Volt most ez a nyugdíjmizéria, mi is szívtunk, mint mindenki, akit érintett, mert kifogytunk szinte mindenből, úgyhogy kellett volna vásárolni is, számlákat fizetni, stb. Reméltük, hogy ahogy ígérte a MÁK, hétfőn valóban utalnak. Aztán azt mondták, hogy talán még tegnap napközben elkezdenek mindenkinek utalni és úgy is lett. Nekünk is megérkeztek, megnyugodtunk, erre nézi az öregem az értesítő sms-t, amin mínuszban volt mindkét összeg, szóval megint leszipkázták mindkettőnk nyugdíját és még mindig van -2.000 ft. Nesze neked, várva várt pénz... A legjobb, hogy az én pénzemhez nem is nyúlhatnának, de lekapják azt is mindig. Átteteti 'apám' az én pénzemet másik számlára, hogy legalább azt ne nyúlják le. (Jó reggelt...) Azt is jó lenne tudni, hogy mi a fenére vonnak? Ő mindig, mindent elodáz, vagy tojik a dolgokra és így minden elhúzódik napokig, hetekig, hónapokig, vagy évekig. Azt mondja, hogy már vagy 15 éve vonnak tőle pénzt. 15 év alatt nem volt ideje kinyomozni az okát?! Minek várt ennyit? Talán már réges régen jogtalanul vonnak, mivel szerinte sosem halmozott fel akkora tartozást, amit máig kéne nyögni. Azt mondja, hogy inkasszót csak akkor oldanak fel, ha az ember jelzi, hogy már nincs tartozás. Ha ez így van, akkor miért nem szólt már? Az is lehet, hogy mégis tartozik valahová, csak elfelejtette, az meg szépen felgyűlt a sok év alatt. A Gabi is jól lecseszte valamelyik nap, amiért mindent halasztgat (ma nem is merte neki megmondani az inkasszót, tudja, hogy nagyon letolná), meg kifakadt, hogy sosincs pénzünk, pedig ő is mindig nyomja nekünk és hogy így ő nem tud gyűjteni. Igaza van, bár nem tudom miért adogat az öregemnek még mindig, hiszen nem az ő dolga eltartani bennünket. Most is adni fog, mert dühös, hogy putriban élünk és azt akarja, hogy haladjon a felújítás. Persze hozzátette most is, hogy így most neki megint kevesebb lesz a pénze. Nagyon kínos, de csak nekem, az öregem zokszó nélkül elfogadja. Unalmas ez az életforma, meg ez a csövi színvonal. Semmi nem halad, sosincs pénz, egyebeket le sem írok, mert elsüllyednék a szégyentől. A másik, hogy itt fagyoskodunk, mióta bejött az ősz, meg a tél, mert csak a konyhát lehet fűteni. Tegnap megmértem; 8°C van a szobámban, 'apáméban' 10! Baromira nem normális, hogy házon belül szarrá kell fagyni! A kéményt persze cseszett felhúzni a Tomi, hiába ígérte meg és a tégla is meg lett véve hozzá még a nyáron, hogy mire jön a hideg, fel lehessen húzni. Így azóta sincs kémény a jelenlegi szobám felett (mert ami eredetileg az enyém, az egyelőre lakhatatlan, nyár óta itt vagyok), szar az ablak is; hiába van külső-belső, de csak a külső csukható, meg régi, vékony üvegűek, szóval húz be a hideg rendesen. Már odatettem egy pokrócot a párkányra, de még ígyis jégverem van. Ki lesz cseréltetve, de előbb kell a kémény, mivel kell tudni fűteni. Ha nem lehet fűteni és úgy cserélnének ablakot, akkor mire végeznének mégjobban kihűlne a szoba és még csak nem is lehetne befűteni. Ha viszont felhúzzák végre a kéményt (ami elvileg februárban történik meg, de én már semmit nem hiszek el), akkor be lehet ide rakni a kiskályhát és huzatos ablak ide, vagy oda, akkor sem lesz ilyen hideg, meg a falak és a talaj is nyomja most a hideget, de akkor azok is kicsit átmelegszenek és nem ontják tovább. Nem állapot, hogy 8°C-ban legyen valaki. (Főleg akinek amúgy is tilos hidegben lenni.) Van hálózsákom, takaróm, meg téli holmim, de nem feküdhetek egész nap beburkolózva az ágyban, csak hogy ne fagyjak szét. Tegnap megelégeltem a lábfájdalmat, meg a zsibbadást, amit a fagyás okoz, úgyhogy fogtam egy téglát, megmelegítettem a sparhelten, majd beraktam a hálózsákba a lábamhoz, a zoknit lehúztam, hogy közvetlenül érje a hő a talpaimat, ráraktam őket a meleg téglára, azt' csókolom. 5-10 perc múlva meg is indult a keringés a futóműveimben és a tégla melegítette őket még további ~fél-háromnegyed órán át. Hamarabb is eszembe juthatott volna. Amíg nem lesz fűtés a szobában, addig ezt fogom csinálni.
Elvileg hétfőn visszafizetnek a nyugdíjakból és az öregem megy Pestre egy másik pénzért, de akkor is bosszantó, hogy megint vontak, meg hogy a faterom nem jár utána az okának.
Egyre jobban unom a dolgait, az igénytelenségét és mindent. Jó lenne tudni lekoccolni innen...
Most el akarja intézni a rokkantságit. Elvileg már régen kapnom kellene, csak az volt a kifogás, hogy nem volt munkaviszonyom. (Iskolás voltam a megrokkanáskor.) Állítólag igenis jár, igényelni kell és 6 hónapra visszamenőleg is megküldik. Ráugrott erre és be akarja adni a papírokat. Imádom, hogy csomó pénzem ment már és megy a levesbe, de mégis folyton nyomorgunk, meg semmire nem tudok fordítani, amire szeretnék (pl. most sem tudom lecserélni a mobilomat, aminek már vérzik a torka), nem tudtam soha félretenni sem, szóval hiába van pénzem, cseszhetem, mivel ő kezelheti és nem bírok lekoccolni sem. Kéreget a Gabitól is (vagy ha nem ő kéri, hanem a Gabi adja, akkor boldogan elfogadja), mégis mindig sír a szája, hogy szar körülmények között élünk...
Na mindegy, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a pénzekkel, mennyit fizetnek vissza.
Idén lesz esedékes az ORSZI kétévenkénti felülvizsgálata is, ami nálam az utóbbi időben igazából már csak a papírok átnézése és az az alapján történő továbbfolyósítása az ápolásinak, mert véglegesítve vagyok. Elvileg februárban már 100 ezerre emelkedik.
DE!
Át kell ide jelentkeznünk és állítólag itt újra kell igényelni az ellátást, amiről nem tudjuk, hogy magába foglalja-e az egész vizsgálatsorozatot-szakvélemények beszerzését (ami szerintem egy emeletes baromság lenne, ugyanis egy költözés miatt nem változik meg az egészségiállapot, minek kellene mindent újrakezdeni?), vagy pedig a meglévő papírokat kell itt beadni és azok alapján indítják el immár innen az ápolásit? Jó kérdés. Jó lenne, ha nem kéne elölről kezdeni az egész procedúrát.
Azt sem értem, hogy miért nem lehet azt csinálni, hogy az itteni hivatal átkéri az adataimat-papírjaimat Pestről és az alapján történik a további folyósítás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése