Itthon vagyok

Ma délelőtt engedtek haza.
Tegnapelőtt végre nem volt hőemelkedésem és megkaphattam a vért, meg a vasat. (El ne kiabáljam, azóta sem tért vissza a hőemelkedés.)
Lassan, de biztosan javulni fog a vérem oxigénfelvevő képessége is és nem lesz légszomjam, meg gondolkodni és koncentrálni is könnyebb lesz, mert jelenleg még elég sokszor lassan esnek le a dolgok, meg nem tudom mit akartam mondani, másodpercekig állok kezemben pl. a fogkefével és agyalok, hogy mit kell vele csinálni, stb. 😀 Nyilván nem öt perc múlva fognak helyreállni a dolgok, de már 'van vérem' és vasam is.
Vasárnap meghalt egy sorstárs, de az lesz a legokosabb, ha ennek a hatását is megfordítom és a lefelé húzó erő helyett hajtóerőnek használom az ehhez kapcsolódó gondolataimat. Úgy érzem, egyelőre működik. Az öregem szerint menekülök, de mondtam neki, hogy ne magából induljon ki. Ebből is erőt meríthetek, mert erősebb fokozatra kapcsolt miatta a dacom és az akaraterőm. Elég ha én érzem és tudom, az mindegy, hogy ő mennyire nem vesz komolyan. A Tesóm igen és ez nekem már elég.
Itthon javulgatok tovább a haramiák társaságában. 😆
A fater mondta, hogy 5.-én, szombaton feladatunk volna a Szeretetszolgálatnál, nevezetesen szendvicskészítés valami rendezvényre és lesz buli is (koncert, meg egy kis eszem-iszom) a tagoknak, mivel 30. évforduló lesz. Meglátom mennyi szuflám lesz addigra. Nyilván nem a szendvicsek fognának ki rajtam, hanem a bulira maradna-e kapacitásom. Cinkes volna ott kókadozni, vagy rosszul lenni. Mondtam neki, hogy ha tudom, eltolom a képemet és besegítek, de nem ígérem és azt sem, hogy a banzájra marad energiám. Addig még úgyis van a main felül 2 nap, azok alatt is pihenek, meg látom is hogyan alakulok és ha nincs gáz, megyek. Mivel semmi megerőltető nincs a szendvicsgyártásban, ezért merem elvállalni az előzmények dacára. Egyelőre egész' jól vagyok. 👍
Pont aznap leszek 28 éves és legalább bulizom egy kicsit, igaz nem abból kifolyólag, de ajándéknak veszem a sorstól. Kell már élnem, vagy valami olyasmit imitálni, nem csak létezni és oké, hogy ez csak egy laza nap lesz a többi sivár mellett, de nekem ez is töltést ad és mivel a poharam mindig félig teli van, így nem az érdekel, hogy meddig tart a jó, hanem az, hogy részem lehet benne. Na, de egyelőre még nem rohanok előre, úgysem én diktálok, bár a szervezetem most már behúzhatná a féket és hagyhatna érvényesülni. 😀 Majd kiderül.
Egyelőre itthon töltődöm az állataink közelségéből és a megszokott környezetből, na meg a Tesómmal való chatelésből és a baromkodásunkból.
Nem tudom mi lelt, de tele vagyok jókedvvel és energiával. Fizikailag még nem, de majd az is alakul, ma pl. jobban vagyok. Ami a leginkább örömmel tölt el az az, hogy tegnap este tudtam segíteni a Tesómnak.
Most megint a 'jajdefaszaazélet!' érzés dominál. 😎👍 Tartson is ki, mert eleget téptem a sérómat az utóbbi időben a sok szar miatt.