Apám

tiszta ideg, mert ma kapta meg a levelet arról, hogy meghalt az öccse. Nem tartottak kapcsolatot már régen, bár ettől függetlenül nem teljesen közömbös számára a tesója, mert szerette, csak mivel a Lali nem tudta lerakni az italt (fater már rég' lerakta) és emiatt teljesen elhülyült, így megszakította vele a kapcsolatot apám. Én beszéltem vele utána még 1-2×, de mivel velem szemben is agresszív, kötekedő volt, így én is megszakítottam vele a kommunikációt több, mint tíz éve. Nemcsak maga a hír zaklatta fel az öregemet, hanem az is, hogy egyetlen élő rokonként őt kötelezik a temettetésre, ráadásul 3 napon belül kellett volna nyilatkoznia, azonban azon már túlfutott, mivel a Gabihoz ment a levél hétfőn és ugyan feladta a Gabi, de csak ma ért ide. Láncban gyújt a cigikre, meg kishíján sírvafakadt, mert nincs miből kicsengetni a temetés költségeit. Ha az összes zsozsónkat rááldoznánk, akkor sem volna elég, úgyhogy holnap telefonálgat párat, hogy valahogy elrendezze a dolgokat. Akármilyen genya, azért most kicsit sajnálom. A Gabi meg olyat alakított, hogy kínunkban röhögtünk. Ő is erősen mutatja a nárcisztikus jegyeket a dokim szerint és most ismét élesen látszott az egyik. Épp' arról beszéltek apámmal telefonon, hogy meghalt a Lali és tudja, hogy faterom csupa ideg, erre miután lerakták a mobilt, kb. 2 perc múlva pittyent, hogy üzenete van. Állítólag a Gabi valami videót küldött Észak-Korea legőrültebb törvényeiről... Írja neki apám, hogy most ehhez semmi hangulata, erre csak annyi volt a reakció, hogy "a YouTube-ról van az a videó". Na, itt tört ki mind a kettőnkből a röhögés, hogy ilyen nincs, b@sz'ki! Totál leszarja, hogy mi a helyzet, meg hogy a másik hogy' érzi magát. Ugyan faterom is ilyen, viszont ő annyiból enyhébb eset, hogy eszébe nem jutna ilyen baromságokat küldeni olyannak, aki nemsokkal előtte tudta meg, hogy meghalt a tesója és akkor az hagyján, hogy külön fel kellett világosítani arról, hogy ehhez most nincs humora fateromnak, de még ekkor sem kapcsolt, csak annyit bírt reagálni, hogy honnan van a videó. 🙄🤣 Nem hiszem el, hogy ilyen létezik, hogy valaki ennyire a cseh 2-t nézze, meg ilyen tapintatlan legyen. Kíváncsi vagyok, hogy mire jut apám az ügyintézéssel.

Tegnapelőtt este

jött 2 kör görcsroham, de tekintve, hogy kialvatlan, meg stresszes voltam, valamint egésznapos migrénem is volt, meg 30 °C volt felénk megint, nem lep meg a látogatásuk, mert ezek egyenként is ki szokták provokálni. Azóta nem volt gond. A Raynaud még erősen aktív, mert hiába van kint 30 °C, vagy közel annyi, a házban hűvös van. A hullafehértől a liláig terjed a színskála az alkatrészeimen, meg befigyelnek a szívtájéki, a fejemben lévő és a bal kar szorongatások is, amikor érgörcs van, úgyhogy nálam még megy a fűtés esténként. Más gond továbbra sincs. 👍

Képes dokumentáció a későbbiekhez (micsoda kétszínű alak vagyok. 😜)

Voltam ma a szokásos, heti terápiás ülésen. Egy-két aktualitásról volt szó, meg mondtam a dokinak, hogy rászántam magam arra a fateromhoz szóló naplóra, amit javasolt. Még nem írtam bele, de majd fogok. Utána vásárolni kellett, szóval nem hazafelé indultunk. Nemrég véletlenül találtam olyan zoknit, amibe nem izzadok bele 5 perc alatt és akartam még venni, de már nem volt. Mák, hogy amit a múltkor vettem, abban a kötegben 5 pár volt, így nemcsak 1 van, de jó lett volna több. Állítólag a bambuszból készült is jó ilyen problémára, úgyhogy vettem, azt' majd kiderül, hogy igaz-e? Borotvát elfelejtettem venni. 👏

Megvan már a gipszkarton is, így a folyosó mennyezetét is rendbe lehet majd rakni. Dühítő, hogy alig vagyok terhelhető, így nemsok dolgot tudok csinálni, viszont amit igen, azt azért csinálom, úgyhogy amit elbírtam kétszázas pulzus nélkül 😁, azt a napokban kivittem a kamrába, fater meg a nehezebb dolgokat vitte.

Elvileg nemsokára megyünk Pestre, de hiszem, ha elindultunk. Ügyeket is kell ott intéznünk, meg a Dokinak is látnia kell már. Nincs komoly gond, de az ellenőrzés kell. 3 új szerzeményről fogok tudni beszámolni neki azóta, amióta nem látott, de az életemet egyik sem veszélyezteti, csupán kellemetlenségek, szóval nem igazán foglalkozom velük, viszont neki tudni kell minden változást. Nyilván egyik sem jelent jót, mert romlást jeleznek, de már úgy vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy amíg nem vagyok veszélyben, addig nincs igazi gond. Istennek hála a szívem is stagnál és az immun is nyugton van még mindig, lassan a Raynaud is lenyugszik, ahogy bejön majd a tartós meleg, úgyhogy nincs okom panaszra.

Kivételesen nem itthon telt a Húsvét

legalábbis nem kizárólag itthon, mert az Ildiéknél is voltunk. Hogy minek hívta át az öregemet, gőzöm sincs. Én most is csak amolyan utánfutóként mentem, mert nem maradhattam itthon felügyelet nélkül, mivel szarul voltam (ez a hirtelen nyár így március végén komoly, nem lep meg, hogy balhézik a szervezetem), viszont a família és én nem vagyunk kompatibilisek egymással, így általában csak csendben elvagyok magamnak, míg ott vagyunk. Most nem így volt, de csak mert az unokaöcsém feltolta az agyamba a fost azzal, ahogyan bánt azzal a csapat nővel és gyerekkel. Ugyan nem kötődöm egyikükhöz sem, de védtem már meg tökidegen nőt is, szóval itt nem az számít, hogy ki az illető, hanem bekapcsol valami ösztön bennem, ami arra irányul, hogy ne hagyjam a vétlent, különösen ha az nő, vagy gyerek. Ha kedvelem/kifejezetten szeretem is az illetőt, az nyilván duplán késztet arra, hogy a pártfogásomba vegyem. Most 7-en élnek kényszerből egy 2 szobás kis házban, szóval nyüzsgés van náluk és attól öt perc alatt égnek áll a séróm, így most sem volt ez másképp'. A Kitti már 5 éves, de ott van a 2 éves húga és az unokaöcsém másfél éves lánya, szóval ment a sírás, meg a játékokon veszekedés. Volt balhé is, mert az unokaöcsém nagyon paraszt. Nincs jobb szó a viselkedésére, ugyanis leugat mindenkit, de olyan stílusban, hogy a bicska nyílik az ember zsebében és kb. laposkúszásban közlekednek mellette mostanra az Ildiék. Mindig is egy unszimpatikus kölyök volt, de most, hogy már 24 éves, játssza a janit, csak épp' az a gáz, hogy nőkkel és kisgyerekekkel szemben. Mindegyikükkel durvul, amiért leállítottam párszor, de nemcsak én, faterom is lecseszte rendesen. Sírt a Réka (a 2 éves), erre elkezdi a Zoli, hogy "kurvára unom, hogy állandóan bőg ez a kis buzi!" Persze helyreraktuk, meg az unokahúgom kérdezte tőle, hogy mit szólna hozzá, ha ő mondaná ezt a Bellára (Zoli lánya), erre elkezdi a saját húgának, hogy "akkor lerúgnám a fejedet!" A feleségének is ilyet szólt, hogy f@sszopó. Kedvem lett volna behúzni neki ezekért a dumákért és úgy általában a viselkedéséért, de nyilván nem süllyedek arra a szintre. Nagyon idióta lett. Eddig is egy érzéketlen, önző figura volt, de ennyire nem volt durva a helyzet. Érthető, hogy kényelmetlen hatodmagával nyomorogni egy kicsi kéróban, de ez sem jogosítja fel a körülötte élők és mellesleg családtagok terrorizálására. Ebben a remek légkörben telt az a pár óra, amit ott töltöttünk. Kértem inni és mondta az Ildi, hogy üdítő nincs, csak csapvíz van, mire mondtam, hogy nem gond, meg is ittam a vizet, erre a következő pillanatban nyitja és tölti az addig bontatlan Colát a Zolinak. 😁 Nem ez a lényeg, mert nyilván megveszem magamnak, ha kell, van itthon most is, meg a csapvíz is teljesen megfelel nekem, csak az elv vicces, hogy másodpercekkel előtte még csakis csapvíz volt otthon, mert kár belém a Cola. 😁 Megszoktam már, hogy kapzsik, meg bunkók, szóval ezeken már csak röhögök. A fentiek ellenére nyugodt vagyok, nem hatnak rám ezek a családi zűrök. A fater is normálisabb 1-2 napja. Vele is volt egy balhém, de az még pénteken. Valamit csak használ a terápia, mert most nem kaptam dührohamot és sikerült szem előtt tartanom azt is, hogy a nárcizmusa mondatja és csináltatja vele, amiket mondott és tett. Nyilván felcseszett ettől függetlenül, de nem durrant el az agyam annyira, mint ahogy szokott. Naponta alakít valamit, amin fogom a fejemet és kb. tikkel a szemem, de pénteken tényleg nagyon felcseszett. Lényeg, hogy úgy tűnik, néha már befog nálam a fék és nem a düh irányít, szóval egy nap talán normálisabb leszek. 😁 Egyelőre még 10-ből 9× a józan ész helyett azonnal robbanok, de a kezdet biztató. 👍

A Húsvét a szokásosan telt itthon; nyugalomban és a hit jegyében, azaz Bibliaolvasásban és keresztény témájú filmek nézésében (nyilván ezek máskor is játszanak, de ilyenkor mindig). Locsolkodtam is, mert sikerült felborítani az ásványvizet, amire a fater nem rakta vissza rendesen a kupakot. 😁 Ma már az egész napom a szerencsétlenkedés jegyében telt, ön- és közveszélyes voltam, meg mindent fellöktem, levertem, kiborítottam, de legalább volt min röhögni.

Fél éve nem tudok a Tesómról. 😞 Remélem, hogy nincs baja és hogy egy nap tud jelentkezni! 🙏 Ez a remény tart egyben.

Tegnapelőtt este jött egy görcsroham, de nem volt erős és megállapodott egyetlen körnél, szóval most kegyes volt hozzám. Nem lep meg, mivel extrém meleg volt a napokban, ma konkrétan 30 °C itt, Délen. Ha a továbbiakban békénhagy az a merevgörcsös buli, már elégedett leszek, mert az egyéb kellemetlenségekkel nem foglalkozom. Fejben folyamatosan az a lemez pörög nálam, hogy jól vagyok és jól is leszek, mert így kell lennie! Hiszem, hogy ez is számít. Próbál ugyan lerántani néha (a napokban is) valami, de arról nem írok, mert nem is akarok vele foglalkozni, már csak azért sem, mert nem kaphat teret. Egyelőre én irányítok és azon vagyok, hogy ez így is maradjon! Minden oké lesz!

Még élek

Nem volt miről írnom, aztán ugyan lett volna, de akkor meg erőm nem volt ahhoz, hogy írjak a dolgokról.

Alakul a zombi külső és működés, ugyanis a bundás csapat ismét Duracellel működik 2-3 hete, így legjobb esetben is 4 órákat alszom és ha egyben sikerül annyi, az már jónak számít. Negatív rekordot döntöttek a napokban, 2 részletben aludtam kemény 2 és ¾ órát, így igencsak idegbeteg voltam hajnalra.
A kennelépítésbe a jelenlegi fázisban nem tudok besegíteni, mert a szívem miatt nem emelhetek (nem is tudok) 2-3 kg-nál nehezebb dolgot, viszont most majdnem 7 kilókat kellene emelgetni, szóval fater a Gézát kérte meg. Nem haladt a kennel és kérdeztem, hogy miért, mire elkezdte, hogy a melegházat építik, meg hogy a Géza mindig mást, meg a teraszt akarja csinálni a kennel helyett. Lezsibbadt az agyam. 🙄 Mondom neki egyrészt nem a melegházat kéne csinálni, amikor az a nyüves kennel jóideje arra vár, hogy elkészüljön, meg amikor tudod, hogy nem tudok pihenni a bandától, másrészt te vagy itthon, így te szabod meg, hogy a portádon mit csináltok és ha azt mondod, hogy most nem a teraszt kell babrálni, hanem a kennellel kell haladni, akkor annyi! Hogy' lehet valaki ennyire tehetetlen? Mondtam neki, hogy nem fog érdekelni a tilalom, meg a terhelhetetlenségem, én fogom vele csinálni a cuccot, ha nem halad a Gézával, mert nem oké, hogy hetek óta nem tudok pihenni a banda miatt és még ki tudja meddig nem tudnék, ha nem lesz kész mielőbb a rezidencia. Neki nem sürgős nyilván, mert ha ő alszik, akkor bomba is robbanhat, aztán hogy a másiknak milyen szükségletei vannak, az nála mellékes dolog szokott lenni. Abszurdum, ahogy szerencsétlenkednek, mert az egyik nem azt akarja csinálni, amiben megegyeztek, a másik meg nem képes megmondani neki, hogy márpedig azzal kell haladni. Tragikomédia. Amúgy nem fogok emelgetni, mert nem bírja a ketyegőm, csak már elszállt az agyam.

Buktam az augusztusi, kecskeméti repülőnapot, ugyanis nem rendezik meg idén sem. Azért remélem, hogy valami program összejön már végre és hogy a remisszió továbbra is kitart, mert akkor tudok csak utazgatni.

Nagyon rossz passzban voltam nemrég. Már nincs gáz azon a téren, de az állapotkövető rizsa nem árt, hogy később tudjak mihez viszonyítani:
Úgy megreccsentettek dolgok hó' elején, hogy szégyenszemre majd' naponta látogatott meg a BPD-s 'roham' egy héten keresztül, mert az ugye nem olyasmi, amit az ember képes uralni és olyan elviselhetetlenné vált a súly, hogy nagyon sötét gondolataim támadtak azzal kapcsolatban, hogy mit tegyek magammal (ez a rész pár nap után kitisztult akkor, de mostanság megint itt vannak azok a gondolatok, csak más az ok, ami előhívja őket, viszont még van annyi józan agysejtem, hogy felfogjam: ki kell tartani, meg gyáva sem leszek és amúgy sem lehetek önző.) Mint kiderült, feldolgozatlan dolgok állnak a hó' eleji őrület hátterében, olyasmik, amiknek a létéről magam sem tudtam, mert le voltak hasítva (ez egy védekezőmechanizmus), meg olyasmik, amikről azt hittem, hogy feldolgoztam őket, de egy adott hatás aktiválta őket és ezért egy hétig gyilkoltak a dolgok. Ugyan lecsitultam több, mint egy hete, mert az előbb említett területet feltépő és ingerlő hatás megszűnt, de lesz mit helyrerakni a négyhetes terápián, mert nem maradhat így az a terület. A legutolsó BPD-s 'roham' 2,5 órán át tartott és megint volt benne katatón, meg disszociatív állapot is és késztetést éreztem arra is, hogy sérülést okozzak magamnak. Nem tettem meg olyan formán, amilyenben a késztetést éreztem, mert akkor tisztább volt a fejem és a Tesómnak tett ígérethez még a tébolyban is hű tudok maradni, de 'kellett' a fizikai fájdalom, hogy felülírja az elviselhetetlen és kezelhetetlen lelkit, szóval a kezem közeli kapcsolatba került a fallal és saját magammal. Egy hét volt az, ami ilyen durva volt, de volt 1-2 nyugodtabb nap, sőt, esetenként átestem a másik végletbe és pörögtem, de zömmel ez a pokoljárás boldogított. A jó hír ebben az egészben, hogy az ún. 'büntető hang' mellett megint 'megszólalt' az ún. 'egészséges felnőtt' is, szóval ha nem is nagy lépésekben, de javulok. Ha valaki akkor lát, ziher, hogy hozta volna a kényszerzubbonyt, amint E/2-ben, teljesen racionálisan és hangosan magyaráztam magamnak úgy, hogy közben egyidőben egy őrült is voltam, aki elvesztett minden kontrollt az érzelmei felett és aki katatón állapotban ülve billegett előre-hátra, magát bántva fizikailag és robotszerűen ismételgetett dolgokat. Nem tudom hogy' a viharba tudok egyszerre a két állapotban működni. Szánalmas vagyok, de nem fogok hazudni, mert ez is én vagyok. Máskor az erős szégyenérzet megakadályozza, hogy ilyesmiket megosszak, de most nem érdekel mit gondolnak rólam mások, mert épp' a "minden mindegy" program fut, meg úgy vagyok vele, hogy ebből is hozzam ki a jót, mégpedig azt, hogy talán segíthetek másoknak azzal, hogy aki érintettként téved ide, az esetleg megerősítést nyer, hogy nemcsak őt boldogítják ezek a dolgok, akinek pedig a környezetében van érintett, az így megértheti, hogy mi történik vele. A lényeg, hogy mostanság már nyugi van és nem ártana, ha kitartana ez az élhető állapot. Ugyan el-elborítják az agyamat a sötét gondolatok, de nem fogadok szót nekik!

Megvan a konkrét időpont (persze a tapasztalatok miatt nem hiszek el semmit, csak ha majd elkezdődik a renoválás), elvileg júniusban, vagy júliusban fog elkészülni a szobám, már beírta a Tomi a naptárába a melót. Baromira kíváncsi vagyok, hogy valóban történni fog-e valami az ügyben? Elvileg teljesen fel lesz újítva a szoba; új ablakok, új parketta (szigetelés is, mert a szobám alatt van a pince és penészesedik, ami miatt egyelőre a szobám is, de ugye még nem ott lakom, szóval nem tud ártani), fel lesz húzva a kémény, festés lesz és új ágy, meg új szekrénysor kerül be, mert a jelenlegiek már igencsak csereérettek. Kiválasztottam az ágyat és a szekrénysort is, fekete mindkettő és a következő zsozsó érkezésekor meg lesznek rendelve, elkerülve azt, hogy mire a szoba elkészül, addigra mégjobban megdráguljanak, meg már amúgy is nagyon szar ez az ágy, szétcseszi az amúgy is fájdalomra hajlamos hátamat-derekamat, úgyhogy jól is járok, ha mielőbb cserélve lesz.

Fejlődés és egyebek

(Köszöntök minden kedves errejáró Hölgyet a mai nap alkalmából! 💐)

Szerdán voltam a szokásos, heti terápiás ülésen és a doki szerint újabb fejlődés történt nálam, mégpedig abban, hogy mostanság két alkalommal is képessé váltam a határaim védelmére. Ugye a magamfajta arról (is) híres, hogy nem képes határokat tartani (úgy a sajátjait, mint másokét), bár ez személyfüggő lehet, mert én pl. nem szoktam nyomulni, érzékelem másokét, azonban a sajátjaim állítólag szinte teljesen hiányoznak. Mostanság viszont 2 esetben is meg tudtam húzni őket a saját érdekemben, szóval úgy néz ki elkezdett ez a terület fejlődni, gyógyulni és a doki szerint ez nemcsak ezt igazolja, hanem azt is, hogy a totálisan 0 önbecsülésem is kezd elmozdulni a fejlődés felé, mégha egyelőre nem is vagyok a tudatában, mert 2× is kiálltam magamért, megvédtem azt a figurát, akit amúgy ki nem állhatok és értéktelennek tartok, ezért eddig sok esetben hagytam (szintén nem tudatosan), hogy tegyen vele bárki, amit akar. Másokat ezzel szemben világéletemben képes voltam megvédeni és a mai napig is ugrom, ha kell. Nyilván magamért is kiálltam, de jóval kevesebbszer, mint ahogy az állítólag szükséges lett volna. A közelmúltban megtalált egy BPD-s pokoljárás olyasvalaki miatt, akivel megszakítottam a kapcsolatot és akihez amúgy egyáltalán nem is kötődtem, mert szinte nem is ismertem, szóval érthetetlen volt a számomra a kiakadás, majd az elmúlt két napban is jött egy-egy őrület másvalaki miatt, de szintén olyasvalaki volt, aki aktivált pár sémát és ún. trigger pontot és akivel szintén megszakadt a kapcsolatom, nem is békésen és akihez ugyancsak nem kötődtem (azok után meg főleg hidegen hagy, amilyen aljasan viselkedett). Okádnom kell az egésztől és magától a személytől is. Szerdán az ülésen szóbakerültek a 'rohamok' és a doki rávilágított, hogy miben gyökereznek ezesetben, ugyanis nem értettem, hogy miért borított ki az, hogy olyasvalakivel szakítottam meg a kapcsolatot, akihez nem kötődtem és az, hogy a másik személlyel is meg fog szakadni a kapcsolatom (mert akkor még ugye nem történt meg), holott őhozzá sem kötődöm (a tegnapi aljasságával meg főleg örökérvényűen elvágta magát nálam). A doki szerint maga a veszteségélmény az ok, szerinte az az egyik ún. trigger (ez a pszichológiában automatikus érzelmi reakciót kiváltó ingert jelent), mindegy ki kerül ki az életemből (nyilván ha még kötődöm is az illetőhöz, akkor duplán fáj a dolog), ugyanis állítólag ez a gombnyomásszerűen aktiválódó kiborulás egy régi sérülésből fakad, mégpedig az első olyan veszteségélményemből, ami megreccsentett, ez pedig a faterom 4 éves koromban történő kilépése az életemből. A doki szerint ez úgy beégett a pszichémbe és a tudatalattimba is, hogy amint ér egy újabb veszteségélmény (függetlenül attól, hogy esetleg nem is kötődöm valakihez, vagy hogy én szakítom meg a kapcsolatot, ha pedig kötődtem is, akkor nyilván mégrosszabb), aktiválja az ún. sérült gyermek módot és olyankor valójában a régi élmény fáj újra, mert olyan, mintha újrajátszódna. Mint mondtam, ha kötődtem is az elvesztett személyhez (mint amikor a Tesómmal szakadt meg a kommunikációnk), olyankor nyilván duplán üt meg a dolog, mert maga a személy is hiányzik, de ha nem kötődtem valakihez, akkor állítólag csak szimplán az a régen beégett élmény fáj újra. A rosseb gondolta, hogy olyan régre nyúlik vissza a dolog, eszembe nem jutott volna összekapcsolni, de így már világos, logikusan is hangzik. A tegnapelőtti és tegnapi őrületnél az illető több olyan 'gombot' is benyomott, ami aktiválja a tébolyt, amit megfejelt azzal, hogy amikor jeleztem, hogy legyen elég, akkor sem állt le, nem érdekelte, sőt még kb. le is b@szott, amiért jeleztem, hogy átlépett egy határt, mert számára csakis maga volt a lényeg - mint mindig. Nem, nem a faterom volt, noha ő szokott ilyen genya lenni. Ez a személy még nála is aljasabb volt, de azonnal kizártam az életemből, úgyhogy több kárt ő már nem okoz. Javasolt a doki egy újabb kör négyhetest, így immár negyedszerre futnék neki. Szerinte érdemes, mert egyrészt képes vagyok fejlődni, másrészt csak az segíthet, ha segít egyáltalán, de az esélyt meg kell adni. Meglehet, hogy ezúttal megtörik a jég, ugyanis mint mondtam, fejlődtem pár dologban az utóbbi időben. 

A Tesómról lassan fél éve nem tudok, nagyon aggaszt a helyzet és baromira hiányzik! Remélem a legjobbakat és azt, hogy egyszercsak fog tudni jelentkezni.

A ketyegőm olyan, amilyen, de azért nem lazsálok és amit, meg ameddig bírok, csinálom. Most, hogy volt pár enyhébb nap, rendberaktuk faterommal a teraszt. Én nem emelhetek nehezet, nem is bírok, így az olyasmiket a Gézával intézte, de egyebekbe besegítettem és elég sokat haladtunk. A következő 'projekt' a macskakennel lesz (öcsém, az is mióta készül... 🙄), de egyelőre újra fel kell tölteni a talajt az egyik végénél, mert megsüllyedt. Elvileg áprilisban már birtokába veheti a csapat. Most a szar időben nem tudunk haladni, de amint újra száraz és tavaszias idő lesz, folytatjuk.

Csak a szokásos állapotkövető dokumentációs rizsa

Mostanság nem igazán volt okom panaszra, persze volt/van némi ezmegaz', de kicsire nem adok, azonban most este meglátogatott az a merevgörcsös roham és mindjárt 2 kanyart is lenyomott. Mivel aludtam miattuk, így most nem tudok, hiába lesz lassan éjjel 1 óra, szóval firkálok. Általában megérzem, ha jön, de most nem voltak meg azok a jellegzetességek, csak nagyon elálmosodtam (az is mindig megvan előtte, de most csakis az volt, ezért nem vágtam le, hogy mi készülődik) és le kellett feküdnöm, mert kb. ájulás szintjén lettem hirtelen álmos. El is aludtam másodpercek alatt, aztán valami robajra ébredtem másfél óra múlva, de akkor már éreztem azt a jellegzetes ízt a számban, ami roham előtt van, meg továbbra is kómás voltam. Nagyon nyugtalan, izgatott is lettem (ez is mindig társul a roham kezdetéhez) és akaratlanul izegtem-mozogtam akkor már félig bambán, aztán forróság öntötte el a szívtájékomat, meg a gyomrom környékét és ki kellett takaróznom, de akkor meg fáztam, szóval takaró vissza. Egyszercsak megérkezett a roham, a szokásos finomságokkal. Éreztem, ahogy a keringésem nem tudja mit akar, meg a szívem is pörgött, félreütögetett, a bal karom is szorított és jöttek az adrenalinfröccsök is a szívtájékomba. Külvilág nagyjából nuku, csak az a furcsa kábulat volt, meg az irtó szar közérzet a pörgő és szabálytalanul kalimpáló szívvel és persze a kontrollálhatatlan rázkódás, aztán egyszercsak se kép, se hang. Nem tudom mennyit aludtam, de felébredve még mindig nem voltam jól és a fejem sem tudott kitisztulni, eléggé bamba voltam és gyenge, jött is hamar a második kör. Azután is aludtam valamennyit és abból ébredve sem voltam jól, de a fejem legalább ki tudott tisztulni. Amint működtek a kezeim, meg újra teljesen észnél voltam, elkezdtem netezni, meg tenni-venni, ezzel is arra sarkallva a szervezetemet, hogy szedje össze magát. Hiszem, hogy a gondolatok sokat számítanak és amíg fejben nem adom fel, meg fejben küzdök, addig a szervezetem is küzdeni fog és ez szó szerint életbevágó, mert ha egy pillanatra is elhagyom magam, meglehet, hogy cseszhetem, mert a szervezetem sem fog küzdeni. Nehéz felülírni a rosszullét érzését, meg esetenként az ijedségét (sőt, néha a halálfélelemét is), de muszáj! Ha ezeknek is teret engednék, akkor szintén feladhatná a szervezetem, azt pedig nem engedhetem meg! Eddig még mindig segített ez az erős akarás, meg a hit és Isten adja, hogy ezután is így legyen! Lassacskán jobban lettem, mostanra már csak enyhén kellemetlen a közérzetem. Megint változik az idő holnap, vagyis már ma, valószínűleg az tett be a szervezetemnek.

Ez, meg az

Valamelyest többet tudok aludni kb. 2 hete, így már nem vagyok idegbeteg. Továbbra sem vagyok kipihent, de annyi minimum alvásmennyiség (kb. 4-5 óra) összejön, hogy tudjam azonosítani melyik bolygón vagyok és hogy ne a fertőtlenítős flakonból akarjak az üdítős helyett inni, meg ne úgy kezdjek öltözni reggel, hogy le sem vettem az alvós szerkót, stb.-stb. és ne akarjam a feszültségtől az egész világot megkajálni reggelire. 

Ha már az alvásnál tartok; írnom kell az álmaimat és megpróbálni elemezni, ezt a házit kaptam ma a dokitól. Mondanám, hogy jobban örültem volna egy 50 fokos házinak, de utálom a páleszt. Szó volt a múltkori dilihoppról is, nem lettem megdicsérve a falba és ágytámlába öklözés miatt, viszont azt értékelte, hogy előtte próbáltam visszafogni a robbanást, meg hogy amikor a fater ordítozott, nem ordítottam vissza és megerősítette, hogy fejlődésről árulkodik az is, hogy sikerült elejét venni a BPD-s 'roham' eldurvulásának. Mivel az írás bevált, mint terápia, javasolta azt is, hogy írjak a fateromhoz is egy naplót. Ugye nem lehet vele beszélni, mert üvöltve támad, hárít, meg sem hallgat, stb., viszont a doki szerint segíthet, ha legalább leírom, amiket épp' mondanék neki, vagy amiket előbbiek miatt már rég' magamban kell tartanom vele kapcsolatban. Nem lesz könnyű és nem is most fogok nekiállni, de ha ez kell ahhoz, hogy jobban legyek, állok elébe.

Tegnap volt apám megvenni az ablakokat - többek közt -, szóval azok is megvannak már. Elvileg 100%, hogy a nyáron visszaköltözhetek a rezidenciámba, de csak akkor fogom elhinni, amikor megvalósul. Ideje lesz, mert unom, hogy szinte nincs magánszférám, meg a fater igénytelenségét is baromira unom. Olyan büdös a lába, hogy cipőn keresztül is érezni, meg nála is rohadt büdös van és nem lehet megmaradni. Jó lenne dumálni is, bár sosincs rám ideje. Nincs ideje ilyen dolgokra, mert leköti a tévézés, meg a szomszédolás és a telefonon játszás. Persze nemcsak ezek, de dühítő, hogy amikor nincs elintéznivaló dolga, olyankor sem töltünk közös időt soha, mert mindennel és mindenkivel szívesebben foglalkozik, mint a fiával.

Múltkor megint elkapott az írhatnék. Kb. 17-18 éves lehettem, amikor 3 könyvet is írtam párhuzamosan, aztán jött egy kattanás, hogy mind szar és töröltem őket, pedig az egyik már meghaladta a 200 oldalt is. 😁 Azóta nem kezdtem könyvbe, de mostanság vissza-visszatér a gondolat a fejembe. Most épp' nem izgat, mert napok óta zsong a fejem és úgysem tudnék összehozni 2 értelmes mondatot sem, meg most kb. élni sincs kedvem a terápiás ülés után (ott egyben voltam és el is távolítottam magamtól az elhangzottakat, de kezd ez a védekezőmechanizmus kikapcsolni), de ha valamikor neki is állok esetleg az irománynak, kiadatni akkor sem fogom, mert nem ütöm meg azt a szintet, ami ahhoz kell, de arra jó, hogy lekössön, meg segítsen jobban látni dolgokat.

Továbbra sem tudok a Tesómról. Nyilván jó oka van a csendnek, de ettől csak méginkább aggaszt a dolog. Baromira hiányzik és idegesít, hogy nem tudom, mi lehet Vele. Ha tudna, biztos, hogy jelentkezne. A lehetséges okokról nem írok, mert nincs jogom hozzá. Egyelőre egyben tart az a remény, hogy jelentkezni fog, ha tud és hogy nem esett baja, hanem más okból nem tud jelentkezni, de egyáltalán nem vagyok nyugodt.

Újra nekiálltam verset írni. A rajzolás most nem megy, megint remeg a jobb kezem mostanság, de ha abbahagyja a szarakodást, akkor majd rajzolok is. A remisszió még mindig tart. 👍 Az ízületi gyuszi lángolt csak fel, egy ideje már boldogít, de majd elmúlik.

Dilihopp

Hetek óta alig alszom, így mostanra igencsak feszült vagyok és faterom még meg is fejelte délután, holott szóltam, hogy ne idegesítsen, mert ígyis nagyon feszült vagyok. Mintha nem is neki beszéltem volna, bosszantott tovább és még akkor is visszafogtam magam, megkértem, hogy hagyjon békén, mert el fog szakadni a cérna. Nem hagyott békén, amire persze a fék kioldott és begőzöltem. Leordítottam, hogy miért nem lehet békénhagyni, ha megkértem, meg nem kell mindenbe beleártania magát, mert nem 3 éves vagyok, hanem 33 leszek (kontrollmánia befigyel, mindent ő akar megmondani, megcsinálni, kb. fingani sem hagyna önállóan, ha ő szabályozhatná), erre hergelt tovább és olyan mondatokat mondott ki, meg úgy viselkedett, amiktől mindig egyből bekattanok, mert megalázóak, nem is jogosak, meg túl sokszor hallottam őket/túl sokszor viselkedett úgy. Ilyenkor mintha megnyomna egy gombot, ami aktiválja a keserűséggel vegyült gyilkos dühöt. Olyan iszonyatos erősségű düh és keserűség öntött el, hogy képtelen voltam kezelni, akkor már nem is voltam teljesen észnél, mert álomszerűnek hatott a lét és meg sem éreztem, hogy belevertem a kezemet a falba, a szokásos 'lidokainos zsibbadás' volt mindenemben, meg mintha saját magamba záródva éltem volna végig, amik történtek. Persze a falba öklözésre jött az a dühítő és megalázó szövege, hogy "ne játszd itt a nagyembert!" Ezzel csak rontott a helyzeten, mert ezerszer elmagyaráztam, hogy ilyenkor nem tudom kezelni azt a durva mértékű dühöt/keserűséget, ami zajlik bennem és szinte reflexszerűen csinálok olyasmit, ami fizikai fájdalmat okoz, mivel az segít elviselni, levezetni a jóval erősebb lelkit. Nem a nagyembert játszom, okoska. 😡 Ezzel a szöveggel is azt éreztette, mintha valami kis szaros kölyök lennék, aki játssza a janit, meg érvénytelenítette a dühömet, holott jogos volt, mert hiába szóltam többször is, hogy ne hergeljen, folytatta és akkor még neki állt feljebb, amiért eldurrant az agyam. 👏🤬 Mégtovább hergelt, ami miatt dühömben levertem (a már amúgy is mozgó) támlát az ágyamról, amire ordított, hogy rakjam vissza. Ekkor már a dühroham kezdett kiakadásba fordulni és nem tudtam megszólalni, mert gombóc volt a torkomban. Kiküzdöttem egy mondatot, hogy nem kéne ezt kihozni belőlem. Szóltam, hogy hagyjon békén, de nem tartotta tiszteletben és mégtovább húzta az agyamat, akkor ne csodálkozzon, hogy robbanok! Nyilván le kéne szarni, mert élvezi, hogy hergel, de olyankor nem ez jut eszembe, csak az iszonyatos mértékű düh önt el azonnal és bekattint. Lelépett a szomszédhoz és akkor váltott át a dühroham kiakadásba, közben egyre csak a megalázó mondatai üvöltöttek a fülembe újra és újra. Ekkor vettem csak észre, hogy vérzik a kezem, de a zsibbadás még mindig fennállt. Sikerült megállítani az őrületet még az eldurvulás előtt, de jódarabig hallottam folyamatosan ismétlődve a megalázó szövegeit és ez mindig újraindította az egészet, bár mindannyiszor sikerült kontrollálni a dolgokat, amit haladásnak könyvelhetek el, mert ilyen most történt először. Ennyit arról a szövegéről is, hogy nem próbálom kontrollálni magamat. Mondtam neki később, hogy ha nem tenném, hamarabb robbantam volna és nemcsak a fallal, meg az ágytámlával találkozott volna a kezem. Itt van egy csomó holmi, lett volna bőven 'áldozat', de nem lett, mert már van annyi önkontrollom, hogy ne törjek-zúzzak bármit és bármennyit (régebben amit értem, az repült/tört el, stb., ma már jobb a helyzet.) Pár órával később, már higgadtan leültem vele dumálni, bár kétlem, hogy felfogta a dolgokat, mivel a reakciói is azt üzenték, hogy nem is ért csomó mindent. Én végig higgadt voltam, ő majdnem végig emelt hangon magyarázott, de arra csak annyit mondtam, hogy ne ordítson, mert én sem teszem. Persze ordított tovább, de nem érdekelt, higgadt maradtam. Ez is haladás, a terápia hatása. Megkíséreltem a fejébe verni, hogy mivel kattint be és azokat a mondatokat/megjegyzéseket kerülje el, meg hogy mit miért csinálok, miért reagálok dolgokra úgy, ahogy', de rá mernék tenni egy igen nagy összeget, hogy fél perc múlva sem tudta már, miket magyaráztam, csak így legközelebb sem lesz képben. Vicces volt az a szövege, hogy nekem is tenni kell a javulásért. Azt csinálom bakker, ő az, aki még mindig a cseh 2-t nézi és ezzel nehezíti mindkettőnk dolgát, meg ha megkérem, hogy hagyjon békén, mert zizeg az agyam, akkor nem kéne alázni, hergelni, stb. Hogyan várja el a javulást, ha közben ő az, aki kiprovokálja a gázos reakciókat? Mondta, hogy ne tomboljak. Mondtam neki, hogy nekem sem öröm, amikor olyan állapotba kerülök. Van már fejlődés és azon vagyok, hogy egyre jobb legyen a helyzet.

Előrelépések és egyebek

Úgy néz ki, hogy végre lesz valami a kéróból, így 5 év után. 👏 Faterom pénteken elment a Tomival megvenni a kéményt, meg mindent, ami szükséges hozzá. Mivel nagyon jó áron sikerült vásárolnia (Szerbiában, mert itt rohadt drága lett volna a holmi), így amit a kéményre kalkulált, annak a maradékából meg tudja venni az ablakokat is, mert azok is olcsóbbak ott. Jövőhónapban azokat is megveszi (most akarta, de nem fértek volna fel az utánfutóra). Kell egy másik budi is, mert ami van, annak szar a konstrukciója és állandóan eldugul. Bekerül az eredeti szobámba a kémény, cserélve lesznek az ablakok, le lesz parkettázva a talaj, újak lesznek a vezetékek a falban, lesz egy festés és végre visszaköltözhetek a rezidenciámba. Jó lesz már némi függetlenség, mert kényelmetlen így, hogy kb. egymás szájában vagyunk, mivel csak egy üvegezett ajtó választ el bennünket. Abból a szempontból hasznos csak, hogy amikor a kórság fetrengős időszakában segítség kell, vagy rosszul vagyok, át tudok szólni. Végre fogok tudni pihenni is, amikor arra van szüksége a szervezetemnek, mert nem fognak odahallatszani az apám által keltett zajok, meg tévéznem sem úgy kell, hogy vagy elszívok én is egy doboz cigit (a doki szerint passzívan sem szabad), vagy kb. beállok a lábszag mértékétől. 😁 Hiába szólok, hogy mosson már lábat, mert behányok, csak megsértődik, vagy jön a tipikus hárítás, elintézi azzal, hogy "mintha a tiéd még sosem lett volna büdös". Mondom persze, megesik, csak az a különbség, hogy én teszek ellene és nem halnak ki a 3 méteres körzetemben, de téged nem izgat, hogy a másik nem bír megmaradni a közeledben! Ilyenkor az a következő szöveg, hogy "be lehet fáradni a szobádba, ott nincs lábszag!" Ja, csak tv sincs. Ennyit róla. 🙄 Lesz majd tv, meg ugye egy új ágy is kerül be és a szekrénysorom is csereérett, de természetesen nem egyfüst alatt lesznek ezek lerendezve. Az előszoba mennyezete is rendbe lesz rakva, ha minden igaz. Ennyit a házról.

Megint vannak kikapcsolódási tervek a nyárra, de érthető okokból már csak akkor hiszem el a megvalósulásukat, ha majd úgy is történik.

Fizikailag továbbra is jól vagyok, leszámítva az ízületi fájdalmakat, az aktív Raynaudot, meg a fronthatásokat, de ez utóbbiak nem vészesek, szóval nincs okom panaszra. Amúgy sem panaszkodnék.

Mentálisan szokás szerint instabil a helyzet. A múltkor letámadott egy BPD-s 'roham', de mákom volt, mert apám nem volt itthon. Ez nem olyasmi, amit az ember kontrollálni tud. Nem tudok irányítani és mintha annak az összetört és/vagy dühöngő figurának a takarásában állnék bénultan. Megint megszólalt a 'hang', ami megkérdezte, hogy mi a gond, amire mindig fokozódik az őrület és ömlenek a számból az addig ki nem mondott dolgok, mégha nincs is ugye hallgatóságom, de automatikusan kezdek hangosan beszélni, már amennyire képes vagyok rá abban az állapotban. A 'hang' néha nyugtatni próbál, de ellenkező hatást ér el, mert az is fokozza az őrületet. Azt gondoltam az első ilyennél, hogy elment a maradék eszem is, de azon a négyhetes terápián megtudtam, hogy épp' ellenkezőleg történt: végre kapcsolatba lépett az ún. egészséges felnőtt személyiségrészem az ún. sérült gyermekkel és a bennem végbemenő dolgok felőli érdeklődés, meg a nyugtatás előbbiből fakad. Komoly, mert ezek a 'rohamok' több, mint 10 éve jönnek, de ez a törődő 'hang' csak nemrég kezdett szólni hozzám, szóval jó sokáig nem tudott kapcsolódni a két részem. Állítólag jó jel, hogy már 'beszélgetnek', mert az egészséges részem el tudja kezdeni elcsitítani a sérültet, amikor az felszínre tör. Egyik résznek a felszínre kerülése, szavai, cselekedetei sem tudatosak és végig álomszerűnek hat a lét, amíg a téboly fennáll. Nemcsak a faterommal kapcsolatos (v)iszony a gond, más trigger is segített abban, hogy elkapjon a pokol. Egy ponton megint jött az az 'ólomból van mindenem' érzet és hiába erős a késztetés, hogy a falba, vagy magamba üssek, mert már annyira elviselhetetlen a kín, nem mozdul meg a kezem, meg semmim, mert minden erőm szabadságra megy, valami lebénít, meg a kiakadás mértéke is elveszi az energiámat. Azóta nem ismétlődött meg, de a fokozott ingerlékenység továbbra is fennáll és ebből adódóan a dühkitörések is. Persze igyekszem uralkodni magamon, ma pl. kemény fél napig sikerült visszafogni magamat. 😁 Az sem segít a helyzeten, hogy nagyon aggódom a Tesómért és baromira hiányzik is! Remélem hamarosan hallok róla! Vannak felpörgések is, totál átesem a másik végletbe olyankor, mert röhögök, dumálok, aktív vagyok, jönnek a világmegváltó tervek, stb. Ma voltam a szokásos heti terápiás ülésen. A fent lefestett állapotok miatt nem igazán esett jól a dolgok feszegetése, de sikerült magam tartani (igyekeztem nem belemenni a gázos dolgokba, hogy ne támadjon le ott az őrület), itthon pedig már a faterom miatt tartottam magam. Mondta már párszor a doki, hogy ne tegyem, mert már nem kell neki megfelelnem, jogom van az érzelmeim megéléséhez, de valami leblokkol, képtelen vagyok láttatni vele (is) azt az oldalamat. Szerinte az ún. szégyen séma, meg a túlkontrolláltság séma az oka, ráadásul mivel kapcsolódnak, duplán kemény meló lesz felülírni, de nem adom fel. A lényeg, hogy egyben maradtam, de eléggé háborgok belül. Megint jött az a gondolat, hogy hagyom a frászba az egész terápiát, de már megtanultam, hogy ezt az ún. elkerülő mód okozza és nem okés kihátrálni egy helyzetből, csak mert az a komfortzónámon kívül helyezkedik el. Mekkora öngól, szép volt, Arni! 👏🙄 Az előbb magyaráztam, hogy inkább nem mentem bele a dolgok sűrűjébe a dokinál, csak hogy ne kerüljek megalázó helyzetbe egy 'rohammal', holott ezzel is kihátráltam, most kapcsolok. Na, ezé' (is) jó ez a firkálás; észreveszek dolgokat, amiket lehet, hogy amúgy fel sem ismernék.

