Bővült a család

A húgomnak megszületett a kislánya, Dorottya. Apám letett róla, ő nem is akarta keresni és ez dühítő, mert neki is szerepe volt abban, hogy el akarjon költözni otthonról, valamint hogy már gyereke lett, pedig még korai. Nem igazán érdekli apámat, hogy mi van vele, arra sem szólt semmit, hogy unokája lett. Nem tudom mi van vele, hogy így magunkra hagy minket és nem azt mondom, hogy pesztrálni kell, de a húgom hogyléte sem érdekli, velem sem beszélget. Örülök, hogy a tesóm elkezdte az önálló életét, bár nem így kellett volna elindulnia (hogy elmenekül otthonról) és még a gyerek is várhatott volna, de a fő, hogy elég talpraesett. Bízom benne, hogy normális élete lesz, főleg hogy most már ott van a kislány is, nem mindegy mit és hogyan tesz. Nyilván nem örülne az Anyu, hogy ilyen korán gyereke lett, de biztos lenne benne büszkeség annyiból, hogy látná, hogy boldogul a tesóm és nyilván a kislányra is büszke lenne, hogy van egy unokája. Ha Ő élne, akkor a tesóm még otthon lakna és még gyereke sem volna, mert az Anyu nem engedte volna szabad pórázra.

Más:
Végre jól vagyok! Pacsi a dokiknak megint, jól helyrepofoztak ismét. Nincs panaszom most, csak minimális és az is a frontnak köszönhető valószínűleg. Remélem, hogy hamarosan mehetek már haza. Régen voltam ennyire jól, mintha nem is lennék beteg. Remélem, hogy egy darabig szinten leszek.

Amikor unalmas az élet.... :-D

Hihetetlen, hogy néha az emberek mennyire tudnak unatkozni, akár mások zaklatásában is elfoglaltságot találnak. Nehogy valaki egyszer megunja és feljelentsen! Úgy, mint a volt barátod. Utoljára foglalkozom ezzel a baromsággal, mert szánalmas, amit csinálsz és én ebben nem leszek partner, most sem kéne már reagálnom, de kimondom amit gondolok, nem mérgezem magam a szarokkal. Megint csak itt tudok neked reagálni, bár gondolom megint nem azt vonod majd le, amit kell, hogy le kéne állni, meg le kéne szokni a sunyiságról. Kellemetlen?! Ha nem szüntetted volna meg ismét a leveleződet a tegnapi leveled elküldése után, akkor most oda tudnék válaszolni, de persze a válasz már gondolom nem érdekel, annyira nem vagy nagy ász, hogy feldolgozd, amit ilyen esetben válaszként kaphatsz a másiktól, mert egy gyáva, sunyi és jellemtelen ember vagy, viszont én itt akkor is leírom neked, amiket nem akartál olvasni. Vicces vagy, hogy azt írod a levélben "nem kell válaszolni", aztán inaktiválod a fiókodat. Nyilván ezt is elolvasod, ahogy a másik nekedszóló bejegyzést is, ami látom kellemetlenül érintett. Nem kellett volna sunyiskodni és akkor most nem lenne ez az egész. Ezek szerint nem szarod le a blogot, ahogy a levélben írtad. Pedig leszarhatnád! Engem is. Foglalkozhatnál a saját életeddel most már. Nem veszed észre, hogy milyen nevetséges, hogy koslatsz utánam csak azért, hogy furkálódj'? Felőlem irkálhatsz nekem időtlen időkig a Gmailben, aztán mindannyiszor megszüntetheted a fiókot, nehogy lehessen válaszolni (már nem is válaszolnék). Nem fogom elolvasni a leveleidet, nem fogok belemenni a játékodba, erőlködhetsz ezek után, ahogy akarsz. Eddig is kár volt erre időt és energiát áldozni. Nekem meg főleg. Gyűlölöm a rosszindulatot, a "rúgjunk bele" mentalitást. Nem tudtál belémrúgni, de a szándék gusztustalan! Miért nem lehet leszállni a másikról, ha már megszakítottátok a kapcsolatot? Nem beszélünk, akkor miért nem élsz úgy tovább, mintha soha nem ismertél volna? Nem kapsz reakciót ezentúl. Írsz Gmailben egy levelet, aztán gyorsan inaktiválod a fiókodat? Akkor mi értelme van, hogy felkeresel? Nagyon unatkozol, Kornélia? Minek foglalkozol még mindig velem? Remélem, hogy másoknak nem jársz a nyakára, főleg ilyen sunyi módon. A saját életeddel törődjél, ne az enyémmel. Úgy keverni a lapokat, hogy a másik ne érjen utol sehol, valamint ne tudja, hogy ki vagy... Lehetett volna az is, hogy nem jövök rá. Nagyon sunyi vagy! Kíváncsi lennék, hány emberrel játszottad már el ugyanezt, de remélem, hogy ők is lebuktattak/lebuktatnak, mert nem nehéz, úgyhogy ne zaklasd az embereket, mert egyszer valaki más is összerakja a képet, rájön hogy te zaklatod, feljelent és leshetsz. Szállj' le rólam végre! Nem kell idejárni, meg 'fantom leveleket' írogatni, mert felesleges és csak kiröhögteted magad mégjobban. Látom, nem tudsz felelősséget vállalni. Érdekes, hogy tegnap tudtál nekem a Gmailedből írni. Bár, már mindegy volt, miután lebuktál a múltkor, igaz? Tudtam, hogy te vagy, csak össze kellett raknom az eddig tapasztaltakat. Ezért jó, ha meg is ismered a másikat, nem csak a felszínt nézed. Nem úgy, ahogy te engem, mert nem ismertél meg, akkor nem mondtál volna olyanokat, amiket tegnap a leveledben mondtál. A tegnapi leveleddel csak annyit értél el, hogy nevettem egy jót, hogy még mindig ezen az egészen lovagolsz. Mire jó ez a hülye játék? Az ovisok csinálnak ilyet, hogy tesznek valamit, aztán gyorsan elbújnak. 