Go home

Holnap mehetek haza. Nagyon szarul voltam, de most fokozatokkal jobb a helyzet. A vesefunkcióm jó, a vérképem jó, az ödéma elmúlt, az étvágyam jó, a mellhártyám majdnem helyrejött, a vérnyomásom most jó, stb. Van egy nővér, akivel mindig beszélgetünk, amikor az infúziót rendezi, vagy más egyéb teendője van - ő sakkozott alattam a kacsával. Van, hogy ideül hozzám, vagy másokhoz az ágy mellé és beszélget velünk. Humoros is, bírom az ilyen ápolókat. Tekintettel arra, hogy már nem volt gond az utóbbi napokban, csak javulás volt, a vesém működik és most vérem is van elég - állítólag a szervezetem felzabálja, ezért időnként vért fogok kapni, amikor megint fogyóban lesz a sajátom - azt mondták, hogy menjek csak haza mostmár. Helyes, mert a Karácsonyt úgyis bent töltöttem. Szilveszter után vissza kell jönnöm ellenőrzésre és ha gáz van, bent fognak tartani. Bízom benne, hogy nem lesz egy ideig semmi gáz.
Sokat aludtam, gondolom a szervezetem próbált tartalékolni, meg biztosan volt az infúzióban valami. A szobatársakkal jól kijöttem annak ellenére is, hogy voltak idősebbek is. Jobban kijövök a nálam idősebb emberekkel, mint a fiatalabbakkal. Egyelőre szintbe hoztak, ezért kell, hogy időnként kipofozzanak, ha jön a gáz. Jól éreztem 13.-án, hogy be kell jönni.

Rossz pénz nem vész el

Megvolt pénteken a vérátömlesztés. 2 egységet kaptam, 2 órán át csepegett és utána még 2 órán keresztül nem kelhettem fel. Tegnap megint gyenge voltam és fulladtam, sokat aludtam. Időnként köteleznek rá, hogy sétáljak, tegnap nem, de ma már reggeli után rámparancsoltak, hogy irány a folyosó. Jobb az étvágyam is, ma reggel kifejezetten jó étvággyal ettem. Apám hozott tegnap madártejet, meg mandarint, mandarinból már 2-t megettem, a madártejet ma eszem meg. A tesóm nem jött egyszer sem, gondolom nem is fog. Ma jobban vagyok, az is bizonyítja, hogy baromira kívánom a csokit. A vérátömlesztést megelőzte vizeletvizsgálat, vérnyomás- és lázmérés, azután átvittek egy szobába, ahol bekötötték a cuccot a karomba és figyeltek. Utána mivel nem kelhettem fel, megint kacsázni kellett és megint jöttek nézegetni a vérnyomásomat, meg kellett a vizelet megint. Mondták, hogy 24 órán belül bármi történhet, de nem történt semmi. Jobban érzem magam, erőre kaptam egy kicsit, igaz közben és utána úgy éreztem magam, mint aki nem vért kapott, hanem akiből leszívták az összeset, de gondolom azért, mert a szervezetemet megviselte. A vesém nem fáj, pénteken átmosták, javult a vesefunkcióm az infúzióktól és most a vérképem is jobb a vérpótlástól. Mondta a doki viccből, hogy biztos nem is az én véremet nézték. Egy akadály átlépve, a következő az, hogy mégjobbá tegyék a vesefunkciót. Fulladok még időnként, meg fáj a mellhártyám, de legalább a vesefájdalom sokat enyhült, alig érzem. Kaptam vízhajtót, mert dagadt a bokám, nem bírom a zoknit felhúzni. Értágítót már nem kapok, csak a vesetisztító infúziót. Ma reggelre kiderült, hogy nem jól kötötte be a nővér, nem a vénába folyt a lötty, hanem a szövetek közé. Kaptam egy új branült, de a karomat alig tudom mozgatni. Kaptam valami krémet rá, meg azt mondták, hogy mozgassam, amennyit csak lehet, hogy hamarabb felszívódjon a folyadék.

Kedden

délelőtt iszonyatos vesefájdalom + hányinger jött rám, reszkettem tőle, levert a víz, meg lázas voltam. Egész nap ezt játszotta, hol enyhült, hol megint fájt, bár olyan pokolian csak egyszer. Kaptam rá infúziót - valami ütős cucc lehetett benne, mert úgy kifeküdtem, hogy egésznap aludtam - meg hányáscsillapítót. Vizitkor felkeltettek, de utána megint aludtam, az ebédet is átaludtam és este mikor felkeltem, itt volt a vacsora az éjjeliszekrényen. Ettem belőle, de nem tudtam mindet megenni. Mondták a szobatársak, hogy volt bent apu. Tegnap is az ágyban tobzódtam és aludtam, csak vizitkor, meg a vizsgálatok idejére voltam ébren. Terheléses EKG-ra vittek, mert gyakran heves szívdobogásom van, fulladok, meg magas a vérnyomásom - ez a vesémtől van, de nyilván kihat a szívemre is. Apám hozott ischlert, de csak a felét tudtam megenni. Este megint rossz volt a közérzetem és magasabb volt a vérnyomásom. Most jobban érzem magam, nem vagyok gyenge, nem fáj annyira a vesém sem. Az imént reggeliztünk, meg tudtam enni az egészet. Már folyik belém az újabb adag vesetisztító infúzió. Állítólag ideggyógyász is megnéz majd a napokban a sok szédülés, fejfájás, mozgászavarok, meg bizsergések miatt. A szindrómára kapom az értágító infúziót.

Kórház

Nem vagyok babonás, de poén, hogy péntek 13.-án este kerültem be a kórházba (tavaly meg akkor engedtek ki 😁). Gyengélkedtem, aztán hirtelen javultam és utána hirtelen lettem nagyon rosszul. Hétvége jött, szóval jóformán semmit sem csináltak velem 2 napig. Szombaton is rosszul voltam, egész nap feküdtem, a lázam ingadozott, tegnap szintén fetrengős napom volt. Ma megint vettek vért, meg vizeletet, infúzióra tettek és röntgen is lesz valamikor. Tegnap az apám hozott tiszta göncöt, a szennyesemet elrakta és kérdezte, hogy mire van szükségem. Mondtam, hogy van minden, kaját meg nem kívánok, örülök ha a kórházit megeszem (nincs vele bajom, csak nem jó az étvágyam.) Este szóltam az éjszakásnak, hogy nagyon szédülök, erre közölte, hogy fekve nem lehet szédülni és itthagyott. Meg sem mérte a vérnyomásomat, csak leoltott és sarkonfordult. Hogy' a viharba ne lehetne, forgott velem a szoba, meg pattogott a fejemben valami. Megjött tegnap a laboreredményem, amitől majdnem hanyatt estem - fekve. Kiderült, hogy a vesém szarakodik, meg veszélyesen vérszegény vagyok, állítólag ezek miatt olyan magas sokszor a vérnyomásom (valószínűleg tegnap este is ezért voltam rosszul), meg a doki szerint a nagyfokú vérszegénység miatt éreztem úgy, hogy 'leáll a szervezetem', úgyhogy olyan infúziókra kötöttek, ami a vesémet átmossa és vért is kapok majd. Infúzióval, meg egyebekkel nem engednek retyóra, szóval elég izgalmas volt a gondolat hétfőn, mikor az első infúziót bekötötték, hogy vajon időben ideér-e a nővér, ha csengetek? Amikor megérkezett a kacsával, kicsit zavarba jöttem. Mondta, hogy meg kell próbálnom fekve, mert nem kelhetek fel és vagy katétert kapok, vagy toljam le a nadrágot, majd segít kacsázni. "Pofa be, gatya le!" elven megadtam magam. Megpróbáltam használni, de önállóan nem ment az infúzió miatt, így közbelépett a nővér, érzésre próbálta jó helyre rakni, toligálta ide-oda alattam, közben mondta, hogy szóljak, ha jó helyen van. Vigyázni kellett a branülre - pont amiatt nem tudtam önállóan magam alá tenni. Fel-le csúszkáltam az ágyban, hogy pozícióba kerüljek, már összevigyorogtunk, de nem volt jó, mert ha nagyon mozogtam, akkor az infúzió himbálódzott (most izgalmasabb lesz, hogy több is van), ha lejjebb csúsztam, akkor meg az orromat sértette ez az átlátszó bigyó, amin keresztül jön az oxigén. Itthagyott, hogy szóljak, ha kész' vagyok. Jóideig próbálkoztam, mert nem akart sikerülni, aztán nagy' nehezen kész voltam - már jött a nővér 1-2x, hogy sikerült-e? Állandóan szomjazom, meg fel-felszökik a vérnyomásom, hányingerem van, fáj a derekam, van minden, mint a búcsúban. Ezér' kell 3 havonta kontrollon részt venni, mert ilyen gyorsan változhat a helyzet. 2 hete voltam... Nem tudtam aludni éjjel, már hajnalodott, mire kezdtem kómázni, de akkor már jöttek és villanyt kapcsoltak, lázmérés, infúzió, stb. Utána elaludtam, de 7 óra körül felkeltem, mert fájt a vesém, meg hányingerem volt. Hoztak hánytálat, de nem kellett használnom. Azóta ébren vagyok. Összesen fél órát tudtam aludni hajnalban, nem vagyok kipihent.

