Magasfeszültség

Zajlik az élet megint és nagyon kezdem unni! Majd lejegyzem részletesen a dolgokat, ha össze bírom szedni a gondolataimat, most az összeomlás szélén állok. A lakhatásunk és az életünk forog kockán, mert a ház életveszélyes, ki kéne költöznünk, de hová?! 120 rugónk van összesen, az albérletek 100-110-től kezdődnek... Akkor hol van még a rezsi + kaja + gyógyszer? Néhány naponta beüt valami baj a házzal, a falak recsegnek-csúsznak szét, a víz szivárog a fürdőben, a tető recseg, a bojlert a szentlélek tartja a falon, a terasz kezd rogyni, stb.-stb. Ovis korom óta "vándoroltunk", itt-ott pár hónapra - jobb esetben pár évre - meg tudtunk állapodni, legutóbb 6 évig laktunk egyhuzamban abban az albérletben - és ez volt a leghosszabb idő valahol! -, mikor idejöttünk, azt hittük vége van, élhetünk rendesen, erre most innen is mehetünk, ráadásul sürgősen kellene és egyelőre nincs hová. Mikor lesz már vége?! Apám is tiszta ideg. Holnap megyünk Pestre, maradunk a Gabinál pár napot, ez kicsit megnyugtat, de akkor sincs megoldva a további biztonságunk, meg ő sem szálloda. Megyek a Dokihoz is, talán jövő héten beutal a kórházba - remélem ezúttal fel is vesznek :-D -, ehet majd az ideg, hogy mi van itthon. Bízom Istenben, hogy segít és erőt ad, mert kezd elfogyni. 

Újabb program és egyebek

Voltunk ma Pesten, elmentünk ügyet intézni, aztán az állatkertbe. Mégegy program kipipálva tehát. Sétáltunk is, hajtottam egyedül a széket, egyrészt az önállóság érzése miatt is, meg hogy erősödjön a karom. Jól bírta a szívem is. Hazaindulva, amikor a trolira felszálltunk, lerobbant, el sem indult a megállóból. Mondta a sofőr, hogy ma már harmadszor robban le vele. Várni kellett egy másikat, csak hogy el kellett engednünk hármat is, mert azok régebbi fajta, nem alacsonypadlósak voltak. Apám szokásához híven tombolt és nekem a szerszámom tele volt már, hogy hergelte bele magát a helyzetbe, meg hogy a fenéért kell folyton zsörtölődni. Meg is mondtam, hogy szörnyen zsémbes. Persze hőzöngött, hogy én hülye vagyok, meg engem biztos nem zavar a helyzet. Ja, valóban élveztem a napon főni + "felülni" a hátsófelemet, reggel óta ültem és ez az eset délután 3-4 körül volt. Mondtam neki, hogy ha agyvérzést kap és engem is kiidegel, akkor sem fog semmi változni, ami megtörtént, az megtörtént, szóval tök értelmetlen durrognia. Na, olaj volt a tűzre, inkább legyintettem, főleg, hogy kezdtem besokallni és nem akartam szítani a feszültséget. Imádom, hogy mióta az eszemet tudom nekem kell nyelni, engedni, mivel ő nem hajlandó és képtelen is a fene nagy büszkesége miatt. Hiszem, hogy lesz kiút. Végre jött egy alacsonypadlós troli, de mondta a sofőr, hogy nem tudja leengedni a buszt, mert akkor úgymarad, mivel rossz az a rendszer, ami fel-le emeli - éljenek a rendesen karbantartott járművek, ez már a 2. hibás troli volt - és egy szétnyitható rámpát hozott. Apám hőzöngött, hogy szarok a buszok és a rámpa is fos, mert túl meredek. Folytatta a trolin is a fröcsögést és annyira felhúzott, hogy már ingerülten szóltam: ugyan fejezze már be az idegbajoskodást, mert baromi idegesítő félórája hallgatni. A reakció természetesen alázás volt, de nem érdekelt, inkább próbáltam terelni a témát, meg a figyelmét, csak kattanjon már le a balhézásról. Kb. 5 percig volt nyugi, mert felszálltak gyerekekkel és puffogott, hogy neveletlenek. Lefáradtam ma is. Az örökös pesszimizmusa, zsörtölődése, alázása rohadtul lehúzó. Elcsesz minden programot ezzel a fröcsögésével. Mondtam, hogy majd sétálok, mert nagyon fáj a hátsófelem a több órás üléstől, meg a lábamban reggel óta szinte nincs keringés (reggel baromi hideg volt és mivel szétfagyott a lábam, azóta sem tudott észhez térni, hiába lett meleg délutánra az idő), talán a séta megindítja valamelyest. Leszálltunk a Széna téren a viliről, rohant. Mondom még van idő, ne rohanjon. "De ő még cigit akar venni és elszívni, mielőtt megy a busz." Kérdezem hogy mi lesz a sétámmal? Nincs idő, ő meg egész nap fáradt, kell cigiznie. Köszi... Mondom amíg cigizel addig sétálhatok. "Nem, mert ott kell lennem a busznál a várakozók között." Mondom szétmegy a fenekem, meg a lábamat is meg kell mozgatni. Elkezdi akkor szálljak ki a székből és üljek át egy padra, vagy mit tudja ő... Mondom Jézusom, ha a padra ülök ugyanúgy ülök, akkor maradhatnék a székben is. Baromi okos. Elkezdi nekem kb. 3-4 perccel később, hogy visszafejlődik az agyam. Inkább nem mondtam semmit. Nem tudom kié fejlődik vissza... Szétfagytak, meg zsibbadnak a lábaim lábujjaktól combközépig, hazafelé azért is sétáltam olyan 50 métert kb. itt az utcában, a széket magam előtt tolva, az volt a támaszték. Még mentem volna, de alapból is robotra hajazott a járásom, aztán kezdett a jobb lábam nagyon bénán lépni, meg húzódni a földön. Élveztem a járást és legalább a hátsófelemnek is jobb lett. A keringésem azóta sem indult meg, jeges az egész lábam és fáj, a lábujjaimat mintha satu fogná. Reggel kellett a kesztyű is.

A kórházzal egyelőre nem tudjuk mi lesz, a változatosság kedvéért most a házidokim van szabadságon. Meg kell várni, amíg újra rendel.

Jó az étvágyam mostanság! Nem győzöm enni.

Elfáradtam ma. Nappal még nem is éreztem, bár a szervezetem jelezte, hogy sok a jóból és pihenni kéne, de valahogy sosem érzem, hogy kímélni kellene magam. Úgy kezelnek, mint egy hímestojást, de sokkal több van bennem, mint amit feltételeznek rólam. Ezt nem nagyképűségből mondom, hanem én érzem, hogy nem kell félteni és hogy engedhetnének többet is, meg volt többször, hogy bebizonyosodott. Én mindig hajtom magam, ha úgy van és akkor lassítok, ha úgy érzem, hogy arra van szükség. Megesett már, hogy túlmentem a határon és a szervezetem be is húzta mindig a vészféket, de igyekszem figyelni, viszont az se' jó, ha a környezetem burokba akar zárni.

A tegnapi nem a mi napunk volt

Amivel szívni lehet, azzal mi tuti szívunk.
Tegnap este olyan hulla voltam az egésznapos kóválygástól, hogy már nem volt sem kedvem, sem energiám leírni ide, hogy hogy' jártunk. Már a buszon is le-lebillent a fejem.
Tegnap hajnalban keltünk, gondolom ez is tett rá. Már reggel a buszmegállóban kezdődött a pech-sorozat, apám közölte, hogy itthonhagyott minden aprópénzt és csak tízezrese van. Mondom imádni fog a buszsofőr. :-D A buszon közölte, hogy nincs nála a lelet, meg a beutaló, ottfelejtette a Gabinál, el kell menni értük. F@sza volt, le kellett szállni és a pesti járatra átszállni. Azt hittem, felrobbanok! Direkt kérdeztem este is, hogy minden megvan? Meg. Aha, tényleg. Utazhattunk Pestre a papírokért és mehettünk visszafelé, Székesfehérvárra. Megsültünk, oxigén semmi, de legalább nem voltam rosszul. Elkutyagoltunk a kórházba, kóvályogtunk, mint a gólyafos a levegőben, mert mindenfelé irányítottak bennünket. Felértünk a Belgyógyászatra, erre közölték, hogy a doki, akihez beutalt a házidokim, szabadságon van és különben sem lehet csak így odamenni a beutalóval, előjegyzéssel lehet, telefonon kell kérni és mivel 3 a magyar igazság, azt is közölték, hogy ott nincs is Gasztroenterológia, nem tudnak befektetni. Király, tök feleslegesen utaztuk el a fél napot... Teljes a homály, hogy most akkor hogyan gondolta a házidokim. Máskor is volt párszor, hogy úgy küldött oda valahová, hogy nem beszélte le és ott derült ki, hogy ilyen-olyan okból nem tudnak felvenni/kezelni. Jó doki, de ezt a felesleges utazgatást kihagytuk volna.
Annyira meg van minden bonyolítva és nem csak az egészségügyben. Emlékszem, eddig odaadtuk a beutalót és felvettek. Nem kellett telefonálgatni, meg előjegyeztetni. Kérdezte apám, hogy a másik kórházban (amit mondtak, hogy ott tudnak befektetni, viszont a doki akihez utalt a házidokim, nem ott dolgozik.... mi van?!, elvesztettük a fonalat) szóval oda hogyan jutunk el? Mondták neki, hogy ne vigyen oda, mert oda sem fognak felvenni, ha nem vagyok előjegyezve. Láttam, hogy vörösödik a feje, azt kérdezi akkor most potyára utaztattam a fiamat hajnaltól, ebben a melegben, meg cipeltem a kórházi holmit, egyik helyre sem veszik fel?! Mondták, nem. Eldurrant az agya és elszáguldottunk. Most az van, hogy beszélünk a házidokimmal, hogy így jártunk és mit tegyünk? Este 8-ra értünk haza. 11-re lemerült az akkum, mert ahogy letettem a fejemet, már filmszakadás volt.

Élmények + kórház

Most nem rizsázom, mert hulla vagyok, meg korán kell kelnem.

Eljutottunk két programra a tervezettek közül. Voltunk hajózni és az Aeroparkban.
A hajózás kellemes volt és szép volt a kilátás. Nem is lehetett érezni, hogy haladunk. Ingyen lehetett üdítőt inni. Egyórás út volt.
Az Aeroparkban is kb. egyórát töltöttünk el, de sajnos így sem jutottunk fel mindegyik repülőre. Azért a kedvenc TU-154-esemre felmásztam a lépcsőn. Beszélgettem 2 pilótával, az egyiküktől kaptam egy repülős füzetet, meg egy Boeing feliratos baseball sapkát.
Beültem a kapitány ülésébe. 30-40 év körüli férfiak is ott játszottak a géppel. :-D A pilóta nevetett. A Gabi beült mellém a másodpilóta ülésébe és mondta, hogy mutassam, mit tudok. :-D Megfogtam a kormányt + gázkart, mondtam pár szakszót és "felszálltunk". :-D Elvoltunk. Egy kiskölyökkel is elszórakoztam.
Vannak fotók a Facen, de ide most nincs kapacitásom felpakolni őket. Most lebillen már a fejem, olyan álmos vagyok.

Megjött a laboreredmény is időközben, egész' jók az eredmények, most a hemoglobin is csak egyel van a határ alatt. DE! Be kell feküdnöm a kórházba, mert a lelet szerint a pajzsmirigyem szórakozik. Eddig az legalább jól működött. Nem tudja a doki eldönteni mi van, mert az értékek kétesek; az egyik szerint túlműködik a pajzsmirigyem, a másik szerint alul. Ezt tehát ki kell deríteni, meg a felszívódási zavar miatt is menni kell, hogy erősítsenek, meg kutatni hogy mi okozza. Gőzöm sincs meddig kell bent dekkolnom, nincs most mobilnetem sem, de amint kiengednek - remélem 1-2 hétnél nem lesz több - fogok jelentkezni.
Most viszont elhúzom a kondenzt.
Ja még annyit: volt mostanság 3-4 jó napom, mikor szinte egészségesnek éreztem magamat. Király volt!
Tegnap jött egy rosszullét a meleg + vérnyomásom miatt, meg a Dokim szerint megterheltek a majd' egésznapos programok - nem is éreztem.
Az idegeim szórakoznak, főleg a bal nagylábujjamnak azon a részén, amire lép az ember. Azt érzem időnként egy ponton, mintha tűt vágnának bele erősen, hirtelen és rándul is az egész lábszáram, mintha valóban megszúrták volna az ujjamat és reflexből elrántanám a lábamat. Ez a szúrkálás mostanság gyakoribb, de kb. félpercnél tovább nem tart, mondjuk bőven elég annyi is. Próbáltam, hogy ahol szúr, erősen megnyomom, hogy az ideget "kizökkentsem" a téves jelzésből, de nem múlik el, a nyomás ellenére is ugyanolyan. Le kell fogni a lábamat, hogy ne rángatózzon. :-D

Na, most viszont alszom, mert fekve elesem kb. A kórházban úgysem fogok tudni jól pihenni, főleg az infúzióval, mert leshetek, hogy ne tekeregjek vele.

Még itt vagyunk

Pesten a Gabinál és itt leszünk még ezen a héten. Apám 2 naponta hazamegy utántölteni a macskák ételét-vizét, meg ellenőrzi, hogy minden rendben van-e. Ezen a héten megyünk hajózni, elvileg. Jó itt, csak apám, meg a Gabi ölik egymást, vágni lehet minden nap a feszkót, de próbálom kizárni.

Voltam ma a házidokimnál. Megmérte a vérnyomásomat-pulzusomat és valami csoda folytán jók voltak. Azt mondta a pulzusomra, hogy "szép szabályos". Na, mondom ezt felírom valahová. :-D Csütörtökön reggel 8-ra kell mennem vérvételre, meg kaptam csövet, kell vinnem vizeletet is. Összességében elégedett volt most az állapotommal, ami jó ideje nem történt meg. Megnézte a lábamat, az nem tetszett neki. Dagad a térdem-bokám. A kánikulai napokban égett a talpam-lábfejem-lábujjaim, kezem szintén zenész. Bizsergett, égett, szúrkált kezem-lábam, főleg éjjelente, meg felpuffadtak, elvörösödtek. Ezek most megszűntek, már csak a térdem-bokám dagadt és fáj, meg a lábfejem, ahogy kisugárzik a bokámból. Nem tetszett a Dokinak, de mondta, hogy a meleg lobbanthatta be a neuropátiát. Még mindig rossz ott a lift (ilyesmikre bezzeg nincs pénz, biztos kell egy újabb fűthető gyeppel rendelkező stadionra...), szóval a székem ismét lent maradt és megint mászhattam fel a sok lépcsőn, de én még jól jártam, mi van azokkal, akik ki sem tudnak szállni a székből? Kíváncsi vagyok milyen lesz majd a laboreredmény.

Jó, hogy nincs az a trópusi hőség, már nagyon megterhelő volt. Az egész testem lángolt kb. és a zuhany is csak 5-10 percre hűtött le, de ez az extrém hőség az egészséges szervezetnek is sok(k).

A hajózást követő program az Aeropark lesz. Várom nagyon!

Mostanra

összeszedtem magam nagyjából. Tudtam, hogy ez lesz, hiszen egyrészt nem az a fajta vagyok, aki sokáig kuksol a gödörben, másrészt nem is volna tanácsos, mert az nem visz előre, sőt! Nem mondom, hogy elszállt minden bajom, de az önveszélyes gondolatok, a sírhatnék meg a sírás, a kilátástalanság érzése, étvágytalanság elmúlt, mert bízom Istenben és a jobb holnapban, meg a Tesóm is segít, jönni fog a jobb sors, csak várnom, figyelnem és a megfelelő időben és módon cselekednem kell. Nem csattanok ki a jókedvtől, még tart a használhatatlan üzemmódom, de úgy érzem abból a sötét veremből kimásztam. A Tesómnak is szüksége van rám és úgy nem tudok támasz lenni, ha nem vakarom össze magam, szóval ez is késztetett és majd jobban leszek. Most az is sokat segít, hogy a Gabinál vagyunk vasárnap óta és itt szeretek lenni, mert vannak ingerek, a környéket is szeretem, meg a körülmények is emberhez méltóak, rendezett a lakás és minden adott, ami alapszükséglet. Ez a közérzetemnek jót tesz. Iszonyatos a meleg itt a panelben, de ezt sem bánom, jó itt. Holnapután megyünk haza.

Találtam olyan rövidgatyát, amire fájt a fogam. Sehol nem volt, de sikerült levadászni, örül a fejem.

Mennénk hajózni, várjuk a hőség enyhülését. Elment a kedvem a programoktól is a gödörben ülve, de már ezzel is úgy vagyok, hogy nehogy má' ne élvezzek valami jót, akarni kell nyitni, mert csak szarabb lesz, ha teljesen befordul az ember. Csak azért is várom. Majd megyünk a Repülőgép Emlékparkba is. Már voltam gyerekként, mondanom sem kell, nagy volt a gravitációs erő az ülés és kormány körül, Anyám alig tudott kiszedni a pilótafülkéből. :-P A fotó nem saját, de ez az a gép:

Repülni is megyek, de az talán csak szeptemberben jön össze.

A ház áll még - maradjon is úgy - várjuk, hogy jöjjenek renoválni.

Apám alázását igyekszem kezelni, az utóbbi alkalmakkor sikerült figyelmen kívül hagyni. Növesztem tovább a páncélomat.

Közben kiderült, hogy a rohamot oxigénhiány okozta. Akkor jön mindig, amikor nem jut az agyam elég oxigénhez. Ma nem jött, de megkörnyékezett, ugyanazt éreztem, mint a buszos roham előtt, meg a többi esetben. Öregem mondta, hogy lila volt a szám körül, a körmeimet láttam én is. Megint lassultam és ájulás környékezett, rossz közérzet, meg jött megint ugyanaz a bizsergés, aztán zsibbadás a kezembe és ugyanúgy kúszott fel a karomba. Apám kezdett megijedni, de mondtam, hogy nyomja be a ventilátort és hozza ide, hátha használ. A képembe tolta, szabályos, mély levegőket vettem, így lassan kezdtem jobban lenni. Nem izzadok szinte - bár néha lever a víz - és felhevülök, de zuhannyal segítek, meg sokat iszom. Alapból is, de ebben a hőségben méginkább.
Nagyrészt jó a keringésem, ma este elmentünk az Aldi-ba, ott ment a légkondi, meg a hűtőpultoknál is voltunk, rajtam rövidgatya + papucs + ültem a kerekesszékben, ugye úgy lassul a keringés a lábban, mindezek ellenére sem fázott semmim. Itt, a 30 fokos lakásban meg időnként elfagy és színes lesz a lábam. Haláli, ahogy működöm. :-D Ma ilyet produkált - ez mondjuk még semmi:

Csoda, hogy a nyár 3/4-ét én is rövidgatya + mesztéláb (nagyanyám mondta így :-D) kombóban tolom, mint mások, pedig tavaly szinte végig hosszúgatya + zokni kellett, néztek is kerek szemekkel a 40 fokban. Ja és romlott a keringésem elvileg. Akkor hogy' van ez? Mindegy is, a fő, hogy legalább most a nyáron egész' jó a helyzet.

Igyekszem enni, mert híznom kell, 5 hónap és repülünk. Ebben a hőségben nem könnyű, de a cél lebeg a szemem előtt, meg a Tesómnak is megígértem, hogy enni fogok. Ma leköröztem "apámat", beburkoltam egy nagy adag krumplit, meg 2 szelet csirkecsöcsöt. Ő hagyott a tányéron. Tegnap is megettem mindent.