Karácsony és egyebek

Apámat egész nap nem látom, mert hol a volt barátnőjénél robotol, hol a szomszédunknál. Nekünk is ünnep van - lenne. Mondtam neki, hogy ne hagyja magát kihasználni, de azzal jött, hogy muszáj, mert drága ajándékot kapott a barátnőjétől, az enyémbe is besegített, meg ő segít sokszor pénzben és hogy a Kriszéknek is segítenie kell, mert ő majd jön megcsinálni a díszoszlopot, szóval most kötelezően ugrál nekik. Nem értem miért hagyatkozik ennyire másokra és akkor csodálkozik, hogy madzagon rángatja mindenki. Ha szólok, hogy álljon a sarkára, akkor támad. Stresszel, mint az állat, mert nem tudja hová kapjon, mindenhonnan várják, hogy majd robotol nekik és a ronyózással engem is idegesít. Itt pattogott nekem, hogy a töke tele van, hogy ugráltatják. Mondom mert hagyod, azért! A fát csak ma este díszítettük fel, nem volt itthon, nem töltöttük együtt a szentestét. Hol itt volt pár órát, hol ott, haza csak pillanatokra jött, aztán kötelezően menni kellett szomszédolni, meg le kellett menni a volt barátnőjéhez, mindezt azért, hogy átadják közösen az ajándékokat, aztán ők beszélgessenek, én meg üljek, mert egymásba vannak merülve állandóan, nem figyelnek a környezetükre, szóval halálra untam magam órákig. Semmiféle Karácsonyi hangulat nincs itthon, ha nem látnám a fát nem tudnám, hogy Karácsony van. Ilyenkor illene visszavenni az évközbeni rohanásból és figyelni egymásra egy kicsit jobban. A tesómnak híre-hamva sincs, apám nem is akarja megkeresni, azt mondja ha a Cintia leszar minket, akkor ő minek keresse? (Bravo! Főleg hogy miatta koccolt le...) Ha ő nem is kíváncsi a saját lányára én azért szeretném tudni, hogy él-e. Sanszos, hogy ez fordítva nincs így, de nem érdekel. Apám szerint ha meghalt volna azt már tudnánk, mert értesítettek volna minket. Ettől még jó volna tudni, hogy mi van vele.

A Karácsony lapos. Nem vagyok gyerek, már értem a lényegét és pont az hiányzik, nem az ajándék. Abból kaptam, de figyelemből, szeretetből megint nem. Most apám magyarázna, hogy milyen hálátlan vagyok, ugyanis 10.000-ért (vagyis 5-ért, mert felesbe vették a volt barátnőjével) vett nekem egy repülőgépmakettet. Ezt én értékelem is, de jólesne, ha érezném a szeretetet. Nem vártam el az ajándékot, de ha kaptam volna egy jó beszélgetést, jólesett volna, vagy itthon lett volna szenteste legalább. Örült a horgászholminak, meg étcsokit is kapott. Tőlem ennyi telt, a spórolt pénz többre nem futotta, mert a Gabinak is vettem ajándékot, de nem is a tárgyi dolgok a lényeg, csak manapság már a Karácsony is anyagias ünnep lett. Én majd kapok egy monitort a jövőhónapban, kaptam egy DVD lejátszót (apámé volt, de jó állapotban van.) Kaptam egy kis nassolnivalót és a legnagyobb örömöt a repülőmakett okozta. Egy Antonov 225 típusú gép, ami a nagy kedvencem. Az igazi példányból csak egyetlen darab készült el, még ma is repül és jó volna egyszer elcsípni Ferihegyen. Sajnos ritkán jön erre. Ez a makett nagy örömöt okoz, jól megnéztem tüzetesen, megvan mindene. A pitot csövek nincsenek rajta, mert túl apró lenne. Fáj a fogam egy nagyobbra, de annak borsosabb az ára, úgyhogy arra gyűjtögetek majd. Mennyit tudok pofázni a gépekről. :-D

Ez az ukrán óriás 80 m hosszú, 18 m magas és 285.000 kg, szóval joggal viseli az óriás nevet.

Az igazi és a modellem:

Más dolgok:
Túl sok az inger és zsong az agyam, de most már nem lesz átjáróház, meg ekkora káosz, szóval jobb lesz.

Mennem kellett volna ortopédiai kontrollra és kiment a fejemből, pedig rajta van a papíron. Januárban sűrű lesz a program, kell menni nefrológiára (a vesémnek pacsi, mert nyugton van, 1-2 hónapja nem volt gond), meg majd ugye a kontroll vérvételre és ha szar, akkor trafóra is és nem tudom, hogy az ortopédiára mikor kapok új időpontot, gondolom majd csak február-márciusban, ismerve a rendszert.

Rendes volt a Gabi, kisegített és tudtunk kiváltani legalább egy-két gyógyszert. Remélhetőleg lesz közgyógy, de mikor... az előzőre is hónapokat vártunk.

Sajnos az infúzió most sem válik be, nemhogy nem javult semmi, de napok óta alig van keringés a lábaimban. Szerintem csak annyi van, amennyi még életben tartja a szöveteket, mert nincs látható károsodás, de az bizonyos, hogy gyérül kering a vér, mert lilás itt-ott, meg jeges hideg az egész lábam, combig. Napok óta. Néha érzem, ahogy megindul a vér, aztán újra pang, feszít, majd' lefagy és zsibbad. Néha már levágnám a lábamat úgy fáj, meg idegesít az az idegenség érzés, mintha félig nem is az enyém volna, de addig jó míg van lábam, akármilyen is. A kezem is lilul-vörösödik-fehéredik, fáj mint az állat, néha alkarig olyan érzés, mintha felvágták volna.

Az étvágyam fos, bár vannak napok, amikor összezabálok mindenfélét. Ami az édességeket illeti, már egy édességgyár tűnt el bennem az utóbbi időben. Megy a kaja is, meg csinálgatom magamnak a gyümölcssalátákat, szívesen eszem őket, a zöldséggel szintén így vagyok, mennek a joghurtok, tej, sajt, szóval nem csak az édesség megy. Ami megvan még, azt később eszem meg és beosztva, de tényleg rengeteg fogyott el és még ígyis 60,5 kg vagyok, mert a felszívódási zavar miatt nem bírok hízni, ha megy is, akkor csak fél, meg 1 kg, az lóf@$z.