és meglesz az első bizonyított eset. Na, akkor vajon mi lesz, ha már most apokaliptikus helyzetet teremtenek a pánikolók? Állítólag sokan eshetnek át úgy a fertőzésen, hogy semmi tünetük nem adódik, vagy csak minimális, szóval ezért is abszurd ez a #mindmeghalunk hangulat. Nyilván fokozottabban kell vigyázni, mert valamivel erősebb egy influenzánál (hiába mondogatják sokan, hogy nem, mivel influenzában nem szokás lélegeztetőgépre kerülni, sem meghalni. Az öregeknek, betegeknek esetleg, de néhány addig egészséges és fiatal ember haláláról is lehetett hallani), viszont nem kell majrézni, hogy tuti game over mindenkinek, aki megkapja. Higgadtan és felelősen kellene kezelni a kórságot is és a kialakult helyzetet is. Önzőnek és felelőtlennek tartom azokat, akik legyintenek, meg elpoénkodják a dolgot, mert lehet, hogy ők benne lesznek abban a szerencsés csapatban, akiknél tünetmentesen, vagy tűrhető tünetekkel zajlik le, de gondolni kéne azokra is, akik beleesnek a rizikófaktorba! Nagyon jól látszik már most az önzés. Az egyik csoport leszarja a veszélyeztetett réteget, pedig elvileg felelősek vagyunk egymásért és összefogva óvni kellene az embereknek magukon felül őket is, de ha fosnak az egészre és nem teszik meg a maguk részéről a lehető legtöbbet (kézfertőtlenítés, nem mászom a másik arcába, nem is köhögök/tüsszögök bele, stb.), akkor nem lehet a lehető legminimálisabbra csökkenteni a valóban veszélyeztetettek megfertőződésének esélyét. A másik csoport meg ész nélkül felvásárol mindent, egymás elől. Tipikus emberi viselkedés ez a 'bajban tapossuk le egymást, hogy túléljünk'. Tisztelet annak a rétegnek, akikre ez nem igaz. Azzal én is egyetértek, hogy nem árt némi tartalék kaját, gyógyszert, retyópapírt biztosítani otthonra arra az esetre, ha ideér a kórság, hogy ne kelljen boltba mászkálni egy ideig (meg sehová, ha nem muszáj) és nem azért, mert #világvégevan, hanem hogy ne tápláljuk a cucc terjedését, meg védjük a gyenge szervezetű embertársakat. A másik, hogy nem lehet tudni milyen méreteket fog hazánkban ölteni a járvány és ha itt is lesz egy olyan karantén, mint az olaszoknál, hogy nem lesznek nyitva a boltok, akkor szintén cumi, ha otthon nincs mihez nyúlni. Az viszont eszetlen dolog, hogy sokan nemhogy a javasolt kb. 2 hétre elég kaját és egyebet vesznek, hanem vagy 2 évre elegendőt! 😬 Mi a frásznak 20 kg cukor, 30 kg liszt, 20 csomag tészta, 5 zsugor víz, meg mittudomén'? Mi nem fogunk agyatlanul bevásárolni, nem is telne egy púpozott bevásárlókocsira. Mindig egy hónapra veszünk kaját, de olyankor tényleg csak annyi van mindenből, amennyi kell, nincs mindenből 5-10 csomag/flakon/doboz, mint a fenti megkergült rétegnél. Most még várjuk a zsetont - abban bízva, hogy a pánikvásárlók hagynak is valamit addigra a marketben. 😆 Megvesszük majd a szokásos havi elemózsiát, meg egyéb cikket, de ennyi. Ennek elégnek kell lennie akkor is, ha befigyel a kórság és korlátozások lesznek. Van itthon maszk is bőven, bár állítólag az nem véd meg a vírustól, de amikor rendeltük még ezt nem lehetett tudni. Kárba nem vész, mert az influenza (nagyanyám szavaival infulenza 😃) miatt amúgy is kell, mert ugye az viszont javában tombol már nálunk és nekem szokott kelleni ilyenkor, ha kitolom a képemet az utcára. Bár a veszélyeztetett rétegbe tartozom az egészségiállapotom miatt, mégsem pánikolok egy kicsit sem. Egyrészt Istenben bízom, másrészt minek fossam össze a bokámat, amíg nem vagyok bajban? Ráérnék akkor majrézni, ha az óvintézkedések ellenére mégis begyűjtöm a szart és durván leteper, de akkor meg már felesleges volna, szóval akárhogy' nézem, a pánik tök felesleges! Azon kívül, hogy imádkozom, elkerülöm a tömeget, fertőtlenítjük a hazahozott árukat, nem fogok kezet, stb., nem tehetek egyebet. Kerülöm az embereket kint és amint forró lesz a helyzet, maradok a házban. Egészségesen nem venném ilyen szigorúan, de így muszáj. Nem szoktam beteg lenni, még az infulenzát 😂 sem szoktam komolyabban bekapni soha, viszont ezt a cuccot nem ismerjük és ha nem muszáj, nem kísérletezem azzal, hogy vajon engem is kinyiffant, vagy szerencsésen átvészelem, mint a fertőzöttek zöme. A középúton vagyok; nem majrézom, de nem is bagatellizálom el a helyzetet.
Amúgy elég érdekes párhuzam, hogy a Biblia említ egy bizonyos "sárga veszedelmet". Lehet, hogy a sárga a Kínaiakat jelöli, a veszedelem meg ezt a vírust, ami tőlük indult. Az oké, hogy nem tűnik vészesnek, de még csak az elején vagyunk, plusz mutálódhat is tovább. Na, de nem rohanok előre, egyelőre nem lehet tudni a végkifejletet, lehet, hogy nem durvul be nagyon. Nyilván nem véletlen, hogy Kínában pikk-pakk felhúztak egy ezer férőhelyes kórházat, meg kijárási tilalom van, szóval ez nem egy kis influenzácska, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Vuhan a gócpont, persze, hogy ott jóval gázosabb a helyzet. Nekünk (és más távolabbi országoknak) nem kellene eljutni arra a szintre, ami ott folyik, csak szigorítani kéne dolgokat. Kezdve a kóricálással. Le kéne tiltani a ki-be sasszézást az országokba, de a városokba is (már rég' ezt kellett volna tenni), akkor nem hurcolnák szét az emberek a cuccot. Az is milyen idióta kijelentés, hogy "csak alapos megfontolással utazzunk külföldre/fertőzött területre!" Mi van?! Egyáltalán hogy' engedhetnek bárkit is bárhová? Főleg fertőzött részre. Meg mi az, hogy alapos megfontolással? Ilyen helyzetben mit kell fontolgatni? Egy felelősen gondolkodó ember marad a hátsóján, mert képes felfogni, hogy hozhat és vihet is vírust. Sajnos ebből van kevesebb. Egy jóadag ember tojik az egészre és utazgat. Értem én, nem halunk bele mindnyájan. Akik viszont igen, azoknak ez valahogy sovány vigasz. Legfőképpen az idősek és krónikus betegek miatt kellene körültekintően kezelni a dolgot, nem azért, mert jaj, kipusztulunk...
Állítólag - de ez csak teória! - van rá esély, hogy a nyári meleg majd visszafogja a holmit. (Ámen!)
Én nem majrézom, csupán bosszant az emberek nemtörődömsége, önzése és felelőtlensége, meg ez a pánikolás ahelyett, hogy gondolkodnának. Nyilván akiknek nem inge...!