Füstjelek

14.-én reggel megjött a pénz, amit visszaadtak az inkasszó után. Sokkal többet adtak vissza, mint amennyit reméltünk. Rögtön rendelt az öregem fát, ki is hozták délután, még mielőtt Pestre indult volna a busza. A Gabi is adott pézt és összeraktuk azzal, amit visszakaptunk. Ami maradt az a kémény felhúzására és egyebekre van elrakva és még pótolni kell majd hozzá, mert a villanyt is meg kell csináltatni. Egy - használt, de újszerű - franciaágyat és egy azzal kombinálható szekrényt is megvett nekem az öreg, mivel nem volt bútorom, de ezzel még várhatott volna. Azt mondta, hogy muszáj volt, mert eladta volna másnak a pali, meg olcsón adta az értékéhez képest. Oké, de most a ház renoválása a legfontosabb - szerintem. Megvan a kályhám is, már csak a kéményt kell majd felhúzni.

Megjött a papír a fűtéstámogatásról is, szóval majd a fa is érkezik.

Visszatérve Pestre:
ha már ott volt 'apám', bement a háziorvosomhoz is másnap (15.-én), mert kellett recepteket íratni, meg hogy kicsikarja végre a diagnózist, amit az immunológus elküldött neki és amit hétpecsétes titokként kezel másfél éve (!). Még leírni is tragikomikus. Kezdte azzal, hogy elkeverte a leletet, fejből meg nem tudta a dg.-t, csak annyi ragadt meg neki, hogy vasculitis. Ígérte mindig, hogy megkeresi, aztán többszöri érdeklődésünkre közölte, hogy "úgyis mindegy, mert nincs vele teendő." Hogy' volna már mindegy?! Egyrészt lenne vele teendő, mivel kezelhető szteroiddal, csak arról lebeszélte 'apámat', mert veszélyes (egy kezeletlen kór nem az?) és ugye a fater dönthet helyettem. Újra rákérdezett az öregem - sok telefonos érdeklődés után - immár személyesen, hátha nagyobb lesz rajta a nyomás és végre előkeríti, vagy megtudakolja az eredményt. Ami e-mail címet adott először, az nem működött, visszadobta a levelemet a rendszer. Ezt elmondta neki az 'apám', erre adott egy másikat, hogy ő is azt használja, az tuti jó. Vicces... egyrészt akkor miért nem ő írt a kórháznak, talán érdemleges válaszra méltatták volna és amúgy is az ő dolga, másrészt ha már rám testálta a feladatát, miért nem adta meg korábban ezt az elérhetőséget is a másik mellett? Fel lett hívva a kórház azután nemsokkal, miután nem értem el őket a korábban megadott e-mail címen és közölték, hogy telefonon nem adnak tájékoztatást. Ezt is elmondta az 'apám' a dokinak és kérte, hogy hívja fel őket ő, erre állítólag annyit mondott, hogy neki sem mondanák meg. Na persze... Gondolom nem akart beégni a kórház előtt azzal, hogy elkeverte a leletet, de így engem szívatott meg a hanyagsága miatt! Másfél éve hívogattuk őt, felhívtuk a kórházat is, de telefonon nem mondtak semmit. Vicces! A telefon, meg a net világában másfél évig kell futni egy nyamvadt lelet után? A világ végéről az ember nem fog Pestre utazgatni, hogy személyesen zaklassa őket. A dokim 7 éve is elkevert egy papíromat, arra is azt mondta, hogy nincs nála. (Azóta sem került elő.) Persze azt is elfelejtette, hogy másfél éve megkapta az immunológustól az eredményt, azt mondja, hogy nem kapott. Mikor először kérdeztem rá a diagnózisra, azt mondta, hogy majd megnézi a papíron, mert fejből nem tudja, csak hogy a vasculitis egyik fajtája. Akkor csak kapott leletet! Azt mondta, hogy neki is szüksége van a diagnózisra. Akkor másfél éve mit csinál?! Miért nekem adogatta a kórház e-mailjeit, ő az orvos, neki kell utánajárni az eredménynek, főleg mert ő kutyulta el a papírt. Nem volt ideje annyi idő alatt lelevelezni, vagy letelefonálni a kórházzal a dolgokat? Ugyan már! Főleg, hogy "zaklattuk". Már csak emiatt is kézbe kellett volna vennie a dolgokat, meg mondtuk is, hogy nem jutunk semmire. Most sem tett semmit, csak megadott egy másik e-mailt, amin elérhetem a kórházat és ennyi. Ez a cím viszont legalább élt, úgyhogy írtam nekik levelet 16.-án és kíváncsi voltam bagóznak-e rá és mikor? Azt mondta 'apám', hogy a doki kihangsúlyozta; nagyon illedelmesen írjak, mert még neki is nagyon finoman kell fogalmaznia, amikor levelet küld nekik. Na... gondoltam, ha ennyire kényes a dolog, hogy még egy háziorvost is épp'hogy válaszra méltatnak (azért ez komoly), akkor engem, mint mezei beteget vajon mennyire fognak? Bár, fel kellett tüntetnem a levélben, hogy az ő megbízásából írok, de gondoltam mi van, ha magasról tesznek majd rá, mert úgy lesznek vele, hogy ha akar valamit tudni, írjon ő? 21.-én azonban kaptam választ a kórháztól. Még mindig nem tudom a diagnózist, de legalább egy lépéssel megint közelebb kerültem hozzá. Siralmas már ez a tötymörgés! A legjobb, hogy mint kiderült; a dokim maga is megtudhatta volna rögtön, nem kellett volna másfél évig felesleges köröket futtatnia velünk, meg váratni a semmire. A főorvos (ő kezelt és diagnosztizált) válaszolt. Azt írta, hogy az adataim védelmében csak személyesen adhat felvilágosítást nekem, vagy a gyámomnak (még jó, hogy a másfél éves szarakodás alatt számtalanszor kértem az öregemet, hogy menjen be a kórházba, hátha úgy megtudja, de cseszett megtenni, inkább a dokira várt, mert az kényelmesebb volt) és hogy a háziorvosom megtekintheti a zárójelentésem másolatát egy EESZT nevű felületen keresztül. Itt pislogtam nagyokat, hogy ha ez így van, akkor mire várt másfél évig, meg miért velem íratott a kórháznak, miért nem nézte meg azon az oldalon a zárót? Ha mindjárt a lelet elkeveredése után írt volna ő (!) a kórháznak egy e-mailt, biztos, hogy felhívták volna a figyelmét arra a felületre, szóval már rég' megtudhattuk volna az eredményt! Felesleges ezen rugózni, nem is azért írtam le mindezt, csak bosszantó, hogy másfél évig futtatott minket egy olyan eredmény után, amit pár kattintással ő maga megnézhetett volna, még akkor! Feleslegesen telefonáltam, e-maileztem (és neki tudnia kellett, mivel az adatok védelmét nyilván ő is gyakorolja), mégis azt mondta, hogy megmondják majd és malmozott tovább. Személyesen nem bírtam felutazni, itt jönne képbe 'apám', aki elvileg képvisel ilyenkor és akinek kiadták volna a zárót, gyakorlatilag viszont lusta volt. Mindegy most már, a lényeg, hogy a főorvos mondta azt az EESZT nevű felületet, úgyhogy a háziorvosnak továbbítom, hogy onnan lekérheti a tudnivalókat. Jó, hogy a betegnek kell tolmácsolni két doki között... Azt mondta neki is kell az eredmény, hát akkor hajrá, most már tegye a dolgát!
Hihetetlen ez az egész. Mondtam az öregemnek, hogy koccintunk, ha kiderül végre az eredmény, mert röhejes ez a folyamatos cumi körülötte. Nem értjük, miért nem írta be a gépébe, amikor megkapta? A vasculitist nyilván nem a kisujjából rázta elő, meg ő maga mondta, hogy megkeresi a papírt. (El sem kutyulhatta volna.) Nagyon felhúztam magam és azon voltam, hogy ha ezúttal sem jutok semmire, akkor betegjogi képviselőhöz fordulok. Fontos az a lelet az akkori állapotom, meg a kórtörténet miatt is, ezért is kell kézhez kapni, de legfőképp' tudni kell melyik vasculitis boldogít. Jó lesz tudni, hogy mivel állok szemben és elvileg be is kéne neki húzni a féket, de erre mindig csak azt mondja a dokim, hogy "a szteroidot ne engedjük, mert veszélyes." Miért, ha nem avatkozunk be az nem az?! Jogom van tudni, hogy mi rombol és az sem mindegy, hogy mire számíthatok. Nyilván a prognózis függ az egyén szervezetétől is, meg az sem mindegy, hogy kap-e kezelést, de szeretnék tudni valami pontosat, mert elég hajmeresztő ez a teljes homály. A biztos szar sem olyan gáz, mint a tudatlanság és a váratlan meglepetések. A rosszullétekkor sem kéne barkochbázni, hanem tudhatnám, hogy a szarság ügyködik, vagy valami más dolog az oka. Jelenleg semmit sem tudok róla és nem túl megnyugtató így élni. A doki - és emiatt 'apám' is - a szteroid ellen van, mert "hosszútávon többet árt, mint amennyit használ", de ha nem kapok semmit, az meg kb. olyan, mintha fegyvertelenül küldenének csatába. Ez nem árt hosszútávon?! Csak egyszer kell pechesnek lenni és cseszhetem. A szteroid legalább behúzná a féket a véremben tanyázó genyáknak, szerintem a szernél is veszélyesebb hagyni azt, hogy történjenek a dolgok tovább, ahogy eddig. Kérdeztem az öregemet, hogy szerinte melyik a gázabb;

- ha enged szteroidot, vállalva ugyan a maga kockázatait és jó szar mellékhatásait, de legalább esélyt kapok a hosszabb (akár években számolható!) tünetmentességre és ezáltal a hosszabb életre

vagy

- ha hezitál tovább, a dolgok pedig az eddigi mederben folytatódnak (és elnézve az utóbbi 7 évet, ami alatt eljutottam a tolószékig, keringésleállásig, görcsrohamokig, vasculitisig, TIA-ig - hogy csak párat említsek, meg 1-2× az átjáró kapujáig - nem fogok jól járni.)

Elgondolkodott és mondta, hogy amíg nem égető a helyzet, addig nem adat szteroidot. Jó, de honnan fogja tudni, hogy mikor lesz az? Mindig utólag, vagy közben derült ki, hogy nagy volt a gebasz, meg ha erre vár, akkor egyszer beüthet egy olyan "égető gond", amiből ki sem tudnak vakarni.
Fogalmam sincs, hogy mi a jó döntés ilyenkor. Abban maradtunk, hogy ha kiderül, hogy pontosan mivel van dolgom és esetleg vészes dolgoknak nézek mellette elébe, akkor engedi a szteroidot, mert két szar dolog közül a kevésbé gázosat kell választani.
Már az is valami, hogy belement az alkalmazásába, mert eddig ágált ellene. Most is, de legalább végre felfogta, hogy van az a helyzet, amikor az is jobb, mint a semmi.

Megint foltos vagyok, az ízületeim-nyálkahártyáim-mellhártyám begyulladt, a hőemelkedés is visszatérő vendég a fos közérzettel, fejfájással, vérnyomásingadozással és egyebekkel együtt, valamint másfél kg leugrott. Pozitívum viszont, hogy még van némi étvágyam és nem gyengültem le.

A szarságok nem veszik el a kedvemet, majd túlleszek rajtuk, mint eddig. Isten velem van és segít! Örülni kell a jó dolgoknak, mert mostanában sorra érnek és feltöltöttek! Ideje volt már, hogy jöjjenek és remélem tényleg haladnak majd a házban is a teendők. A hangulatom is jó, úgy érzem, hogy minden jobbra fordul majd!

Money, money, money...

Volt most ez a nyugdíjmizéria, mi is szívtunk, mint mindenki, akit érintett, mert kifogytunk szinte mindenből, úgyhogy kellett volna vásárolni is, számlákat fizetni, stb. Reméltük, hogy ahogy ígérte a MÁK, hétfőn valóban utalnak. Aztán azt mondták, hogy talán még tegnap napközben elkezdenek mindenkinek utalni és úgy is lett. Nekünk is megérkeztek, megnyugodtunk, erre nézi az öregem az értesítő sms-t, amin mínuszban volt mindkét összeg, szóval megint leszipkázták mindkettőnk nyugdíját és még mindig van -2.000 ft. Nesze neked, várva várt pénz... A legjobb, hogy az én pénzemhez nem is nyúlhatnának, de lekapják azt is mindig. Átteteti 'apám' az én pénzemet másik számlára, hogy legalább azt ne nyúlják le. (Jó reggelt...) Azt is jó lenne tudni, hogy mi a fenére vonnak? Ő mindig, mindent elodáz, vagy tojik a dolgokra és így minden elhúzódik napokig, hetekig, hónapokig, vagy évekig. Azt mondja, hogy már vagy 15 éve vonnak tőle pénzt. 15 év alatt nem volt ideje kinyomozni az okát?! Minek várt ennyit? Talán már réges régen jogtalanul vonnak, mivel szerinte sosem halmozott fel akkora tartozást, amit máig kéne nyögni. Azt mondja, hogy inkasszót csak akkor oldanak fel, ha az ember jelzi, hogy már nincs tartozás. Ha ez így van, akkor miért nem szólt már? Az is lehet, hogy mégis tartozik valahová, csak elfelejtette, az meg szépen felgyűlt a sok év alatt. A Gabi is jól lecseszte valamelyik nap, amiért mindent halasztgat (ma nem is merte neki megmondani az inkasszót, tudja, hogy nagyon letolná), meg kifakadt, hogy sosincs pénzünk, pedig ő is mindig nyomja nekünk és hogy így ő nem tud gyűjteni. Igaza van, bár nem tudom miért adogat az öregemnek még mindig, hiszen nem az ő dolga eltartani bennünket. Most is adni fog, mert dühös, hogy putriban élünk és azt akarja, hogy haladjon a felújítás. Persze hozzátette most is, hogy így most neki megint kevesebb lesz a pénze. Nagyon kínos, de csak nekem, az öregem zokszó nélkül elfogadja. Unalmas ez az életforma, meg ez a csövi színvonal. Semmi nem halad, sosincs pénz, egyebeket le sem írok, mert elsüllyednék a szégyentől. A másik, hogy itt fagyoskodunk, mióta bejött az ősz, meg a tél, mert csak a konyhát lehet fűteni. Tegnap megmértem; 8°C van a szobámban, 'apáméban' 10! Baromira nem normális, hogy házon belül szarrá kell fagyni! A kéményt persze cseszett felhúzni a Tomi, hiába ígérte meg és a tégla is meg lett véve hozzá még a nyáron, hogy mire jön a hideg, fel lehessen húzni. Így azóta sincs kémény a jelenlegi szobám felett (mert ami eredetileg az enyém, az egyelőre lakhatatlan, nyár óta itt vagyok), szar az ablak is; hiába van külső-belső, de csak a külső csukható, meg régi, vékony üvegűek, szóval húz be a hideg rendesen. Már odatettem egy pokrócot a párkányra, de még ígyis jégverem van. Ki lesz cseréltetve, de előbb kell a kémény, mivel kell tudni fűteni. Ha nem lehet fűteni és úgy cserélnének ablakot, akkor mire végeznének mégjobban kihűlne a szoba és még csak nem is lehetne befűteni. Ha viszont felhúzzák végre a kéményt (ami elvileg februárban történik meg, de én már semmit nem hiszek el), akkor be lehet ide rakni a kiskályhát és huzatos ablak ide, vagy oda, akkor sem lesz ilyen hideg, meg a falak és a talaj is nyomja most a hideget, de akkor azok is kicsit átmelegszenek és nem ontják tovább. Nem állapot, hogy 8°C-ban legyen valaki. (Főleg akinek amúgy is tilos hidegben lenni.) Van hálózsákom, takaróm, meg téli holmim, de nem feküdhetek egész nap beburkolózva az ágyban, csak hogy ne fagyjak szét. Tegnap megelégeltem a lábfájdalmat, meg a zsibbadást, amit a fagyás okoz, úgyhogy fogtam egy téglát, megmelegítettem a sparhelten, majd beraktam a hálózsákba a lábamhoz, a zoknit lehúztam, hogy közvetlenül érje a hő a talpaimat, ráraktam őket a meleg téglára, azt' csókolom. 5-10 perc múlva meg is indult a keringés a futóműveimben és a tégla melegítette őket még további ~fél-háromnegyed órán át. Hamarabb is eszembe juthatott volna. Amíg nem lesz fűtés a szobában, addig ezt fogom csinálni.

Elvileg hétfőn visszafizetnek a nyugdíjakból és az öregem megy Pestre egy másik pénzért, de akkor is bosszantó, hogy megint vontak, meg hogy a faterom nem jár utána az okának.

Egyre jobban unom a dolgait, az igénytelenségét és mindent. Jó lenne tudni lekoccolni innen...

Most el akarja intézni a rokkantságit. Elvileg már régen kapnom kellene, csak az volt a kifogás, hogy nem volt munkaviszonyom. (Iskolás voltam a megrokkanáskor.) Állítólag igenis jár, igényelni kell és 6 hónapra visszamenőleg is megküldik. Ráugrott erre és be akarja adni a papírokat. Imádom, hogy csomó pénzem ment már és megy a levesbe, de mégis folyton nyomorgunk, meg semmire nem tudok fordítani, amire szeretnék (pl. most sem tudom lecserélni a mobilomat, aminek már vérzik a torka), nem tudtam soha félretenni sem, szóval hiába van pénzem, cseszhetem, mivel ő kezelheti és nem bírok lekoccolni sem. Kéreget a Gabitól is (vagy ha nem ő kéri, hanem a Gabi adja, akkor boldogan elfogadja), mégis mindig sír a szája, hogy szar körülmények között élünk...

Na mindegy, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a pénzekkel, mennyit fizetnek vissza.

Idén lesz esedékes az ORSZI kétévenkénti felülvizsgálata is, ami nálam az utóbbi időben igazából már csak a papírok átnézése és az az alapján történő továbbfolyósítása az ápolásinak, mert véglegesítve vagyok. Elvileg februárban már 100 ezerre emelkedik.
DE!
Át kell ide jelentkeznünk és állítólag itt újra kell igényelni az ellátást, amiről nem tudjuk, hogy magába foglalja-e az egész vizsgálatsorozatot-szakvélemények beszerzését (ami szerintem egy emeletes baromság lenne, ugyanis egy költözés miatt nem változik meg az egészségiállapot, minek kellene mindent újrakezdeni?), vagy pedig a meglévő papírokat kell itt beadni és azok alapján indítják el immár innen az ápolásit? Jó kérdés. Jó lenne, ha nem kéne elölről kezdeni az egész procedúrát.
Azt sem értem, hogy miért nem lehet azt csinálni, hogy az itteni hivatal átkéri az adataimat-papírjaimat Pestről és az alapján történik a további folyósítás?

