Szívügyek

Hihetetlen, hogy fateromnak mindent 999× kell elmondani és 1000×-re fogja csak az adást. Már rég' el kellett volna jutnom kardiológiára, de számára ráért az is, mint minden, pedig nem hagytam békén, csak szokása szerint mindannyiszor lepergette magáról, amiket mondtam. Mostanság megint buli van a mellkasomban nyugalomban is, többször is majdnem lekapcsolják a villanyt, ha állok, vagy felemelek 2-3 kg-t, meg Darth Vader módra fújtatok két szó közt is, párna kell, hogy ne fulladjak fekve és az öreg megvilágosodott, hogy gáz van... Jobb későn, mint soha. Azt mondja "tiszta szerencse, hogy amíg Pesten voltam, nem ájultál el". Mondom az hagyján, a legnagyobb mák, hogy még kitart a ketyegőm, ezért sem jó játék felügyelet nélkül hagynod, mert én nem fogok tudni mentőt hívni, ha beint, de leginkább nem kéne megvárni, amíg beüt a krach! Ezer éve ígéred, hogy beszélsz a Palival (doki, aki az ő volt osztálytársa), beszélj vele végre! (Én nem tudok, mivel a számát nem adja meg, mondván "majd ő intézkedik".) Emellett felfrissítettem az emlékezetét az EKG-k eredményeit illetően is, hogy marhára nincs idő "majd valamikor eljutni" kardiológiára. Azzal jött, hogy "bírd ki, amíg használható lesz az egészségügy!" (Maaargit, nooormális?? 🤬) Egyrészt nekem hiába mondja, hogy bírjam ki, mert ugyan szívós vagyok fizikailag, meg mentálisan is pozitív hozzáállású, de egy ponton kevés az akarat és a fizikai tartalékok, másrészt az oké, hogy az egészségügy (is) romokban van, de nem 5 perc lesz talpraállítani, meddig akar vár(at)ni? Vágom, hogy a háta közepére sem kívánja a procedúrát, de muszáj lezongorázni. Az eredményekkel való (újbóli) szembesülés és az ájulásközeli állapotok megijesztették és felfogta végre, hogy már tavaly is késő lett volna dokihoz jutni, mivel már vagy 2 (?) éve, azonnal kellett volna, amint kiderült, hogy versenyt futunk az idővel. Lehet, hogy az is a 'baj', hogy nem panaszkodom, fizikailag sem hagyom el magam, meg nem pánikolok és ezekkel talán azt a hamis biztonságérzetet erősítettem benne, hogy nincs nagy gáz és van idő malmozni, bár azzal naponta szembesül, hogy a teherbírásom a 0-hoz konvergál, de úgy tűnik, neki ez sem elég, hogy felébredjen. Az ő ingerküszöbét mindig csak valami krízis üti meg, de azt ezesetben nem (sem) kéne megvárni. Továbbra sem vagyok képes panaszkodni, meg félni, viszont ezredszer is megkíséreltem elmagyarázni, mi a helyzet (ha odafigyelne, tudná magától is, de ugye őt csak saját maga érdekli) és talán végre megvilágosodott. Nem hagytam békén, mondtam neki, hogy hívja a Palit. Felcseszett, mert megint a Gabi ügyeivel foglalkozott és amikor a Palival kapcsolatban akartam valamit kérdezni, csendre intett, hogy ne zavarjam, mert "a Gabiét most azonnal kell intézni". Mondom neki, hogy az enyémet meg már vagy 2 éve kellett volna! 🤬 Persze jött a szokásos ordítozás, de nem érdekelt, nem is figyeltem oda. Végül aztán hajlandó volt időt szánni az én ügyemre is és hívta a Palit. Nem vette fel többszöri próbálkozásra sem a telefont, úgyhogy az öreg írt neki, kérte, hogy amint alkalmas lesz, hívja vissza. Nem értem ezt eddig miért nem volt képes megtenni, de a fő, hogy végre elindul valami. Várunk a hívására, bár lehet, hogy azt se' tudja ki kereste, mondtam az öregnek, hogy nem ártott volna odaírni, de ugye jó nárci' módjára azt gondolja, hogy különb