nem itthon telt a Szilveszter. A nagynénéméknél töltöttük, ott volt az unokahúgom is a Kittivel, meg az új palijával, aki jól bepiált és feszültséget generált, viszont nem hagytuk, hogy elcsessze a hangulatot. Engem kinevezett legjobb barátjának (most találkoztunk először 😁) és ahányszor meglátott, vagy eszébejutottam, kezet akart velem fogni, meg elmondta, hogy én vagyok a legjobb barátja. Elég fárasztó volt. Szólt a zene, aztán az egész bagázs elkezdte 'énekelni' (hamisan ordítozni) Varga Miklóssal a Vén európát. Én kimaradtam, de jót röhögtem rajtuk, mert borzalmas volt, ők is röhögtek magukon. Más számokat is hasonlóan énekeltek. Most megkínált minket az Ildi étellel, süteménnyel, üdítővel (ritkán szokott), de semmit nem tudtam fogyasztani, olyan hányingerem volt. Volt nálam Nutridrink, de abból is pár korty ment csak le órák alatt. A hányingeren kívül jól voltam, pedig a fatert idézve fehér voltam, mint a meszelt fal. Hazajött apám megetetni a bandát, aztán visszajött az Ildihez és olyan 6 óra körül mi átmentünk az unokaöcsémékhez. Ott már a Kitti oldottabb volt, játszott a faterommal, meg egyszer nekem is buborékokat fújt, hogy kapjam el őket. A Péter már kész volt, mint a vasárnapi ebéd, állandóan belekötött az unokaöcsémbe és szidta folyamatosan, szóval összebalhéztak (a Zoli józan maradt végig), meg az a jóember telefonon is balhézott valakivel, aztán a zenét váltogatta és tekergette a hangerőt, amin megint balhéztak a Zolival. Folyamatosan döntötte magába a piát ott is és verekedni akart. Velem ugyan nem, de párszor engem is elküldött a f@szba, meg időnként megkaptam, hogy "sz0pd le a f@szomat", csak mert nem ittam és nem bagóztam vele. 😁 Én leszartam, hogy mit pattog, a többiek magyarázták neki, hogy fogja már fel, hogy nem ihatok, nem cigizhetek, de csak fújta a magáét, aztán ők is ráhagyták, mert részeg embernek felesleges érvelni. Fater ott is mondogatta, hogy szarul nézek ki, meg hogy hol hullafehér vagyok, hol megjön a színem. Jól voltam ennek ellenére. Később jött egy roham (melegfront volt aznap), mikor már ott voltunk egy ideje. Bementem lefeküdni, mikor megéreztem, hogy jön. Ilyenkor hallok és valamelyest fel is fogom a külvilágot, csak nincs kontrollom a rángás felett és nem tudok akaratlagosan mozogni, sem beszélni, szememet kinyitni, szóval hallottam, hogy a fater bejött valamikor (itthon sosem néz be) és elkezdi, hogy "na, mit csinálsz már?!" Majdnemhogy lecseszett. 👏 Próbált lefogni, persze nem tudott és mondta, hogy hívja a mentőket, ha nem hagyom abba. Elkezdett hanyattfordítani, paskolta az arcomat, szólongatott, próbálta kihúzni a karomat, kinyitni az öklömet, persze nem tudta és kérdezte, hogy "na, meddig rángatódzol még?!" Visszafordított az oldalamra és kiment. Hallottam, hogy mondta a többieknek, hogy szokott ilyen lenni, majd átmegy rajtam. Utólag megkérdeztem, hogy ha tudja, akkor minek 'fenyegetőzött' a mentővel, meg minek kellett mozgatni, lefogni, erőltetni a görcsbe feszült alkatrészeimet, kérdezgetni (amikor tudja - elvileg -, hogy nem tudok reagálni)? Azt mondta, hogy nem tudta mit kell csinálni. 