Füstbe ment terv

Ha már kémény... 😃
Tegnap elmesélte a fater az egyik szomszédnak, hogy hogy' jártunk a kőművessel, erre mondta, hogy neki van ismerőse, aki ha azt mondja, hogy jön és megcsinálja, akkor az úgy is lesz. Fel is hívta a szomszéd és lebeszélte vele a dolgokat, hogy s.o.s.-ben húzza már fel nekünk a kéményt, az ember pedig ma 9-re ígérte, hogy jön. Jött is. Reméltük, hogy ezúttal jutunk is valamire és valóban jutottunk, csak nem abba az irányba, amerre reméltük.
Felment a padlásra felmérni a helyzetet és gáz van. Először is baromira eltájoltak minket, ugyanis nem megy az olyan könnyen, hogy jön a szaki és hipp-hopp felhúzza a kéményt. Először is mivel ez a ház egy őskövület, annak megfelelően minden elavult rajta/benne, ezért a kéményrendszer sem felel meg a mai szabványoknak, újra kell terveztetni, kell hívni egy épületgépészt, ez persze időbe és rengeteg pénzbe fog kerülni, amikből egyik sincs jelenleg. Idő azért, mert már bejött a hideg, pénz meg azért, mert ugye ~ 30 ronggyal megvágtak minket a fogyatékosságival kapcsolatos cirkusz kapcsán. Még azzal az összeggel sem volna elég a pénz, így viszont pláne nincs miből kicsengetni a kb. 300.000 forintot. A pasas szerint ennyibe fáj az egész móka. Mondta, hogy még ha mihamarabb sikerül is épületgépészt hívni és újraterveztetni a kéményt (egyelőre csak egyet csináltatunk meg, ezzel a mesés összeggel számolva több nem is menne), akkor is hetekbe telik, mire megtervezik az új rendszert, meg elbontják a veszélyes régit, megadják az engedélyt az építésre és majd csak azután kezdődhet az új kémény felhúzása. Király... Még jó, hogy legalább a konyha fűthető, mert befagynánk. Az összes többi helyiség már ígyis jégverem és még nincs is tél. Már nem érzem a lábam. (Anyám kontrázna erre a szokásos módján, hogy "szagold az enyémet!" 😂) Ami jó, hogy ez a kőműves normális volt és hajlandó visszatérni a dolgokra, ha megvan a felmérés, a tervek és az engedély. Ami viszont nem jó, hogy már most meg lehet fagyni a házban, meg hogy lila gőzünk sincs honnan a búbánatból kaparunk össze háromszázezret. Ünnepek előtt duplán jó. Még szerencse, hogy nem nagyon szoktunk ünnepelni, mivel máskor is alig jut rá. A fater megpróbál az Önkormányzattól felújítási támogatást kérni. Vagy-vagy...
Mondta a pali, hogy veszélyes az a rendszer, ami jelenleg fent van, mert egy fekvő kéményen is áthalad a füst és ahogy felhevül a kémény, begyújthatná a födémgerendákat. Még jó, hogy a 6-ból legalább 3-4 kémény vissza van bontva és nem fűtöttük be a szobákat, lehet hogy már kigyulladt volna a tető. Mesélte, hogy járt már ennél a háznál régen és volt már tűz a tetőtérben, szóval nem vicc. Mindenképpen kellene egy új, biztonságos rendszer. A konyha fűtése biztonságos, az a kémény nem kapcsolódik a fekvőhöz. Mákunk van, legalább egy használható kémény legyen már. 😆
Most tehát sakkozunk, hogy a semmiből hogyan tegyünk félre háromszáz rugót és még az sem biztos, hogy összejön az idén a dolog, mivel ha leesik a hó, meg egyebek, akkor senki nem fog kéményt építgetni. Már ígyis csak jóindulatból mozdult meg ez a kőműves is.
Megtudva a macerát, már kapisgáljuk miért húzta el a kondenzt a másik fószer, valószínűleg nem akart kínlódni ezzel a melós rendszerrel, de bakker, akkor mondja azt, meg mondja a szemünkbe. Egyébként ő már tavaly is volt fent a kéményeknél, látnia kellett a rendszert és nyilván már akkor sem volt ínyére a vele való meló, mégsem mondta, hogy nem fog semmit csinálni és inkább keressünk mást. Hitegette a fatert. Azalatt az idő alatt ennyi erővel hívhattunk volna mást, elintézhettük volna a felmérést-elbontást-terveztetést-engedélyt és felhúzhatták volna a kéményt még a jó időben, ráadásul akkor még több pénzünk volt, valamivel könnyebb lett volna félrerakosgatni a szükséges összeget. Mindegy mi lett volna, a lényeg az ami MOST van, csak ezzel a húzásával is kicseszett velünk a pali.
Mindegy, a lényeg, hogy van fény az alagút végén, csak odáig még el is kell valahogy jutni.
Már fel sem húztam magam, kezdek immunis lenni az örökös szívásra.

Éjjel arra ébredtem, hogy egy hatalmasat rúgott a ketyegőm, adrenalinfröccsel megspékelve és lihegtem, mint aki futott. Csupa izzadság is voltam, de mivel egy ideje majdnem minden éjjel úgy ébredek, így nem tudom elkülöníteni, vagy összekapcsolni a tegnapival. Nem aludtam vissza, hátha lesz folytatás, de nem volt aztán semmi baj, szóval bízom benne, hogy semmi sem készülődik a háttérben. Nem vagyok hipochonder, csak a tapasztalatok óvatosságra intenek.

