A tegnap estém

nagyon jó volt. :-D Rám, vagyis ránk fért, mert a Tesómnak is kellett már a lazulás. Sírásig röhögtünk, nyomtuk a baromságokat, aztán már ömlött mindkettőnkből a hülyeség, ami fokozta a hangulatot. Jó ideje nem tudtunk így felengedni, szóval jól jött most. Szóbahozta, hogy hiszi, hogy meg fogok gyógyulni. Én is hiszek benne! Bármi történhet, szóval hiszek a pozitív fordulatban! Ez is adott egy löketet, jó hangulatom volt ettől is és egyelőre kitart.
Tegnapelőtt este volt rock koncert nem messze tőlünk, az öregem azt mondta kivisz, de nem vitt. Kezdek bekettyózni a házban, lassan 2 hónapja nem jutottam ki csak 2×, egyszer a gázt intézni vitt el, egyszer meg göncöket venni, ezen kívül itt rohadok a sok fal között, meg a teraszra kimegyek, de ott sem érnek ingerek. Azt akarja, hogy legyen elektromos székem, hogy ne kelljen tologatnia. Próbálom rávenni, hogy mozduljunk ki, mert kezd lehúzni, hogy minden napom egyforma és unalmas. Jó lenne melózni...
Most kirángatott a fásultságból a tegnapi pörgés és kiélvezem.

Helyretettem idebent

a dolgokat ismét, mert nincs értelme azért sóvárogni, akit nem kaphatok vissza (legalábbis ebben a földi életben). Nyugodtabb vagyok - legalább ezen a téren. A hangulatom váltogat - az ok nélküli - eufória és letargia, fásultság között. Utóbbi kettő mondjuk nem mindig oknélküli. Egy óra sem telik el stabilan egy adott hangulatban. Egyszerre van igényem tevékenységekre és tétlenségre. Hülyén vagyok összerakva. :-D

Pár napja fáj a jobb vesém. Mindig azzal van a baj, a bal sosem jelzi, hogy van. Mikor meglátogatom a porcelánt sikerül a dolog, viszont utána nyom a vesetájékom, meg ha mozgok is fáj, szóval valami mégsem oké. El kéne jutni orvoshoz.

Tegnapelőtt voltak itt az Ildiék, jött az unokahúgom is a Kittivel. Furcsa volt megfogni, mert feszengek a gyerekektől, amit szerintem meg is éreznek, mert mindig sírva fakadnak nálam. (Vagy olyan ronda vagyok. :-D) A Kitti csendben volt, bár egyhónaposan lehet, hogy nem nagyon izgatta, hogy 'idegen' tartja a karjában.

Agyamra megy az öregem. Bedugult a füle már jó ideje, de nem megy fülészetre, hogy kimossák, inkább üvöltteti a tv-t, meg majdnem mindent többször és emelt hangon kell elmondani. Ha neki jó így az ő dolga, de idegesítő, hogy mindent ötvenszer mondat el és hangosan, meg hogy ordít a tv, holott orvosolható lenne a gond.

Jött tegnapelőtt egy enyhe roham, meg hideg-meleg futkosása a végtagjaimban, stb., a fejem jobb oldala is tompa volt pár percig egy területen. Fájt még jó ideig, meg fosul voltam és álmosság jött rám, el is aludtam hamar. Tegnap reggelre helyreállt minden.

Jól jártunk tegnap. Még mindig ázik a ház itt-ott, mert nincs pénz tetőfedőre és nagyon nem jött jól a tegnapi özönvíz. Szakadt az eső, mintha erősen megnyitott zuhany alatt állt volna minden és persze áztunk is rendesen. Ahol máskor csöpög be a víz, ott most folyt. Bent voltunk a szobában, mikor valami puffant az előszobában, hallhatóan műanyag tárgyon. Az csak az egyik vödör lehetett, amiket ilyenkor a mennyezeteken lévő repedések alá teszünk. 'Apám' kérdezi, mi volt ez? Na mi... megadta magát a vakolat, csak az eshetett a vödörre. Kiment, eleresztett egy "ó, b@szd meg!"-et, innen tudtam, hogy tényleg leszakadt. Szerencse, hogy sem mi, sem az állatok nem voltak éppen alatta. Elég nagy darabon hiányzik. Immár 2 helyen hiányzik az előszobában + van egy jó nagy púp, repedéssel, ami szintén bármikor elengedheti magát, ha jön egy ilyen izmos felhőszakadás. Jó játék lesz felhajtani egy tetőfedőt, mert korábban sem talált, meg most pénzt kell rá gyűjteni. Nagyon fontos, mert gondolom a változatosság kedvéért az augusztus is ilyen szar esős lesz, utána az ősz is bejön a maga esős természetével, majd a tél a hóval-jéggel, ami olvadva szintén áztatna, szóval igyekezni kell.

3D-s dekorációink...

Létezem

csak nem volt kedvem írni, de mondjuk nem is történik semmi.
Nem vagyok jó passzban mostanában, amire rátesz, hogy zsinórban a Szabináról álmodom egy ideje megint. Ez önmagában nem gáz, de a napokban valamiért a balesetéről álmodtam és ez is felhozott dolgokat. 8,5 éve történt, 4 éve már 'jól' vagyok, de ritkán megesik, hogy a hiánya letaglóz pár napra. Ilyenkor minden figyelemelterelést bevetek, vagy alszom, de esténként fekvéskor, mikor már nem köt le semmi, jön az önkéntelen kattogás. Van egy részem, ami azóta sem tudott magához térni és ilyenkor annak a sajgását érzem. Talpraálltam 4 éve és élek, a ma és a jövő köti le a figyelmemet, az emlékek már szépek, szóval helyben vagyok, de ritkán van pár nehéz nap. Nem tudom, hogy ez normális-e, vagy valami elnyomva maradt szándékosan, esetleg tudat alatt és az üti fel a fejét ilyenkor? Belém mar az a nap és az értelmetlen düh (értelmetlen, mert nem változtat már semmin, mégis felcsattan bennem önkéntelenül is). Nem vagyok a múlton agyalás, meg a "mi lett volna, ha..." kezdetű dolgok boncolgatásának a híve, mert értelmetlen, ezesetben mégis azon kapom magam ezekben a napokban, hogy arra gondolok: mennyi mindent elvett az az ember a Barátnőmtől, a családjától és kettőnktől. Magától is, de ő hozta meg azt a rossz döntést, hogy ittasan ül a kormányhoz, esélyt adva arra, hogy nem csak magát öli meg, hanem mást is magával ránt, ha baj történik. Sokat haladtam a 8,5 év alatt (mert a mai napig nekem dolgozik az idő), mégis van az a részem, ami akkor örökre (?) megsérült, rajta nem fogott még az idő gyógyító ereje. A begyógyult részek elfedik, de amikor felszínre jön, olyankor érzem, hogy azon még dolgozni kell és remélem, hogy egy nap majd az is beheged. Talán azért is maradt olyan mély az a seb, mert előtte sosem veszítettem el senkit, főleg nem a másik felemet és nyilván az sem használ, hogy mindennek hirtelen lett vége. Nem volt búcsú. Minden ott szakadt meg, ahol tartottunk és így nehéz, mert minden lezáratlan. A hétköznapokban ezekre nem gondolok, nem agyalok a múltunkon, mert az nem is oldana meg semmit és nekem élni kell, de amikor valami feltépi a részt, ami még nem hegedt be, olyankor szembesülök azzal, hogy akármennyire is feldolgozottnak érzem a történteket, mélyen még vannak dolgok, amik nem hagynak nyugton. Hívő lévén úgy gondolom fogunk még találkozni és Ő él azon a helyen, ahol vár, mégis ezek a napok kínzó hiányt hoznak elő. Már évek óta nem csal könnyeket a szemembe az emlékezés, sőt, tudok nevetni - nem megjátszva -, de ezek a napok erre a területre is hatnak, alig bírom letuszkolni a gombócot. Néha kudarcba is fullad a próbálkozás és a majdnem 9 év ellenére néha meglepő mértékben ki tudok még borulni. Persze aztán ég a fejem, hogy Ő ezt nem akarná (nem mintha én igen) és igyekszem jól eldugni megint a mélybe mindazt, amin nem lehet segíteni és csak mar. Ezen vagyok most is, nemsokára csitulnak a dolgok. Nem tudja senki, hogy mi van idebent - a Tesóm igen, mert észrevette, hogy befordultam és rákérdezett, hazudni meg nem akartam -, nem akarom, hogy faggassanak, meg ezt nekem kell itt bent lejátszani. Menni fog, mert mennie kell, meg már máskor is átestem rajta.

Az Alex

alakított. :-D Este vittem ki neki a vacsorát, de a kutya sehol, a hátsó kapu is nyitva volt. Megállt bennem az ütő, mert a forgalmas főút mellett lakunk és egyből az ugrott be, hogy elcsapja valami. Szóltam az öregemnek, mert én nem tudok futni, csak pár métert, szóval ő futkosott utána, én meg ameddig tudtam szedtem a lábaimat és hívtuk. Persze a kis szarosnak eszébe sem jutott odajönni, futkosott ész nélkül az utcán, párszor kifutott az útra is és olyankor öregedtünk vagy 10 évet. Végül megijedt egy nagy munkagéptől és odarohant hozzám. A verés nálunk kizárt és amúgy sincs értelme, mert nem értené miért kap ki, meg ne azért fogadjon szót, mert fél, így szigorúan beszéltem hozzá, hogy rájöjjön: helytelen dolgot tett. A verés ilyenkor azért is baromság, mert legközelebb pláne nem fog odamenni a gazdájához a kutya, mivel fél a veréstől. El kell nyerni és meg is kell tartani a bizalmát, közben rávezetni mi helyes és mi nem. Megfogtam és behoztam a házba, mivel most nem tudjuk megkötni, mert eltépte a láncot. A 8 hónapos. Arnold Schwarzenegger veszett el benne. :-D Az öregem addig megcsinálta a kaput, legalábbis rögtönzött, aztán majd az is rendbe lesz rakva. Most egyelőre nem bír kinyílni. Elég erős széllökések jöttek és a kapu ígyis rossz, ki volt csak támasztva, de a nagy lökések eltolták a támasztékot, most megcsinálta az öregem és a zárhoz is tett egy vasat, ami csukva tartja. Tűzoltásnak jó. Az Alex valószínűleg vérszemet kapott, mikor kinyílt a kapu - pont ott van ~3-4 méterre tőle - és addig cibálhatta a láncot, míg elszabadult. Éjjel a házban aludt, ma meg vesz egy erősebb láncot az öregem és megy vissza a rezidenciájába. Szerencse, hogy nem vacsoráztatás után történt, mert nem vettük volna észre, mivel utána már nem járunk ki a házból. A fő, hogy nem esett baja.

Péntek 13.

Nem vagyok babonás, de vicces, hogy ma csupa jó dolog ért bennünket. Ránk fért. Egész nap kóvályogtunk, nemrég értünk haza, de legalább sok inger ért.

○ Eljutottunk vásárolni és találtam majdnem mindent, amire szükségem volt.

○ Kaptunk segítséget a Máltai Szeretetszolgálattól + intéztek nekünk vízvezetékszerelőt, mert akit hívtunk azóta is jön... A szolgálatnak hála ki is jött ma két szaki és végre folyik a víz, nem kell palackban venni, meg az Ilditől hordani. Még nincs befejezve a meló vele, de megcsinálták annyira, hogy lehessen használni egy benti és a kinti csapot, aztán majd folytatják a teljes renoválást.

○ Ma szólt a Hajni, hogy holnap jönnek. Sajnos holnapután már menniük kell haza, de aki a kicsit nem becsüli...

○ Nyugodt, békés nap volt, nem vitáztunk az öregemmel.

Más:

Kevés olyan film volt eddig, aminek a végén gondterhelten felsóhajtottam és azt mondtam, hogy "bakker, ez betalált". Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány film gyakorolt rám ilyen hatást eddig. Csak az életszerű és a valódi eseteket feldolgozó filmekbe tudom magam beleélni igazán és ezek közül valók a fenti reakcióm kiváltói. Tegnap este ismét olyanba sikerült belefutnom, ami a gyomromba ült. A Hachiko-t talán sokaknak nem kell ecsetelnem, vagy a 9/11-et és egyebeket, tegnap pedig a Reménysugár fogott meg, szintén a valóság súlya miatt. Véletlenül futottam bele a Facen a csoporton belül, aminek tagja vagyok és mivel filmezős kedvemben voltam, meg a Lángoló agy is tetszett (amit szintén ott osztott meg egy sorstárs), gondoltam megnézem ezt is. Előbbi egyébként nem hatott rám erősen, hiába megtörtént esetet dolgoz fel, talán azért sem, mert jó volt a végkifejlet. Ez a film is valós alapokon nyugszik, de ráadásként bele is mászik az emberbe, különösen a végefelé. Erős film, de kellenek az embernek ilyen kis 'sokkok' néha, hogy a természetesnek vett mindennapokból valami felrázza: kincs az egészség, a család (ha van), egyáltalán az élet és vele minden jelentéktelennek tűnő mozzanat és apróbb dolgok. Mindjárt nézek megint egy filmet, de most lazát, a Kiscsávót. :-D A mai nyugodt napot egy vígjátékkal érdemes lezárni.

Relax

Most degenerál... őőő... regenerálódni próbálok. 'Természetesen' a mai nap is a nonstop balhézás jegyében telt mostanáig, az előbb mentek ki a buszhoz. Ordibálás, meg minden volt és megint szóltam, hogy baromira unom most már, elég legyen! 'Apám' mondta, mikor ketten voltunk, hogy pali van a dologban és már otthon is ronyózott miatta a Gabi. Akkor minek jött el, ha feszült és semmi kedve nem volt? Rajtunk levezetni az idegronyót? Mára lett baromira elegünk, 'apám' is be van feszülve és kezdte velem a genyózást, de figyelmeztettem, hogy semmivel sem különb akkor a Gabinál. Visszavett egyből. Nem akarok már ezzel foglalkozni, örülök, hogy nyugi van végre. Azt mondta legközelebb jövő nyáron jön. Remélem nem játssza el ugyanezt...

Más:

Mindig elfelejtem lejegyezni, pedig már jó ideje fennáll a dolog és a dokinak meg kell mutatnom; a bal lábam vizesedik körbe a lábfej-boka-achilles ín területen. Nem látszik az ín mellett az a szokásos bemélyedés kétoldalt, teljesen kitölti a víz és az inat is körbeveszi. A jobb is szokott ilyet, de az elmúlik egy idő után, ám a bal folyamatosan olyan. Mivel a lábam lefagy azóta is, hogy 1-2 (3?) hete lehűlt az idő, zokniban tolom azóta is, de az szorítja, mivel sok zoknim bokazokni és pont ott van a száruk, ahol az ödéma. Próbálok lazábbat felhúzni, meg van aminek ki is tágult már a szára a lábamtól. :-D Jó kérdés, hogy ez a víz mitől van; a szívemtől, vagy a keringés elégtelenségétől, esetleg mástól, amiről még nem hallottam? Egyel több ok a másik száz mellett, hogy dokihoz juttasson végre az öregem. A jobb combom-vádlim továbbra sem szereti, ha lábraállok, egyből fáj az ér és pár méter járás után megálljt parancsol. Fekve is sokat fáj, de kevésbé, mint lógatva, meg állva.

Ma kipróbálom a szintetizátoromat, hogy működik-e még? Meglepne, ha nem halt volna be az elektronikája a víztől, de sosem lehet tudni, vannak szerencsés esetek. Örülnék, ha használható volna.

Holnap megyünk pár göncért, elvileg. Nem szeretek vásárolni, de szükséges rossz. Kell pulóver, nadrág, meg alsógatya. Póló van bőven, rövidnadrág is van elég, zokni meg annyi, hogy egy százlábú sem panaszkodhatna. Lábbeli sem kell.

Ennek mi értelme volt/van?

Komolyan felmerül bennem a kérdés, hogy mi értelme van vendégségbe menni - főleg több napra - ha az ember egész idő alatt búval ba$zott, meg csak veszekedni tud? Én nem mennék oda senkihez így.
Nemhogy nem javult a légkör, hanem ma már kicsapta a Gabi a hisztit, hogy "holnap hazamegy, alig várja." Gondoltam magamban, én is... Eskü' nem vagyok köcsög, nem szoktam a vendégeket nehezen viselni, de a Gabi mást sem csinál, csak puffog, mindenbe beleköt, fapofa és ez baromira leszívja az energiámat, de látom, hogy az öregemnek is égnek áll már a sérója. Eljött kikapcsolódni, akkor a fenéért kell nonstop morogni? Vágni lehet a levegőt. Deja vu... Anno együtt éltünk 3 évet és az is vagy 30-nak hatott. Egyszerűen nem jönnek ki az öregemmel és 5 perc alatt összeugranak. Most is balhéznak, a Gabi már emelt hangon mondta 'apámnak', hogy "anyád p*csáját!", szóval remek a hangulat. Izzadok, be vagyok feszülve és kavarog a bélésem, mert akaratlanul is felrémlik az a 3 balhés év, meg anno gyerekként is folyton 'kereszttűzben' voltam az Anyu & Laci balhéi miatt, rohadtul nem vágyom már a családon belüli üvöltözésre és egyebekre! Már nem vagyok gyerek, de akkor is lestresszel, nem jól hat rám. Nyilván senkire sem, de nehezebben kezelem. Az előbb már kiszakadt belőlem, hogy hagyják abba a balhét és persze le lettem oltva, de csodák csodájára nem az 'apám' részéről. Kivételesen egyetért velem. Én is megkaptam, hogy anyám p!csáját és ne szóljak bele. Milyen jogon olt le, mikor egész idő alatt ő csinálja a feszkót? Persze, hogy beleuntam, meg 'apám' is. Szánalmas, hogy annak ellenére, hogy teljesen különböznek és csak veszekedni tudnak nem képesek elengedni egymást. Mi értelme van ennek? Kinek jó ez? Minek erőltetni, ami nem megy? Mikor mondtam 'apámnak', hogy ez baromság azzal jött, hogy a Gabi segít és nem fordíthat neki hátat. Nem hátatfordítani kell, csak nem hagyni, hogy irányítsa! Komolyan megéri a hasznot ez az örökös háború? Akkor bravo! Nem értem némelyik embert.
Zizeg az agyam a cirkuszuktól, már beraktam a füldugómat. Nem hiszem el, hogy ebből kell állnia egy látogatásnak, meg az összes találkozásnak. Mikor mi vagyunk nála akkor is ez megy, sőt általában engem is b@szogatnak, mert egymást begerjesztik és valakin el kell verni a maradék ronyót. El ne kiabáljam most még nem kerültem sorra ebben a 3 napban. Ma vicceltem, de a Gabinak semmi humora és fapofával kijavított, aztán az öregem mondta neki, hogy ne harapja már le a fejemet, csak vicceltem. Ritka alkalom, mikor szól az érdekemben és az is, hogy nem száll rám a Gabi jelenlétében. Régebben is nehéz eset volt a Gabi, de egyreinkább az lett az évek alatt és már stresszel, ha tudom, hogy összejövünk, mert borítékolható a min. negyedóránkénti balhé, hirtelenharagú és elkezd ordibálni. Az ember feszülten készül minden pillanatban, hogy mikor ordít valami hülyeségért. Tegnap este azon ordított, hogy nem kapcsolódott le a konyhában a villany. Az öregem lecseszte, hogy vegyen be nyugtatót és ne üvöltsön, mert este 10 órakor a szomszéd azt hallgatja a nyitott ablakon át. Unalmas ez a feszültséggel átitatott légkör. Az ember nem mindegy mit és hogyan tesz/mond, mert mindenbe beleköt, meg leb@sz, ha nem találják ki a gondolatait, meg minden azonnal kell neki. Egy ilyen emberrel lehetetlen békében időt tölteni. Én mindig félrevonulok, hogy minél kevesebb részem legyen a marakodásukban és magamra se' gerjesszem. Meg tudom magam védeni nyilván, de kinek van kedve vitatkozni vele? Főleg, hogy 'apám' 2.0-s másolata: csak neki lehet igaza, ő nem téved, övé az utolsó szó, stb. (Nem csoda, ha két ilyen ember összeugrik, mivel mindkettő allergiás a kudarcra.) Kösz, nem kérek repetát, elég az év 365 napján egy ilyen ember magam mellé, eleget tépi az 'apám' az idegeimet. Vicces volt, ahogy benyögte, hogy holnap hazamegy, alig várja. Menjél, bakker. Mit hisztériázik, mikor ő generál feszültséget? Semmi baj nem volna, ha nem balhézna mindenen. Az is vicces, ahogy 'apám' papucsoskodik és meghunyászkodik előtte, meg pattog neki. Érdekes, vele szemben hogy-hogy' nem tud olyan nagyember lenni, mint velem szemben? Gusztustalanok. Na, mindegy, szóval jól el van cseszve majdnem az egész hét a balhéval. Ma is voltak csavarogni már 3×, de engem megint 'itthonfelejtettek'. Még jó, hogy arról volt szó, hogy együtt is kimozdulunk. Legyenek ketten, de a 3 nap alatt már vagy 6× kimozdultak és egyszer sem tudtak eltolni? Remélem egyszer 'apám' is megtapasztalja a kiszolgáltatottságot és megérzi milyen, amikor nem segítenek kijutni a házból, meg egyebekben. Fogalma sincs és lazán átlép rajtam, ráférne az ébresztő. Ha zivatar lesz, akkor meg azért nem fognak vinni, mivel az öregem nem mer kilépni a házból a villámlás miatt (atyaég...), engem meg főleg nem tologat, mert a fejébe vette, hogy belecsap a villám a tolószékbe. Mindegy, talán jobb is, ha nem visznek, gondolom útközben is marják egymást.
Nem értem, hogy mire jó ez a 'nyaralás', ami mindenről szól, csak a lazulásról, jókedvről nem. Én amennyire lehet konfliktuskerülő vagyok, ami nem azt jelenti, hogy nem állok ki magamért, vagy másért, csak ha nem muszáj nem szállok vitába.
Már megint ölik egymást... ááá! Visszateszem a füldugót.

Egyelőre

eléggé feszült a légkör, de remélem megváltozik, mert 5 napig ez a hangulat nem lesz nyerő. Megérkeztek tegnap este a Gabiék, de a Gabi leginkább a telefonját nyomkodja, meg rossz kedve van (apám szerint már induláskor búskomor volt), szóval nincs jó hangulat. Elég kínos, ahogy az öregem erőlteti a beszélgetést, meg a jókedvet, főleg hogy még engem is zavar a túlzott nyüzsgése, a Gabi meg eleve feszült, szóval rá is mordult. Megint megy a vita is minden hülyeségen és már most unalmas, pedig még csak az első nap zajlik. Már 6-kor felkiabált 'apám', mert képtelen úgy beszélgetni és létezni, hogy tekintettel legyen a környezetére. Megkérdezte, hogy kialudtam magam? Mondom nem! Azt mondja aludjak vissza. Mondom neki semmi értelme, mert nem lehet tőle aludni... Nem az a bajom, hogy beszélget, hiszen vendégünk van és foglalkozni kell vele, de reggel 6-kor azért tekintettel kellene lennie arra, aki még alszik. Voltak az Ildiéknél, meg vásárolni is, a Gabi elfelejtett papucsot hozni, szóval az én egyik ~4-5 számmal nagyobb papucsomban bukdácsolt :-D, úgyhogy vett magának azt is. Mivel itthon lettem hagyva - pedig most egész' jól vagyok, csak a hőemelkedést érzem -, jobb híján aludtam, úgyis korán volt ébresztőm. Most megint elmentek valahová. Nem tudom lesz-e valami a hétre eltervezett járkálásból, meg bográcsozásból, egyrészt a Gabi hangulata miatt, másrészt fos időt ígérnek szinte végig. Felénk mára-holnapra is égiháborút zengtek be 10-20, de akár 30 mm csapadékkal, jéggel, 75-80 km/h-s szélviharral. Elvileg a mi megyénk a legszárazabb, de idén már itt is túlzásba esett a dolog. Sok lesz a számla, elzárhatnák már a csapot. Abnormális nyáron ez az időjárás, szinte nincs is nyár, persze nem csoda, hogy meg van bolondulva, ha az okostojások beleavatkoznak a HAARP-rendszerrel. Bele sem gondolnak, hogy ez mekkora bajokat fog még okozni. Nem normálisak.

Apám vett valami olyan öblítőt, hogy a megszáradt ruháknak - főleg ami műszálas, azon nagyon erős - olyan lábszaguk lett, hogy undorító. :-D Maga az öblítő nem büdös, de a textilbe száradva már kifejezett lábszagot áraszt.

Ha minden igaz, akkor a Hajniék is meglátogatnak minket a hónap végén, vagy augusztusban. Na, akkor tuti, hogy jó lesz a légkör, mert ők mindig vidámak, pedig nekik is kijut a fosból. Mindig jó a hangulat, mikor összejövünk.

Tegnap jó huzatom volt, 14 db palacsinta landolt a bélésemben. Megjöhetne az étvágyam ilyen tartósan.

