tegnap reggel óta. Valami megint átkattant az agyamban, a hangulatom fel van pörögve, minden ok nélkül.
Gőzöm sem volt arról, hogy a vesém a ludas, mert nem fájt annyira, mint a legutóbbi bentlétkor. Néha nyomkodott-tompán fájt, mondom jól van, majd jobban lesz. Aha... Még mindig nem tudok bánni a kórsággal, nem tudom komolyan venni a jeleket. Nem sok minden történt még, csak megkaptam itt is, hogy pocsék a vérképem és vér kell, amint csak lehet (elvileg ma kapok 2 egységet és holnap is ugyanannyit), meg a vesefunkcióm sem jó, úgyhogy arra infúzió kell. Azt már kapom (tegnap is kaptam), a vérre pedig várok. Panaszoltam a folyamatos magas vérnyomást, meg a hányingert és mondták, hogy a vesém miatt van. Volt most egy hosszabb időszak (kb. 2 hónap), amikor alig tudatta, hogy létezik, meg mindenem jobban volt és ilyenkor naivan azt hiszem, hogy hurrá, meggyógyultam. Na ja, fő a pozitivitás, de nálam már néha kóros méreteket ölt és annyira elszállok a jólléttől, hogy elfelejtem, hogy csak átmeneti és koppanás van, amikor megint nem az én kezemben van az irányítás. Kezdtem a fáradékonysággal, aztán jobban lettem és azt hittem, hogy ennyi lesz, de utána jött az étvágytalanság, majd javult az étvágyam. Pár napig zabáltam, de tényleg mindent összeettem, aztán hirtelen nem ment (azóta is alig eszem, meg is látszik rajtam), majd egyik nap még aktív voltam, másnap már úgy keltem, hogy mindenem fájt, mint akit álmában összevertek. Hőemelkedésem volt kb. egy hétig, egyszer volt láz is, majd aztán még kb. 2-3 nap hőemelkedés és ez is nemrég elmúlt, ami azért is jó, mert azzal, vagy lázzal nem adnak vért. A medve-üzemmód még mindig tart, többet alszom, mint amennyit ébren vagyok, bár éjjel többször felébredek, de csak pillanatokra. Egy-két napig viselhetőbb volt a tombolás, de aztán célbavette a vesémet, ekkortájt kezdett a vérnyomásom fel-felszökni, az meg hajtja a szívemet. A pokol vinné el az egészet jó messzire! Egyszer a tv-ben volt szó erről és mondták, hogy úgy is nevezik: "az ezerarcú kór". Szerintem találóbb a "baromarcú" elnevezés. Alattomos, kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen, megérthetetlen. Na mindegy, örülök hogy megvan mitől vagyok rosszul és majd segítenek. Mindig megkapom, hogy szteroid kellene. Tegnap nem sokat voltam ébren; bejöttem, aztán kómázás, majd felkeltettek és infúziót kaptam, aztán azzal is kómáztam, utána mikor lement az adag, kivették a karomból a cuccot és örültem, hogy jobban aludhatok, szóval kidőltem teljesen és a délutáni vizitkor keltettek. Utána ettem kicsit, aztán újra alvás, majd esti vizitkor megint keltettek, utána vacsora (ami korábban volt, de átaludtam, úgyhogy itt várt a szekrényen), zuhanyzás és alvás. Versenybe szállhatok egy medvével. Remélem, hogy március táján felkelek már. A lábam megint lilult tegnap, de én nem vettem észre, csak hogy fázik és láttam, hogy fehér a lábfejem, apám meg az ágy végénél ülve a talpamra pillantott és mondta, hogy lilás. Az orvos kapóra jött, megfogta a lábamat, meghallgatta benne a keringést, hümmögött, aztán mondta, hogy értágítót adnak. Estére elég rosszul voltam. Hajnalban jöttek lázat mérni, akkor már kértem fájdalomcsillapítót. Jól felpörgött tegnap a kedvem. Tényleg sok téren fordítva vagyok bekötve. Ki az a marha, aki a kórházba beérve kezd el parádézni?! Persze én sem annak örülök ám, hogy itt lehetek, csak ok nélkül és túlzottan jó a kedvem. Nem baj, legalább a szobatársak nem egy lógó orrú fazont látnak. Visszahúzódó vagyok, de ilyenkor meglepően közvetlen és beszédes. Ha ilyen maradok, páros lábbal rúgnak ki a szobából pár nap múlva. Legalább végre repülhetek majd. :-P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése