Csütörtökön megvolt

a trafó, 2 zacskó vér becsepegett, nem volt semmi gond. Leadtam a vizeletet is (az mutatja meg, hogy a beadott vörösvértestek egyben maradtak-e), az oké volt, de még kell figyelnem slagoláskor, hogy nem lesz-e véres és a tegnapi labor is javulást mutatott, persze még nemsokkal jobb, de sosem húzzák fel mondjuk a 80-as hemoglobint 140-150-re (doki szerint ennyi a normális férfiaknál), amit az első alkalommal nem értettem, de elmagyarázta a doki, hogy mivel kockázatos az átömlesztés, ezért mindig csak annyi vért adnak az embernek, amennyit muszáj (ami kihozza az életveszélyből, vagy a nagyon egészségtelen értékeket az alsó tartományig felviszi), szóval idézem "ami már élhető szint". Onnantól elég lassan, de biztosan javulnak tovább az értékek, ahogy a szervezet termeli a dolgokat. Nekem ezzel a pótlással most elérte a 130-as alsó határt, kicsivel feljebb is van azt mondta a doki, szóval ezzel már elleszek és a szervezetem is gyártja majd a holmit (amit aztán újra bezabál 👏😃), viszont a vasam még a trafóval sem érte el az alsó határt sem, úgyhogy fognak adni vasinfúziókat. Az egy élvezet (hányinger, fejfájás, szar közérzet, stb.), de szükséges. A hazamenetel attól függ, hogy hányadik adaggal érem el az elfogadható értéket. Az értágítókúra végetért időközben, most várni kell a hatást. A lábkörmeim még mindig gyakran kékülnek-lilulnak, meg lefagy a lábam. 

Eltörtem a kedvenc fejhallgatómat. 👏 Elaludtam zenehallgatás közben és ráfordultam, arra keltem, hogy reccsent a fülemen. Szerencsére érintkezik a kábel, szóval otthon majd összelegozom a cuccot, mert hiába raktam össze, szétesik, mivel eltörtek a kis pöckök, amik összetartják. Nem dobom ki, mert működik, meg drága is volt. Utálom a pocsékolást és a szükségtelen költekezést, szóval ami menthető, az mindig marad addig, amíg használható, vállalható.

A közérzetem jó, ha az időjárásváltozásokat, meg a még nem százas vérképet nem veszem figyelembe.
Az étvágyam is jó, lazán csúszik a kórházi kaja és sokszor ki kell pótolnom a saját hozományommal, mert állandóan éhes vagyok, szóval jó is lesz, ha hamarosan kiteszik a szűrömet, mert már majdnem mindent elfogyasztottam. 😆 Remélem így visszamászik rám az a 3 kg.

Bebuktam

a pénteki hazamenetelt, mert a laboreredmény tényleg nem lett jó, amire mertem volna fogadni egy nagyobb összegben, látva a színemet és érezve a szokásos dolgokat. Kapni fogok vért és vasat, viszont annyira most nem rosszak az értékek, mint lenni szoktak, de ahhoz eléggé, hogy kelljen a pótlás. Ahhoz képest nem is vagyok olyan cefetül, mint máskor. 👍 A felszívódási zavar miatt hiába szedek vastablettát, meg eszem magas vastartalmú dolgokat, mint szöget, stb-t. 😆 Csomó tápanyag, meg egyéb nem/alig tud felszívódni, így a vas sem, amennyi esetleg mégis bejut, az egyrészt rohadt kevés, másrészt felzabálja az immunrendszerem. 👏 Ezért kell időnként vénásan bejuttatni a cuccokat, csak ugye azt sem lehet gyakran csinálni, viszont utána elvagyok egy darabig. Állítólag hosszútávon nem fog jót tenni, de ezzel még nem foglalkozom, mert nem lehet úgy élni, hogy valamitől mindig tartson az ember. Ezek a kórságok megtanítottak a mostra koncentrálni. Próbálok degenerál... ő... regenerálódni, a szobatársam (kétágyasban vagyok 👍) elvan magának, ahogy én is, szóval tudunk egymástól pihenni, meg most nem jöhet látogató, ergo megúszom a szokásos stressz-adagot, amit a fater biztosít, amikor ide is a problémákat hozza. Persze mikor jelzem, hogy jegeljük a negatív témákat, akkor jön az önző vagyok, meg az engem nem érdekel, mi folyik körülöttem szöveg. Nem esik le neki, hogy nem erről van szó, csupán szeretnék javulni és azt csak nyugisan lehet. Aludni ugyan nem nagyon tudok, legalábbis pihentetően nem, de nem is azért vagyok itt. Jó lett volna pénteken, az eredeti terv szerint hazakerülni, de ez van. Nem mintha nagyon hazavágynék, maximum az állatok és a megszokott környezet miatt. Igaz, mostanság béke van otthon, mert a fater normális, ettől pedig én is nyugodt vagyok, meg az utóbbi idő jó történései is jól hatnak mind a kettőnkre, szóval a légkör nem gáz, csak ugye a körülmények. Remélem valóban elkezdődik majd a kéró renoválása. A Tesómmal szórakoztatjuk egymást, tegnap olyanokat írt, hogy küszködtem a hangosan feltörni készülő röhögéssel. 😃 Ki voltam merülve, már hallucináltam tőle, meg valószerűtlennek hatott minden, de a Tesóm ébrentartott a dumálással, meg azzal, hogy felpörgetett és úgy kihúztam, amíg kellett. Olyan 1/2, vagy 3/4 11 körül csepegett le az infúzió, utána kidőltem. Nagyjából 2 órát sikerült aludni, ami nem volt elég, de arra igen, hogy használhatóbb legyek. Egész nap fasza volt a közérzetem, a szédelgésen, az időnként megbolonduló pulzuson és egy kis ízületi fájdalmon kívül semmi bajom nem volt, valami csoda folytán a vérnyomásom sem volt magas, pedig már jóideje boldogított. A vérszegénység jeleit is leszámítva egészségesnek éreztem magam. Néha ilyen napok is kellenek. 😃 Ma is egész' jól vagyok, csak szédelgés-fülzúgás-némi fejfájás, magas pulzus, ami terhelésre (ez akár lehet egy sima ágyban felülés 😆) mégmagasabb, légszomj és fázós láb van. Az értágítót ma is belémcsepegtették már, de idő kell ennek a kúrának, nem azonnal hat.

Az értágítás

folyik - szó szerint -, péntekig.

A májam még köszöni jól van, az alapból szar fényt adja vissza fosul a kamera és azért van ilyen fasza sárga színem. Valóban sárgás vagyok kicsit, de nem ennyire és az 'csak' a magas bilirubin miatt van, ami pedig a vérszegénységtől (még nincs meg a laboreredmény, de a nyakamat rá merném tenni, hogy megint szar lesz, látva a színemet). Kenem-vágom már, hogy mi mitől van, amire sokszor szörnyűlködő reakciókat kapok, pedig ennek is megvan a jó oldala; minél tapasztaltabb vagyok, annál hatékonyabban tudnak a dokik fellépni, mert már az első jeleknél tudok szólni, hogy valami megint nem kóser. Ezt mondjuk pont látják is, de van, amit csak érezni lehet és arról tényleg nekem kell szólni.
Majd' elalszom, úgyhogy inkább írok, hogy ébrenmaradjak. Aludhatnék, de annak rossz vége lenne (kirántott infúzió, vagy a tű beledöfése a karomba.)
Volt egy kb. félórás sor, amit ki kellett várnom, hogy bejuthassak a kórházba. Fater nem jöhetett be, szóval elment haza a Janival (ő hozott be minket). Ha kéne csomag, akkor azt a portán kellene leadni felcímkézve, hogy melyik osztályra és kinek van szánva, de mivel fel lettünk erre készítve, így bekészültem elég váltóholmival, elég étellel-itallal, meg ami kell, hogy megspóroljuk az esetleges fennakadást, meg csomagelkallódást. Ezzel együtt legalább plusz terhet sem rovok a kórházra, elég durva lehet naponta szortírozgatni a küldeményeket. Visszatérve a sorbanállásra: lázmérés után (mákom van, hogy abbamaradtak a hőemelkedések 😆) kérdőívre kellett válaszolgatni, aztán jött a teszt, ami egy élmény volt. 😃 A doki erre röhögve kontrázott, hogy ha netán csüggedek, hogy vége, megnyugtat, hogy hazamenetel előtt újra átélhetem. Alig várom. 😆
2 órával előtte nem lehetett enni-inni, fogatmosni, én persze mindig olyankor akarok éhenveszni, amikor nem ehetek. A doki belekapart a torkomba egy pálcával és mikor öklendeztem volna, pont kihúzta a cuccot, szóval ez a része még nem volt gáz.
Az igazi élményt az orromban matatás nyújtotta, ugyanis kb. már a kisagyamat cirógatta, úgy betolta a pálcát. 😃 Vérzett aztán az orrom, de ez ne riassza el a posztolvasókat, mert én alapból is eléggé orrvérzős voltam évekig és akármilyen kis ütés, matatás, stb. éri az orromat, akkor még mindig rákezd.
Remélem segíteni fog az infúzió, mert jelenleg is úgy fagy a lábam, hogy már viszket a lábfejem. 😉
Nem vagyok kipihent, pedig most 'csak' 2×, vagy 3× ébredtem fel éjszaka, ez nálam már jó alvásnak számít. 😆 Nekem nem kell tartani az elalvástól, 7 db hajnalban rohangáló, csörgőslabdával focizó (3-at emiatt már éjszakára elkoboztam, persze ők valahol megtalálták a 4.-et), érzésük szerint éhhalál szélén lévő és attól kétségbeesetten nyávogó vekker gondoskodik a biztos ébredésről. Mindig ez van, szóval hajnalonta nem őszinte a mosolyom, de ilyenkor hasznomra válik a zajongásuk, mert tuti felébredek és az a veszély sem fenyeget, hogy véletlenül visszaalszom.
Kb. éhenhaltam, mire ehettem (azért most együttérzek a macskákkal 😉), de hoztam kaszinótojást, azt burkoltam be némi kenyérrel. A remisszió beálltával durván megindult az étvágyam, de az a csoda is kb. 3 napig (se) tartott, nem eszem túl jól. Otthon mérlegre álltam, mert úgyis mindig megkérdezik felvételkor, hogy mennyire akar elfújni a szél, meg időszerű is volt a mérés. 61 kg vagyok, szóval 3 kg szevasz, mondjuk sejtettem. 😠
Asszem' alvás lesz nemsokára, már háromszor bekómáztam (a koktéltól is, ami csepereg belém, meg kialvatlan is vagyok). Kétszer a személyzet ébresztett ezért-azért, most meg egy szirénázó mentő érkezett. Amint megszabadulok az infúziótól, kidőlök - remélem nem öt percre. Olyan vagyok, mint aki le van szedálva.
Most befogom, mert az alapesetben telefont tartó karomba folyik a cucc, szóval maradt a combon kitámasztás és szerencsétlenkedés, mivel úgy nem áll kézre az egész, így meg szar írni, főleg egy litániát, plusz az agyam sem forog már, úgyhogy befejezem.

Isten

mostanában megint áldásokkal halmoz el minket, illetve minden nap azt teszi, csak mostanság észrevehetőbbek, élesebben kitűnnek.

A mai: felhívta a fatert a Máltai Szeretetszolgálat mostani vezetője. Nagyon hosszú lenne részletekbe menve vázolni a dolgokat, a lényeg annyi, hogy még 2019-ben összefogott a csapat, hogy lakhatóvá váljon a ház és ehhez szerveztek egy adománygyűjtést. Össze is jött egy bizonyos összeg, meg némi tárgyi adomány a házhoz, ám ezeket benyelte az előző góré (nem fogok személyeskedni, a továbbiakban csak Fazonként hivatkozom rá). Öri-hari volt emiatt és azért is, mert a saját számlájára rakatta, majd lopott is az adományból (ami önmagában is ocsmány, de mi tagok vagyunk a faterommal, szóval a saját tagjait is meglopta), ezzel megakasztva a házfelújítást is, pedig tudta, hogy milyen körülmények közt létezünk, szóval 2019 decembere óta nem jártunk gyűlésekre sem, mert berágtunk. (Kiderült később, hogy nem csak minket károsított meg a Fazon.) Persze a tagok felé húztak, mert ő volt a vezető, nem is mertek volna ellentmondani, meg mint kiderült, nem tudták a piszkos ügyeit, mi pedig azt nem tudtuk, hogy ők nincsenek benne a mocsokságban, szóval akkoriban elhatárolódtunk a Szolgálattól. Nagyon tömören ezek az előzmények.
Mit ad a Jóisten? Ma felhívta a mostani vezető a fatert, hogy megkérdezze mi van velünk és kiderült, hogy a Fazon megpattant. Állítólag egyre többen panaszkodtak a Szolgálatra miatta, ezzel szégyent hozott az egész csapatra és nem győzik magukat kimosni a fekáliából, amit megkavart a stiklijeivel. Lebukott a sikkasztásokkal, szóval mostmár a Szolgálat sem védi és állítólag mióta elmenekült, nem tünedeznek el összegek tőlük sem. Meglopta tehát a Szolgálatot is, meg azokat is, akiknek gyűjtöttek - köztük minket. Persze a törvény keze úgyis utoléri, akárhová menekült. 👏
Megszűnt a feszültség a Szolgálat és köztünk, úgyhogy újra fogunk járni a gyűlésekre, meg besegíteni és az áldás, ami miatt elkezdtem írni a posztot az az, hogy megkapjuk végre a tárgyi adományokat, meg talán az anyagit is és elkezdődhet a házfelújítás. A Fazon a tárgyi adományokon is ült és így a ház annyit sem haladt, amennyit legalább ezekkel haladhatott volna. Van fürdőkád, bojler, egy bejárati ajtó, meg egy mosdókagyló, csak pénz kéne a munkásoknak is, meg az anyagokra, de a pénzadomány után még kell futni pár kört. Mikor az egyik adományozó utánanézett a számlaszám tulajdonosának, kiderült, hogy a Fazon nevén van. (Ekkor tudtuk meg mi is, hogy a saját számlájára utaltatta az adományokat.) Az egyik tag nagyon letolta ezért, meg azért is, hogy lejáratja az egész Szolgálatot, mire bekamuzta, hogy nekünk nincs számlánk és csak jót akart. (Van számlánk!) Utasította a tag, hogy azonnal vegye le a számlájáról a pénzt (mint utóbb kiderült, addigra már kb. félmilkát lehúzott) és rakja a miénkre, mivel eleve oda kellett volna kerülnie. Átkerült a pénz egy - a polgármester által nyitott - bankszámlára, szóval akkor sem mi kaptuk meg. Mint kiderült, a polgármester is egy csaló és most ő nem ereszti a zsét, úgyhogy bukni fognak mind a ketten, meg akik még benne voltak, már folyamatban vannak a jogi dolgok tavaly nyár óta, mióta kiderült a Fazon stiklije. Undorító pénzéhes banda, holott már alaposan megszedhették magukat, ha sikkasztgatnak.
Felelni fognak a csalásokért. Nekünk nincs pénzünk ügyvédre, viszont a fent említett adományozónak van és ő maga kezdett el nyomozni tavaly nyáron, mikor észrevette, hogy a Fazoné a számlaszám, amire utalt. Azóta dolgozik azon, hogy az illetéktelen kezekből kikerüljön a pénz, elvitte az ügyvédhez azt a papírt is, amit a fater elhozott a polgármestertől, akit így szintén beránt majd a kanál, amivel belekavart a szarba. Ő is akart egy szeletet a tortából; egy körmönfont módon megfogalmazott támogatásról szóló 'szerződéssel' (milyen támogatásról süketelt?! az adomány és ahhoz sincs köze, mivel a Szolgálat kezdeményezte a gyűjtést!) próbált hozzáférni a pénzhez, csak a fater nem hülye, kiolvasta belőle a turpisságot.
Nagyon a felszínt kapargatja mindaz, amiket most leírtam, de ha mindent leírnék, kb. még nyáron is itt pötyögnék, igyekeztem a lényegre szorítkozni. Isten tökéletesen elvarrja a szálakat! A Szolgálat a Fazon személyében megszabadult a gonosz egyik csatlósától (mert aki Istenhívőnek és az Ő szolgálatában cselekvőnek kiadva magát beférkőzik a jók közé és rombol, segítséget hazudva, bort fogyasztva és vizet prédikálva fényezi magát, miközben lop, csal, hazudik, az egyértelműen a gonosztól való). A bűnösök el fogják nyerni a jutalmukat a tetteikért és ezt nyilván tudja már, ezért húzott el, persze nagy adag 💩 hagyva maga után, amit takaríthat a Szolgálat, hogy tisztázza a becsületét. 👏 Elég durva, hogy egy SZERETETszolgálat vezetőjeként (!) és elvileg hívőként ekkora bűnöket követett el, ráadásul pont azok kárára, akik megsegítésére van a szolgálat. A polgármester még a boldog tudatlanságot élvezi, de ő is felelni fog a csalásokért. Gondolom nem mi vagyunk az elsők, akiket megpróbált meglopni, meg nyilván voltak már sikeres megmozdulásai is ezügyben.
Végül nekünk is csak elkezdenek rendeződni a dolgaink házfelújítás-ügyben, pedig úgy tűnt, hogy nem lesz semmi ebből és a csapatba is visszakerültünk.

Ma is tartalmas napom volt

Gyakrabban is lehetnének ilyen mozgalmas napjaim.

Voltunk ma az Ildiéknél. Én általában csak ülök és figyelem a társalgást, de úgy voltam vele, hogy ennek ellenére átmegyek, addig is levegőn vagyok, mert már december óta a házban rohadtam. A Doki novemberben, mikor kiderült a romlás, mégszigorúbb hideg elleni védelemre hívta fel a figyelmemet (bár anélkül is vigyáznék), de mivel ma valamivel enyhébb is volt az idő és úgy felöltöztem, mint aki Szibériába készül + takaró is került rám, így megkíséreltük a dolgot és ugyan ígyis jöttek a tünetek, nem volt olyan durva. Mire durvult volna, odaértünk és a házban kiolvadtam. Csodák csodájára most nem voltam levegőnek nézve. Az Ildi kutyája egyből betámadott, szarrá nyalta a fejemet nyüszítve. 😃 Csípjük egymást nagyon. Nagy lehetett a gravitációs erő az ölemben, mert le sem szállt rólam, úgy kellett letennem, míg elmentem slagolni. Az Ildi kezelésbe vett, mert szóbakerült a közelgő értágítókúra és a lábfagyás, aztán mivel anno megcsinált egy talpmasszőrit, mondta, hogy megmasszíroz, hátha felpezsdül a keringésem. Nem rajongtam érte, mert utálom, meg nagyon durván csiklandós is a lábam, bár most úgy le volt fagyva, hogy alig éreztem szerencsére a matatást. Csak annyit értünk el vele, hogy az Ildinek átfagyott a keze. 😂 Csinálhatott akármit, maradt a mirelit-hőmérséklet, meg a bizarr szín, szóval tényleg az infúzió az utolsó reményem, illetve az utolsó előtti, mert a nyár is segíteni szokott, csak az még odébb van. Lecsekkoltam a Maine Coonokat is, ha nem lenne 7 macskám, tuti hogy az egyikük nálam kötne ki. 😉 Az Ildi csinálja a jogsit és az elindulást gyakorolgatja otthon is, mert azzal van gondja és beültetett maga mellé (csak az udvarban furikázik). Ott rontja el, hogy amikor a motor felpörög és megmozdul a kocsi, megijed és lekapja a lábát a kuplungról, lefullasztva a motort. Magyaráztam neki és egész' jól kezdte csinálni, bár néha 'kockás' volt a benzin (rángatott a kocsi 😃), szóval van mit gyakorolnia. Egy fasza kis 3 ajtós Fiat Stiloja van. Mielőtt elindultunk, itt húzott el majdnem felettünk egy mentőhelikopter. Útközben láttuk az úton leszállva, meg rendőr- és mentőautó állt keresztben, nem engedték be a forgalmat egy jó nagy darabon, szóval kerülni kellett. Elég durva csatt lehetett, ha helikopter kellett a sérültnek. Remélhetőleg az Ildi belejön a vezetésbe, mert egyelőre nagyon bizonytalan és ez veszélyes lenne magára és másokranézve is. Nem szeretném, ha így járna egyszer. Anno az övé lett a kocsim, de mivel nem merte megcsinálni a jogsit, eladták.

Itthon megint játszhattam a fűrésszel, de jót röhögtem a 'diagnózison'.
Fater kiment (volna) fát vágni, de a masina kb. 3-4 mp-enként lefulladt. Azt mondja biztos a karburátorral van baj, vagy túl sok benzint szív. Oké, nézzük meg. Szétszedem, erre a tank kb. üres. 😂 Ő töltötte fel ugye néhány napja, mikor először használta és szerintem benézte a szintet. Gondoltam ha mégsem, akkor folyik valahol, mert annyit nem lett használva, meg erőltetve sem lett, amitől nyilván zabálná az üzemanyagot. Ráraktam egy kartonlapra és kivártunk. Nem lett szutykos a karton, szóval nem szivárog sehol, hanem tényleg keveset rakott bele a fater. Ma teletöltöttem és működött is. Az élezés olyan jól sikerült tegnap, hogy elvágta az ujjamat a lánc, pedig csak hozzáértem. 😃 Vitte a fákat, mint kés a vajat. 👍

Márciusban ugye nem jutok el a kardiológiára, de azt mondta a fater, hogy attól még menjek fel vele Pestre, ha gondolom. Meglátom. Kedvem az volna, csak a szervezetem is legyen benne partner, meg ne legyen túl hideg az idő. Az ~5 órás zötyögés nem igazán vonz, viszont Pest igen, nagyon hiányzik és amikor csak lehet, szeretnék feljutni. Ha nagyon hideg lesz, akkor az állatok miatt sem megyek, mivel 2 napig nem lehetnek a fűtetlen házban. A szobák ígyis hidegek, de mégsem annyira durván, mint teljesen fűtetlen konyha mellett.
Holnap kollektív karomvágás a siserehadnak, kíváncsi vagyok mennyi hegtetkóval fogok gazdagodni. 😉

Mindenféle

Legoztam ma, kicsit másképp'. 😆 Fater nemrég vette a láncfűrészt, de máris többedszer kellett szerelni. Mivel szeretek 'Legozni', mondtam, hogy majd én szétszedem és megnézem, hogy mi a gond. Először az volt a baja, hogy nehezen indult be, akkor az derült ki, hogy csúszik a berántó zsinórja, szóval kellett bele másik. Azzal már könnyebben beindult, viszont utána valami kotyogott benne, gondoltam egy csavar. Megint szétszedtem, valóban az volt és ahogy keringett benne, szarrá törte a ventilátorlapátot. 👏 Került bele fém, azzal tovább is fog tartani. Tegnap felakadt a gáz és nem lehetett leállítani, csak a főkapcsolóval. Ma pedig láncot kellett élezni.

A másik 'páciens' a mobilom volt, az a fűrésszel ellentétben majdnem a sírba tett, mert 4 órát csesztethettem, mire életre kelt. 😃 Nem akart bekapcsolni és hiába tudtam mi lehet a gond, nem vagyok telefonszerviz mindenféle szükséges kellékkel, így szívatós volt a dolog, amit megspékelt a kezem szarakodása is. Nem vette a telefon az adást, akárhogy' nyomogattam a bekapcsoló gombot, szóval gondoltam, hogy már szutykos lehet belül és nem érintkezik. Egy ideig próbáltam a nyomogatással elmozdítani az akadályt, de ahogy a vérnyomásom nőtt, úgy csökkent a türelmem. Sebaj, szétszedem, kidzsuvázom, azt' jó lesz - gondoltam én. A hátlap leszedése után elémtárultak a hangyaf@$znyi csillagcsavarok, amik nyilván nem leptek meg, csak nincs műszerészcsavarhúzóm. Nem baj, van ezerféle kés, valamelyiknek a hegye csak passzol. A sokadik végre megmozdította az első csavart, viszont addigra a kezem szart be, bemerevedett és kezdett érzéketlenné válni. Kiolvasztottam, aztán folyt. köv. Nagynehezen kicsavartam az elsőt, aztán a másodikat, majd megint kézmelegítés, hogy érezzem is mit csinálok, erre a harmadik kis szar nem moccant és a többi sem. Jól ráhúzták, amit spéci csavarhúzóval ki lehetett volna erőszakolni, de késheggyel nem. Azok kicsavarodni nem akartak, én meg becsavarodni készültem, mégegy sor nénikézés közepette megpróbáltam hozzáférni a gomb érintkezőjéhez egy vékony ecsettel, de alig sikerült, miután a csavarok ugye fogták a lapot. Ekkor jött nagyon jól a kis modellezőecset. 😉 Nagynehezen előkerült és bingo, befért! A kezem persze ekkorra intett be megint... Mondom ez nem igaz. 😃 Tökig benyomtam a szálakat, gondoltam vagy ez, vagy semmi, de Istennek hála kilökött egy adag szutykot. Hiába buzeráltam tovább, több nem jött ki, ahhoz tényleg szét kéne kapni az egészet, az meg csak szervizben megy, mivel nekem nincsenek hozzá szerszámok, de itt meg nincs szerviz. 👏 Baján van csak, plusz nincs most lóvé sem a munkadíjra. Visszalegoztam a csavarokat, meg mindent és egyből vette az adást a telefon, szóval tényleg a dzsuva volt a gond, ami a jobbik eset. Remélhetőleg bírja addig, míg el tudom vitetni egy alapos tisztításra, mert ez a késes megoldás elég merész dolog volt, mégegy ilyen kört nem bírnak ki a csavarok, szóval remélem nem kell megint szétszednem.

Alex megint szenved, szóval elkiabáltam a dolgokat. Fog kapni gyógyszert, remélhetőleg használ majd megint. Ha nem, akkor nincs több eszköz, amivel segíthetnénk, úgyhogy bízom a gyógyszerben.

Szarul vagyok, de már meg sem lep. Gondolom megint változik az idő. Nem izgat, csak a roham kerüljön el.

Változott a program

Terápia lefújva, legalábbis a következő hétre. Majd csak azután megyek, már lezsíroztam a mókussal, ugyanis jövő hétfőn megyek be 5 napra a kórházba, értágító infúziókúrára. Nem örült a Dokim, mikor felvázoltam a helyzetet. Múltkor beszéltem a Kardiológiával is, márciusra nem férek be, "örüljek, ha áprilisra igen." Biztató. 😆 Tegnap végül estére jobb lett a keringés a futóműveimben is, szóval nem kellett a zokni éjjelre (felvettem, de aztán kifejezetten melege lett a lábamnak, ennyit a keringésemről 😃) és reggelre sem voltak lefagyva. 👍 Elég szarul voltam, olyan volt, mintha roham készülődne, de mákom volt és belealudtam a rosszullétbe. Nem lep meg, miután az időjárás ilyen kusza. Remélem az infúziós értágítás hatásosabb lesz, mert hiába szedegetem a bogyót, nem igazán használ.

Jövő hétfőtől

folytatom a terápiát a mókussal. Még októberben maradtak abba az ülések, aztán ugye lerobbantam és akkor meg azért nem tudtam menni. Mostmár mobilis vagyok és időszerű is a terápia, mert egy ideje megint nagyon libikókázik a hangulatom és folytatni is kell, amit elkezdtünk. A szorongásom is elég durva, nem tudok sem személyesen, sem telefonon beszélgetést folytatni idegenekkel, ismerősökkel is csak feszengve, kezdeményezni meg pláne nem. Ahhoz, hogy pl. a házi-, vagy a pszichodokit felhívjam, meg kell magam erőltetni és közben lever a víz, meg alig tudok megszólalni. Maszkban fogad a pszichodoki, mióta van ez az őrület és ez nekem jól jön, mert kevésbé feszengek, ahogy a maszk takar. Persze ez neki biztos nehezítő körülmény, mert a mimika nagyrésze így rejtve marad. A családtémánál, konkrétabban a fateromnál hagytuk abba a diskurzust, szóval gondolom ott fogjuk folytatni.

Alex állapota most egész' elfogadható, hízott is és akkora kabátja lett, hogy nem egy snauzernek, hanem medvének néz ki. Nagyon jól néz ki, most olyan mint egy egészséges kutya. Majd ha társ lesz a fotózásban, lekattintom. Van panasza, de enyhe. Remélem még kapunk sok időt!

A Raynaud nagyon durva. Be-beszorongat a lábszáram-combom rövidebb-hosszabb időkre, de a leggázabb a lábfejem - szokás szerint. A két nagylábujjam utolsó percét le is vághatnák, kb. nem is érezném és sokszor a többi is szét van fagyva, de azok még érzékelnek, amikor épp' nem zsibbasztja őket a fagyás. Előbbi kettő alapból is egyre nagyobb területen érzéketlen, mert az idegek itt-ott kinyiffantak az évek alatt. Legalább nem fáj, ha belerúgok valamibe. 😉 Van, hogy az egész lábfejem fagyos, meg persze mindenféle színben játszik. Hiába veszek fel irhával bélelt zoknit, nem indul meg a keringés órákig sem. Tök merevek az ujjaim, legalábbis eléggé be van szűkülve a mozgástartományuk, ami bal lábon eleve olyan a RA-tól, viszont a fagyás mindkettővel ezt teszi és csak akkor működik rendesen a másik oldal, amikor 'kiolvad'. Ennek a merev-érzéketlen állapotnak köszönhetően bukdácsolok, mert rontja az alapból is szar egyensúlyomat, meg nem érzem a talajt és hogy mennyire emeltem fel a lábam, ha nem eléggé, akkor megbotlom a saját lábamban, ahogy a leérő ujjaim alámgörbülnek (mondom, hogy jól jön az érzéketlenség 😆). Csak azért nem törtem még el a lábamat, mert eddig még jó volt a reflexem és nem nehezedtem rá. Éjjel fel szoktak melegedni, de mára virradóan reggelre le voltak fagyva, szóval ma zokniban alszom, hátha segít. Utálom, pedig csak egy kis textildarab, mégis idegesít és nem tudok aludni, ha rajtam van, de most nincs apelláta.
A kezeim is hasonlóan gázak, bár azért azokban még mindenhol él az érzékelés és hamarabb észhez is térnek, de ugyanúgy fagyosak-merevek-színesek és száguld fel a bal karomba az érgörcs, onnan meg a szíverembe és jönnek a finomságok, szóval nem oké ez így. Ha véletlenül túl hideg a cucc, amit fogyasztok (kerülöm a hideg dolgokat, de van, aminél kivédhetetlen), lezsibbad az egész szájberendezésem pofazacskóstól, nyelvestől, szájpadlásostól és elkékül a szám. Szólok a dokinak, mert ilyenfokú tomboláskor szokott jönni az infúzió.

A frontnak hála

tegnap este rohamoztam.
Szokásos dokumentációs rizsa:
A vérnyomásom állandóan felmászik az utóbbi időben, így a fejem is sokat fáj, szóval tegnap is azt hittem csak az a gond. Már úgy keltem, hogy fájt a fejem és az ágy is húzott, aztán a nap előrehaladtával erősödött a fájdalom, meg aluszékony lettem; kétszer is elaludtam délután, de egyik ébredés után sem lett jobb és akkor már átfutott az agyamon, hogy gyanús, ez roham lesz. Este próbáltam chaten beszélgetni, de nem ment, mert gondolkodni sem tudtam egyrészt a fájdalomtól, másrészt tompa volt az agyam, aztán éreztem, hogy tényleg roham lesz, jött az a jellegzetes furcsa közérzet. Olyan gyorsan jött rám a cucc, hogy amint elköszöntem a beszélgetésből, már alig volt erőm kikapcsolni a mobilt.
Kiment az erőm, aztán jött a rángásos merevgörcs a szokásos finomságokkal. Azon túl, hogy a fejem szét akart robbanni, kiszáradt a szám, hányingerem volt, erősen izzadtam, a ketyegőm ezerrel vert és jöttek az adrenalinfröccsök, meg nyomott a mellkasom, a bal karom-vállam majd' leszakadt, de közben a nyakamba is sugárzott, közben székelési ingerem lett (mindig elfelejtettem feljegyezni, de van ilyen is közben), na mondom fasza lesz, ha nem állapodik meg az ingernél a dolog, a végtagjaimban is megint éreztem a hideg-meleg cirkulálást és persze nem tudtam beszélni, meg irányítani semmit. Van, hogy elkap közben a halálfélelem (mint tegnap), de próbálom elhessegetni. Nem a kontrollvesztettség rémít meg és nem is a pokoli közérzet, hanem az, hogy a keringésösszeomlás óta sosem tudhatom mikor fordulnak rosszabbra a dolgok, mert érzem és hallom a dübörgő és gyors pulzusomat, meg ahogy a keringésem nem tudja mit akar; futkos a hideg-meleg a végtagjaimban, van hogy a koponyámban. Az adrenalin meg a szívtájékomon. Hajmeresztő. A fő, hogy túl vagyok rajta megint és ma jobban is voltam olyan szempontból, hogy volt erőm, meg a fejem is alig fájt, szóval kihasználtam az üzemképes állapotot és végre kidzsuváztam a szobát. A fater még magánál sem takarít, szóval meg sem lep, hogy amíg én másfél hónapig szimbiózisban voltam az ággyal, addig sem segített ki és takarított nálam. Valamennyire takarítgattam nyilván, de közel sem tudtam egy alapos takarítást megejteni. Megehetne a retek, ha tőle függene.
Most is kellettek a pihenők a ketyegőm miatt, de ez már nem akadályozott meg, mert van erőm és tudok tenni-venni, ha épp' a front nem fektet ki. Megint erősödik a fejfájás, de remélem ma megúszom a bulit. Hajat kell már vágatnom, meg borotválkozni, mert lassan úgy nézek ki, mint Rumcájsz. 😃

Fater vett egy kisebb láncfűrészt, tegnap hozta a futár. Ma vett benzint és vágott fát. Van egy csomó fánk, akkor minek rendelt volna?

Végre fent!