Megint mozgalmas

napjaim voltak. Mozgalmas... kinek-mi az, de itt nálunk kb. minden történés annak számít, annyira sivár és unalmas a lét, amin nem segít a hely sem, ahol szintén nincs semmi inger, meg lehetőség a kikapcsolódásra.

Próbálom időrendben írni a dolgokat.
A múlt héten, talán csütörtökön, vagy pénteken (éljen az amnézia 😆) hívta a fateromat a kőműves, hogy jönne felhúzni a kéményt. Az öregem mondta, hogy nem alkalmas, mert nem volt itthon és átrakta tegnap délutánra a pali az időpontot. Azt még tudni kell, hogy egy éve jön amúgy! 😃 Aztán a nyáron is ígérte, de akkor sem sikerült ideérnie. A fater hívta többször, de sosem vette fel a mobilt, vissza sem hívta apámat. Bepipult az öreg a múltkor, mivel tudta hogy jön majd a szar idő és akkor nem lehet felhúzni a kéményt, úgyhogy szólt az ismerősének (aki ajánlotta a fickót), hogy ez a helyzet, mire az ismerős is hívogatni kezdte. Na, gondolom ennek hatására mozdult meg a pasas és hívta fel az öregemet, hogy jönne. Lényeg, hogy hihetetlen módon sikerült megérkeznie tegnap délután kocsistól-munkaeszközöstől, gondoltam végre! Már láttam lelki szemeim előtt a szobámban a kiskályhát és éreztem a melegét, ami által idén télen végre nem 8 fokban kocognak össze a fogaim a takaró alatt is. Nem írtam el, valóban annyit mért a hőmérő tavaly a szobámban.
Ebből a révedezésből a faterom emelt hangú dühöngése rántott vissza a valóságba, ugyanis a fószer úgy itthagyott minket egyetlen mukk nélkül, mint eb a 💩-át. Az okát nem tudjuk és ismét hiába hívta apám, nem vette fel a telefont. Jó nagy bunkó, az ziher.
Jött, kérdezte van-e anyag? Fater mondta, hogy csak az van, amit tavaly vásárolt meg, amikor először ígérte azt, hogy jön. Ennek adott egy kis élet, ahogy mondta és ez láthatóan feszélyezte az embert. Mondta, hogy jó lesz még az a cement, csak át kell rostálni, majd közölte, hogy el kell mennie valamiért, mindjárt visszajön.
Oké.
Én bejöttem a házba, akkor kezdtem el agyalni a fűtésen, hogy végre lesz, majd b@szdmegelve és gőzölgő fejjel csörtetett utánam a fater, hogy kinézett és akkor látta meg, hogy utánfutóstól ment el a pali. Se köszönés, se magyarázat, sőt még a szemébe is kamuzott apámnak, hogy jön mindjárt. Itt hőzöngött, hogy most azt sem tudja mi van, mondom hívd fel, ne barkochbázz! Hiába hívta.
Többször elígérkezett, aztán semmi, telefonokra nem reagált, majd egy év után - unszolásra - idejött, kamu kifogással lekoccolt, szó és köszönés nélkül, mobilt ismét fel nem véve. Tökéletes recept ez egy igazi bunkó, jellemtelen ember megformálásához.
Egyébként itt ez dívik. Alig lehet felhajtani melósokat és azok sem akarnak kimenni a helyszínre. Ez egy szar hely, minden szempontból. Ahhoz képest, hogy már majdnem lemegyünk a térképről dicséretes, hogy van sok üzlet, meg van 2 orvosi rendelő, stb., de sok téren el van maradva a hely. Na, de elkanyarodtam.
Idén tehát megint nem lett kémény a szobám felett. 😠 A fater akar venni egy hősugárzót, hogy ne fagyjak be, de az meg lezabálja a gatyánkat.

Mivel egy ideje igen jól vagyok (gondolom már dolgoznak a kapott vörösvértestek, talán a vasam is javult és a kórságom is mintha takarékon volna egy ideje, hőemelkedéseken és ízületi fájdalmon kívül nincs gondom, csak a front zavart be kicsit), így be tudtam és be is akartam szállni a teendőkbe. Nem tudok és nem is szeretek lazsálni, ezért is gáz, hogy nem dolgozhatok, viszont amikor jobban vagyok, akkor kihasználom és teszek-veszek.

Tegnap vágtam valamennyi gazt a fűkaszával, de még maradt, mert sok lett volna egyszerre. Ígyis azt hittem olyan karom lesz, mint a druszámnak, Schwarzinak, mert alig akart beindulni a kasza, ha hússzor-harmincszor nem kellett jó erősen berántani, mire beindult, akkor egyszer sem. Pedig új a masina, eddig 3× volt használva.

Némi pihenés, meg üzemanyagfelvétel (kaja+ivás) után nekiláttam egy kutyaháznak, az Alex számára. Nem tartottam biztonságosnak azt a jobb napokat látott csirkeólat, amiben eddig kénytelen volt héderelni szerencsétlen, meg jobbat érdemel. Elég egyedi konstrukció lett az a ház 😆, de nem az a lényeg, hanem az hogy a kutyámnak biztonságos és kényelmes legyen. Tettem bele neki irhát, meg ez elég zárt, hideg- és szélvédett, ellenben azzal az óllal, ami nyáron még jó volt, de most már nem volna elég és omladozni kezdett. Ősszel ellesz a tákolmányomban a kishaver, télen meg úgyis bent lakik a házban a folyosón. Úgy tűnik bejött neki a ház, némi bizalmatlanság után közel mert menni, bele mert nézni, bele is szimatolt, aztán belefeküdt. Raktam rá neki fóliát az eső ellen, aztán majd ha lesz pénz anyagra, lecserélem rendes burkolatra. Egyelőre viszont a legfontosabb funkcióit így is betölti a lak.

Később a fészkemet is kitakarítottam.

Megcsináltuk a wc-t is, mert volt vele egy kis gubanc, majd a konyhaajtó is talán a helyére kerül végre... az is mióta húzódik már. 😠 Mindegy, valami haladt legalább.

Baromira örültem, mikor megláttam, hogy újra adják a Repülj velünk Alaszkába! című repülős műsort. 😎✈

Ami a kedélyállapotomat illeti, sikerült kivakarni magam abból a letargiából. Kb. egy hete volt az a nagy zuhanás, azóta jobb lett a helyzet, mert néhány napja megint beszédes és tevékeny vagyok, megint látom merre van előre, abbamaradtak a random és visszatarthatatlan kiakadások, sőt, néhány napja még csak sírásközelbe sem kerülök, inkább átváltott a helyzet időnkénti ok nélküli és visszafojthatatlan röhögésbe (tényleg nem vagyok normális 😃), rengeteget beszélek, stb. Eléggé hullámzó ígyis a hangulatom, meg a viselkedésem, van, hogy ismét csendessé válok, de nem vagyok tartósan letargikus hangulatban. Remélem jó ideig kitart ez a szint.

Figyelemelterelésképpen

elszórakoztam ezzel a TAG-gel. Igyekszem mindennel/bármivel lekötni a figyelmemet és ezeken a hülyeségeken jókat röhögtem, szóval gondoltam berakom ide, hogy megtörje az utóbbi igen depresszív jegyzetek hangulatát.


Írd le, csukott szemmel a neved.
Srnxhx 😂 Azért az r, meg az n a helyére került. (Érintőképernyős mobilon nem megy a vakírás.)

Milyen kocsid van és mi a kedvenced?
Tolókocsim 😉
A kedvenceim: Volvo S60, Audi R8, Ford Mustang Shelby GT500, Lamborghini, Chevrolet Corvette Zr1, stb. Sok kocsit el tudnék fogadni.

Mi volt a legnagyobb sebesség amivel utaztál?
150 km/h (autópályán)

Voltál már külföldön?
Aha

Verekszel álmodban?
Már nem

Tudsz főzni?
Tanulgatok

Fogyózol?
A vasággyal együtt 20 kilómmal? 😃

Melyik az a becézés amit utálsz?
Egyszer valaki arra vetemedett, hogy az Arnoldot NOLDInak becézze! Azóta is áll tőle a szőr a hátamon.

Van hónaljkutyád?
Csak ha a hónom alá veszem a kutyámat. Leszedem, mi értelme lenne a bőr helyett a szőrt kenegetni a stifttel?

Tudsz autót vezetni?
Tudok, de már rég' nem vezethetek. Hiányzik is, mert kikapcsolt (leszámítva az agresszív, meg a szabálytalankodó sofőröket, akik feltolják az emberben a pumpát).

Csúsztál már el mások előtt?
Ja, a jégen piruetteztem, meg breakeltem párszor 😂

Ütöttél már meg valakit?
Ja

Mondj egy viccet
Ne má', nincs most kedvem

Szoktad piszkálni az orrod?
Nincs bányászengedélyem, ha erre vonatkozik a kérdés

Ki van festve a lábkörmöd?
Hogyne, nem látod?!

Miben alszol?
Nyáron boxer, télen hosszúujjú+melegítőnadrág (néha zoknit is húzok, ha már jégcsapok lógnak a lábamról), köztes időben póló+rövidgatya

Hiszel istenben?
Hiszek (Nagy I-vel írandó!)

Milyen színű zokni van rajtad?
'Mesztéláb' vagyok

Csikis a talpad?
Hajjaj! 😃

Ettél már csigát?
Nem és nem is tervezem

Mi volt a legutolsó égésed?
Passz

Kakilt már le madár?
1. osztályos évzárón az udvaron álltunk és az egész bagázs előtt fosott fejtetőn a gólya, nem kis adaggal. Elindultunk azonnal a mosdóba, hogy rendbe szedjen Anyám, de a köl'kök visítva röhögtek rajtam. 😃

Nem tudod hová tettem a távirányítót?
Keresd meg!

Mi az első szó ami most eszedbe jut? Semmi

Tudsz úszni?
Igen

Szoktál sírni?
Attól függ mennyire vagyok labilis (de sokszor lenyelem akkor is, ha már majd' megfojt). Tizenpár évig nem történt meg, aztán 1 év különbséggel halt meg a Barátnőm és az Anyám, ezért akkoriban érthető okból elég sokszor megesett és azóta sem vagyok olyan erős, mint rég'. Sok hónapig bírom a strapát, aztán telítődöm a nagyobb terhekkel és olyankor kijön minden, akaratom ellenére.

Rázott már meg az áram?
Igen és eléggé megrázó élmény volt 😃 Nyilván csak megcsípett

Tudsz kézen állni?
Nem

Kertes ház vagy panel?
Az a kérdés, hogy melyikben élek, vagy hogy melyiket preferálom? Kertesben élek, de a panelt szeretem, mert ahhoz vagyok szokva, az eddigi életem nagyobb részét panelben töltöttem és szerettem is, leszámítva néhány bunkó szomszédot, akik le sem tojták a többi lakót és zajongtak.

Ettél már gyertyát?
Tény, hogy hülye vagyok, de azért annyira még nem kettyóztam be, hogy gyertyát egyek 😆

Suliban küldtek már ki óráról?
Igen. Megesett párszor, hogy elkapott a röhögőgörcs és nem bírtam abbahagyni, aztán kiküldtek, hogy kint nyugodjak le.

Tudsz rágóbuborékot fújni?
Tudok

Járkálsz álmodban?
Már nem, most már csak fekve közlekedem. 😆 Valahogy lemászom az ágyról és reggel a szoba másik felében ébredek, vagy rosszabb esetben még éjjel ébreszt az asztal lába, amibe a fejemet csesztem be éppen. 😂

Szeretsz vásárolni?
Nem. Mindig ciklonként végigrohantam a bolton, összeszedtem ami kellett és mentem a kasszához. Most, hogy önállóan már nem tudok és a fater visz, ki kell várnom míg ezer évig keresgél, nézelődik. 😬

Van igaz barátod?
Van

Műtöttek már?
Újszülött koromban párszor, azóta nem

Részegen hogy viselkedsz?
Nem szoktam részeg lenni.
Egyszer rúgtam be nagyon, máskor csak becsíptem. Amikor gyászomban ittam, arról nem igazán van emlékem, a becsípésekkor meg sokat röhögtem és sokat beszéltem, mert belőlem a pia ezt váltja ki. Évi 1x iszom, azt is Szilveszterkor.

Mit szoktál mondani ha ideges vagy? Változó. Attól függ miért vagyok az, de általában szidom a helyzetet, vagy magamat, ha elcsesztem valamit.

Milyen színű az autótok?
Nincs autónk

Ropogtatod valamidet?
Nem. Ropog pár részem magától is, ha úgy mozdulok. 😂

Milyen az életed?
Röviden és tömören egy rakás 💩, de vannak benne jó dolgok is, szóval lehetne sokkal rosszabb, ezért inkább örülök a pozitív élményeknek és a jó, szép emlékeknek. Azokból szoktam töltekezni.

Megvédenél egy idegent?
Tettem már ilyet

Mit szólsz ha bámulnak?
„Ez az ember mi a frászt néz rajtam?” - erre gondolok és visszabámulok. Hatásos szokott lenni.

Volt már röhejes baleseted?
Mindig hülye pózban esem el 😃

Van testrészed amihez nem bírod ha hozzáérnek?
A köldököm.
A talpam meg azért, mert olyan szinten csiklandós, hogy az már abszurd. Fateré is, szóval biztos tőle örököltem.

Fáj most valamid?
Nem

Szereted a neved?
Változó ez nálam, most épp' megvagyok vele

Milyen viszonyban vagy a szüleiddel? Anyuval elég jól elvoltam, apámmal finoman fogalmazva viharos a kapcsolatom

Milyen az idő odakint?
Tavaszias, így ősszel 😃

Melyik a kedvenc társasjátékod? Twister, Ki nevet a végén?

Mikor nevettél utoljára?
Az előbb

Mikor sírtál utoljára?
Tegnap (remélem hamarosan le bírom küzdeni a depresszió ezen szakaszát)

Hordasz karórát?
Igen

Ültél már repülőn?
Ültem, de az nem szállt fel. 😆 Remélem jövőre végre fogok repülni. Gyerekkorom óta várom.

Hajón?
Azon 4× is utaztam

Hogy hívják a párodat?
Nincs barátnőm

Mit fogsz csinálni a kérdőív kitöltése után?
Kajálok valamit

Szerinted hány kérdés volt?
Nem fogom megszámolni 😉

Bőrgyógyász

A nagynéném közbenjárásával sikerült ma 'randiznom' a bőrgyógyász ismerősével, aki tavaly nyáron is megvizsgált - akkor más okból. Arra gyanakodtam, hogy körömgombát sikerült begyűjtenem és ennek igazolására, vagy megcáfolására kellett egy szakavatott szem. A doki megerősítette a gyanúmat, de szerinte hamarabb kellett volna elkezdeni kezelni, mert így most hónapokig, vagy akár egy évig is játszhatok majd vele. Király! 👎Mondtam neki, hogy azért nem foglalkoztam a folttal, mert úgy tudtam a vitaminhiány okoz csak fehér foltot és mivel nálam az is játszik, betudtam annak. Aztán már láttam, hogy más lehet és akkor fordultam hozzá.
Gőzöm sincs hogyan nyertem meg, mert a doki szerint van pár kiváltó oka és azok közül nálam játszik a legyengült/legyengített immunrendszer, lábizzadás (ez viszonyleg rég' fennáll, mégsem volt eddig körömgondom, szóval nem hiszem, hogy ez az ok), rossz vérkeringés a lábban, meg azt mondta, hogy forrása lehet még a 'mesztélábas' járkálás uszodában és egyéb olyan helyen, ahol más is úgy grasszált végig egy gombás fertőzéssel és egyből bevillant, hogy nemrég voltam kórházban. Lehet, hogy ott szedtem össze a zuhanyzóban, bár maga a lábam nem fertőzött, szóval frász tudja.
A doki szerint fertőtleníteni kell mindent, amivel érintkezett a köröm és gombaölővel kell kezelni, a zoknikat magas hőfokon mosni, a cipőket pedig formalinnal lekezelni. A láb izzadására hintőport és egyéb, ennek gátlására kifejlesztett szereket mondott. Én már csomó mindent kipróbáltam ellene és vagy csak egy ideig, vagy egyáltalán nem használtak, szóval így jártam.

Más:

Elkezdtük az ajtócserét lebonyolítani a konyhában, ki lett szedve a régi tok és ajtó, a fal is javítva lett és a napokban elvileg a helyére kerül az új tok és ajtó. Elég furcsa látvány lesz egy zsír új ajtó egy putriban. 😆 Legalább kicsit emeli a színvonalat. 😃
Rengeteg még itt a meló...

K.O.

Fogalmam sincs minek, de írok. Talán azt remélem, hogy majd könnyít rajtam, vagy tudom is én. Elvégre ezért (is) indítottam anno a blogot.
Ez megint egy szókimondó, talán túl nyílt poszt lesz, de már ez sem érdekel.
Olyan mélyre zuhantam, ahol már rég' voltam. Eddig sem volt rózsás a helyzet, de történt tegnap valami, ami beküldött egy akkora jobbegyenest, hogy a mostanság ingatag lábaim kimentek alólam. Teljesen taccsra tett az, amire irányulóan jött egy ilyen kaliberű ütés, meg az annak eredményeképp' kialakult helyzet. Eddig egész' jól ellentartottam a depresszió negatív erejének, de az az atyai saller lerombolt és most ki kell másszak onnan, ahová beestem. Rettenetesen elkeseredtem, miközben zajlottak a dolgok és ugyan kiálltam azért, akit szeretek, meg magamért is, egy ponton elért az összeomlás, mivel ígyis csak egy hajszál tartott mostanság más dolgok miatt, ez a maflás meg több okból is jókorát csattant. Nem látta senki a széthullásomat, mert éjjel 2 körül járt már az idő - nem mintha nappal engedném, hogy lássák. Rég' volt arra példa, hogy úgy Istenigazából megríkasson valami, na ezúttal majdnem kimentem a kertbe, mielőtt a maradék önkontrollom is felmondja a szolgálatot és egy ponton hangosan is felszakad belőlem, a fater meg ne adj' Isten felébred. Nagyon nehéz volt kussban maradni, mert a mérték feletti gyeplő már ígyis kicsúszott a kezemből. Nem szokásom kiakadni, főleg ennyire, de vannak helyzetek, amik jól odab@sznak az ember fiának. Nem állítom, hogy csak ez a történés fektetett ki, mert csomó dolgot nyeltem/nyelek vissza régóta, szóval azok is vulkánként robbantak, de ez az utolsó csepp elég nagy súlyú is volt. Rengeteget gondolkodtam, miután nagyjából lecsitultam, meg Istenhez is fordultam, aztán negyed 4 körül végre el tudtam aludni. Mára is kijutott a zuhanásból, mivel már nincs erőm összetartani magam, persze a fater előtt felvettem az álarcot. Szánalmas vagyok, legszívesebben szemenköpném magam, amiért ennyire szétestem tegnap éjjel is, ma délután is. Az vigasztal, hogy nem veszett oda teljesen a tartásom, mert teljesen elborult aggyal is sikerült megvédenem a szerettemet és hogy ameddig csak tudtam, összetartottam magam.
Mára kellett volna mennem bőrgyógyászhoz, de nem érdekelt az sem. Mindig vigyorogjak, játsszam meg, hogy mindent bírok, tegyek úgy, mint aki röhögve vesz minden akadályt, meg minden pofont, stb. Bele lehet fáradni és most ez történt. Mindig félig tele van a poharam, az igaz, de időnként nem bírok jó képet vágni a folyamatos szarhoz, vagy egy nagyobb kupachoz, amí úgy rámzuhan, hogy majd' belefulladok.
Lehet, hogy ciki vagyok, amikor befordulok, vagy amiért x időnként telítődöm és robbanok (bár, ezt sosem tudja senki, mert arra vigyázok), de aki nem volt ilyen helyzetben, az ne szóljon, aki pedig volt, az meg nem fog, mivel tapasztalta, hogy milyen rohadt nehéz tud lenni.
Nem fogom elhagyni magam nyilván, de ez is én vagyok. Majd felállok megint.
A Tesómnak is segíteni akarok, ez is arra ösztönöz, hogy kapjam össze magam.

Elértem

ma a pszichodokit, decemberre kaptam időpontot. Rám fog férni, ha kezdünk velem valamit közösen, mert ma is hullámvasúton ültem. Nappal volt pár felfokozottabb kedélyállapotú időszakom, amellett befigyelt párszor a lejtmenet, de nem voltak vészesek és hamar sikerült kijönnöm belőlük.
Igyekeztem lekötni a figyelmemet, ma is kimozdultam, hallgattam zenét, néztem tv-t, fát vágtam, stb., szóval nagyon igyekszem kikeveredni a mocsárból. Fater ma is hozta a formáját, de lepergettem magamról.
Egész' viselhető nap volt.
Meghozták az új konyhaajtót, a napokban fog elvileg a helyére kerülni.

Gáz van

Most biztos nem leszek népszerű, mivel nem pozitív dolgokról fogok írni, de ez is én vagyok, csak ez a felem egy ideje szunnyadt és még most is próbálok felülkerekedni rajta. Nem szoktam sem elhagyni, sem szánni magam, sem panaszkodni és most sem teszem, csak érzem, hogy megint nem kerek a világ. Sosem az, csak általában az a szemüveg van rajtam, ami a jó dolgokat nagyítja fel.
Eddig nem akartam erről írni, mert azt gondoltam átmeneti, jelentéktelen állapot és nem kell vele foglalkozni, de ahogy telik az idő, érzem hogy tényleg gond van és hogy nem csak a borderline ügyködik. Támad a depresszióm megint, pedig jó ideje az én kezemben volt a gyeplő. Megint közeledem a gödör aljához, pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy ne érjek le a fenékre. Mindent bevetek és mégis egyre gyakrabban telepszik rám az a súly, amit alig bírok és amivel szemben néha össze is rogynak a lábaim. Van, hogy hiába minden figyelemelterelés, beékelődnek a figyelmem középpontjába a kínzó gondolatok és szinte érzem, ahogy darálják le a lelkivilágomat. Persze ilyenkor méginkább próbálok valamit találni, ami terel. Van, hogy szinte megbénulok és mintha lassított felvétel lenne a világ is, meg én is, közben rámereszkedik egy búra, amin át nem jut el hozzám semmi kintről. Bebörtönöz. Egy ideje beférkőznek olyan dolgok is a középpontba, amik enyhén szólva nem jól hatnak rám és ugyan még mindig a jóra igyekszem fókuszálni, a rossz egyre nagyobb teret próbál elfoglalni magának.
Zsong az agyam. Csomó minden futkosik benne és nem bírom szétválogatni őket. Totál össze vagyok zavarodva, mert ugyan még tevékeny vagyok és igyekszem ellentartani annak az erőnek, ami le akar rántani, mégis van egy felem, amelyik nem tudja meddig bírja a dolgokat, meddig tudja a napos oldalt meglátni, meddig tud nevetni, meddig marad meg az érdeklődése dolgok iránt, egyszóval meddig bírja egyben tartani az egészet, vagyis engem. Nehéz kifejezni, ami belül van. Van egy felem, ami örök optimista és emiatt képtelen szétesni is, mert ez összetartja és feltölti, ami ad egy biztonságérzetet, aztán ott van az a felem, ami képtelen egészében látni a dolgokat, úgy érzi egy nagy káosz van bennem és körülöttem is, meg hogy nem bírja kontrollálni sem a gondolataimat, sem a történéseket. Baromira kusza minden. Mintha bezuhantam volna egy sötét verembe és ugyan látom a peremét, az túl magasan van és a fényből is kezd lassan, de biztosan egyre kevesebb eljutni hozzám. Nem vagyok kétségbeesve, mivel már jópárszor sikerült ebbe a remek állapotba kerülni és mindig volt holnap, mindig erőre kaptak a lábaim is, hogy felálljak és hogy továbbvigyenek és a vállaim is, hogy cipeljem a dolgokat. Nyilván ezúttal is lesz holnap, csak nem tudom hányszor tudok még kimászni a veremből. Vannak dolgok, amik olyan teherként kapaszkodnak rám, hogy egyre nehezebb nem véglegesen összeroppanni alattuk. Kívül nyilván tartom magam, de belül folyamatos harc zajlik, időnként üvöltök is dühömben és tehetetlenségemben, ahogy a csövön kifér, persze ezt is csak magamban, aztán vannak olyan gondolataim is, hogy néha megijedek attól, hogy egyszer elszakad az utolsó szál, ami féken tart és olyat teszek, amit nem csinálhatok vissza. Józan fejjel tudom mi helyes és mi nem, az Istenhitem is jelen van, a felelősségem is azokért, akik kedvelnek, vagy szeretnek, ám el tud borulni az agyam annyira, hogy nem látok mást, csak azt az utat, amit nem szabad választani. Mindent beleadok, hogy továbbra se térjek le a helyes útról.
Rászántam magam, hogy sok idő kihagyás után visszamenjek a pszichodokihoz. Tegnapelőtt felhívtam és kértem volna időpontot, de először egy köszönni, bemutatkozni és elköszönni képtelen diszpécserhez volt szerencsém, aki azt mondta 2 óra után keressem a dokit, aztán hiába csörgettem többször, senki nem vette fel. Azóta is kajtatok utána telefonon, de kb. lehetetlen elérni. Ma sem sikerült. Holnap újrapróbálom, elvileg délelőtt bent lesz a kórházban és hívhatom. Persze mire felemeltem azt a rohadt telefont, napokig dilemmáztam, billegett a mérleg nyelve ide-oda, mert az egyik felem nem akarta belátni, hogy szükség van rá és stresszelt miatta, dühítette az a tudat és érzet, hogy nem bír megküzdeni a dolgokkal szaki nélkül, viszont a másik felem érzi, hogy mégis szükséges. Teljesen idióta vagyok már, minden idegesít, feszélyez. A szociális fóbia is durvább fokozatra kapcsolt, mert az oké, hogy személyesen nem bírok sokáig emberek közt lenni, de hogy egy telefonos beszélgetés kezdeményezése is ekkora stresszt okozzon, az durva. Ráadásul ha EZ ilyen nehezen ment, az méginkább az lesz, amikor a dokival személyesen kell leülnöm beszélni, pláne csupa olyan dologról, amik magánügyek, meg alapból sem vagyok egy kitárulkozós fajta (csak írásban és itt sem mondok ki mindent), viszont nyilván muszáj, mert csak úgy tud segíteni. Fogalmam sincs mi van, csak azt érzem, hogy káosz van bennem és körülöttem is. Lesz mit átbeszélnem a dokival és ideje már azt is tisztába rakni, ami óvoda óta kísért és amit nem tudok hová tenni. Időről-időre a felszínre tör valami, amivel nem tudok mit kezdeni és összezavar. Egy időben jó mélyre is taszított, szóval semmi kedvem újra lecsekkolni azt a szakadékot.
A hangulatom is megint olyan mostanság, mint az időjárás. Percek alatt képes vagyok a totál lelkesből élesváltani az érdektelenbe, a fene nagy életkedvből a 0-ás szintűre, aztán itt vannak a feszült napok, amik alatt felcsattanok kb. mindenen, hülyeségeken is, stb. Egyik percben tervezek, következőben nincs jövőképem, de totál nincs. Egyik percben optimistán látom a jövőt, következőben maga a pokol rajzolódik ki előttem. Egyik pillanatban fel vagyok pörögve, beszélgetek, nevetek (gyakran könnyezésig), szórakoztatom a környezetemet, következőben befordulok, szótlanná, érdektelenné válok. Nappal mindent bevetek a figyelemelterelésre, tegnap is magamraerőltettem a kimozdulást, estére viszont elfáradok és elönt az a sokminden, amit napközben tuszkolok félre a figyelmem középpontjából. Most már minden este rámzuhannak a dolgok és ugyan még teljesen nem zúznak össze, de befásulok alattuk és lesek ki a fejemből valami félig éber, félig gép módban. Gyakran már majdnem könnyezni kezdek az egyre erősebb feszültségtől, holott nem is akarok, viszont legalább még van erőm visszafogni. A gáz csak az, hogy ilyenkor mindig idő kérdése a teljes összeomlás.
Szükséges tehát, hogy mondjon valami okosat egy szakavatott személy, egy pszichodoki. A Tesóm is segít, legfőképp' miatta van motivációm dolgokra, meg amíg Neki segítek, addig hasznosnak is érzem magam + terel a magam bajairól is. Eddig helyrerántottam magam, de most nem látom merre tovább. A fater is küldi belém a rúgásokat, de igyekszem lepergetni magamról, mert annyit sem ér, hogy felvegyem.
Tele vagyok feszültséggel, dühös vagyok magamra is.
Remélem nem fog túl sokáig tartani ez az időszak.

Ennyit

a programról (meg az egész napról.)
Végre kicsit kiszakadhattam volna a sok fal közül, de most sem jött össze. Ilyenkor tudnék időnként - az utóbbi időben egyre sűrűbben - üvölteni a tehetetlen dühtől, ami abból fakad, hogy másokra, főként a fateromra vagyok utalva. Amiben csak lehet önálló vagyok, de vannak dolgok, amiket nem tudok és/vagy nem csinálhatok egyedül, na a közlekedés pont ilyen. Félig-meddig javult a helyzet, mert 3 évvel ezelőtt akkor már hónapok óta szinte ki sem mozdultam, mivel ~100 méternél tovább nem vittek a lábaim, úgyhogy mikor lett kerekesszékem, az maga volt a megváltás és az öröm, mivel általa visszakaptam azt, amit kezdtem elveszíteni: a mobilitásomat. Ennek örülök, viszont így is csak akkor tudok kimozdulni, ha az öregem ráér/hajlandó, mivel pár méternél tovább nem bírom hajtani a kereket. Azon agyalok, hogy be kéne újítani egy elektromos járgányt, hogy ne legyek ennyire a faterra utalva, csak erre az volt a reakciója, hogy felügyelet nélkül nem kóricálhatok a rosszullétek miatt. Értem, de rohadtul mérgezően hat rám, hogy alig jutok ki a házból. 28 éves vagyok, nem 78, nem normális dolog ilyen korban a szinte folyamatos otthon szobrozás.
Ezért durrant ma el az agyam, hogy megint nem jutottam el a programra. Kitalálta a fater, hogy fáradt, meg nagyon fáj a feje, nincs kedve menni, úgyhogy nem megyünk. Ennek a tetejébe tiszta dili egész nap és a morgásával, meg a felcsattanásaival az én idegszálaim is kezdtek már elpattanni, de vissza tudtam magam fogni. Annyit nem ér, hogy bepörgessem magam. A Tesóm megkérdezte mit kaptam a születésnapomra, kínomban röhögtem és mondtam, hogy agyvérzést. 😂
Ma mindent leejtek, fellökök, a saját lábamban is megbotlottam 😃, stb., úgyhogy ez nem az én napom. Le van 💩va, holnap már egy másik következik, tele eséllyel a jó dolgokra és ez a lényeg. Mindig csak egyet kell átvészelni. Az persze pech, ha a soronkövetkezők is gázosak, de azért általában mindben lehet találni jót, ha az ember akar.
Nem akarom elkiabálni (késő 😁), de jobban vagyok, van erőm, a fejem nem fáj durván, sőt, tegnapelőtt egyáltalán nem fájt, gyorsabb a reakcióidőm, stb. Ma ugyan megint hőemelkedéssel keltem és most is bejelentkezett, de ez legyen a legnagyobb bajom. Le is sántultam 2 napja, mert újfent begyulladt a jobb lábam Achilles-e és a bokámba is sugárzik, de még tudok menni. Jönni is. 😃
Ma itt járkált a közelben egy kisrepülő, sasoltam, meg füleltem is rendesen és mintha tudta volna a pilóta a rajongásomat, elhúzott a szomszéd háza felett 3× is, jól láttam-hallottam. A vigyor kb. körbeszaladt a fejemen mindannyiszor. Asszem' én má' nem növök fel. 😃😜
Az egyik lökött macskám, a Mogyi olyan új szokást vett fel, amit ő nagyon élvez, én viszont kevésbé. Fogalmam sincs milyen elgondolásból, de az almos tálcába fekszik be aludni. Ezzel nem is volna gond, ha csak a tiszta alomra feküdne rá. Van nekik puha fekhely, szóval nem tudom miért nem oda megy pihenni.
Na, így a poszt végére le is higgadtam.

