2018

Ez az év jobb volt az utóbbi néhányhoz képest. Persze idén is voltak rossz dolgok, de több volt a jó és az eddigieket nézve is több volt.
Próbálom előhalászni az agyamból nagyjából időrendben az eseményeket, már amennyi megmaradt.

- Januárban még mindig stresszeltünk, hogy hová fogunk költözni, mivel akkor már hónapok óta lakhatási lehetőség után kutattunk. A hónap végefelé sikerült házat találni és fellélegezhettünk.

- Februárban elköltöztünk.

- Márciusban el kellett altatni a Margót. :-((

- A következő hónapokban elég fosul voltam, közben elkezdődtek a házban és ház körül a munkálatok, meg zajlott az élet szokás szerint, történtek jó és rossz dolgok is.

- Júniusban beköltöztünk, de még alig haladt akkorra valamit a ház renoválása (azóta is putris). Az állapotom kb. innentől kezdve javulást mutatott.

- Júliusban lejöttek látogatóba a Hajniék és a Gabi is.

- Ha jól rémlik augusztus, vagy szeptember környékén lett megoldva a beázás problémája

- Októberben voltam 'egyéves' és még mindig jól voltam, akkor már kb. 3 hónapja.

- Novemberben lett egyéves az Alex :-))
Lett sparhelt is.

- Most, decemberben elég sokszor áldott meg bennünket a Jóisten, sokszor kaptunk segítséget. Ehónapban végre 63,5 kg-ra felhíztam, ami hihetetlen a többéves 60-61 kg-s stagnálás, meg az 57,5 és 59 kg-s csontsoványság után. Most sincs emberi formám, mert még mindig a határ alatt vagyok, a 170 centimhez kéne legalább egy ~70 kg, de az arcomon látszik a változás, meg a csontjaim sem állnak ki annyi helyen. Most ugyan fogytam megint, mert kb. féléves remisszió után aktiválódott a kórságom és emiatt néhány napja nincs étvágyam sem, de még tartom a 62 kg-t.

Hónapokra osztva ezek ugrottak be, de vannak még események, csak azokat már nem tudom hónapokhoz kötni.

- Idén kicsit kevesebbet veszekedtünk az 'apámmal' és más szempontból is nyugisabb év volt, hiszen végre saját házunk lett, ezzel együtt végetért a sokéves földönfutás.

- Megtanultam pár újabb ételt elkészíteni. Nem szeretek főzni, de 'szükseges rossz'.

Nem tudok mindent leírni, nem jutnak eszembe a dolgok. A fő, hogy 2018-at nyugalmasabbnak és kedvezőbbnek éreztem, mint az eddigi éveket. Voltak terveim, amik közül egy sem jött be, de nem baj, talán 2019 lesz a megvalósításuk éve. Tervezek feljutni Pestre is az Aeroparkba, meg ide-oda. Jó lenne találkozni a Tesómmal is. Várnak stresszes dolgok is az új évben, de Istenben bízom, hogy átsegít azokon az akadályokon is.
Egyelőre nem agyalok azokon, mert semmi értelme és ahogy a Biblia is mondja; ne aggódjatok tehát a holnapért, mert az majd aggódik magáért! Most arra fordítom majd a figyelmemet és energiámat, hogy jobban legyek.
Nem jön a vendégünk, mert beteg lett, de elleszünk. Én is ágynak estem mára, de majd nézünk filmet, meg beszélgetünk. Tesómmal is chatelek majd. Örülök, hogy nem robbantam le sem Mikulásra, sem Karácsonyra, mint eddig. Az utóbbi 6 évben az ünnepeket vagy kórházban, vagy itthon ugyan, de betegen töltöttem. Idén minden oké volt nyár óta és csomó mindent tudtam csinálni, élveztem azt az aktív létet, amennyit el tudok érni. Néhány napja vannak gondok, de eleinte azok sem zavartak be, tettem-vettem rendesen, ahogy eddig. Tegnapelőtt lett csak rosszabb, azóta kell lefeküdnöm napközben és megint naponta rosszul vagyok azokkal a görcsrohamokkal, meg gyakran villódzások vannak a szememben, megint szédülök, ügyetlen a mozgásom, meg a szívritmuszavar is befigyel, pedig beveszem rá a bogyót, stb. Van minden, mint a búcsúban, de ezen is túlleszek, nem veszi el a kedvemet.
Remélem az Újév kedvezőbb lesz a mostaninál is!

A Karácsony

lapos volt nagyon, de erre számítottam, szóval nem ért váratlanul. Béke viszont volt legalább, aminek örült a faterom is, meg én is. Senki nem jött hozzánk, de ketten is elvoltunk, ettünk, dumáltunk és ajándékokat bontogattunk, nyugi volt.
Kíváncsi vagyok a Szilveszterre, hogy az pezsgőbb lesz-e? Elvileg akkor már lesz vendégünk, de gyakorlatilag ki tudja?

Tegnap már

nem volt kedvem írni a napról, mert égnek állt a séróm tőle. Az öregem egész nap puffogott, káromkodott mindenért, engem is felcseszett a kibírhatatlan viselkedésével is, meg azzal is, hogy feleslegesen készültem a jótékonysági cuccra. Valahogy kiizzadtam a kívánt verset időre, de olyan is lett... nem vagyok jó passzban. Elég gagyi lett. :-D (Gyerekeknek kellett, azé' ilyen dedós.)

Mikulásváró


Csendes, kicsi házikó

Némán hullik rá a hó

Belepi a kéménylyukat

S kint az öreg kerti kutat


Régi lámpa fénye gyér

'Porcukros' lett már a tér

Fehér dunna ül a fán

Karácsonyi éjszakán


Jót alszik a házi nép

Egy kisgyerek álma szép

Csoda történik vele

Csillagfényes éjjelen


Apró lábak dübörögnek

Késő éjjel kint zörögnek

Pompázik a dús fenyō

Mint ezernyi drágakō


Ágak alatt odalenn

Ajándéka megpihen

Bevilágít kintrōl a Hold

S lám, a Jézuska volt!


(Jobb is, hogy nem kellett ezzel égnem. ;-D Ráadásul rájöttem, hogy elmentem vele Karácsonyi irányba Mikulás helyett... Kicsit szét vagyok esve.)
Igyekeztem felkészülni a dolgokra, meg a tömegre, tegnap este már 'bele is törődtem a sorsomba', erre délelőtt közölte 'apám', hogy nem megyünk. Mondom neki számítanak ránk, meg készültem, ne szívassa őket sem, meg engem sem. Azt mondja lemondta a részvételt (bekamuzta, hogy rosszul vagyok és nem tudunk elmenni), mert elvállalt valakinek szerelést. Felment az agyamba a fos, egyrészt hogy már megint hazudozott, ráadásul engem is belevont, másrészt mert előbb tudta a programot, mint hogy elvállalta volna a szerelést, mégis utóbbit választotta, holott számítottak ránk és mellesleg én is örültem, hogy kimozdulhatok és érnek ingerek. Tudta is, hogy már szükségem van erre. Felkaptam a vizet, hogy folyton kamuzik másoknak, meg mindig megszívat engem is, mindenből kimaradok, mivel nem segít eljutni sehová, erre megint alázni próbált, szokása szerint. Összeugrottunk a puffogásán is, meg ezen a húzásán is.

A jó öreg Miki hozzánk is benézett. Az 'apám' hébe-hóba eszik csak édességet, szóval inkább megkérdeztem mit kér. Egy csomag kávét kért és slussz. :-D Megkapta és kapott egy étcsoki Mikulást is, mert az étcsokit bírja. Én kaptam csomagot.