Egy kis "hazai"

Értük sietnem kell haza! :-)) ♡

Új gyógyszer, meg egyebek

Lassan majdcsak hazakerülök már, talán Karácsonyra. :-D Szép lenne, ha addig itt rontanám a levegőt. A vérnyomásom szórakozik; 28.-án végre normális értéket mértek, a szédülés is megszűnt, meg a közérzetem is jó volt, de tegnap megint erősen szédültem és nem voltam jól, a mért érték sem volt jó megint. Emelték a ritmusszabályozó adagját, mert már a gyógyszer mellett is szabálytalanul dolgozik a szívem, megint döngette a mellkasomat, de legalább most csak hatalmasakat 'ugrott', nem pörgött ezerrel és megint magas pulzust mértek. Most várni kell, amíg a szervezetem megszokja az új adag gyógyszert és reagál rá. Új gyógyszert kaptam, Pentoxyfillint, mert a Naftilong nem nagyon használt. Ezt szoktam infúzióban kapni, de most tablettában is fogom otthon. Muszáj próbálkozni, mert nagyon rossz hatásai vannak az érgörcsöknek, a mini stroke is attól volt és senki nem akar egy újabbat. A lábfejem hullafehér, leszámítva a sötét véraláfutásokat, az ujjaim sötétek, a köröm meg kékes. Alig tapintott a lábamban pulzust a doki, amin már meg sem lepődöm. Látva a futóműveket, meg a mini szarságot és a magas vérnyomást arra jutottak, hogy sürgősen változtatni kell a kezelésen. Majd valami vitamint is fogok kapni, ami értágító hatású, de az eredmény nem garantált, kisérleti egér leszek. Legalább nem egy ezredik fajta gyógyszer.

Rizsa

A szédülés makacsul kitart, de kaptam rá infúziót és jobb a helyzet. Már nincs az, hogy elesem, bár néha még 'elvisz a fejem'. A vérnyomásom eléggé ingadozik, 26.-án sikerült elérnie a 200-at is, bár ehhez kellett egy izmosabb kiborulás. A feladás küszöbén álltam, úrrá lett rajtam a kilátástalanság, meg egyebek. Muszáj lesz erőltetni magam mindenben, nem csak a kajában. Hadakozik bennem a "nem csinálok tovább semmit" és a "de igen, mész tovább!" Megbotlottam, de felállok, mint máskor.

A gyulladások szépen visszahúzódtak, már csak az ízületeimben érzem és azok közül sem mindegyikben.
Javulok, a fagyás meg a hűvöstől van, szóval azt figyelembe sem veszem, ha a javulást nézem.
Mennék már haza, de mégsem, mert elviselhetetlenek a Mekk Elekék. 2 emelettel laknak felettünk, mégis olyan zajosak, hogy nem tudunk pihenni, éjjel 2-fél 3 előtt esélytelen elaludni. Veri az anyját, de úgy, hogy halljuk a puffanást, ahogy ellöki. A 2 éves gyerek neveletlen, hisztizik mindenért és közben izomból veri a talpát a talajhoz. Kb. Duracell van benne, a nap 24 órájából jó sokat telitorokból ordítással és magát földhözveréssel, ott dübörgéssel tölt. Kezd a toleranciám fogyni, hogy soha nem lehet tőle pihenni. A fölöttünk lakó csoda, hogy még nem kopasz, mert ő közvetlenül kapja a dolgokat a feje fölül. Próbáltam füldugót, némileg segített, de még azon át is hallom a zajongást. A Mekk Elek rendszeresen éjszaka áll neki kopácsolni, hőlégfúvóval dolgozni, falat vakarászni spaklival, a pálmát az vitte, amikor hatalmas döngéseket hallottunk, apám felment és kiderült, hogy ez a farok téglát tett le, arra rátett valami szart és azt kalapálta! Panelház 8. emeletén! Le sem szarja, hogy alatta laknak, vagy hogy este van, egyik szomszéd sem érdekli. A gyerek még éjjel dobálja a játékait. Semmi nem hat rájuk, pedig már ki akarták rakni őket. Valahogy elérte, hogy maradhassanak és szarik a szabályokra, azokat nem hagyja nyugodtan élni, akik tisztességesen fizetnek a lakhatásért, meg akik képesek úgy élni, hogy másokat ne zavarjanak. Neki kéne a legjobban lapítani. Egy szomszéd bejelentette többször, őt megfenyegette, meg letépte a postaládája ajtaját. Volt, akit azzal fenyegetett meg, hogy átmegy rajta kocsival. Pokollá teszi a családja és a szomszédok életét. Az ilyen helyében én elásnám magam szégyenemben, mondjuk ő nem ismeri a szégyenérzetet, sem a szabályokat és a gátlásokat.

Hidegzuhany

Tegnap beléptem annak a kórságnak az előszobájába, amivel fenyegetve vagyok. Úgy hívják, hogy mini stroke. Ez rázza a vészcsengőt, hogy jönni fog egyszer a stroke. Ez a 'lightos verzió' nem rombol akkorát, mert néhány óra alatt megszűnnek a tünetek és ez így is történt, már jól vagyok, de még mindig szédelgek. Ez már csak a vérnyomásom miatt lehet, legalábbis remélem. 23 éves vagyok, nem 73... Mondta a doki, hogy zömmel valóban idősebbeknél fordul elő, de olyan fiataloknál is megtörténhet, akiknek magas a vérnyomásuk, vagy a koleszterinszintjük, szívbetegek, vagy érrendszeri betegségük van. Nálam a magas koleszterin kivételével mind játszik. Én naivan azt mondtam, hogy ez még nem olyan veszélyes, mint a 'nagy', de közölte a doki, hogy az, ugyanis ez melegíti elő a terepet egy 'nagy' strokenak, ami meg is ölhet, vagy bénulttá tehet. Azt mondta, hogy a statisztikàk szerint a mini strokeon átesett embereknél nagyobb eséllyel következik be a stroke, meg ecsetelte a százalékokat, miszerint 50%-kal nagyobb az esély a szívinfarktusra és amitől majdnem leugrottam az ágyról, hogy majdnem 90% az esélye, hogy egy éven belül bekövetkezik ilyenkor a stroke, vagy az infarktus. Kapaszkodom a fennmaradó 10%-ba, hogy nem történik semmi, meg abba, hogy eddig sem történt, hiába a kis görcsök. Kiderült, hogy nem vagyok epilepsziás, aminek örülök. (De akkor vajon mit láttak az MRI-vel?) Állítólag ezek a keringési zavarok okozták az eddigi zavartságot és párpillanatnyi eszméletvesztéseket, meg a bambulást is. A dokik szerint mindegyik roham valami T.I.A. roham volt - nem emlékszem mi a teljes neve, csak ezt a rövidítést jegyeztem meg -, nem epilepsziához köthető. Ez egy sunyi kórság, senki nem gondolta, hogy ez áll a háttérben. Nagyon-nagyon szerencsés vagyok, hogy még nem kaptam strokeot, mert állítólag az első mini után pár hónappal már jön a nagy is. Nekem már régen megvannak ezek a tünetek, szóval mini strokeok sorozatában volt részem, de ezt senki nem tudta, mert nem okoz olyan károkat, mint a nagy. Zsibogok helyenként, meg tönkrement az érzékelés itt-ott, de mindig másra fogták. Nézem a jó oldalt: végtagom nem bénult le, beszélni is tudok, a légzésem sem állt le és még sorolhatnám. Nagyon-nagyon vigyáz rám a Jóisten! Talán most sem derül ki, hogy ez a baj, ha nem leszek rosszul. Iszonyatos szédülés - kettős látás - fejfájás talált meg, de nem gondoltam semmire, mivel a vérnyomásom még gyógyszerrel is az égbe mászik mostanában. Pihentem, de valami furcsa volt, nem úgy szédültem, mint máskor és olyat éreztem, mintha jeges, meg meleg vizet fecskendeztek volna a a koponyámba és az cirkulált volna felváltva egy területen. Gondolkodni sem tudtam, meg egyszerű szavak sem jutottak az eszembe. Zavaros volt az egész világ és zsibogott a bal alkarom, mozgatni akartam, de lassú volt. Szóltam a dokiknak és riadó lett. Csak félig fogtam fel a világot, az időt sem érzékeltem, állítólag kb. 20 perc után tisztultam ki, nagyjából. Áthoztak ebbe a kórházba a sürgősségire. Meg CT-ztek, de már eltűntek a nyomok. Ezért ilyen veszélyes, csak a tünetekből tudják, hogy mi van. Szerencsés esetben a felvételen is látják, de tököltek, csomót vártam a folyosón. Otthagytak az ágyon, néha jött valaki, hogy vért vegyen, meg vérnyomást mérjen, kaptam gyógyszereket, a neurológus is ott a folyosón vizsgált meg és ennyi. Órakig ott díszelegtem az ágyon, persze hogy elmúltak a jelek. Állítólag egynapon belül megszűnnek, viszont egy nap több görcs is jelentkezhet. Vettem észre. Erre hitték azt korábban, hogy epilepszia. A kezelés véralvadásgátlóval és vérnyomáscsökkentővel történik, én ugyanezeket kaptam eddig is, hogy megelőzzük, mégis befigyelt a kistesó. Mi lesz legközelebb, a nagybácsi terít le? Nem vagyok fosós, de most kicsit benne van a zabszem abban a bizonyos testnyílásomban, mert nem akarok megbénulni, megnémulni, esetleg megmakkanni. Mennék már haza, 1.-je óta nem voltam otthon, sok lesz már. Nem érzem, hogy bánkódnom kéne, ez van és el kell fogadni. Meg vagyok csak lepve és még fel sem fogtam igazán a történteket sem, meg azt sem, hogy mi jöhet még.