25 éves fejjel ilyeneket csinálni, érdekes. :-D Nekem mondjuk nem kéne belemenni, ez is igaz. Nem is fogok többet foglalkozni ezzel. Mivel ismét voltál olyan 'becsületes' és gyorsan deaktiváltad a fiókodat, így ismét nem maradt más választásom, mint itt elmondani, amit akartam, de utoljára teszem, mert semmi értelme felesleges köröket futni, meg a blogom sem erre való. A későbbiekben nem fogok többet foglalkozni a témával, elegem van a hülyeségekből, nem fogsz belőlem hülyét csinálni. A leveledben azt mondod, hogy szánalmas vagyok, mert itt írtam. Hagytál más lehetőséget? Most sem tudok máshol reagálni, csak itt, pedig senkinek semmi köze ehhez a szarsághoz, de amit gondolok elmondom neked akár itt is. Te vagy a szánalmas, hogy most is csikicsukizol, irkálsz, aztán a reakcióra már nem vagy kíváncsi. Bravo, felelősségteljes felnőtt vagy! Meg hogy jól bemutatkoztam. Én mutatkoztam be? Mivel? Az te voltál, aki bemutatkozott, mert te nem méltattál a múltkor arra sem, hogy névvel megírd, mi a problémád. Gőzöm sem volt addig, hogy bajod van velem, hónapokig úgy beszélgettünk, hogy jelét sem adtad, hogy valami baj van, hirtelen zúdítottad rám abban a kommentben, hogy nem vagyok barátnak való. Most haladtunk, tegnap már névvel, Gmailben mondtál el mindennek :-D, de aztán gyorsan megint inaktiváltad a fiókodat. Akkor ki az, aki szánalmas? Meg azt írtad, hogy nagyon okosnak hiszem magam. Nem hiszem magam semminek, egyszerűen simán össze lehetett rakni a jelekből, hogy te rejtőztél a névtelen kommentelő mögött. Nem kell ide diploma, csak mikor ismerkedik valakivel az ember, nem árt valóban, ténylegesen megismerni és figyelni is arra, amit mond, majd azt megjegyezni, hiszen azért beszélgettek, hogy megtudjatok egymásról dolgokat. Nem csak felszínesen. Mikor megismertelek, elárultál magadról dolgokat a sok beszélgetés során, többek között azt is, hogy ha valakire berágsz, akkor Gmailt cserélsz. Ezt gondolom mellékesen jegyezted meg, nekem meg eltárolta az agyam, aztán eltelt pár hónap, persze nem szóltál, hogy bajod van, egyszer csak jött a névtelen komment, majd amikor gyanútlanul írni akartam neked este, hogy mi van veled, csendben vagy (akkor is leszartalak, igaz?), akkor nem értelek el Gmailen. Hűha, de sok agy kell, hogy ezek után össze lehessen rakni, hogy te vagy a névtelen. :-D Te magad buktattad le magadat, a sok apró részlet összeállt, nem én hiszem magam okosnak. Ja, meg azt írtad, hogy leszarod a hülye blogomat és hogy mit fröcsögök itt. Nekem nem úgy tűnik, mivel ha leszarnád, nem írtál volna nekem tegnap arról a neked címzett bejegyzésemről sem. Zokon vetted? Nem kellett volna sunyítani. Meg kellett volna mondanod, hogy bajod van velem, vagy legalább névvel kellett volna írnod, ugyanúgy Gmailben, ahogy tegnap is tudtál. Vicces vagy, hogy a válaszra már nem hagysz lehetőséget. Nem kéri senki, hogy olvasgasd a blogot, Gmailben sem kell több levél, nem fogom elolvasni őket. Ne zaklassál sehol, semmilyen módon, befejeztem az egész témát. Most már ott írsz nekem, ahol akarsz, választ sehol nem fogsz kapni. Gondolom megint felesleges volt papolnom, nem fogod fel, mi a lényeg, mert most is ugyanazt csinálod, mint a múltkor, pedig abban a levélben is próbáltam elmagyarázni, hogy ne sunyiskodj', de már nem érdekel. Undorító, hogy az emberek ott basztatják a másikat, ahol érik. Azért, mert valakinek nehéz az élete, miért kell a másikba belerugdosni? Én is átmentem szar dolgokon, mégsem hárítom más emberekre ennek a felelősségét. Ismerek még olyan embert, akinek nehéz, sőt, Neki egyenesen pokoli, mégsem azzal szórakozik, hogy másokon áll bosszút. Szépen néznénk ki, ha minden nehézsorsú ember a világra mért haragja következtében átgázolna a másikon, meg beletörölné a lábát. Engem nem bántottál meg, de akkor sem vezet jó útra, ha ilyen vagy! Így csak el fogsz lökni magadtól mindenkit az életben. Te tudod... Engem nem érdekel, mit csinálsz az életeddel, de az enyémből szállj ki!