Talán közeleg

a "nyugdíjazása" a mobilomnak? Kár, mert csípem ezt a típust, meg strapabíró jószág (akkorákat nyekkent már szerencsétlen, hála a kétbalkezes gazdájának, ám zokszó nélkül tette a dolgát tovább), de nyilván senki és semmi sem örökéletű.
A következő poszt biztos baromi "érdekfeszítő" lesz sokaknak, de ugye nem csak magamnak firkálgatok ide, hanem segítőszándék is vezérel, hiszen egyes tapasztalataim talán segítenek másoknak is. Ez a poszt is ezzel a céllal kerül ki, hiszen másnak is akadhat gondja az akkuval és hátha segít neki ez a jegyzet.
Az akkum rosszalkodik, de az öregem persze mindig okoskodik (holott gőze sincs a témáról, csak ugye ő mindig okosabb, az sem baj, hogy én jártam a témába vágó szakra...) és szerinte nyugodtan lehet összevissza töltögetni. Hiába magyarázom neki, hogy az elcseszi az akkut. Úgy is lett. Azóta hülyült meg, mióta ő is az én töltőmet használta egy ideig (mert a sajátját tönkrecseszte) és emiatt gyakran le kellett vegyem a telefonomat a töltőről, miközben még fel sem töltött, vagy fel kellett tegyem, mikor még nem merült le, hogy legyen rajta szufla, mire szükségem lesz rá, mert neki azonnal kellett és raplizott érte, így szépen el lett érve, hogy az operációs rendszer már nem tudja a valós adatokat leolvasni az akku töltöttségi szintjét illetően, szóval totál nem azt jelzi ki a telefon, ami a valós helyzet és egyszercsak elkezd lemerülni, holott a jelzés szerint még nem kellene. Először az szúrt szemet, hogy időnként 1-2 perc alatt töltött fel 5-10%-ot is, holott normális esetben 1%-nak is több perc kell. Ezzel párhuzamosan elkezdte azt is, hogy a korábban 15%-os energiaszint helyett (gyárilag annyira van kalibrálva, olyankor kéri a töltést) már 18-19%-ról elkezdett merülni, bár a töltést még mindig 15-ön jelzi be, hiába merül folyamatosan. Azt hittem, hogy valami alkalmazás zabálja le a szuflát, le is töröltem, ami úgysem kellett, meg ellenőriztem nem pörög-e valami a háttérben, de nem. Bezártam a feleslegesen futókat is, de ugyanúgy ezt játszotta.
Ha valaki ilyesmit tapasztal tehát, akkor mielőtt akkucserén gondolkodik, előbb ellenőrizze (vagy ellenőriztesse, ha nem ért hozzá) az appokat, hátha csak sok helyet foglal, vagy sok energiát fogyaszt valamelyik. Ha ez a gond, akkor annak a törlése megoldja a gondot.
Sokszor a magasra állított képernyőfényerő is meríti az akkut, érdemes lejjebb venni. A wifi/net is zabálja az energiát, szóval ajánlott kikapcsolni a wifit/kilépni a netről, ha nem használja az ember.
Ami még gyorsabb merülést okozhat, az az, ha nincs(enek) frissítve valamelyik alkalmazás(ok).
Ha nem beépített akkumulátorról van szó, akkor a hátlap leszed(et)ésével érdemes ellenőriz(tet)ni az akksi állapotát. Ha púpos, netán szivárgást látni, vagy bármi más látható problémája van, az is ludas lehet a gyors merülésben, viszont a sérült akkut tilos tovább használni, ki kell cseréltetni! Ha nincs látható sérülés, akkor még van esély az akku megmentésére (kalibrálás, stb.), de vannak külső jelek nélküli problémák is persze, ezeket viszont tényleg csak szervizben lehet kinyomoztatni.
A YouTube-ozás, meg a játékok is gyorsabb merülést okoznak.
Ez csak pár ok, de talán ezek a leggyakoribbak, azért ezeket hoztam fel. Ha viszont az összes fent említett lehetőség kizárásra került, mint az én esetemben is és tényleg gyorsan merül (pár mp alatt vált a szám), vagy hirtelen több százalékot ugrik le a szint, akkor sanszos a rendszer és az akku közti "kommunikáció" hibája, amit okozhat a már említett össze-vissza töltögetés, mivel elállítódik az érzékelő, ami a töltöttségi szintet méri és hamis adatokat küld a rendszernek, az pedig értelemszerűen nekünk is hamisan jelez, így fordulhat elő, hogy pl. 45%-ról elkezd lemerülni a mobil, vagy kikapcsol, mert valójában már lemerült, csak fals adatot mutat a töltöttségjelző és felhúzott szemöldökkel bámul az ember, hogy az hogy' lehet?
Ami még oka lehet, az az "elöregedő" operációs rendszer, ilyenkor szintén hamisak az adatok, mert olyankor rosszul olvas a rendszer.
Visszatérve:
Kezdte a 18-19%-nál merülést, majd később már huszonvalahány%-ról is merült úgy, hogy kb. 3 mp-enként csökkent 1%-ot a töltöttség, majd már harmincvalahányról is elindult így és mostanra negyvenvalahányról is csinálja, de időnként már 2-esével csökken. Ami a komoly még, hogy ha feltöltöm 100%-ra, akkor lassan merül úgy 40-ig kb. és onnantól megy le gyorsan. Ez sem állandó, van, hogy kihúzza 33-36%-ig, vagy 25-29-ig, de újabban 40-45-ről dobálja le a szuflát. Néha fogja magát és váratlanul kikapcsol, vissszakapcsoláskor meg azt mutatja, hogy lemerült. Szerencsére ez nem gyakori, inkább a gyors merülés van. Látszik, hogy azt sem tudja a rendszer, hogy hogy' is áll az akku energiaszintje, szóval ma kalibrálom (újra szinkronba hozom az akkut a rendszerrel, legalábbis ez a cél, majd kiderül bevált-e?). Ha nem, akkor új akkut kell vennem. Ha az sem jön be, akkor sajnos egy új telefon kellene.
A kalibrálást amúgy nem szabad orrba-szájba végezni (bár értelme sem volna, mivel ha gyakran kellene, az azt jelzi, hogy az akku kinyiffant, vagy az op. rendszer avult el, szóval akkor már egy új mobilt célszerűbb venni). Gyakorlatilag "kisütjük" az akksit, amivel talán sikerül újra a helyes működésre bírni, mivel a kalibrálás során újra beáll a gyári adatokra. Leírom hogyan kell akkut kalibrálni, hátha másnak is segíthetek vele. 2 módja is van, de most a rootolás nélkülit írom le (én is ezt hajtom épp' végre).
(Ja, még annyit, hogy nem javaslok letölteni Google Play áruházas "csodaappokat", amik elvileg kalibrálnak, mert nem megbízható adatokat küldenek az akkuról, némelyik akár 20-30%-os különbséget mutat.)
A kalibrálás lényege, hogy az akkut "emlékeztetjük" a gyári állapotra (jó esetben ez meg is történik, vagy legalább javul a helyzet) és nem fog tovább meglepetéseket okozni; az energiaszintjelző a valós százalékot mutatja újra és a merülés is szinkronban lesz vele.
Hogyan kell csinálni a kalibrálást?
1.) A mobilt le kell meríteni teljesen (ha elkezdi a gyors merülést, akkor is hagyni merülni), amíg ki nem kapcsol magától. Ezt a tökig merülést amúgy nem szeretik a mai lítiumion akkuk, ezért tényleg csak jó okkal - mint a kalibrálás - szabad kitenni ennek. Szóval ha lemerült és emiatt kikapcsolt a mobil, akkor vissza kell kapcsolni és hagyni, hogy újra kikapcsoljon (ez másodpercek alatt be is fog következni).
2.) A kikapcsolt telefont töltőre kell tenni és addig tölteni, amíg 100%-ot mutat (vagy kinek-hogyan jelzi, a lényeg, hogy teljes töltöttséget jelezzen).
3.) Le kell venni a töltőről, ha fullon van és bekapcsolni, majd újraindítani. (Nem kikapcsolni, hanem újraindítani!)
4.) Ha újraindult, akkor el kell kezdeni lemeríteni (bármivel; játék, net, akármi), megint 0-ra kell meríteni, hogy magától kikapcsoljon és amikor ez megtörtént, újra feltölteni teljesen.
Ennyi.
Jó esetben ettől az eljárástól a helyükre kerülnek a dolgok és újra jó - vagy sokkal jobb, mint a művelet előtt - lesz az akku, de persze ez sem végleges "gyógymód", előbb-utóbb tönkremegy.
Remélem tudtam segíteni annak, aki hasonló cipőben jár és olvassa a posztot. Épp' a kalibrálás közben írtam mindezt, mert merítem a telefont a második kör töltés előtt és addig legalább hátha hasznos infókat adhattam a hasonló cipőben járóknak.
Nem tudom, hogy beválik-e majd, mindenesetre bízom benne. Kiderül estére.
Másnak is sikert kívánok, ha ehhez a módszerhez kell folyamodnia!