Lökött Mogyi 😃

Itthon vagyok

Ma délelőtt engedtek haza.
Tegnapelőtt végre nem volt hőemelkedésem és megkaphattam a vért, meg a vasat. (El ne kiabáljam, azóta sem tért vissza a hőemelkedés.)
Lassan, de biztosan javulni fog a vérem oxigénfelvevő képessége is és nem lesz légszomjam, meg gondolkodni és koncentrálni is könnyebb lesz, mert jelenleg még elég sokszor lassan esnek le a dolgok, meg nem tudom mit akartam mondani, másodpercekig állok kezemben pl. a fogkefével és agyalok, hogy mit kell vele csinálni, stb. 😀 Nyilván nem öt perc múlva fognak helyreállni a dolgok, de már 'van vérem' és vasam is.
Vasárnap meghalt egy sorstárs, de az lesz a legokosabb, ha ennek a hatását is megfordítom és a lefelé húzó erő helyett hajtóerőnek használom az ehhez kapcsolódó gondolataimat. Úgy érzem, egyelőre működik. Az öregem szerint menekülök, de mondtam neki, hogy ne magából induljon ki. Ebből is erőt meríthetek, mert erősebb fokozatra kapcsolt miatta a dacom és az akaraterőm. Elég ha én érzem és tudom, az mindegy, hogy ő mennyire nem vesz komolyan. A Tesóm igen és ez nekem már elég.
Itthon javulgatok tovább a haramiák társaságában. 😆
A fater mondta, hogy 5.-én, szombaton feladatunk volna a Szeretetszolgálatnál, nevezetesen szendvicskészítés valami rendezvényre és lesz buli is (koncert, meg egy kis eszem-iszom) a tagoknak, mivel 30. évforduló lesz. Meglátom mennyi szuflám lesz addigra. Nyilván nem a szendvicsek fognának ki rajtam, hanem a bulira maradna-e kapacitásom. Cinkes volna ott kókadozni, vagy rosszul lenni. Mondtam neki, hogy ha tudom, eltolom a képemet és besegítek, de nem ígérem és azt sem, hogy a banzájra marad energiám. Addig még úgyis van a main felül 2 nap, azok alatt is pihenek, meg látom is hogyan alakulok és ha nincs gáz, megyek. Mivel semmi megerőltető nincs a szendvicsgyártásban, ezért merem elvállalni az előzmények dacára. Egyelőre egész' jól vagyok. 👍
Pont aznap leszek 28 éves és legalább bulizom egy kicsit, igaz nem abból kifolyólag, de ajándéknak veszem a sorstól. Kell már élnem, vagy valami olyasmit imitálni, nem csak létezni és oké, hogy ez csak egy laza nap lesz a többi sivár mellett, de nekem ez is töltést ad és mivel a poharam mindig félig teli van, így nem az érdekel, hogy meddig tart a jó, hanem az, hogy részem lehet benne. Na, de egyelőre még nem rohanok előre, úgysem én diktálok, bár a szervezetem most már behúzhatná a féket és hagyhatna érvényesülni. 😀 Majd kiderül.
Egyelőre itthon töltődöm az állataink közelségéből és a megszokott környezetből, na meg a Tesómmal való chatelésből és a baromkodásunkból.
Nem tudom mi lelt, de tele vagyok jókedvvel és energiával. Fizikailag még nem, de majd az is alakul, ma pl. jobban vagyok. Ami a leginkább örömmel tölt el az az, hogy tegnap este tudtam segíteni a Tesómnak.
Most megint a 'jajdefaszaazélet!' érzés dominál. 😎👍 Tartson is ki, mert eleget téptem a sérómat az utóbbi időben a sok szar miatt.