Megint elmaradtam az írkálással

Apám beviharzott 19.-én délelőtt, hogy megyünk a postára. Mondom nem lophat el. Azt mondja elintézte, kiengedtek arra az időre, csak igyekezzek öltözni. Pislogtam nagyokat, bár tényleg kiengedik az embert közeli helyekre, ha elég jól van hozzá, csak x idő múlva vissza kell érnie a kórházba. (Akkor még jobban voltam.) Boldog voltam, egyrészt utálom a váratlan dolgokat, másrészt miért a kórházból rángat el? Mindezt azért, mert "nem volt ideje" (hetek alatt sem...) a lejárt személyi igazolványát meghosszabbítani, személyi nélkül meg nem akarták kiadni neki a pénzt, csak úgy, ha én is ott vagyok, mert én igazoltam. Kérdezem miért nem írunk meghatalmazást, akkor nem kell elrángatnia. Szerinte az túl macerás, meg időbe telik, inkább menjek be vele. Jó, nem volt megterhelő, mert a kórházból kilépve beültem a kocsiba, aztán a posta előtt szálltunk ki. Felvettük a pénzt, majd az ügyintéző számlanyitást javasolt a nevemre, hogy a későbbiekben elkerüljük a macerás dolgokat, de nem fogtunk bele, mert vártak vissza a kórházba, meg kezdtem szarul lenni megint. Visszaültem a kocsiba és meg sem várta míg beülök rendesen, a kezem még a kasznit fogta, ő meg már jó lendülettel becseszte az ajtót, ha nem rántom el onnan a kezemet, rácsapta volna. Nem ezen van a hangsúly, hanem hogy nem figyel és nem lát maga köré, csak a saját céljai lebegnek a szeme előtt. Azt mondja nem úgy kéne mozogni, mint egy 70 éves. Gőze sincs milyen, amikor a gyulladástól úgy fájnak az ember ízületei, mintha kalapáccsal szétverték volna és igyekszik minél óvatosabban mozogni. Ez az egész macera elkerülhető lett volna, ha meghosszabbítja az igazolványt rögtön akkor, amint lejárt, csak ugye fontosabb a volt barátnőjének ugrálni, meg a szomszédnak is, mi meg folyton szívunk, mert a mi dolgaink mindig az utolsók, vagy még azok sem. Segítsen, de úgy kell segíteni másoknak, hogy azért a mi teendőinkre is jusson idő és energia. A másik az, hogy nem önzetlen segítség, mert a volt barátnője pénzt ad, a szomszéd meg időnként cigivel segíti ki, szóval 'muszáj' neki pattogni az ő fütyülésük szerint, ha azt akarja, hogy segítsenek neki. Gusztustalan. Ha váltunk pár szót flegma és bunkó stílusban beszél, ha pedig kérdezem, hogy mi baja van azzal jön, hogy ne idegesítsem, ígyis ideges, mert annyi dolga van. Csicskul a Gabinak, meg a szomszédnak, ennyi a sok dolga, az ügyintézés is mindig ráér pont úgy, ahogy a fent említett eset is mutatja. Már csak akkor kapkod, amikor gond van abból, hogy halogatta. Volt ez a 'kaland' 19.-én és délutánra már kezdtem szarul lenni. Ez megy egy ideje, estére viszont nagyon nem volt jó, a vesém igencsak fájt, meg nagyon hányingerem volt. Nem vagyok panaszkodó, meg fájdalomcsillapítóevő valaki, így nem szóltam és nem is kértem semmit, de aztán már semmire nem tudtam figyelni, meg majdnem jött a vuk, úgyhogy akkor kértem fájdalomcsillapítót. Bekötöttek egy infúziót, meg nagyon fulladtam, úgyhogy kaptam oxigént is. Fokozta a 'kényelmet' a kifeküdt ágy, minden reggel úgy kelek fel, mint akit éjjel megkorbácsoltak. A vízhajtó gyakran kerget a retyóra, szóval emiatt sem alszom sokat egyhuzamban, mondjuk anélkül is sokat megyek, mert annyit iszom, mint egy ló. Ennek örülnek, meg hogy önként iszom ennyit és nem kell erőltetni. A vesémet másnap ultrahanggal lecsekkolták, meg egyebek, megint nyomatják az infúziót és annyiból jobban vagyok, hogy a hányinger megszűnt, nem fulladok, meg tegnap már nem fájt a vesém, szóval most megint kis javulás van. Tegnapelőtt már jobban voltam nappal, a vesém kevésbé fájt, de a lábaimat le tudtam volna vágni. A fásli tartott valamennyit, hogy kevésbé tudjon mozogni a térdem és ne tojjak be a mozdulatoknál, meg ha ráálltam a lábamra, viszont a lábszáramra és lábfejemre nem volt megoldás. A doki azt mondta, hogy ha az infúzió nem használt, akkor nincs több lehetőség, el kell viselni. Tegnap jobb volt, az a baromi erős lábfájás csökkent enyhe szintre, a vesém nem fájt és most sem fáj, szédülés viszont van bőven és megint nehezen kapok levegőt. Apám megint a haláltémánál volt, de közben totál nem tesz semmit azért, hogy apa-fia kapcsolat legyen köztünk. Mondjuk ha eddig nem volt, akkor most miért alakítaná ki? Talán már van ebben egy adag menekülés is a részéről. Tegnap hozott tiszta göncöt, de csak hadart, hogy mennie kell a Gabihoz. Szó szerint félbemaradt a mondatom, nem tudtam elmondani, mert ő elhadarta, amit akart, odaadta a szatyrot, aztán ment is el. A vérképem már sokkal jobb, az étvágyam is, most a vesém is nyugszik, úgyhogy javulás is van.

Trafó + nefrológia + magas vérnyomás

Tegnapelőtt megkaptam az első adag vért, 2 egységet és tegnap is kaptam ugyanannyit, ezzel le lesz tudva a dolog egy darabig.
Tegnap már nem aludtam annyira sokat és remélem hogy ez a javulás jele.
Leköltöztem a nefrológiára, eléggé fájt a vesém, amikor megkopogtatták a derekamat. Nézegetik a vizeletet, meg folyik belém az infúzió, amitől jobb, mert nem fáj annyira. Ami pozitív az az, hogy nincs hőemelkedésem, sem lázam. Hiába kaptam vért, mert ha az ér összeszűkül, akkor lehet akármennyi vörösvértestem, nem fog keringeni, ráadásul ezek az érelzáródások is buzerálják a vérnyomást. Próbálkoznak az értágítóval, viszont nyilván azt sem lehet ész nélkül adni.
Tegnapelőtt este jött az erős szívdobogás, meg pattogott a fejem, aztán megfájdult a szemgolyóm. Szokás szerint azt gondoltam, hogy nincs gáz, majd elmúlik, aztán nem lettem jobban, szóval csengettem. Jött az éjszakás és mondtam, hogy mi a helyzet, aztán mondta, hogy be van vérezve a bal szemem. Megmérte a vérnyomásomat, 158/100 volt, szóval itt volt a gond. Kaptam gyógyszert és jobban is voltam másnap délelőttig, amikor is megint ugrált, de megint kaptam gyógyszert és ismét jobb lett, utána egész' jól voltam estig. Most megint jó. Nem aludtam jól, időnként jöttek mérni a vérnyomásomat. Tegnap éjjel már jobban aludtam, de elalváskor nagyon környékezett a csandra. A fulladás megszűnt és a kezemben van rendesen keringés.

Mindent összevetve: fosul vagyok és jó lenne már jobban lenni, de van ami időszakosan megjavul és azt kell elérni, hogy tartsa is a javulást az, ami most nem jó.

Apám bejön 2-3 naponta, de szerintem csak kötelességből. Nem is beszélgettünk, ő beszélt és csak felszínes dolgokról, meg a volt barátnőjéről, valamint ismét panaszkodott, hogy megint átvágták. Persze, mert megint hagyta magát. Most nem arra van szükségem, hogy stresszeljen, jó volna inkább pozitív erő. Megint hülyeséget csinált; panaszkodott nekem, hogy nincs pénz, de volt Erzsébet-utalvány és odaadta a Zsuzsának, hogy váltsa be, de nem váltotta be, hanem magánál tartotta, így ugrott 5.000 forintnyi összeg. Kérdezem tőle, hogy nem szólt neki, hogy azt nem ajándékba adta? Azt mondja nem. Ennyire hogy' lehet valaki tehetetlen??? Ezért tart ott ahol, ezért vágják át folyton és ezért rángatják madzagon, mert hagyja magát, aztán inkább panaszkodik. Most megint a volt barátnője fog pénzt adni, SZÉGYEN! Panaszolta azt is, hogy jött pénz, de nem tudta felvenni, mert le van járva az igazolványa (már 2 hónapja, csak nem ért rá intézni, mert a volt barátnőjének robotolt, meg a szomszédban kávézgatott) és most ezen múlt, hogy felvegye. Mindig, mikor be kell jönnöm örülök, hogy nyugtom lesz, de a frászt, mindig hozza a gondokat és nem ez volna a baj, mert ha gond van, akkor gond van, a baj az hogy sokszor felesleges köröket futunk, idegeskedhetünk olyasmiken, amiken nem kellene, ha másképp csinálna dolgokat. Mindig úgy jön be, hogy bunkó. Én tök normálisan kérdezek valamit, ő meg nem képes megtisztelni emberi hangnemmel, amiért szóltam is, de arra is csak lehurrogott. Tegnap mondta, hogy a kutyám megint hányt, meg tönkrement a mikrósütő. Király. Remélem, hogy nem lesz baja a kutyámnak, főleg hogy ott sem vagyok vele.

Bent vagyok a kórházban

tegnap reggel óta. Valami megint átkattant az agyamban, a hangulatom fel van pörögve, minden ok nélkül.
Gőzöm sem volt arról, hogy a vesém a ludas, mert nem fájt annyira, mint a legutóbbi bentlétkor. Néha nyomkodott-tompán fájt, mondom jól van, majd jobban lesz. Aha... Még mindig nem tudok bánni a kórsággal, nem tudom komolyan venni a jeleket. Nem sok minden történt még, csak megkaptam itt is, hogy pocsék a vérképem és vér kell, amint csak lehet (elvileg ma kapok 2 egységet és holnap is ugyanannyit), meg a vesefunkcióm sem jó, úgyhogy arra infúzió kell. Azt már kapom (tegnap is kaptam), a vérre pedig várok. Panaszoltam a folyamatos magas vérnyomást, meg a hányingert és mondták, hogy a vesém miatt van. Volt most egy hosszabb időszak (kb. 2 hónap), amikor alig tudatta, hogy létezik, meg mindenem jobban volt és ilyenkor naivan azt hiszem, hogy hurrá, meggyógyultam. Na ja, fő a pozitivitás, de nálam már néha kóros méreteket ölt és annyira elszállok a jólléttől, hogy elfelejtem, hogy csak átmeneti és koppanás van, amikor megint nem az én kezemben van az irányítás. Kezdtem a fáradékonysággal, aztán jobban lettem és azt hittem, hogy ennyi lesz, de utána jött az étvágytalanság, majd javult az étvágyam. Pár napig zabáltam, de tényleg mindent összeettem, aztán hirtelen nem ment (azóta is alig eszem, meg is látszik rajtam), majd egyik nap még aktív voltam, másnap már úgy keltem, hogy mindenem fájt, mint akit álmában összevertek. Hőemelkedésem volt kb. egy hétig, egyszer volt láz is, majd aztán még kb. 2-3 nap hőemelkedés és ez is nemrég elmúlt, ami azért is jó, mert azzal, vagy lázzal nem adnak vért. A medve-üzemmód még mindig tart, többet alszom, mint amennyit ébren vagyok, bár éjjel többször felébredek, de csak pillanatokra. Egy-két napig viselhetőbb volt a tombolás, de aztán célbavette a vesémet, ekkortájt kezdett a vérnyomásom fel-felszökni, az meg hajtja a szívemet. A pokol vinné el az egészet jó messzire! Egyszer a tv-ben volt szó erről és mondták, hogy úgy is nevezik: "az ezerarcú kór". Szerintem találóbb a "baromarcú" elnevezés. Alattomos, kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen, megérthetetlen. Na mindegy, örülök hogy megvan mitől vagyok rosszul és majd segítenek. Mindig megkapom, hogy szteroid kellene. Tegnap nem sokat voltam ébren; bejöttem, aztán kómázás, majd felkeltettek és infúziót kaptam, aztán azzal is kómáztam, utána mikor lement az adag, kivették a karomból a cuccot és örültem, hogy jobban aludhatok, szóval kidőltem teljesen és a délutáni vizitkor keltettek. Utána ettem kicsit, aztán újra alvás, majd esti vizitkor megint keltettek, utána vacsora (ami korábban volt, de átaludtam, úgyhogy itt várt a szekrényen), zuhanyzás és alvás. Versenybe szállhatok egy medvével. Remélem, hogy március táján felkelek már. A lábam megint lilult tegnap, de én nem vettem észre, csak hogy fázik és láttam, hogy fehér a lábfejem, apám meg az ágy végénél ülve a talpamra pillantott és mondta, hogy lilás. Az orvos kapóra jött, megfogta a lábamat, meghallgatta benne a keringést, hümmögött, aztán mondta, hogy értágítót adnak. Estére elég rosszul voltam. Hajnalban jöttek lázat mérni, akkor már kértem fájdalomcsillapítót. Jól felpörgött tegnap a kedvem. Tényleg sok téren fordítva vagyok bekötve. Ki az a marha, aki a kórházba beérve kezd el parádézni?! Persze én sem annak örülök ám, hogy itt lehetek, csak ok nélkül és túlzottan jó a kedvem. Nem baj, legalább a szobatársak nem egy lógó orrú fazont látnak. Visszahúzódó vagyok, de ilyenkor meglepően közvetlen és beszédes. Ha ilyen maradok, páros lábbal rúgnak ki a szobából pár nap múlva. Legalább végre repülhetek majd. :-P

Véreredmény

Nagyon szar a vérképem, jóval a határérték alatt vannak a vörösvértestjeim (a doki mondta, hogy a 130-180-as tartomány helyett az enyém csak 80), meg egyebek, szóval irány be a kórházba, trafóra. Nagyon rosszul vagyok mostanában, a vérnyomásom nagyon nem oké az utóbbi időben és ez folyton hajtja a szívemet is, ami megintcsak kellemetlen, fulladok olyankor, meg pattog a fejem, az orromban is érzem. A 15-16 óra alvásokról már nem is kell beszélnem. A hányingerem egy-két napra megszűnt, de most megint itt van. Állandóan felszökik 160-165 körülire a vérnyomásom, folyton szédülök és úgy érzem, hogy satuba fogják a koponyámat. Valamelyik este feküdtem és hallgattam, hogy mi a szart csinál már a szomszéd éjszaka, mit súrol a falon, aztán rájöttem, hogy nem a szomszéd csinál valamit, hanem a fülemből jön az ütemes surrogás, aztán átváltott sípolásba, nagyon idegesítő volt. Fáj a tarkóm is, onnan indul ki és halad felfelé a koponyámba a szorítás. Néha úgy érzem, hogy elájulok mindjárt. Miután alszom mindig jobban vagyok, mert alvás közben lecsökken a vérnyomás. Ébredéskor jól vagyok, aztán 10-15 perccel később már érzem a szorítást és szédülést. El ne kiabáljam, ma megint jó a vérnyomásom, biztos megijedt. Mikor mérte a doki, akkor is jó volt, ez már csak ilyen. Szedem a sátorfámat holnap és megyek be a kórházba.