Ácsi! Jó, hogy nem tetszett, hogy a fél cuccunkat ott akarta hagyni, meg mindent barom módjára egymásra zsúfolt, leszarta, hogy nehezet tesz törékenyre. Arról volt szó, hogy bazi nagy kocsival jön. Az nem jött neki össze, de cseszett szólni, hogy kisteherautóval jön és alig fér majd fel a holmink, meg ne álmodjunk a 2 szekrénysor, ágy, stb. felrakásáról, gondolom tartott attól, hogy akkor lemondjuk és elesik a pénztől. Ami még bosszantó, hogy teljesen feleslegesen maradt ott a szekrénysorom, ágyam (persze az én cuccom nem fontos, csak "apámé"...), mert 75-öt mondott a pali + 10-10 ezer a Józsi-Lali párosnak, ez így 95 rongy és amikor az öregem felhívott egy fuvarozót, hogy mennyiért költöztetne el, 96 ezret számolt, csak akkor még azt hitte "apám", hogy a Krisz lehoz minket 50-ért, így ezt választotta, de mivel sumákolt, így ki lett iktatva és akkor mondta a Jani ezt a Pétert, először 60-ért. Gondoltuk hú, de jó, csak 10-el több és igazi fuvaros. Beszélt vele "apám", neki már 70-et mondott, gurtni nincs, nagy autó viszont van. Oké. Na, ebből végül 75 ezer lett, tönkretett holmik és a bútoraim fele ottmaradt... Tudtam, hogy valami bűzlik, mikor mondta, hogy nincs gurtni. Mondtam az öregemnek, hogy egy fuvarosnak kell legyen, meg amikor mindent egymásra dobált, akkor is mondtam, hogy egy fuvaros nem ilyen módon pakol. Ki is köpte útközben, hogy nem fuvaros, csak itt, Bácsalmáson szokott elfuvarozgatni ismerősöknek. Undorító ez a sunyiság, meg a 75 rugó legombolása, főleg ahhoz mérten, ahogy pakolt és ahogy beszélt, meg hogy otthagyta a dolgaimat. A Lali folyamatosan szidta. :-D Elkezdte az öregemnek, hogy biztos azért egyedülálló, mert senki nem viseli el (mindezt azért, mert az öregem szóvá merte tenni, hogy ne pakoljon mindent egymásra, meg ne akarja otthagyni a fél holmit és a lap tv-t ne az oldalára állítva rakja már be, meg ne a torony tetejére rakja a tolószéket, mert ha ledől, ráesik az állathordozókra.) Nem tetszett neki, hogy folyamatosan szólva volt a hanyagsága miatt, szóval beszólta ezt, az öregem meg majdnem nekiment, mondta neki, hogy meghalt az Anyu és ha valamit nem tud, ne okoskodjon. Jobban jártunk volna egy valódi fuvarossal, kemény 1.000 forinttal lett volna több a buli és legalább szakszerűen pakoltak volna, nagy kocsiba és nem maradtak volna ott a cuccaim, nem valószínű a kár sem, de ha lett is volna biztos nem ennyi, meg nem úgy viselkedtek volna, mint akik a hátsófelükből húztak elő minket. ~3 órás volt az út, mondjuk a pasas hajtotta rendesen a kocsit. Istennek hála cseppet sem voltam rosszul, pedig mindössze fél órát aludtam egyik reggeltől másikig, illetve estig, de itt most az a lényeg, hogy simán kibírtam a 3 órás ücsörgést-zötyögést fél óra alvással úgy, hogy még pakoltam is csomót. Mire közeledtünk, észrevette az öregem, hogy sötétbarna utazótáskák (mert jókorák voltak :-D) díszelegnek a szemeim alatt, de mondtam, hogy nem érdekel, az nem okoz semmi gondot. Ahogy meg volt beszélve, a Jani házába jöttünk. Úgy volt, hogy majd csinál ezt-azt a házunkon, aztán átköltözünk. Mikor az öregem elment megnézni, akkor derült ki, hogy az egész egy rom, repedt falak, leszakadt mennyezet, stb.-stb., nem lehet rendbetenni, de ha lehetne is, a gatyánk rámenne és nagyon sokáig tartana. Átéltünk egy agyvérzéssel egybekötött szívinfarktust, mivel a nagy semmiben függtünk, aztán mondta az Ildi, hogy a főnöknője árulja a házát, nagy és jóval olcsóbb, mint amennyit érne, mivel van vele sok meló, de szerkezetileg oké és most ez a legfontosabb, szóval ha gondoljuk nézzük meg. Valóban lepusztult és ezeréves konstrukció, de szerkezetileg tényleg jó, apránként majd lehet renoválni, de legalább biztonságos és a méretéhez képest ingyen volt. Szobák + konyha + fürdő + spejz (de mivel a fürdő arra nyílik, mosóhelyiség lesz, a fürdőbe amúgy sem férne be a mosógép) + nagy előszoba van. Van terasz, kert, melléképületek, pince. 19.-én voltunk az ügyvédnél, megvannak a papírok, fizettünk, megkaptuk a kulcsokat. A nevemre került, mert az öregem félt, hogy egy esetleges újabb behajtás esetén ráteszik a kezüket, ha az ő nevén van. (Erre is jó vagyok.) Persze azóta is cseszik kinyomozni, hogy mire vonnak időnként.
Lényeg, hogy elköltöztünk, ha kalandosan is és az eredetileg vásárolni kívánt ház helyett jobbat kaptunk. Kell persze vakolni, glettelni, festeni, kicserélni ezt-azt, stb., de legalább a sajátunk és kipofozva kényelmes lesz. Arról nem beszélve, hogy ekkora házat nem kaptunk volna ennyi pénzért, ha jó formában volna. Gondolom az is közrejátszik, hogy messze vagyunk Pesttől, pont a Déli határnál, a világ végi helyeken mindig olcsóbbak az ingatlanok. Most arra vártunk, hogy megkapjuk a kölcsönkályhát, addig nem költözhettünk át, amíg nem tudunk fűteni. Ma viszik át a Janiék, aztán talán hétfőn már beköltözünk. Majd aztán veszünk kályhát magunknak. Sokmindent kéne venni, de elment minden pénz. Van amúgy gázkonvektor, de az még nincs átnézetve szakival, meg drága is a gáz, ezért jobb a fa.
A hely jó, minden van, ami kell. Város, de olyan mintha vidéken lennénk, ami nekem nyomasztó, de kárpótol, hogy akár naponta is tudunk sétálni, meg van végre 20 év albérletből-albérletre, meg szükségmegoldásként szarabbnál szarabb körülmények közé vándorlás után saját otthonunk. Tök furcsa, hogy választhattam a szobák közül, mivel sokszor még saját szobám sem volt. Vehetünk nekem ágyat, szekrénysort, hála annak a "fuvarosnak".
Sokkal nyugodtabb vagyok a lakhatásunk terén, ez pedig már nagyon rámfért. A ház meg majd alakul lassan, de biztosan. A Jani fogja csinálni. A terv az volt, amikor azt a 3 szobásat akartuk megvenni, hogy mivel a Robiék (apám volt főnöke, barátja) félig már az utcán vannak, odavesszük őket, megoldottuk volna, hogy elférjünk. Ebben a házban simán elférünk, úgyhogy elvileg költöznek majd hozzánk egy időre. Ja, kitalálta az unokaöcsém, hogy ő is odaköltözik. Apám mondta oké, ha anyád belemegy. Szóval ha az Ildi engedi, akkor a Zoli is odaköltözik. :-D Apám a Gabinak is akart egy szobát, ő megkapta a kis félszobát. Mondom neki baromi kedves vagy, a Gabi fizette ki a házunkat + az ügyvédi költségbe is beszállt és akkor berakod a legkisebb lyukba? Azt mondja beszélt vele és neki mindegy melyik szobát kapja. Jó, de illett volna egy nagyobb szobát adni neki, ha már ilyen nagy dolgot tett értünk! Ezen is összevesztünk többször mostanság, hogy "apámnak" megmondtam: ha a Gabi nem segítene minket az életben nem lett volna házunk, de már nem is élnénk, mert éhenhaltunk volna. Gáz, hogy a Gabi nélkül, meg nélkülem nem maradna fent, szóval úgy ócsároljon engem, hogy ne felejtse el: az én pénzemből is él. Ez nem szemrehányás, csak ébresztő, hogy ne bánjon úgy velem, mint egy darab szarral és ne kezeljen döntésképtelen, jogok nélküli marionettbábként! Abba is beleszól(na) mekkorára vágathatom a hajamat! Álljon már meg a menet! Mondom neki mindig, hogy nem 6 éves vagyok, hanem 26, kezeljen is úgy. Attól, hogy a gondviselőm, nem jogosult MINDENBEN helyettem dönteni, meg mindig a nevemben intézkedni, beszélni, mert utóbbiakat is nagyon szereti csinálni.