👏 Mondom neki bravo, végülis csak 4 éve vannak ilyen rohamok, honnan is tudhatnád a dolgok menetét... Sosem figyel arra, ami körülötte zajlik, meg amit mondok, pedig ezerszer elmondtam (az orvos is) és tapasztalhatta is, hogy hagyni kell lezajlani. Elmenekül olyankor a közelemből, csak mások előtt mindig szerepet játszik, ezért jött be megnézni, itthon még sosem kezdett el lefogni, forgatni, meg feszegetni a görcsös részeimet (nem is szabad), mert nem is mer bejönni a szobámba, amikor buli van, mivel nem bírja a látványt. A többieknek tudta mondani, hogy majd lecseng, szóval mégiscsak tudja, hogy nem kell semmit csinálni. Elvesztettem a fonalat a logikáját illetően. Aludtam a roham után, aztán visszamentem a nappaliba. Elkezdtek Kárpátia számokat hallgatni, amiket az Öcsém szeretett, ezért szar volt hallani, úgyhogy kimentem 'levegőzni', mert éreztem, hogy a sírás kerülget. Továbbra sem vagyok rá képes, de nem tudhattam, hogy nem akkor fog-e ez megváltozni. Mivel üvöltött a zene, kint is jól hallottam, de legalább nem látta senki, hogy könnyezem. Mikor végre zenét váltottak, visszamentem a házba. Nemsokkal később átjött az Ildi is. A Kitti nagyon pörgött addigra, mert fáradt volt, mivel csak 3,5 éves és este 10 körül járt már az idő. Jól elbeszélgettek, én csak figyeltem az eseményeket, mert nem igazán fogadnak be. Fatert sem, de ő nyomul. Annyiból volt jó a 'családdal', hogy volt körülöttem élet. 11-re már fáradt voltam én is, de a fater mindenáron meg akarta várni ott az éjfélt, pedig a Niki (Zoli menyasszonya), meg a Zoli is mondta, hogy már feküdnének. Fél 12-kor letette az unokahúgom aludni a Kittit, meg ő is lefeküdt, a Péter szintén, mivel K.O. volt, úgyhogy végre mi is elindultunk, de még nem haza, mivel az Ildi azt akarta, hogy menjünk át hozzá, hogy ott koccintsunk. Ott ültek a nappaliban az ő barátai, meg a Janié, mikor beléptünk, de nem köszöntek vissza, csak elhallgattak és úgy bámultak ránk, mintha UFO-k lettünk volna, vagy hogy mit keresünk ott? 😁 Zoli mondta az Ildinek, hogy minek vannak ott, mikor arról volt szó, hogy a család jön össze, meg hogy nem bírja őket, mert bunkók. Valóban tavalyelőtt is ugyanígy kinéztek minket, ami azért poén, mert az Ildi rokonai vagyunk és az idegeneket zavartuk az Ildi házában. 👏🙄😁 A Zoli morgott is érte. Bevonultunk a konyhába koccintani, aztán a Zoliék is hazamentek, meg mi is jöttünk haza, fél 1-re értünk a házhoz. Kereste a fater a kulcsot a kapu előtt, mire kiderült, hogy otthagyta az Ildiéknél. Felhívta az Ildit és elindultunk érte. Nem húztuk fel magunkat kivételesen. Kb. 10 métert tettünk meg, mikor csörgött a telefonja, hívta az Ildi, hogy bringára ül és elhozza nekünk, szóval megúsztuk a kóválygást. Elindultunk azért, hogy ne kelljen idáig eljönnie. Negyed 2-re értünk be a házba, nem kellett altatni egyikünket sem. Tegnap is voltunk az Ildiéknél, ott a családi gondok kerültek terítékre, aztán mi is összemordultunk, mert ismét szarul néztem ki és jobban akarta tudni a fater, hogy milyen a közérzetem, meg okoskodott a rohamokat illetően is. Mikor kiment cigizni, mondta az Ildi, hogy mindent jobban tud, meg hogy nem lehet neki semmit megmagyarázni, mert csak a maga igazát fogadja el. Mondtam, hogy ja, ezért kell ráhagyni. Az unokaöcsémékhez is át akart menni, úgyhogy mentünk, negyed 10-re értünk haza.
Nekem elég is volt ennyi a családlátogatásból, mert sosem érzem jól magam abban a közegben.
Az étvágyam még mindig nem jött vissza, de időnként már lemegy egy-egy tál leves, vagy valami egyéb, mégha nem is nagy adag, de legalább eszem mást is a tápszeren kívül.
