Karácsony és egyebek

Apámat egész nap nem látom, mert hol a volt barátnőjénél robotol, hol a szomszédunknál. Nekünk is ünnep van - lenne. Mondtam neki, hogy ne hagyja magát kihasználni, de azzal jött, hogy muszáj, mert drága ajándékot kapott a barátnőjétől, az enyémbe is besegített, meg ő segít sokszor pénzben és hogy a Kriszéknek is segítenie kell, mert ő majd jön megcsinálni a díszoszlopot, szóval most kötelezően ugrál nekik. Nem értem miért hagyatkozik ennyire másokra és akkor csodálkozik, hogy madzagon rángatja mindenki. Ha szólok, hogy álljon a sarkára, akkor támad. Stresszel, mint az állat, mert nem tudja hová kapjon, mindenhonnan várják, hogy majd robotol nekik és a ronyózással engem is idegesít. Itt pattogott nekem, hogy a töke tele van, hogy ugráltatják. Mondom mert hagyod, azért! A fát csak ma este díszítettük fel, nem volt itthon, nem töltöttük együtt a szentestét. Hol itt volt pár órát, hol ott, haza csak pillanatokra jött, aztán kötelezően menni kellett szomszédolni, meg le kellett menni a volt barátnőjéhez, mindezt azért, hogy átadják közösen az ajándékokat, aztán ők beszélgessenek, én meg üljek, mert egymásba vannak merülve állandóan, nem figyelnek a környezetükre, szóval halálra untam magam órákig. Semmiféle Karácsonyi hangulat nincs itthon, ha nem látnám a fát nem tudnám, hogy Karácsony van. Ilyenkor illene visszavenni az évközbeni rohanásból és figyelni egymásra egy kicsit jobban. A tesómnak híre-hamva sincs, apám nem is akarja megkeresni, azt mondja ha a Cintia leszar minket, akkor ő minek keresse? (Bravo! Főleg hogy miatta koccolt le...) Ha ő nem is kíváncsi a saját lányára én azért szeretném tudni, hogy él-e. Sanszos, hogy ez fordítva nincs így, de nem érdekel. Apám szerint ha meghalt volna azt már tudnánk, mert értesítettek volna minket. Ettől még jó volna tudni, hogy mi van vele.

A Karácsony lapos. Nem vagyok gyerek, már értem a lényegét és pont az hiányzik, nem az ajándék. Abból kaptam, de figyelemből, szeretetből megint nem. Most apám magyarázna, hogy milyen hálátlan vagyok, ugyanis 10.000-ért (vagyis 5-ért, mert felesbe vették a volt barátnőjével) vett nekem egy repülőgépmakettet. Ezt én értékelem is, de jólesne, ha érezném a szeretetet. Nem vártam el az ajándékot, de ha kaptam volna egy jó beszélgetést, jólesett volna, vagy itthon lett volna szenteste legalább. Örült a horgászholminak, meg étcsokit is kapott. Tőlem ennyi telt, a spórolt pénz többre nem futotta, mert a Gabinak is vettem ajándékot, de nem is a tárgyi dolgok a lényeg, csak manapság már a Karácsony is anyagias ünnep lett. Én majd kapok egy monitort a jövőhónapban, kaptam egy DVD lejátszót (apámé volt, de jó állapotban van.) Kaptam egy kis nassolnivalót és a legnagyobb örömöt a repülőmakett okozta. Egy Antonov 225 típusú gép, ami a nagy kedvencem. Az igazi példányból csak egyetlen darab készült el, még ma is repül és jó volna egyszer elcsípni Ferihegyen. Sajnos ritkán jön erre. Ez a makett nagy örömöt okoz, jól megnéztem tüzetesen, megvan mindene. A pitot csövek nincsenek rajta, mert túl apró lenne. Fáj a fogam egy nagyobbra, de annak borsosabb az ára, úgyhogy arra gyűjtögetek majd. Mennyit tudok pofázni a gépekről. :-D

Ez az ukrán óriás 80 m hosszú, 18 m magas és 285.000 kg, szóval joggal viseli az óriás nevet.

Az igazi és a modellem:

Más dolgok:
Túl sok az inger és zsong az agyam, de most már nem lesz átjáróház, meg ekkora káosz, szóval jobb lesz.

Mennem kellett volna ortopédiai kontrollra és kiment a fejemből, pedig rajta van a papíron. Januárban sűrű lesz a program, kell menni nefrológiára (a vesémnek pacsi, mert nyugton van, 1-2 hónapja nem volt gond), meg majd ugye a kontroll vérvételre és ha szar, akkor trafóra is és nem tudom, hogy az ortopédiára mikor kapok új időpontot, gondolom majd csak február-márciusban, ismerve a rendszert.

Rendes volt a Gabi, kisegített és tudtunk kiváltani legalább egy-két gyógyszert. Remélhetőleg lesz közgyógy, de mikor... az előzőre is hónapokat vártunk.

Sajnos az infúzió most sem válik be, nemhogy nem javult semmi, de napok óta alig van keringés a lábaimban. Szerintem csak annyi van, amennyi még életben tartja a szöveteket, mert nincs látható károsodás, de az bizonyos, hogy gyérül kering a vér, mert lilás itt-ott, meg jeges hideg az egész lábam, combig. Napok óta. Néha érzem, ahogy megindul a vér, aztán újra pang, feszít, majd' lefagy és zsibbad. Néha már levágnám a lábamat úgy fáj, meg idegesít az az idegenség érzés, mintha félig nem is az enyém volna, de addig jó míg van lábam, akármilyen is. A kezem is lilul-vörösödik-fehéredik, fáj mint az állat, néha alkarig olyan érzés, mintha felvágták volna.

Az étvágyam fos, bár vannak napok, amikor összezabálok mindenfélét. Ami az édességeket illeti, már egy édességgyár tűnt el bennem az utóbbi időben. Megy a kaja is, meg csinálgatom magamnak a gyümölcssalátákat, szívesen eszem őket, a zöldséggel szintén így vagyok, mennek a joghurtok, tej, sajt, szóval nem csak az édesség megy. Ami megvan még, azt később eszem meg és beosztva, de tényleg rengeteg fogyott el és még ígyis 60,5 kg vagyok, mert a felszívódási zavar miatt nem bírok hízni, ha megy is, akkor csak fél, meg 1 kg, az lóf@$z.

Bukta van!

Nem akartam már ezzel a témával foglalkozni, de most ismét felbosszantott az ügy, mivel rájöttem, hogy ki volt a névtelen kommentelő és nem néztem volna ki az illetőből ezt a sunyiságot. Szerintem nem tudtad, hogy rájövök, vagy csak nem érdekelt, mindenesetre lebuktál és megvan a véleményem rólad. Nem írom le a nevedet, de ha olvasod - van egy érzésem, hogy igen, mert ismerlek - akkor úgyis tudni fogod a mondandóim alapján, hogy tényleg tudom, hogy ki vagy, mondjuk ez már nem oszt nem szoroz, de elmondom, hogy mit gondolok. Mivel megszüntettél minden elérhetőségedet, amit ismertem - felesleges volt, mert ezek után úgysem keresnélek már -, így csak itt tudok neked írni, pedig ehhez senkinek nincs köze, viszont legalább tanulópénz lesz másoknak is, hogy vigyázni kell, hogy kiben bízik meg az ember. Nem is sejtettem, hogy te voltál a névtelen kommentelő, mert nem ilyennek ismertelek meg. Már kezdtem volna elfelejteni ezt a dolgot, mert gondoltam, úgysem derül ki, ki volt az. Gyanútlan voltam, írtam neked, de visszadobta a leveleimet a Gmailed. Nem is szóltál, hogy bajod van velem, fogtad és eltűntél, szó nélkül. Ez milyen dolog? Most már értelmet nyert, hogy miért is vetted magadra azt a mondatomat, hogy "voltak, akik rám untak". Ezek szerint te azt hihetted ezt olvasva, hogy én már észrevettem, hogy nem tudlak elérni és biztos rád céloztam a bejegyzésben. Elárulom, hogy egyrészt én nem vagyok sunyi, másrészt akkor még fogalmam sem volt, hogy te vagy, mert nem néztem volna ki belőled. Tegnap vettem észre, hogy sehol nem tudlak elérni, szóval ezzel is lebuktattad magad. Mindegy, nem izgat már, mert vannak, akik legalább tényleg ismernek, nem csak feltételeznek rólam valamit, meg nem támadnak le kérdezés nélkül. Ők BARÁTOK. Ahogy kihangsúlyoztad a kommentedben. Nem mertél, vagy nem volt benned annyi becsület, hogy a Gmailedből küldj levelet, megszüntetted és egyszerűbb volt ide írni, névtelenül, azt hitted, hogy nem bírom összerakni a képet. Azt hitted, hogy olyan hülye vagyok, hogy nem jövök rá, hogy te vagy, miután eltűntél, aztán megszüntetted a Gmail fiókodat is? Ismerlek, te magad árultad el nekem egyszer, hogy amikor valakire berágsz, mindig leváltod a Gmail fiókodat és törlöd magad mindenhonnan, megszüntetsz minden elérhetőséget, hogy többet ne érjen el. Ezzel buktattad le magad. Aljas dolog volt ilyen sunyin viselkedni, miért nem lehetett megmondani, hogy valami bajod van? Akkor változtattam volna, vagy ha nem kértél volna belőlem tovább, egy szavadba került volna csak. Elég gyerekesen kezelted le a helyzetet. Egy felnőtt ember őszintén elmondja, ha gond van, nem sunyiskodik és azt mered mondani, hogy nem érezted, hogy barátok lennénk? Bántottalak valamikor? Nem hallgattalak meg? Nem beszélgettünk? Nem kérdeztem meg, hogy hogy' vagy? Nem adtam tanácsot? Ha nem is írtam minden nap, másnap akkor is írtam, meg tudattam mindig, hogy nem vagyok jól, talán késni fog a válasz, de nem felejtettelek el. Mégis mit kellett volna még tennem? Nem jelezted, hogy nem jó így, továbbra is kerestél és vártad azt is, hogy én is keresselek, amit meg is tettem és nem szóltál, hogy valami nem jó. Te mondod azt rám, hogy nem vagyok őszinte? Mégis miből vontad ezt le? Aki nem volt őszinte, az te voltál, mert végig ültél a problémákon, amik belőlem származtak, nem is szóltál, hogy bajod van velem, aztán most fogtad, egyik napról a másikra eltűntél és itt hoztad a tudomásomra, elég bosszantó stílusban, hogy elég volt belőlem. Akkor ki az, aki nem őszinte? Egy szóval sem említetted, hogy valami gond van, továbbra is beszélgettünk. Ja igen, a másik: mégis mi volt az, amiből te azt vetted le, hogy én nem voltam veled őszinte? Kíváncsi lennék. Elég gusztustalan, amit tettél. Mindegy, legalább tudom, hogy hányadán is álltunk valójában. Ki tudja mióta játszottad már meg azt, hogy jól elbeszélgetünk, miközben dagadt benned a düh, velem szemben. Ilyen 'őszinte barátra' nincs szükségem nekem sem. Mindezt megspórolhattuk volna, ha már akkor jelzed, hogy valami baj van, mikor érezted. Akkor megbeszéltük volna, vagy ha nem megoldható, akkor elengedtük volna egymást, békében. Miért volt jó így bonyolítani a helyzetet, hogy névtelenségbe burkolózol, meg eltűnsz szó nélkül? Ha nem rakom össze a kis részletekből a képet, akkor most sem tudnám, hogy te voltál. Van neked lelkiismereted? Te nem is ismertél meg, mert kinézted volna belőlem, hogy itt célozgatok rád abban a bejegyzésben. Az meg a másik... miért nem lehetett kérdezni, hogy kire gondoltam? Mindegy, jobb így, mert ez a kis részlet is segített kirakni a képet, hogy ki is rejtőzik a névtelenség mögött. Már nem érdekel a téma, csak le akartam zárni, meg tudatni akartam veled, hogy tudom ki vagy, nem vágtad át a fejemet, hiába sunyítottál névtelenül. Ha van lelkiismereted, beszélgess majd el vele.

Kontrollok + optimizmus

11-re kellett mennem a kórházba és negyed 10-kor riadtam fel, pedig nem szokásom az elalvás. Mentem zuhanyozni, de nem volt víz a fürdőben. Gondoltam jól van, majd a konyhában a mosogatónál engedek a műanyag lavórba és megmosakszom. Aha, onnan sem jött víz. :-D Biztos karbantartottak és elzárták. Ekkor már kb. fél 10 lehetett és 10-kor kellett indulnom. Volt egy 2 literes, szénsavmentes ásványvíz a hűtő mellett, úgyhogy azt öntögettem melegítettem meg és megmosakodtam. Kapkodtam, mert még a kutyát is le kellett vinnem, meg enni is kellett, pedig a tervem eredetileg az volt, hogy felkelek 7-kor és lesz kényelmesen időm mindenre. Nem emlékszem, hogy csörgött az ébresztő, szerintem fel sem keltem rá. 10 után 10 perccel léptem ki az ajtón, de mivel mindig később hívnak be, így nem volt gond. Odaértem 11 után pár perccel és még várnom is kellett negyedórát. Kikérdezett a doki, meg a paksamétámat lapozgatta, aztán kesztyű-zokni-cipő le. Rátette a lábfejemre-lábszáramra-bokámra a sztetoszkópját és mondta, hogy nincs keringés. Persze nem állandóan hiányzik belőle, különben már nem volna lábam, csak elégtelen, néha meg teljesen leáll és olyankor mintha szét akarna robbanni a lábam, mert a pangó vér feszíti az ereket, marha fájdalmas tud lenni és néha órákig is eltart. Rettenetesen hideg és mindenféle színben játszik, amikor érgörcs van benne. Elkezdte piszkálni a talpamat, meg a lábujjaimat, visszajelzést nem mindig kapott tőlük (megjegyezte, hogy kissé merev a bal lábam, ami nekem is feltűnt), aztán mondtam, hogy a lábszáramon egy rész érzéketlen. Nézegette, fogdosta, majd tűvel megbökdöste. Mondtam neki, hogy neuropátiám van, lehet-e attól, vagy a keringéstől? Azt mondta, hogy a neuropátia is lehet az ok, mert ha a keringés okozná, akkor az a terület már elhalt volna ennyi idő alatt - már vagy 2 hete fedeztem fel, hogy nem érzékel az a terület. Valami olyasmit mondott anno a neurológus, hogy az agyon, meg a gerincen kívül lévő idegek károsodnak és vagy nem érzékel az ember, vagy túlérzékel dolgokat. Beszéltünk a gyógyszerről, mondtam, hogy nem használ. "És az infúzió?" Mondom az sem. Széttárta a karjait és mondta, hogy több lehetőség nincs, viszont valamit kell csinálni, folytatjuk az infúziózást is, hátha legalább szinten tartja a jelenlegi állapotot. Hétfőtől-péntekig mennem kell megint egy kanyarra, mert szerinte így előbb-utóbb levágják a lábaimat. Na, azt nem fogom megvárni. Most nem kezdek részletekbe, hogy melyik napon merre jártam és ott mennyit vártam, mert unalmas lenne, csak a lényegeket jegyzem le.

Immunológia: a szokásos módon vámpírosdit játszottak és jól megcsapoltak, az eredményre szokott módon várnom kell.

Kardiológia: sima, aztán terheléses EKG volt. A terheléses eredménye fos, a sima eredménye a szokásos.

Ortopédia: A bal lábamban beszűkült pár ízület mozgása.

Majd a vesémet is meglesik, csak el kell jutnom a Nefrológiára.


Marhára szédültem, meg pattogott a fejem. Itthon is van ilyen, de a vérnyomásmérőm néha megmakacsolja magát és nem mér, vagy lehetetlen értéket ír ki, szóval nem mindig tudom meg, hogy mi a pálya. Most a nővér megmérte és 160/90 volt.