Az állataink jól vannak, kivéve a Margót. Volt pár jobb napja, amibe a költözés is beleesett, így hasmars nélkül vészelte át a hosszú utat. Láza viszont továbbra is volt, adogattam Neki a gyógyszereket. Ennek hatására 1-2 nap múlva elmúlt a láza, a szeméről is visszahúzódott a hártya, igaz vissza-visszatér, de már csak alig láthatóan. Az orra is szinte mindig nedves, szóval akár örülhetnék is, csakhogy a hasmenése kiújult és nem múlik, tegnap nagyon durva volt, pedig kapja a rizst, ami az első alkalommal rendbe is hozta egyből, de már nem segít. Rajtam aludt, úgy szoktunk, aztán hajnalban felkeltem és észrevettem, hogy lefosta a lepedőt, meg engem is oldalbafosott szerencsétlen. Megevett egy rakás szenet már, de azon kívül, hogy feketére változott a termés, semmi nem változott. Elkezdett hullani a szőre is itt-ott és zörögnek a csontjai, pedig szó szerint zabál és mégis rosszabb. Lassan már 1,5 hónapja megy ez a betegeskedése. Beszéltünk a dokival, hogy ez van és mit tehetünk még, mit adjunk, ami segít? Azt mondta, hogy ha nem segít a rizs, meg a szén (külön is erősen fognak, főleg olyan adagban, amit Neki kellett adni, együtt méginkább és már jól kéne lennie), akkor nincs mit tenni, valószínűleg az öregkori leépülés kezdődött el, eldönthetjük hogy hagyjuk szenvedni, vagy altatjuk. Na, bakker! 14 hónapja altattuk el a kutyámat, most altassam el a macskámat? A jó fenébe! Nem bírom mégegyszer végigasszisztálni a folyamatot, szóval elköszönök Tőle és nem maradok ott, amikor beinjekciózza a doki. Amíg magánál lesz ottleszek, hogy nyugodtan aludjon el, de a szívet megállító szúrást és az azt követő eseményeket nem nézem végig. Most nincs pénz, minden fitying a házügybe lett fektetve, szóval el sem tudjuk vinni az orvoshoz. Át kellett vinnünk a házunkba, mert itt a Janinál sokszor be kellett őket csukni a hordozóba, mivel nem bírják egymást a Gabi macskájával és bevadulnak, viszont egyszobába vagyunk beköltöztetve velük, nem tudjuk különcsukni őket. Egy súlyos hasmenéssel küzdő macskát pedig nem szerencsés hordozóba csukni, ahol nem tud alomra menni. Ki nem engedhetjük az udvarra, mert a Janinak itt van 2 kutya, az egyik pitbull, a másik nem tom milyen, de a pitbull szeret macskát ölni, állítólag már többet szétmarcangolt, szóval felejtős, hogy az öreglányt kiengedjem. Oké, mit csináljunk? Vigyük át a házunkba, ott szabadon lehet, rájárhat az alomra, ahányszor csak kell és biztonságban lesz. Átvittük tegnap, csináltam neki meleg vackot, vittünk neki rizst, sok vizet hagytam neki. Ma is megyünk, ránézünk. Látom majd, hogy hogy' alakul, mert még pénz kell a dokira. Ha meglesz és Ő még akkor sem javul, akkor elengedem, kínozni nem fogom. Most az öregem is belátja, hogy nem szabad várni, amíg rosszabbul lesz. A kutyámnál húzta az időt.