másoknál és azzal jött, hogy "őrá hogyne emlékezne!" Egyszer találkoztam Vele, de akkor még óvodás voltam, szóval csak villanásnyi emlékem van róla. Ugyan nem gyerekorvos volt, de nem tudták anyámék, hogy hová vigyenek, mit csináljanak és állítólag fater megkérdezte megnézne-e, ő pedig rendes volt, mert megvizsgált. Én csak arra emlékszem, hogy az ízületeimet nézegeti, meg hogy nála is elkezdett ömleni a vér az orromból, de azt már csak elmesélésből tudom, hogy azt mondta, hogy az elmondottak és látottak nem normális dolgok egy óvodásnál, ki kell vizsgálni. Na, most majd látja, hogy igaza volt. Ő belgyógyász, szóval érti a szívügyeket is, de nyilván egy kardiológusnak a kompetenciája az alaposabb vizsgálat, beavatkozások, stb., úgyhogy Nála nem állhatunk majd meg, viszont valamelyest ő is felmérheti a terepet és javaslatot kérhetünk tőle, hogy kihez forduljunk, aki lelkiismeretes, alapos kardiológus. Ugye a Dokim azt mondta, hogy fárad el a ketyegőm, úgyhogy nincs idő, nem tudom az öreg melyik adást nézte eddig.

Beszéltem a Dokimmal, hogy a Palinak pontosan tudjuk elmondani, mi a dörgés és a következőket dokumentációs céllal jegyzem le magamnak a jelen állásról, meg hátha valamelyik idetévedő/rendszeres olvasónak is segíthet, ha érintett, de valamivel esetleg nincs tisztában, mert a dokik nem mindig magyaráznak. Én is csomó mindent nem értettem korábban, meg volt, amit most sem, de a Dokit megkérdeztem és mostanra képben vagyok, hogy mi mit jelent, mi miért van.

Az EKG-im olyanok - megin' a repülős formám jött elő 😁 -, mint amikor a műszerfalon több hibaüzenet is megjelenik, egyszóval mutatják, hogy ezzel is-azzal is gond van. Az EKG ugye nem egy "statikus fénykép", hanem egy pillanatfelvétel egy folyamatosan változó elektromos állapotról, tehát az, hogy az EKG-görbék és a hozzájuk tartozó leírások változnak, nem azt jelenti, hogy az előző leletek tévedtek, hanem azt, hogy a szív egy dinamikus állapotban van és az enyém jelenleg instabil is. Pl. a pitvarfibrilláció olyan, hogy vagy elkapja a gép, vagy nem (kivéve ha valakinél szinte folyamatos, de szerencsére én azt nem nyertem meg), nálam eddig még nem kapta el, de tudjuk, hogy van, mert az érezhető beremegések a Doki szerint egyértelműen azok. Ugyanez igaz az ST és a T hullám rendellenességeire is, hogy egyszer látszik, máskor nem, állítólag akkor látványos, amikor a tachycardia fennáll. Azt nem értettem, hogy ugye az esetemben fennálló LPFB (blokk az egyik hátsó ágon) egy struktúrális hiba, akkor hogy-hogy' nem látszik az összes EKG leleten? A Doki azt mondta, hogy az ingerületvezetés néha "szakaszos" lehet, magyarul bizonyos pulzusszám felett a blokk látszik, alatta viszont az ingerület még át tud csúszni. Emiatt látszik nálam az EKG-n a "jobbra deviáló QRS" is (a szív elektromos tengelye eltolódott), a másikon pedig kevésbé kifejezett. Mivel nálam az elektromos tengely el van tolódva, meg extradobbanások és vezetési zavarok vannak, egy kismértékű elektródaelmozdulás is látványosan más görbéket eredményezhet, szóval a lényeg, hogy az EKG-elektródák felhelyezése állítólag milliméteres pontosságot igényelne a teljes azonossághoz, ami ugye lehetetlen, magyarul az elektródák helyzetétől is függ, mit lát az EKG gép. Ezt szintén azért írom le, hogy segítsek megérteni, miért kaphat az ember egyszer ilyen, egyszer olyan leletet. A szívem elektromos hálózata hibádzik, ami miatt többek közt pitvarfibrilláció jelentkezik, ami azt jelenti, hogy olyankor a pitvarok nem összehúzódnak, hanem csak remegnek (érezni is lehet, ahogy vibrál a szív), ez pedig rontja a teljesítményt és növeli a vérrögképződés (ezzel a stroke/infarktus) kockázatát, többek közt ezért is kapom a véralvadásgátlót, bár ennek ellenére is volt már rögöm, szóval ez sem 100% védelem, de mégis ad némi biztonságot. A pitvarfibrilláció azért is gáz, mert amikor "remeg" a szív, akkor egyrészt nem keringet rendesen vért és amellett, hogy szarullétet okoz és az előbb említett rögképződés esélye is megnő, mivel pang a vér benne, másrészt amíg 'csak' a pitvar fibrillál, addig él az ember, de ha valamikor beköszön egy kamrafibrilláció, akkor nagy eséllyel game over. Az elektromos zavarból kifolyólag jelentkezik a tachycardia is (a szív túl gyorsan ver), ami azért gond, mert kimeríti a szívet a folytonos rohanás és itt is érvényes, hogy megintcsak nem tud hatékonyan vért keringetni, ha túl gyorsan ver, mivel nincs ideje a kamráknak megtelni vérrel és elegendő vérmennyiségnek kilökődni az érrendszerbe. Az extrasystolék is (pluszütések, nagyobb bedobbanások), megzavarják a ritmust, ami tovább fárasztja a szívizmot, de pont a fáradás is közrejátszik a kaotikus ritmusban, szóval ördögi kör. Az ST és T hullám rendellenesség azt jelzi, hogy a szívizmom nem kap elég oxigént, ami ugyancsak nem használ neki és a Doki szerint valószínűleg már a kamrák fala is rugalmatlanabb. Annyi pozitívumot kiemelt, hogy mivel a vérnyomásom nem magas (mármint állandóan), így nem terheli még az is a ketyegőmet, hogy nonstop nagy ellenállással szemben kelljen pumpálnia. Mindezt megfejeli a fentebb már említett (állítólag ritkább) ingerületvezetési hiba (LPFB), ami miatt a bal kamra hátsó részén az ingerület lassabban, vagy épp' egyáltalan nem halad át a normál úton (olyan, mintha a házban a vezetékek megöregedtek volna és lassabban érne el az áram a lámpához), emiatt kerülnie kell az ingerületnek, viszont a kerülő miatt értelemszerűen késve érkezik és emiatt a késés miatt is felborul a szívritmusom, mert a kamráim nem szinkronban húzódnak össze. Magyarul 'sántít' a szívem. 😁 Ettől érzem állítólag időnként azt, hogy össze-vissza ütöget. Mivel a kerülőút miatt a szívem összehúzódása nem összehangolt és hatékony, ez hosszú távon megintcsak megterheli a szívizmot. 😬 Itt megintcsak befigyel a "jobbra deviáló QRS", ugyanis állítólag kéz a kézben jár az LPFB-vel; a szív elektromos tengelye jobbra tolódik, ami a bal kamra specifikus ingerületvezetési zavarára utal. Ő azt mondta képzeljem el úgy a szív elektromos rendszerét, hogy van egy főút (valamilyen köteg, nem ugrik be mit mondott), ami kettéágazik két szárra és a bal oldali elágazás is tovább ágazik két kisebb 'utcára' (első és hátsó kötegre). Nálam a hátsó van megsérülve (ami a bal kamra alsó és hátsó részét látja el), ami szerinte ritka, mert vastag és kettős vérellátása van, így ritkábban blokkolódik, mint az első, ám ha mégis blokk alá kerül, az általában azt jelzi, hogy a szívizom azon a területen jelentősebb terhelésnek, vagy károsodásnak van kitéve. Az LPFB állítólag önmagában ritka és állítólag általában valamilyen alapbetegség áll mögötte. Nálam a Doki szerint a gyárihibás + Raynaud által megfejelt érrendszer az ok, mert a szív hátsó ága állítólag nagyon strapabíró az előbb említett vastagság és jó vérellátás miatt, szóval ha ez az ág „megadja magát” (blokkolódik, ugye az LPFB lényege pont ez a blokk), az azt jelzi, hogy a szív hátsó fala, vagy a jobb kamra tartós terhelés alatt van, meg ugye nálam a fejletlen/Raynaud által gyilkolt erek miatt az az amúgy "jó vérellátású" ág esélyesen szintén nem kapott rendesen vért és ez nyírta ki. A Doki szerint az érproblémák mellett egy régebbi, lábon kihordott gyuszi is okozhatta a szárblokkot. Mivel hibádzik az ingerületvezetés, a pitvarok nem jól segítenek 'beletölteni' a vért a kamrákba, amiknek így nincs idejük rendesen megtelni, így a vér visszatorlódik a tüdő ereibe és ez okozza a Darth Vadert megszégyenítő fújtatásomat a legkisebb fizikai aktivitásra is, fekve meg főleg, de van, hogy beszéd közben is szavanként kell új slukk. Olyan is van, hogy semmit sem csinálok, mégis légszomjam van. A fekve jelentkező fulladás a Doki szerint azt erősíti meg, hogy a szív bal fele nem tudja elég gyorsan továbbítani a vért, ami így a tüdőben torlódik fel és mivel a bal kamra nem bírja ezt az extra terhelést, a nyomás megnő a tüdő ereiben, ami nehezíti a légzést. Mivel a ketyegőm nem pumpál egyenletesen, az agyam időnként kevesebb vért kap (amit megfejelnek a Raynaud-s keringési zavarok is), így ez okozza a szédelgéseket, bizonytalanságérzeteket, meg az ájulásközeli állapotokat. Hiába 'túlórázik' a szívem a tachycardia miatt, mégis kevés vért juttat a szervezetembe, emiatt az izmaim is el-elgyengülnek és állandóan fáradt vagyok, de hiába alszom el akár nappal is többször, ugyanolyan mosott fosként ébredek.

A nagy lényege az egésznek, hogy a szívemnek extra erőfeszítésbe kerül minden egyes ütés, ettől fárad, mivel a 'vezetékrendszer' egy része nem működik és a ketyegőm próbálja ezt kompenzálni (többek között a szapora pulzussal). A Doki szerint külön-külön az LPFB, vagy a szapora pulzus néha ártatlan is lehet, de nálam több eltérés van egyszerre, amik a NYHA III.-IV. stádiummal együtt azt mutatják, hogy a szív ingerületvezető rendszere több ponton is sérült, vagy túlterhelt, emiatt a szívem tényleg küzd és mivel az elektromos rendszer egy része hibás, igazán nagy gebasz akkor lesz, ha a többi ág is elfárad a tachycardia miatt, mert akkor állítólag olyan ritmuszavar alakulhat ki, ami a ketyegőm leállásához vezethet. (Ezé' kellene a pacemaker.) A Doki szerint ez egy komplex kardiológiai kép, aminél az egyes diagnózisok egymást erősítő (meg egymásból fakadó) problémákat jeleznek és ez a kombináció egy előrehaladott állapotot tükröz, ahol a szív elektromos és mechanikai funkciója is jelentősen korlátozott. (Észrevettem. 😁) Megint azt mondta, hogy a pacemaker indokolt volna az ingerületvezetési zavarok és a szívleállás veszélye miatt, bár még kérdéses, hogy mit mond majd a kardiológus és hogy a szívizmomnak van-e olyan területe, ahová érdemes elektródát tenni. Kérdeztem, hogy mennyire rizikós ilyen tropa erekkel és keringéssel a beavatkozás és azt mondta a Doki, hogy paradox a helyzet, mert egy súlyosan beteg szervezet nehezebben viseli a műtéti stresszt és a sebgyógyulás is lassabb lehet a rossz keringés miatt, ám pont azért van rá szükség, mert a pacemaker az egyetlen esély arra, hogy a keringésem javuljon valamelyest (a Raynaud miatt sosem lesz tökéletes, de a hibás 'hajtóművem" is sokat ront rajta) és kikerüljek ebből a súlyos stádiumból. Kérdeztem, hogy mi van akkor, ha a hagyományos, vénás út nem járható, mert mondjuk a vénám is gyenge és ezért nem lehet azon keresztül bejuttatni a szívbe a kütyü elektródáit? Azt mondta a Doki, hogy vénás ultrahanggal megnézik a nagy erek átjárhatóságát és ha nem opció ott felvezetni, akkor a szívsebész közvetlenül a szív külső falára is rögzítheti az elektródákat egy kisebb mellkasi bemetszésen keresztül. Kérdeztem, hogy az állapoton kívül mi dönti el, hogy beültetik-e? A Doki szerint ilyenkor azt is mérlegeli az orvosi konzílium, hogy túléli-e a beteg a beültetést és ha igen, javul-e annyit az életminősége, hogy megérje a kockázat. Kérdezte, hogy továbbra sem vizesednek a végtagjaim? Mondtam, hogy nem. Ez azért jó hír, mert azt jelenti, hogy a jobb szívfél egyelőre még képes kezelni a folyadékot. Nálam egyelőre 'csak' a bal szívfél elégtelensége dominál; a bal kamra nem tudja rendesen kipumpálni a vért a testbe, így az visszafelé torlódik a tüdő ereibe, ez okozza a légszomjat, az esetenkénti nyugalmi fulladást és a fekve fulladást, a köhécselést, de a jobb szívfelem még elég erős ahhoz, hogy a testem felől érkező vért továbbítsa, így a víz nem reked meg a tagjaimban és a májamban. Azt mondta a Doki, hogy ha eljutok a beültetésig, akkor ez az állapot (hogy nem vizesedem) még előnyös is lesz, mert egyrészt nem feszíti a szöveteimet a folyadék, ergo a sebgyógyulást sem hátráltatná (a szar keringés úgyis lassítja valamelyest) és ezzel együtt a fertőzésveszély is kisebb a műtéti területen, a másik pozitívum pedig az előbb említett dolog: a jobb szívfelem még bírja a terhelést, tehát a ketyegőm 'motorjának' fele még viszonylag stabil. A vizesedés hiánya magyarul nem jelenti azt, hogy a szívem jól van, csupán azt, hogy nálam a probléma a tüdőt érinti, nem a nagyvénás rendszert. A másik ok az, hogy eléggé sószegényen kajálok, ami állítólag itt pont jól jön, ugyanis a só megköti a vizet, de mivel én keveset viszek be, nincs mit megkössön. Mérni viszont kell magam, mert ha 2-3 nap alatt 1,5-2 kg-ot 'hízom', az „rejtett vizesedést" (belső szervek, tüdő) jelez. Ugye van olyan EKG leletem is, amin ott figyel, hogy "low voltage a mellkasi elvezetéseken", ami a Doki szerint azt jelenti, hogy vagy megnyúlt és elvékonyodott a szívizom (ezt majd ultrahangon látják), vagy pedig a tüdőben folyadék van és az 'szigeteli' az elektromos jeleket, így a mellkasfalra már csak gyengébb jel jut ki, ergo vizesedhetek belül és volt is olyan, hogy már ülve is fulladtam és a kórházban látták a vizet, kihajtották gyógyszerrel.

Ez a sokminden együtt indokolja azt, hogy miért érzem magam rosszul nyugalomban is és miért merült fel a pacemaker lehetősége. A cucc célja pont az lenne, hogy ebből az elektromos káoszból egy rendezettebb, hatékonyabb szívverést csináljon. Hülye humora van a sorsnak; keringési zavar tönkrevágja a ketyegőt, de egy károsodott szív sem tud rendesen vért keringetni. 👏 Elvileg nemsokára megyünk a Dokimhoz, majd ő is rámnéz az EKG-val és akkor lesz egy aktuális képünk a helyzetről. Talán a Pali is tud segíteni, majd kiderül.

Azt mesélte fater, hogy jól megvoltak a Gabival, most nem volt vita, amikor nála volt és nem volna rossz (csak túl szép lenne), ha akkor sem ölnék egymást, amikor legközelebb együtt megyünk.