Hazafelé jövet egy részeg fószer ön- és közveszélyes közlekedési stílusát nézhettük végig. Eleve a forgalommal szemben haladva kacsázott a bringával, nem győztek az autósok dudálni, meg kikerülni, aztán nagynehezen átment a jó oldalra, de azt se' tudta merre van az előre. Utána sikerült elindulnia, de viszonylag hamar megállította a villanyoszlop, aminek a megölelése után az árokban landolt, betakarózva a bringájával. Fateromból hangosan kitört a röhögés, amire a fazon felénk fordult, de láthatóan azt sem tudta melyik bolygón van, mert nagyon bamba volt. Állapotából adódóan nem ment gyorsan, így nem ütközött nagyot, fel is tápászkodott, de hogy a továbbiakban hogyan haladt, arról már nincs tudomásunk, mert hazaértünk. Annyit tudok, hogy amikor kb. 1-1,5 óra múlva átugrott apám a szomszédhoz, majd jött is haza, mondta, hogy a csóka nagyjából 5 háznyira van és méregeti az úttest szélét, szóval jó 'sokat' haladt kb. másfél óra alatt. 😁 Nem tudom sajnálni az alkeszokat.

Szilveszter

Nem leszek népszerű, de vállalom a gondolataimat. Nyilván akinek nem inge, nem fogja magára venni a soraimat. Ilyenkor elvileg ünnepelni, lazulni kellene, de mindig ezer a vérnyomásom! Minden rohadt évben hemzseg a fészbúk' az olyan felhívásoktól, hogy ne petárdázzon a jónép, mert halálra rémülnek az állatok (van, amelyikük szó szerint halálra!), mégis minden rohadt évben megy a durrogás/robbanás és nemcsak 31.-én, hanem már napokkal előtte elkezdik egyesek! 🤬 Szereti hangoztatni az ember, hogy a miénk a legintelligensebb faj, ehhez képest egy réteg még mindig nem fogja fel, hogy mit okoz a zajongásával, még úgy sem, hogy mindig el van mondva! Az embernél önzőbb faj nem létezik. Egyeseknek csak a saját szórakozásuk számít, magasról leszarnak másokat, legyenek azok emberek, vagy állatok. Tegnap a balf@sz szomszéd este 10 után kezdett robbantgatni (mert az már nem durrogás volt), amire eldurrant az agyunk és kimentünk. Fel lett világosítva, hogy még csak 30.-a van, mellesleg este 10 óra elmúlt, úgyhogy be kéne fejezni a zajongást, mert vannak, akik pihennének! Még a csókának állt feljebb! 🙄 Amíg eddig terjed egyesek intelligenciája, meg felfogása, addig nem is lesz jobb a helyzet és ez eléggé siralmas. Bent van a házban az összes állatunk, mégis idegesek, félnek! Milyen halálfélelmük lehet akkor a kint tartott, meg a kóbor állatoknak? 🤬🤬🤬 Gyilkos düh van bennem ilyenkor, gyűlölöm az évnek ezt a szakaszát! Holnaptól majd megint hemzsegni fog a fész' az ilyen "segítség, eltűnt a kutyám/macskám" kaliberű siránkozásoktól, amitől méginkább felmegy a fos az agyamba, mert az is minden évben a jónép szájába van rágva (bár józan paraszti ésszel is tudni kéne, pont úgy, mint azt, hogy nem kéne petárdázni...), hogy ne engedjék ki az állataikat, egyesek mégsem vigyáznak rájuk, minden évben megy a sírás Szilveszter után, hogy eltűnt az állatuk. 🤬 Az ilyen meg is érdemli! Kizárólag az állatokat sajnálom ilyenkor, de nagyon! Elkeserítő, hogy mennyi szerencsétlen veszik el, meg rémül halálra! Egyik évben olvastam, hogy talán Olaszországban (?) csendes tűzijátékot szerveztek, pontosan az állatok miatt, meg a PTSD-s embereknek sem igazán használ a robbantgatás. Mindenhol ezt a csendes formát kéne bevezetni! Téma lezárva, mert forr az agyvizem. Azoknak pacsi, akik vigyáznak az állataikra és akik nem durrogtatnak!

Ha már nekiálltam firkálni, néhány gondolat erről az évről:
Az agyam olyan, mint a szita és hiába is íratnék fel memóriajavítót, mert azt is elfelejteném bevenni. 😁 Amennyire rémlik, nem volt vészes ez az év, történt egy két jelentősebb dolog is, de vissza kellett mennem a jegyzetekben, hogy puskázzak és mindent fel tudjak idézni, mert csak pár dolog rémlett fejből.
- Lett fűtésem, mégha sokára is és csak azért, mert kitartó voltam. Már akkor sem fázom nagyon, amikor épp' nincs befűtve, mert átmelegedtek a falak.
- Megkaptuk a pénzt, amit 4 éve kellett volna és tavasszal kezdődhetnek a munkák.
- A kórságom nyugton volt egész évben. Csak annyi romlás van a Raynaud miatt, hogy újabban lebénul a bal kezem, amikor lefagy, meg a jobb nagylábujjamon továbbterjedt az érzéketlenség, de ezek legyenek a legnagyobb problémáim, szóval panaszra nincs okom!
- A pszichológussal elértünk nemrég egy mérföldkövet, mert elérte az egyik gócpontot. Megizzadt, míg sikerült bejutnia a falaim mögé, de remélem kifizetődik, mert cefet tud lenni a vájkálás abban a területben.
- 5 évesen elment Pityu, az óriáskakasunk, de legalább leélhette az életét.
- Faterom kutyája, a 10 éves Füge is menni készül sajnos a kora miatt. Azért reméljük, hogy még van egy kis ideje!
- Faterom belátta a border'-t. Vissza is él vele, de van, amikor próbálja tolerálni a megnyilvánulásaimat. Voltak idén is BPD-s 'rohamok', de nem volt vészes a számuk. Dühroham viszont elég sok volt.
- A Tesómmal keveset tudtunk beszélni, de mindig jó volt a légkör! Egy ideje nem tud jelentkezni, aminek nyilván jó oka van és aggaszt is, hogy mi lehet Vele. 🤔 Nagyon hiányzik! Remélem, hogy nincs baja és fogunk tudni beszélni valamikor!
- Faterom idén is jópárszor felhúzott, lefárasztott, időnként kiakasztott egy-egy triggerrel, de néha normális volt, pl. mostanság is az (el ne kiabáljam).
- Idén 3× is nekifutottam az egyhónapos, intenzív pszichoterápiának. Nem igazán fogott rajtam most sem, de legalább megpróbáltam.
- Lezárult az évekig húzódó 'harc' a netszolgáltatóval
Kb. ennyi a lényeg az évből.