'Jó' nap

Apám szabadnapos és jól össze is vesztünk. Megint pofáncsapott a szag és mondtam, hogy nyisson ablakot, erre rámförmedt, hogy ne kezdjem a hülyeségemet, gyújtsak füstölőt. Nem ám fogat kell mosni, meg fürdeni, hanem illatosítót kell használni, bravo! Elkezdte, hogy mitől lenne büdös, mikor tegnap egész nap szellőztetve volt. Tegnap nem volt itthon, kiment a szag. Azt mondja beképzelem, ha valós lenne, akkor magamnál is érezném. Mondom neki én fürdök, jóban vagyok a dezodorral is, szóval nekem nincs izzadtságszagom, meg a lábamat sem rohasztom bele egész nap a cipőbe, mint ő, mert lusta levenni, nem fekszem le fürdés nélkül, mint ő, mosom a fogamat, nálam ezért nincs szag, meg én szellőztetek. Sosem győződik meg a szavaim hitelességéről, csak hárít és mindig csakis én lehetek a hunyó. Mi lenne, ha egyszer az életben belátná, hogy ő is halandó és neki is vannak hibái?! Piszkosul dühít, hogy magát a végsőkig magasztalja, mindenki mást meg kioszt, mert azt hiszi ő a világ közepe. Az nem szülő, aki a saját gyerekét a sárba tiporja, hogy megmaradjon a fényes egója, rajta nem eshet csorba, nem néz magába soha. Megmondta neki a terapeuta, hogy változtatnia kell, mert így nem fogok javulni, sőt. Reakciója: "Ő változzon? Nem neki kell!" Emlékeztettem erre, mire elkezdte lekezelő és flegma stílusban, hogy változtathat, de nem fogok jól járni. Hárítani, alázni és fenyegetni remekül tud, egész életemben ezeket alkalmazta, már amikor velem volt ugye. Eltűnik az életemből kiskoromban, azalatt üt-vág-zaklat egy másik faszi - anyámat és húgomat szintén - és ő ezek alatt sehol sincsen, utána visszatér, mint Jedi és folytatja lelki terrorral, hát elmehet a pokolba! A szememben az ilyen nem szülő. Csodálkozik, hogy olyan vagyok, amilyen. Megint adtam a szarnak egy pofont, mert megint csak hárít és támad. Ha ennyire kellemetlen, hogy szólok, miért nem mosdik? Nem hárítani, fenyegetőzni, alázni kell, hanem leszállni a földre és belátni, hogy semmivel sem magasabbrendű, mint mások és igenis vannak hibái neki is. Egyszerűbb a másikat a szarba nyomni, fuldoklásig. Undorító, ahogy megtapossa az embert és miután jól a földbe döngölte, úgy csinál, mintha mi sem történt volna. Ő mindenkit leolthat, kioszthat, mindenkinek dirigálhat, de neki nem szabad szólni semmiért. Azt hittem változott, mert kb. egy évig normális volt, de úgy látom sosem fog változni.