Az egyik tervem az edzés újrakezdése. Mindig látom magamat, de ahogy bejött a jó idő és vele a póló+rövidgatya, megint konstatáltam, hogy milyen ocsmány fazonom lett az évek alatt. Sose' voltam Arnold Schwarzenegger - nem is az a cél -, de zavar a pálcikaember kinézet 26 évesen, meg nem árt azért némi hús és izom az emberre. Régebben volt rajtam annyi, amennyi kellett egy átlagos külsőhöz és azt karban is tartottam. Most is ezt szeretném elérni, mert nézzek már ki úgy, mint egy ember, ne pedig egy régészeti lelet, meg sokszor érzem az izomvesztés hátrányait. Van valamennyi, de azzal kb. semmire nem megyek már, pl. a kerekesszéket sem tudom pár percnél tovább hajtani. Benne van a szar szívem is, de inkább az, hogy alig maradt karizmom (is). Nem csak a kór a hibás, hanem a lustaságom is, mert ha nem hanyagolom el az edzést, akkor talán nem zabált volna le annyit, mivel folyamatosan építettem volna vissza, amit elsorvasztott. Most ehetem, amit főztem, mert sokkal nehezebb lesz visszaépíteni, de nem tántorít el. Fokozatosan fogok edzeni, mellette a fehérjebevitelre is odafigyelek, aztán majd meglátom mi lesz. Jövőre már csak látszik majd valami, ha kicsi is, de a mostaninál csak jobb lehet a helyzet. Amúgy is muszáj valami kondimnak lenni, mert nem hagyhatom teljesen leépülni az izmaimat, meg nem lehetek eltunyulva sem.
Tervben van a pszichodokilátogatás is már mióta. (Gyűlölöm, hogy nem tudom kitenni a lábamat oda/akkor, ahová/amikor szeretném! Sokszor a 'segítségem' se' segít.) Nagyon rámférne pár elbeszélgetés egy 'szakival', mert az utóbbi időben gyakran megfordulnak a fejemben olyan gondolatok, amiknek nem kellene és azok is, amik minden 'bekattanás' előtt megjelentek, nem szeretnék visszaesni. Egyreinkább lefelé húznak dolgok, ahogy fokozatosan eszmélek rájuk. Tervezgetek, miközben úgy érzem, hogy értelmetlen minden. Kezdem érteni mire mondta anno a pszicodoki, hogy ambivalens vagyok, 'asszem' az ilyen ellentétes dolgaimra. Tényleg hülyén vagyok összerakva.
Fel kell jutnom a kontrollokra is. Az öregem már kitalálta, hogy mivel mozgáskorlátozottak kedvezményesen vehetnek autót, vegyünk egyet a nevemre, hogy a Dokihoz is feljussak. (Szeretem, hogy mindent az én kontómra csinálna.) Mondtam, hogy nem. Egyrészt nem kell, hogy bármi van én szívjak miatta, mert a nevemen van az autó, másrészt nem bízom benne már a vezetés kapcsán sem, mert nagyon szétszórt, nem szeretném autóbalesetben végezni.
Jó volna idén is eljutni az Aeroparkba, meg sétarepülni is tervezek ezer éve, de ehhez előbb a Dokihoz kell eljutni, hogy egyáltalán enged-e? Azt mondta, hogy mielőtt mennék kell egy ellenőrzés, hogy elég erős-e a szervezetem hozzá. Csak ~300 méterre megy fel a kisgép, de fene tudja, hogy hogy' reagál a szervezetem. Jó volna még egy-két program a nyárra, mert a szerszámom tele van az unalmas nyarakkal.
A házfelújításban is aktívan - de ésszel - szeretném kivenni a részemet, a szobámat pedig szeretném magam csinálni. Nem tervezek ottmaradni, akkor nem mindegy, hogy tetszik-e? Semmit sem értek, jó nagy káosz van bennem... Hiányzik egy jóbarátom, akit Frontinnak hívtak. :-D Nem old meg semmit a szedálás, ahogy a rinyálás sem, éppen ezért egy ideje mindent lefojtok, mint régen. Jobban járok, ha 'visszaszokom' az elfojtásra, mert csak így tud tartása maradni az embernek, meg egy felnőtt tudjon uralkodni magán - főleg egy férfi -, ha nehéz is az élet. Pár éve kicsit elengedtem magam, mert azt mondta a pszichodoki, hogy jót tenne, ha nem halmoznám tovább a fost, úgyhogy amikor jönni akar, ne gátoljam meg (akkor már kb. ~17 éve nyomtam le mindent valahová). Az lett a vége, hogy a következő 1-2 évben sok évnyi kín került felszínre, ami idebent szunnyadt addig és 'kicsit' sok volt, az már nem én voltam. Addig legalább volt tartásom, de onnantól csökkent és azóta próbálom visszaszerezni. Sokat javult a helyzet, de azt szeretném elérni, amilyen régen voltam. Azóta rengeteg fos szakadt a nyakamba, de pont ezért is kell tudnom talpon maradni és nem gyógyszerrel, hanem önerőből. Azért tényleg segített sokszor a bogyó; leállította a fogaskerekeimet, ha nekem nem ment, kikapcsolt mindent, így kín sem volt, meg ezzel együtt elmulasztotta a késztetést az önmagamban teendő kárra, mivel amíg hatott, addig nem éreztem semmit. Újra kezdek odajutni, ahol pár éve voltam és már nincs itt Frontin-barátom, hogy megálljt parancsoljon dolgoknak, de majd megkérdezem a Dokit, hogy van-e valami hasonló cucc, amit szedhetek a többi bogyó mellett. Na, tessék... megint az ellentmondás: nem akarok gyógyszert, de mégis szükségét érzem. Szánalmas, hogy nélküle nem megy megint. 'Asszem' a páncélom viszont erősödik, egy ideje le tudom pergetni az öregem dolgait. Igaza volt a Tesómnak, hogy idővel menni fog. Van, amikor még jól odacsesz egy s más, de egy ideje már nem akadok ki semmi nagy ütésén - és itt nyilván nem kis dolgokra gondolok -, figyelmen kívül kell hagyni, mert nincs más út. Gáz, hogy 26 évesen jutottam csak el addig, hogy sikerüljön, de eljutottam és örülök. Bízom benne, hogy innentől kezdve fokozatosan kikapcsolódik majd mindenfajta reakcióm vele szemben és végre elérem a teljes közönyt. Még vannak rögzült dolgaim, de amikor eszembe jut, hogy ne reagáljak, vagy ne úgy, meg csak annyit adjak én is neki, amennyit kapok, olyankor ezek szerint cselekszem, aztán majd ezek rögzülnek be. Jól elkanyarodtam a tervektől, de mindegy. Az egyik felem kezd megint mélyre süllyedni, a másik viszont küzd és keresi a kiutat, meg bízik a jobb jövőben. Mintha két ember élne bennem; egy pesszimista és egy optimista. Szerencsére az utóbbi típusba tartozom, de akkor is bezavar ez a nyakig érő fos, amiben fuldoklom. Remélem nemsoká' megint ki tudok mászni, mert számítanak rám, nem hagyhatom el magamat és nem is akarom.
'Természetesen' nem költöztünk át, nevetséges már. Voltunk tegnap az öregemmel a háznál, kihordtuk a rossz/régi bútorokat, lomokat, meg takarítottunk-szellőztettünk, mert vastagon állt a por, meg a sitt.
Az Alex meg lett nyírva, jópofa lett és nem sül meg annyira. Óriás snauzer lesz, már látszik. Fotót most nem rakok fel, mert a mobilnetből sokat lekajál és ígyis vészesen fogy, de majd ha lesz netünk, hozok. (Az is mikor lesz vajon?)
'Apám' megint kezdi a vihar miatti dilit. Tegnap dörgött-villámlott kb. 2× és ő már lenyomta a villanyórát, meg nem mert kilépni a házból. Persze én voltam a hülye, amiért fogtam a fejemet rajta.
Tegnap megint rohamoztam egyet, de viszonylag lightos volt, mert nem tartott sokáig. Tuti a front hozta ki, mert a vihar közben jött. Ma szintén jött, 2× egymás után és erősen, kicsit be is tojtam, mert a keringésem megint szórakozott közben, éreztem a végtagjaimban a hideg-meleg áramlását és ezerrel pörgette a szívemet is, meg leizzadtam, úgyhogy azt hittem megint betojik a keringésem. Jó sokára jöttem ki belőle.
Megvolt mára az aranyköpésem is: az Alex belecsapta a farkamba a szemét. :-D
(a szemembe a farkát)
2018. április 30., hétfő
2018. április 27., péntek
Nem értem
hogy miért tart állato(ka)t az, aki nem tudja/akarja finanszírozni az állat(ai) szükségleteit. A nagynéném Maine Coon macskákat tenyészt + van még neki 2 másfajta és ezen felül 4 kutya. Rendben is lenne ez, ha nem csak odáig terjedne ki a szeretete, hogy megsimogatja őket néhanapján. Ha a szemében "csúnya", vagy "korcs" egy állat, azt letojja és ez a kisebbik gond... Amint betegek lesznek szintén tojik rájuk, meg jön a "nincs pénz orvosra". Akkor nem kell állatot tartani, főleg ennyit! Aki állatot vesz magához, annak kötelessége gondoskodnia róla, mivel az a szerencsétlen képtelen tenni magáért. Aki vállalja az állatot, annak vállalnia kell minden velejáró teendőt, kiadást, valamint időt és energiát is kell szánnia rá! Nagyon fel tud húzni, amikor valaki felelőtlenül, vagy meggondolatlanul tart állatot, felszínesen 'szeretve'. Az nem szeretet, amit az Ildi csinál! A mai eset kapcsán írom a bejegyzést, de még visszatérek kicsit előbbre is: télen kitette a 2 kínai szőrtelen kutyáját kennelbe és már ezen is felment a pumpám. Ott van az a kutyája is, akiről korábban írtam, hogy a fél szeme hatalmas és tiszta vér, de szerinte nem szenved. Azóta sikerült megértetnem vele, hogy nagyon is szenved attól, hogy nem visít és hajlandó elvinni dokihoz. Fizetjük inkább, jövő pénteken elkíséri az öregem. Írtam a beteg macskájáról is, aki ki tudja mióta szenvedett, végül - szintén a fellázadásomra - belátta és elaltattatta néhány nappal az én Margóm altatása után.
A mai eset: a bengáli macskája ma elleni kezdett, vagyis próbált szerencsétlen. Mondta az Ildi, hogy reggel 7 óta mutatta az ellés jeleit, viszont délután 1-kor, mikor átmentünk még mindig nem jöttek világra a kölykök, csak ténfergett szegény, sehol nem volt jó neki és nyávogott, meg ki volt merülve az erőlködéstől. Mondtam, hogy doki kéne, mert valami tuti nem oké, erre jött megint a "nincs rá pénz". Megint arra gondoltam, hogy akkor nem kell tartani! Nem lehet úgy állatot tartani, hogy egy esetleges baleset/betegség esetén a gazda nem tud/nem akar áldozni a gyógykezelésre! Mondta neki az öregem, hogy kifizetjük az orvost, csak vigyék el, nem hagyhatják szenvedni! Azért ez jó pont az 'apám' javára, hogy szereti az állatokat és hajlandó is áldozni rájuk. (bár ő is hagyta anno szenvedni a kutyámat, meg a kölykét, mert Istent játszott.) Mondta, hogy álljuk a kezelést, csak vigyék el! Nem akaródzott nekik, aztán gondolkodtak és mondta az Ildi, hogy oké, tényleg szenved. (Jó reggelt...) Végül így került el délután az állatkórházba és nagy szerencse, mert valóban baj volt. Sajnos egyik kölyök sem él, állítólag elakadt a legelső és ezért a többiek sem tudtak megszületni, ezért erőlködött a mama. Fel kellett vágni a hasát, hogy kivegye a doki a kölyköket, de Ő él, már otthon van és pihen.
Tegnap este megint meglátogatott a roham, most is kerülget (mindig megérzem, mert van egy jellegzetes közérzetem előtte.) Erősen szédülök is. Tegnap este 2 jött, kis szünet volt köztük. Az öregem menekül, vagy csak leszar, de mint aki nem is látta, hogy mi történik lecseszett, hogy nem csuktam be az ablakot és nem vittem ki neki a telefonját. Nem tudok beszélni olyankor, de legszívesebben mondtam volna neki, hogy nyissa már ki a szemét, ha nem tűnt fel épp' ráz az a szar, nem tudok mozogni sem, nemhogy felkelni és ablakot csukogatni, meg a mobilját hurcolni. Nem tudom, hogy ez a közöny menekülés-e ("ha nem veszek róla tudomást, nincs is" alapú védekező mechanizmus), vagy tényleg ennyire tojik a fejemre. Nem kell ajnározni, de vegye már észre, hogyha valamit nem tudok épp' megtenni. Neki mindig, minden azonnal kell, pattanjak, de fordítva eltelhetnek napok, hetek, meg hónapok is, amíg várom, hogy megtegye, amit ígért, vagy amire megkértem. Most is ~egy hónapja vágja a hajamat! Sosem ér rá... Persze, egy hónap alatt egyszer sem volt annyi ideje? Vicc. Jobban járok, ha megtanulom valahogy letolni magamnak a géppel, mert mindig ennyit kell könyörögnöm neki. Fodrászhoz meg nem visz el, mert "drága, meg arra sem ér rá..." Izzad is a fejem ebben a melegben ennyi haj alatt, meg tök idióta fejem van már ezzel a dzsungellel. Amúgy is az van, de ez az őserdő a fejem tetején csak fokozza a nyomi kinézetemet. Ha kiteszem a lábamat az utcára, akkor basketball sapkát kell húznom, hogy ne égjek ezzel a fejjel, de berohad a fejem így, mert alapból is mintha sapka volna rajtam. Rohadtul sűrű a séróm, azt' felér egy sapkával.
A fürdő halad, ki van szedve a retyó is és fel van törve a talaj, a helyükre kerültek a csövek. Mosóhelyiség lesz belőle és a jelenlegi spejzből lesz a zuhanyozó.
A mai eset: a bengáli macskája ma elleni kezdett, vagyis próbált szerencsétlen. Mondta az Ildi, hogy reggel 7 óta mutatta az ellés jeleit, viszont délután 1-kor, mikor átmentünk még mindig nem jöttek világra a kölykök, csak ténfergett szegény, sehol nem volt jó neki és nyávogott, meg ki volt merülve az erőlködéstől. Mondtam, hogy doki kéne, mert valami tuti nem oké, erre jött megint a "nincs rá pénz". Megint arra gondoltam, hogy akkor nem kell tartani! Nem lehet úgy állatot tartani, hogy egy esetleges baleset/betegség esetén a gazda nem tud/nem akar áldozni a gyógykezelésre! Mondta neki az öregem, hogy kifizetjük az orvost, csak vigyék el, nem hagyhatják szenvedni! Azért ez jó pont az 'apám' javára, hogy szereti az állatokat és hajlandó is áldozni rájuk. (bár ő is hagyta anno szenvedni a kutyámat, meg a kölykét, mert Istent játszott.) Mondta, hogy álljuk a kezelést, csak vigyék el! Nem akaródzott nekik, aztán gondolkodtak és mondta az Ildi, hogy oké, tényleg szenved. (Jó reggelt...) Végül így került el délután az állatkórházba és nagy szerencse, mert valóban baj volt. Sajnos egyik kölyök sem él, állítólag elakadt a legelső és ezért a többiek sem tudtak megszületni, ezért erőlködött a mama. Fel kellett vágni a hasát, hogy kivegye a doki a kölyköket, de Ő él, már otthon van és pihen.
Tegnap este megint meglátogatott a roham, most is kerülget (mindig megérzem, mert van egy jellegzetes közérzetem előtte.) Erősen szédülök is. Tegnap este 2 jött, kis szünet volt köztük. Az öregem menekül, vagy csak leszar, de mint aki nem is látta, hogy mi történik lecseszett, hogy nem csuktam be az ablakot és nem vittem ki neki a telefonját. Nem tudok beszélni olyankor, de legszívesebben mondtam volna neki, hogy nyissa már ki a szemét, ha nem tűnt fel épp' ráz az a szar, nem tudok mozogni sem, nemhogy felkelni és ablakot csukogatni, meg a mobilját hurcolni. Nem tudom, hogy ez a közöny menekülés-e ("ha nem veszek róla tudomást, nincs is" alapú védekező mechanizmus), vagy tényleg ennyire tojik a fejemre. Nem kell ajnározni, de vegye már észre, hogyha valamit nem tudok épp' megtenni. Neki mindig, minden azonnal kell, pattanjak, de fordítva eltelhetnek napok, hetek, meg hónapok is, amíg várom, hogy megtegye, amit ígért, vagy amire megkértem. Most is ~egy hónapja vágja a hajamat! Sosem ér rá... Persze, egy hónap alatt egyszer sem volt annyi ideje? Vicc. Jobban járok, ha megtanulom valahogy letolni magamnak a géppel, mert mindig ennyit kell könyörögnöm neki. Fodrászhoz meg nem visz el, mert "drága, meg arra sem ér rá..." Izzad is a fejem ebben a melegben ennyi haj alatt, meg tök idióta fejem van már ezzel a dzsungellel. Amúgy is az van, de ez az őserdő a fejem tetején csak fokozza a nyomi kinézetemet. Ha kiteszem a lábamat az utcára, akkor basketball sapkát kell húznom, hogy ne égjek ezzel a fejjel, de berohad a fejem így, mert alapból is mintha sapka volna rajtam. Rohadtul sűrű a séróm, azt' felér egy sapkával.
A fürdő halad, ki van szedve a retyó is és fel van törve a talaj, a helyükre kerültek a csövek. Mosóhelyiség lesz belőle és a jelenlegi spejzből lesz a zuhanyozó.
2018. április 26., csütörtök
Zajlanak az események
Nagyon lassan, de halad azért a ház. Ma lett szétbombázva a fürdőszoba (a kád, meg a régi gázbojler kikerült és ki lett vésve a vízcsöveknek a helye) és csinálja a Jani a vizet. A járólapot az öregem fogja majd lerakni. A csempézés még odébb lesz. 'Természetesen' szívunk ismét, ahogy szoktunk. Felmondta a szolgálatot a cső, ami a retyóhoz csatlakozik, nem lehet ráengedni a nyomást, szóval azt is lehet rendbehozni, addig öntögethetjük le a cuccot. Mindegy, örüljünk hogy van wc, van akinek nincs. Háza sem...
Nagyon halkan súgom, hogy talán szombaton átköltözünk, de kb. 2 hónapja költözünk, szóval hiszem, ha látom. Égen-földön nincs errefelé fuvaros, maradt az a jóember, aki szétgányolta a cuccainkat és megrövidített engem egy szekrénysorral, meg egy ággyal. Kíváncsi vagyok, ezúttal hogyan fog alakulni a hurcolkodás.
A nettel még mindig szívunk, nevetséges ez is. Bementünk kedden a szolgáltatóhoz, hogy felbontsuk a szerződést, mivel 2 hete el kellett volna kezdeniük szolgáltatni, de nem történt meg, mivel a kedves szerelőjük félmunkát végzett és a modemet is ránk akarta verni. Flegma volt a csaj, foggal-körömmel védte a palit (milyen jogon foglal állást bárki mellett úgy, hogy ott sem volt és nem látott-hallott semmit?), meg közölte, hogy nem bontja fel a szerződést, mert nincs meg a modem. Mondtuk neki, hogy ezt a szerelőjükkel rendezze le, mert ő vitte el a házból. Elkezdte, hogy márpedig azt a modemet onnan (tőlük) kivitte. Mondom az világos, de tőlünk is elvitte, hogy hová, azt rajta kell számonkérni! Mondja apám, hogy a hozzávaló CD-t otthagyta. Azt mondja a nő, hogy olyat nem szoktak csinálni. Mondom az lehet, hogy nem szokás, de ő megtette, behozzuk, megmutassuk?! Hebegett-hápogott. Mondom neki, hogy nem fogom elvinni a balhét a szerelője helyett (mert az én nevemre köttetett a szerződés.) Az a szerencsém, hogy nem írtam alá semmi olyat, hogy otthagyta a készüléket, különben le nem mosnám magamról a mocskát. Aljas szemétláda! Mondom a nőnek, hogy szerinte mit tudtam volna csinálni azzal a modemmel, megettem? Ki veszi hasznát; egy internetszerelő, vagy egy laikus? Dadogott. Több ponton is értelmetlen, meg logikátlan az egész, pl. mindjárt az is, hogy eltüntettük. Persze, megigényeljük a szolgáltatást, aztán lenyúljuk a modemet, megakadályozva ezzel a bekötést és használatot, szóval kib@$zunk saját magunkkal, mert az jó buli, plusz akarunk fizetni is 30 ezer forintot, mert fuldoklunk a pénzben, főleg 2,5 hónappal házvétel után és felújítás közepén. Ja és jól lejáratjuk magunkat. Nonszensz az egész hülyeségük. A legjobb, hogy kijött már az első számla is! Pislogtunk, hogy mi van?! Nemhogy a szolgáltatás nem üzemel, mivel a kedves kolléga valószínűleg benyelte a kontómra a szerkentyűt, anélkül meg nem működik az egész dolog, de a ház még üres, nincs tv, számítógép, akkor vajon mi a kismacska cafrangos hátsófelén vettük volna igénybe a tévéadást, meg a netet?! Vicces. Jó, a mobilunkkal tudunk netezni, de akkor sem volt lehetőségünk, mert nincs szolgáltatás amíg a modemre nincsenek rákötve a kábelek, azt meg az a jóember nem hagyta ott. Most rajtunk keresik és a szerződést sem akarja a csaj felbontani, addig meg úgy veszik, hogy szolgáltatnak és persze fizessünk a nagy semmiért. Anyátokat! Kíváncsi vagyok, hogy hány emberrel játszották ezt már el. Az Ildi is, meg egy szomszéd is mondta, hogy szar cég, mert akadozik, meg sokszor nincs net, csak el vannak szállva, mert itt Almáson csak ők vannak. Letojom, ne képzeljék emiatt azt, hogy bármit megtehetnek.
Másik faszaság:
Telefonált tegnap 'apám' volt barátnője, hogy jött egy levél a nevemre (mivel még oda vagyunk bejelentve, ezért oda mennek a küldeményeink.) Kérdezi 'apám', hogy milyen levél? Valami magánlevél, innen Bácsalmásról. Mi?! Ki ír nekem levelet onnan, ahol nem is ismer még senki (csak az Ildiék, az ügyvéd, meg a ház előző gazdái) és honnan tudja bárki is a teljes nevemet, meg az állandó lakcímemet? Valaki utánam kutatott. Feladta tegnap a Gabi expressz, ma ideért. Egy idegen nő érdeklődik benne, hogy eladó-e még a házam? Az egy dolog, hogy honnan tudja, hogy eladó volt, mert még most is ott virít a felirat, mivel az okos volt tulaj fogta és felfestette csak úgy a ház falára jó nagy betűkkel, hogy eladó... *taps* Oké, biztos látta, aztán érdekelte, csak - ahogy a levélben is közölte - nem talált semmilyen elérhetőséget és gondolom nyomozni kezdett, hogy ki a hirdető? Nyilván nem tudhatja, hogy már elkelt, egyrészt mert még ott van az "Eladó" felirat, másrészt úgy kérdezte, hogy "eladó-e még?" Nem ez az érdekes, hanem hogy ki a frász adta ki egy vadidegennek az adataimat? Gondoltam, hogy kikért egy tulajdoni lapot, de 'apám' azt mondta, hogy azon rajta van, hogy most került a nevemre, tehát rájött volna, hogy már elkelt és akkor nem ír. Jó, de akkor honnan vette az adataimat? Az ügyvéd tuti nem adta ki, neki kell a legjobban tudni, hogy törvény bünteti a bizalmas adatok kiadását. Gondoltuk, hogy a volt tulaj, mert ő látja a papírokon az én adataimat is, de az Ildi azt mondta, hogy a főnöknője (akitől vettük) sem adta volna ki, meg belegondolva nem is volna logikus, hiszen minek adta volna meg az elérhetőségemet egy érdeklődőnek, ha most vettük meg tőle a házat? Akkor nyilván nem adnám át másnak, biztos megmondta volna, hogy elkelt, én vettem meg. Már ott is sántít a dolog, hogy miért pont az Erikától kérte volna le az adataimat, hiszen ha megtalálta volna, akkor engem már nem kellett volna lenyomozni, mert rájöhetett volna, hogy az Erika volt a tulaj, de már eladta. Rejtély az egész. Az öregem el akart velem menni a feladó borítékon szereplő címére, de az Ildi rákeresett 'fészen' a feladó nevére és egy roma csajt adott ki. Mondom nem biztos, hogy ez az a nő, de ide Almásra szűkítve azon a néven csak ő van és az öregem nem akar odamenni, mert "cigányokkal nem kezd". Hagyott telefonszámot, szóval mondtam, hogy legalább telefonon tudjuk már meg, hogy honnan vette az adataimat! Nem tudom ki adta ki, vagy hol voltak elérhetőek, de baromi jó, hogy boldog-boldogtalan hozzájuk fér. Mondta 'apám', hogy vakarjuk le az "Eladó" feliratot és kenjük újra a falat (úgyis az lesz, az egész ház át lesz festve, mert jelenleg pereg a régi festék, meg a feliratot is el kell tüntetni), mondom neki poénból, hogy inkább csak írjunk fölé egy "nem" szót, hogy ne akarják folyton megvenni. :-D Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fért hozzá a nő az adataimhoz.
Fel kéne jutnom kontrollra. Egy ideje észrevettem itt-ott (főleg a karjaimon vannak, de van a lábszáraimon, törzsemen, kezeimen is egy-kettő) pici, bíborszínű pontokat. Van alig látható, de van jól kivehető is, bár az is kisebb egy gombostűfejnél. Nem érzem őket, csak látom és mostanra tűnt fel, hogy több lett. Lehet, hogy valami ártalmatlan bőrtünete valamelyik nyavalyának, de jobb szólni róluk. Gondoltam, hogy pici véraláfutások, de mindegyik ugyanolyan színű és nem is változik a színük, meg ezek nem tűnnek el, mint a kifutó vér. Érdekes.
Nagyon halkan súgom, hogy talán szombaton átköltözünk, de kb. 2 hónapja költözünk, szóval hiszem, ha látom. Égen-földön nincs errefelé fuvaros, maradt az a jóember, aki szétgányolta a cuccainkat és megrövidített engem egy szekrénysorral, meg egy ággyal. Kíváncsi vagyok, ezúttal hogyan fog alakulni a hurcolkodás.
A nettel még mindig szívunk, nevetséges ez is. Bementünk kedden a szolgáltatóhoz, hogy felbontsuk a szerződést, mivel 2 hete el kellett volna kezdeniük szolgáltatni, de nem történt meg, mivel a kedves szerelőjük félmunkát végzett és a modemet is ránk akarta verni. Flegma volt a csaj, foggal-körömmel védte a palit (milyen jogon foglal állást bárki mellett úgy, hogy ott sem volt és nem látott-hallott semmit?), meg közölte, hogy nem bontja fel a szerződést, mert nincs meg a modem. Mondtuk neki, hogy ezt a szerelőjükkel rendezze le, mert ő vitte el a házból. Elkezdte, hogy márpedig azt a modemet onnan (tőlük) kivitte. Mondom az világos, de tőlünk is elvitte, hogy hová, azt rajta kell számonkérni! Mondja apám, hogy a hozzávaló CD-t otthagyta. Azt mondja a nő, hogy olyat nem szoktak csinálni. Mondom az lehet, hogy nem szokás, de ő megtette, behozzuk, megmutassuk?! Hebegett-hápogott. Mondom neki, hogy nem fogom elvinni a balhét a szerelője helyett (mert az én nevemre köttetett a szerződés.) Az a szerencsém, hogy nem írtam alá semmi olyat, hogy otthagyta a készüléket, különben le nem mosnám magamról a mocskát. Aljas szemétláda! Mondom a nőnek, hogy szerinte mit tudtam volna csinálni azzal a modemmel, megettem? Ki veszi hasznát; egy internetszerelő, vagy egy laikus? Dadogott. Több ponton is értelmetlen, meg logikátlan az egész, pl. mindjárt az is, hogy eltüntettük. Persze, megigényeljük a szolgáltatást, aztán lenyúljuk a modemet, megakadályozva ezzel a bekötést és használatot, szóval kib@$zunk saját magunkkal, mert az jó buli, plusz akarunk fizetni is 30 ezer forintot, mert fuldoklunk a pénzben, főleg 2,5 hónappal házvétel után és felújítás közepén. Ja és jól lejáratjuk magunkat. Nonszensz az egész hülyeségük. A legjobb, hogy kijött már az első számla is! Pislogtunk, hogy mi van?! Nemhogy a szolgáltatás nem üzemel, mivel a kedves kolléga valószínűleg benyelte a kontómra a szerkentyűt, anélkül meg nem működik az egész dolog, de a ház még üres, nincs tv, számítógép, akkor vajon mi a kismacska cafrangos hátsófelén vettük volna igénybe a tévéadást, meg a netet?! Vicces. Jó, a mobilunkkal tudunk netezni, de akkor sem volt lehetőségünk, mert nincs szolgáltatás amíg a modemre nincsenek rákötve a kábelek, azt meg az a jóember nem hagyta ott. Most rajtunk keresik és a szerződést sem akarja a csaj felbontani, addig meg úgy veszik, hogy szolgáltatnak és persze fizessünk a nagy semmiért. Anyátokat! Kíváncsi vagyok, hogy hány emberrel játszották ezt már el. Az Ildi is, meg egy szomszéd is mondta, hogy szar cég, mert akadozik, meg sokszor nincs net, csak el vannak szállva, mert itt Almáson csak ők vannak. Letojom, ne képzeljék emiatt azt, hogy bármit megtehetnek.
Másik faszaság:
Telefonált tegnap 'apám' volt barátnője, hogy jött egy levél a nevemre (mivel még oda vagyunk bejelentve, ezért oda mennek a küldeményeink.) Kérdezi 'apám', hogy milyen levél? Valami magánlevél, innen Bácsalmásról. Mi?! Ki ír nekem levelet onnan, ahol nem is ismer még senki (csak az Ildiék, az ügyvéd, meg a ház előző gazdái) és honnan tudja bárki is a teljes nevemet, meg az állandó lakcímemet? Valaki utánam kutatott. Feladta tegnap a Gabi expressz, ma ideért. Egy idegen nő érdeklődik benne, hogy eladó-e még a házam? Az egy dolog, hogy honnan tudja, hogy eladó volt, mert még most is ott virít a felirat, mivel az okos volt tulaj fogta és felfestette csak úgy a ház falára jó nagy betűkkel, hogy eladó... *taps* Oké, biztos látta, aztán érdekelte, csak - ahogy a levélben is közölte - nem talált semmilyen elérhetőséget és gondolom nyomozni kezdett, hogy ki a hirdető? Nyilván nem tudhatja, hogy már elkelt, egyrészt mert még ott van az "Eladó" felirat, másrészt úgy kérdezte, hogy "eladó-e még?" Nem ez az érdekes, hanem hogy ki a frász adta ki egy vadidegennek az adataimat? Gondoltam, hogy kikért egy tulajdoni lapot, de 'apám' azt mondta, hogy azon rajta van, hogy most került a nevemre, tehát rájött volna, hogy már elkelt és akkor nem ír. Jó, de akkor honnan vette az adataimat? Az ügyvéd tuti nem adta ki, neki kell a legjobban tudni, hogy törvény bünteti a bizalmas adatok kiadását. Gondoltuk, hogy a volt tulaj, mert ő látja a papírokon az én adataimat is, de az Ildi azt mondta, hogy a főnöknője (akitől vettük) sem adta volna ki, meg belegondolva nem is volna logikus, hiszen minek adta volna meg az elérhetőségemet egy érdeklődőnek, ha most vettük meg tőle a házat? Akkor nyilván nem adnám át másnak, biztos megmondta volna, hogy elkelt, én vettem meg. Már ott is sántít a dolog, hogy miért pont az Erikától kérte volna le az adataimat, hiszen ha megtalálta volna, akkor engem már nem kellett volna lenyomozni, mert rájöhetett volna, hogy az Erika volt a tulaj, de már eladta. Rejtély az egész. Az öregem el akart velem menni a feladó borítékon szereplő címére, de az Ildi rákeresett 'fészen' a feladó nevére és egy roma csajt adott ki. Mondom nem biztos, hogy ez az a nő, de ide Almásra szűkítve azon a néven csak ő van és az öregem nem akar odamenni, mert "cigányokkal nem kezd". Hagyott telefonszámot, szóval mondtam, hogy legalább telefonon tudjuk már meg, hogy honnan vette az adataimat! Nem tudom ki adta ki, vagy hol voltak elérhetőek, de baromi jó, hogy boldog-boldogtalan hozzájuk fér. Mondta 'apám', hogy vakarjuk le az "Eladó" feliratot és kenjük újra a falat (úgyis az lesz, az egész ház át lesz festve, mert jelenleg pereg a régi festék, meg a feliratot is el kell tüntetni), mondom neki poénból, hogy inkább csak írjunk fölé egy "nem" szót, hogy ne akarják folyton megvenni. :-D Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fért hozzá a nő az adataimhoz.
Fel kéne jutnom kontrollra. Egy ideje észrevettem itt-ott (főleg a karjaimon vannak, de van a lábszáraimon, törzsemen, kezeimen is egy-kettő) pici, bíborszínű pontokat. Van alig látható, de van jól kivehető is, bár az is kisebb egy gombostűfejnél. Nem érzem őket, csak látom és mostanra tűnt fel, hogy több lett. Lehet, hogy valami ártalmatlan bőrtünete valamelyik nyavalyának, de jobb szólni róluk. Gondoltam, hogy pici véraláfutások, de mindegyik ugyanolyan színű és nem is változik a színük, meg ezek nem tűnnek el, mint a kifutó vér. Érdekes.
2018. április 18., szerda
Eldobom az agyamat
Úgy volt, hogy csütörtökön jönnek bekötni rendesen a netet/tv-t, de ma jöttek és örültünk, hogy meglesz, mert ígyis egy hetet csúsztak a szolgáltatással, mivel a múltkor bénázott a pali. Ma is ő jött, meg vele egy másik. Kitalálta, hogy nem tudják bekötni, mert nincs meg a modem, amit otthagyott a házban. Mi van?! Semmit nem hagyott ott! Összepakolt mindent, amikor elment. Most úgy néz ki, hogy lenyúltuk a modemet. Elmehet kapálni! Még mindig nincs szolgáltatás és meg is vagyunk gyanúsítva. Ártani nem tud, mivel bizonyítéka nincsen semmilyen lopásra, viszont mi sem tudjuk bizonyítani, hogy nem loptuk el, mert nem hagyta ott a cuccot, az unokaöcsém is igazolta, mert ott volt. Ennyi elég volt a bandából, felbontjuk velük a szerződést és átmegyünk egy másik szolgáltatóhoz. Az is drága, de ez is havi ~8 ezer lett volna, meg a Telekom talán nem szerencsétlenkedik ennyit a bekötéssel és nem rágalmazza meg az ügyfeleit. A DIGI lenne a legjobb, de ők nem szolgáltatnak felénk. Marad a Telekom, de ki tudja az is mikor lesz elintézve, a mobilnetkeret meg nemsoká' elfogy. Imádom, hogy nekünk mindig cumizni kell valamivel.
Lett egy konzolom a tv-hez, már tudom is melyik falra teszem fel. A macska ellátta a mélyládám és hangfalaim baját; megtanultak repülni, mert keresztülgázolt rajtuk a kutyákkal való futkosás-mindenre felugrálás közben. Az egyik hangfal ~10 perccel később újra nyekkent. Boldog voltam nagyon. Az Alex egy külön fejezetet érdemelne... Annyit mondok, hogy ideális 'terápia' lenne alacsony vérnyomás esetén, ugyanis pillanatok alatt feltornázza akár 200-ig is. Az enyémet mondjuk nem is nehéz. Szarcsimbók. :-D
Volt bent 'apám' az orvosomnál a receptek miatt és ezredszer is megkérdezte, hogy pontosan melyik fajta vasculitisem van, ugyanis 7 hónap alatt még mindig nem sikerült megtudnunk! Mindig azt mondja a Doki, hogy nem tudja fejből és a papírt meg elkeverte. Fasza! Mondta 'apám', hogy jó lenne tudni, hogy pontosan mivel állok szemben és valahogy le is kéne fékezni, mert kezeletlenül tombol, erre állítólag azt mondta a Dokim, hogy nem tudja fejből a pontos nevét, de úgyis mindegy, mert nincs vele teendő, ugyanis csak szteroid van rá, de azt ne engedjük, mert veszélyes. Jó, de ha nem avatkozunk be az nem az? "Úgyis mindegy"? Nekem nem annyira az! Értem én, arra gondolt, hogy ha tudom a nevét, akkor sem változik semmi, de 1. rólam van szó, jogom van pontosan tudni, hogy mi rombol
2. ha megtudom, hogy melyik típus és mi a 'kedvenc terepe', akkor nagyjából körvonalazhatom, hogy mire számíthatok. Nyilván a prognózis függ az egyén szervezetétől is, meg az sem mindegy, hogy kap-e kezelést, vagy sem, de szeretnék tudni valami pontosabbat, mert elég hajmeresztő ez a vakrepülés. A rosszullétekkor sem kéne barkochbázni, hanem tudhatnám, hogy csak a szarság ügyködik, vagy valami más ártalmatlan (esetleg újabb ártalmas) dolog az oka. Így semmit sem tudok, csak hogy valami ismeretlen is rombol és nem valami megnyugtató így élni. A Doki, meg 'apám' is a szteroid ellen vannak, mert "hosszútávon többet árt, mint amennyit használ", de ha nem kapok semmit, az meg kb. olyan, mintha fegyvertelenül küldenének csatába. Évek óta gyakorlatilag a szervezetemre van bízva, hogy bírja, ameddig bírja, de egyszer tele lesz a töke és be fogja dobni a törölközőt, ez pedig igencsak ijesztő. Egyre gyakrabban érzek félelmet, pedig nem szabad, meg eddig nem féltem. Azóta vág belém időnként, mióta párszor épp'hogy megúsztam. Csak egyszer kell pechesnek lenni és cseszhetem. A szteroid legalább fékezné a folyamatokat, veszélyesebb hagyni, hogy dolgozzanak bennem. Talán az utóbbi 6 évben azért jutottam el a tolószékig, a keringésleállásig, a görcsrohamokig, a pitvarfibrillációig, a vasculitisig, a TIA-ig, párszor az átjáró kapujáig és egyebekig, mert nem kapok kezelést. Mondtam ma az öregemnek, hogy melyik a gázabb; ha tolunk egy 'kis' szteroidot, vállalva a maga kockázatait, de esélyt adva a hosszabb (akár években számolható) tünetmentességre és ezáltal a hosszabb életre, vagy hagyjuk tovább folyni a dolgokat az eddigi mederben és elnézve az utóbbi 6 évet nem fogok jól járni, ha továbbra is olyan szorgalmasan és olyan eredményekkel munkálkodnak a szarok. Akkor megint '6 év' (vagy ki tudja mennyi, szerencsés esetben több) és szaglászhatom a virágokat - alulról. Elgondolkodott és én is. Ráült valami nehéz a tudatomra, pedig mélyen idebent nagyon jól tudom, hogy elvileg nem fogok megöregedni. Elvileg... mert hiszek Isten csodatévő mivoltában és az eszközeiben, akik az orvosok és az ő fejlődő tudományaik, felfedezéseik.
Elgondolkodott az öregem és mondta, hogy amíg nem égető a helyzet, addig ne adassunk szteroidot. Jó, de honnan fogjuk tudni, hogy mikor lesz égető? Már volt pár olyan, meg ha erre várunk, akkor egyszer beüthet egy olyan 'égető' gond, amiből ki sem tudnak hozni. Nincs kedvem kísérletezgetni a szervezetem tűrőképességével. Fogalmam sincs, hogy mi a jó döntés ilyenkor. Egyelőre abban maradtunk, hogy kinyomozzuk végre, pontosan mivel van dolgom és ha nagyon vészes dolgoknak nézek mellette elébe, akkor engedjük a szteroidot, két szar dolog közül a kevésbé rosszat kell választani. Rendes volt a Dokim, mert tudja, hogy csak benne bízom és azt üzente az öregemmel, hogy ha Pesten leszek valamikor és szükségem lesz ellátásra, nyugodtan bemehetek hozzá attól függetlenül, hogy már az itteni orvos keze alatt leszek.
Lett egy konzolom a tv-hez, már tudom is melyik falra teszem fel. A macska ellátta a mélyládám és hangfalaim baját; megtanultak repülni, mert keresztülgázolt rajtuk a kutyákkal való futkosás-mindenre felugrálás közben. Az egyik hangfal ~10 perccel később újra nyekkent. Boldog voltam nagyon. Az Alex egy külön fejezetet érdemelne... Annyit mondok, hogy ideális 'terápia' lenne alacsony vérnyomás esetén, ugyanis pillanatok alatt feltornázza akár 200-ig is. Az enyémet mondjuk nem is nehéz. Szarcsimbók. :-D
Volt bent 'apám' az orvosomnál a receptek miatt és ezredszer is megkérdezte, hogy pontosan melyik fajta vasculitisem van, ugyanis 7 hónap alatt még mindig nem sikerült megtudnunk! Mindig azt mondja a Doki, hogy nem tudja fejből és a papírt meg elkeverte. Fasza! Mondta 'apám', hogy jó lenne tudni, hogy pontosan mivel állok szemben és valahogy le is kéne fékezni, mert kezeletlenül tombol, erre állítólag azt mondta a Dokim, hogy nem tudja fejből a pontos nevét, de úgyis mindegy, mert nincs vele teendő, ugyanis csak szteroid van rá, de azt ne engedjük, mert veszélyes. Jó, de ha nem avatkozunk be az nem az? "Úgyis mindegy"? Nekem nem annyira az! Értem én, arra gondolt, hogy ha tudom a nevét, akkor sem változik semmi, de 1. rólam van szó, jogom van pontosan tudni, hogy mi rombol
2. ha megtudom, hogy melyik típus és mi a 'kedvenc terepe', akkor nagyjából körvonalazhatom, hogy mire számíthatok. Nyilván a prognózis függ az egyén szervezetétől is, meg az sem mindegy, hogy kap-e kezelést, vagy sem, de szeretnék tudni valami pontosabbat, mert elég hajmeresztő ez a vakrepülés. A rosszullétekkor sem kéne barkochbázni, hanem tudhatnám, hogy csak a szarság ügyködik, vagy valami más ártalmatlan (esetleg újabb ártalmas) dolog az oka. Így semmit sem tudok, csak hogy valami ismeretlen is rombol és nem valami megnyugtató így élni. A Doki, meg 'apám' is a szteroid ellen vannak, mert "hosszútávon többet árt, mint amennyit használ", de ha nem kapok semmit, az meg kb. olyan, mintha fegyvertelenül küldenének csatába. Évek óta gyakorlatilag a szervezetemre van bízva, hogy bírja, ameddig bírja, de egyszer tele lesz a töke és be fogja dobni a törölközőt, ez pedig igencsak ijesztő. Egyre gyakrabban érzek félelmet, pedig nem szabad, meg eddig nem féltem. Azóta vág belém időnként, mióta párszor épp'hogy megúsztam. Csak egyszer kell pechesnek lenni és cseszhetem. A szteroid legalább fékezné a folyamatokat, veszélyesebb hagyni, hogy dolgozzanak bennem. Talán az utóbbi 6 évben azért jutottam el a tolószékig, a keringésleállásig, a görcsrohamokig, a pitvarfibrillációig, a vasculitisig, a TIA-ig, párszor az átjáró kapujáig és egyebekig, mert nem kapok kezelést. Mondtam ma az öregemnek, hogy melyik a gázabb; ha tolunk egy 'kis' szteroidot, vállalva a maga kockázatait, de esélyt adva a hosszabb (akár években számolható) tünetmentességre és ezáltal a hosszabb életre, vagy hagyjuk tovább folyni a dolgokat az eddigi mederben és elnézve az utóbbi 6 évet nem fogok jól járni, ha továbbra is olyan szorgalmasan és olyan eredményekkel munkálkodnak a szarok. Akkor megint '6 év' (vagy ki tudja mennyi, szerencsés esetben több) és szaglászhatom a virágokat - alulról. Elgondolkodott és én is. Ráült valami nehéz a tudatomra, pedig mélyen idebent nagyon jól tudom, hogy elvileg nem fogok megöregedni. Elvileg... mert hiszek Isten csodatévő mivoltában és az eszközeiben, akik az orvosok és az ő fejlődő tudományaik, felfedezéseik.
Elgondolkodott az öregem és mondta, hogy amíg nem égető a helyzet, addig ne adassunk szteroidot. Jó, de honnan fogjuk tudni, hogy mikor lesz égető? Már volt pár olyan, meg ha erre várunk, akkor egyszer beüthet egy olyan 'égető' gond, amiből ki sem tudnak hozni. Nincs kedvem kísérletezgetni a szervezetem tűrőképességével. Fogalmam sincs, hogy mi a jó döntés ilyenkor. Egyelőre abban maradtunk, hogy kinyomozzuk végre, pontosan mivel van dolgom és ha nagyon vészes dolgoknak nézek mellette elébe, akkor engedjük a szteroidot, két szar dolog közül a kevésbé rosszat kell választani. Rendes volt a Dokim, mert tudja, hogy csak benne bízom és azt üzente az öregemmel, hogy ha Pesten leszek valamikor és szükségem lesz ellátásra, nyugodtan bemehetek hozzá attól függetlenül, hogy már az itteni orvos keze alatt leszek.
2018. április 14., szombat
Nincs cím, mert nincs ötletem :-D
Kitoltak velünk. Hiába áll a szerződésen az ápr. 12.-i kezdete a szolgáltatásnak, lestünk, hogy miért nincs net, aztán az öregem beszélt a szolgáltatóval és akkor nagy' nehezen kiderült, hogy a pali nem kódolta és állította be a routert. Várni kell míg kijön és megcsinálja (elvileg csütörtökön). Még jó, hogy ~8 ezer körül van a havidíj és ennyiért ilyen nehezen mennek a dolgok. Ehhez képest Pesten a DIGI-nél (ennek a szolgáltatónak Vidékháló a neve) a net+tv havi 'háromezervalahányszáz' forint volt és ahogy kijöttek bekötöttek-kódoltak, azt' csókolom, nem volt ilyen 'bonyolult'. Itt is megvan az a 100 csatornás csomag, aminek örülünk, a net viszont nem olyan, de majd meglátjuk mit bír. Mondta a nő, mikor kötöttük a szerződést, hogy torrentezni ne akarjak vele, mert nem viszi, de mondtam, hogy nem szoktam. A YouTube reméljük menni fog, mert 'apám' tv-je netképes és azzal YouTube-on is szoktunk filmet nézni. Azt mondta módosíthatjuk majd a csomagot, ha nem elég a kapacitás, de az már ~10 rugó lesz. 'Apámmal' összenéztünk és mondtuk, hogy akkor inkább nem akarunk majd YouTube-ozni. Azon vigyorogtunk, hogy Gripen a csomag neve, egy repülőgépb#zinak ez találó. :-D
Az öregem fasza névnapi ajándékot kapott - félig-meddig ő is sáros, mert sosem figyel semmire -, várta a pénzét 12.-re, rajta is volt a számlán, ki akarta venni, de nem tudta. Megpróbálta másik automatánál, szintén bukta. Telefonált egyet és kiderült, hogy lejárt a kártyája. Ott van az érvényességi idő rajta, de nem figyel soha, semmire. Mondta neki az ügyintéző, hogy küldtek neki másik kártyát, de mondta az öregem, hogy nem kapta meg. Kiderült, hogy nem is lakcímre ment, hanem a bank központjába. (Pacsi!) Hétfőn megint zötyöghet 4 órát Pestre, hogy megkapja a kártyát és a pénzt. Ha már fent lesz, beugrik a Dokimhoz receptekért, mert esedékes lesz a gyógyszerek kiváltása is. Be kéne ide jelentkezni és akkor az itteni háziorvoshoz is át kell jönnöm. A mostanival nagyon elégedett vagyok, meg Ő már jól ismeri az összes nyavalyámat, de remélem ugyanígy bízhatok majd az itteni dokiban is.
11.-e óta nem volt rohamom és a közérzetem sem az a nagyon fos. Tegnapelőtt voltam otthon én is az öregemmel, segítettem a kertet takarítani. Kaptam jégkrémet fizetségként. :-D Gazdagabb lettem sok csalánkiütéssel és szegényebb egy fél pár melóskesztyűvel, mert ügyesen beleejtettem a kútba. :-D Estig molyoltunk ott. Nappal megsültünk, főleg melózva, mert volt vagy ~30°C (mi lesz nyáron, ha már most ez van?) de estére már merész volt a papucs (végre az öregem is azt vett fel, este hálás is volt a szaglásom), meg a póló. Másnap reggelre be is dugult az orrom, de csak enyhén. Legközelebb viszek pulóvert, meg zárt cipőt, csak nem gondoltam, hogy estig kapirgáljuk a dzsuvát és hűvösben grasszálunk majd haza a nyári öltözetben.
Megint felcseszett 'apám'. Nem segített, pedig látta, hogy szükségem van rá, meg kértem is, de reakció nélkül csak a telefonját nyomkodta tovább (folyton a hülye játékán lóg) és szóvá mertem tenni, mondom "véletlenül se segíts!", persze nem tetszett neki és elkezdi "véletlenül orrba b@szlak, hülyegyerek." Mondom tedd meg. Mit sértődősködik? Megkértem, nem segített és ő puffog? Ilyenkor iszonyú dühös tudok lenni, amiért megaláz ezzel az ovisként kezeléssel, meg amiért azt hiszi, hogy ő valami király, akinek semmiért nem lehet szólni, nem lehet figyelmeztetni a hibáira. Gyűlölöm ezt a felsőbbrendű viselkedését! Ilyenkor csak nagyokat nyelek, mert minden lepereg róla, felesleges vitába szállni vele, meg ha kimondanám, amiket gondolok elintéznék magamnak pár 8 napon túl gyógyuló sérülést. Gondolkodom, hogyan koccoljak le ebből a mérgező fosból, ami körülvesz. A 'család'... hagyjuk. Jobb volt, amíg távol voltunk. A másik, hogy amikor az öregem Pesten volt a múltkor, akkor az Ildiék rám sem néztek, pedig megígérték és ő is nyomatékosan kérte ezt. A kulcsot elkérték, hogy "be tudjanak jönni", de az ajtó nyitva volt egész nap, tehát be tudtak volna jönni. Akkor mire volt jó elkérni? Csak arra, hogy nem tudtam se a kaput, se az ajtót bezárni egész nap és így aludni sem fekhettem le, mert nem fogok nyitott házban békésen elaludni, esélyt adva egy nem napon barnult bagázsnak - sokan vannak errefelé - a kipakolásra, főleg hogy a Jani háza, itt vannak a cuccai, nem kell egy rablás és az sem, hogy belém mártsanak egy nagykést, amíg alszom. Úgy volt, hogy rámnéznek párszor és a kulcsot itthagyják délután, hogy este be tudjak zárkózni. Az öregem 3-kor ment el és este 8 körül még mindig felém sem néztek, közben szarul voltam órák óta, megkörnyékezett a roham is, ami úgy ki szokott ütni, hogy utána órákig alszom, szóval boldog voltam, hogy nem jöttek még mindig és hogy' zárok majd be, ha elalszom? Végül nem 'fejlődött ki' a roham, így ébren tudtam maradni, meg baj sem lett, de simán lehetett volna és senki nem nézett rám 6 órán keresztül, mert este negyed tízre estek be, "elfelejtettünk" megjegyzéssel. Mondom észrevettem. Nem tetszett nekik, hogy nyitva volt az ablak, mert "belátnak". (Úristen...) Mondom muszáj nyitva lennie, mivel fulladok. Le se' szarta az Ildi, becsukta és lehúzta a redőnyt. Azt mondja adom a kulcsot, gyere és zárd be a kaput. Negyed tízkor eszükbe jutok, szájat húzva átjönnek és utána el is rohannak. Csak lestem. Este volt, oké, de 5 percük sem volt? Sosem beszélgetnek velem, de mit várok, ha 'apámhoz' jönnek, akkor is kb. negyed óra a max. és lelépnek. Elmentek, én meg újra ablakot nyitottam. Na mindegy, szóval ennyire sem lehet őket megkérni. Az öregem is pipa volt, mikor elmeséltem, hogy egész nap nem nézték meg, hogy nem vagyok-e rosszul. Nincs itt helyem, nem is vagyok a 'köztudatban', látszik. Valamilyen kiút biztos van!
Az öregem fasza névnapi ajándékot kapott - félig-meddig ő is sáros, mert sosem figyel semmire -, várta a pénzét 12.-re, rajta is volt a számlán, ki akarta venni, de nem tudta. Megpróbálta másik automatánál, szintén bukta. Telefonált egyet és kiderült, hogy lejárt a kártyája. Ott van az érvényességi idő rajta, de nem figyel soha, semmire. Mondta neki az ügyintéző, hogy küldtek neki másik kártyát, de mondta az öregem, hogy nem kapta meg. Kiderült, hogy nem is lakcímre ment, hanem a bank központjába. (Pacsi!) Hétfőn megint zötyöghet 4 órát Pestre, hogy megkapja a kártyát és a pénzt. Ha már fent lesz, beugrik a Dokimhoz receptekért, mert esedékes lesz a gyógyszerek kiváltása is. Be kéne ide jelentkezni és akkor az itteni háziorvoshoz is át kell jönnöm. A mostanival nagyon elégedett vagyok, meg Ő már jól ismeri az összes nyavalyámat, de remélem ugyanígy bízhatok majd az itteni dokiban is.
11.-e óta nem volt rohamom és a közérzetem sem az a nagyon fos. Tegnapelőtt voltam otthon én is az öregemmel, segítettem a kertet takarítani. Kaptam jégkrémet fizetségként. :-D Gazdagabb lettem sok csalánkiütéssel és szegényebb egy fél pár melóskesztyűvel, mert ügyesen beleejtettem a kútba. :-D Estig molyoltunk ott. Nappal megsültünk, főleg melózva, mert volt vagy ~30°C (mi lesz nyáron, ha már most ez van?) de estére már merész volt a papucs (végre az öregem is azt vett fel, este hálás is volt a szaglásom), meg a póló. Másnap reggelre be is dugult az orrom, de csak enyhén. Legközelebb viszek pulóvert, meg zárt cipőt, csak nem gondoltam, hogy estig kapirgáljuk a dzsuvát és hűvösben grasszálunk majd haza a nyári öltözetben.
Megint felcseszett 'apám'. Nem segített, pedig látta, hogy szükségem van rá, meg kértem is, de reakció nélkül csak a telefonját nyomkodta tovább (folyton a hülye játékán lóg) és szóvá mertem tenni, mondom "véletlenül se segíts!", persze nem tetszett neki és elkezdi "véletlenül orrba b@szlak, hülyegyerek." Mondom tedd meg. Mit sértődősködik? Megkértem, nem segített és ő puffog? Ilyenkor iszonyú dühös tudok lenni, amiért megaláz ezzel az ovisként kezeléssel, meg amiért azt hiszi, hogy ő valami király, akinek semmiért nem lehet szólni, nem lehet figyelmeztetni a hibáira. Gyűlölöm ezt a felsőbbrendű viselkedését! Ilyenkor csak nagyokat nyelek, mert minden lepereg róla, felesleges vitába szállni vele, meg ha kimondanám, amiket gondolok elintéznék magamnak pár 8 napon túl gyógyuló sérülést. Gondolkodom, hogyan koccoljak le ebből a mérgező fosból, ami körülvesz. A 'család'... hagyjuk. Jobb volt, amíg távol voltunk. A másik, hogy amikor az öregem Pesten volt a múltkor, akkor az Ildiék rám sem néztek, pedig megígérték és ő is nyomatékosan kérte ezt. A kulcsot elkérték, hogy "be tudjanak jönni", de az ajtó nyitva volt egész nap, tehát be tudtak volna jönni. Akkor mire volt jó elkérni? Csak arra, hogy nem tudtam se a kaput, se az ajtót bezárni egész nap és így aludni sem fekhettem le, mert nem fogok nyitott házban békésen elaludni, esélyt adva egy nem napon barnult bagázsnak - sokan vannak errefelé - a kipakolásra, főleg hogy a Jani háza, itt vannak a cuccai, nem kell egy rablás és az sem, hogy belém mártsanak egy nagykést, amíg alszom. Úgy volt, hogy rámnéznek párszor és a kulcsot itthagyják délután, hogy este be tudjak zárkózni. Az öregem 3-kor ment el és este 8 körül még mindig felém sem néztek, közben szarul voltam órák óta, megkörnyékezett a roham is, ami úgy ki szokott ütni, hogy utána órákig alszom, szóval boldog voltam, hogy nem jöttek még mindig és hogy' zárok majd be, ha elalszom? Végül nem 'fejlődött ki' a roham, így ébren tudtam maradni, meg baj sem lett, de simán lehetett volna és senki nem nézett rám 6 órán keresztül, mert este negyed tízre estek be, "elfelejtettünk" megjegyzéssel. Mondom észrevettem. Nem tetszett nekik, hogy nyitva volt az ablak, mert "belátnak". (Úristen...) Mondom muszáj nyitva lennie, mivel fulladok. Le se' szarta az Ildi, becsukta és lehúzta a redőnyt. Azt mondja adom a kulcsot, gyere és zárd be a kaput. Negyed tízkor eszükbe jutok, szájat húzva átjönnek és utána el is rohannak. Csak lestem. Este volt, oké, de 5 percük sem volt? Sosem beszélgetnek velem, de mit várok, ha 'apámhoz' jönnek, akkor is kb. negyed óra a max. és lelépnek. Elmentek, én meg újra ablakot nyitottam. Na mindegy, szóval ennyire sem lehet őket megkérni. Az öregem is pipa volt, mikor elmeséltem, hogy egész nap nem nézték meg, hogy nem vagyok-e rosszul. Nincs itt helyem, nem is vagyok a 'köztudatban', látszik. Valamilyen kiút biztos van!
2018. április 7., szombat
Kellett nekem megszólalni
Vicces. Tegnap írom, hogy tök fasza, nem volt rohamom már rég' (sacc/kb. 4-5 hónapja), erre ma hajnalban (ilyen még nem is volt) meglátogatott és nem érte be 1-el, mindjárt 3 kanyart lenyomott, mert annyi a magyar igazság. Istennek hála a ráadás elmaradt. A dokik többfélét mondanak, az egyik szerint az idegrendszerem a ludas, a másik szerint az agyam nem kap időnként rendesen vért/oxigént és ez bezavar neki, amire rohamokkal reagál, a harmadiknak sejtelme sincs az okról, de "nem tudnak segíteni, vészeljem át ezeket", szóval ilyenkor marad a türelem, kitartás, koncentráció és persze a hitem Istenben, hogy átsegít rajta!
Arra ébredtem hajnalban, hogy az öregem veszekszik a kutyámmal, mert nem hagyta aludni. Én is rászóltam félálomban, de virgonckodott tovább, amire éberebb lettem. Akkor éreztem meg, hogy furcsa, kényelmetlen a közérzetem. Nem izgatott, 'majd kialszom'. Aha, elképzeltem... Közben az öregem egyre jobban morgott, hogy aludni akar, meg fáj a feje. Próbáltam a haramiát leállítani, de éreztem, hogy valami nem oké, aztán jött a jól ismert állkapcsot szorító erős hányinger, szájkiszáradás, erős fulladás, erős szédülés és éreztem, ahogy gyorsul a szívverésem. Éreztem, hogy valami lesz, de nem tudtam mi. Megfogtam a csuklómat, hogy valóban kalapál-e a szívem, vagy csak úgy érzem, de gyorsan lüktetett, szóval bingó, valami tényleg történik bennem. A kutyám továbbra sem bírt magával, 'apám' hőzöngött, én meg éppen arra koncentráltam, hogy jobban legyek. Eközben befigyelt a 'kedvencem', a gyomromból a szívtájékomba száguldó adrenalinlöket, de most nem csak ott kötött ki, hanem az egész testemet elárasztotta. Itt vált világossá, hogy jönni fog a többi fos is, mert korábban is mindig ilyen hirtelen és erősen lettem rosszul, meg szétáradt bennem az adrenalin. Szóltam az öregemnek, hogy megint jönni fog a roham, erre elkezdte ingerülten, hogy jókor szólalok meg, majdnem elaludt már. Cseszd meg... Örülök, hogy felfogta a helyzetet. Le se' szart, nyugodt szívvel elaludt. (Kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy agyaljak, de mikor jobban lettem belegondoltam, hogy megint nyíltan és magasról leszar.) Ő békésen aludt, közben megérkezett a roham. Sacc/kb. 10-15 percet rázhatott, azalatt egyszer beszorított a szívtájékom és ez kiment a vállamba, majd onnan a felkaromba. Mantráztam, hogy nyugi van, túlleszek rajta, ahogy máskor. Erre koncentráltam, meg igyekeztem jó dolgokra gondolni, aztán egyszercsak abbamaradt a hányinger, meg a szájszárazság és fokozatosan a rángatódzás is, de a közérzetem ugyanolyan fos volt. Próbáltam elaludni, de pár perc nyugtom volt csak, mert jött a következő eresztés. Az enyhébb és rövidebb volt, viszont éreztem, ahogy hideg-meleg futkosik a végtagjaimban, kapcsoltam, hogy a keringésem se' oké és a tavaly októberi után egyből csilingelt a vészcsengőm, hogy nehogy megint összeomoljon, mert ugyanígy roham közben jött, bár ott erősen izzadtam, meg a fejem majd' széthasadt és nagyon kába is voltam, ezúttal viszont ezek nem játszottak. Ez csak pár perces volt, gondoltam jól van, egy kis utózönge, most már talán akkor aludhatok. Hülye Arnold megint elhitte, hogy nyugi lesz. Pár perccel később jött újra az erős hányinger, meg a többi és megint eltartott a rázkódás vagy 10-15 percig, de csak saccra. Úgy ráztam az ágyat, hogy az öregem csoda, hogy nem ébredt fel, mert az ágya az enyém végétől indul és összeérnek, biztos rezgett az övé is. Mondjuk ha ő alszik, akkor bomba is robbanhat. Nem tudom miféle rohamok ezek, mert tudatomnál vagyok, csak enyhén ködös a fejem, meg nem tudok beszélni és a rángatódzást sem tudom uralni. Nem olyanok, mint a tavaly nyári buszos, mert ott feszes görcsbe állt mindenem és nem éreztem a számat, meg a kezeimet, meg az mint kiderült TIA volt. Ez naponta jött egy ideig (remélem most nem kezdi el), meg itt nincs bénultság és a tudatom is tisztább. Jó kis barkochba. Könnyebben átvészelném, ha tudhatnám, hogy nem lesz belőle nagyobb baj, így viszont meredek átélni, mindig átfut az agyamon, miután tisztul, hogy vajon mi ez, mire képes még, miben fog még részesíteni és a legfontosabb kérdés; meddig bírja a szervezetem? Sosem félek, mert arra koncentrálok, hogy kijöjjek belőle, meg a hétköznapokban sem agyalok, de ilyenkor a vihar elülése után néha a markába fog a rémület és esetenként napokig nem ereszt, mert eszembe jut, mennyi oldalról les rám a baj. Nem szabad pedig így élni. Mindig igyekszem mihamarabb elterelni a figyelmemet. Már majdnem elmúlt a 3. roham is, mikor elaludtam végre, valószínűleg belealudtam, mert még enyhén rázott és utána se kép, se hang. Érdekes, hogy ezek után a görcsök után tök jót alszom, kb. mint akit lecsaptak, mint a taxiórát. Még van szar közérzet, szívtájéki nyomás, meg légszomj, gondolom a front a ludas. Fekszem, így jobb. Most fék behúz, egyelőre nincs robotolás, meg házfelújítás, mert degenerálódnom köll. :-D Az öregem holnap megy Pestre, ottalszik a Gabinál, hogy hétfőn tudjon menni intézkedni a pénz ügyében. Hogy' hívok mentőt, amikor épp' nem tudok beszélni? Az Ildi azt mondta rámnéz, de mi van ha akkor van baj, amikor nincs itt, vagy éjjel/hajnalban? Istenben bízom, hogy megóv és nem lesz semmi nagyobb gond, amit ne tudnék kipihenni.
Az öregem megint leszerepelt ezzel a hajnali dologgal. Megmondtam neki, hogy én is le fogom tojni, akármi baja lesz. Felhúzott tegnap este is. Bakancsban jár még mindig és az ilyenkor már gyilkos tud lenni, főleg nála. Szóltam, hogy mosson már lábat, meg 20 fokban ne hordjon bakancsot. "Nincs cipőm!" Mondom adok (nekem összegyűlt több pár). Azt mondja "nem kell, mert az enyémek nagyok rá és hogy' fog kinézni hat számmal nagyobb cipőben?" (Az a "hat szám" csak 1-2.) Mondom neki nem olyan nagy a különbség, addig kibírja, amíg vesz magának cipőt. "Nem kell." Nem izgatna, ha nem kéne állandóan részesülnöm a végeredményből. Alig várom, hogy átköltözzünk és elszeparálhassam magam.
Arra ébredtem hajnalban, hogy az öregem veszekszik a kutyámmal, mert nem hagyta aludni. Én is rászóltam félálomban, de virgonckodott tovább, amire éberebb lettem. Akkor éreztem meg, hogy furcsa, kényelmetlen a közérzetem. Nem izgatott, 'majd kialszom'. Aha, elképzeltem... Közben az öregem egyre jobban morgott, hogy aludni akar, meg fáj a feje. Próbáltam a haramiát leállítani, de éreztem, hogy valami nem oké, aztán jött a jól ismert állkapcsot szorító erős hányinger, szájkiszáradás, erős fulladás, erős szédülés és éreztem, ahogy gyorsul a szívverésem. Éreztem, hogy valami lesz, de nem tudtam mi. Megfogtam a csuklómat, hogy valóban kalapál-e a szívem, vagy csak úgy érzem, de gyorsan lüktetett, szóval bingó, valami tényleg történik bennem. A kutyám továbbra sem bírt magával, 'apám' hőzöngött, én meg éppen arra koncentráltam, hogy jobban legyek. Eközben befigyelt a 'kedvencem', a gyomromból a szívtájékomba száguldó adrenalinlöket, de most nem csak ott kötött ki, hanem az egész testemet elárasztotta. Itt vált világossá, hogy jönni fog a többi fos is, mert korábban is mindig ilyen hirtelen és erősen lettem rosszul, meg szétáradt bennem az adrenalin. Szóltam az öregemnek, hogy megint jönni fog a roham, erre elkezdte ingerülten, hogy jókor szólalok meg, majdnem elaludt már. Cseszd meg... Örülök, hogy felfogta a helyzetet. Le se' szart, nyugodt szívvel elaludt. (Kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy agyaljak, de mikor jobban lettem belegondoltam, hogy megint nyíltan és magasról leszar.) Ő békésen aludt, közben megérkezett a roham. Sacc/kb. 10-15 percet rázhatott, azalatt egyszer beszorított a szívtájékom és ez kiment a vállamba, majd onnan a felkaromba. Mantráztam, hogy nyugi van, túlleszek rajta, ahogy máskor. Erre koncentráltam, meg igyekeztem jó dolgokra gondolni, aztán egyszercsak abbamaradt a hányinger, meg a szájszárazság és fokozatosan a rángatódzás is, de a közérzetem ugyanolyan fos volt. Próbáltam elaludni, de pár perc nyugtom volt csak, mert jött a következő eresztés. Az enyhébb és rövidebb volt, viszont éreztem, ahogy hideg-meleg futkosik a végtagjaimban, kapcsoltam, hogy a keringésem se' oké és a tavaly októberi után egyből csilingelt a vészcsengőm, hogy nehogy megint összeomoljon, mert ugyanígy roham közben jött, bár ott erősen izzadtam, meg a fejem majd' széthasadt és nagyon kába is voltam, ezúttal viszont ezek nem játszottak. Ez csak pár perces volt, gondoltam jól van, egy kis utózönge, most már talán akkor aludhatok. Hülye Arnold megint elhitte, hogy nyugi lesz. Pár perccel később jött újra az erős hányinger, meg a többi és megint eltartott a rázkódás vagy 10-15 percig, de csak saccra. Úgy ráztam az ágyat, hogy az öregem csoda, hogy nem ébredt fel, mert az ágya az enyém végétől indul és összeérnek, biztos rezgett az övé is. Mondjuk ha ő alszik, akkor bomba is robbanhat. Nem tudom miféle rohamok ezek, mert tudatomnál vagyok, csak enyhén ködös a fejem, meg nem tudok beszélni és a rángatódzást sem tudom uralni. Nem olyanok, mint a tavaly nyári buszos, mert ott feszes görcsbe állt mindenem és nem éreztem a számat, meg a kezeimet, meg az mint kiderült TIA volt. Ez naponta jött egy ideig (remélem most nem kezdi el), meg itt nincs bénultság és a tudatom is tisztább. Jó kis barkochba. Könnyebben átvészelném, ha tudhatnám, hogy nem lesz belőle nagyobb baj, így viszont meredek átélni, mindig átfut az agyamon, miután tisztul, hogy vajon mi ez, mire képes még, miben fog még részesíteni és a legfontosabb kérdés; meddig bírja a szervezetem? Sosem félek, mert arra koncentrálok, hogy kijöjjek belőle, meg a hétköznapokban sem agyalok, de ilyenkor a vihar elülése után néha a markába fog a rémület és esetenként napokig nem ereszt, mert eszembe jut, mennyi oldalról les rám a baj. Nem szabad pedig így élni. Mindig igyekszem mihamarabb elterelni a figyelmemet. Már majdnem elmúlt a 3. roham is, mikor elaludtam végre, valószínűleg belealudtam, mert még enyhén rázott és utána se kép, se hang. Érdekes, hogy ezek után a görcsök után tök jót alszom, kb. mint akit lecsaptak, mint a taxiórát. Még van szar közérzet, szívtájéki nyomás, meg légszomj, gondolom a front a ludas. Fekszem, így jobb. Most fék behúz, egyelőre nincs robotolás, meg házfelújítás, mert degenerálódnom köll. :-D Az öregem holnap megy Pestre, ottalszik a Gabinál, hogy hétfőn tudjon menni intézkedni a pénz ügyében. Hogy' hívok mentőt, amikor épp' nem tudok beszélni? Az Ildi azt mondta rámnéz, de mi van ha akkor van baj, amikor nincs itt, vagy éjjel/hajnalban? Istenben bízom, hogy megóv és nem lesz semmi nagyobb gond, amit ne tudnék kipihenni.
Az öregem megint leszerepelt ezzel a hajnali dologgal. Megmondtam neki, hogy én is le fogom tojni, akármi baja lesz. Felhúzott tegnap este is. Bakancsban jár még mindig és az ilyenkor már gyilkos tud lenni, főleg nála. Szóltam, hogy mosson már lábat, meg 20 fokban ne hordjon bakancsot. "Nincs cipőm!" Mondom adok (nekem összegyűlt több pár). Azt mondja "nem kell, mert az enyémek nagyok rá és hogy' fog kinézni hat számmal nagyobb cipőben?" (Az a "hat szám" csak 1-2.) Mondom neki nem olyan nagy a különbség, addig kibírja, amíg vesz magának cipőt. "Nem kell." Nem izgatna, ha nem kéne állandóan részesülnöm a végeredményből. Alig várom, hogy átköltözzünk és elszeparálhassam magam.
2018. április 6., péntek
Nagyon rámférne már a kontroll
Meg kell oldani, hogy feljussak a vizsgálatokra.
Megint naponta boldogít egy ideje a szar közérzetes-szívtájéki szorításos-gyomorból szívbe menő adrenalinlöketes-hányingeres-szájkiszáradásos-fulladásos finomság. Eddig esténként jött rám, mostanság már a délutánra is rászokott. Van, hogy 2-3× is lecsap kis szünetekkel, viszont nem tart sokáig, fél óránál nem több (korábban eltartott egy óráig is) és nem is annyira erősek, mint korábban és azok a többperces, egész testes rángógörcsök is megszűntek. A légszomj viszont napi sok alkalmas. A pitvarfibrilláció is gyakori vendég a napokban, pedig nem szokott az lenni, de gondolom a front tesz oda. A gyógyszer visszaüti a jó ritmusba egy időre.
Az ízületeim szintén kivannak, különösen amikből kiindulnak a nagylábujjak, a térdeim, meg a bal vállam. Ez utóbbi 3. napja akar leszakadni, tegnap már kacsintgattam a Cataflamra, mert éjjel is többször felkeltem rá, ma veszek be, ha megint bedurvul (hullámokban erősödik fel).
Megint hallucinálok is, valamelyik nap bogarakat láttam a lepedőmön, aztán a következő pillanatban sehol semmi. Ugyanez megtörtént úgy is, hogy a testem különböző pontjain éreztem mintha ott mászkálnának. Nyilván az idegrendszerem játszik.
Ami még idegesít, az a lábizzadás. Általában a fagyással karöltve üti fel a fejét, de mostanság nem fázik olyan durván a lábam, köszönhetően a tavasz beköszöntének, mégsem szűnt meg a dolog. Idegesítő, hogy 5 perc alatt vizes lesz a zoknim. Amikor csak lehet lehúzom, de az sem mindig segít, meg ha cipőt kell felvennem, ahhoz kell zokni. Valami megoldás pedig kell, mert idegesít, meg azt sem akarom megvárni, hogy az legyen a helyzet, mint 'apámnál', akinél kb. a görény már sírva könyörög a receptért, bár ő leszarja és nyilván semmi kedvem vendégül látni 'Ásókát' sem. Egyelőre egyik probléma sem áll fenn és szeretném, ha így is maradna, de nem tudom.mit lehet kezdeni a helyzettel, főleg ha tényleg az idegrendszerem a hunyó. Majd megkérdezem a dokit.
Más dolgok:
Meghozták a tetőt a füstölőre + ólakra, azok felújítása is haladhat.
Ma bekötötték a netet/tv-t is, most már csak meg kell várni, amíg szolgáltatni kezdenek.
Alex nagyot nőtt már és ezzel arányosan kanászodott is. Nagy forma, jön hozzám, amikor az öregem lecseszi. :-D Mondom neki nem védelek meg, viseld a rosszaságod következményét. :-P Szívózik a Fricivel is, de csak mert nem húzott még be neki úgy rendesen. Annyit röhögök rajta, de most egy hülyesége sem ugrik be. Nem is shar pei + puli, hanem shar pei + snauzer, az öregem benézte a faterját. Ahogy nő, úgy látszik egyre tisztábban a félig snauzer mivolta. A kaja az élete. :-D Nem ismeri a jóllakottságot, sem pedig a 'lassan egyél!' felszólítást. Szó szerint zabál, aztán embereseket böfög :-D, mert levegőt is nyel, mivel nem is rágja meg az ételt. Okos és kedves kutya, csak égetnivalóan rossz, de 4 hónaposan nem is lehet még fegyelmezett. Kötődik hozzám, szokott jönni szétnyalni a fejemet, meg ha hívom azonnal rohan. A lábamnál alszik. Tudja, ha morcos leszek és egyből hanyattvágja magát a zsivány. :-)) Ha szar kedvem van, akkor is odajön. Csípem a kis szarost.
Nem tudunk még költözni a hétvégén, mert nem jött a pénz. Jól megszívatnak minket, ugyanis az előző címünkre küldték megint, pedig az öregem szólt, hogy változott, még valami papírt is kitöltettek vele, mégis megint rossz helyre ment a pénz. Ismét utazhat fel Pestre, hogy harmadszor is a fejükbe vésse a jó címet. Tudnám minek kellett akkor az a papír?
Megint naponta boldogít egy ideje a szar közérzetes-szívtájéki szorításos-gyomorból szívbe menő adrenalinlöketes-hányingeres-szájkiszáradásos-fulladásos finomság. Eddig esténként jött rám, mostanság már a délutánra is rászokott. Van, hogy 2-3× is lecsap kis szünetekkel, viszont nem tart sokáig, fél óránál nem több (korábban eltartott egy óráig is) és nem is annyira erősek, mint korábban és azok a többperces, egész testes rángógörcsök is megszűntek. A légszomj viszont napi sok alkalmas. A pitvarfibrilláció is gyakori vendég a napokban, pedig nem szokott az lenni, de gondolom a front tesz oda. A gyógyszer visszaüti a jó ritmusba egy időre.
Az ízületeim szintén kivannak, különösen amikből kiindulnak a nagylábujjak, a térdeim, meg a bal vállam. Ez utóbbi 3. napja akar leszakadni, tegnap már kacsintgattam a Cataflamra, mert éjjel is többször felkeltem rá, ma veszek be, ha megint bedurvul (hullámokban erősödik fel).
Megint hallucinálok is, valamelyik nap bogarakat láttam a lepedőmön, aztán a következő pillanatban sehol semmi. Ugyanez megtörtént úgy is, hogy a testem különböző pontjain éreztem mintha ott mászkálnának. Nyilván az idegrendszerem játszik.
Ami még idegesít, az a lábizzadás. Általában a fagyással karöltve üti fel a fejét, de mostanság nem fázik olyan durván a lábam, köszönhetően a tavasz beköszöntének, mégsem szűnt meg a dolog. Idegesítő, hogy 5 perc alatt vizes lesz a zoknim. Amikor csak lehet lehúzom, de az sem mindig segít, meg ha cipőt kell felvennem, ahhoz kell zokni. Valami megoldás pedig kell, mert idegesít, meg azt sem akarom megvárni, hogy az legyen a helyzet, mint 'apámnál', akinél kb. a görény már sírva könyörög a receptért, bár ő leszarja és nyilván semmi kedvem vendégül látni 'Ásókát' sem. Egyelőre egyik probléma sem áll fenn és szeretném, ha így is maradna, de nem tudom.mit lehet kezdeni a helyzettel, főleg ha tényleg az idegrendszerem a hunyó. Majd megkérdezem a dokit.
Más dolgok:
Meghozták a tetőt a füstölőre + ólakra, azok felújítása is haladhat.
Ma bekötötték a netet/tv-t is, most már csak meg kell várni, amíg szolgáltatni kezdenek.
Alex nagyot nőtt már és ezzel arányosan kanászodott is. Nagy forma, jön hozzám, amikor az öregem lecseszi. :-D Mondom neki nem védelek meg, viseld a rosszaságod következményét. :-P Szívózik a Fricivel is, de csak mert nem húzott még be neki úgy rendesen. Annyit röhögök rajta, de most egy hülyesége sem ugrik be. Nem is shar pei + puli, hanem shar pei + snauzer, az öregem benézte a faterját. Ahogy nő, úgy látszik egyre tisztábban a félig snauzer mivolta. A kaja az élete. :-D Nem ismeri a jóllakottságot, sem pedig a 'lassan egyél!' felszólítást. Szó szerint zabál, aztán embereseket böfög :-D, mert levegőt is nyel, mivel nem is rágja meg az ételt. Okos és kedves kutya, csak égetnivalóan rossz, de 4 hónaposan nem is lehet még fegyelmezett. Kötődik hozzám, szokott jönni szétnyalni a fejemet, meg ha hívom azonnal rohan. A lábamnál alszik. Tudja, ha morcos leszek és egyből hanyattvágja magát a zsivány. :-)) Ha szar kedvem van, akkor is odajön. Csípem a kis szarost.
Nem tudunk még költözni a hétvégén, mert nem jött a pénz. Jól megszívatnak minket, ugyanis az előző címünkre küldték megint, pedig az öregem szólt, hogy változott, még valami papírt is kitöltettek vele, mégis megint rossz helyre ment a pénz. Ismét utazhat fel Pestre, hogy harmadszor is a fejükbe vésse a jó címet. Tudnám minek kellett akkor az a papír?
2018. április 1., vasárnap
A Húsvét
első napja szar volt.
Először is a szélvihar kifüstölt minket, az összes füstöt visszafújta a kéményből, orrán-száján dőlt a kályhából, ezzel párhuzamosan ömlött a könnyem, mert szarrá marta a szememet. Pillanatok alatt mintha köd lepte volna el a szobát. Kivittem az állatokat a konyhába és elkezdtem szellőztetni, közben az öregem csinálta a kaját. Nemsokkal később szólt az Ildi, hogy mégsem ők jönnek át, menjen az 'apám'. Vettem a lapot, nem is kíséreltem meg az öltözést. Az öregem se' szólt semmit, csak hogy nézzek filmet, meg egyek. Mondom neki nincs is más választásom. Karácsonykor is mindig magamra hagyott. Nem baj, ha ők kizárnak, én sem leszek befogadó. Átment, én addig hoztam be estére fát, meg gyújtóst, ettem, azt' lefeküdtem aludni, hogy ne is tudjak magamról. Jó is volt egy kis filmszakadás, amíg fel nem zajongott. Tisztára mint egy olasz; hangos, temperamentumos, még a hanglejtése is olyan hullámzó. Arra ébredtem, hogy a konyhában mondja a magáét, az Ildit, meg a fiúkat is hallottam. Na, mondom mégis átjöttek, kimentem köszönni. Nagy lehetett a gravitációs erő a konyhában, mert nem mozdultak el. Bejöttem, mert kint nem volt hely, aztán kb. 20 perc múlva csak bejött az öregem, az Ildi, meg az Arni, a Zoli szokása szerint kintmaradt. Beszélgettek, néha én is szóltam, de nem nagyon számított, szóval utána csak merengtem. Azon, hogy mit keresek én itt - hallva a témát méginkább arra gondoltam, hogy nagyon nem jó helyen vagyok és le kell koccolnom valahogy. Az unokahúgom volt a téma, meg a vele és a palijával kapcsolatos zűr, aztán az Arni, hogy az Ildinek nincs előtte tekintélye, stb. Tényleg nincs, lazán Ildinek szólítja, visszadumál, most is a mobilját nyomkodta, miközben beszélt neki az anyja. Nem csoda, mivel évekig magára hagyta az elmebeteg apjával, aki ütötte-vágta. Éreztem, ahogy gombócba áll a gyomrom, hogy milyen emberek vesznek körül, meg mit kell kiállni a skacoknak is az Ildi hanyagsága miatt. Közben az Arni kikiabált a Zolinak, hogy jöjjön már be, mire a Zoli: dehogy megyek én be! Mondom ez igen, így kell viselkedni. Az Arni mondta 'apámnak', hogy át akarnak menni a házba a Zolival, dolgozni. Apám mondta, hogy nem engedi őket felügyelet nélkül, közben az Ildi is mondta neki, hogy ünnep van, ilyenkor ne menjenek át. Flegmán elkezdte, hogy "miért, ünnepkor nem lehet dolgozni? nekem nincs ünnep." Az öregem azt mondja "de nekem van!" Igaza volt, miattuk készült a kajával. 'Apám' vitázott tovább az Ildivel, én megint csak merengtem és legszívesebben elhúztam volna valahová. Szóbakerült az unokahúgom kutyája, hogy tojik rá és hogy nem fogják tartogatni. Arni megszólal: megfogom, azt' kib@$zom, elviszem valahová. Az agyam eldurrant, mivel allergiás vagyok az ilyen bánásmódra és hozzáállásra, főleg ha állattal szembeni, meg a köl'ök szereti az állatokat kínozni, hencegett vele többször. Azt hittem felképelem! Most is éreztem, ahogy a fos kúszik fel az agyamba, rászóltam, hogy be lehet fejezni az ilyen szöveget, felénk nem divat ez az embertelen viselkedés és meg ne tudjam, hogy bántja, vagy a sorsára hagyja a kutyát! Akkor inkább adják ide nekem! Az Ildi látta, hogy izzik az agyam, egyből szabadkozott, hogy csak a szája nagy, nem bántaná, nem dobná ki. Arni is rögtön mondta, hogy nem dobja ki. Aha, be is vettem... Hányingerem volt, háborgott a gyomrom és izzadtam, mert nem tudom feldolgozni, hogy milyen hideg emberek a rokonaim. Aláírom, hogy mindegyiküknek megvan a maga súlyos keresztje, ami sérüléseket okoz és dühöt, meg mindent, mert én is érzem a magam keresztjei által, de a szar sors senkit nem jogosít fel az embertelenségre, sem az állatokkal, sem az emberekkel szemben. Sok embernek van vaskos könyv a hóna alatt, ami tartalmazza a személyes sérelmeit, mégsem válik mind hideggé, számítóvá és egyéb hasonló negatív és elkeserítő tulajdonság birtokosává. Ma elmerengtem, hogy hol is vagyok és sokkolt. Eddig is tudtam, hogy a 'családom' gáz, de mivel nem tartottunk kapcsolatot sok-sok évig, így nem láttam közelről a helyzetet és a személyiségeket, viselkedésüket. Most, hogy szinte egymás szájában kezdtünk el élni és belelátunk nagyjából egymás életébe, megtapasztaltam, hogy az a szakadék, amiről eddig is tudtam és a nagyságáról is, az a szakadék mégszélesebb, mint ahogy az évi 2 alkalmas találkozásokkor éreztem. Közben a skacok is nőttek, ezzel párhuzamosan csúsztak/csúsznak ki az Ildi amúgy is határozatlan kezéből, az unokahúgom éppen elcseszi az életét és a születendő - beteg - gyerekéét is, az Arni szintén rossz úton jár minden téren, meg tönkre van téve, a Zoli még a legkönnyebb eset a nyegleségével és a flegmaságával, de őt is biztoskézzel kellene fogni. Elkeserítő a helyzet, hogy mivé lett mindenki ebben a családban, beleértve az öregemet és engem is. Nincs rám jó hatással, amiket tapasztalok és amikre rájöttem. Volt már egy sötét időszakom a 'család' miatt, meg amiért fújkál a szél, mint egy gazdátlan léggömböt, nem tartozom sehová és érzem, hogy megint baj lesz. Mindig elnyomom jó mélyre magamban a tudatot, hogy el tudjam viselni a létet és ez hatásos is, mert hosszú időkre nyugtom van, de néha felerősödik a tudatomban a valóság - főleg ha valami külső hatás kihozza, mint most - és olyankor megtépáz itt bent. Odáig már eljutottam, hogy nem kötődöm egyikükhöz sem, meg nem várok 'csodát', befogadást, családegyesülést, meg nem adok már semmit, mert nincs értelme és nem is fogadták el - közeledésre, szeretetre gondolok itt -, szóval ezeket a helyükre tettem, de azt nem sikerül, hogy sosem volt és nem is lesz helyem. Mondjuk köztük nem is szeretnék, de maga a hovatartozás, meg a családi szeretet, összetartozás hiányzik. Megint érzem, hogy be fog szívni a 'mocsár' és nagyon kell majd akarnom kijutni, mert a Tesóm és pár barátom számít rám. Nem adhatom meg magam, de nem is szándékozom. Segítettek a rokonok ezzel az újabb hidegzuhannyal, hogy tisztábban lássak és mégelszántabban keressem a kiutat.
Így telt a Húsvét első napja nálunk.
Először is a szélvihar kifüstölt minket, az összes füstöt visszafújta a kéményből, orrán-száján dőlt a kályhából, ezzel párhuzamosan ömlött a könnyem, mert szarrá marta a szememet. Pillanatok alatt mintha köd lepte volna el a szobát. Kivittem az állatokat a konyhába és elkezdtem szellőztetni, közben az öregem csinálta a kaját. Nemsokkal később szólt az Ildi, hogy mégsem ők jönnek át, menjen az 'apám'. Vettem a lapot, nem is kíséreltem meg az öltözést. Az öregem se' szólt semmit, csak hogy nézzek filmet, meg egyek. Mondom neki nincs is más választásom. Karácsonykor is mindig magamra hagyott. Nem baj, ha ők kizárnak, én sem leszek befogadó. Átment, én addig hoztam be estére fát, meg gyújtóst, ettem, azt' lefeküdtem aludni, hogy ne is tudjak magamról. Jó is volt egy kis filmszakadás, amíg fel nem zajongott. Tisztára mint egy olasz; hangos, temperamentumos, még a hanglejtése is olyan hullámzó. Arra ébredtem, hogy a konyhában mondja a magáét, az Ildit, meg a fiúkat is hallottam. Na, mondom mégis átjöttek, kimentem köszönni. Nagy lehetett a gravitációs erő a konyhában, mert nem mozdultak el. Bejöttem, mert kint nem volt hely, aztán kb. 20 perc múlva csak bejött az öregem, az Ildi, meg az Arni, a Zoli szokása szerint kintmaradt. Beszélgettek, néha én is szóltam, de nem nagyon számított, szóval utána csak merengtem. Azon, hogy mit keresek én itt - hallva a témát méginkább arra gondoltam, hogy nagyon nem jó helyen vagyok és le kell koccolnom valahogy. Az unokahúgom volt a téma, meg a vele és a palijával kapcsolatos zűr, aztán az Arni, hogy az Ildinek nincs előtte tekintélye, stb. Tényleg nincs, lazán Ildinek szólítja, visszadumál, most is a mobilját nyomkodta, miközben beszélt neki az anyja. Nem csoda, mivel évekig magára hagyta az elmebeteg apjával, aki ütötte-vágta. Éreztem, ahogy gombócba áll a gyomrom, hogy milyen emberek vesznek körül, meg mit kell kiállni a skacoknak is az Ildi hanyagsága miatt. Közben az Arni kikiabált a Zolinak, hogy jöjjön már be, mire a Zoli: dehogy megyek én be! Mondom ez igen, így kell viselkedni. Az Arni mondta 'apámnak', hogy át akarnak menni a házba a Zolival, dolgozni. Apám mondta, hogy nem engedi őket felügyelet nélkül, közben az Ildi is mondta neki, hogy ünnep van, ilyenkor ne menjenek át. Flegmán elkezdte, hogy "miért, ünnepkor nem lehet dolgozni? nekem nincs ünnep." Az öregem azt mondja "de nekem van!" Igaza volt, miattuk készült a kajával. 'Apám' vitázott tovább az Ildivel, én megint csak merengtem és legszívesebben elhúztam volna valahová. Szóbakerült az unokahúgom kutyája, hogy tojik rá és hogy nem fogják tartogatni. Arni megszólal: megfogom, azt' kib@$zom, elviszem valahová. Az agyam eldurrant, mivel allergiás vagyok az ilyen bánásmódra és hozzáállásra, főleg ha állattal szembeni, meg a köl'ök szereti az állatokat kínozni, hencegett vele többször. Azt hittem felképelem! Most is éreztem, ahogy a fos kúszik fel az agyamba, rászóltam, hogy be lehet fejezni az ilyen szöveget, felénk nem divat ez az embertelen viselkedés és meg ne tudjam, hogy bántja, vagy a sorsára hagyja a kutyát! Akkor inkább adják ide nekem! Az Ildi látta, hogy izzik az agyam, egyből szabadkozott, hogy csak a szája nagy, nem bántaná, nem dobná ki. Arni is rögtön mondta, hogy nem dobja ki. Aha, be is vettem... Hányingerem volt, háborgott a gyomrom és izzadtam, mert nem tudom feldolgozni, hogy milyen hideg emberek a rokonaim. Aláírom, hogy mindegyiküknek megvan a maga súlyos keresztje, ami sérüléseket okoz és dühöt, meg mindent, mert én is érzem a magam keresztjei által, de a szar sors senkit nem jogosít fel az embertelenségre, sem az állatokkal, sem az emberekkel szemben. Sok embernek van vaskos könyv a hóna alatt, ami tartalmazza a személyes sérelmeit, mégsem válik mind hideggé, számítóvá és egyéb hasonló negatív és elkeserítő tulajdonság birtokosává. Ma elmerengtem, hogy hol is vagyok és sokkolt. Eddig is tudtam, hogy a 'családom' gáz, de mivel nem tartottunk kapcsolatot sok-sok évig, így nem láttam közelről a helyzetet és a személyiségeket, viselkedésüket. Most, hogy szinte egymás szájában kezdtünk el élni és belelátunk nagyjából egymás életébe, megtapasztaltam, hogy az a szakadék, amiről eddig is tudtam és a nagyságáról is, az a szakadék mégszélesebb, mint ahogy az évi 2 alkalmas találkozásokkor éreztem. Közben a skacok is nőttek, ezzel párhuzamosan csúsztak/csúsznak ki az Ildi amúgy is határozatlan kezéből, az unokahúgom éppen elcseszi az életét és a születendő - beteg - gyerekéét is, az Arni szintén rossz úton jár minden téren, meg tönkre van téve, a Zoli még a legkönnyebb eset a nyegleségével és a flegmaságával, de őt is biztoskézzel kellene fogni. Elkeserítő a helyzet, hogy mivé lett mindenki ebben a családban, beleértve az öregemet és engem is. Nincs rám jó hatással, amiket tapasztalok és amikre rájöttem. Volt már egy sötét időszakom a 'család' miatt, meg amiért fújkál a szél, mint egy gazdátlan léggömböt, nem tartozom sehová és érzem, hogy megint baj lesz. Mindig elnyomom jó mélyre magamban a tudatot, hogy el tudjam viselni a létet és ez hatásos is, mert hosszú időkre nyugtom van, de néha felerősödik a tudatomban a valóság - főleg ha valami külső hatás kihozza, mint most - és olyankor megtépáz itt bent. Odáig már eljutottam, hogy nem kötődöm egyikükhöz sem, meg nem várok 'csodát', befogadást, családegyesülést, meg nem adok már semmit, mert nincs értelme és nem is fogadták el - közeledésre, szeretetre gondolok itt -, szóval ezeket a helyükre tettem, de azt nem sikerül, hogy sosem volt és nem is lesz helyem. Mondjuk köztük nem is szeretnék, de maga a hovatartozás, meg a családi szeretet, összetartozás hiányzik. Megint érzem, hogy be fog szívni a 'mocsár' és nagyon kell majd akarnom kijutni, mert a Tesóm és pár barátom számít rám. Nem adhatom meg magam, de nem is szándékozom. Segítettek a rokonok ezzel az újabb hidegzuhannyal, hogy tisztábban lássak és mégelszántabban keressem a kiutat.
Így telt a Húsvét első napja nálunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)