Nem bízom el magam, ismerve a libikókára hajazó kedélyállapotomat, de most csakazértis' merek örülni a jónak, ennyi jár! Nem történt semmi extra, csak átkattant az agyam és most van életkedvem, magammal is majdnem jóban vagyok, ami nagy csoda, mivel amúgy ki nem állhatom magamat, sokat beszélek, tevékeny vagyok, megint vannak terveim és hiszem, hogy be fognak jönni, időnként kirobbanó jó kedvem van, megint hallgatok zenét, persze hangosan, stb., szóval hirtelen bepörögtem, ami elég durva élesváltás az eddigi reményvesztett, letargikus, lassult, szótlan, morcos, magát gyűlölő, befejezést fontolgató, vergődő fazonhoz képest. Nem is gondolok most arra, hogy milyen kényes egyensúlya van ennek a pörgésnek és bármelyik pillanatban átbillenhet megint minden, mert élvezni akarom, hogy most van kedvem élni, meg muszáj is fent lenni, ígyis a lent vezet gyakrabban. A múltkor úgyis zuhantam egy nagyot, mert a fentieket megspékelve kishíján elvesztettem a Tesómat is, szóval nagyon kell már a napfény a hosszú ideje tartó sötétség után. Legalább neki is tudok segíteni reményeim szerint, mert nem az az üres, hasznavehetetlen váz vagyok, ami jóideje voltam és bár minden nap igyekeztem kicsikarni magamból egy kis erőt, amit átadhatok, alig sikerült. Ő azt mondta adtam, de maximalista vagyok, szóval ja... főleg ha arról van szó, aki közel áll hozzám. Most, hogy érzek magamban motivációt, meg erőt, kihasználom és igyekszem Őt is felkarolni, mert igencsak ráfér. Legalább ez a tudat is húz, mondjuk eddig is húzott, csak éppen mintha bénultan akartam volna mozogni; a szándék megvolt, de erő nem volt a cselekvésre. Remélem kitart ez a felfokozott kedélyállapot minél tovább (hahaha, ez egy borderline-ostól viccesen hangzik...).

Más téma, de le akarom jegyezni, hogy megmaradjon, mert ugye az agyam mint a szita és hiába írna fel a dokim memóriaserkentőt, fogadjunk azt is elfelejteném bevenni. 😉
December közepén robbantam le, azonban mostanra remisszióba álltak a dolgok, újra a régi vagyok. Oké, ez így erős túlzás, de szarból nem lehet várat építeni. 😆
+ Van erőm
+ Van étvágyam (de még milyen!) 

+ Nem alszom át a napokat, vagy alszom el napközben, olyannyira nem vagyok aluszékony, hogy éjjel is alig tudok elaludni, pedig álmos vagyok
+ Tudok tenni-venni, bár ezt pihenőkkel és egyelőre ülve, mert állva jobban pörög a szívem meg fújtatok
Ami panaszok vannak, azok a front számlájára írhatóak, ilyen az ízületi fájdalom (azok amúgy is folyamatos gyulladásban vannak, csak a mérték változó), meg a vérnyomásomat és a szívemet is buzerálja a változékony időjárás. A szindróma is aktív. Még hőemelkedés és ezzel együtt csatakos verejtékezés is van megint naponta, de szerintem az az ízületeimtől.
Ezeken kívül viszont nincs bajom, szóval nagyon sokat javultam és ez a lényeg! Remélem megint lesz pár hónap nyugi, úgyis jön majd a tavasz, meg a nyár, szóval jó volna üzemképes állapotban létezni, hogy a fasza időkben ne idebent rohadjak.
Hétfőn beszélek a Dokimmal, jó volna, ha márciusra lenne szabad időpont a Kardiológiára, egyrészt mert már rám kéne nézni, másrészt a fater akkor amúgy is menne Pestre, szóval nem kéne kétszer fordulnia, azért mégiscsak majdnem 10 óra egy út oda-vissza. Ráadásul márciusban elvileg jön le az Öcsém (eddig biztosnak tűnik, pár napja hívta a fatert és akkor is azt mondta, hogy jön), szóval akár össze is koccanhatnánk hazafelé jövet valahol Pesten és együtt utazhatnánk haza a távolsági buszon, dumálhatnánk addig is egy csomót. Ez még csak az én fejemben született meg, most. Előbb tudnom kell, hogy lesz-e valami a Kardiológiából és ha lesz, mikor? Akkor aszerint dumálom meg a Gabival a lejövetelt, hogy együtt tudjunk hazafelé jönni, neki is jobb lenne, mert nem unatkozna az úton. Na, majd kiderül. Vagy beborul. 😉
Meglett időközben a Nitromint tapaszom is. Még nem tudok beszámolni róla, mert nem raktam még fel belőle, de remélem nem lesz semmi gubanc. Azt mondta a Doki, hogy ha szarul vagyok tőle, akkor levehetem rögtön, de amúgy egész nap is lehet viselni, ha kell, szóval ebből kiindulva csak nem olyan veszélyes. Anginázom elég gyakran és annak minden kellemes velejáróját élvezem, de egyelőre akkora nem jött, hogy kellett volna a tapasz. Nem baj, biztonságot ad, hogy van mihez nyúlni, ha megint bedurvul a helyzet. 2-3 hete közelített a novemberi szinthez, csak épp' még akkor nem volt tapasz, de mint látszik, élek még. 😆 Most pedig már itt a gyógyszer, ha gond lenne, aztán majd a Kardiológus is megmondja a tutit.

Az a helyesírás a dobozon odacsesz... 😃