Összegezve: az érsebész nem örült és az immunológián sem örültek, bár még a véreredmény is hátravan. A sima EKG jó volt, csak a szokásos kis félreütések voltak. Majd a továbbiakról is írok, ha túl leszek azokon a vizsgálatokon is. Nem vészes a helyzet; vesém nem fáj, úgyhogy talán oké - majd kiderül még, étvágyam most van, közérzetem változó. Vérnyomás és keringés nem oké, szív terhelésre szar. Az erőnlétem változó, volt nemrég egy időszak, mikor nagyon sokat aludtam, nuku étvágy, meg erő, ám most ez elmúlt. Még mindig 60,5 kg vagyok, de mivel ennél kevesebb is voltam már, így ennek is a jó oldalát nézem. A cél mindig az nekem is, a dokiknak is, meg minden hozzám hasonló embernek, hogy a jelenlegi szintet fenntartsuk, közös munkával. Nem a romlót nézem, hanem a stagnálót. Úgy kell csinálni, hogy stagnáljanak mégtovább és a most romló is stagnáljon majd. Amíg van jó oldal, addig azt kell figyelni, arra kell koncentrálni. Mintha feltöltöttek volna elszántsággal és bátorsággal, valószínűleg ez így is történt a Jóisten és a barátok jóvoltából.

Mekk Elek ismét alkotott :-D

Napok óta mondja, hogy hoz egy monitort, hogy megnézzük mi a fene van a gépemmel, mert befagyott, aztán mikor újraindítottam eltűntek az ikonok és azóta apám laptopját használom. Sosem jött a megbeszélt időben, nekem meg a halálom, mikor felrúgnak valami tervet, időpontot, egyáltalán a változások nagyon tudnak zavarni. Most váratlanul betoppant, aztán kihúzgálta a laptopot, meg az én gépemnél ügyködött, nem hagyta, hogy én csináljam. Rossz zsinórokat húzott ki, meg tekert mindent össze-vissza és már vigyorogtam, mert eszembejutott az a legendás falfúró akciója, amikor sorra bakizott. :-D Be akarta kapcsolni a gépemet és lesett, hogy mér' nem indul? Mondom kihúztad... "Jaaa, a monitort akartam." Itt már fojtogatott a röhögés, aztán azzal az egérrel kattintgatott, ami a laptopba volt bedugva, de az ki volt kapcsolva. :-D Na, végül összedugott mindent és vártuk a csodát. Semmi baja nem volt a gépnek! Úgy rakta össze, hogy a monitor a földön volt és lehajolt érte, aztán mikor megemelte, leesett a talpa. Ő fogta a monitort, én próbáltam a helyére illeszteni a talpat, aztán felrakta az íróasztalra és mikor hátralépett, rálépett az egérre, mert azt is a földre rakta, majdnem eltanyált rajta. Itt is majdnem felröhögtem. :-P A gép működött, ő elment és elvitte a monitoromat, hogy majd megszerelteti. Gondoltam magamban Isten mentsen attól, mert ha hasonló Mekk Elek figura nyúl hozzá, akkor annak harangoztak. Örültem, hogy működik a gépem és chatelni akartam, amikor pár mondat után valami szag megcsapta az orromat, aztán hallottam valami cirregést. Felálltam, odahajoltam a monitor tetejéhez és hallottam, hogy valami kattog-pattog benne. Megszagoltam és égett bakelit, műanyag, meg mindenféle szaga volt. Kikapcsoltam, mielőtt a pofázmányomba robban az egész. Az sem normális, hogy magát veszélyezteti a Krisz és olyan flexszel dolgozik, aminek inog a feje, meg úgy szerel vezetéket, hogy nem kapcsolja le a villanyórát, de hogy másnak olyan monitort ad oda, ami felrobbanhat, az komoly. Mutatom apámnak a monitort, hogy szagolja csak meg, erre ő "b@szd meg, jó hogy nem robbant fel!" :-D Megkönnyebbültem, hogy jó a gépem, legalábbis most zokszó nélkül működött. Lassú, mert már újra kéne rakni, viszont beszívtam, mert nincs most monitorom. Apám azt mondta, hogy itt a laptop, aztán majd veszünk nekem is egyet.