2018. július 11., szerda

Ennek mi értelme volt/van?

Komolyan felmerül bennem a kérdés, hogy mi értelme van vendégségbe menni - főleg több napra - ha az ember egész idő alatt búval ba$zott, meg csak veszekedni tud? Én nem mennék oda senkihez így.
Nemhogy nem javult a légkör, hanem ma már kicsapta a Gabi a hisztit, hogy "holnap hazamegy, alig várja." Gondoltam magamban, én is... Eskü' nem vagyok köcsög, nem szoktam a vendégeket nehezen viselni, de a Gabi mást sem csinál, csak puffog, mindenbe beleköt, fapofa és ez baromira leszívja az energiámat, de látom, hogy az öregemnek is égnek áll már a sérója. Eljött kikapcsolódni, akkor a fenéért kell nonstop morogni? Vágni lehet a levegőt. Deja vu... Anno együtt éltünk 3 évet és az is vagy 30-nak hatott. Egyszerűen nem jönnek ki az öregemmel és 5 perc alatt összeugranak. Most is balhéznak, a Gabi már emelt hangon mondta 'apámnak', hogy "anyád p*csáját!", szóval remek a hangulat. Izzadok, be vagyok feszülve és kavarog a bélésem, mert akaratlanul is felrémlik az a 3 balhés év, meg anno gyerekként is folyton 'kereszttűzben' voltam az Anyu & Laci balhéi miatt, rohadtul nem vágyom már a családon belüli üvöltözésre és egyebekre! Már nem vagyok gyerek, de akkor is lestresszel, nem jól hat rám. Nyilván senkire sem, de nehezebben kezelem. Az előbb már kiszakadt belőlem, hogy hagyják abba a balhét és persze le lettem oltva, de csodák csodájára nem az 'apám' részéről. Kivételesen egyetért velem. Én is megkaptam, hogy anyám p!csáját és ne szóljak bele. Milyen jogon olt le, mikor egész idő alatt ő csinálja a feszkót? Persze, hogy beleuntam, meg 'apám' is. Szánalmas, hogy annak ellenére, hogy teljesen különböznek és csak veszekedni tudnak nem képesek elengedni egymást. Mi értelme van ennek? Kinek jó ez? Minek erőltetni, ami nem megy? Mikor mondtam 'apámnak', hogy ez baromság azzal jött, hogy a Gabi segít és nem fordíthat neki hátat. Nem hátatfordítani kell, csak nem hagyni, hogy irányítsa! Komolyan megéri a hasznot ez az örökös háború? Akkor bravo! Nem értem némelyik embert.
Zizeg az agyam a cirkuszuktól, már beraktam a füldugómat. Nem hiszem el, hogy ebből kell állnia egy látogatásnak, meg az összes találkozásnak. Mikor mi vagyunk nála akkor is ez megy, sőt általában engem is b@szogatnak, mert egymást begerjesztik és valakin el kell verni a maradék ronyót. El ne kiabáljam most még nem kerültem sorra ebben a 3 napban. Ma vicceltem, de a Gabinak semmi humora és fapofával kijavított, aztán az öregem mondta neki, hogy ne harapja már le a fejemet, csak vicceltem. Ritka alkalom, mikor szól az érdekemben és az is, hogy nem száll rám a Gabi jelenlétében. Régebben is nehéz eset volt a Gabi, de egyreinkább az lett az évek alatt és már stresszel, ha tudom, hogy összejövünk, mert borítékolható a min. negyedóránkénti balhé, hirtelenharagú és elkezd ordibálni. Az ember feszülten készül minden pillanatban, hogy mikor ordít valami hülyeségért. Tegnap este azon ordított, hogy nem kapcsolódott le a konyhában a villany. Az öregem lecseszte, hogy vegyen be nyugtatót és ne üvöltsön, mert este 10 órakor a szomszéd azt hallgatja a nyitott ablakon át. Unalmas ez a feszültséggel átitatott légkör. Az ember nem mindegy mit és hogyan tesz/mond, mert mindenbe beleköt, meg leb@sz, ha nem találják ki a gondolatait, meg minden azonnal kell neki. Egy ilyen emberrel lehetetlen békében időt tölteni. Én mindig félrevonulok, hogy minél kevesebb részem legyen a marakodásukban és magamra se' gerjesszem. Meg tudom magam védeni nyilván, de kinek van kedve vitatkozni vele? Főleg, hogy 'apám' 2.0-s másolata: csak neki lehet igaza, ő nem téved, övé az utolsó szó, stb. (Nem csoda, ha két ilyen ember összeugrik, mivel mindkettő allergiás a kudarcra.) Kösz, nem kérek repetát, elég az év 365 napján egy ilyen ember magam mellé, eleget tépi az 'apám' az idegeimet. Vicces volt, ahogy benyögte, hogy holnap hazamegy, alig várja. Menjél, bakker. Mit hisztériázik, mikor ő generál feszültséget? Semmi baj nem volna, ha nem balhézna mindenen. Az is vicces, ahogy 'apám' papucsoskodik és meghunyászkodik előtte, meg pattog neki. Érdekes, vele szemben hogy-hogy' nem tud olyan nagyember lenni, mint velem szemben? Gusztustalanok. Na, mindegy, szóval jól el van cseszve majdnem az egész hét a balhéval. Ma is voltak csavarogni már 3×, de engem megint 'itthonfelejtettek'. Még jó, hogy arról volt szó, hogy együtt is kimozdulunk. Legyenek ketten, de a 3 nap alatt már vagy 6× kimozdultak és egyszer sem tudtak eltolni? Remélem egyszer 'apám' is megtapasztalja a kiszolgáltatottságot és megérzi milyen, amikor nem segítenek kijutni a házból, meg egyebekben. Fogalma sincs és lazán átlép rajtam, ráférne az ébresztő. Ha zivatar lesz, akkor meg azért nem fognak vinni, mivel az öregem nem mer kilépni a házból a villámlás miatt (atyaég...), engem meg főleg nem tologat, mert a fejébe vette, hogy belecsap a villám a tolószékbe. Mindegy, talán jobb is, ha nem visznek, gondolom útközben is marják egymást.
Nem értem, hogy mire jó ez a 'nyaralás', ami mindenről szól, csak a lazulásról, jókedvről nem. Én amennyire lehet konfliktuskerülő vagyok, ami nem azt jelenti, hogy nem állok ki magamért, vagy másért, csak ha nem muszáj nem szállok vitába.
Már megint ölik egymást... ááá! Visszateszem a füldugót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése