Nem értem

hogy miért tart állato(ka)t az, aki nem tudja/akarja finanszírozni az állat(ai) szükségleteit. A nagynéném Maine Coon macskákat tenyészt + van még neki 2 másfajta és ezen felül 4 kutya. Rendben is lenne ez, ha nem csak odáig terjedne ki a szeretete, hogy megsimogatja őket néhanapján. Ha a szemében "csúnya", vagy "korcs" egy állat, azt letojja és ez a kisebbik gond... Amint betegek lesznek szintén tojik rájuk, meg jön a "nincs pénz orvosra". Akkor nem kell állatot tartani, főleg ennyit! Aki állatot vesz magához, annak kötelessége gondoskodnia róla, mivel az a szerencsétlen képtelen tenni magáért. Aki vállalja az állatot, annak vállalnia kell minden velejáró teendőt, kiadást, valamint időt és energiát is kell szánnia rá! Nagyon fel tud húzni, amikor valaki felelőtlenül, vagy meggondolatlanul tart állatot, felszínesen 'szeretve'. Az nem szeretet, amit az Ildi csinál! A mai eset kapcsán írom a bejegyzést, de még visszatérek kicsit előbbre is: télen kitette a 2 kínai szőrtelen kutyáját kennelbe és már ezen is felment a pumpám. Ott van az a kutyája is, akiről korábban írtam, hogy a fél szeme hatalmas és tiszta vér, de szerinte nem szenved. Azóta sikerült megértetnem vele, hogy nagyon is szenved attól, hogy nem visít és hajlandó elvinni dokihoz. Fizetjük inkább, jövő pénteken elkíséri az öregem. Írtam a beteg macskájáról is, aki ki tudja mióta szenvedett, végül - szintén a fellázadásomra - belátta és elaltattatta néhány nappal az én Margóm altatása után.

A mai eset: a bengáli macskája ma elleni kezdett, vagyis próbált szerencsétlen. Mondta az Ildi, hogy reggel 7 óta mutatta az ellés jeleit, viszont délután 1-kor, mikor átmentünk még mindig nem jöttek világra a kölykök, csak ténfergett szegény, sehol nem volt jó neki és nyávogott, meg ki volt merülve az erőlködéstől. Mondtam, hogy doki kéne, mert valami tuti nem oké, erre jött megint a "nincs rá pénz". Megint arra gondoltam, hogy akkor nem kell tartani! Nem lehet úgy állatot tartani, hogy egy esetleges baleset/betegség esetén a gazda nem tud/nem akar áldozni a gyógykezelésre! Mondta neki az öregem, hogy kifizetjük az orvost, csak vigyék el, nem hagyhatják szenvedni! Azért ez jó pont az 'apám' javára, hogy szereti az állatokat és hajlandó is áldozni rájuk. (bár ő is hagyta anno szenvedni a kutyámat, meg a kölykét, mert Istent játszott.) Mondta, hogy álljuk a kezelést, csak vigyék el! Nem akaródzott nekik, aztán gondolkodtak és mondta az Ildi, hogy oké, tényleg szenved. (Jó reggelt...) Végül így került el délután az állatkórházba és nagy szerencse, mert valóban baj volt. Sajnos egyik kölyök sem él, állítólag elakadt a legelső és ezért a többiek sem tudtak megszületni, ezért erőlködött a mama. Fel kellett vágni a hasát, hogy kivegye a doki a kölyköket, de Ő él, már otthon van és pihen.

Tegnap este megint meglátogatott a roham, most is kerülget (mindig megérzem, mert van egy jellegzetes közérzetem előtte.) Erősen szédülök is. Tegnap este 2 jött, kis szünet volt köztük. Az öregem menekül, vagy csak leszar, de mint aki nem is látta, hogy mi történik lecseszett, hogy nem csuktam be az ablakot és nem vittem ki neki a telefonját. Nem tudok beszélni olyankor, de legszívesebben mondtam volna neki, hogy nyissa már ki a szemét, ha nem tűnt fel épp' ráz az a szar, nem tudok mozogni sem, nemhogy felkelni és ablakot csukogatni, meg a mobilját hurcolni. Nem tudom, hogy ez a közöny menekülés-e ("ha nem veszek róla tudomást, nincs is" alapú védekező mechanizmus), vagy tényleg ennyire tojik a fejemre. Nem kell ajnározni, de vegye már észre, hogyha valamit nem tudok épp' megtenni. Neki mindig, minden azonnal kell, pattanjak, de fordítva eltelhetnek napok, hetek, meg hónapok is, amíg várom, hogy megtegye, amit ígért, vagy amire megkértem. Most is ~egy hónapja vágja a hajamat! Sosem ér rá... Persze, egy hónap alatt egyszer sem volt annyi ideje? Vicc. Jobban járok, ha megtanulom valahogy letolni magamnak a géppel, mert mindig ennyit kell könyörögnöm neki. Fodrászhoz meg nem visz el, mert "drága, meg arra sem ér rá..." Izzad is a fejem ebben a melegben ennyi haj alatt, meg tök idióta fejem van már ezzel a dzsungellel. Amúgy is az van, de ez az őserdő a fejem tetején csak fokozza a nyomi kinézetemet. Ha kiteszem a lábamat az utcára, akkor basketball sapkát kell húznom, hogy ne égjek ezzel a fejjel, de berohad a fejem így, mert alapból is mintha sapka volna rajtam. Rohadtul sűrű a séróm, azt' felér egy sapkával.

A fürdő halad, ki van szedve a retyó is és fel van törve a talaj, a helyükre kerültek a csövek. Mosóhelyiség lesz belőle és a jelenlegi spejzből lesz a zuhanyozó.