Velem van végre az Alex is. Hú, hogy ez a köl'ök milyen égetnivalóan rossz. :-D 3 hónapos kis szarzsák, de nagyon okos, meg zsivány. Tudja mi az a nem, a gyere ide, menj a helyedre, meg a fuj, de csakazértis/csakazértsem csinálja. Nagyon szeret rágni, bármit, szóval figyelni kell mit hagyunk elérhető helyen. Valamelyik nap lelopta a tv távkapcsolóját az ágyról és jóízűen rágta, mire észrevettem. Lopja a papucsomat is. Szeret játszani, megörökölte a Szutyok labdáit, meg a macskák csörgős labdáját is ellopta, az a kedvence. Csináltam neki rongycsontot, le sem teszi. Apám csivavájával is jókat játszik és a macskákkal is próbál, csak ők nem vevők rá, megpofozzák, a Frigyes olyanokat csap a feje búbjára, hogy rendesen csattan. :-D Nem hatja meg, húzza az agyát tovább. Szeret velem is játszani, a kezemet rágja, de van hogy a lábamra csap le és jól beleharap, vagy a zoknimat próbálja lehúzni. A fülcimpámat is szereti megrágni, én kevésbé élvezem, mivel tűhegyesek a fogai. Nagyon kedves természetű kutya, közvetlen, azonnal nyalogatással üdvözölt. Idegeneket heves ugatással fogad. Van hangja ahhoz képest, hogy milyen fiatal. Kötődik már hozzám, utánfutóként követ, folyton nyalogat és jön fel az ágyra mellém, alszik velem. Ennek a jóvilágnak vége lesz, mert kint fog lakni a rezidenciájában, amit majd jól kipofozunk neki. Mindene az étel. Valószínűleg éheztették a Pistiék, mert még mindig csontos, pedig itt rendesen kap + úgy bukik rá a teli táljára, mint kígyó a zsákmányra és szó szerint zabál, nem is rág, csak nyel. Pillanatok alatt beburkolja az ennivalót és utána is nyalja az üres tálat, nonstop enne. Kipróbáltam, hogy adtam még, de kihányta, szóval nem szabad túl sokat ennie. Bánthatták is (mit lehet ütni egy állatkölykön?! meg bármekkora állaton), mert ha rosszat csinál és utánasietek, szigorú hangon kérdezve, hogy "mit csináltál?", közben hajolok le, hogy felvegyem és elvigyem onnan, akkor összehúzza magát, meg álmában szokott nyüszíteni. Remélem majd rájön, hogy nálunk nincs testi fenyítés.
Én nem láttam, mikor a költözés reggelén hozták, mert már feltették a kisteherautó platójára a boxot, itt találkoztunk először, mikor lepakoltunk. Nem láttam, mert fonott kosárból volt a szállítódoboz, nem láttam bele. A nevén szólítottam és bedugtam az ujjamat a rácson, mire megnyalogatta. Na, mondom ez biztató kezdet. Vártam kicsit, majd kinyitottam a boxot. Egy kis fekete kupac gubbasztott benne, nem mozdult. :-D Aztán lassan kimerészkedett. Láttam már fotón, de az nem adta annyira vissza. Mikor megláttam, de ja vu-m lett, majdnem olyan volt, mint a Szutyok. Ugyanaz a fehér mellény, a kunkori farok, a bundája, kicsit a pofázmánya is, a mozdulatai és ugyanaz a nyalogatós, kedves természet. Egy-két napig keserédes volt látni, simogatáskor ugyanazt a bundát érezni, de aztán sikerült azt látni benne, aki. Egy másik kutyát, akinek szintén én vagyok a gazdája és akivel nagyon fogjuk szeretni egymást. Részemről ez már erős, egyelőre a visszajelzéseiből azt látom Ő is csíp, szóval rendben vagyunk, aztán igyekszem jó gazdája lenni.
Ami az egészségemet illeti:
Volt kb. 2 hónap remisszió. Valamitől aktiválódott a vasculitis, megint foltos mindkét lábszáram és az ereim fájnak, meg a jobb combomban is tágabb lett az ér, rá kéne nézni. A térdeimre is ráhúzódott a gyulladás, nagyon fájnak. Ezek miatt mostanában kemény ~10-15 m a gyalogos hatótávom. :-D Mindegy, a fő, hogy ennyi is van, más lábra sem tud állni, meg nincs lába. Esténként megint rosszul érzem magam, de most nem úgy, ahogy pár hónapja, csak furcsa közérzet + szívtájéki szorítás + légszomj. Eltart x ideig, utána jobban leszek. Azok a rohamfélék megszűntek egy ideje, remélem sokáig békén fognak hagyni. Mostanában kevesebb a hallucináció is. A doki szerint attól van, hogy nem kap elég vért az agyam, szóval az utóbbi időben nem a mentális gond dolgozik, ami jó.
Mindezek tekintetében ideje lesz orvoshoz menni egy kis állapotfelmérésre. Amúgy is el vagyok késve laborokkal, kontrollokkal. Imádom, hogy nem tudok egyedül közlekedni. Ezzel sem volna akkora gond, ha az öregem nem volna ilyen hanyag. Elvileg márciusban felvisz az orvoshoz. Kíváncsi vagyok...
Beigazolódni látszik az is, hogy jól teszem, ha megtartom a falaimat a "család" előtt.
Főnök úr:
