Nincs cím

Nem tudtam milyen címet adjak a jegyzetnek.
Szerdán megjött a lelet, megint fogy a vérem, ellenőrizgetni fognak, mert egy mértéknél vér kell.

Volt kint a Tanácstól egy nő, elkezdte kijárni, hogy adják vissza az ápolásit, meg adjanak rokkantságit, ugyanis nem kapok, mondván sosem dolgoztam. Hogy' dolgoztam volna? Akik szintén születésüktől betegek és munkára alkalmatlannak nyilvánították őket, nekik is élni kell valamiből. Ocsmány az egész rendszer. Apámnak is megpróbálja elintézni az emelt özvegyi nyugdíjat.

Ahogy ma pakolásztam, megtaláltam a gyerekkori játékaimat és adomány lesz belőlük.

A lakásfelújítás stagnál, de így már viselhető a várakozás, hogy javítottak rajta, meg van áram.

A szekrénysort megkaptam, faszán elférnek a cuccaim, meg jól is néz ki.

Fizikailag jobban vagyok most, leszámítva az extrém fáradtságot, gyengeséget, de az csak a vérhiány miatt van.

Zakó :-D

Bizonytalan az egyensúlyom a kórság idegrendszeri érintettsége miatt is, meg sokat szédülök és az sem segít. A tegnapelőtt előtti éjjel akkorát zakóztam, hogy ihaj! Ki akartam menni dobni egy sárgát, aztán ahogy felálltam még egyet sem léphettem, mert már billentem is, de félig megint nem voltam észnél, mert minden lassúnak tűnt, meg reflexem sem volt, hogy támaszkodjak, szóval úgy, ahogy voltam feldőltem. :-D Mivel ködös volt az agyam, reflex híján ráestem a karomra. Elég vicces lehettem, ahogy bambán lesek egyszál boxerben, félpár papucsban - mert a másik leesett -, még mindig a landoláskor felvett pózban, hogy most mi van, melyik bolygón vagyok? Lassan kikecmeregtem a porszívó, doboz és egyebek közül, ahová bezuhantam. Felálltam, de pár lépés után megint megbillentem, na mondom jobb lesz várni, leültem inkább. Pár perc után megkíséreltem újra az utat a wc-re, akkor már némiképp' észnél is voltam, felfogtam a külvilágot és kiértem egyben. :-D Dolgom végeztével apám mondta, hogy az alattunk lakó feljött, hogy mi volt az a nagy robaj, éjjel bútort ejtünk le? :-D Ő is kérdezte, hogy mit ejtettem le, ami akkorát döngött? :-D Röhögtem és felvilágosítottam, hogy én landoltam. Gondolom nem puffanok akkorát, ha a reflexem segít és megtámaszkodtam volna, de így tompítás nélkül ért le mind a 60 kg-om. Nem tört el a karom, pedig azon landoltam, csak jól meghúzódott. Apám hallotta állítólag a robajt, de nem tudta honnan jön. Tegnap voltam havi kontrollon a háziorvosnál. Mondtam neki a TIA-t, a pukkanást a fejemben, meg az esést és megijedt, mondta hogy lehet, hogy attól szédültem és tanyáltam el, hogy elpattant egy ér a fejemben és az pukkant, szóval irány a Honvéd kórház SBO-ja. 8 órát vártunk a sürgősségin! Nagynehezen meg CT-ztek, meg egy neurológus is megnézett. Szerintük mini stroke volt, mert már elmúlt minden jel (az egynapon belül rendeződik, én meg napokkal később kerültem dokihoz). Kíváncsi vagyok a vérre, mert a szokásos labor is meglesz. Nem örült sem a háziorvos, sem a kórházi, hogy ennyit bukdácsolok, meg szédülök.

Ideje volt!

Kezdünk talpraállni. 11.-én jött egy ismerősünk, aki villanyszerelő, meg tud festeni és elkezdte rendbetenni a kecót. A fürdőszoba, apám szobája és az előszoba készül már, azután jön az én szobám. A konyha készen van, mert ott alig ázott.