Szívás

Közben leesett a gumitantusz, hogy még csak 2 hete vagyok itt. Nekem már 3-nak tűnt. Még a jövőhét is itt fog telni, mert nem tágít a láz, meg a gyulladás. Mondjuk a láz ennek a forrása, szóval amíg gyulladás van, addig láz is lesz. A napjaim változóak, van hogy jobban vagyok, aztán másnap döglődöm egész nap. Ma is ilyen napom volt. A vérnyomásom nagyon szar napok óta, ma elnyaltam a szédelgéstől, feszül a fejem, de agy hiányában nem fenyeget agyi katasztrófa. :-D Lecsekkolták a tüdőmet. A visszatérő gyulladás hegeket hagyott, mikor gyógyult és emiatt nem tud jól teljesíteni. A jó hír, hogy akár el is múlhat idővel, mert begyógyulhat, de ha nem akar javulni, szteroid kell rá. Egyelőre még nem tartok ott a dokik szerint és ez jó. Na, húzok, mert fárad a kezem, meg nagyon szarul vagyok. Mindegy, nézzük a jó dolgokat: most van elég vérem, nem vagyok már sárga, az étvágyam gyengült ugyan, de nem szűnt meg, lehet, hogy helyrejön a tüdőm. Próbálom magam nem elhagyni testileg (lelkileg nem tört meg ez a szar), felkelni, tevékenykedni, de ez a fos mindig győz. Nem baj, holnap újult erővel ébredek. Mondjuk ma is igy volt, kitartott kemény 3-4 órára a 24-ből. :-D Nem baj, lesz majd több is. Most már tényleg húzok, mert K.O. van.

Füstjelzés

Jól lehűlt az idő, behozattam a kesztyűmet. :-D Kaptam egy meleg zoknit is. Tegnap kaptam az utolsó értágító infúziót, remélem használni fog, mert lilás volt az egész lábszáram tegnap és nagyon fájt. Az érzéketlenség is továbbterjedt a talpamon. Még nincs is tél...

Ma jobban vagyok egy fokkal, de az elmúlt napok gázabbak voltak. Nem javulok, inkább rosszabb, de mindig ez van. Tegnap rámtört valami nagyon furcsa fáradtság, nem olyan, mint amikor elfárad valamiben az ember a nap végére, hanem hirtelen jött és nagyon erős volt, mintha mindjárt le akarna kapcsolni a szervezetem. Pár percig tartott az a bizonytalan érzés, aztán elmúlt. A doki szerint ki vagyok merülve, mert legyengít a kór. A vesém, tüdőm, meg az ízületeim fájnak, utóbbiak miatt fürdeni sem sikerült egyedül, mert van amit nem érek el, mivel nem bírok rendesen mozogni. Az étvágyam ingadozó, van mikor napi 2-3× sikerül enni, de van amikor csak 1×. Apropó, kaja: kiderült, hogy laktózérzékeny vagyok, de nem izgat, mert csak felfúvódom a tejes dolgoktól, meg fáj a hasam. Már jó ideje figyeltem, hogy a joghurt, tej, meg ilyesmik után olyan a hasam, mint egy hőlégballon, csak nem értettem miért. Nem foglalkoztatott annyira, hogy szóljak, most viszont kiderült az oka.

Szerdán voltam sétálni az udvaron az öregemmel, jobb napom volt és majd' kicsattantam az energiától. Lehet, hogy az előjele volt ennek, ami most van. Nem mentünk sokat, kb. 150 métert, de húztam megint a lábamat, szóval visszajöttünk a kórterembe.