Mostanában

takarékon működöm. Darth Vader megirigyelné a fújtatásomat, de fekve enyhébb és olyankor nem is szuszogok annyira, szóval szimbiózisba kerültem ismét az ággyal egy ideje, erre a lábam is rásegít, mert ismét pár méter a gyalogos hatótávom. A 'medveszindróma' is aktív megint, minden délután elalszom, esetenként napi többször. Szerencsére ez nem befolyásolja az éjjeli alvást, bár az is érdekes, mert annak ellenére, hogy álomkóros vagyok és hiába alszom, ébredéskor a mosott fos hozzám képest üde, így sem tudom átaludni egyik éjjelt sem. Minden külső zaj, vagy egyéb inger hiányában is fogja magát és kipattan a szemem éjjel min. 3×. Szerencsére ájulok is vissza egyből. Ma is keltem 3×, egyik esetben kellett egy óra, mire filmszakadás lett és reggel 6-kor már ébredtem az öregem zörgésére. Mégsem utazott tegnap a Gabihoz, ma ment fel a 3/4 7-es busszal és jönnek a 4-essel, este negyed 9-re itt lesznek. Felkeltett 6-kor, elment fél 7-kor és már nem aludtam vissza, kivittem slagolni a Fügét, aztán leküldtem 3 palacsintát reggeli gyanánt, közben nyomtam be zenét. Azóta is ricsajozott - 3,5 órája - most kapcsoltam le, mert sok volt a jóból, zsong az agyam. Most nyugodt vagyok, jó ez a béke. Beszéltem a Tesómmal is reggel, az is feldobta a kedvemet.

Meggyulladok és tiszta víz vagyok, szédelgek, kóvályog a fejem. Már reggel is a lázmérőt szorongattam a hónom alatt és hőemelkedést jelzett, talán nem ártana megint mérni, bár sokra nem megyek vele, mert nincs lázcsillapító. :-D

A sok fekvésnek köszönhetően megint felfekvést szereztem, de még nem mély, csak a bőr van kisebesedve és érzéketlen (de ha a ruha megdörzsöli, vagy ránehezedem, akkor érzékeny). Tisztán tartom és negyedóránként felkelek az ágyból, ahogy a kórházban 'tanultam', meg igyekszem nem nagyon terhelni azt a felületet. Eddig mindig helyrejött, szóval nem lesz gond.

Kipróbálom az Exodort a végtagjaimra, ez egy másik izzadásgátló. Remélem ezzel nem fürdök be.

Na, most megpróbálok aludni egyet.

Tegnap reggel

elmentünk a gázoshoz, átíratni a nevemre. Eddig mindig befuccsolt valami miatt - nem volt ideje az öregemnek, fosul voltam, máskor elfelejtette, stb. -, de most eljutottunk. Majd még a vizet, villanyt kell átíratni. Gondolom kb. 2030-ra az is meglesz.

Hétfőn jön hozzánk a Gabi, 5 napra. Remélem nem fognak balhézni 'apámmal'. Elvileg fogunk bográcsozni, meg elmegyünk fagyizni, stb. Holnap délután felutazik az öregem Pestre a Gabihoz, ottalszik és hétfőn reggel már jönnek vissza. Nem tudom mi értelme van ennek, de ők tudják.

Tegnapelőtt este meglátogatott a roham, 2 kanyart nyomott le, 1-2 perc szünettel. Biztos a front hozta ki. Úgy éreztem közben, mintha 'forogna' az agyam egy ponton és bizsergett a szám-kezem, meg a szokásos velejáró élvezetek jöttek. Tegnap is környékezett, de belealudtam az 'előjelekbe' és nem tudott 'kifejlődni'.

Fáj a vesém egy ideje, meg kéne néznie dokinak. 'Természetesen' nem jutottam fel orvoshoz a héten, mert aki vitt volna bennünket, annak bedobta a kocsija a törölközőt. Elvileg átjelentkezünk az itteni dokihoz, de ez is mióta tolódik... Ezt magától is fel kéne fognia az öregemnek, hogy milyen fontos! Mondtam, hogy jelentkezzünk már be a címre végre és vigyen el az orvoshoz is bejelentkezni, mert nem állapot, hogy hónapok óta nem látott orvos, nem voltak laborok, a vasculitis pontos fajtáját sem sikerül kicsikarni a dokimtól, mert állítólag elkeverte a papírt (egyszer már egy másikat is), de nem hiszem el, hogy 9 hónapja nem találja! Ez is vicc.

Az Alex szépen megszokta a helyét és a kinti létet. Már csak időnként veszekszik. Minden nap többször odamegyek hozzá, hogy foglalkozzam vele, ő meg nagyon örül mindig. :-D Az Ildi fél tőle, pedig még csak 8 hónapos lesz, meg nem is nagy, csak nagyon erős és rettentően csökönyös, nehéz kordában tartani.