Kapok egy szekrénysort. Fekete és az íróasztalom is az, szóval jól fognak passzolni egymáshoz. Apámnál új csillár lett, mert szarrá ázott és tiszta rozsda lett az előző. Legalább ~200 liter víz jött le hozzánk. Lassan újra jó lesz minden, már most is sokkal élhetőbb a kéró.


Más:

Kb. egy hete jött egy TIA roham, de jól megúsztam, mert ködös tudaton, fejfájáson, szédülésen, álmosságon és nyelvzsibbadáson kívül nem volt más bajom, kb. 20-25 perc után már kezdtem is javulni. Mintha nyomták volna az agyamat, fájt a fejem is, szédültem, zsibbadt a nyelvem és mintha csak félig lettem volna észnél, aztán nagyon elálmosodtam. Egyszercsak 'pukkant' valami a fejemben és abban a pillanatban feleszméltem. Hirtelen elvágták a bambaságot, a fejfájást, de utána megint lassultam, majd fokozatosan enyhült minden. Hétfőn megyek a házidokihoz, havi ellenőrzésre. Fáradékony vagyok megint és fáj a vesetájékom, meg ugrál a vérnyomásom. A lábam ma nagyon durva volt, jéghideg és sötétlila a talpam, meg az ujjaim. Fájt, feszült.

Nem unatkoztam

Zajlott az életem rendesen mostanában. Karácsony előtt ugye kórház volt, aztán örültem, hogy mégis itthon ünnepelhetek, de csak addig tartott az öröm, míg dec. 24.-én szarrá nem ázott a lakás és csomó holmink. Nesze neked, Karácsony! Csőtörés volt a fölöttünk lévő lakásban, azóta sincs áramunk, mert tiszta víz minden vezeték és fal. Kívül már szárazak, de cseszhetjük, amíg vizes belül. Az én szobám a leggázabb, azután apámé, utána a fürdőszoba, az előszoba nem vészes, a konyha meg csak éppenhogy' kapott az egyik sarkában. Sok kárunk lett, meg egyhónapra meg volt véve a kaja, az is ment a kukába, mert ugye áram nélkül hűtő sincs. Az ablakba tettük ki, ami odafért, de a többi tönkrement. Pár műszaki cikkünk is úszott. A szekrények, a szőnyegek szintén, a tapéta leázott, stb. Már azóta a szobámban lakhatok újra, de pár napig nem lehetett, mert dohos volt a levegő, amint a szellőztetést befejeztem. Érdekes dizájnja lett a tapétának is, miután rozsdás víz öntött el mindent, el lehet képzelni. Apám volt barátnőjénél töltünk telefont, onnan wifizünk, az ő hűtőjébe tesszük a kajánkat, ott is fürödtünk az első napokban, mert nálunk áradt a hideg-nyirkos levegő a falakból. Ahogy szárad, javul a hőmérséklet is. A Karácsony és Szilveszter is odalett, a mindennapok is kényelmetlenek, de lehetne rosszabb is. Szilveszterkor betegre ettem magam. :-D Apám igyekezett legalább kaját csinálni, meg Coláztunk.

A lábam romlik, mopedem lesz. Elmentünk a Lidl-be néhány napja és már odáig sem bírta a lábam, tegnapelőtt meg izzadásig, hányingerig fájt mind a kettő.

Híztam 2 kg-t.

Annyi minden történt, de sem agyam, sem kedvem nincs részletezni, a lényeg, hogy jól megszívtuk az év végét. Remélem ez az év jobb lesz. Tegnap kijött a biztosítótól egy pali, irkált, fotózott, majd meglátjuk mi lesz. Jó lenne már magunk mögött hagyni az egészet, de amíg nincs áram, meg ocsmány az amúgy is putris albérlet - mert apám javít, amit tud, de a főbérlő zsugori, semmire nem áldoz - addig nem tudunk továbblépni.