1 lépést előre, egyet hátra. ...de az előre irányuló a lényeg

A javulás abban áll, hogy már nem vagyok sárga, mert tegnap megtrafóztak. Jobb az erőm is ma és az étvágyam is.

Ami nem jó az az, hogy a mellhártyámról megint átvándorolt a tüdőmre a gyuszi, de nem durván, köhögök kicsit, meg a belégzés fáj és megy ki a hátamba a fájdalom. Ami még nem jó, az az ízületi gyulladás, meg a fagyás, utóbbi nagyon durva, el van zsibbadva mind a két lábam és a hullafehér, meg a lila kombinációjában játszik. Az értágítót nyomatják belém. Elég viccesen nézhettem ki tegnap este, ahogy ültem az ágy szélén hosszúujjúban + melegítőnadrágban + bélelt csizmával a lábamon. :-D Abban is fázott, de kb. negyedóra múlva már jobb volt. Hétvégén nem csináltak velem semmit.
Pénteken elég rosszul voltam, aludtam egy csomót, de szombaton már egész' jól voltam.
Vasárnap megint nem, a vérnyomásom ugrált, a vesém le akart szakadni és hányingerem volt.
Tegnap ugye jött a vér és most jobban vagyok.

Mindent összevetve: voltam jobban is, de sokkal rosszabbul is. A gépszerelő állítólag ma ment vissza a szabadságról, de hogy mikor viszi el apám a gépet, az jó kérdés.

Ami az apámat illeti, mostanában nem idegesítettük fel egymást. Talán mert nem vagyok otthon. Néha kell egy kis levegő neki is, meg nekem is.

Na mentem, mert egykézzel írok és fárasztó így.

Unalom

Hét eleje óta boldogítom a dokikat, meg a szobatársakat, mondjuk nem sok vizet zavarok, mert csendben elvagyok a gondolataimmal. Várom még a vért, mert nincs olyan, ami nekem jó. Infúziót kapok egyelőre; erősítenek, meg a vesémre. Alig történik valami. Oké, ez egy kórházban jót jelent. :-D Elég szarul aludtam mostanában, egy éjjelt sem sikerült átaludni, mert hol a retyóra mehettem, hol a lábam fázott és az keltett fel, hol horkolás, hol meg simán csak felkeltem. Ma elviselhetően vagyok, a vesémet érzem csak. Kedden viszont nagyon szarul voltam, már úgy keltem fel, hogy visszahúzott az ágy, aztán a nap folyamán 3× is 120, meg 130 körül mértek pulzust. Megint itt volt a 'valami felfal' érzés is egész nap, a fos kórság leszívta az energiámat, aludtam 2× délután. Volt hőemelkedés is. Az étvágyam akkor még jó volt, ami meglepett, de az mégjobban, hogy híztam 1 kg-t, pedig volt 2 nap még otthon, mikor nem ettem. Előtte, amikor zabagép voltam, akkor meg fogytam. Tényleg fordítva vannak nálam bekötve a dolgok. Szerdán folytatódott a szar közérzet, meg a magas pulzus, akkor már a mellkasom is szorított, de kaptam gyógyszert, meg nem csinálhattam semmit, hogy ne terhelődjön a szívem. Az étvágyam aznap már rossz volt, csak 1× ettem a nap folyamán. Tegnap jobban voltam és egyelőre ma sem nagyon panaszkodhatom. Nálam már bejött a zoknihordás kb. 1 hete, mert mostanában már jeges a lábam. Éjjel nem bírok elaludni benne, de van takaró, szóval gond megoldva. Mindig lerugdosom, vagy a fejemen van reggelre az egész felgyűrve. Jó volna nyugton aludni és ennek asszem' az éjszakások is örülnének, mert tegnapelőtt a nagy tekergésben lefordultam az ágyról, kirántva a karomból a cuccot, úgyhogy valamennyi lötty mellé ment, be a szövetekhez, ami nem kellemes, mert feszít, meg vérzett is rendesen, úgyhogy kivertem az álmot a szememből gyorsan. Lehet, hogy ezért sem alszom jól, tudat alatt éber vagyok, hogy ne történjen megint ez.

El ne kiabáljam - és most fogom, tuti - hogy a hangulatom megállapodott a közepes szinten.

Ami 'apámat' illeti, ő sem idegesített mostanság - ezt is lekopogom.